Magyar Ujság, 1873. szeptember (7. évfolyam, 201-224. szám)

1873-09-27 / 222. szám

■I TT TW^1 222 szám. 55 VII. évfolyam. Szombat Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1-só szám. II. emelet. Ide Intézendő a tan szellemi részét illető minden közle­mény. Kéziratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1973. Szept. 27. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve : Egy évre . 16 frt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttér: négy hasábos petitsor 80 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR UJ­SÁG“ czir­ű­ politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétkül­dése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pár­tolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek szeptember 1-től kezdve: Két hóra (október—nov.) . . . 2 frt 80 kr. flóron hóra (október — decz.) . 4 frt — kr. Egy hóra...................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűb­­ben eszközölhetők és Budapestre egyetemutcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hír­lapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. a szerkesztőség. Pest, szeptember 20. Külföldi szemle. Angliában a közvélemény első­sorban kiválóan az alanti háborúval foglalkozik. Az írországi vallásügyi mozgalom a másodrangú kérdések közé állíttatott. Az írországi ultramontánok nagy bizalmatlanságot keltet­tek, miután nyilvánvalóvá lett, hogy az Írországi klérus a cl­oyne-i püspök példáját követi s a Home-Rule párt­tal egyetért, mely az elszakítást Angliától parlamenti úton igyekszik elérni. Az Írországi klérus, mely ez előtt a választásoknál Gladstonenak nagy szolgálatokat tett s a miniszterelnök közt az írországi egyetemkérdés ku­­darcza óta teljes meghasonlás állt be. A reufrew-i scot grófságban s a Doverben lefolyt pótválasztások veresége a kormánykörökben nagy lehangoltságot idézett elő. — Ezek mind régi helyei voltak a szabadelvű pártnak s most, midőn a szabadelvűek minden erejüket össze­szedni kénytelenek, az ily veszteség nagyon érzékeny csapás rájuk nézve. — Disraelinak, mint mondják, az a szándéka, Gladstone reformátori terveit meghiúsítani, de ez csak az esetben sikerül, ha a vidéki munkásokat megnyerheti. A lapokban nagy vita folyik az iránt, hogy a parlament egybehivassák-e vagy ne. Legközelebb Stafford Nordicote Exeterben ismételten oda nyilatko­zott, hogy a kormánynak a parlamentet össze kell hívni, hogy a kormány a háborúra vonatkozó terveit előterjeszsze s azok megvitattassanak. Pártfelei a saj­tóban és a közönségben csatlakoznak e követeléshez, ennek ellenében a szabadelvű oldalról az állíttatik, hogy nincs ok a parlament őszi ülésszakának egybejö­­vetelére. Különösen a „Daily Telegraph“, Gladstone legbuzgóbb támogatója, nem látja át, hogy az ügyben mit tehetne a parlament, miután eléggé világosan ki lett fejtve, hogy arról van szó, az alantikat Anglia ha­talmáról meggyőzni. E mellett Gladstone lapja újra fölemlíti indítványát, hogy benszülött indus hadsereget kell alkalmazni. Ez alkalomból egy másik eszme is m­ependittetik, hogy t. i. az asantife, kiknek gazdasá­gáról a „Daily Telegraph“ nagyszerű, de bizonytalan fogalmat alkot, fizessék meg a netán szükségessé v­ló expeditió költségeit. Versaillesban tegnap az állandó bizottság ülést volt tartandó, kilátásba volt helyezve, hogy ez ideig Chambord gróf válasza megérkezik , az azonban ismét elmaradt. A republikánus ellenzék Páriá­ban lévő tagjai tegnapra szintén összejövetelt hirdettek, a­melyben a választási mozgalom