Magyar Ujság, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-04 / 253. szám
M3 szám. VII. évfolyam. Kedd. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1 -ső szám. II. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1873. Nov. 4. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve . Egy évre . 16frt. —kr Félévre8v —V Negyet! évre4V --V Egy hónapra140V Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÍJSÁG“ czímű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetősök folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetősöket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek november 1-től kezdve: Két hóra (nov.—decz.) . . . . 2 írt 80 kr. Egy hóra....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetem utcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség. Pest, november 3. Külföldi szemle. Chambord gróf nyilatkozata képezi a fő politikai eseményt. E nyilatkozatot, mely az „Union“ okt. 27-ei számában lett közzé téve, senki sem várta, a monarchisták legkevésbé várták. A fusionisták táborában Chambord szava általános megütközést s lehangoltságot idézett elő, míg a republikánus lapok örömmel hirdetik, hogy a fusiónak vége, a királyság meghalt. A nyilatkozat által keltett hangulatról s a monarchisták ezutáni magatartásáról kevés, vagy épen semmi tudósítás sem érkezett meg. A fordulat által teremtett helyzetről a táviratok ma nyilván bővebb értesítést fognak közölni. Az eddig érkezett híreket a következőkben állítjuk össze: Chambord gróf levelének nem várt közzététele következtében Versaillesban azonnal minisztertanács tartatott. Egy másik távirat valótlannak mondja a minisztertanács tartását s azt állítja, hogy csak három miniszter ment Versaillesba, hogy Mac-Mahonnal személyesen értekezzenek. E távirat szerint a helyzet semmi sürgős elintézést nem kiván a kormány részéről, mely semleges magatartásását igyekszik továbbra is megőrizni. A parlament köreiben nagy izgatottság uralkodik. A jobboldal bizottsága szombaton ülést tartott s az este a jobboldal többi tagjai is tanácskozásra összegyűltek. A „Journa des Deb.“ azt mondja, hogy Chambord gróf levele arról tesz bizonyságot, hogy a conservativ pártnak nem sikerült a képviseleti intézmények alapelvei iránt egyetértésre jutni a Bourbon ház fejével. Daczára ennek, a többségi csoportozat közt az összetartás most is ép úgy van mint Chambord levelének megjelenése előtt. A monarchista párt egységes marad, hogy az ország számára biztosítsa az egyedüli intézményt, mely a renddel szabadságot ad neki. A tagok közül egy sem fog visszalépni. Ugyancsak az említett lapban Lemoin azt állítja egy nagy párt nevében, hogy Chambord levele a helyzetet nem változatja meg; szerinte a levél homályos s nem elhatározó. A monarchikus pártnak művét tovább kell folytatni; a kormányalak nem mint egyedüli hatalom lett fölállítva, melynek tulajdonsága azt megoldani. A nemzetgyűlésnek a nemzet jogait formulázni kell. A „Soleil“ orleanista közlöny igy nyilatkozik : A tegnap estéli események következtében az orleani herczegek helyzete világos. Nyilatkozatuk mellett maradnak, hogy ők nem trónkövetelők. Az „Agence Havas“ szombatról jelenti : Chambord gróf levele következtében úgy látszik, hogy a monarchia kikiáltásának eszméjéről lemondtak. Azt állítják, hogy a conservativ töredékek megegyeztek az iránt, Mac-Mahon hatalmának meghoszabbítását indítványozni. A balközép egy határozatot fogadott el, mely azt mondja, hogy elérkezett a pillanat a provisoriumból kilépni s a conservativ köztársaságot szervezni. A táviratok által említve volt, hogy a Saone- i Loire megyékben radikális complott lett fölfedezve. Mint utólag kiderült, e complotot a royalisták szervezték, hogy legyen alkalmuk a radikálisok