Magyar Ujság, 1873. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-23 / 45. szám
Pest, február 22. Politikai szemle. Spanyolországban a nyugalom zavartalan, mintha már a rendes viszonyok beálltak volna. A köztársaság elismertetése a többi kormányok által nem sokára meg fog történni, de ez csak arra fog szorítkozni, hogy a spanyol kormánynyal hivatalos érintkezésbe lépnek, s a végleges elismerést későbbre tartják fenn. A spanyol köztársaság megállapítása legtöbb aggodalmat kelt Portugáliában , de ez még korai, mert a spanyoloknak előbb a belellenséggel kell végezni. A cortes febr. 14-ik ülésében Figueras a következő szavakkal ecseteli a helyzetet: „Mi régóta vagyunk republikánusok, de nem mi vagyunk azok, akik a monarchiát megbuktatták. Nem, senki sem ölte meg a monarchiát, hanem önmagától múlt ki. Ferdinanddal a hagyományos monarchia, Izabellával a parlamentáris, és Amadeo lemondásával a demokratikus monarchia szűnt meg élni. Nem mi teremtettük a köztársaságot, hanem a viszonyok , a természet hatalma, a történelem és az ár, mint a társadalomban vezettek ide. Üdvözöljük a köztársaságot, mint a napot, mely természetszerűleg emelkedik fel hazánk felett.“ A kormány ugyanezen napon következő tvjavaslatot terjesztett a cortesnak: „1. ez. Amnestia adatik a vétségek minden különbsége nélkül azon személyeknek, kik republikánus lázadások, vagy katonasorozási elleni tüntetések miatt pörbe fogattak. A törvényszékek pedig terjeszszék ki ezen amnestiát mindazon tettekre, melyek üldözésre, vagy vizsgálatra okul szolgálhatnak. 2. ez. ügy szintén a sajtó utján elkövetett vétségekre is kiterjesztetik az amnestia. 3. ez. Mindazok, kik az előbbi czikkekben említett vétségek miatt, melyekre amnestia adatott, vizsgálati vagy büntető fogságban vannak, szabad lábra helyezendők a hatóságok vagy bíróságok által s a vizsgálatok megszüntetendők.“ Castellar következő táviratot intézett Garibaldihoz : „Tábornok! Spanyolországban kikiáltatott a demokratikus köztársaság. — Azon pillanatban, midőn a spanyol nép kimondja e határozatot, üdvözli a barát a barátot, az alázatos szolga a köztársaságnak legendaszerű hősét.“ Mint Madridból írják, a socialista agitátor, Ruban Donaden Figuerashoz egy táviratot intézett, melyben üdvözli a köztársaságot és a társadalmi „liquidatiót.“ Figueras erre egy igen erélyes hangon tartott választ irt a nevezett agitátorhoz s egyszersmind rendeletet adott ki, hogy Donaden azonnal elfogassák, mihelyt socialisticus agitatiót fog megkezdeni. — A kormány ez erélyes fellépése nagy tetszés szült. A személyközlekedés az észak-spanyol vasutakon megint helyreállt, a vonatokat a perenéken át csapatok kísérik. A carlisták által fenyegetett pontok meg vannak erősítve, és elegendő hadierők által megrohanás ellen biztosíttattak. Havannai távirat szerint a város nyugodt. A „Tribuna“ czímű új lap a köztársaságot proelmálja és tanácsolja a felkelőknek, hogy a háborúval felhagyva, a köztársasághoz csatlakozzanak, mert különben a republikánusokat ellenségeikké teszik. A franczia nemzetgyűlés harminczas bizottságában B'oglie d'Tezeg 17 én előterjesztette jelentését, melynek szövege negyven oldalt tesz. Thiers ellenségei azonnal tárgyalni akarták azt, de a bizottság többsége a jelentést a köztársaság elnökéhez küldötte, felszólítva őt, hogy nyilatkozzék róla. Ugyancsak a 17-ei ülésben Tallon úr, a jobbközép egy igen tekintélyes Ugra, közvetítő indítványt ten, mely azon követeléseket, melyeket Dufaure a kormány nevében előterjesztett, s melyeket a bizottság akár elvetett, ismét föleleveníti. A 30-as bizottság 18-án tárgyalta az indítvánt, de nem hozott határozatot, mert, közte és a kormány közt ismét megindultak az alkudozások. Thiers értesi si a bizottságot, hogy Broglie jelentéséről még ma sem nyilatkozhat k,mr. a min.