Magyar Ujság, 1872. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1872-01-26 / 20. szám
Péntek, Szerkesztői Iroda: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP VI. évfolyam. 1872. január 26. Előfizetési Ar : Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre....................................^0 trt kr. Félévre........................................... ” L. ” Negyedévre...................................® " _n " Egy hónapra...................................10« •• Egyes szám ára 10 kr. Pest, január SS. Politikai szemle. Wimpffen az osztrák követ e hó 18-kán Rómában átvette az ügyek vezetését s következő nap fölkérte Visconti Venustát, hogy számára a királynál kihallgatást eszközöljön ki, hogy megbízó leveleit átadja. A kihallgatás e hó 21-kén megtörtént s a király ez alkalommal a két állam közti jó viszonynak továbbra leendő fenntartása mellett meleg szavakban adott kifejezést. Thiers azon kívánságát tudatá az olaszkormánynyal, hogy szívesen látná,ha Nigra helyére Minghetti neveztetnék ki. S csakugyan az olasz kormány a párisi követséggel Minghettit megkínálta, a mit azonban ez vonakodik elfogadni s igy Nigrát még nem lehetett visszahívni. Különben a Versailles s Róma közti viszony a legszivélyesebb. A Suez csatorna semlegesítése megoldott kérdésnek tekinthető. A szerződést Khedive s a porta fogják aláírni, mi által az előbb jelentékeny szuverenitási jogokat nyerend. A jezsuiták nem nyughatnak s mindent elkövetnek, hogy uralmukat visszanyerjék. Amit e tárgyban hallani, nagyon közel jár a regényességhez. Kulcsucki Ulászló egykori pápai kamarás, ki négy év előtt e méltóságától megfosztatott s Rómából száműzetett, mert lengyel lapokban a pápa világi hatalma ellen irt, mióta Róma Olaszország fővárosa lett, lakhelyét ismét oda tévé s számos összeköttetéseit a különféle papsággal arra használja föl, a jezsuitáknak a pápai kúria fölött uralkodó titkos törekvéseit kitudni s napfényre hozni. Legközelebb a krakkói „Kraj“ban érdekes leleplezést tett a jezsuiták egy tervéről, mely oda van irányozva, hogy egy franczia-orosz-angol szövetség hozattassék létre, Olasz- s Németország leveretése s a pápa világi hatalmának visszaállítása céljából. A „Kraj“ szerint ezúttal Oroszország nem csak a feketék táborát, de a vatikáni is egészen körül hálózá. Ügyeit nem egyedül Kaprisz vezeti, hanem jelenleg Melitenoff álnév alatt Tseliftseff gróf is, Rómában van a czár megbizottja. Ez közeli érintkezésben áll Antonellival s a jezsuitákkal. Az alkudozásokat a kölcsönös engedmények tétele végett vezeti s arany hegyeket igér. A római jezsuitákkal egyetértve, kik most a szentszék minden fontosabb egyházi s diplomatikus iratait szerkesztik, egy emlékiratott intézet az angol kormányhoz, melyben utalás történik azon veszélyekre, mik Angliára a spanyol- olasz szövetségből háramolhatnak. Ez emlékirat a londoni angol külügyminisztériumba küldetett, hol azt az orosz követ fogná támogatni. Abban a franczia- orosz-angol szerződés sürgősen ajánltatik. Spanyolországban a miniszter válság nem akar véget érni. A minisztérium programmját 22-én, a cortes megnyitása napján a ház elé terjesztette, mely 170 szóval 122 ellen rászallását fejezte ki a kormány iránt. Erre Lagasta miniszterelnök jelentést tett a királynak a tegnapi cortesülés eseményeiről, és a cortes feloszlatásának úgy a miniszterváltozásnak alternatíváját terjeszté eléje. A király elhatározta, a senatus elnökét, a congressus alelnökét Herrarát, Seranot és Zorillát tanácskozásra meghívni. John