Magyar Ujság, 1874. december (8. évfolyam, 275-298. szám)
1874-12-01 / 275. szám
óhajtást teljesíteni. Nem fogja ezen kérdés készületlenül találni és meg fogja tenni azon törvényjavaslat előterjesztését, ha látni fogja, hogy az még ezen országgyűlés tartama alatt törvényerőre emelkedhetik. — Minisztertanács. Tegnap négy órán át minisztertanács tartatott, mely több folyó ügyet tárgyalt. Ezek között a központi igazgatás költségeinek a képviselőház pénzügyi bizottsága által követelt leszállítását. Bnda-Pest, iiov. 30. A pénzügyi bizottság ma befejezte a honvédelmi miniszter költségvetésének tárgyalását. A vita a költségvetés számai keretén belől csakhamar kicsapott ismét az elvi térre, melyet Liptay Béla báró száraz észrevételei provocáltak. Tegnapelőtt már befejezettnek látszott az elvi vita, pedig ma kisült, hogy az csak aludt. Liptay Béla a „csapatok“ czímű rovatnál, egy összegben másfél millió törlést ajánlt. — Széll Kálmán e helyett azt az összeget ajánlotta a „csapatokra“, melyet a képviselőház a folyó 1875-ik évre szavazott meg, — amely 5 millió 483 ezer írtra megy. Móricz Pál ismét megérintvén azon nézetét, hogy a honvédelmi intézmény fejlesztésével a közös hadseregnél lesz helye nagymérvű megtakarításnak — elfogadja a javasolt összeget. Wahrmann Mór most helyesebben körvonalazta nézeteit. Az állandó hadseregnél kíván nagymérvű megtakarítást létrehozni — s e czélból lépést óhajt tartani a honvédségnél is. Még többen szólaltak fel, s a bizottság csakugyan egy összegben fejezve ki, a tavaly megszavazott, költséget ajánlja fel, azon útmutatással,hogy a honvédelmi miniszter most csak a meglevő színvonalon tartására igyekezzék, a fejlesztést egyelőre háttérbe szorítsa. Ezen kimondott elv folytán töröltettek a „rendkívüli“ kiadások is. Nevezetes tételként szerepelt ebben mintegy 400 ezer forint honvédelmi felszerelésekre, melyeket a Skeneféle pozsonyi gyár lett volna hivatva kiállítani. A bizottság meggyőződvén arról, hogy 175 ezer honvéd részére van ruhakészlet, e rendkívüli kiadást most törölte. Szende Béla fentartotta, hogy a ház előtt védelmezhesse tételét. Érdekes leleplezés volt az, mit hallottunk, hogy a romániai kormány katonasága részére a váczi fegyházban készítik szerződésszerűleg a ruhákat. A magyar honvédek ruháit pedig a Skeneféle consortium készíti. Liptay Béla különvéleményt jelentett be a „csapatok“ tételénél megszavazott összeg ellen, s e végből e tételre külön előadóul Széll Kálmán választatott meg. — Az új adójavaslatok. A Ghyczy pénzügyminiszter által a képviselőház mai ülésében a cseléd-, teke és játék, valamint a ló- és kocsiadóról benyújtott javaslatnak fő pontjai a következők : Cselédadó csak a férfi cselédek után fizetendő, és pedig egy cselédért 8 frt, kettőért egyenként 10 frt, háromért egyenként 12 frt, négyért egyenként 15 frt, ötért egyenként 18 frt, hatért és többért egyenként 20 frt. Teke adó minden teke asztal után fizetendő, legyen az nyilvános vagy magánkérzen. Játékadó minden nyilvános vagy társasköri hely minden szobája után fizetendő, amelyben nyilvános vendégek, vagy egyleti tagok rendesen, vagy időnként kártyáznak, vagy másnemű jelekkel játszanak. Minden magánlakban való tekeasztal után 20 frt fizetendő Buda-Pesten a nyilvános helyen levő tekeasztal után 20 frt, játékszobáért 30 frt, 20,000 lakosnál többet biró városban nyilvános tekeasztal után 20 frt, játékszoba után 25 frt; 10—20,000 lakosságú városban nyilvános tekeasztal 10 frt, játékszoba 15 frt, kisebb lakosságú helyeken nyilvános tekeasztal 5 és játékszoba 10 frt. A kocsiadó tárgya minden hintó, ruganyra alkalmazott kocsi, vagy más kocsi, mely a tulajdonos, családja, vagy tisztsége személyes használatára szolgál. Ló a có tárgya az említett kocsiba használt minden ló s minden házas ló ; az uralkodóház s a katonai czélokra szolgáló lovak és kocsik kivétetnek. Az adótételek következők: — A román metropolita választás, mint annak