-tanács véleményét akarja bevárni. A bizottság tehát megint várt egy napig s K. Dufaure is részt vett az ülésben, mely a kormány és a bizottság közt helyreállította az egyetértést. Dufaurenak előre elvetett indítványai 15 szóval 11 ellen elfogadtattak , a kormány felhivatott, hogy a második kamra felállításáról, a választótörvényről stb. mielőbb javaslatokat terjeszszen a nemzetgyűlés elé. Ennek folytán a hosszadalmas és unalmas alkotmányviszály elintézettnek tekinthető. Az „Union“ vádolja Brogliet és Audifret-t, hogy Thierssel egyezményre léptek és személyes becsvágyó czélokból a nemzetgyűlés feloszlatásába beleegyeztek. A nemzetgyűlés mai ülésében Broglie egy Thiersre nézve igen hízelgő jelentést olvasott fel és mondd: Du faure második indítványa teljesen megóvja a nemzetgyűlés jogait és méltóságát; a tvjavaslat célja volt az egyetértés létrehozása, melynek jótéteményeit nemsokára méltatni fogják. (Teszél mindkét középről.) A vita csütörtökön lesz, hétfőn, kedden és szerdán nem lesz ülés. A Bar-Limne-per elővizsgálatában kihallgatott tanuk száma 1140-re megy. A haditörvényszék eddig még nincs összeállítva. A Riviere töek erre vonatkozó jelentésű 400 lapot tesz ki. A per alig fog véget érni június előtt; mint hallatszik, a tárgyalás helye, hogy Pária újabb izgalmaktól megkíméltessék, egy más vidéki városba fog áttétetni. A porosz püspökök nem elégedtek meg azzal, hogy tiltakozást nyújtottak be úgy a kormányhoz, mint a képviselőházhoz az egyházpolitikai törvényjavaslatok ellen, hanem most egy hasonló tartalmú feliratot intéztek Vilmos királyhoz, fejtegetvén, hogy e javaslatok mily nagy mérvben korlátozzák a kath. egyház szabadságát, melyet annak megalapítója minden világi felsőségtől függetlennek alkotott s hogy a kath. hi alaptételei szerint sem pap, sem hivő nem engedelmeskedhetik ily törvényeknek, kérik a királyt, hogy e javaslatok visszavételét parancsolja meg, vagy ha ez nem volna lehetséges, hát tagadja meg azoktól a szentesitést. -------fr) 45. szám. Vasárnap. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet. Ide intézendő a lap az állami részét illető minden közlemény. Kéziratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi rését illető minden közlemény, n. m. az előfizetési pens, a kiadás korall panaszok és a hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI VII. évfolyam. 1873. február 23. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre . 16 frt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes számokr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttér: négy hasábos petitsor 80 kr. NAPILAP. Két költségvetés egymásután. Parlamentáris életünk csodahajtásai között egy újabb rügy fakadt, mely az államkertészek kiváló kegyében részesül. Azt hiszik róla, hogy a budget fáját fogja termékenyíteni. Képletes szavak nélkül: a kormány elhatározta, hogy a jövő évi költségvetést már most állítja össze úgy, hogy a közös kormány előirányzatával gyarapodva, még ez ülésszak folyamán terjeszthesse a képviselőház elé, Így aztán a jövő évi budget a mostani után lesz megszavazható és nem lesz szükség indemnityre, mint amely nélkül a kormányzás Magyarországon eddigelé lehetetlennek volt feltüntetve. Ez alkotmányszerű