Bright egy O’Donoughhoz intézett levélben tagadja, hogy az izgatást az ír parlament tárgyában valaha helyeselte volna. A „Times" szerint Brand egyhangúlag az alsóház elnökévé fog megválasztatni, vezeti, az egész vámjövedelem pedig csak pótlékképen szerepel az osztrák hadsereg fentartásainak költségeihez s a vámügyben nem is törekszik reformokat hozni be a mostani országgyűlési többség , megfoghatlannak látszik ezen érzékenység annyival inkább, mert megszoktuk, hogy a franczia nemzet sokkal elébe tegye az anyagi dolgoknak a politikai s szellemi érdeket vagy érdeklátszatot. Államadósságok törlesztésére vagy azok kamatainak elvállalására s a hadsereg véletlen költségeinek megszavazására nincs s nem is volt soha oly kényelmes többség mint a magyar országgyűlési jobboldal s ha a franczia nemzet képviselői a hasonló czélra fordítandó 250 millió frankot nem tartották oly szükségesnek, mint Thiers úr, ez egyszersmind bizonyíték arra, hogy az inkább csak kizárólagos, mintsem valódi érdeke volt Francziaországnak, mint mikép nagyon is csak látszólagos, sőt erőszakosan kiokoskodott érdeknek mondhatja. Magyarországra nézve az osztrák államadósságok pontos fizetését s az u. n. közös hadsereg kényelmének gyarapítását. A szabad ipar s szabad kereskedelem fogalma Magyarországon annyira el van nyomva , hogy itt csakugyan csodálkozhatnak az osztrák uralom nyomása alatt megbénult szellemek azon: mikép lehet ily anyagi kérdések miatt az időt a parlamentben vesztegetni sőt egész országot kitenni annak, hogy „fej“ (?) nélkül azaz kormány nélkül maradjon, mi Francziaországban egyértelmű a forradalommal. Francziaország azonban jól érzi s tudja hogy azon anyagi gyarapodást mivel eddig dicsekedett főkép az ipar s kereskedelem fokozatos felszabadulásának köszönheti. Jól tudja s érzi, hogy ezen fejlődéssel arányos anyagi erősbödése s most midőn arra nagyobb szüksége van mint volt ezelőtt bármikor, s most határozottan megtagadja kormányától ezen erőpazarlást s illetőleg hasztalan sőt veszélyes erőpazarlásnak tartja a véderő túlságos szaporítását s az ellenségének fizetendő kamatok előlegezését. Tanulhatnánk tőlük. Megtanulhatnánk legalább azt, mily féltékenynek kell lennie egy országnak, mely önerejéből akar megélni, mily féltékeny és takarékosnak kell lennie az anyagi erőforrások kérdéseiben. Megtanulhatnánk, hogy az ipari kereskedelem felszabadulásának ideje Európaszerte itt van, és ínség által kell elpusztulnia azon országnak, melynek parlamenti többsége szándékosan ignorálja a vám s kereskedelmi ügyeket, sőt megszorításokat akar létrehozni az iparszabadság terén; visszaállítja a sajtóipar korlátait a cautiót stb. mert az ily ország 100—150 évvel sántikál a nyugateurópai államok után, s nem csoda, ha benne idegen s főkép csakis idegenek kezében van az ipar s kereskedelem, a vagyonosodás legsikeresebb eszköze. A 48-as kör ma, pénteken esti 6 órakor értekezletet tart. Az országos 48-as párt programmja kapható a „Magyar Nyomdában (Pest, Lipót utcza 11.) Egy példány ára 2 krajczár, 100 példány 1 frt 50 kr., 1000 példány 10 forint. Vidéki megrendelések azonnal teljesittetnek. — Komárom város e hó 23-kán tartott tisztújításánál a baloldal győzött. Megválasztatott: Polgármester Paulay Kornél, főjegyző Nagy Vilmos, főügyész Kiss János, főpénztárnok Dióssy Ignácz, főkapitány Szalay Mihály, szem előtt, — mi azzal egészítjük ki, hogy legelsősorban kereskedelmi tekintetből vagyunk a keletre utalva. Mi lehetünk gazdag országgá , de csak úgy, ha a keleti kereskedésben