volt szőnyegre hozandó. A fusio­­nisták tegnapra szintén értekezletet tartottak. Azon részleteket, melyeket a „Times“ a Frohs­­dorfba tett fusionisták zarándokolásáról közölt, s az illetők által saját czéljaikra egybeállittattak. A való az, hogy Chambord gróf sejtetni engedé, hogy kész mindent megígérni, csakhogy trónra léphessen; to­vábbá, hogy Mac-Mahon kormánya kötelességének véli tartani, a fustó üzelmek útjába semmi akadályt sem gördíteni. A „France“ jelenti: Ma reggel Decazes herczeg­­nél a jobboldali képviselők fontos értekezletet tartot­tak. A képviselők megegyeztek abban, hogy a Frohs­­dorfból érkező tudósítások oly természetűeknek ismer­tetnek el, melyek alkalmasak arrra, hogy az összes monarchista töredékeket végleges szövetségben egye­sítsék. Mint állítják, közelebbről a jobboldaliaknak egy nagyobb gyülekezete fog egybehivatni. A „Bien Public“ szerint a bonapartisták közt sza­kadás állt be, azok egy része Rouberrel élő­, a royalis­tákkal akar egyértelműleg eljárni. Ugyanazon lap sze­rint Mac-Mahon hallani sem akar a hatalom meghosz­­szabbítására vonatkozó indítványokról. Mac-Mahon a megoldást szükséges­nek tartja s nem tartja magához méltónak oly combinatióba egyezni, mely a provisoriu­­mot meghosszabbítaná, a­melyet pedig szerinte az or­szág már megunt. A „Frangaie“ a conservativeknek most inkább mint valaha, nyugalmat ajánl. Néhány pont már föl van ugyan derítve, a többire csak ezután fog rá ke­rülni a sor. A „Soir“ szerkesztői a lap élén búcsút vesznek. Az eddig Thiers nézeteit képviselt lap a royalisták tá­borába ment át. Velenczében a napokban az olasz király bécsi uta­zása alkalmából nagy tüntetés volt. A velenczei lapok, különösen a„Tempo“, „Stampo“ „Rinovamento“ hoszabb értesítéseket hoznak e tünte­tésről. Azon hírre, hogy Victor Emanuel bécsi bevo­nulása valódi diadalmenethez hasonlított, Velencze vá­ros tanácsa a Markus tér ünnepélyes kivilágíttatását rendeli el. Nagy néptömeg csoportosult össze. A vá­rosi zenekar a királyi hymnust játszá, mely roppant lelkesedéssel fogadtatott s ismételtetett; sőt még az osztrák császári hymnus is eljátszatott, melyet az ösz­­szegyült nép tapssal tüntetett ki. Az öröm a Markus­­térről elhatott egész a királyi kertig, végig a nagy csa­tornán és a a magánházakban úgy mint a nyilvános helyeken számos éljen hallattatott a király és császár jólétére. A „Stampa“ visszagondolva az időre, mely­ben az olaszoknak akarva nem akarva kelle hallgatniok az osztrák hymnusz osztrák katonazenekarok által, eze­ket­ írja: „A császári hymnus még mindig ugyanaz, azonban Metternich, Haynau Ausztriája eltűnt; ama Ausztria, melyet tegnap este a velenczei nép megélje­nezett, az itj regenerált Ausztria, Baust, Andrássy és Deák Ausztriája, mely nem sóvárog Olaszország bir­toka után, hanem barátja ennek, s talán szövetségese a jövő háborúban. A távirati tudósítás a napokban jelenté Guerazzi republikánus halálát. Születésére nézve toskanai volt. Mint politikai fogoly megismeré hazája börtönét. Az 1830 —34-ks években politikai irodalmi munkássága miatt Elba szigetén volt fogoly, úgyszintén 1848-ban­­ is. Még ez év október havában a börtönből a toskánai kabinet élére állíttatott. Midőn Lipót államát elhagyta, Guerazzi az ideiglenes kormány tagja volt s nem sokára Tosk­ána dictátora lett. Ez állásában nem akarta az egyesülést a római köztársasággal, sem a piemonti politikával nem akarta az összeköttetést. Az 1853-ban kitört ellenforradalomban elfogatott, a hosszantartó per végre azzal végződött, hogy