kötelességének teljesítéséért a minisztérium csak annyit kiván viszonzásul az országgyűléstől, hogy átalános vita nélkül kezdje meg a részletes tárgyalást, továbbá, hogy ama tételek fölött, melyek az 1873-i budgetnek megfelelő összeggel lesznek előirányozva, a ház ne kezdjen vitát. Valljuk be, hogy mind a budget korai öszszeállítása, mind az annak beterjesztésével járó kívánság eléggé különös. Nem tudjuk, hogy az előbbire nézve az eddigi eljárást illetőleg a kormány lelkiismeretét mennyire terheli a késedelmezés vádja, de azt hiszszük, hogy a költségvetés ily elhamarkodott összeállítása, amily helytelen egyrészt, és oly kevéssé fogná másrészt a rendes ügymenetet eredményezni, ha a tárgyalás a fönt jelzett önkénytes budget-cloture nélkül folyna. Nem helyeselhetjük pedig, hogy a kormány már az év első hónapjaiban állíttatja össze a budgetet, mivel nem vagyunk képesek kitalálni, mi alapon történik az előirányzat oly időben, midőn nemcsak az 1873-i költségvetés, de még az 1872-i zárszámadások sincsenek meg, amely utóbbiak pedig véges elménk szerint egyes egyedül alkalmasak arra, hogy az államháztartás további mérlegének felállítására támpontot nyújtsanak. Ha ez nincs meg, a kormány előirányzata csak megközelítőleg sem adhatja kű képét az államszükséglet és fedezet viszonyainak. A minisztériumok csak átadotában előirányozhatnak kiadásokat és bevételeket. Hitelességre egyikök sem számíthat. Ha pedig elég lelkiismeretesek a tárgyalásra kiigazítani a már csak időközben is hiányosaknak bizonyult czímeket és tételeket, a correcturának valószínűleg nem lesz se hosza se vége s a budget, melyet a ház tárgyalás alá veend, egyátalán nem amaz előterjesztés , melyet a kormány első ízben tett. De mi igazságosabbak akarunk lenni a kormány irányában, mint az maga. Elismerjük, hogy költségvetéseink késői tárgyalásának nem a kormány volt az oka mindig, hanem okozta azt ama nehézkes gépezet lassú döczögése, mely ez idő szerint a magyar-osztrák birodalom alkotmányos organiskzásának hírében áll s a mely, ha a magyar kormány már elkészült budgetjével, mielőtt az végkép megállapítható lenne, egy delegationális külön-parlament tárgyalásaival tölti be a közbenső időt. A magyar királyi kormány budgetje ezután gyarapodik a császári és királyi közös minisztériumok követelésével s a magy. kir. pénzügyminisztérium kezdheti az összeadást, és kivonást élőről, ha ugyan jobbnak nem látja a munkát odáig függőben hagyni. Hogy ily körülmények között Magyarország költségvetése beható, a tárgy horderejének és az érdekek sokaságának megfelelő tárgyalás mellett a kellő időre aligha szabható meg, az nagyon világos. Világos annyira, hogy a kormány lidércznyomásától szabadulni akarván, azon inparlamentáris kívánságra vetődött, hogy a törvényhozás álljon el az általános vitától és ne tárgyalja a régi tételeket. Ha a parlamentáris fogalmakkal ellenkező az ily kívánság bármely országban, mennyivel inkább az nálunk, ahol sajátképen a budgetvita hivatásának kellene lenni, hogy a szőnyegről leszorított nézeteket kifejezésre segítse, hasznára a közérdeknek és elejét veendő a visszavonás és súrlódás ezeralakú bajainak. Más parlamentekben a minden ülésszak elején megnyíló válaszfelirati vita nyújt erre alkalmat. Nálunk csak minden harmadik évben vagyis minden országgyűlés elején van kb. megnyitó beszéd s erre felirati vita. Máshol a minisztereknek ama megszabott kötelessége, hogy az interpellációkra felelni tartoznak, nemkülönben a beadott határozati javaslatok és