vezérszerepre teszünk szert. Még politikai hatásunk is nagyrészben attól függ, hogy mennyiben tudunk tért foglalni keleten kereskedelmünk számára. Épen ezért Helfy úr indítványa eszünkbe juttatja, egy keleti kereskedelmi akadémiának tervét, melyet a boldogult Eötvös valóságos lelkesedéssel fogadott 1870 elején, de a mely azóta elaludott. Megmondjuk röviden, hogy miben áll, — s ha tán más lapok és némely képviselők is figyelembe vennék az ügyet, — újból föléberedne és testet nyerne a nem mindennapi eszme. A brassói görögök kezén több száz ezer forintot tevő oskolai alapítvány van, amely felett már rég ideje perlekednek az itteni g. keleti románokkal. 1870. kezdetén elhatározták a görögök fölajánlani ezen vagyont egy Brassóban állítandó levantei kereskedelmi akadémiára. Az ajánlatot be is nyújtották Eötvöshöz. Mivel azonban ezen vagyonra nézve a románok által támasztott igény még nem hozatott tisztába, egyelőre felfüggesztett az ügy a per eldőléséig. Közben azonban a románok is értesültek a görögök ajánlatáról és 1871. elején ők is nyújtottak be egy nyilatkozatot Pauler miniszter úrhoz, amelyben részekről is egy levantei kereskedelmi akadémia állítására ajánlják föl a per alatt levő vagyont. A boldogult Eötvös úgy nyilatkozott volt, midőn a terv vele közöltetett, hogy ez olyan intézet lesz, amelyre Európa minden részéből gyűlnek hallgatók. Az intézet a két követelő fél ajánlata által biztosítva van, csak a kivétellel nem kellene késedelmezni.“ — Hír szerint a horvát országgyűlési választások a jövő hó elejére fognak elrendeltetni. " — Az igazságügyminiszter egy törvényjavaslatot dolgozott ki, melylyel a fenyítő eljárás legégetőbb, hiányain akar segíteni. A javaslat felülvizsgálására az igazságügyminiszter egy bizottságot hitt össze, melynek tagjai: Fábry, legfőbb ítélőszéki elnök, Szabó Miklós a kir. tábla elnöke, Csemeghi, miniszteri tanácsos, Fabinyi, semmitőszéki biró, Kozma, kir. főügyész Hodossy Imre képviselő, Sárkány, pesti törvényszéki elnök és Nagy Károly, pestvidéki törvényszéki elnök. A bizottság tegnapelőtt tartotta első ülését be. A kérvényi bizottság mellőzésével azt illető miniszterhez utasittatik. Bittó István igazságügyminiszter felel Madarász Józsefnek a sátoraljaújhelyi választás és Besze vesztegetési kísérletének tárgyában tett interpellatiójára. (L. lapunk jan. 10-ik számát.) Már az 1848. évi 29. t. sz. kimondja a kormány által kinevezett bíráknak elmozdihatlanságát, kivévén a törvény útját. Ezen elvnek még határozottabb kifejezést ad az 1869. évi 4. t. ez. 15-ik §-a, melyben ez áll: „A törvényesen kinevezett biró a törvényben meghatározott eseteken és módon kívül hivatalából el nem mozdítható.“ Ezen törvénynyel összefüggésben az 1871. évi 8. t. ez. meghatározza az eseteket, melyek mint hivatali büntettek, vagy mint a fegyelmi eljárás tárgyát képező cselekvények az elmozdíthatóságot maguk után vonják, megjelöli az itt közreműködő közegeket és intézkedik az eljárás formái iránt is. Ezek így lévén a törvényben megírva, úgymond, én a vizsgálatot, melynek elrendeléséhez jogom nem is volt, természetesen el sem rendeltem, miután ez kizárólag bírói eljárás, mely az illetékes bíróság hatóságához tartozik. Tettem azonban annyit, amennyit tenni jogom sőt a bírói kar tekintélyének megóvása érdekében kötelességem is volt. Tudniillik még az előtt, mielőtt ezen interpellate hozzám intéztetett, mindjárt azután, amint ezen közlemények a lapokban megjelentek felszólítottam a kir. főügyészt, hogy magának a dolog mibenlétéről