a tizenöt év fogságra szóló ítélet kegyelemből életfogytig tartó száműzetésre vál­toztattatok. Hazája egységét megérte. Nemcsak mint politikai író, hanem mint történeti regényíró kedvencze volt az olaszoknak. A „Daily News“ tudósítója e hó 20-ról Carthage­­nából a következőket távírja: Azok után a­miket hal­lok, a dolgok végük felé járnak. A kormány a lázadók­nak kedvező feltételeket ígért s ezenkívül a mozgalom vezetői közt nagy a szakadás. Szeretnének capit­ulálni, de ezt kimondani nem merik. Nyilván nem sokára el­fognak tűnni. Ha Contreras látni fogja, hogy minden elveszett, kétségkívül ő is el fog tűnni néhány kétségbe esett vezetőt s hiveit hátrahagyva. A junta nehány tagja baráti körben aggodalmukat nyilvániták az iránt, hogy mészárlás történhetik, miután a fegyenczek sza­badon bocsájtattak s ezek közt a legroszabbak föl van­nak fegyverezve. A sociális mozgalomról Venderből 19-ről ezeket tárvitják. Miután Malagában két kísérlet létetett a Vitoria templom s a kapucinusok zárdájának fölgyúj­­tására, Pavia tábornok figyelmét a socialisták makacs maguktartására irányza. E végből egyik segédét Mad­ridba küldé azon utasítással, hogy az ő lemondását je­lentse be, ha a kormány vonakodik csapatokat küldeni. Az Internazionalenak Spanyolországban 454 munkás egylete van, ezek 162 szövetségre vannak osztva 50 ezer egyénnel. Hír szerint Spanyolország a „Viktoria“ és „Al­­­­mania“ fregátok ügyében jegyzéket küldött Angliába.­­ Állítólag a kormány azt határozá, hogy sikertelenség­­ esetében minden viszonyt megszakít Angolországgal.A­z Aguilasból érkezett hírek szerint a carthagenai fel­ke­­lők hajói a gépészek vonakodása miatt nem indulhat-­­ nak útra. A poroszországi választási mozgalomban az a kü­lönös körülmény merült föl, hogy a sociáldemokraták, elhatározták, hogy ott, hol jelöltjeiket a legközelebbi­­ választásoknál nem remélik keresztül vinni, az ultra­­­­montán jelöltekre fognak szavazni. A persa sah nemrégiben elmozdított nagyvezért ismét kegyébe fogadta. Egyelőre a resti kormányzónak nevezte ki, a Káspitenger ama parti városában, honnan a Reuter-féle vasútvonal kiindulni fog. Ezt csak előké­születnek tartják, hogy előbbi állását ismét elfoglal­hassa. A sah a nagy vezérről mondottakat miniszterei előtt túlzásoknak nyilvánító, a jobboldal hasonló elv­ezése alatt egyre hitege­tett, ne maradjon elég ideje, hogy külön névsort szerkeszszen s a többi szükséges intézkedéseket is megtegye. A jobboldal által összetákolt név­sorok ugyanis többnyire csak tegnap s tegnap­előtt állapíttattak meg véglegesen, tehát egy, il­letőleg két nappal a választás előtt. Csak ekkor s ezek láttára győződött meg az ellenzék teljesen, hogy ki van játszva. Mert miként már tegnapelőtti czikkünkben megírtuk, kivéve a két terézvárosi s a józsefvárosi kerületeket, a­melyekben tekin­tettel voltak a baloldali választókra (az óbudai­ról hiteles tudomásunk e pillanatig sincsen), s a­melyekben az ellenzék a jobboldallal barátságo­san meg is egyezett, a többiekben vagy egyetlen egy baloldalit sem vettek föl a névsorba, vagy pe­­dig egy pár névvel akarták kiszúrni a baloldal szemét. Ez azután a pártnélküli eljárás, ez a jó­hiszeműség, melyet oly fennen hangoztattak a jó urak! Férfiakat, a­kik mind értelmiség, mind becsü­letesség és a város s a közügy iránt tanúsított buzgóság által évek óta kitüntettek magukat jó­nak látta­k kihagyni, mígellenben olyanokat vet­tek be, a­kik azokkal semmi tekintetben sem mér­kőzhetnek. Ám legyen az ő akaratuk szerint, de legyen