Magyar Ujság, 1873. május (7. évfolyam, 100-124. szám)

1873-05-04 / 103. szám

■■i—rmm írni is ■ .... dezését a deákpárt hat évi gazdálkodása teteme­sen megnehezité úgy mulasztásai, mint alkotá­saival — a parliamenttől szakadatlan s az ön­­feláldozással határos munkásságot igényelnek s hogy ez vissza ne hasson a miniszteri bureatikra, s azok révén az országos kormányzatra — egyet­lenegy expediens kínálkozik csupán: a beam­te­­rek kiküszöbölése tudniillik az országházból és az, hogy a miniszterek közöl is az elnökön kívül a napirend által közvetlenül érdekelt egyesek pompázzanak a tárgyalások­ folytán a piros fau­­teuilökben, a többi meg végezze otthon a dolgát s ne bizza az ország kormányzását, gavallér tem­póval csak a déli órákban hivatalba sétáló titká­rok és concipistákra. Vagy tán a­­­eloture-re számit a Szlávy kabinet s a parliament­ ülésezést m­iegnyűjtó s a hanyatt-homlok rohanást megakasztó eszmecse­rének ezzel reméli nyakát szeghetni? Kitelik tőle, hanem azért roszul számit az egyszer. A közvéleményt nem lehet elnémítani s ez keresni fog és találni szónokot és nyilatko­­zási formát az­­ ablakon keresztü­l is, ha az ajtót becsapják és elzárják előtte azok, kik urai­nak képzelik magukat, holott csak — szolgái és alattvalói. Cassius. —*Jogü­gyi szerződ­vényről szólt egy­kor a,,P. Lt.“ mely Ausztria, Magyarország és Németország közt ter­veztetik. Ezen tervre megjegyzi ma, hogy a szerződ­­vény alappontjaira nézve kölcsönös egyetértés jött létre s igy annak befejezése közelebb várható. — A „Nav. Nov.“-nek írják Bácsból, hogy az osz­trák kormány elhatározta, miszerint a bécsi evangelicus facultásnál tanuló magyarországi ifjaktól, kik eddig ott teljes ellátást élveztek ez , az illető jutalonadijak elvo­natnak. Ezen élvezmények azonban 1-ső Ferencz cs. k. által az egész (!) monarchiára (t. i. Ausztria és Ma­gyarországra) egyaránt lettek alapítva. Ezen miniszteri intézmény, mondja, nevezett lap, az osztrák németek azon szenvedélyességének tulajdonítható, melylyel az „Escompt bank“ tervezése óta Magyarország irányá­ban viseltetnek s annyival inkább botrányos, mert a ma­gyarországi tanuló ifjak még Jénában is szab­d ellátást nyernek, holott igy az I. Ferencz császár által alapí­tott élvezményeket elvesztik. Ezen rendszabály által a magyarországi szegény tanuló ifjak borzasztó helyzetbe jutnak, mert nem lesznek képesek elkezdett iskoláikat bevégezni.­­­A Deákkör tegnapi értekezletén mintegy 100 tag volt jelen. A miniszterek közül ott voltak : Szlávy, gr. Szapáry, Tisza, b. Wenkheim és Ker­­kapoly , s jelen volt Deák Ferencz, ki a szőnyegen forgott tárgyalásokban igen élénk részt vett. Minthogy a Deák t­örnek mind elnöke, mind alel­­nöke, a delegáció tárgyalásain lévén jelen, Pesttől távol van, az értekezlet Gorove Istvánt kérte föl elnökül, ki éljenzések között foglalta el az elnöki széket. Az értekezlet tárgyát a Gizella főherczegnő eskü­vőjén Bécsben járt orsz. küldöttség jelentése s a ház tárgyalásának napirendje képezte. Az elsőt illetőleg Bittó István, a képv. ház elnöke, mint e küldötts­g vezetője, részletesen elmondta a történteket, s b. Wenk­heim is elmondta azt, a­mi e küldetés körül az ő része volt. A képv.