adatokat felvilágosítást szervezvén, ahhoz képest járjon el tisztében s a felérkezett jelentés alapján meg is tette a lépéseket a fegyelmi eljárás megindítására, illetőleg a fegyelmi bíróság kebeléből kiküldendő vizsgálatra nézve. Ami már most az interpelláció második és harmadik kérdését illeti, miután épen ezen itt elősorolt tények valóságának vagy valótlanságának konstatálása fogja a bírói eljárás és vizsgálat tárgyát képezni, azt hiszem, hogy a t. képviselő úr természetesnek fogja találni, ha erre nézve itt most nem nyilatkozom. Végre ami az interpelláte 4-dik kérdését illeti, hogy hajlandó vagyok-e a vizsgálati iratokat a ház asztalára letenni, erre nézve röviden azt nyilatkoztathatom ki, hogy ezt tenni hajlandó nem vagyok, mert oly ügy, mely birói elintézés tárgyát képezi, itt discussió tárgya nem lehet. Madarász József: T. képviselőház! Legkevésbbé volt szándékom akkor, midőn kérdést intéztem a t. igazságügyminiszter úrhoz, a vizsgálat iránti óhajtásom előadásával azt eszközölni, hogy a bírák ellenében és törvényen kívül hajtassák végre a vizsgálat. Én magam is ismerem mind az 1848-dik, mind az 1871-ki törvények e részbeni rendeleteit, de miután az 1871-dik évi 4 t. sz. azt parancsolja, hogy oly esetekben is fegyelmi vizsgát rendelendő a bírák ellenében, midőn úgy viselik magukat, hogy viseletök köztiszteletlenséget és ezáltal bizalmatlanságot vonhat maga után, természetes volt, hogy azért fordultam az igazságügyminiszter úrhoz kérdés tételemmel, hogy legalább azon lépéseket, melyeket ime az igazságügyminiszter csakugyan meg is tett, megtegye; ha véletlenül azon lapok, melyek az én kezeim közt voltak, figyelmét kikerülték volna. Ez volt az oka interpellációm tételének. Hogy a vizsgálat a maga törvényes módja szerint teljesíttetett, az ellen nekem semmi kifogásom nincs és nem is lehet; természetes, hogy azon vizsgálatokból fog kiderülni, vájjon megtörténtek e azok, vagy nem, mert az is megtörténhetik, hogy azok rágalmak; s ha rágalmak, a rágalmazók ellen kell akkor megindíttatni a keresetnek, ha pedig nem rágalmak, úgy felteszem önmagáról a birói székről, hogy nem kívánja a birói széket az országban valóban a köztiszteletlenségi események következtében a közmegvetés tárgyává tenni; felteszem a kormányról miként nem kívánja a birói hivatalokat a közerkölcsiség megrontóivá lealjasítani, de ezekről én megválok s meg vagyok győződve.Azonban elvárom önmagam is, mi lesz azon vizsgálatoknak eredménye és mi lesz azok után cselekvése, először az illető székeknél, másodszor ha az ítélőszékek nem teljesítenék kötelességöket, ezután a kormánynak a közerkölcsiség tekintetében, miként tartatik fönn önmagának az 1871. 8. t. ez. 8-ik §-ának azon rendelete, hogy bírák nem lehetnek azok, kik oly tényeket követnek el, a melyek köztiszteletlenséget vonnak maguk után. S igy a tiszt, miniszter úrnak azon kijelentései, hogy ez ügyet, midőn befejeztetik, ezután, hogy tájékozhassa magát mind a képv. ház, mind pedig az ország közvéleménye is arra nézve, vájjon elkövettetik-e mind azon törvények épségben tartása iránt, — nem szándékozik a ház elé terjeszteni, — mondom — a miniszter úrnak ezen nyilatkozatával megelégedve nem lévén, ez alkalommal tárgyalást nem kérek, mert nem is kérhetek; elvárom azonban, hogy mi fog az egészben történni, s ahoz képest képv. jogommal fogok élni. — A miniszter válasza tudomásul vétetik. Onosy Mátyás beterjeszti a temesmegyei Ferendia község folyamodását, mely szerint az a verseczi járásbírósághoz csatoltassék. — A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Lázár Ádám: T. ház! Az 1848—49-iki követelések és határozások megtérítése tárgyában minden további indokolás nélkül következő indítványt nyújt be: „Indítvány az 1848—49-iki károsodások megtérítése iránt.