egyszersmind övék a felelősség is. Ők diadalt ül­nek az igaz, de a­mely sem nekik dicsőségükre nem válik, sem a főváros javára nem fog szol­gálni. — Képviselőválasztások a volt határőrvidéken. A választók összeírása október 1 — 14-ére van kitűzve, — úgy, hogy a választások november közepén, vagy leg­későbben végén megtörténhetnek. Eddig a következő jelöltek kitűzése tekinthető körülbelől biztosítottnak: a volt szerb-bánsági ezred területén a Diákpárt részé­ről gróf Bissingen, a szerb-román párt részéről Babes Vincze, a volt német bánsági ezredben Stojacskovics J. deákpárti és dr. Polit, a volt titeli csajkás­ területen végre a Deákpárt jelöltje Stratimirovics Tódor újvidéki aljárásbíró (a tábornok öcccse), a nemzeti párté pedig dr. Kostics, ki mint szerb költő és Shakespeare-fordító ismeretes. Budapest, szept 2­1-án­. Holnap, szombaton, kezdődik az egyesített fővárosban a képviselők, illetőleg bizottmányi tagok választása. A küzdelem emberei lévén, máskor ilyen al­kalommal mindig kivétel nélkül szoktuk buzdí­tani elvtársainkat, hogy polgári jogukat gyako­rolják. Ma oly általánosságban nem tehetjük azt. A jobboldal sértő és méltánytalan eljárása­i több kerületben, sőt ezek nagyobb részében, ar­ra kényszerítette a tegnap este összegyűlt fővá­rosi ellenzéket, hogy ezekben ezúttal a tartózko­dásra, a távolmaradásra határozza el magát. Nem mintha akár a mérkőzéstől félne, ám­bár tudja, hogy hála a jobboldal által végbevitt összeírásnak és mindenféle egyéb eszközeinek, kö­­rülbelül mindenik kerületben kisebbségben van, akár pedig mintha ezen minoritásának constatálá-­­­sát előre restellené, hanem egyrészt azért, mint- s hogy a rendelkezésére álló idő sokkal rövidebb semhogy egy kielégítő névsort állíthatna össze, s a többi szükséges előkészületeket is megtehetné, másrészt mivel az irányában elkövetett sértés ellen ily módon véli legillőbbnek tiltakozni. Mi nem állítjuk, —­ mert bizonyosan nem tudjuk, — de az ember igazán azon hiedelemre jön, hogy a csaknem kizárólag jobboldaliakból alakított kijelölő bizottságok azért késtek oly sokáig a névsorok összeállításával, hogy az ellen­zéknek, mely a választásoknak pártra való tekin­tet nélkül megejtését emelte volt elvvé, s melyet­t Mazuranics Iván horvát bán Bécsből a fővá­rosba érkezett, hogy a kormánynyal értekezzék első­sorban egynémely fontosabb kinevezések iránt, vala­mint a horvát miniszter lemondásának ügyéről is. Peja­­chevich utódául hír szerint Mihalovics Károly úr van kiszemelve. A holnapi minisztertanácsban Mazuranics úr is részt fog venni.­­ A kincstári erdők jövedelmezősége iránt már hetek óta különböző hírek keringenek a város keres­kedelmi köreiben, melyeket, miután ma a „Pester Lloyd“ is szóba hozza, mi sem hagyhatunk említés nélkül. A faárak ugyanis az utolsó két évben teteme­sen csökkentek, mi az illető bérlővállalkozóknak nagy kárára volt, miért is ezek kérvényekkel ostromolták a pénzügyminisztert. A végvidéki erdőüzlet nevezetesen október 1-én 2.875.000 forintot tartozott lefizetni a kincstárn­ál, de erre a jelen pénzviszonyok között szert tenni nem bírt. Kérte tehát, hogy a szerződés módosítassék, a fizetés egy esztendőre elhalasztassék, stb. E kérvényt Kerka­­poly leküldte Mollinaryhoz, ki azonban a szerződés megtartása mellett adott véleményt. Most azt olvassuk a „Pester Lloyd“ esti lapjában, hogy a pénzügyminisz­ter e fizetést elengedte oly föltétel alatt, hogy a kon­­zorczium a föntírt összeget tíz évi részletekben s 6% kamattal fizesse meg. Egy másik eset a mármarosi