idejében jelentettük, a király által megsemmisittetett. A megsemmisítő leirat mint egy II. Szebenből érkezett távirat jelenti, tegnap az az 29 én tárgyaltatott. A tárgyalás igen komoly volt. Beszélt Mocsonyi Sándor, Stanescu, Babes és Tincu. Legerélyesebben védte Babes a kormányt. Elfogadtatott a következő határozat: „A congressus a legfelsőbb elhatározást mély fájdalommal bár, mert a congressus szavazata nem találkozott legfelsőbb hozzájárulással, de az ő császári és apostoli királyi felségét megillető osztatlan hódolattal tudomásul veszi s azon legfelsőbb elhatározás és a szervezeti szabályzat értelmében uj választást eszközlend.“ — Az uj választás alkalmasint szerdán fog megtörténni. — Csongrádmegye deczember 16-kán rendkívüli közgyűlést tart. — Szatmármegye bizottsága ez idei rendes őszi közgyűlését decz. 9 ik és következő napjain fogja megtartani. Buda-Pesten 20.000 lakoson fölüli városokban 10—20.000 lakossággu városokban 3—10.000 lakosságú városokban 3000-en alul minden hintó más kocsi s egy lovas hintó hátas ló 30 frt 15 frt 10 frt " 25 „ 12 „ 8 ■ 20 „ 9 „ 6 „ 15 „ 6 „ 4„ 10 , 3 „ 2 „ MAGYAR UJSÁG lfdat)1 CZEMBER 1. Budapest, november 30. Az adóügyi bizottságban folytattatott a tőke-kamat s járadék adótörvényjavaslat tárgyalása. Érdekes kérdés merllt fel az évi járadék fogalma s megadóztatása körül, melyre nézve a törvényjavaslat nem tesz különbséget, s ezzel kiáltó igazságtalanságra nyújt tért. Mocsáry fejtegette, hogy családbeliek, özvegyek stb. évi járadéka, nem hasonlítható átalában a tőkékhez, s ezekhez egyformán nem is adóztathatók. Elaggott szülők például gyermekeiknek adják át birtokukat, bizonyos évi járadék fizetése mellett. Ez évi járadék semmi egyéb, mint a birtoknak jövedelme, melyért az adó külön megfizettetik. Hasonlóképen áll ez az özvegyi járadékokra is Ezek egyszerű jövedelmek, melyek megadóztatásukat másutt találják. Méltánytalanság volna kétszeri adózás alá vetni ugyan egy tárgyat. Ezeket ő a személykereseti adó IV. rovata szerint ajánlja megadóztatni. Kerkápoly (notabene : jó erőben levő nő- e a férfi) az özvegyi járadékokat, a családi termékenység akadályának tekinti, miután a járadékokkal biztosított özvegyek nem igen sietnek újólag férjhez menni. Hivatkozik az összehasonlító statiszikára, hogy Magyarországon megy legkevesebb özvegy másodszor is férjhez — s ennek egyik okát azon lovagias magyar szokásban találja, hogy az özvegyek dús járadékkal vannak biztosítva. Ő bizony nem kimeli az özvegyeket, könnyen élnek, fizethetnek. Sennyey (valószínűleg megfeledkezve magáról és álláspontjáról) szintén nem óhajtja kímélni a könnyen kapott jövedelemből élő özvegyeket.A könnyen kapott jövedelem emlegetésével, Sennyeyből egy kis internationalista szellem tört ki. Ad nótám vesszük. Hiszen számtalan ezrei vannak Magyarországon a könnyen kapott jövedelemből élőknek. A kath. püspökök és káptalanok, vájjon nem könnyen kapott jövedelemből élők-e ?És a Sennyey által elfogadott elv szerint, valamint az özvegyek évi járadéka, úgy az említettek jövedelmei is, nem méltán vétethetnének-e fokozatos adózás alá? Reményüjük, hogy Sennyey annyira következetes lesz kimondott elvéhez , hogy az ilyen könnyen nyert jövedelmek méltó megadóztatását, ellenezni nem fogja.) Mocsáry, Kerkápoly és Sennyey nézetét taglalja, s kimutatja, hogy könnyen jött-e a jövedelem vagy nem, ez a törvényhozó előtt nem kérdés. A törvényhozó előtt csak az a kérdés: igazságos e a rá mért adóztatás vagy nem. (A szélső baloldali ügy lett conservativ és Sennyey international s, aki a szerint méri az értéket, amint könnyen,vagy nehéz munkával szereztetett meg. No lám, egyszer csak felfordult világra ébredünk , ebben a zavaros korszakban. Több felszólalás után a bizottság többsége oda nyilatkozott, hogy a rendes tőke és az évi járadékok között különbség teendő, s az adóper szent természetük szerint szabandó meg. Annak miként alkalmazására a. . formulázás