“ Tekintettel azon számos kérvényekre, melyek egyesek és testületek által az 1848—49-ki szabadságharcz korában, a magyar állam részére hitelezett készpénzek termények, ruházatok, s egyébb szállítmányok megtérítése, úgy a közveszély napjaiban a haza oltárára letett arany-ezüst, s egyébb ékszerek visszaszolgáltatása, valamint az önkényuralom által a közforgalomból kivett illetőleg elégetett magyar államjegyek kárpótlása iránt, a magyar országgyűléshez beadattak, és elintézés végett egyelőre a pénzügyminiszterhez lettek utasítva, tekintettel továbbá azon igen fontos körülményre, hogy az ilyen a magyar állam életébe vágó ügyeknek, érdemleges végelintézése a nemzeti becsület kockáztatása nélkül már tovább, annál kevésbé elodázható, mivel ily késedelmet és háládatlan eljárás mellett a haza még bekövetkezhető vésznapjaiban nehezen számíthatni, arra, hogy a honpolgárok életök és vérek mellett még vagyonukkal is áldozni készek legyenek, miként ezt az örök emlékű 1848/9 oly fényesen bebizonyították, tekintve végül arra, hogy a jelzett kérvények ellátása iránt már több esetben a pénzügyi miniszterhez sürgetések, interpellálók intéztettek, de minden siker nélkül, márpedig az érdekelteknek teljes megnyugtatása és a nemzetgyűlés méltósága sürgősen követeli, hogy mindezen függő követelések megvizsgáltassanak, kitisztáztassanak és a jogos igények az igazság és méltányosság szerint kieléghessenek, szóval, hogy illetők elvégre tudják meg azt, váljon ezen károsodások megtérítése fejében a jelen országgyűléstől valamely kiegyenlítést várhattak-e vagy pedig ezen igazságos követeléseik kielégítése iránti reményüket egy jobb jövőre tartsák fen ? Mindezeknél fogva indítványozom: Küldjön ki az országgyűlés egy 15 tagú bizottságot oly utasítással: 1. Hogy az 1848—49-ki kölcsönzések és károsodások iránti kérvényeket a pénzügyi minisztertől átvéve, vele együtt azoknak jogosultságát egyenként és szigorúan vizsgálja meg és az egészben, vagy részben kárpótlandókra vagy elutasítandókra nézve adjon indokolt véleményt, 2. hogy a pénzügyminiszterrel egyetértőleg adjon arról is véleményt minő alapból és mily módon lehetne ezen kártérítésekre szükséges költségeket fedezni ? 3. hogy ezen bizottság ülései legyenek nyilvánosak, eljárásáról naplót és jegyzőkönyvet vezessen, s munkálatát mielőbb terjessze elő. Bátor vagyok ezen indítványra határidő kitűzését kérni s időközben ennek kinyomatását és a tagok közt szétosztását.“ Ki fog nyomatni, és napirendre tűzetni. Ordódy Pál az igazoló bizottság előadója jelenti, hogy Matolay Etele a szokásos 30 nap fentartásával igazolva van. A 6. osztályba soroztatik. Széll Kálmán a pénzügyi bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését a királyi biztosság további fentartásáról, a közbiztonsági czélokra kért póthitel, a közösügyi kiadások fedezéséről és a közös hadügyminiszternek engedett póthitel quotájának fedezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában. A jelentések ki fognak nyomatni s az első kettő a szombati napirendre tűzetik. Ezután harmadszori olvasás után elfogadtatnak a tegnap megszavazott törvényjavaslatok s következik a budapesti összekötő vasútról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Benedek Gyula, a központi bizottság előadója