Magyar Ujság, 1874. december (8. évfolyam, 275-298. szám)
1874-12-03 / 277. szám
elterült immár az ország minden vidékén, városban, falun és mezőn. Az ingóságok ára leesett, az ingatlanok eladhatlanná váltak, a gyárosok s iparosok beállítják munkáikat, mert nincs kinek eladni s a kereskedő, a boltos ha megbecsüli „százezrekre menő“ üzletét, sokkal kisebb értékűnek találja mint volt két év előtt. A mezei munkából élő nép pedig elmehet most már „aludni“ — mert nincs munkája s igy keresete sincs tavaszig. Nálunk kétszeres súlya van a közgazdasági devalvatiónak, mert a hosszú tél tisztán a fogyasztás, némely osztályoknál a megkétszerezett fogyasztás, a nagy ünnepek és a farsang időszaka, míg önálló élettel bíró államokban csak a föld pihen, de a gyárak és munkások folyvást termelnek s a nemzetközi kereskedelem bőven pótolja a belföld, a terméketlen időszak hiányait. Több egybevágó oka van hazánkban a lehangoltság, a tétlenség, a pusztulás eme folyamatának, melyet sok részben megszüntethet egy jó év, egy jó aratás; de vannak okai, melyeket a legjobb időjárás vagy másrészt a rozsda, a fagy, az árvíz és dögvész sem képes megszüntetni. Ezek ama politikai okok, melyek már hét év előtt s azóta mindinkább lehangolják, önbizalmatlanná teszik s végre bizalmatlanná tették a Deákpárt, a kormány és pártja, sőt maga a Parlamentarismus és alkotmányosság iránt is a lakosság jelentékeny részét. Miért küzdjön, ha nincs sikere? Miért legyen szorgalmas és takarékos, ha az „államháztartás“ évről évre nagyobb áldozatokat kíván ? Kinek építsen, hogyan merészelje csak egy évtizedre kiható vállalatba is fektetni pénzét vagy munkáját, ha örökös lázban, krízisben szenved az állam belseje; és ha egy nap sem biztos, hogy kívülről oly lökés, oly áramlat keletkezik, melynek következtében a háborúk kellő közepébe jut hazánk, holott ennek védelmét az osztrák zsoldosok aligha elébe teendik Ausztria határainak védelménél. S az államadósságok, a zsoldosok szükségleteit ki győzné kielégíteni ? Ily indokai vannak az átalános tespedésnek, melyek a köztevékenységet megkötik; a még található tőkét s munkaerőt gyümölcsözetten hagyják s azáltal mindinkább növelik s gyorsítják az elértéktelenitést és a pusztulást, mely már is megtermette gyümölcseit. Igenis, a közgazdasági válság tömérdek „szegényt“ teremtett; megtöltötte a börtönöket; a demoralisatió fenn és alatt soha nem észlelt mérveket öltött, és ha eme pusztulás, ha eme lehangoltság még tovább így tart — oly következményeket vonhat maga után, melyek a nemzet összes életét, jövőjét megrontják. Gondolja meg ezt a törvényhozás és igyekezzék megszüntetni a pusztulás és demoralisatio azon okait, melyeket az úgynevezett „uj aera“ idézett elő. —..— részt a társulat elvonhat. Lónyay megjegyzi, hogy neki elve sohasem gátolni a tőkeképződést. Ő elég garantiát lát abban, hogy minden társulat igyekszik minél több jövedelmet szerezni. Ghyczy Kálmán és még Sennyey felszólalásai után az első pont elfogadtatik. A 2-ik pont szintén elfogadtatik. A 3 ik pontnál Faik osztrák mintára ki szeretné vonni az oly tőkét, mely az üzlet bizonyos tényezői épségben tartására és illetőleg megújítására visszatartatik. A gyárépületek fentartására is levonandónak tart egy bizonyos %-ot. Márffy tanácsos azt hiszi, hogy ezen tőkék adómentessége kettős kedvezmény lenne. — G h y c z y K. is azon véleményben van,hogy ez az adóbevételt nagyon megrövidítené. A minisztérium azon elvből indult ki, hogy a jövedelem azon évben adóztassék meg, melyben nyerve van. Fáik példákat hoz föl indítványa támogatására. Kautz is Fáik fölfogásához járul és az ellenkezőre például hozza fel a magyar dunagőzhajótársaság esetét. Márffy azt állítja, hogy a kiadási évben igenis fölvétetik levonásba. Tisza K. constatálván a két felfogás közötti különbséget és határozottan Fáikhoz járul, mert ez épen e vállalatok soliditására szolgál, az ellenkező szédelgésre ad alkalmat. Irányi D. a malomtársulatok kérvényének azon részére tesz