Magyar Ujság, 1873. szeptember (7. évfolyam, 201-224. szám)
1873-09-27 / 222. szám
■I TT TW^1 222 szám. 55 VII. évfolyam. Szombat Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-só szám. II. emelet. Ide Intézendő a tan szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1973. Szept. 27. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve : Egy évre . 16 frt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttér: négy hasábos petitsor 80 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR UJSÁG“ czirű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek szeptember 1-től kezdve: Két hóra (október—nov.) . . . 2 frt 80 kr. flóron hóra (október — decz.) . 4 frt — kr. Egy hóra...................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetemutcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. a szerkesztőség. Pest, szeptember 20. Külföldi szemle. Angliában a közvélemény elsősorban kiválóan az alanti háborúval foglalkozik. Az írországi vallásügyi mozgalom a másodrangú kérdések közé állíttatott. Az írországi ultramontánok nagy bizalmatlanságot keltettek, miután nyilvánvalóvá lett, hogy az Írországi klérus a cloyne-i püspök példáját követi s a Home-Rule párttal egyetért, mely az elszakítást Angliától parlamenti úton igyekszik elérni. Az Írországi klérus, mely ez előtt a választásoknál Gladstonenak nagy szolgálatokat tett s a miniszterelnök közt az írországi egyetemkérdés kudarcza óta teljes meghasonlás állt be. A reufrew-i scot grófságban s a Doverben lefolyt pótválasztások veresége a kormánykörökben nagy lehangoltságot idézett elő. — Ezek mind régi helyei voltak a szabadelvű pártnak s most, midőn a szabadelvűek minden erejüket összeszedni kénytelenek, az ily veszteség nagyon érzékeny csapás rájuk nézve. — Disraelinak, mint mondják, az a szándéka, Gladstone reformátori terveit meghiúsítani, de ez csak az esetben sikerül, ha a vidéki munkásokat megnyerheti. A lapokban nagy vita folyik az iránt, hogy a parlament egybehivassák-e vagy ne. Legközelebb Stafford Nordicote Exeterben ismételten oda nyilatkozott, hogy a kormánynak a parlamentet össze kell hívni, hogy a kormány a háborúra vonatkozó terveit előterjeszsze s azok megvitattassanak. Pártfelei a sajtóban és a közönségben csatlakoznak e követeléshez, ennek ellenében a szabadelvű oldalról az állíttatik, hogy nincs ok a parlament őszi ülésszakának egybejövetelére. Különösen a „Daily Telegraph“, Gladstone legbuzgóbb támogatója, nem látja át, hogy az ügyben mit tehetne a parlament, miután eléggé világosan ki lett fejtve, hogy arról van szó, az alantikat Anglia hatalmáról meggyőzni. E mellett Gladstone lapja újra fölemlíti indítványát, hogy benszülött indus hadsereget kell alkalmazni. Ez alkalomból egy másik eszme is mependittetik, hogy t. i. az asantife, kiknek gazdaságáról a „Daily Telegraph“ nagyszerű, de bizonytalan fogalmat alkot, fizessék meg a netán szükségessé vló expeditió költségeit. Versaillesban tegnap az állandó bizottság ülést volt tartandó, kilátásba volt helyezve, hogy ez ideig Chambord gróf válasza megérkezik , az azonban ismét elmaradt. A republikánus ellenzék Páriában lévő tagjai tegnapra szintén összejövetelt hirdettek, amelyben a választási mozgalom volt szőnyegre hozandó. A fusionisták tegnapra szintén értekezletet tartottak. Azon részleteket, melyeket a „Times“ a Frohsdorfba tett fusionisták zarándokolásáról közölt, s az illetők által saját czéljaikra