Magyar Ujság, 1872. december (6. évfolyam, 276-299. szám)
1872-12-03 / 277. szám
petitsor 30 kr.m Figyelmeztetés „MAGYAR ÚJSÁG“ czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Pest, deczember 2. Politikai szemle. Deczember 2-ka, úgy látszik, határozottan nevezetes napot képez a történelemben. 1848, 1852. s 1872. években decz. 2-kán oly események gazdagítják a történet lapjait, hogy fent mint alant egyiránt bő anyagul szolgálhat a gondolkozásra. A távol múltban történtek átnyúlnak a jövőbe. Ki alaposan ismeri a múlt történetét, az látni fogja, hogy mily elkerülhetlenül bekövetkeznek bizonyos dolgok. A franczia nemzetgyűlés tegnapelőtti ülésében a jobboldal által indítványozott napirend, mely a belügyminisztert a törvény foganatosítására inti, mert a municzipális tanácsok által kibocsátott feliratokat, mint vétkes nyilatkozatokat be nem tiltotta, 209 ellen elfogadtatott. — Mint az „Alg. Haw.“ jelenti, Lefranc belügyminiszter a mai szavazás eredménye folytán lemondott. Utódját még nem ismerik. Francziaországban oly kedvező a hangulat Thiers magatartása iránt, hogy a „Rep. fr.“ szerint néhány nap alatt 40,000-re fog menni a Versaillesbe érkezett bizalmi feliratok száma. A hivatalos lap jelenti, hogy a belügyminiszter lemondása elfogadtatott, és a belügy vezetésével ideiglenesen Remusát bízatott meg. Tegnap jelente a távirat, hogy Greely Horácz, a néhány nap előtt még Grant ellenjelöltje, meghalt. Greely 1811-ben született; szegény szülei 15 éves korában nyomdába adták tanoncznak. A fiatal Greely azonban magasabbra tört, minthogy életét a szedőszekrény mellett töltse; vágyainak czélja volt: egykor maga szerkeszteni lapot, melynek most betűit szedé. E czél felé tartott ő vasakarattal, ernyedetlen kitartással; minden szabad idejét szellemi kiképzelésére fordítá, és néhány év alatt roppant sok ismeretet gyűjtött, így dolgozott ő 1833-ig; akkor tulajdonul szerzett egy kis nyomdát, és rögtön csak kis lapot alapított, melynek természetesen ő volt a szerkesztője. E lap, a „The Morning Post“, nemsokára megszűnt; 1834—1840-ig egy más lapot adott ki, „The New-Yorker‘-t, mely már bizonyos tekintélyre tett szert. Gerely mindig a republikánus párttal tartott és e párt legkiválóbb férfiúinak közremunkálása mellett 1841-ben a „New York Tribune“-t alapította, melyet 31 éven át, haláláig, maga szerkesztett, és mely legnagyobb virágzása idején 35 ezer napi, és 12,000 heti példányban jelent meg. Greely meggyőződésében független, szeplőtlen jellemű ember és tiszta hazafi volt, ki a nagy polgárháború alatt mindig a békülés érdekében emelt szót, de mert legkisebb politikai belátással sem bírt, a legnagyobb következetlenségekbe, ellenmondásokba esett, hol az unionistáknak, hol a délieknek fogta pártját, sőt annyira ment, hgy a polgári háború befejezése után Lee tábornok vád ki helyeztetése ellen tiltakozott, és Jefferson Dávidért kezességet vállalt. Ezen fordulat bírta a demokratákat arra, hogy az utolsó elnökválasztásnál őt léptessék fel jelöltükül Grant ellen. Az unió szerencséjére azonban nem választotta meg, mert bár önzetlensége, hazaszeretete, becsülete minden kifogáson fölül állt, de jelleme ingatlanságánál fogva csak akaratnélküli eszköz lett volna a demokraták kezében. Az „Indep“-nek jelentik Berlinből, hogy a német császár egy decretumot írt alá, melylyel 25 magasabbrangú államhivatalnok, tábornok és nagybirtokos az urakháza tagjaivá neveztetnek ki. Az „Econ d‘ St.