­ház elnöke arra figyelmeztetett, hogy a ház határozata szerint a küldöttség azzal volt megbízva, hogy ő Felségeiknek kijelentse a törvényhozás üdvöz­letét és hogy ő Felsége meghívása szerint, az esküvői ünnepélyen jelen legyen. Ő mindkét esetben teljesíti kötelességét, s az esküvői ünnepélyen a küldöttség tag­jai számára illő hely tartatott fenn. A hangversenyen a küldöttség, mint ilyen, nem volt hivatalos; a főudvar­­mesteri jelentés szerint a karzat ,,a magyar és osztrák törvényhozás s a delegációk tagjai számára“ tarta­tott fenn. Deák Ferencz hosszasabban szólt e tárgyhoz. Két dolog ellen van kifogás. Az, hogy a küldöttség nevében a herczegprimán szólt, és hogy a hangverseny alkalmával az országgyűlés küldöttségének egy meg nem felelő hely tartatott fenn. Ami az elsőt illeti, meg­jegyzi, hogy a herczegprimás, a küldöttség tagjainak felhivása és megbízása folytán szólt és pedig úgy, mint az orsz. küldöttség egyik tagja. Ez ellen részéről nin­cs kifogása. Mi a második dolgot illeti, az illető udv. hiva­. A mai ,,Reform“-ban egy levelet olvasunk,­­ melyből a következő érdekes helyeket veszszük által: A „Times“ hétfői számában van egy tele­­gramm, a­mely szerint Alexinatz jelöltetett ki a szerb­­ kormány és a porta közt kapcsolati pontot a pest-kon­­t stanczinápolyi, más szavakkal a london-bombayi vas­útra nézve. Nálunk, é­s ezt is ugyancsak derék dolog megvallani, - - nemzeti ez egyik legfontosabb érdekünk: a szerbiai csatlakozás iránt már idestova hat éve folyik z egyezkedés . Kállay Béni úr hihetetlen szorgalom­mal utazik Belgrádból Pestre és viceversa; hát mi haszna ? Mit tett azóta ? Semmit. Mit tesz a közvéle­mény? Még csak nem is érdeklődik iránta. Volna csak „sáp“ belőle. Többet is mondhatok. A keletindiai vasút esz­méje fölötte régi dolog. Az angol parlament előtt évek óta beszélnek róla ; múlt­ évben hatalmas két kötetben je­­­­lent meg a kiküldött bizottság véleménye, s a hivatalos­­ okmányok gyűjteménye. A parlamentben derekas vi­ták, a sajtóban élénk eszmecsere. Hanem nálunk nem érdekel a kérdés senkit, mintha nem is a mi bőrünkről volna szó, mintha nem is volna lehetséges, hogy egy-­­­szer csak azon veszszük észre magunkat, hogy trieszt­­belgrádi, vagy épen orosz vasút fog vezetni Kelet-In-­­­diába; nekünk pedig koppan a szánk. Ferzt­iáról is sok derék dolgot lehetne elmondani. ; Gróf Dubszky­­ excellencziája a birodalom új csil­­­­laga ugyancsak sok hasznot hajt nekünk Teheránban. ; A Rákóczy-indulót meglehet, hogy az ő kedvéért ta­­­­í­nálták be. Hanem a mi fontosabb, arról nem adott fel-­­ világosítást Andrássy gr., ha várjon a b. Reuterrel kö­­­­tött szerződés, mely Perzsia összes közlekedési háló- s­zatára monopóliumot ad e vállalkozónak, mily irányban­­ fog effectuáltatni! Szeptemberben megkezdődik az épít­­­­kezés , s Dubszky gr. morvai ősi várából fogja való­ , színüleg venni az értesítést, hogy az orosz vagy angol­­ fölfogás döntött e a perzsa udvarnál, melyik irányban lesz a csatlakozás ? a­mi épületes tanulmány lesz a Rá-­­­kóczy-induló elhangzott ábrándjaihoz. Higyyék meg önök, csak rá kell tekinteni a tér-­­ képre, s elég az arra, hogy Andrássy gróf külügymi­niszterkedését csak azért tartsuk providencziálisnak, mert csakugyan a prov­idencziára bízott bennünket. s Nincs Magyarországnak 6 évi önálló kormány után egyetlen csatlakozása sem keleten, annál több „straté­giai vasút“ épült nyugat