holnapra halasztatott. Végre , az elzálogosított gyalui uradalom visszaváltása iránt egy törvényjavaslatot, nyújt be. Pauler miniszter az 1874 évi 39-iki törvényczikk hatályának megnosszabbítása iránt terjeszt elő törvényjavaslatot. Bésán M. a mentelmi bizottság jelentését terjeszti elő Dulovics Ernő kiadatása ügyében. Ki fog nyomatni. Molnár Antal a képv. biz. jelentését nyújtja be. Szombaton fog tárgyaltatni. Ezután beadatnak a szavazati jegyek az adóügyi bizottság tagjaira. Stoll Károly, a földadó sorozat kiigazítása tárgyában beadott határozati javaslatának felvételét sürgeti. A ház a felvételt a legközelebbi ülésre tűzi ki. Az állandó igazoló bizottság jelentése folytán Fáy Béla a szabályszerű 30 nap fentartásával igazoltatik s az V. osztályba soroztatik. A pénzügyi bizottságnak a városi főispánokról szóló törvényjavaslat tárgyában beadott jelentése az osztályokhoz utasittatik, melyek azt holnap délután 5 órakor veszik tárgyalás alá. Ezután beadatnak az adóügyi bizottság egy tagjára a szavazati jegyek, minélfogva Madich László azon bizottság tagjává választatott. A legközelebbi ülés a szokott módon fog kihirdethetni. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése november 30-án. Elnök Perczel B. bemutatja Újvidék kérelmét az örmény kath. pap járandósága iránt. Kérvényt nyújtanak még be : Wahrmann a budapesti ipar s kereskedelmi kamaráét az adójavaslatok ügyében ; Teleszky a hazai pénzintézetek congressusának kérvényét a nyilvános vállalatokra irányzott adóügyben. Lázár Á. az elnökhöz intéz kérdést: a magyar büntető törvénykönyv javaslatának nyomatása és szétküldése ügyében. Elnök válaszolja: „azon kérdést illetőleg: van-e tudomása arról, hogy magán után a büntető törvénykönyv és ennek motívumai már megszerezhetők, kénytelen bevallani, hogy erről nincs tudomása, mert ez hatáskörén kívül eső dolog. Az iránt pedig, hogy a motívumok ki vannak-e nyomtatva, tudathatja a házzal, hogy a motívumok nyomtatás alatt vannak, de mert mintegy 80 ívet tesznek ki, azok kinyomatása hosszabb időt igényel, és amint a motívumok ki fognak nyomatni, a ház tagjai közt azonnal szét fognak osztatni. Bitló miniszterelnök : Az 1848. V. t. sz. és erdélyi 2-ik törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat ő felsége legfelsőbb szentesítésével elláttatván, azt a ház asztalára kihirdetés végett leteszi. Schvarcz Gyula a vértesaljai felekezet nélküli egylet kérvényét nyújtja be. A bizottsághoz utasíttatik. Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter: A ház! Nem lehetvén remélni, hogy a költségvetési törvényjavaslat még ezen év lefolyása előtt törvénynyé váljék, bátorva egyök a t. háznak bemutatni törvényjavaslatot az 1875- dik év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról. A f. évi deczember végéig számos adótörvénynek a hatálya megszűnvén, szükségesnek vélnem azokat egy évre, amennyiben a törvényhozás időközben máskép nem rendelkezik,meghosszabbíttatni, ennélfogva egyidejűleg törvényjavaslatot nyújtok be a földadóról, a házadóról, a jövedelmi adóról, a személyes kereseti adóról, a bélyeg és illetékről, a cukoradóról, a bor- és húsfogyasztási adóról és a dohányjövedékről szóló törvényczikkek hatályának meghosszabbításáról. Kérem , méltóztassék a t. ház ezen két törvényjavaslatot előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Ezenfelül leteszem a t. ház asztalára a cseléd, a tekejáték, a kocsi és a leadóról szóló törvényjavaslatot, melyet már ezeni ülésszak elején a t. háznak jelezni bátor voltam. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot tárgyalás végett az adóügyi bizottsághoz utasítani. Erdélyi országgyűlés. Ma még csati tréfából írjuk czikkünk élére e czímet. Nem tudjuk, hogyha így haladunk, komolyan nem kell-e azzal is számolnunk. íme az erdélyrészi képviselők már külön „nemzeti politika“ megteremtésén törik fejüket pártkülönbség nélkül. „Külön nemzeti politika“ Erdélyben nem meglepő jelenség ez ? És mi ad erre okot s jogot, kérdi az aggódva gondolkodó olvasó , ki minden particularismusban — igen helyesen — állami egységünk veszélyének csiráit véli látni. Az 1848-iki hongyülés egyik örökbecsű alkotása valt : az erdélyi unió. Hazánk ellensége, a bécsi érdek, mindent megfeszített, hogy Magyarország erősödése s szilárdulása az erdélyi unióval, minden áron meghiúsíthassék. Az erőszak utján,az absolutismussal nem sokat ért el. Majd a bécsi „reichsrath“ virágjában, külön választási törvénynyel, külön erdélyi „landtaggal” igyekezett az unió kötelékeit végképen széjjeltépni, — a mi szintén nem sikerült, mert a közös s együvé tartózandóság érdekeit, a hiú csel nem volt képes meglazítani , s 1867-ben, az erdélyi unió ismét mintegy test és vér állott előttünk. A közös s együvétartózandóság érdekei, melyeket itt fejtegetni fölöslegesnek tartunk, s mintegy kiáltó szükséget jelzék azt , hogy Erdély, az egység erejével, s az egyöntetűség hatalmasan nivelláló áramlatával, mielőbb elválhatlan egésszé olvasztasék az anyaországgal. 7 éves nyomorúságunk keserű poharán kicsorduló cseppként jelenik meg az , hogy még annyira sem voltunk képesek haladni, hogy az erdélyi particularismus fennálló botrányköveit elháríthassanak. Talán a 7 éves kormányzat dicsőségének határköveiül tárta fel a jobboldal a particularismus e botrányköveit. Legyen öröme benne. Ma láthatja a gyönyörűséges világot fejlődni, a köveken belől a feléledt erdélyi particularismusban, mely — meghisszük a legszebb hazafias intenziókkal — oly veszedelmes iránylatnak lehet felébresztője, mely félelmesen megrázhatja a 48-iki alkotás örökbeccű művét, magát, az „erdélyi uniót“. Mondják meg és fejtsék meg a talányt azok, akik erre képesek , micsoda érdekek állottak útjában az erdélyrészi fennálló visszásságok megszüntetésének. Mondják meg a müűködő kormányférfiak , mi állotta útját azon hazafias Madat megoldásának, hogy az erdélyrészi közélet nivelláltassék az anyaországéval, s külön érdek ne találjon tért a particularismus ápolásában? A 7 éves kormányzat legnagyobb bűne, mely az intézők homlokán fog égni örök gyalázatukra, az, hogy ma ott állunk, hogy egy megoldatlan erdélyi kérdés fog élénkbe állani az eddigi kormányzat gonosz mulasztása folytán, s ebben a particularismus legveszedelmesebb neme fenekült meg. Hiszen egész kis „erdélyi országgyűlés“ már is az, melyet Kemény Gábor báró „erdélyrészi képviselők közös értekezlete czimen“ szervezett saját lakásán, melyen a szélső baloldaliakon kívül, számosan vettek részt, jobb és baloldalról, mely értekezleten Péchy Manó gróf erdélyországi kérdéseket tett fel, commissiókat alakított, s szerencse, hogy még külön erdélyi minisztériumról nem beszélt, melynek elnökéül kérdésen kivül Kemény báró ura hivatott az eddigiek folytán. Hova fog ez vezetni ? azt kérdezzük az intézőktől, kiknek hazafias intenziójukat elismerjük, de most alig értjük : számoltak-e jól a helyzettel, hogy akkor állítanak particuláris érdekeket előtérbe, midőn az egész anyaország a legnagyobb bajokkal küzd? Megoldandó kérdéseket hagyott Erdély útjában a kormányzat nyomorúsága — elismerjük. De nem minden lépten-nyomon botlunk e az anyaországban is a megoldandó kérdésekkel, melyek széjjel tagolása egyes vidékekre mit fog megteremteni, hogy mindenki a magáéval törődik, az egészszel kínlódjék — a jó isten. Ennyit akarunk most egyelőre elmondani. Az erdélyrészi képviselők közös értekezlete tegnap tartatott meg Kemény báró lakásán. Tisza László a baloldal belépését jelenti be azzal, hogy az erdélyi érdekek pártkülönbségnélküliek, s így — csak ne majorizáltassanak — közös működésük gyupontját feltalálhatják itt. Péchy Manó gróf rögtön programmpontokat jelöl meg, melyek a következőket foglalják magukban: 1. A kikerekitést. 2. A kisebb rendőri ügyeket. 3. A törvényszékek apasztását. 4. A csendőrséget. 5. Adóügyet, 6. A budget-et, 7. A királyföld szerve