megfékezéséhez fogni. A cartagenai lázadók összevesztek s a „Tetuan“ s a „Mendez Nunez“ hajók fedélzetén véres verekedés fejlődött, melynek következtében többen elestek s számosan megsebesültek. Amint utólag kiderült, a Gibraltárban állomásozott kormányhajók oly lassan mentek Cartagena felé, hogy a lázadók hajói egész nyugodtan visszatérhettek Cartagenába a Valencziában szerzett zsákmánynyal. Amint Madridból jelentik, a karlisták és a cantonalisták közt alkudozások folytattanak az iránt, hogy Cartagena város és erőd a háromszáz ágyúval s pánczélos hajókkal együtt don Carlosnak átadassák. Az alkut illetőleg nem forog fen nehézség, de a kivitel nagy akadályokra talál. A spanyol kormány értesítette a hatalmakat, hogy Cartagena ostromzár alatt van a tenger felől is. Az olasz hadsereg létszáma a hivatalos kimutatás szerint következő elemekből áll: Hadsereg parancsnok tábornagy 5, altábornagy 42; vezérőrnagy 83; ezredes 251; alezredes 262; őrnagy 708; kapitány 3515; hadnagy 4767; alhadnagy 2558; összes tiszti létszám 12,196; őrmester 16,431; tizedesek és legénység 186,003 — összesen 202,434. A tábornoki s főtiszti karral, együtt — 214,630. A lóállomány 26,228. A különféle fegyvernemek szerint következőleg oszlik szét e haderő, ide nem értve a tábornokokat: Táborkari törzs: 141; királyi vadászcsapat 19,725; gyalogság 133,855; lovasság 22,204; tüzérség 21,331; mérnöki csapatok 4906 ; egészségügyi csapatok 1135 , különféle osztályok: 278. A porosz országgyűlés nov. 10-re fog egybe hivatni. Az osztrák kormány az egyházpolitikai javaslatokat három szakban kívánja a reichsrath elé terjeszteni. Azon javaslatok közt, melyek az első szakban fognak beterjesztetni, van a polgári lajstrom vezetésére továbbá a patronátusok megváltására s a káptalanságok megadóztatásáról egyházi és oktatási czélokra vonatkozó törvényjavaslat. Budapest nov. 3. A bécsi világkiállításnak tegnap be kellett záratnia. Midőn e sorokat írjuk, nincs ugyan még kezünkben a bezárási ünnepélyről szóló tudótás, de feltesszük, hogy az valóban megtörtént. Hat hónapon át ki volt zárva mindaz, ami kitűnőt teremtett az utolsó években nem csak Európa valamennyi állama, hanem a többi négy világrész többé kevésbé polgárosodott országa is. S mi, kik a londoni és párisi hasonló általános tárlatokat is láttuk, nem habozunk kijelenteni, hogy habár a rendezés czélszerűségét illetőleg az utolsó párisi kiállítás felette állott is a bécsinek, az általános benyomás, melyet ez utóbbi reánk gyakorlott, valamennyinél kedvezőbb volt. Először is a főépület maga, mely a Práterben emelkedett, szebb valamint az, melyet akár London akár Párisban láttunk, s a tárgyak tökéletesüléséhez, mely a több évi haladásnak köszönhető, a kiállítás nagyobb csínja is járult. S amit általában az egészről mondunk, azt bátran állíthatjuk annak azon részéről is, mely hazánkból küldetett oda. Míg úgy Londonban mint Párisban pirulni volt kénytelen a magyar ember a magyar résznek — mely nem is volt elkülönítve — szegénysége miatt, Bécsben némi legalább viszonylagos önérzettel szemlélhette azt, mi a háromszinű lobogó alatt volt kitéve. Nem is maradt el ennek következtében a méltánylás sem a közönség, sem a bíráló választmány részéről. S mi ennek minden hazafival együtt, a legőszintébben örvendünk. Azonban nagy hibának tartanók, ha a sok kitüntetés elhizottakká tenne ahelyett hogy csak serkentésül szolgálna további lankadatlan törekvésre. Haladtunk mi is tagadhatlanul, daczára a nehéz körülményeknek, amelyek között élünk, hiszen a békába vert ifjú is csak fejlődik úgy ahogy. De hogy mennyi még a teendő, azt csak akkor látjuk, ha a közép- és nyugat-európai államokkal vetjük egybe saját állapotunkat: ipar, kereskedés, tudomány, művészet, gazdagság