Magyar Ujság, 1872. március (6. évfolyam, 49-74. szám)
1872-03-31 / 74. szám
Vasárnap, 1872. márczius 31 Szorilosztói iroda: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Stinció-hivatalos Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. Előfizetési Air : Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre.................................. 20 frt —kr. Félévre.........................................10 „ — „ Negyedévre....................................5 „ — „ Egy hónapra....................................1 „ 70 „ Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. iHircrotest ellj: 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetését külön 30 kr. Nyi Itt érti hasábos petitsor 26 kr VI. évfolyam. Előfizetési feltételek: April—deczemberi 3/ évre 15 frt. April—szeptemberi 7* évre 10 frt. April—júniusi 7* évre 5 frt. Egy libra 1 frt 70 kr. Az előfizetési pénzek a „Magyar Újság“ kiadó hivatalához (Pest Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben eszközölhetni postautalvány által. Pest, márcz. 80. Politikai szemle. Svájczban a revideált szövetség-alkotmány fölött május 12-én lesz a szavazás, ez alkalomból az egész országban nagy mozgalom uralkodik. A pártok állása szerint ítélve, a javaslat el fog fogadtatni. Az ultramontánok, mint a javaslat fő ellenzői, a szabadelvűek s radikálisok közt szakadást akartak előidézni. De számításukban csalódtak, mert e pártok nem hogy ellenséges lábon állnának, hanem mind inkább közelednek egymáshoz. A londoni lapok az angol pénzügyminiszter előterjesztését kedvezően fogadják. Egyes pontokra nézve tesznek ugyan észrevételt, de a főbb pontokkal, mint a jövedelmi adó s a kávévám leszállításával az ellenzék egy úgy meg nem elégedvén, mint a többség pártja. Franczia lapok jelentik, hogy Páris kormányzója a „La Constitution“ czímű ultraradikális lapot betiltotta. Tudvalevőleg e közlöny volt az, mely a legerélyesebben ellentállt a kivégeztetéseknek, s különösen Rossel ügyében fejtett volt ki erélyes tiltakozást a hadi törvényszék kérlelketlenségével szemben. A „Pays“ egy levelet közöl, melyet állítólag Chambord gróf irt, a most köztársaságivá lett Casimir I'oinoi'hez. A levél igy szól: Uram! Önnek magának akarom uram, kifejezni köszönetemet, önnek egy munkája velem való közléséért, mely egy kormány tény által napirendre hozott fontos kérdésre vonatkozik, mely kérdés a nemzeti ipar több jelentékeny ágát, s a munkásosztály helyzetét veszedelmesen fenyegeti. A múlt tapasztalása már elég érthetően megmutatta, hogy,ily eredetű kormányoknak, kivált ha minden , komolyabb munkától szerencsésen megszabadultak, szokásuk, csak a pillanat szükségleteire lenni tekintettel s személyes politikájuk változó igényeinek az ország és változatlan érdekeit hozni áldozatul. E veszélyteljes üzelmek folytán a közvélemény nyugtalan lesz, a bizalom eltűnik, új bonyodalmak, szüntelen úl palliatív segédeszközökre kényszerítenek. Biztosság nem lévén, nincs hit a jövőben sem. Nagyon igaz, hogy jog és igazság nélkül a magán s a közvagyon egyaránt ingó talajon nyugszik, más szóval, hogy folyton siet megsemmisülése felé. Ezt minden értelmes fő és nemes szív, remélem, csakhamar be fogja látni. Örülök, hogy önnek ez alkalommal ismételhetem, mennyire örvendtem, hogy önt néhány év előtt Frohsdorfban láthattam, s mennyire meg voltam hatva azon érzelmektől, melyeket ön akkor irántam tanúsított. Háladatosságom és őszinte ragaszkodásom biztosításával, Henrik. A lap, mely e levelet közli, nem adja annak dátumát, s ez a franczia sajtóban érdekes találgatásokra ad alkalmat. Perier ellenségei azt hirlelik, hogy Thiers kormánya alatt kelt e levél, s hogy így a volt belügyminiszter egyszerre három pártot (az