egybeállittattak. A való az, hogy Chambord gróf sejtetni engedé, hogy kész mindent megígérni, csakhogy trónra léphessen; továbbá, hogy Mac-Mahon kormánya kötelességének véli tartani, a fustó üzelmek útjába semmi akadályt sem gördíteni. A „France“ jelenti: Ma reggel Decazes herczegnél a jobboldali képviselők fontos értekezletet tartottak. A képviselők megegyeztek abban, hogy a Frohsdorfból érkező tudósítások oly természetűeknek ismertetnek el, melyek alkalmasak arrra, hogy az összes monarchista töredékeket végleges szövetségben egyesítsék. Mint állítják, közelebbről a jobboldaliaknak egy nagyobb gyülekezete fog egybehivatni. A „Bien Public“ szerint a bonapartisták közt szakadás állt be, azok egy része Rouberrel élő, a royalistákkal akar egyértelműleg eljárni. Ugyanazon lap szerint Mac-Mahon hallani sem akar a hatalom meghoszszabbítására vonatkozó indítványokról. Mac-Mahon a megoldást szükségesnek tartja s nem tartja magához méltónak oly combinatióba egyezni, mely a provisoriumot meghosszabbítaná, amelyet pedig szerinte az ország már megunt. A „Frangaie“ a conservativeknek most inkább mint valaha, nyugalmat ajánl. Néhány pont már föl van ugyan derítve, a többire csak ezután fog rá kerülni a sor. A „Soir“ szerkesztői a lap élén búcsút vesznek. Az eddig Thiers nézeteit képviselt lap a royalisták táborába ment át. Velenczében a napokban az olasz király bécsi utazása alkalmából nagy tüntetés volt. A velenczei lapok, különösen a„Tempo“, „Stampo“ „Rinovamento“ hoszabb értesítéseket hoznak e tüntetésről. Azon hírre, hogy Victor Emanuel bécsi bevonulása valódi diadalmenethez hasonlított, Velencze város tanácsa a Markus tér ünnepélyes kivilágíttatását rendeli el. Nagy néptömeg csoportosult össze. A városi zenekar a királyi hymnust játszá, mely roppant lelkesedéssel fogadtatott s ismételtetett; sőt még az osztrák császári hymnus is eljátszatott, melyet az öszszegyült nép tapssal tüntetett ki. Az öröm a Markustérről elhatott egész a királyi kertig, végig a nagy csatornán és a a magánházakban úgy mint a nyilvános helyeken számos éljen hallattatott a király és császár jólétére. A „Stampa“ visszagondolva az időre, melyben az olaszoknak akarva nem akarva kelle hallgatniok az osztrák hymnusz osztrák katonazenekarok által, ezeket írja: „A császári hymnus még mindig ugyanaz, azonban Metternich, Haynau Ausztriája eltűnt; ama Ausztria, melyet tegnap este a velenczei nép megéljenezett, az itj regenerált Ausztria, Baust, Andrássy és Deák Ausztriája, mely nem sóvárog Olaszország birtoka után, hanem barátja ennek, s talán szövetségese a jövő háborúban. A távirati tudósítás a napokban jelenté Guerazzi republikánus halálát. Születésére nézve toskanai volt. Mint politikai fogoly megismeré hazája börtönét. Az 1830 —34-ks években politikai irodalmi munkássága miatt Elba szigetén volt fogoly, úgyszintén 1848-ban is. Még ez év október havában a börtönből a toskánai kabinet élére állíttatott. Midőn Lipót államát elhagyta, Guerazzi az ideiglenes kormány tagja volt s nem sokára Toskána dictátora lett. Ez állásában nem akarta az egyesülést a római köztársasággal, sem a piemonti politikával nem akarta az összeköttetést. Az 1853-ban kitört ellenforradalomban elfogatott, a hosszantartó per végre azzal végződött, hogy a tizenöt év fogságra szóló ítélet kegyelemből életfogytig tartó száműzetésre változtattatok. Hazája egységét megérte. Nemcsak mint politikai író, hanem mint történeti