indítványok napirendre tűzése, valamint hogy a képviselő bármely incidensből felszólalhat és előadhatja nézeteit, érthetővé teszik, hogy a budgetviták kevésbé hosszasak mint nálunk, ahol e részben a házszabályok máskép intézkednek. A követelések szerénysége eddigi kabinetjeinknek Andrássytól kezdve Szlávyig nem igen volt dicséretes oldala. Sőt ahol csak szerét tehették, a törvényhozással szemben is megkísérlették, a kormányhatalom kiterjesztését az által, hogy a törvényhozás felügyelete alól és jogköréből lehetőleg kivontak mindenhár, valamely oldalra alkalmatlanságot szerezhetett volna nekik. Hiszen hogy a számadás a minisztériumra nézve nem valami kellemes dolog, azt úgy is tudhattuk, minek ennek erősítésére az a kívánság, hogy az országgyűlés ne vitassa meg általánosságban a költségvetést? Azt is képzeljük, hogy kényelmességi szempontból nem utolsó dolog, ha a költségvetés minden régi tétele szó nélkül helybenhagyatik. De hát oly nagyon érzi képességét a kormány e bizalom megérdemlésére, hogy már ma óhajtana praejudikáltatni egy pár hó múlva megindulandó s a parlament legfőbb feladatával kapcsolatos tárgyalásnak? Nem hihetjük, hogy e kérdésre magas minisztérium habozás nélkül merné kimondani az igent s azért a jövő budgettárgyalásra nézve a jobboldali sajtóban fölmerült ez ajánlatot, nem is tekintjük másnak, mint tapogatózó csápnak, melynek sorsa a kormányt rábbandja, hogy indítványának testét, mielőtt azt a nyilvános bírálat elé bocsátja, kellően fölszerelje indokaival.Ezektől teszszük egyébiránt függővé végmegállapodásunkat a javaslattal szemben, melynek — az igaz — egy üdvös oldala van, az t. i. hogy az országgyűlés az indemnity engedélyezésétől föl lenne mentve. Erdei Bódog, új országházból. A mai ülés elején Bobory Károly, aki tudvalevőkép katholikus lelkész, egy erdélyi re formált egyházkerület kérvényét adta be, ami úgy a kérvényezők felvilágosodottsága, mint a benyújtó képviselő szabadelvűsége mellett bizonyít. A kérvények lemorzsolása után a n.-kanizsai vizsgálóbíró kérvénye tárgyaltatott, melyben Remete Gézát kiadatni kéri- A mentelmi bizottság, nem lévén a kérvény bizonyítványokkal felszerelve, azt a pótlanyok pótlása végett visszaküldetni indítványozta; a ház többsége azonban Győrfy Gyula nézetéhez csatlakozott, mely szerint a kiadatás megtagadtassék. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium költségvetésének tegnap megkezdett tárgyalása folytattatván, ebből kiemelendőnek tartjuk, különösen a bécsi világkiállításra vonatkozó tanácskozást, melynek részleteit illetőleg azonban országgyűlési tudósításunkra utaljuk tisztelt olvasóinkat. Az új büntető eljárás reformját tárgyazó törvényjavaslat részletes tárgyalását Ausztriában befejezte a reichsrath urakháza. E tárgyalás három napon átártott, s abban, mondhatni, Ausztria legkitűnőbb jogászai vettek részt, kiknek egész sora ül az urakházában. A törvényjavaslat behozza az esküdtszéket, az urakháza azonban ezt azon toldalékkal fogadta el, hogy a kormánynak joga van az esküdtszékek működését egy időre, bizonyos területeken, megszüntetni. Több lap reméli, hogy a képr.ház nem járul hozzá e megszorításhoz, mely az osztrák bírói kart azon gyanúnak teszi ki, hogy hajlandóbb lesz a kormány kívonatait meghallgatni, mint az esküdtszék. — Dalmátország elválasztása a karloviczi érsekségtől nem tetszik a szerb nemzetiségi lapoknak, s mind a „Zastava,“ mind a „Pancsevacz“ ez ellen ir, sőt valószínű, hogy e kérdés interpellate tárgyául is fog szolgálni a képv.házban. A „Zastava“ az uj osztrák érsekség felállításának indokait a következőkben keresi: „Politikai természetű indokok hozták létre az uj érsekséget, melyek a nemzetiségek politikája ellen irányozvák. A Magyarorsági szerbségnek és románságnak gyengitése, s a dalmátországi szerbségtől és a bukovinai románságtól való elkülönítése szolgált főindokul: a „dwide et impera“ régi elvnek alkalmazása hozta létre az uj g. kel. érsekséget.