röviden indokolja miért csatlakozik a bizottság a miniszter előterjesztéséhez. Horn Ede az összekötő vasút eszméjét olyannak tartja , mely nem lehet vita tárgya. Mindeki elismeri e munkának szükségességét, sürgősségét is, mert gyors, olcsó és könnyű közlekedésről az országban nem is lehet szó, míg az ország két főváros csoportja, a jobb és balparton, nincs egyenes összeköttetésben. Ebből természetesen következik, hogy nincs senkinek szándékában az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen felszólalni. De ez fontos tárgy, nagy összegről 9 millióról van szó, azonkívül közlekedésünk forgalmi tekintetéből igen nagy fontosságú. Van-e törvényjavaslatnak két oldala: a technikai és pénzügyi, vagyis a kiviteli módozat, és a kiviteli eszközök, a második mindenesetre inkább az országgyűlés elé való, és lehet mondani, hogy az elsőt, technikai oldalát azon ügynek, csak a másodiknak támogatására és felderítésére terjesztik a ház elébe, magában véve a kiviteli módozat, inkább a végrehajtó hatalom dolgára nézve t. i. a kiviteli módozatra nézve, csak egyetlen egy észrevétele, mely abban áll, hogy a miniszter előterjesztéséből nem látja elég világosan, a miért tért el a miniszter a ház által 1868-ban hozott határozattól,mely központi pályaudvart kíván Pesten építeni. Minden nagy városban elismerték a központi pályaudvar szükségét csak a miniszter látszik más véleményben lenni. Szaló ezután áttér az előterjesztés pénzügyi oldalára s felvilágosítást kér a minisztertől az iránt, hogy miért nem érintette előterjesztésében csak egy szóval is e munkálatok remélendő jövedelmét, továbbá mikép szándékozik rendezni a viszonyt a déli vasutak és az osztrák államvasút közt; mily kilátásai vannak a városi telkek megvételére, vagy talán ingyenes átengedésére és miért nem vette be a losonczi pályaudvar átalakítását az előterjesztésben ? Tisza Lajos közlekedési miniszter válaszol Hornnak. A központi pályaudvart azért nem ajánlja, mert ezt csak nagy költséggel lehetne létesíteni, másrészt pedig Buda-Pesten az indóházak nincsenek oly messze a központtól, mint máshol. A jövedelemre nézve azért nem nyilatkozott, mert megközelítőleg sem lehet számítást tenni a vasút forgalmáról. Az egyes vaspályákhoz való viszonyra nézve elégségesnek tartja azt ami a jelentésben van, mely szerint a magyar állam, vaspályák igazgatósága fogja a forgalma közvetíteni. A ház ezután megszavazza a törvényjavaslatot úgy átalánosságban mint részleteiben. Tárgyalás alá kerül P. Szathmáry Károly határozata a múzeumott illetőleg kiküldendő enquete tárgyában. Szathmáry Károly nem kívánja indokolni javaslatát s fentartja magának, hogy a netán ellene teendő észrevételekre felelhessen. Pulszky Ferencz ellene nyilatkozik az indítványnak. Abban az kívántatik, hogy az országos gyűjteményeket a képviselőház kebeléből kiküldendő bizottság tegye tanulmányozása tárgyává. Ezen kitétel „országos gyűjtemények“ igen tág. Országos gyűjteményeinkhez tartoznak a képtárak, a minisztériumok kézi könyvtárai, a polytechnikumi könyvtár, a kézrajz és rézmetszet gyűjtemények. Mindezek elhelyezéséről szerinte az orsz. bizottság aligha fog véleményt adhatni. Szathmáry indítványa, úgymond, ugyan azt kívánja, amit én kívánok, hogy mielőbb rendbe jöjjön minden gyűjtemény, az ország is azt kívánja, hogy mielőbb övezhető legyen, azt kívánja, hogy el ne forgácsoltassék a pénz, és el ne forgácsoltassék a szellemi erő. De a mód, amelyen ezt Szathmáry eszközölni kívánja, szerintem nem a legjobb. Szerintem mindez egyenesen