orleanistákat, legitimistákat s a köztársaságiakat) szolgált. Valószínűbb azonban, mert különben „Pays“ nem hagyta volna el a dátumot, hogy a császárság idejéből kelt e levél, s akkor a császárság-ellenes monarchius párt tagjai egyformán jó viszonyban voltak Chambord gróffal s az orleansi herczegekkel, mert a két ág fúziója bizonyosnak tartatott. Ama köztársasági Perier pedig tudvalevőleg monarchista volt. Spanyolországban a dolgok a kormányra nézve mégsem akarnak kedvezőbb fordulatot venni. Serrano engedélyért könyörgött a királynál, hogy fegyveres erővel léphessen föl a bask tartományokban fölkeléssel fenyegető republikánusok ellen. Ugyan e sürgöny szerint a fenörség egy nagy titkos fegyverraktárt fedezett föl. A mexikói forradalomról az „Alig. Ztg.“nak febr. 20-káig terjedő tudósítást közöl Colimából. E levél szerint a fölkelés egyre terjedőben van, s Juarez teljesen kétségbe van esve ügye fölött, ésannyira, hogy már az Egyesült Államokban közbenjárásért könyörög. Grant azonban minden személyes rokonszenve daczára Juarez iránt, kénytelen lesz, a levelező tudomása szerint, viszszautasítani a kérelmet. Pár héttel ezelőtt azonban amerikai forrásból egy oly hírt közöltünk, mely ép ellenkezőleg, valószínűnek mondta az Egyesült Államok részéről a beavatkozást. A kaukázusban uralkodó szárazságra vonatkozólag írják Tillisből febr. 25-ről, hogy két év óta nem volt sem hó sem eső, a levegő a szárazság miatt kiállhatatlan, ennek következtében sok a szem s mellbeteg. A pétervári „Börsen Ztg.“ hosszasan értekezik az orosz és lengyel törzsek kibéküléséről. Szerinte a szláv világ nagy mozgalma a lengyelekre is kikezd terjedni. A Poroszország germanizáló tervei iránt ellenszenv s a bizalmatlanság Ausztria iránt, úgymond, számos lengyelben azon meggyőződést kelti, hogy nemzetiségüket csak az Oroszországgal való kibékülés által menthetik meg. Igen figyelemre méltó jelenség ez irányban az, hogy Sady k basa, az oroszok régi ellensége megengedte, hogy a gondviselésére bízott ifjú Czaikowski lengyel nemes Oroszországba költözzék. Ez többet jelent, mint Wielobolski marquis egykori kísérlete a két szláv törzset kibélíteni Szigmrua,illeve a kísérlet megvalósítása nem lenne nehéz, mert határozottan oroszellene csak a lengyel papság, a nemesség egy része és az emigratio. — A többi lengyelek, főleg a parasztság le van kötelezve Oroszország iránt. Az „Alig. Ztg“, mely a múltkor oly borzastó részleteket közölt a japáni keresztyének lemészároltatásáról, utóbbi számában koholmánynak mondja az egészet, melylyel a Japánban is befurakodott jezsuiták által inspirált „Nangasaki Ztg.“ a világot ámította. Ebből vették át e híreket az angol lapok. „Hogy a jezsuiták — írja az „A. Ztg“ levelezője, — miután majdnem egész Európából kiszoríttattak, most a távol keleten igyekeznek magukat befészkelni, azon senki sem fog csodálkozni. Előre látható azonban, hogy ez által a barátságos viszony ama boldog nemzettel megzavartathatik és a kereskedelmi viszonyok veszélyeztetni fognak. Azért óhajtandó volna, hogy az európai kormányok, melyek ez idő szerint a propagandát támogatják, kereskedéssel foglalkozó alattvalóik érdekében megvonnák a a segélyt a jezsuita missióktól. Nem a keresztény vallás, hanem annak terjesztői ellen irányul a japániak gyűlölete, kik csak eszközül használják fel a vallást anyagi jólét és politikai hatalom szerzésére. Parlamentarismus. A jobboldali képviselő Kautz Gyula, egyik kézikönyvében, — „Politika vagy országászattan“ — a parlamentarismusról, a képviseleti rendszerről értekezve azt jegyzi meg, „ . . . hogy a hiányokról a rendszert lehetőleg menten kell tartani, s hogy czélszerű szervezés, helyes választási törvény, erős alapokon nyugvó önkormányzat, jól kezelt szabad sajtó stb. mindenkor azon szükséges előfeltételeket képezik, amelyek nélkül a képviseleti rendszer nemes feladatának megfelelni soha se lesz képes.