felé, Ausztriába át, így áll a dolog. Ehhez csakugyan a „jövő zenéje“ az, a­mit Dapsy úr is ír. Biz az jó volna, ha­­ volna. Andrássy gróf, a közös külügyminiszter német nyelven levelez a magyar kormánynyal. Andrássy gróf, Magyarország volt keleti követe, nem tesz semmit sem keleti érdekeinkért. Ha az ember nem segit magán , az isten sem segiti; s a magyar delegáczió mégis beérte egy válasznélküli válaszszal, kilátással a legközelebbi eshetőségekre, megtartani őt, mint egy gyűrűt az úton és ékszereim legbecsesebbikét. Nem mondtam le róla és hogy ha el­hagytam, azt csak azért tettem, hogy követtessem. — Fugar sequar, sequar fugar — felesé a Nyegle — ezen négy latin szó, mely oly bűbájos hangzású, a veleje minden szerelmi tudománynak és törvényül szol­gálhat a férfi- vagy nőnemnek egyaránt. — És ugyan mit jelent deák mondatod, vén Nyeg­lém— mondá Zerline — elmulasztottad lefordítani, elfelejtve, hogy nem volt mindenki tanfelügyelő és bün­tetés osztogató az iskolában. — E két kis versecskében lehetne lefordítani — felesé Blazius. Kerülj, követtetni fogsz. — Kövess, kerültetni fogsz. — Ez aztán a valóságos fűzfa poétához illő költé­szet — kiálta fel nevetve Zerline. A Robin és Robine nótájára lehetne énekelni. És a bolond teremtés a Nyegle e verseit egész erejéből danolni k­ezdé, oly tiszta, csengő, ezüst hangon, hogy csupa öröm volt hallgatni. Énekét kifejezéste­ljes mozdulatokkal és képfintorgatásokkal kisérte, hol ha­ragosan, hol nevetve tekintve, hogy az ember szinte látni hitte a tűzzel üldöző vagy megvetéssel kerülő sze­relmeseket. Miután vigságának és bolondos szeszélyének igy szabad röptöt engedett volna, újra komoly jön, s tár­saihoz fordulva: — Halljátok történetemet — mondd. A marquis engem, szép öszvérei­ s inasa kíséretében kis vadászlak­hoz vezettetett, mely egyik erdeje közepén emelkedett, és melyet alig lehetett észrevenni, mivel nagy fenyő­fasorok által volt elrejtve. Az idő megfeketítette a fala­kat, me­lyek romba dűlni látszottak, mintha csak a kö­rülfutó repkény tarto­tta volna össze a köveket. A­mint megérkeztem ezen vad kü­lsejű lakhoz, bizonyos ellen­­állhatlan félelem szállott meg, féltem, hogy a marquis ezen vár formában akar engem fogva tartani. (Folytatása köv.) — Az ellenőrzési szemlék tárgyában a honvédelmi­­ miniszter a következő kör rendeletét intézte az összes­­ törvényhatóságokhoz: A közös hadseregnek, a magyar korona országai­­ területén honilletékes, tartalékbeli s huzamos­ időre­­ szabadságolt katonái, valamint a honvédség részéről múlt 1872-ik év végével tartott ellenőrzési szemlék, nem mutattak föl oly eredményt, mely a katonai nyil­vántartási szabályoknak pontos alkalmazása, s a köze­geknek ez érdemben kivált szigorú ellenőrködése mel­lett elérhető lett volna. Az illető katonai és honvédpa­­rancsnokságok összhangzó jelentéseiből kitűnik, hogy az említett érdemben tapasztalt fogyatkozás azon mu­lasztásokban, szabályszerűt­len eljárásban gyökeredzik, melyek a nyilvántartást vezető hatósági személyek és ezek alárendelt közegei részéről átalában előfordultak. Ugyanis e­l-ször. A községi elöljárók a nyilvántartás körüli ellenőrködésre nem fordítanak annyi figyelmet, mennyit az ügy fontossága megkíván, az illető szabály­rendeletek alkalmazását könnyítő nyilvántartási segéd­könyveket nem