tekintetében. Egy-egy szépen sikerült tárgy, egy-egy megjutalmazott törekvés még nem mértéke valamely ország elhaladottságának; ezt csak a megbízható statistikai adatok tüntethetik elő igazán. A dísz-oklevél pl. melyet nevelési osztályunk nyert, méltánylása a nyilvánuló törekvésnek a haladás útján; de ha e miatt elfelejtenék a négyezer községet, amelyekben épen semmi iskola sincs, s azt a sokkal többet, amelyekben csak igen gyarló tanoda létezik, úgy a kitüntetést csapásnak kellene tekintenünk inkább mint jótéteménynek. Vannak kik a kiállítások hasznát becsmérelve, az azokra fordított költséget elfecsérlettnek készek nyilatkoztatni. Mi , hál’ Istennek a nagyobb rész, ellenkező véleményben vagyunk. Hasznosak, üdvösöknek tekintjük mi a tárlatokat nemcsak azért, mivel a kiállítóknak alkalmat nyújtanak, hogy termékeiket nagy körben megismertessék s azoknak keretet szerezzenek, hanem hasznosaknak tartjuk annálfogva is, mert a tökéletesebbnek látása, a külön országok műveinek összehasonlítása, tanulmányozása ösztönül szolgál az előmenetelre az elmaradtaknak, s még nagyobb tökéletesedésre azoknak, akik már az elsők között állanak. Sőt azon nagy sokaság is, mely tulajdonkép csak kíváncsiságának kielégítése végett látogatja meg az ily gyűjteményeket, legalább annyi hasznot merít azok látásából, hogy a haladás ösztöne benne is nagyobb mértékben fölébred. S ezért nem tekintjük mi elveszett pénznek azon milliókat, melyek a jelen bár ínséges időben Bécsbe vándoroltak. Ami ezen összegből közvetlenül nem térülne is meg megrendelések alakjában, az ki lesz pótolva — legalább szeretjük remélen — azon fokozottabb haladási törekvésben, amely lehetetlen volt nem hozni magával a világtárlatból egy kis ösztönt még a legcsökönyösebb maradinak is. De lehetetlen volt egyszersmind nem hozni magával azon meggyőződést is, hogy úgy az ipar mint a tudomány és művészet terén is csak azon nemzetek képesek nagyot mutatni fel, amelyek egyfelől szabadok, másfelől a kor szellemében kormányoztatnak. S e leczke a leghasznosabbá válhatik reánk nézve is, ha azt igazán szivünkre venni akarjuk. A képviselőház üléseinek újbóli megkezdése 1873-ik évi junius hó 22-én kelt király leirat által folyó évi nov. 8-kára lévén kitűzve, tisztelettel felkérem a képviselő urakat, méltóztassanak a november 8-án déli 12 órakor tartandó nyilvános ülésre megjelenni. — Kelt Budapesten, 1873-ik nov. 1-jén. Bittó István, a képviselőház elnöke. — A gödöllői értekezlet. Gödöllőn okt. 30-án mint a „P. N.“ hallja, ő Felsége elnöklete alatt nagyfontosságu értekezlet tartatott. Jelen voltak azon, ő Felsége távirati meghívása folytán, Szlávy mint elnök s Kerkapoly pénzügyminiszter, valamint az osztrák kormány részéről: dr. Glaser igazságügyminiszter. Ha jó vagyunk értesülve, mondja a „P. N.“, az értekezés tárgyát a két kormány által a pénzválság elhárítására teendő intézkedések képezték s az ezek feletti végleges határozat Bécsben a holnapután tartandó értekezleten fog történni, ő Felsége 30-án este utazott Bécsbe, Szlávy mint elnök és Kerkápoly pénzügyminiszter 31-én. — Budapest első, második és harmadik kerületének bizottsági tagjai elhatározták, mondja a „Ref.“, hogy e három kerület mint ilyen, rendesen fog gyűlést tartani a választások ideje alatt, s a netaláni indítványok megtételére egy bizottság neveztetett ki, mely a következő tagokból áll: Rupp Zsigmond, Ország Sándor, Keleti Károly, a második kerületből Andorffy Károly, Kesztler Ferencz, Ribáry József, a 3-ik kerületből Máry Gyula, Hoffmann Pál és Varga. Az igazságügyi szaktanácskozmány a fizetési rendeletekről szóló törvényjavaslat fölött befejezte tárgyalásait, s most a javaslat az általa megállapított módosítások figyelembe vételével újra fog szövegeztetni. E