“ Felkérnék a tudós tanár urat, hogy amit megírt, mondaná is el párthíveinek. Mert láthatná, hogy párthívei miként bánnak el a képviseleti rendszerrel, melynek előfeltételeit ő, oly szépen sorolta elő. Nézze meg a tudós tanár s képviselő, mit terveznek jobboldali párthívei. Az eddig erős alapokon nyugvó önkormányzatot, a virilis vármegyékkel már kiforgatták sarkaiból; most választási törvényjavaslatot kovácsolnak, mely ismét magának a parlamentarismusnak egyik főoszlopát rombolja el. A Parlamentarismus előfeltételei pusztulásnak indulnak, s pusztulásnak indul vele maga a Parlamentarismus. Mondaná meg párthíveinek, hogy nem a baloldal küzdelme gyilkolja meg a Parlamentarismust, hanem a jobboldal helytelen választási törvénye ássa meg ennek sírját. De ha a többség akarja ezt, ugyebár, akkor az a Parlamentarismus, hogy legyen is meg. Mit gondolnak ők a Parlamentarismus előföltételeivel, a Parlamentarismus alapelveivel; szerintük a Parlamentarismus előföltétele, a többség vak akarata. A többségnek joga van magát meggyilkolni — ha csak magát gyilkolná meg — mi közük nekik a parlamentarizmus előfeltételeihez. Van egy politikai iskola, mely a parlamentarismust gyűlöli. Támadásuk, az így értett parlamentarismust illeti, ezt illetheti, és méltán, mert az így értelmezett Parlamentarismus nem egyéb, mint sokfejű zsarnokság, önkényuralom , mely nyújtassék bármily ezukor mártásban, mégis önkényuralom marad. Ezen értelemben vett rendszer, mint minden önkényuralom , kizár minden haladást, tenyészőtalaja a politikai korrupciónak, mint azt Lajos Fülöp uralma alatt. Guisot minisztersége idejében tapasztalták a francziák, s tapasztaljuk mi ez idő szerint. Nagyon sok hivei vannak az így értelmezett parlamentarismusnak, s ezek között helyet foglal, most köztök Kautz képviselő is, ki különben a Parlamentarismus szükséges s nélkülözhetlen előföltételeit oly szépen megírta. Hogy országgyűlésünk jobboldali többsége e tannak hívője s vallója, azon egyátalában nem csodálkozunk. 1867 óta, ez természetes. Mi természetesnek fogjuk találni még azt is, hogy e többség, általa teremtett közös ügyes műve fenntartására, többségi erejénél fogva, proclamálni fogja a korlátlan egyeduralmat, s a hatalmát leteendi egy bölcs Smerling, vagy más e fajta kezébe. Ily körülmények között, csodálkozással csak az a cynismus tölt el, melylyel a jobboldal magát mégis az igazi Parlamentarismus védőjeként tünteti fel. Hát az a Parlamentarismus védelme, hogy annnak egyik legfőbb előfeltételét a választási törvényt, nyakánál fogva tekerik ki? „Nem az anyámat szúrtam keresztül — mondá az öngyilkos a vizsgálóbírónak — csak a ködmönét.“ Igen, de a ködmönben volt az anya is. A jobboldal sem az anyát bántja, csak a ködmönét — a választási törvényt. Igen, de benne van az anya is, maga a Parlamentarismus. De hát — mint a jobboldali közlönyök mondják — a benyújtott választási törvénynyel az 1848-diki választási census nincs megtámadva, csak a törvény intenziója van helyesen értelmezve, s így a Parlamentarismus egyik alapfeltétele érintetlenül áll. Mindezt egész naivul mondják el, mintha nem ismernék a régi diák közmondást: ignotos fallit, notis est deritui. Kétségkívül számítanak ezzel saját vidéki párthiveik gyenge belátására s könynyen hivőségére, különben óvakodnának oly könnyedén papírra vetni. Ugyan kérdjük a még most is élő s az 1848-diki törvények alkotásában résztvett honatyákat, mondják meg, midőn a választási törvény készült, például a 300 forint értékű ház-census megírásánál, vájjon volt-e köztök