vezetnek, s ide tartozó teendőik iránt maguknak kellő jártasságot nem szereznek, 1­2-szer. Több községi elöljárók, városi és megyei tisztviselők, a katonai igazolványi könyveket maguknál visszatartják, s így azoknak szabályszerű kezelését megakadályoztat­ják. 3-szor. A községi elöljárók a tartalékosoknak beje­lentés nélküli helyváltoztatásaikat nem tartják szemmel, sőt igen gyakran bejelentett ilynemű változásokat az illetőnek katonai igazolványi könyvébe nem jegyzik föl. 4-szer. A hatósági tisztviselők nem mindenütt ellenőrz­k a változási kimutatásoknak az alantas közegek részéről leendő pontos elkészítését, a kiszabott határidőre bekül­dését, sőt a már bemutatottakat is gyakran meg­erősítés nélkül küldik által az illető hadkiegészítési parancsnoksághoz, 2­5-ször. A hatósági tisztvise­lőknek a katonai ellenőrzési szemlét tárgyazó ren­delvényeit a községi elöljárók nagyobbrészt té­vesen értelmezik , mert míg néhol a póttarta­lékosokat és elbocsátott legénységet is berendelik, másutt a szabadságosok és tartalékosok nagy része MAGYAR­­/JSAu 1876. MÁJUS 4. talok részéről figyelmetlenség volt, mely azonban — mint tudja — nem megbántási szándék, hanem a régi biablonok minden bírálat nélküli követéséből eredt. Ha arról volna szó, hogy az országgyűlést megsérteni akarták , ő sem hallgatná el a dolgot. Minthogy­ azon­ban ily szándék nem forgott fenn, minthogy ő Felsége alkotmányos, parliamentáris érzületének oly fényes bi­zonyságait adja, s ez ünnepély ő Felsége családi, házi ünnepélye volt , azt ajánlja, hogy ez utóbbi tekintet­ből ne zavarjuk meg ez ünnepélye­ket, s vegye a ház egyszerűen tudomásul az ünnepélyi bizottság jelenté­sét. Az értekezlet ezt egyhangúlag helyesli. A ház napirendje hosszabb vitára adott okot. A miniszterelnök kijelente, hogy azért kérte fel az elnököt a holnapi ülés kihirdetésére, mert utóbbi Bécsben léte alatt a delegatió tagjaitól azon biztosítást nyerte, hogy a delegatió május 3­ 6-ig befejezi tárgyalásait. Ellen­kezőleg történt, s a tárgyalások elhúzódnak május 10 - 11-dikéig. Kijelenti továbbá, hogy a kormány a jelen orsz. idényben a következő tárgyakat óhajtaná elintéztetni: 1. kereskedelmi és leszámítoló bank, 2. Telepitvényes ügy, 3. 1874-iki költségvetés, 4. kele­ti vasút, s ha lehet, a földadót. Fölteszi a kérdést, hogy váljon a ház a delegátusok távollétében hozzá fogjon-e az érdemleges tárgyaláshoz? Deák Ferencz azt hiszi, hogy nem helyes prae­­cedens alkottatnék, ha a ház érdemleges tárgyalások­hoz fogna, midőn tagjainak oly nagy része hivatalos kiküldetésben távol van.­­ Az értekezlet e nézetét helyesli. Abban történt megállapodás, hogy a közi­­ügyi miniszternek több előterjesztett apróbb törvényjavas­lata az osztályokhoz utasíttatik , s az érdemleges tár­gyalás a delegátusok visszatérése után kezdetik meg. T­avas­zi a pesi dockok ügyében tesz interpellá­­tiót, mire a kormány jelen levő tagjai és Deák Ferencz megnyugtatják, hogy ez ügy is, ha csak lehet, még a nyáron megoldatik, a szemle megtartásáról nem tudósíttatik. Az e tekin­tetben tapasztalt elmaradásnak egyik fő oka abban is keresendő, hogy az engedélylyel tovább levő tartalé­kosok megbízottjai, az ellenőrzési szemle idejéről nem értesíttetnek, sőt gyakran az ide vonatkozó hirdet­mény egész községeknek nem juttatik tudomására, 