és az ungvári erdők kérdése. A mármarosi kincstári fát — évenként 14 millió köbláb — Pollák bécsi czég bérelte ki, s első évben nyert, tavat vesztett az üzleten. A felső tiszai vidék fáját mind vagy Mármarosból vagy az unghi és bereghi kincstári erdőkből veszi, mely utóbbiak 7 mil­lió köblábat szolgáltatnak. A bérlő érdekében látta az unghi fa versenyétől a piaczon szabadulni, s Kerka­­polynál kivitte, hogy most már második esztendeje a£ unghi kincstári erdők használatlanul hevernek, s a kö­zönség kénytelen drágább fát venni Mármarosból, a kincstár kárára, de a bérlő hasznára. Újabban azonban — mint mondják — Pollák bérlő azt is kivitte, hogy szerződése felbontatott. A dolog elég fontos és eléggé közérdekű arra, hogy Ui­y a végvidéki, mint a mármarosi erdőüzletre nézve fölvilágosítást kérjünk a pénzügyminisztérium­tól. „Ref.“ k — A budapesti rendőrség. A fővárosi új munici­­pium megalakulása pillanatában a rendőrséget a kor­mány veszi át. Mint a „P. N.“ hallja, az terveztetik, hogy újévig a rendőrség mostani szervezetében marad meg, — azontúl azonban már életbe hiszik léptethetni az uj szervezetet. Az egyesitett főváros állami rendőr­sége nyolczszáz személyből fog állani s az első fölsze­relés költségei megközelítik az egy milliót. ---—‘-'223 er --­— Az egyesült magyar gőzhajótársulat közgyű­lése által kiküldött tizenötös bizottság tegnap d. u. 3 órakor tartott ülésében megalakult, és miután az eljá­rási módozatokat körvonalazta, három osztályra oszlott, a­melyek a bizottságra ruházott teendőkben eljáranda­­nak. Az első osztály a társulati könyveket és okmá­nyokat, a második, technikai osztály, az összes üzleti állományt vizsgálja meg; a harmadik a pénzszerzéssel, illetőleg a vállalat fentartása iránti teendőkkel lesz hivatva foglalkozni.­­ A bizottság kijelentette, hogy a pénzbeszerzés iránt tett eddigi lépéseket helyesli s ma­gáévá teszi; továbbá, hogy az e téren teendő további intézkedéseket már most a bizottság, mint a közgyűlés e végre megbízott közege, maga fogja folytatni.­­ A szerb tizenötös bizottság, a­melyet a szerb kormány a vasúti tervek megbírálására kiküldött, egyik pályázatot sem találta elfogadhatónak. Buda és Pest utolsó közös közgyűlése. Szept. 24. Elnök: Havas Ignácz, képviselők gyérszámmal. A belügyminiszter enquettet hivott össze s abban tárgyaltatta mindazon észrevételeket, melyek a főváros szervezési javaslatára részint általa, részint viszonvá­laszkép a közös közgyűlés által tétettek. Ezen tanácskozmányról szóló leirat felolvastatik. A miniszter észrevételeit annak idejében részlete­sen közöltük, s így azokat e helyütt újra részletezni felesleges. Az eredmény az, hogy a miniszter általánosság­ban helybenhagyja a szervezési javaslatot a csupán a tisztviselők qualificatiójára nézve jelenti ki, hogy azt szigorúbbá tenni mint az a főv. törvényben meg van szabva, nem lehet. Az árvaszék külön felállításához a miniszter most is ragaszkodik, s még néhány észrevé­telt tesz az ügyrendre. Az ellen, hogy a gazdasági hi­vatal jövőben szerveztessék, hogy a főváros tisztvise­lői pénzintézeti tagok ne lehessenek, tiszteletbeli hiva­talok pedig ne szereztessenek, a belügyminiszternek észrevétele nincs. A leirat ellen Vécsey szól. A törvény nem hatá­rozza meg, hány tagnak kell jelen lenni, hogy a köz­gyűlés határozatképes legyen. Azért határozta meg a közgyűlés, hogy 60 képviselőnek kell jelen lenni. A miniszter azt tartja, hogy a jelenlevők határoznak. Ez nagy baj, mert eredménye az lesz, hogy majd két-há­­rom képviselő