oly merész fantáziája, hogy ez értéket különben, az 1869-ben készült s feltalált házosztály-adó tervezett kiszámítása szerint értette volna? Gondolt-e még ahhoz valaki közülök házosztályadóra. Ha van sacrilegium, úgy azon állítás, hogy e választási törvényjavaslat, az 1848-iki választási censusok értelmezése, valóban sacrilegium. Nemzetek hanyatlása és emelkedésének egyik legbiztosabb hermérője, kormányzati intézményeinek milyensége. Magyarország a politikai élet fénypontján, a politikai kultúra zenitjén állott 1848-ban. A népjogok respectálása terén, mily különbség van 1848 és a mostani időszak között. A jövendő történetirónak elég lesz csak a jelen választási törvényjavaslatra mutatni, hogy jelezze hazánk betegségi állapotának diagnosisát. Az egész választási törvényjavaslat, egy nagymérvű jog-devalvatió, mely hasonlólag a pénz-devalvatióhoz egy szörnyű kicsist eredményezett, melynek végkimenetele, lehet halál, de lehet ép erős megszilárdult egészséges élet is. Ha lehet a kedvező tünetekből a szebb jövőre következtetni, mi a folyó kicsis felől máris jót jósolhatunk. Mindenesetre a legfőbb, hogy a választási törvényjavaslat keresztül nem megy, reményt ad, csillogó reményt a jövőre. A többség vad rohama a Parlamentarismus főfeltételeinek, s így magaatyja oly pillantást vetett rá, melyet lehetetlen volt elemezni. Megvetés, gőg, düh mind fel lettek volna abban födözhetők. Pár pillanatnyi szünet után aztán fia vállára tette kezét és szárazon mondá : jerünk. Károly egy perczig habozott, aztán eltökélve magát kezét nyújtja a leánynak s igy szólt: A viszontlátásig. Ne aggódjál érettünk ! — A másik perczben atyjával együtt eltűnt. Ella társnői,kik közül többen tanúi voltak a jelenetnek, kárörvendetesen tekintettek rá. Ellának eszében sem volt erre gondolni. Szemeiből sűrűn folytak a könyek s egyetlen gondolata az volt: viszontlátja-e kedvesét. Másnap nem látta. Estére az öreg gróf megint felkereste a színpadon. Pénzt, nagyon sok pénzt ígért neki, ha felhagy az ifjúval. Ella büszkén visszautasítáa ajánlatát és elfordult tőle. A gróf remegett a dühtől. Szótlanul távozott. Nap nap után múlt. Károly nem jött. A leány szomorkodva ment a színházba, bánkódva ült magános szobájában. Rettegett a gondolattól, hogy Károly elfelejti. Az ifjú helyett atyját kell, minden nap látnia. A színpadhoz közel ült egy páholyban, s Elka bármennyire kerülte is, hogy rá kelljen nézni, szinte érezte hideg fenyegető tekintetét. Sokszor a színpadra is feljött a gróf. A tánczosnők közül egyikkel sem állt szóba. Mint a kőszobor vendég haladt keresztül a vidám sorokon. Csak a gépészekkel szólt néha s rendkívül érdeklődött a szinpadalatti dolgok iránt. nak a parlamentarismusnak lerombolására már meg van állitva. Ez már nyert csata, mely a Parlamentarismus barátait, diadalmi örömmel tölti el. Ha pedig ez meg van mentve, reményünk lehet, hogy a megmentett Parlamentarismus útján, hazánk eljátszott jogait visszavezni leszünk képesek. Szederkényi Nándor: — A pest belvárosi ellenzék hétfőn, húsvét másod napján este 6 órakor alakulás végett közgyűlést tart a baloldali kör teremében (váczi utcza 1. sz. 1-ső emelet) melyre a belvárosi ellenzéki választókat tisztelettel meghívják, a belvárosi bizottmány nevében : Irányi Dániel, Farkas György, Gaal Ernő, Paczona Imre, Wanke Szevér— Febvás. Gömör megye ellenzéki tagjait felkérem, hogy ápril 8-dikán reggeli tiz órakor, Tornallyán legyenek szivesek megjelenni, a bekövetkezendő alispánválasztásnál követendő eljárás feletti tanácskozmányra. Ragály, 1872. márcz. 