módosítások között a lényegesebbek a következők: a rendeleti eljárás csak a 300 órtig terjedő világos követelésekre terjesztetik ki, az eljárás processuális joghatálya az érvényes ellenmondás után még 3 hónapig kiterjesztetik s végre az ellenmondást, hogy érvényes legyen, a bíróság előtt kell tenni; ellenkezőleg, mint a javaslatban terveztetett, mely szerint ellenmondást a kézbesítés alkalmával is érvényesen lehetett volna tenni. A többi módosítás leginkább ezen elvek következménye. Az igazságügyminiszter úr második tárgyát a polgári perrendtartás revisiója tárgyában készült törvényjavaslatot tűzte ki tanácskozásra. E törvényjavaslatot Babos Kálmán úr készíti. Főleg három tárgyra terjed ez ki, u. m. a sommás eljárásra, a fellebbvitelre és a hagyatéki eljárásra. Hogy a tanácskozások szabatos mederben folyjanak s lehető gyorsan befejeztethessenek, a miniszter úr bizonyos átalános kérdéseket tett fel, melyekre átalában óhajtja meghallgatni a meghívott szakférfiak véleményét. — Ilyen kérdések: váljon a szóbeliség és közvetlenség alapjára fektettessék-e az eljárás? — Továbbá: a fölebbviteli jogorvoslatok miként állapíttassanak meg, s végre: szóbeliség és közvetlenség követelménye szerint a fölebbezésnél megengedtessék-e olyan bizonyítékok használata, melyek a tárgyalásnál elő nem fordultak ? A legközelebbi határnap a szaktanácskozmány öszszejövetelére november hó 5-re tűzetett ki az igazságügyminisztérium azon helyiségébe, hol a tanácskozások eddig is tartottak. (Ref.) Legsürgősb teendők. Az országyűlés 5 havi szünetelés után néhány nap múlva megkezdi működését. A népképviselők feladata, hogy számadásra vonják a kormányt, a szünidő alatt viselt dolgairól s intézkedjenek belátásuk, ítéletek szerint a haza ügyeiben, a legsürgősb teendők iránt elsőrendben. Mily mérvet ért, minő pusztítást vitt véghez országszerte a járvány, s mely eszközökkel, miként igyekezett pusztításait megakadályozni s az abból keletkezett nyomort enyhíteni a kormány? Hogyan állunk a vetés és kenyérszükségletre nézve országszerte? Kipuhatolta-e a termelési eredményeket, az élelmezési viszonyokat s minő intézkedéseket tett az élelmiszerek szállításának könnyebbítése s a keresetképesség érvényesítése tekintetéből és minő mérvű államsegélyt lát szükségesnek az ínség enyhítése vagy megakadályozása tekintetéből a kormány ? Továbbá: kellő figyelemre méltatta-e a pénzválságot, a fizetési eszközök forgalmának felakadását, a hitelválságot, a pénzintézetek criticus állapotát? Tett-e s minő lépéseket vagy minő tervei vannak arra, hogy az országgyűlés támogatása mellett véget vessen a pénzügyi ínségnek s abból származott köznyomornak stb. Ezek ama főbb kérdések, melyek tárgyalását s megoldását feszült figyelemmel várja az ország, mert e hármas csapás t. i. a járvány, az élelemhiány és pénzhiány oly nyomorral fenyegeti hazánkat, mely az „osztrák-magyar“ szorosszövetség időszakában századokra ijesztő példa gyanánt szolgálhat eme szoros szövetség veszélyes volta s a kormánynak ezzel egybefont pénzügyi, kereskedelmi, közvédelmi, nemzetgazdasági stb. politikája iránt. Kétséget sem szenved, hogy a kormányférfiak igyekezni fognak működésüket minél szebb színben tüntetni fel, miáltal az említett hármas ínség képe is szelidebben fog feltűnhetni az országházban, mint minő az országszerte a hazában. Szebb színben leeend feltüntetve a pénzügyminisztérium s végrehajtó hatalom ama nehéz küzdelme, melybe ezek a túl nagyra szabott államháztartás költségeinek beszerzése végett bonyolódtak. El beind hallgatva sok füstbe ment kölcsön s elzálogítási kísérlet, mint szintén az is: minő erőfeszítéssel, hány executió mellett lehetett behajtani az előírt adóösszegeket most, midőn az eladandó termények 9/10 része