6-szor. Az­által is nehezí­tetik a tartalékosoknak az ellenőrzési szemlén való megjelenése, hogy azok, kik illetőségi helyükről ideiglenesen távol vannak, illető községük ellenőrzési szemléjén való megjelenésre kény­­szeríttetnek, holott azok a nyilvántartási utasítás 32-ik szakasza 10-dik pontja szerint, a tartózkodási helyükre vonatkozó ellenőrzési szemlén tartoznának megjelenni, 1­7-szer. A községi elöljárók nem jelennek meg ponto­san az ellenőrzési szemlék helyén, vagy maguk he­lyett oda olyan képviselőket küldenek, kik a nyilván­tartás körül megkívántató jártassággal nem bírnak, miután a járási főtisztviselők nem rendelik ki pontosan helyetteseiket az ellenőrzési szemlére, 1­8-szor. Azon tartalékos és szabadságos katonák, kik tartózkodási helyük változtatását illetőleg bejelentési kötelessé­güknek eleget nem tesznek, a nyilvántartási utasítás 16-ik szakasza 11-ik pontja értelmében az illetékes polgári hatóság által nem fenyíttetnek meg. 9 szer. A vaspályáknál alkalmazásban levő tartalékos és huzamos­ időre sz­badságolt katonák nem hivatnak föl az ellenzési szemlén leendő megjelenésre , mert róluk azon téves nézet van elterjedve, hogy azok az ellenőrzési szemlén való megjelenéstől föl vannak mentve, 10-szer. A községi elöljárók az elhalt tartalé­kos és szabadságos katonák halotti bizonyítványait a katonai igazolványt könyvvel együtt a járási tisztvise­lőknek - az illető hadkiegészítési kerületi parancs­nokságokhoz leendő juttatás végett — nem küldik be, 11-szer. A községi elöljárók nemcsak a besorozott újon­­czoknak október 1-jével kötelezett pontos megjelenését nem közvetítik, hanem a tartósan szabadságoltak behí­vását illetőleg a nyilvántartási utasítás 29-ik szakaszá­ban előírt rendszabályokat sem tartják kellő figyelem­ben. 12-ezer. A városi és megyei hatóságok az útleve­lek, cselédkönyvek kiadásánál a nyilvántartási utasí­tásban foglalt szabályokat figyelmen kívül hagyják, különöse­n a 17-ik szakasz 1-ső pontja alatt olvasható azon szabály, hogy az útlevelekben a tartósan szabad­ságoltalak, a tartalékosnak katonai minősége is kitün­tetve legyen, kellő pontossággal nem alkalmazzák.­­ Fölhívom tehát a törvényhatóságot, hogy a hatósági illető tisztviselőknek tegye szigorú kötelességévé, hogy a­mennyiben a tartalékos és szabadságos katonák nyil­vántartása tárgyában föntebb elősorolt mulasztások esetei saját hatáskörükben előfordultak volna, azoknak jövőre leendő távoztatását tartsák pontos hivatásuk­nak, s egyúttal az alárendelt községi közegek nyilván­tartási eljárása fölött akként őrködjenek, hogy azok ebbeli teendőik felől maguknak megkívántakó tájéko­zást szerezve, az előírt szabályokat pontosan megtart­sák s az eddig mutatkozott rendetlenségektől óvakod­janak. Kelt Budapesten, 1873. évi ápril 23-án. A hon­védelmi miniszter : Szende Béla, s. k.