30-dikán. Ragályi Ferdinand Gömörmegye ellenzéki elnöke. * S — A csehországi helytartó által feloszlatott hazafias gazdasági egylet egyike volt az ország azon intézeteinek, mely a mezőgazdaság fejlődésének központját képezte, melynek tevékenysége az egész országban a legkedvezőbb eredményekre vezetett. Az országnak eme legjelesebb hazafias s legkitűnőbb kapacitásaiból álló egylet 1765-ben alapittatott s igy már 105 év óta állt fenn. S annyi viszontagságos évek után az osztrák kormány a mostani pillanatban látta jónak ezen intézetet egy tollvonással eltörölni s ketté vágni azt az eret, mely a gazdaság terén fölmerülő haladást az országban szétterjeszsze. Nagyon érthető, ha különösen a földműves osztálynál a kormány e tette miatt roppant nagy az ingerültség, mert százéves fennállása óta egészen a nép életével összenőtt. Egy kormánypárti lap szerint legközelebb az egyes minisztériumokban számos kinevezés fog történni, melyek a budget törvényben megállapított létszámemelés folytán szükségessé váltak. — Ha ez a létszámemelés olyan nagyon szükséges, miért nem láttak rögtön azok betöltéséhez a budgettörvény szentesítése után ? S a budgetben megszavazott, de a hivatalok be nem töltése miatt ki nem fizethetett összegek mily rovatban fognak majd előfordulni? Vájjon nem a közelgő választások szele fújja be az illetőket ama helyekre? — Csehországban a küszöbön lévő választások alkalmából nagyszerű előkészítések léteznek. A kedélyek a legvégső pontig föl vannak izgatva. Az egész mozgalom a lenni vagy nem lenni, nagy kérdés körül öszpontosul. A szenvedélyek szülte pártharcz koczkája nem sokára el fog dőlni. A történelmi jogpárt s az alkotmánypárt állnak egymással szemben s mig amaz az orblla napról-napra szomorúbb lett. Féltette kedvesét és mintegy sejté, hogy vész fenyegeti. Egy uj darabban kellett föllépnie melyben az előadás végén folyóba, tehát sülyesztőbe kellett ugornia. A próbánál könnyűnek találta az ugrást. Alig négy öt lábnyi volt a sülyesztő,s az esést puha ágynemű halmaz gyöngítette. Az előadáson a mint szerepe követelő a szinpadon keresztül rohant a sülyesztü felé. Oda érve nem volt ideje, ereje visszafordulni, bár látta maga alatt a tátongó mélységet Egy iszonyú jajkiáltással alázuhant. Tizennyolcz lábnyi mélyre esett s aléltan feküdt ott, mig segély érkezett. A közelében levő színházi orvos megvizsgálta. Bal lába volt eltörve. Az orvos kijelente, hgy legkedvezőbb gyógyulás mellett sem fog többé színpadra léphetni. A rendezőség elcsapta a gépészt. Ennyiből állt az elégtétel, melyet a szerencsétlen nyert. De nem ! Két hó múlva Ella B. grófné lett. Károly megesküdött atyjának, hogy vagy Ellát veszi nőül vagy kihalni engedi a családot. S atyja az elsőbe egyezett. — Talán a lelkiismeret mozdulatát is érezte. * Nehogy olvasóim azt higyjék, hogy költött, vagy — e lapok keletkezési helyéből indulva ki , hogy Pesten történt dolgokat hallott a föntebbiekben, hozzátoldom, hogy mind a két történet igaz, az elsőnek színhelye Páris a másodiké London volt. Szolgálhatunk azonban egygyel, mely azonkívül hogy közelünkben történt rövidebb és kevésbé szomorú.rszág történelmére hivatkozva, az évek fegyverével küzd, az utóbbi a hatalom köpenye alá menekült. A fegyverek egyenetlenek. E küzdelem közepette egy hatalmas kérdés merül fel, messze túlszárnyalja a pártok küzdelmét. Csehországban az uralkodó család tagjai, mint nagybirtokosok szintén választók. A cseh lapok most azt a kérdést vetik föl, ha váljon eszélyes dolog lenne-e az uralkodó család tagjaitól, ha határozott pártállást foglalnának. A felelet csak tagadó lehet. Mert a pártoknak meg van saját érdekük, amiért küzdenek; az uralkodó család tagjai tehát nem tehetik, hogy a pártküzdelem mérlegét az egyik vagy másik pártra nézve kedvezően nyomják le. Csehorságban nagy érdekeltséggel várják e tekintetben az elhatározást. Sok találgatásra