a miniszternek,ez egyenesen a múzeum igazgatójának, a geológiai intézet igazgatójának és az egyetem rectorának dolga. Tudjuk, hogy az ország soha sem vonta meg a tudományoktól azon segélyt, amelyre az igényt tart. Hogyha ma a miniszter és az egyetemi rektora kívánni fogja, hogy az egyetem könyvtár számára, mely most haszonvehetetlen a helyiségek szűk volta és a könyvek összehalmozottsága miatt, hogy építsen egy díszes épületet, meg vagyok győződva, hogy ezen házban nem találkozik senki, aki ennek ellent mondana. A könyvtárakra máris kiterjesztette figyelmét a pénzügyi bizottság; ez maga az előttem szólott indítványozás is elismeri, mert azt mondá, hogy a törvényhozás egy országos könyvtár felállítását különben is sürgette. Erre nézve tehát, ha az országos könyvtár felállítását az országgyűlés is sürgette azt hiszem szükségtelen, hogy egy bizottság intézkedjék. Mert abba hogyan rendeztessék el a könyvtár, arra nézve az országgyűlés illetéktelen. Ami továbbá illeti a gyűjtemények egy másik részét — amit nem is említett beszédjében tisztelt indítványozó úr — azt hiszem szintén nagyon figyelemre méltó, és talán még inkább kiterjeszhető arra figyelmünk, és ez az archívum az országos okmányok számára. Igen jól tudjuk, hogy itt vannak a kamarai archívumok, a bécsi, a cancellaria archívuma, ott vannak a consiliumok archívumai, a kolozsvári, az országos archívum stb. szóval roppant halmaz, mely nincsen elrendezve. Mindezekre csak azt lehet mondani, amit a pénzügyi bizottság már többször mondott t. i. elhelyezni és berendezni kell azokat. Erre azonban épület szükséges, de épület nincs. Míg az nincs, addig rendezésről nem lehet szólni. Azt lehet mondani, ami utoljára már locus communissá fog váltani, hogy ezen sok okmányt, melyek nevezetesek a történelemre nézve össze kell gyűjteni. Ez kétséget nem szenved. Tovább ennél jelenleg, midőn nincs épület, nem lehet menni. Hogy mikép rendeztessék el, arra a miniszter rendel enquettet, s nem az országgyűlés. Erre nézve szükséges, hogy Szabó, Salamon és Thali nyilatkozzanak, nem pedig az országgyűlés tagjai. Mert bármennyire ismerjük is mi azt, hogy mi fáj az országnak, bármennyire gondoljuk is, hogy ismerjük a gyógyszert, és be tudjuk gyógyítani a sebeket, de azt nem praetenciálhatjuk magunknak, hogy tudjuk, mikép kell egy archívumot berendezni. Én legalább ezt nem tudom. Szomszédom (Horvát Mihályra mutat) ezt igen jól tudja. Hogyan kell rézmetszet gyűjteményt elrendezni azt Henszalmann képv.társunk fogja tudni (Felkiáltások balfelől: „Tehát vannak itt is kik értik). De a bogarak és rákok berendezésének módját úgy hiszem közülünk senki sem ismeri, ahhoz ért Fridvalszky. Hogy pedig enquettet tartsunk, amelyben csak egy ember van, ki a tárgyhoz ért, az arra való volna, hogy az enquette tanuljon, de nem arra, hogy a vélemények súrlódása idéztessék elő. Schwarz Gyula bár nem helyesli szerkezetében az indítványt, Pulszky azon ellenvetésére, hogy a képviselőház nem illetékes azon dolgok megvizsgálására s eldöntésére, megjegyzi, hogy ez veszélyes következtetésű állítás, melynek alapján sokat ki lehetne vonni az országgyűlés ellenőrzése alól. Itt arról van szó, hogy országos gyűjteményünk állapota olyan-e, mely megfelel a közkivánalomnak, azon közkivánalomnak tudniillik, mely nem egyes választó nógrádi vagy nem nógrádi kortesnek, hanem a nemzet legmagasabb szakértelmi intelligentiájának a közkivánalma — s hogy konstatálva van-e az által, hogy a magyar nemzet legnagyobb intelligentiájának közkivánalmának