“ — Bécsből értesülünk, irja a „P. N.“, hogy az ottani spanyol követ, ki állomásán meghagyatik, tegnap előtt nyujtá át gr. Andrássy külügyminiszternek Castellar sürgönyét, melyet a lapok már előbb közöltek. A nagyhatalmak kabinetjei, mint levelezőnk értesít, abban egyeztek meg, hogy a tényleges spanyol kormánynyal a diplomatiai összeköttetést az eddigi módon folytatják, de a köztársaság hivatalos elismertetését illetőleg bevárják a helyzet tisztázását. A lengyeleknek a reichsrathban tanúsítandó eljárásukról a bécsi lapok ismét a legkülönbözőbb híreket közlik. Jó forrásból arra figyelmeztettünk, hogy a hírek legtöbbje alaptalan. A lengyelek részt fognak venni a delegáció tagjainak megválasztásában, ami a legközelebbi pénteken történik, s arról, hogy elhagynák a reichsratot, értesült körökben mit sem tudnak. „P. N.“ — A vasúti bizottság tegnapelőtt tartott ülésében az első gácsországi vasút engedélyokmányának módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásával foglalkozott. A kérdés, mint tudva van, az, hogy bizonyos pontokon a töltések lecsúszásai miatt a pálya vonalán némi változtatás lenne teendő és másfelől bár az ország határán a két állampályát összekötő alagút nem készül el, a pálya megnyitása addig is, míg az alagút elkészül megengedtetnék, miután a társulat ígérte, hogy közlekedési módokról az el nem készült részre gondoskodni fog. A vasúti bizottság e kérdést függőben hagyta, míg a miniszter a társulattól határozott választ nyer arra nézve, mikor fogja kiépíteni az alagutat. Azután a tiszai vaspálya engedélyokmányának beczikkelyezése került napirendre; ez azonban, miután főbb részt pénzügyi kérdés, a pénzügyi bizottsághoz határoztatott áttétetni. Eredeti levelek. Eger, 1873. febr. 14-én. Tisztelt szerkesztő úr! Tegnapi 36. számú lapjában egri XX. jegyű levelezője által ,A kormány magasabb közigazgatási politikájáról“ czimű czikkben, személyem egy kemény és igazságtalan támadás czélpontjául vétetett, melyre a közönség iránti tiszteletből úgy hivatali állásom iránti tekintetből válaszolni kényteleníttettem, s miután lovagiassága és méltányossági érzete ismert előttem, de mert a hírlapirodalmi becsületes szokás is azt hozza magával, hogy ahol a támadás történt, a védelem is ott találjon tért: teljes reményem van, hogy válaszom, illetőleg cáfolatomnak helyt adand becses lapjában. A tárgy : Vidróczki Márton hires futó, fegyveres betyár, s többszörös katonai szökevény üldözése — ki nem bánt senkit. A vád, hogy ezen ember üldözésébe a királyi ügyész is beavatkozni merészkedett. A megyei közigazgatási hivatal Hevesben, daczára annak, hogy Vidróczki Márton e megye területén senkit sem bántott, elhatározta annak kézre kerítését. Először hajtó vadászatot tartottak rá együttesen Borsod vármegyével, de bizony siker nélkül, mert a heves megyei mikó-falusi biró midőn nála keresték, mint mondják, eldugta a vendégházba, de azért talán most is bíró. Másodszor álöltözetbe bujtattak három pandúrt, ígértek nekik pénzbeli jutalmat, de ez sem használt semmit. Harmadszor, akivel Vidróczki érintkezett, azt