szolgáltatott okot, hogy honnan van az, hogy a municipális bank papírjainak árfolyama egy darab idő, óta habár kis mérvben, napról-napra alább száll. A valódi okot senki sem tudta kitalálni , még pedig annyival inkább nem, mert e bank elég szilárd alappal bír, míg végre kitudódott, hogy az a bökkenő, hogy a municipális bank üzleti igazgatójává Rechnitz Henrik,a budai közúti vaspálya igazgatója neveztetett ki. Különös, midőn egy bank igazgatóját árfolyam csökkenéssel fogadja. A „Szombati Lapok“ „a helyzet“ feliratú czikkben a következőket írja: Igaz, és ez nyílt titok, mit mindenki tud, hogy a kormány nem bír pártjával, azaz, helyesebben mondva, hogy a kormánynak, mint olyannak, pártja nincsen. Vannak a jobboldalon az egyes minisztereknek barátjaik és szilárd támogatóik, de az összes kormány, mint olyan, alig számíthat biztosan 30 képviselő támogatására. Ennek oka pedig azon körülményben keresendő, hogy a jobboldalon nincs harmincz ember aki Lónyay urat őszintén óhajtja miniszterelnöknek; nem tagadják ezt a jobboldal legtöbbjei maguk sem, sőt nyíltan bevallják, és pártjuk regenerációjának első és mellőzketlen feltételéül Lónyay úr visszalépését tekintik. Biztosan mondhatjuk, hogy Deák Ferencz maga is e nézeten van. Ő elejétől fogva rászalta a kormány eljárását, ő nem jön sem a képviselőházba, sem a deák-kör értekezleteibe, ahol pedig szava és tekintélye még mindig sokra volna képes. De Deák Ferencz nem akarja magát Lónyay úr eljárásával ugyanazonosítani és azért távol marad. Szóval, mindenki érzi, hogy gr. Lónyay Menyhért nem az az ember, aki Magyarország hajóját biztos kikötőbe vezethetné. Mi sem a jobboldal, sem Deák Ferencz eljárását a helyzet komolyságával szemben, elégségesnek nem tartjuk. A jobboldaltól azt várnók, hogy mondaná meg nyíltan Lónyay grófnak a mit érez és a mit mások előtt nem titkol. Deák Ferencztől pedig azt várnók, hogy adná elő a helyzet felőli nézetét őszintén és minden tartózkodás nélkül a fejedelemnek. Deák Ferencz szava elég nyomatékkal bir a trón előtt is, hogy meghallgattassék akkor, midőn komoly körülmények közt az ország és trón biztonsága érdekében felszólal. Egy módfölött sugár termetű bankár-képviselő — nehogy valaki Wahrman Mórt fogja gyanúperbe — egy elsőrendű művésznőnk társaságában mulat legszívesebben. A szeretetre méltó hölgy, ki férjét és kis gyermekét a rajongásig szereti, elfogadja az udvarlást, természetesen csak termeiben, ami azonban a galant bankárt nem gátolja, hogy ismételve ne kérjen engedélyt valamely ajándék küldhetésére. A művésznő „köszönettel visszautasítja,“ de ő folyton megújítja az ajánlatot s valahányszor más városba utazik, hűségesen megkérdi, hogy mit hozhat onnan a művésznőnek. Legutóbb Prágába volt utazandó. Művésznőnk beleunva a folytonos ostromba megengedte a lovagnak, hogy keztyűt hozzon neki a ruganyos bőréről híres városból. E keztyü numerája 674-Pár napra a bankár képviselő visszajött. Alig hogy a vonatról leszállva otthon átöltözködött, legelső útja a művésznő lakása felé volt. Ott diadalmasan átadja a „hozományt“, egy, mondd , egy pár keztyüt. A hölgy rövid mosoly után a keztyű árát kérdi. Bankárunk lelkiismeretesen megfelel a kérdésre és pár pillanatig tartó vonakodás után — elfogadja a művésznő által legszebb mosolyával átadott — két forintot. Talán csak a mosoly kedvéért fogadta el ? A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCSÁJA. — 1872. márczius 31. — T e atra fia. Van-e, aki egy kandi pillantást ne szeretne vetni a színfal mögötti világra ? Hisz ez annyi csáb, annyi inger hazája. Bizonyára több nézője volna estenkint, mint a színpadnak, ahol csak rendben, osztályozva, erőszakolva látszik mindaz, ami amott forr, sürög, készül, ingerkedik, zúgolódik, nevet, sír egy pillanatban. De a rendezőség kérlelhetlen hatalmánál fogva az ajtó fölött vastag betűkkel szól a fenyegető intés: „Idegeneknek tilos a bemenet.