regényíró kedvencze volt az olaszoknak. A „Daily News“ tudósítója e hó 20-ról Carthagenából a következőket távírja: Azok után amiket hallok, a dolgok végük felé járnak. A kormány a lázadóknak kedvező feltételeket ígért s ezenkívül a mozgalom vezetői közt nagy a szakadás. Szeretnének capitulálni, de ezt kimondani nem merik. Nyilván nem sokára elfognak tűnni. Ha Contreras látni fogja, hogy minden elveszett, kétségkívül ő is el fog tűnni néhány kétségbe esett vezetőt s hiveit hátrahagyva. A junta nehány tagja baráti körben aggodalmukat nyilvániták az iránt, hogy mészárlás történhetik, miután a fegyenczek szabadon bocsájtattak s ezek közt a legroszabbak föl vannak fegyverezve. A sociális mozgalomról Venderből 19-ről ezeket tárvitják. Miután Malagában két kísérlet létetett a Vitoria templom s a kapucinusok zárdájának fölgyújtására, Pavia tábornok figyelmét a socialisták makacs maguktartására irányza. E végből egyik segédét Madridba küldé azon utasítással, hogy az ő lemondását jelentse be, ha a kormány vonakodik csapatokat küldeni. Az Internazionalenak Spanyolországban 454 munkás egylete van, ezek 162 szövetségre vannak osztva 50 ezer egyénnel. Hír szerint Spanyolország a „Viktoria“ és „Almania“ fregátok ügyében jegyzéket küldött Angliába. Állítólag a kormány azt határozá, hogy sikertelenség esetében minden viszonyt megszakít Angolországgal.Az Aguilasból érkezett hírek szerint a carthagenai felkelők hajói a gépészek vonakodása miatt nem indulhat- nak útra. A poroszországi választási mozgalomban az a különös körülmény merült föl, hogy a sociáldemokraták, elhatározták, hogy ott, hol jelöltjeiket a legközelebbi választásoknál nem remélik keresztül vinni, az ultramontán jelöltekre fognak szavazni. A persa sah nemrégiben elmozdított nagyvezért ismét kegyébe fogadta. Egyelőre a resti kormányzónak nevezte ki, a Káspitenger ama parti városában, honnan a Reuter-féle vasútvonal kiindulni fog. Ezt csak előkészületnek tartják, hogy előbbi állását ismét elfoglalhassa. A sah a nagy vezérről mondottakat miniszterei előtt túlzásoknak nyilvánító, a jobboldal hasonló elvezése alatt egyre hitegetett, ne maradjon elég ideje, hogy külön névsort szerkeszszen s a többi szükséges intézkedéseket is megtegye. A jobboldal által összetákolt névsorok ugyanis többnyire csak tegnap s tegnapelőtt állapíttattak meg véglegesen, tehát egy, illetőleg két nappal a választás előtt. Csak ekkor s ezek láttára győződött meg az ellenzék teljesen, hogy ki van játszva. Mert miként már tegnapelőtti czikkünkben megírtuk, kivéve a két terézvárosi s a józsefvárosi kerületeket, amelyekben tekintettel voltak a baloldali választókra (az óbudairól hiteles tudomásunk e pillanatig sincsen), s amelyekben az ellenzék a jobboldallal barátságosan meg is egyezett, a többiekben vagy egyetlen egy baloldalit sem vettek föl a névsorba, vagy pedig egy pár névvel akarták kiszúrni a baloldal szemét. Ez azután a pártnélküli eljárás, ez a jóhiszeműség, melyet oly fennen hangoztattak a jó urak! Férfiakat, akik mind értelmiség, mind becsületesség és a város s a közügy iránt tanúsított buzgóság által évek óta kitüntettek magukat jónak láttak kihagyni, mígellenben olyanokat vettek be, akik azokkal semmi tekintetben sem mérkőzhetnek. Ám legyen az ő akaratuk szerint, de legyen egyszersmind övék a felelősség is. Ők diadalt ülnek az igaz, de amely sem nekik dicsőségükre nem válik, sem a főváros javára nem fog