­­——*~wrtor«r3HMnBtMnMKTaMi'M»--­ A magyar delegatió X-ik ülése Bécs, 1873. május 2-án. Elnök : Perczel Béla. Jegyző : Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak Holzgethan, b. Benedek Sándor osztályfőnök, Orczy Béla b., Mérey Sándor, Szentgyörgyi Gyula, Gaál Jenő sorhajóhad­nagy. A jegyzőkönyv hitelesítése után napirenden van a közös hadügyminiszternek drágasági pótlék iránti elő­terjesztése. Széll Kálmán kiemelvén, hogy a közös hadügyminiszter a bécsi helyőrség tisztjei s legénysége számára ugyanazon oknál fogva kéri megszavaztatni a drága­sági pótlékot, melyeknél fogva a közös miniszté­­rium hivatalnokai számára is megszavaztatott, ezt az albizottság nevében elfogadásra ajánlja minden bővebb indokolás nélkül, megszavaztatott. Ezzel az ülés vé­get ért. A hadügyi albizottságnak ma d. e. 12 órakor tar­tott ülésében Pulszky Ágost előterjesztette jelentését a Skene­enquete tárgyában. Az albizottság nem kívánt a jelentés tárgyalásába bocsátkozni mielőtt nyomtatva szét nem osztatik. Holnap d. u. 5 órakor az albizottság tárgyalni fogja a jelentést és a delegátió plénumában esetleg vasárnap kerül napirendre. Vasárnap éjjel a képviselők Pestre indulnak, ha a képviselőház hétfőn csakugyan az escompte-bankról szóló törvényjavaslatot tárgyalás alá veszi. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 3-án. D. o. 11 órakor. Bittó István elnök megnyitván az ülést, üdvözli a képviselőket és bejelenti Semsey Albert és Csaba Gyula elhunytét, mi fölött a ház sajnálkozásának jegyzőköny­vileg adván kifejezést : az elnök az új választások ki­írására hatalmaztatik fel. Elnök ezután a miniszterelnöknek az udvari mél­tóságok legutóbbi betöltésére vonatkozó átiratát mu­tatja be és több rendbeli kér­vényt terjeszt elő. Szath­­már- és Arad megye feliratát Rákóczi hamvainak haza­szállítása iránt, a baloldal élénk helyesléssel fogadta. A Podmaniczky Frigyes választásáról szóló jegy­zőkönyv az igazoló bizottsághoz létetik át. Bartal György a végleg igazoltak sorába vétetik föl. Végül elnök jelentést, tesz az országos küldöttség bécsi fogadtatásáról. Simonyi Lajos, b. a küldöttség fogadtatásánál elkövetett hibákat sorolja fel, azt, hogy a küldöttség nem ismerte a herczegprimás által tartott beszéd tar­talmát, hogy a küldöttségnek nem jelöltetett ki méltó hely s végül, hogy az elnök magas állását mellőzve s a sokkal szerényebb titkos tanácsosi méltósággal meg­elégedve, a küldöttséget elhagyta és az ő részére kije­lölt helyre elment. Szóló nem kíván határozatot hozni, csak sajnálkozásának kivánt kifejezést adni a történtek felett. Elnök kötelességének tartja a felhozottakra vála­szolni és sok mindenféle mentegetés után a történt hi­bák egy részét az udvar körüli minisztériumra hárítja. Deák Ferencz elismeri, — s mint hiszi az egész házzal egyetemben — hogy ez esetben történtek oly hibák, melyeket menteni nem lehet. Meg van győ­ződve, hogy a mellőzés a fejedelem tudta és akarata nélkül történt és hogy a köz indignatió következtében nem fog ismétlődni. Simonyival együtt ajánlja tehát, hogy e tárgyban ne hozassák határozat. (Helyeslés.) — A ház kimondja, hogy ez ügyben nem hoz ha­tározatot. Pauler Tivadar igazságügyér­e törvényjavasla­tot ad be, — ki fognak nyomatni. — Az ülés tovább foly. Kivonat a hivatalos lapból. Ő császári és Apostoli királyi Felsége Bécsben 1873-ik évi ápril hó 29-én kelt legfelsőbb elhatározásával a magyar honvéd­ség szabadságolt állományában legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott: a gyalogságnál : Il­od osztályú századossá : Sand­­rik Mór, az állandó hadsereg állományához tartozó czímzetes századost, a szolgálaton kívüli viszonyban, főhadnagyokká : Schuster Gusztáv a német­alföldi király nevét viselő 6­5 -ik gya­logezredbeli tartalékos főhadnagyot, továbbá