“ jelenti, hogy az utóbbi napokban ey nyilatkozat íratott alá Német- és Olaszország között mely szerint az olasz hajók a német kikötőkben, a német hajók pedig azolasz kikötőkben a szálad parthajózás jogát nyerik. Trieszt, decz. 1. A ,,Juno‘ Lloyd közös a keleti idiai-chinai postával ma reggel 3 órakor ideérkezett. műveltség, államférfiul tapintat és bölcsesség, ami a legfőbb, a Deák-párt kormányképe a, csaknem mindegyik tagja egy-egy született kormányférfin, így hangzanak a frázisok, de a tények egészen másként beszélnek. A tények azt beszélik, hogy az egész Deákpártból nem kerül ki annyi bőr, hogy belőle új csizmát lehessen szabni, s nincs más mód, mint folyton a régit fejelni, noha már annyira elkopott, hogy még szép időben is alig lehette már benne járni, hát, még ilyen nyakig érő sárban ! Andrássy felbukott Bécsbe, Tóth, Szlávy, Kerkapoly stb. beadták lemondásukat, jött uj minisztérium, azaz, Tóth, Kerkapoly, Szlávy stb. Lónyay lebukott a limbusba, jön egy uj minisztérium, t. i. Szlávy, Kerkapoly, Tóth Vilmos stb. Hát hol vannak a deák-párti kapacitások? — kérdi jogos kíváncsisággal a közönség — hol bujkál az a sok értelmiség, az a nagy állambölcsesség? miért nem veszitek elő azt a sok kormányképes férfiút, kivel folyton dicsekedtek, de akit soha senki se lát ? Minekünk, amint mindenki könnyen elképzelheti, tökéletesen mindegy, hogy a Deák-párt, minő tagjai képviselik és létesítik a kormányon a közösügyi politikát, s így senki sem vádolhat avval, hogy valami ellenállhatlan vágyat érzünk, új deák-párti embereket látni a kormányon, hanem csak tény gyanánt konstatáljuk, hogy e folytonos fejelés, a leghitelesebb szegénységi bizonyítvány, melyet a Deák-párt maga magáról kiállít. Hogy mit várhat Magyarország az új minisztériumtól? erre kimerítőleg válaszol a múlt; tudjuk mit bírnak tenni, Szlávy, Tóth, Kerkapoly stb. A változott helyzet nem fogja őket sem okosabbá, sem szabadelvűbbé tenni. Alles bleibt beim Alten. Két jó oldalát e combinatiónak azonban szívesen elismerjük. Az első az, hogy Lónyay kívánsága és érdeme szerint teljes elégtételt nyert pártjától. Ha az egész minisztérium rálusít,, a elégtétes csak középszerű, igy azonban teljes és tökéletes, amennyiben megértették a gr. úrral, hogy egyedül ő a botránykő, melyet el kell távolítani minden áron, tehát takarodjék, mégpedig rögtön. Ennél teljesebb elégtételt képzelni is alig lehet. Második jó s hasznos oldala e combinatiónak az, hogy reményt nyújt legalább arra, hogy Lónyayval együtt az azéri szellem is kipusztul a kormány köréből, ami lehetővé teendi megint a tisztán politikai harcz folytatását. Egyébiránt várjuk be Szlávy programmját. — A miniszterválság lefolyásáról a „Pesti Naplót, a következőket írja: A miniszterválság véget ért. Ő felsége elfogadta a Lónyay kormány lemondását, és Szlávy volt kereskedelmi minisztert bizta meg az új kabinet alakításával. Szlávy tárczavállalásra felhivta volt minisztertársait, kik a felhivást, Tisza Lajos kivételével, elfogadták. A kormányból kiléptek tehát: Lónyay Menyhért és Tisza Lajos. Ifj. Zichy József gr. lesz kereskedelmi miniszter, Szapáry Gyula gr. közlekedésügyi miniszter; a többi tárczák azok előbbeni