szolgálni. — Képviselőválasztások a volt határőrvidéken. A választók összeírása október 1 — 14-ére van kitűzve, — úgy, hogy a választások november közepén, vagy legkésőbben végén megtörténhetnek. Eddig a következő jelöltek kitűzése tekinthető körülbelől biztosítottnak: a volt szerb-bánsági ezred területén a Diákpárt részéről gróf Bissingen, a szerb-román párt részéről Babes Vincze, a volt német bánsági ezredben Stojacskovics J. deákpárti és dr. Polit, a volt titeli csajkás területen végre a Deákpárt jelöltje Stratimirovics Tódor újvidéki aljárásbíró (a tábornok öcccse), a nemzeti párté pedig dr. Kostics, ki mint szerb költő és Shakespeare-fordító ismeretes. Budapest, szept 21-án. Holnap, szombaton, kezdődik az egyesített fővárosban a képviselők, illetőleg bizottmányi tagok választása. A küzdelem emberei lévén, máskor ilyen alkalommal mindig kivétel nélkül szoktuk buzdítani elvtársainkat, hogy polgári jogukat gyakorolják. Ma oly általánosságban nem tehetjük azt. A jobboldal sértő és méltánytalan eljárásai több kerületben, sőt ezek nagyobb részében, arra kényszerítette a tegnap este összegyűlt fővárosi ellenzéket, hogy ezekben ezúttal a tartózkodásra, a távolmaradásra határozza el magát. Nem mintha akár a mérkőzéstől félne, ámbár tudja, hogy hála a jobboldal által végbevitt összeírásnak és mindenféle egyéb eszközeinek, körülbelül mindenik kerületben kisebbségben van, akár pedig mintha ezen minoritásának constatálá-sát előre restellené, hanem egyrészt azért, mint- s hogy a rendelkezésére álló idő sokkal rövidebb semhogy egy kielégítő névsort állíthatna össze, s a többi szükséges előkészületeket is megtehetné, másrészt mivel az irányában elkövetett sértés ellen ily módon véli legillőbbnek tiltakozni. Mi nem állítjuk, — mert bizonyosan nem tudjuk, — de az ember igazán azon hiedelemre jön, hogy a csaknem kizárólag jobboldaliakból alakított kijelölő bizottságok azért késtek oly sokáig a névsorok összeállításával, hogy az ellenzéknek, mely a választásoknak pártra való tekintet nélkül megejtését emelte volt elvvé, s melyett Mazuranics Iván horvát bán Bécsből a fővárosba érkezett, hogy a kormánynyal értekezzék elsősorban egynémely fontosabb kinevezések iránt, valamint a horvát miniszter lemondásának ügyéről is. Pejachevich utódául hír szerint Mihalovics Károly úr van kiszemelve. A holnapi minisztertanácsban Mazuranics úr is részt fog venni. A kincstári erdők jövedelmezősége iránt már hetek óta különböző hírek keringenek a város kereskedelmi köreiben, melyeket, miután ma a „Pester Lloyd“ is szóba hozza, mi sem hagyhatunk említés nélkül. A faárak ugyanis az utolsó két évben tetemesen csökkentek, mi az illető bérlővállalkozóknak nagy kárára volt, miért is ezek kérvényekkel ostromolták a pénzügyminisztert. A végvidéki erdőüzlet nevezetesen október 1-én 2.875.000 forintot tartozott lefizetni a kincstárnál, de erre a jelen pénzviszonyok között szert tenni nem bírt. Kérte tehát, hogy a szerződés módosítassék, a fizetés egy esztendőre elhalasztassék, stb. E kérvényt Kerkapoly leküldte Mollinaryhoz, ki azonban a szerződés megtartása mellett adott véleményt. Most azt olvassuk a „Pester Lloyd“ esti lapjában, hogy a pénzügyminiszter e fizetést elengedte oly föltétel alatt, hogy a konzorczium a föntírt összeget tíz évi részletekben s 6% kamattal fizesse meg. Egy másik eset a mármarosi és az ungvári erdők kérdése. A mármarosi kincstári fát — évenként 14 millió köbláb — Pollák bécsi czég bérelte ki, s első évben nyert, tavat vesztett az üzleten. A felső tiszai vidék fáját mind vagy Mármarosból vagy az unghi és bereghi kincstári erdőkből veszi, mely utóbbiak 7 millió köblábat szolgáltatnak. A bérlő érdekében látta az unghi fa versenyétől a piaczon szabadulni, s Kerkapolynál kivitte, hogy most már második esztendeje a£ unghi kincstári erdők használatlanul hevernek, s a közönség kénytelen drágább fát venni Mármarosból, a kincstár kárára, de a bérlő hasznára. Újabban azonban — mint mondják — Pollák bérlő azt is kivitte, hogy szerződése felbontatott. A dolog elég fontos és eléggé közérdekű arra, hogy Uiy a végvidéki, mint a mármarosi erdőüzletre nézve fölvilágosítást kérjünk a pénzügyminisztériumtól. „Ref.“ k — A budapesti rendőrség. A fővárosi új municipium megalakulása pillanatában a rendőrséget a kormány veszi át. Mint a „P. N.“ hallja, az terveztetik, hogy újévig a rendőrség mostani szervezetében marad meg, — azontúl azonban már életbe hiszik léptethetni az uj szervezetet. Az egyesitett főváros állami rendőrsége nyolczszáz személyből fog állani s az első fölszerelés költségei megközelítik az egy milliót. ---—‘-'223 er --— Az egyesült magyar gőzhajótársulat közgyűlése által kiküldött tizenötös bizottság tegnap d. u. 3 órakor tartott ülésében megalakult, és miután az eljárási módozatokat körvonalazta, három osztályra oszlott, amelyek a bizottságra ruházott teendőkben eljárandanak. Az első osztály a társulati könyveket és okmányokat, a második, technikai osztály, az összes üzleti állományt vizsgálja meg; a harmadik a pénzszerzéssel, illetőleg a vállalat fentartása iránti teendőkkel lesz hivatva foglalkozni. A bizottság kijelentette, hogy a pénzbeszerzés iránt tett eddigi lépéseket helyesli s magáévá teszi; továbbá, hogy az e téren teendő további intézkedéseket már most a bizottság, mint a közgyűlés e végre megbízott közege, maga fogja folytatni. A szerb tizenötös bizottság, amelyet a szerb kormány a vasúti tervek megbírálására kiküldött, egyik pályázatot sem találta elfogadhatónak. Buda és Pest utolsó közös közgyűlése. Szept. 24. Elnök: Havas Ignácz, képviselők gyérszámmal. A belügyminiszter enquettet hivott össze s abban tárgyaltatta mindazon észrevételeket, melyek a főváros szervezési javaslatára részint általa, részint viszonválaszkép a közös közgyűlés által tétettek. Ezen tanácskozmányról szóló leirat felolvastatik. A miniszter észrevételeit annak idejében részletesen közöltük, s így azokat e helyütt újra részletezni felesleges. Az eredmény az, hogy a miniszter általánosságban helybenhagyja a szervezési javaslatot a csupán a tisztviselők qualificatiójára nézve jelenti ki, hogy azt szigorúbbá tenni mint az a főv. törvényben meg van szabva, nem lehet. Az árvaszék külön felállításához a miniszter most is ragaszkodik, s még néhány észrevételt tesz az ügyrendre. Az ellen, hogy a gazdasági hivatal jövőben szerveztessék, hogy a főváros tisztviselői pénzintézeti tagok ne lehessenek, tiszteletbeli hivatalok pedig ne szereztessenek, a belügyminiszternek észrevétele nincs. A leirat ellen Vécsey szól. A törvény nem határozza meg, hány tagnak kell jelen lenni, hogy a közgyűlés határozatképes legyen. Azért határozta meg a közgyűlés, hogy 60 képviselőnek kell jelen lenni. A miniszter azt tartja, hogy a jelenlevők határoznak. Ez nagy baj, mert eredménye az lesz, hogy majd két-három képviselő fog határozni a város fontos