fog határozni a város fontos ügyében. A törvény nem tilthatja azt, hogy ezen kérdés sza­­bályrendeletileg tisztáztassék. Nem ragaszkodik a 60 számhoz, de mindenesetre kimondatni kívánja, hogy közgyűlési határozathozatalra legalább 40 ember le­gyen jelen. Tavaszinak is vannak aggályai, de opportunitási szempontból nem kívánná azokat most tárgyaltatni, mert ez által a főváros szervezése késleltetnék. Az új municipiumnak teljes joga lesz, szabályain változ­tatni. Királyi Pál törvényesnek ismeri el a miniszter né­zetét. Nézete szerint a főv. törvényben van a hiba, ezt pedig nem lehet szabályrendelettel, hanem törvényho­zási úton kijavítani. A közgyűlés elfogadja a leiratokat. Szé­her Mihály indítványt tesz egy tájékoztató bizottság kiküldése iránt. — Ennek az lesz feladata, hogy kijelölje mindazon kérdéseket, melyek az új ha­tóság által egyenként megoldandók lesznek. Szükség van ezen expediensre, mert azt a nagy közigazgatási organismust nem lehet a véletlenre bizni. A continui­­tást fen kell tartani s előlegesen el kell készíteni az át­hidalást, nehogy a közigazgatás egy perezre is fenaka­dást szenvedjen. A bizottság munkálata csak anyag lesz, melynek az uj törvényhatóság fogja nagy hasznát venni. A tisztújítás bizonyos ügy­szünettel jár, bárminő csendesen is menjen véghez. A kilátásba, helyezett za­varoknak tehát elejét kell venni. Budán, Ó-Budán meg­szűnik a hatóság, s helyébe lép egy egészen új orga­nismus. Ebbe életet, erőt kell önteni, szóval a gépet meg kell indítani. Igaz ugyan, hogy a régi tisztviselők­nek helyén kell maradni, míg az újak választatnak, de köztudomású, hogy olyan egyén munkálkodása, ki érzi azt, hogy ki fog maradni, mit sem ér. Programmot kell tehát készíteni, tisztába hozni mindazon feladatokat, melyek az új hatóság által részint rögtön, részint las­­san kint megoldandók. Indítványozó e bizottság tagjául Gerlóczy és Kam­­raermayer tanácsnokokat és Lampl Hugo számvevőt kí­vánja kiküldetni, mert ezek dolgoztak eddig is legtöb­bet a szervezési javaslaton, s fáradozásukkal a közgyű­lés háláját érdemelték ki, s újra ajánlja ezen bizottság kirendelését. A közgyűlés egyhangúlag elfogadja az indítványt. Elnöke S­z­é­h­e­r Mihály, tagjai:: Gerlóczy, Kam­­mermayer, Lampl, Greifenegg, Vecsey, Stangl, Harrer, Brnkhard. Havas a közgyűlés tagjainak köszönetet szavaz. Az öreg urat megéljenezik s ezen éljenzések között osz­lik el Buda és Pest utolsó közös közgyűlése. Bányaiskolák. A kormány a napokban Selmeczbányán és Felső­bányán két bányaiskolát állít fel, melyek a bányaaka­démiák kezdetleges fokát képeznék s némileg a felsőbb népiskoláknak felelnek meg. A bányaiskolák czélja a magyar bányászat és ko­hászat számára teljesen kiképezett s feladatuknak el­méleti és gyakorlati követelményeit teljesíteni képes felügyelőket nevelni. Ezen czél elérésére szükséges, hogy mind a tanárok, mind a tanulók egész figyelmü­ket és erejüket a tanításra, illetőleg a tanulásra fordít­sák, és különös tekintettel legyenek mindazon gyakor­lati képességekre, melyeknek elsajátítása a bányászat és kohászat különféle ágainál a viszonyok helyes felis­merése, a munkálatok okszerű végrehajtása, s az elő­forduló nehézségek sike­res legyőzése végett mulhat­­lanul megkivántatik. Ezen czélra állandó tanárok alkalmaztatnak a bá­nyaiskolákhoz és a tanulók ösztöndíjjal láttatnak el, melyet a tanulási időszak alatt évenként 10 hónapon át élvezendnek, az évenkinti két havi szünidő alatt minden ösztöndíjas tanuló köteles a maga részére kijelölendő

Next