kezelőinél maradnak. Ha a hírekhez még fölmutjük, hogy valószínüleg Vécsey József b. lesz fiumei kormányzó Zichy József helyett, s a honvédelmi tárcza betöltése ügyében tárgyalások folytattatnak, elősoroltuk a nap nevezetes híreit. Lónyay Menyhért, mint nagy sajnálatra látható volt, nem ismerte kellőleg a situatiót. Majdnem, mint a régi tragoediák hőseit, úgy őt is a vak végzet sodorta lépésről-lépésre, s amit az utóbbi hét alatt tett, a hűden lépés rontott positióján. Régi tragoediákról szólunk , pedig az, a mi szemeink előtt lefolyt, igen modern szabású cselekvény volt. Ez, minden leplezés nélkül megnevezve a dolgot, egy miniszteri strike, mely a chef bukásával végződött. Hogy ez ily modorban történt, amint bekövetkezett, azt csakis az említett, körülmény, t. i. annak tulajdoníthatni, hogy Lónyayt elámították a valódi helyzet felett. Ezt mélyen fájlaljuk, és pedig az ő érdekében szintúgy, mint a Deák párt érdekében. — Ránk nézve fájdalmas, hogy a Férfit, ki a kiegyezési mű megkötésekor s egyéb alkalmaknál a hazának oly sok szolgálatot tett, ki a Deák-párt vezérférfiainak megegyezésével lett miniszterelnök, a kit a párt mindvégig támogatott, ily dicstelenül bukni látjuk.— Régséget sem szenved ugyan, hogy az alkotmányos élet tágas terén, ama nagy tehetségek és szívós erély mellett, minőkkel Lónyay rendelkezik, ő távolról sem tartozhatik ma sem ama bukott nagyságok sorába, kik megtörve vonulnak félre;de bizonyos az is, hogy mindenki érdekében feküdnék, hogy ha ama kínos látvány, melyet e bukás nyújt, ne következett volna be. Az események lefolyása következő volt: Lónyay a koronánál fölvetette a bizalmi kérdést a nélkül, hogy a párt befolyásos, férfiai véleményét kikérte volna. Ő felsége biztosította a miniszterelnököt, hogy részéről semmi ok sem forog fenn, amiért bizalmát a kormány iránt megváltoztatta volna, minthogy azonban a miniszterelnök a pártra hivatkozik, állítván, hogy ez a jelen kormányt nem oly önfeláldozással támogatja, minőt a mi pártviszonyaink között, parlamentáris kormány nem nélkülözhet, a király tudata a miniszterelnökkel, hogy a helyzet felől informáltatni fogja magát. Ez volt Lónyay bécsi útjának eredménye. Pestre visszaérkezve, egy nyilvános conferentiában akarta megkérdezni a pártot, és egyszersmind nyilatkozattételre hívta fel minisztertársait. Ezzel megvolt adva a helyzet acut jellege, melynek ily modorban való felidézését Lónyaynak nem lett volna szabad kockáztatni, anélkül, hogy a reá nézve kedvező eredményéről biztosítva ne legyen. Nem volt. Az első minisztertanácsokban a minisztereknek csak többsége nyilatkozott határozottan a demissió mellett, midőn azonban e rész tudata, hogy minden körülmény között megmarad a lemondás mellett, a kisebbség is hozzácsatlakozott. A pártconferenczia magatartása nem látszott opportunusnak. Lónyay gr. új kabinetet tervezett, de csakhamar meggyőződött ennek kivihetetlenségéről. () is benyújtó lemondását. Ekkor kereste fel Deák Ferenczet, és pedig szombaton délután. Tudata vele egyszersmind a felség óhaját, hogy másnap 11 órakor a budai kir. palotában fogadja a czélból, hogy a király meghallja Deák Ferencz véleményét a helyzetről. A Deák és Lónyay között folyt társalgás jellemzésére talán elég lesz annyi, hogy ezután Deák Szlávyt fogadta. Tegnap (vasárnap) reggel Lónyay