Abt Edét­ hadna­gyokká : Vukovics Raimund a báró Wetzlar nevét viselő 16-ik gyalog­ezredesi, Kittel Ágoston a báró Mertens nevét viselő 9-ik gyalogezredbeli és Kramarics Géza a báró Rodich nevét viselő 68 gyalogezredbeli tartalékos hadnagyokat, továbbá Tárcz Gyu­lát. A lovasságnál, századosokká: Palkovics József a Frigyes Ká­roly porosz herczeg nevét viselő 7-ik huszár­ezredbeli tartalékos századost, továbbá Kovács Lajost; főhadnagygyá: Latinovics Béla a Liechtenstein herczeg nevét viselő 18-ik huszárezredbeli tartalékos főhadnagyot Az újon kinevezett, tisztek rangja 1873-ik évi május hó 1-jétől számitandó. Szende Béla, s. k. t. cs. és Apostoli királyi Felsége, a közös külügyminiszter által tett legalázatosabb felterjesztés alapján, f. é. ápril 1­6-án kelt legf. elhatározással dr. Ullmann Sándornak a hondurászi köz­társaság bécsi consula neki adományozott állásának elfogadását legkegyelmesebben megengedni s annak illető kinevezési okle­veléhez a legmagasb exequaturt megadni méltóztatott. Vallás- és közoktatási magyar miniszterem előterjeszté­sére Sváby Pál pozsonyi kir főgymnasiumi rendes tanárt, az aradi főgymnasiumhoz a szabályszerű illetmények élvezete mellett igaz­gatóvá nevezem ki. Kelt Bécsben, 1873. évi április hó 21-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k Tréfort Ágoston, s. k. Ó cs. és Apostoli kir. Felsége, a közös külügyminiszter­­ által tett legalázatosabb felterjesztés alapján, f. évi ápril 25-ről , kelt 1 jgt. elhatározással, dr. nemes Huze Frigyesnek, a polgárjogi­­ szakok tanárának a keleti akadémiánál, a nevezett tanári hiva­talban­ kitűnő működésének elismeréséül, a kormánytanácsosi­­ czimet és rangot díjmentesen legkegyelmesebben adományozni s méltóztatott. a cs. és Apostoli kir. Felsége Sárosmegye alispánja, berze­­viczei Berzeviczy Ödönnek, a cs. kir. kamarási méltóságot legke­gyelmesebben adományozni méltóztatott. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, május 3. — A városi egészségügyi bizottság a melegebb idő, s a tavaszi idény beálltával, hogy a lakosság a nyáron uralkodni szokott kóroktól, bármely járvány fellépésétől lehetőleg megóvassék, a közönsé­get a máskor is hasznosaknak bizonyult szabályok eré­lyes követésére hívta fel, és különösen a k­övetkezőkre figyelmeztette: Az évszabályok legfőbbike a rendes és mérsékletes életmód követése; kiki maradjon rendes tápszerei mellett, megszokott ételeivel s italaival éljen ; az étrendi szabályok estve még szigorúbban tartassa­nak meg. Az éjjelezés, testi és szellemi megerőltetés, valamint a meghalés, búbánat, aggodalom és félelem lehetőleg kerülendő. Bármily csekélynek látszó hasme­nés figyelmen kívül ne hagyassák, hanem a további ve­szély elhárításául orvosi segély idejekorán vétessék igénybe, azonban a leginkább kontárok által javasolt vagy hirdetett áv és gyógyszereknek bevételétől óva­kodni kell. A legnagyobb szorgalmat a tisztaság fenn­tartására kell fordítanom. A fertőtlenítés legn­agyobb gondot igényel kolerás betegeknél. Ily czélból azon edényekben, melyekbe a betegek bárminemű ürülékei jutnak, czélszerü, nagyobb mennyiségű vízben zöld ga­­­liczot tartani s az ürülékeket igy fertőtlenítve az ár­nyékszékekbe önteni. A szobából minden felesleges bútor, ruha s egyéb eszköz távolittassék el. Az ott maradt ruha, bútor