“ Boldog kivételek!* A közelebbi esték egyikén — mint e szabadalmazott kivételek egyike — egy színfalhoz támaszkodva néztem a körülöttem sürgő-forgó életet, midőn mellettem két kis fiút pillantottam meg. Mind a ketten a nagy színházi gépezetnek voltak kis napszámosai. — Tudod-e, — kérdé az egyik — hogy a szegény pillangó anyja meghalt ? A kérdés meglepett. Közelebb hívtam a gyermeket s miután egynéhány ezüstpénzt csuztattam kezébe a pillangó sorsa után kérdezősködtem. — El is mondta körülményesen. A pillangó anyja egy statistanő volt, kitven krajczárnyi fizetésért p estenkint, azaz ön szükség volt rá, a fellegek közt lebegett. Két kis gyermeke volt. Egy tizenkét éves fiú s egy tizenegy éves leány s mindkettő már „a színháznál“ volt és együtt 30 krajczárnyi nagy összeget szerzett. Egyik közelebbi kiállitásos előadáson a gépész egy élettelen testet oldott le a díszletről, melyen figuráit. A „pillangó“ anyja volt. Nappal mellbetegen feküdt otthon, de estére minden erejét összeszedve — hisz „életfentartásáról“ volt szó — a színpadra sietett és működött. Midőn ájulását észrevették, meglocsolták hideg vízzel, a rendező megkettőztette díját és a színház kocsiján haza küldte. Jó ember! — A gyermekek dolgoztak. A fiú mint pillangó, a leány mint tulipán szerepelt. A családnak volt kenyere. A sorsnak súlyos keze van. Egy este a kis pillangó kificamitá lábát. Bevárta kis bugát és irtózatos fájdalmak közt haza vánszorgott. Mikorra haza értek, anyjuk utolsót lehelt. — Hát hol van a kis pillangó és buga ? — kérdem a fiútól. — Az első tánczosnő — felesé a fiú, a tisztelet hangján ejtvén ki e szót, — gyűjtést rendezett számukra. Egy bankár száz forintot is adott. Mind a ketten most nevelőintézetben vannak. De vajon hány ilyen „pillangó“ jutott nevelőintézetbe!s * A ballett „fehér hollójának“ nevezték. Még gúny- és megszólalásra kész társnői sem bírtak ráfogni semmi roszat és a tisztelet bizonyos nemével tekintettek a fiatal szép leányra. Nem volt egyetlen egy kis ékszere sem és fakó ruhája szinte kiállhatlanná vált. — Igaz, hogy illett rá olyannyira, hogy valami nagy gúnynak sem volt mondható, mikor az első tánczosnők egyike azt kérdezte tőle: „Micsoda szabónál dolgoztat, kedvesem ?“ Végre az ég megszánta a tánczkart és egy kis anyagot küldött a rágalomra, mégpedig egy csinos fiatal ember személyében, ki a „megfoghatatlan“-nak mindennapi kisérője lett. Halvány és finom metszésű arcza, elegáns magatartása és öltözete azt sejteté, hogy előkelő „ismeretség.“ Senki sem tudta, mint ismerkedett meg a pár és csak annyi állt, hogy egy naptól kezdve a fiatal ember mindennap a színházig kísérte Ellát—ez volt ugyanis a tánczosnő neve — s amikorra az előadás véget ért, megint együtt távoztak. Az ifjú — nevezzük Károlynak — néha a színpadon is megjelent. Senki sem merte neki megtiltani elegáns külseje miatt, no meg, mivel hogy nem volt egészen „idegen“. Egy este— a Faust előadásán — Károly egy színfal között boldogságban sugárzó Ellájával beszélgetett, midőn öreg és gőgös tekintetű férfit látott feléjök közeledni. Atyja volt, az ősökben és milliókban dulalkodó B. gróf. — Lám, már szerelmi kaland. — mond gúnyos mosolylyal az ifjút köszöntve. — Csinos kis teremtés. Ízlésedet csak dicsérhetem. Mig ezeket mondá Ellát szemüvegelte, Károly elhalványodott, majd a leány elé lépve, mintha azt atyja szemtelen tekintetétől meg akarná védeni, határozott hangon mondá menyasszonyom. Mohácsi veszedelem. „Emlékezzünk régiekről.“ így kezdi a jobboldali „Reform“ mai vezérczikkét és annyira beváltja