átnyújtá ő felségének a kabinet lemondási kérvényét, és délben Deák F. fogadtatott a király által. Deák fogadtatása mintegy háromnegyed órát vett igénybe, s a mint Deák eltávozott, a király Szlávyt hivatás megbízta a kormány alakításával. Az ezután történteket föntebb tudatjuk. Még csak néhány megjegyzést kell tennünk. Szlávy miniszterelnökségéről, mint tudva van, már Andrássy Bécsbe menetelekor szó volt, s Lónyay folytonosan őt tartó praesumtiv utódjának. Midőn azonban jelenleg a miniszterválság fölmerült, a deákpárti körök egy részében az a nézet kapott túlsúlyra, hogy leghelyesebb volna, ha a miniszterelnöki széket azon férfiak egyike foglalná el, kik már a 67-ki kiegyezés előtt Deák Ferencz zászlója alatt működtek, kik a Deákpárt liberális részének harczosaiul tekinthetők. Ily férfiúnak tekintetett az utolsó napokon is Trefort. Másként történt, és pedig Deák Ferencz ajánlatára. Andrássy Gyula gróf is a legmelegebben Szlávy jelöltségét pártolá, s a decz. 2-diki minisztérium — a kinevező kéziratok ma várhatók — Deák Ferencz s Andrássy legsajátosb auspiciumai alatt lép életbe. Föltehetjük tehát, hogy e kormány az egyes reform-szervesekben ceák nézeteit fogja tolmácsolni, s bizonyos, hogy Szlávy az egész eljárásra nézve megnyerte Deák Ferencz helybenhagyását. A válságnak ily lebonyolítása a Deák-párt egy részénél természetesen bizonyos keserű érzelmeket kelt fel. De nem hiszszük, hogy ezek nagyobb válságokban fognak nyilvánulni. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésök november hó végével lejár, tisztelettel felkérjük, (hogy a lapok küldetésében felakadva ne történjék), szíveskedjenek az előfizetést mielőbb megújítani. Előfizetési föltételek deczemb. 1-től kezdve: Hét hóra (dec.- -juni 1872-73). . 9 frt 40 kr. Négy hóra (dec.—marc. 1872 — 73) 5 frt 40 kr. Három hóra (dec.—febr. 1872—73) 4 frt — kr. Egy hóra ....................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek Heckenast Gusztáv hírlapkiadó-hivatalához, Pest, egyetem-uteza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta utalvánnyal eszközölhető. Pest, november 1872. A kiadó-hivatal. Fejelés. A czim nem igen poetikus; ámde mit tehet róla a hirlapíró, ha a pereznyi helyzetnek épen e czim felel meg? A Deák-párt, — hányszor kell e frázist hallanunk, s olvasnunk! — képviseli az ország értelmiségét, az ellenzék csak a nyers tömeget; a Deák-párt soraiban központosul a tudomány, -- — 1 "I11■......— " .3 '» VI. évfolyam. I. szatu. Kedd. Szerkesztői iroda: Egyetem-uteza 4-ik szám, II. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető mindet kSz.lemély. Kéziratok a levelek vies/a nem adatnak. — Bérmenteten levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szán, földszint. Ida intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, b. m. az előzetési pénz, a kiadás körüli pr esszék és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1872. decz. 3. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy ívre . 