megfelel e ténylegesen ezen intézetek állapota, avagy felderíttetik-e az által, ha a nem mondom vádlott, de mégis kérdőre vont múzeumi igazgató, saját maga mondja el magáról azt előttünk, kiket tudatlanoknak hirdetett, hogy minden jól van,minden rendben van, nem kell semmit tennünk. Tanulság a franczia kormányválságból. Azon anyagi, ipar s vámügyi kérdés, mely a franczia kormányban válságot idézett elő s Thiers urat, bár a kormány élén még most „nélkülözhetlen rész“ népszerűtlenné tette, nagy előnyt nyújtott volna az angol iparnak és kereskedelemnek a franczia ipar s kereskedelem ellenében és így bizonyosan igen jó eszköz lett volna arra, hogy Thiers úr önmaga s egyszersmind az ex-császárnak sok „jó embert“ szerezzen Angliában. Ezen kérdés tehát egyrészt politikai kérdés is volt. De tagadhatlan, hogy annak politikai célzatait maguk az ellene majdnem fellázadó városok sem vették figyelembe, hanem csak anyagi ipari kereskedelmi oldalait , mert a vámon vagy az adóztatás által helytelenül felrótt krajczárok az iparüzletben forgó tőkének megannyi forintjait teszik haszontalanná, meddővé s azon 250 millió frank, mit Thiers úr a nyers iparanyagok megadóztatása által 4/5 részben a hadisarc törlesztésére 1/5 részben a védelmi erő fokozására akart kizsákmányolni több ezer milliónyi kárt tett volna Francziaország iparo s kereskedelme korlátozása által. Nálunk, hol a kormánypárt hívei egész országot Ausztria iparára s kereskedelmére akarják utalni s hol a vámtételek meghatározását Ausztria iparosai s kereskedői meghallgatása után az osztrák kormány intézte el és A Brassóban megjelenő „Nemere“ e hó 21-ki számában Helfy Ignácz képviselőnek a képviselőházban a keleti nyelvek akadémiájának Pesten államköltségen leendő fölállítása tárgyában tett indítványa kapcsában ezeket írja: „Egészen osztjuk a tisztelt képviselő úrnak azon nézetét, hogy Magyarország kifelé irányuló tevékenységének tere keleten van. Míg azonban ő indítványában főként a politikai és tudományos érdekeket tartotta . A pénzügyminiszter az országgyűlés helybenhagyásának fentartása mellett, tegnapelőtt megadta a végleges engedélyt a pozsony - nagyszombat - üzbeki vasúton a Windisgrätz-consortiumnak, s az arad-mezőhegyes-szegedire a Vajna-társaságnak. Ezen vonalak állambiztosíték nélkül építtetnek. A „Pesti Napló“ azon közleményünkre, hogy Kerkapolyi 150.000 frtot fizetett egy konsorcziumnak, hogy egy eszélytelen törlesztési tervtől megmenekedjék, azt mondja, hogy „mint halljuk, e hit teljesen valótlan.“ — Miért nem mondja meg a „P. N.“, hogy kitől hallotta, talán bizony az érdeklett — konsorcziumtól. _A szerb nemzeti egyház ügyeiben való tanácskozásra a közoktatási miniszter Stojkovits, Gruits püspököket, s Angyelics archimandritát, a miniszterelnök pedig Nikolich Teodort, Rusevich főispánt, Stojkovics Sándort, Radovojevics Lászlót, Masimevicset, Mihalievicset s Mandics osztálytanácsost hívta meg. A tanácskozás akkor fog megkezdetni, ha a fent nevezettek mindannyian megjelennek. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése január 25-én d. e. 10 órakor, Somssich Pál elnök a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja Temes megye feliratát, melyben Torontál megye feliratát, a 776/100 százalék jutaléknak a szervezési költségek ellátására és a közlekedési szükségek fedezésére leendő kiszolgáltatása iránt pártolja. A kérvényi bizottsághoz tétetik át. Madarász József Németh Antal sárbogárdi lakos részéről múlt évben beterjesztett kérvényéhez újabb okadatlást nyújt