pár hónap alatt piaczra bocsáttatik s igy a behajtás kétségkívül könnyebb és nagyobb mérvű, mint az év több hónapjaiban. De végre is a tények szólnak s a napról napra elégedetlenebb, mondhatnék mindinkább elkeseredett országos közönség, a közvélemény, vádló gyanánt lép fel a képviselők mögött a sáfárok, a kormány ellenében, mely iránt elveszti bizalmát. Nem csupán egyes személyek vagy lettek, hanem az összes közös ügyes rendszer ellen érlelődött már meg a „delendum“ vagyis a jobbal leendő helyettesítés iránti közkívánság. A népképviselő testület tehát, ha híven akarja tolmácsolni küldői meggyőződését, bizalmatlanságot fog szavazni e kormánynak s a kormány által követett eljárásnak, mint szintén az összes közös ügyes alapnak, melyen ugyan lehetne jobban, takarékosabban kormányozni, de nem lehet Magyarország méltó igényeit kielégíteni. Mit tehettem én, a járvány ellenében, mely fél Európát elbobta? Mit tehetnék én a pénzkrízis ellenében, mely Európa és Északamerika államait kisebb-nagyobb mérvben átalában megtámadta? És mit tehetünk a népek élelmezése ügyében, ha áldását az ég és föld megtagadta ? És mindemellett, megtettük mindazt, mit tennünk lehetett — fogják mondani az illető miniszterek. S elismerjük, hogy ezen calamitásokat teljesen le nem győzheti egy bármily bölcs, erélye és minden segélyeszközök felett rendelkező kormány sem. De tagadjuk, mintha az eddig történteknél sokkal többet nem tehetett volna egy oly kormány, mely Magyarország érdekeit nem rendeli alá Ausztria érdekeinek; nem mindent csak Bécsből vár; nem ott keresi a tanácsot, adyegyezést és segélyt; nem futkos örökké országból országba, hogy saját ügyeit elintézhesse. Elismerjük például, hogy a tulajdonképeni pénz kicsis a tőkék s betétek felmondása, az értékpapírok tömeges piacára s zálogba bocsátása s a hitelviszonyok megzavarodása Bécsből csapott volt át hozzánk. De ez sem történt, vagy legalább kisebb mércékben történt volna, ha a kormány Magyarország pénzügyi függetlenségét megóvni vagy helyreállítani képes leendett. Magyarország helyzete kielégítő nem lehet, közkifejlődése pedig hátráltatva leend mindaddig, míg a közös ügyes alap, a közös államháztartás, közös vám és kereskedelem, közös jegybank stb. rendszere meg nem változtattatik. Hibás az alap, melyen állunk. De hibás volt a kormányzat is. Elsőrendben is tehát más kormányt, más politikát kérünk és kívánunk s ekkor aztán némi részben segíthetünk az égetőbb szükségeken! — Értekezlet a hadi felszerelések tárgyában. A fővárosi iparos körben okt. 30-án este tagok és nem tagok élénk részvéte mellett tanácskozás tartatott azon kérdés felett, hogy miután a Skene-féle hadi felszerelési szerződés felbontása kilátásba van helyezve, minő intézkedések volnának szükségesek az iránt, hogy a hazai iparosok sikeresen versenyezhessenek az osztrák iparral. A felmerült különböző indítványok közül érdemesnek tartjuk kiemelni a következőket. Hangoztatott, hogy az országos iparosszövetség végleges megalakulása végett tétessenek meg a szükséges intézkedések, továbbá, hogy a törvényhozás készítse el mielőbb a részvénytársulati törvényt, úgyszintén a szövetkezetekről szóló törvényt. Horn azonban kiemelte, hogy ezen óhajtás egyhamar nem teljesülhet s ezért a közkereseti társulatokról szóló törvény alapján kell az iparosoknak társulni. De figyelmeztet arra is, hogy a Skene-féle szerződést még nem lehet felbontottnak tekinteni, de föltéve, hogy ez felbontatott, gondoskodni kell arról, hogy a felszerelési szükséglet fedezése szabad verseny alá bocsáttassák. Erre pedig úgy, amint a viszonyok most állanak, nem nagy a kilátás. Mindenekelőtt tehát az a feladat, odahatni, hogy a kormány eszközölje ki, miszerint a felszereléseknek quptaszerű aránya a hazai