16 írt. — kr. F-51 évre 8 » . Negyed évre 4 » » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttéri négy hasábos A válság maradandó okai. Alkotmányos országban, hol a népképviselet a közbizodalom meghamisitatlan kifolyása s a kormány ugyanezen közbizalom alapján áll s támogattatik a népképviselet többsége által: a kormány rendithetlen, mert a trón is csak oly kormányban találhatja legbiztosabb támaszát, mely a valóságos közbizalommal összeütközésbe nem jött. Nem jöhet pedig alkotmányos országban összeütközésbe a kormány a közbizalommal mindaddig, míg a közérdekek iránt helyes tájékozottsággal, kellő átérzéssel intézi teendőit, mert ha még ekkor is megrendíttetnék állása akár felülről, akár benső szervezete miatt , ez már gonosz jel lenne, mely azt tenné, hogy nem a népek érdekei a mérvadók, hanem aprólékos személyes indokok uralkodnak közvetlenül a kormányban s közvetve általa egész ország felett, mit szóval: absolut uniómnak nevezünk. Hol a kormányt láthatlan indokok vagy cselszövények buktathatják meg, ott az alkotmányosság csak el ég, melynek színe alatt absolutizmus uralkodik. S nem csoda, hogy a mostani kormány ásságot óvják e színezet elnyerésétől a jobboldali lapok. De mégsem merészük bevallani a válság, a bukás valódi okait. Azt mondják, hogy a válság okai a kabinet összealkotásának módozatában rejlett. Hogy: „a kormány egyes tagjai ferde helyzetben voltak műküdésök első pillanatától fogva, mert kivéve az egyen törtöt, mind gróf Andrássy által ajánltattak ő felségének, gr. Lónyay miniszterelnöksége alatt csak feltételesen tartották meg tárczájukat: az öszhang nem volt meg e kabinetben annak alakulásakor. De azt hitték, hogy meg fogják találni ! Csalódtak !“ stb. Tehát személyes sün- és antipathiák ? Ott, hol egy ország közérdekeiről van szó. És ezek elegendők arra, hogy a minisztérium legsürgősebb teendőit félbehagyva, beadja lemondását? ! Boldogtalan ország, melynek ily kormányrendszere, ily kormányférfiai vannak s nem alkotmányos állapot az, melyben ily indokok miatt kormányválság állhat elő. Mi végre volt hát az a rémitő költséges s erkölcsrontó választás, melyet a kormánypárt csak most végzett be. Mi czélja volt ennek, ha nem az, hogy a volt országgyűlési többség s a létező kormány fenállását biztosítsa? Mi végre lett megkísértve a választási idő meghosszabbítása s a választási szabadság megszorítása ? Oly kormánynak, mely léte alapját nem a közvéleményben keresi, felesleges dolog milliókat szórni a nép közé, s felesleges volt létéhez kötnie az államhivatalnokok ezredeinek állását. Mit tesznek most ezek ? Ha elhagyatnak ama kormánytól, melyért annyit áldoztak?! A válság okai tehát mélyebbre hatók : magában Magyarország ferde, tarthatlan helyzetében keresendők, mint azt már érintettük is. Eleget tenni Bécsnek, de eleget tenni Pest- Budának is. Eleget tenni Ausztria nagyhatalmi szereplésének, de az odafordított áldozatokat a légből teremteni elő, vagyis Magyarországból, mely évtizedek folytán minden eszközzel kizsaroltatott. Eleget tenni az osztrák érdekeknek, úgy, hogy Magyarország érdekei fel ne áldoztassanak, nem lehet. Jöhet ide erős kormány, csinálhat megállapított programmot, mint mikép a „Pesti Napló“ óhajtja, s óhajtja mindenek felett a pénzügyek rendezését. De hogyan ? Melyik pénzügyminiszter az, ki 150 millióból 260 —280 milliót kiadhat a nélkül, hogy az országot tönkre tegye. Melyik földmivelési miniszter az, ki az ország részére jónál jobb terméseket biztosítson, míg a sík alföld vízrendszere szabályozva nem leend, holott most ismét egy országos csapás napjait éljük: a vetések országszerte romlásnak indultak. Sőt: „a szabadság érdekeinek legmelegebb felkaroltatását“ is sürgeti a „P. N.