s egyéb tárgyak pedig, valamint a helyiségek fertőtlenítendők. — Az ily fertőtlenítés tör­ténik sokáig tartó szellőztetés, forró lúg, vasgalicz­­oldattal való mosás, súrolás, meszelés, chlormész-gőz által. — Az érték nélküliek — mint p. o. az ágyból a szalma — elégetendők. A betegek ápolása s orvosi se­géllyel ellátására nézve megjegyzendők a követke­­zők : a) A kerületekben a kerületi orvosok — kiknek mind nevét, mint lakását jól ismeri a közönség—gyó­gyítják a netán előforduló kolerabetegeket is b) Ko­lerabetegek számára most is fenáll az üllői után a vám mellett a barakképületben, mely a város legegészsége­sebb tájékán fekszik, berendezett osztály, hova a bete­gek az egész városból küldendők. — Magyar t­u­d. akadémia. A gr. Nádasdy epikai pályamunkák határnapjára, 1873. május utolsó vasárnapjára a pályázókat figyelmeztetem. Budapest, 1873. május 1. Arany János főtitkár. — Dr. Herich Károly jövő kedden május 6-án esti 9 órakor a „Fővárosi iparoskör“ helyiségei­ben (váczi utcza nádor-szálloda) a „távirászatról“ elő­adást fog tartani, melyre a kör tagjai családjaikkal tisz­telettel meghivatnak. — Vendégek bevezetése megen­gedtetik. — Aigner Lajs, Gyula, György, Sándor, Ká­roly, Vilma férj. Selzer Ödönné, Bertha férj. Jóry Ke­lemenné, Mathild férj. Újlaki Adolfné jelentik édes atyjuk Aigner Károly m. k. pénzügyi titkár kimú­lását, a mely rövid betegség után, élete 60-ik évében, 1873. május hó 1-én bekövetkezett. A temetés május hó 2-kán délutáni 5 órakor történt nagyszámú közönség őszinte részvéte mellett.­­ Győr megye és város a magyar orvosok és természettudósok ez évben Győrött tartandó nagy gyű­lése alkalmára kiállítást rendez, mely a megye és város minden természettudományi érdekkel biró kincseit, s a régi égi és művészeti tárgyakat fogja tartalmazni. Az e czélból alakult központi bizottság kiállítási osztálya se­rényen működik feladatán s ismételve felhívást tesz közzé, az érintett kiállítási tárgyak beküldése iránt.­­ A fővárosban jelenleg fényképészeti úton készített 1 és 5 fotos bankjegyhamisítványok vannak fongalomban, melyeket különösen este alig lehet meg­különböztetni a valódiaktól; némi figyelem mellett azonban fel lehet ismerni arról, hogy a színnyomat, hiányzik róluk.­­ Miután a szembajok igy tavaszszal kü­lönösen szaporodni szoktak, időszerűnek tartjuk fölem­líteni pesti lakos Schvarcz János (lakik Molnár­­utcza 32. sz.) szemolaját, mely csak ártatlan háziszer ugy­an, de áldásos hatása mellett tömérdek levél és bi­­zonyitvány tanúskodik. Alkalmunk volt látni és olvasni néhányat ezek közöl s miután valamennyi a legmele­gebb köszönettel constatálja a gyógyhatást, mit e szem­élaj előidézett — megérdemli, hogy a nyilvános dicsé­ret által szélesebb körök érdekeltsége is fölhivas­­sék arra. — Egy honvéd kapitány igen praktikus éji jelzőt és világitó készüléket talált fel hadi haszná­latra. Szakértők véleménye szerint a találmány nyere­ségnek látszik s a feltaláló a napokban nyújtja be azt a minisztériumhoz megvizsgálás végett. — A „Központi ellenzéki kör“ helyisége ápril 30-ától fogva már a Kerepesi úti 4. számú házban van. Az utczára nyílik mind a hat szobájának össz­­en 8 ablaka (balról a 4-dik s jobbról az 5-ik ablak között levők.) A jelen helyiségben is megtartatnak a szoká­sos szombati lakomák.

Next