mind elfogták, nevezetesen Baksáról négy ártatlan embert, Felnémedről hat becsületes polgártársat, ezek között bizonyos Bikki Istvánt, ki Vidróczki testvérét Máriát birván nőül, az üldözött sógora volt és Vidróczki Máriát, ki Vidróczkinak édes testvére volt. Ezen egyének mind Egerbe szállíttattak, s a királyi ügyészségnek által adattak, s a királyi ügyészség nem kutatta az elfogatás indító okait, hanem midőn a kihallgatás után a letartóztatás szükségtelensége , illetőleg az egyének ártatlansága kitűnt, minden zaj nélkül eleresztette az egyéneket, egyszersmind iparkodott megértetni Vidróczki Máriával azt, hogy nem a vérségi köteleknél fogva jön letartóztatva és hogy testvérét elárulni és a bitóra szolgáltatni nem kötelessége, mely biztatás daczára is Vidróczky Mária kibocsájtása után — azt mondják — a kiállott szégyen és fájdalom miatt, néhány óra alatt hirtelen meghalt. Én ezen dolgokból nem csináltam semmi zajt, sajnáltam a történteket, de meg voltam győződve a közigazgatási hivatalnok jó szándéka és buzgalmáról, s ilyen esetben sokszor alig kerülhető el, hogy a tömeges befogatásoknál ártatlan ne szenvedjen. Ezen időkben történt, hogy Vidróczki Márton bizonyos Kévés Andrást ki a maconkai csendbiztos tudomásával 6s pisztolyaival jött Vidróczki kikémlelésére a parádi időben meggyilkolt. Ezen időkben történt, hogy Egerhez alig fél órai közelségben Bakta és Felnémeden Vidróczki nyilvánosan korcsmázott, s 14—16 óra hosszáig dőzsölt, — egyik helyen egy embert baltájával nyomorékká vágott, másik helyen egy uradalmi tiszt házára gyilkos szándékkal reá tört, egyszersmind ezen időben történt, hogy Gömörből a királyi ügyészséghez értesítés jött, hogy Vidróczki Márton ott nagyobb mérvű rablásokat követ, s a zsákmányt saját fészke közelében harácsolgatja. A panaszok a királyi ügyésznél szaporodtak, — az uradalmi tiszt védelem és biztonsági út az alispánhoz fordult; az alispán a királyi ügyészhez utasitá — a királyi ügyésznek nem lévén rendelkezhető fegyveres ereje — katonát kért, hogy a rabló ellen meglepési eljárást foganatosítson. Egyesített erővel volt gondolatom, és tervemet közöltem a megyét kormányzó főispánnal — az épen jelenlevő alispánt helyettes főjegyző előtt — közöltem a járás derék, szorgalmas, fáradhatatlan szkkójával, értekeztem a csendbiztosokkal, s miután jeleztetett nálam, hogy Vidróczki 8-án este Apátfalván lesz, ottani meglepetését elhatároztam. Ekkor jött a Maczonkai csendbiztos azon hírrel, hogy egy összevágott fejű hullát talált a bátonyi réten, akit az összecsődült nép Vidróczkiénak állított, de sem a cendbiztos, sem legényei nem ismerték fel. Az épen jelenlevő főispán tehát igen helyesen intézkedett a talált hulla Egerbe hozatalára, s mivel pedig a bizonyosság még nem volt megállapítva arra nézve: váljon az üldözött rabló holtteste-e a talált hulla ? vagy a hatóság félrevezetésére általa elkövetett újabb gyilkosság ? természetes, hogy az apátfalvi találkát hol ő neki okvetlen jelen kellett volna lenni, megvizsgálni el nem mulaszthattam. Mielőtt a katonaságot elindítottam volna, kérdést tettem a főispánnál az iránt, hogy nem volna-e czélra vezetőbb Vidróczki anyját fia holttestének megtekintésére meghinni akkor, midőn ott épen szekerek lesznek ? Mert ellenkező esetben az csak Borsod megye útján történhetik , mi nagyon késedelmes. Ezen kérdésemre helyeslő válasz adatott, Vidróczki anyja azonban egy percéig sem volt fogoly. Már odahaza megmondatott neki, hogy jobb lesz szekéren eljönni, mint majd ha be fog