“, holott Bécs államférfiainak oly nagy horderejű befolyást nyitottak a közös ügyek, mind a kormányra, mind a közigazgatás és igazságszolgáltatás s más életérdekek mozgalmaira, minővel soha ezelőtt nem birtak. Nem egyes, aprólékos mozzanatok, hanem az eddig következetesen űzött, s most már tarthatlan önámítás teszi lehetetlenné az egyes miniszterek állását. És lehetlenné teszi mindinkább a rendszer, a közösügyes kormányzat, melynél fogva Magyarország mindinkább képtelenné teszidik arra, hogy a reálocg terheket elbírja, mert ez a rendszer, ez a kormányzat nem bir az ország érdekei s jogai iránt helyes tájékozottsággal; nem tartja szemei előtt az ország érdekeit, adózási képességét s önállása fő kellékeit. Egy oly kormány, mely ezeket szem előtt tartja, rendithetlen alapot bir a közbizalomban. De mely ezt nélkülözni kénytelen, mely a választásoknál hatalmával visszaélt s magát a közvéleményt is meghamisította, az, ha mostani bukásából helyreállittatik is, minduntalan újabb válságoknak leend kitéve. Annál maradandóvá válnak a válság okai, s csakis mesterséges uton tartható fel tétele — addig, ameddig a körülmények lehetővé teszik az önámitást. —..— Hogyan bukott meg Lónyay ? Erre a kérdésre a kormánypárti lapok még most tartózkodnak leplezetlenül felelni. Nem sokára azonban e példa nélküli kormányelnöki elmozdításról a „pikáns“ részletek valószínűleg köztudomásra jutandnak. Egyelőre registrálják azon híreket, melyek a miniszterválságnak finnosus oldalát tüntetik föl. A miniszterek múlt szerdán tudatták visszalépésüket a miniszterelnökkel, ki, habár tudta, hogy a fejedelem csütörtökön Budára érkezik, fölment Bécsbe. A kihallgatáson a miniszterelnök a visszalépő miniszterek ügyét jelentéktelennek mondta volna. A fejedelem az elhatározást elhalasztó. A miniszterelnök visszasietett Pestre, hogy társai előtt kijelentse, hogy a fejedelem teljes bizalmát bírja. A deákpártban Lónyay érdekében kezdett néhány képviselő luizgólkodni, s aláírásokat akartak gyűjteni. Ez a pártban roszalással fogadtatott. Ez eljárást elnevezték „birka olvasásinak, így azután az egész abban maradt. Ekkor látta Lónyay, hogy neki menni kell. Lónyay miniszterelnöksége alatt tegnap tartatott az utolsó minisztertanács, mely alkalomnál tudata, hogy a fejedelem lemondásukat elfogadá. Ennek következtében egy levelet intézett a képviselőház elnökéhez, melyben fölszálta, hogy a ház ma ne tartson ülést. Ez volt Lónyaynak mint kormányférfinak utolsó műve. A ház elnöke e kívánatnak hajlandó is volt eleget tenni, mennyiben az ülés elhalasztására a szükséges lépéseket már meg is téve , de a késő esti órákban e szándék megváltoztattatott, mert az elnöknek nincs joga a már előre kihirdetett ülést minden alapos ok nélkül, saját akaratjából, elhalasztani, így lett azután a mai ülés megtartva. c. A baloldal aláássa, a baloldal tönkreteszi a parliament tekintélyét: Íme a stereotip vád, melyet a jobboldali sajtó s elsősorban a „Reform“ a színpadon látott álharag szerencsés utánzásával mindannyiszor elrecitált, valahányszor a helyzet s annak nemzetölő egyes mozzanatai a szokottnál élesebb szavakat sajtoltak ki egyik másik ellenzéki szónok elkeseredett kebeléből..... Alapos volt-e, jogos volt-e a följajdulás , ítélje meg .