ügyében. A törvény nem tilthatja azt, hogy ezen kérdés szabályrendeletileg tisztáztassék. Nem ragaszkodik a 60 számhoz, de mindenesetre kimondatni kívánja, hogy közgyűlési határozathozatalra legalább 40 ember legyen jelen. Tavaszinak is vannak aggályai, de opportunitási szempontból nem kívánná azokat most tárgyaltatni, mert ez által a főváros szervezése késleltetnék. Az új municipiumnak teljes joga lesz, szabályain változtatni. Királyi Pál törvényesnek ismeri el a miniszter nézetét. Nézete szerint a főv. törvényben van a hiba, ezt pedig nem lehet szabályrendelettel, hanem törvényhozási úton kijavítani. A közgyűlés elfogadja a leiratokat. Széher Mihály indítványt tesz egy tájékoztató bizottság kiküldése iránt. — Ennek az lesz feladata, hogy kijelölje mindazon kérdéseket, melyek az új hatóság által egyenként megoldandók lesznek. Szükség van ezen expediensre, mert azt a nagy közigazgatási organismust nem lehet a véletlenre bizni. A continuitást fen kell tartani s előlegesen el kell készíteni az áthidalást, nehogy a közigazgatás egy perezre is fenakadást szenvedjen. A bizottság munkálata csak anyag lesz, melynek az uj törvényhatóság fogja nagy hasznát venni. A tisztújítás bizonyos ügyszünettel jár, bárminő csendesen is menjen véghez. A kilátásba, helyezett zavaroknak tehát elejét kell venni. Budán, Ó-Budán megszűnik a hatóság, s helyébe lép egy egészen új organismus. Ebbe életet, erőt kell önteni, szóval a gépet meg kell indítani. Igaz ugyan, hogy a régi tisztviselőknek helyén kell maradni, míg az újak választatnak, de köztudomású, hogy olyan egyén munkálkodása, ki érzi azt, hogy ki fog maradni, mit sem ér. Programmot kell tehát készíteni, tisztába hozni mindazon feladatokat, melyek az új hatóság által részint rögtön, részint lassan kint megoldandók. Indítványozó e bizottság tagjául Gerlóczy és Kamraermayer tanácsnokokat és Lampl Hugo számvevőt kívánja kiküldetni, mert ezek dolgoztak eddig is legtöbbet a szervezési javaslaton, s fáradozásukkal a közgyűlés háláját érdemelték ki, s újra ajánlja ezen bizottság kirendelését. A közgyűlés egyhangúlag elfogadja az indítványt. Elnöke Széher Mihály, tagjai:: Gerlóczy, Kammermayer, Lampl, Greifenegg, Vecsey, Stangl, Harrer, Brnkhard. Havas a közgyűlés tagjainak köszönetet szavaz. Az öreg urat megéljenezik s ezen éljenzések között oszlik el Buda és Pest utolsó közös közgyűlése. Bányaiskolák. A kormány a napokban Selmeczbányán és Felsőbányán két bányaiskolát állít fel, melyek a bányaakadémiák kezdetleges fokát képeznék s némileg a felsőbb népiskoláknak felelnek meg. A bányaiskolák czélja a magyar bányászat és kohászat számára teljesen kiképezett s feladatuknak elméleti és gyakorlati követelményeit teljesíteni képes felügyelőket nevelni. Ezen czél elérésére szükséges, hogy mind a tanárok, mind a tanulók egész figyelmüket és erejüket a tanításra, illetőleg a tanulásra fordítsák, és különös tekintettel legyenek mindazon gyakorlati képességekre, melyeknek elsajátítása a bányászat és kohászat különféle ágainál a viszonyok helyes felismerése, a munkálatok okszerű végrehajtása, s az előforduló nehézségek sikeres legyőzése végett mulhatlanul megkivántatik. Ezen czélra állandó tanárok alkalmaztatnak a bányaiskolákhoz és a tanulók ösztöndíjjal láttatnak el, melyet a tanulási időszak alatt évenként 10 hónapon át élvezendnek, az évenkinti két havi szünidő alatt minden ösztöndíjas tanuló köteles a maga részére kijelölendő