megjegyzést, mely a gyárépületek fentartására levonandó adóra vonatkozik s azt hiszi, hogy ez más épületek szabálya alá esik ; mire Fáik azt jegyzi meg, hogy a gyárépületek jobban ki vannak téve a romlásnak , s ezért kérnek 3% levonást, mi méltányos is. A bizottság a 4 §-t azon indítványok értelmében módosítja, melyet Fáik hozott szőnyegre : a bizottság egyébiránt megnyugszik azon is, ha a pénzügyminiszter az osztrák hasontárgyú törvény ezt illető szövegét fogadja is el. Budapest, december 2. Az adóügyi bizottság tegnapi üléséről közlött tudósítást következőkben folytatjuk: a nyilvános számadással tartozó vállalatok és egyletekre vonatkozó törvényjavaslatról . A címet a bizottság a felszólalás folytán függőben hagyja. Az 1. §. elfogadtatik Tisza azon módosításával, hogy amennyiben a bányaadótörvény alá nem esnek. A 2. §. szó nélkül elfogadtatik; a 3-iknál felszólalnáik, kiemelve, hogy a társulatok e §-nál a kézipar fölött vannak terhelve, mert míg a magányosnál az utolsó 3 év jövedelme vétetik alapul, addig az iparvállalatoknál csak a legközelebbi év. G h y cz y K. azt jegyzi meg, hogy itt nem a részvényesek, hanem a társulat adóztassák meg. Ami a hátrányt illeti, az azt hiszi, nem mindig áll, mert ha például a közelebbi évben nem volt jövedelme, akkor a következő évben fizet adót; egyébiránt neki nincs az ellen kifogása, hogy 3 évi átlag vézessék. Faik abban látja a különbséget, hogy a jó évben megadóztatással szemben a rész évek vesztesége meg nem téríttetik, ami lehetetlen is, míg a magányosnál épen ez történik. A bizottság a 3 évi átlagot elfogadja, a 3. §. szövegét függőben hagyja. A 4-ik §. első pontja ellen Kerkápolynak indokolását illetőleg van kifogása, ő oly szöveget ajánl, hogy a társulatok „más adó alá eső“ jövedelmei essenek ki ez adó alól. Faik mellesleg fölhozza, hogy az azon adót illető kérvények még csak ezután jönnek be ; azt hiszi, hogy ezek a javaslat tárgyalása után is meg fognak történni. Iványi D. azt indítványozza, hogy ha a kérvények egy-két nap alatt bejönnek , jó lesz a jelen törvényjavaslatot tárgyalni. Tisza K. azt jegyzi meg, hogy ekkor sohasem lehetne vége a bizottság tárgyalásainak , mert később is folyton jöhetnek be. A bizottság tanácskozásai befejeztéig a kérvényeket figyelembe fogja venni, de tanácskozásait azoktól föl nem függesztheti. Gr. Lónyay M. minden ilyen társulat osztalékul adott jövedelmét 10%-al adóztatná meg; ezt tartaná legegyszerűbbnek s akkor a többi részlet elmaradna. Minél kevesebb legyen a beavatkozás, különben az eredmény a kincstárra nézve ugyanaz, talán több. Fáik fölszólal ellene, mert akkor a tiszta jövedelemből egy A honvédmenház ügye. Botrányos jelenetekben igen gazdag ülése volt tegnap az országos honvédegylet központi bizottságának, melynek lefolyásáról ma egyet-mást elmondani fogunk. Mindenekelőtt is kijelentjük, hogy midőn észrevételeinket megteszszük, a szigorú, de igazságos hang nem személyeket akar sérteni, hanem figyelmeztető kíván lenni csupán a jövőre, hogy a honvédség ügye az igenis laza és nem törődöm-féle eljárás által ne compromittáltassék ezentúl is. A tegnapi gyűlés az össze-vissza hányt rendetlenség hű képét nyujtá. A gyűlésre a tagok össze jönnek, de a napirendet senki sem tudja, mert az egy példányban sincs leírva s az illetők mihez tartása végett nincs előterjesztve. A tanácskozás megindul. A csak sejtett napirend mellett egyik egy, másik más tárgyat igyekszik a napirend tárggyává tenni, miből azután rendszerint óriási zavar és személyeskedés szokott kifejlődni. A tagok nem tartják magukat a rendhez, hogy ha valaki valamit előterjeszt, azt nyugodtan nem hallgatják meg. E tekintetben tegnap igen szomorú jeleneteket láttunk s igen óhajtandó, hogy ez máskor ne legyen igy. Azt fogja tán valaki kérdezni, hogy miért uralkodik a honvéd bajtársak közt a viszálykodás az egyetér- s tés helyett s miért a szenvedélyes ingerültség egyik-másik ellen ? A felelet igen egyszerű. Tudva van, hogy a honvédegylet kebelében némelyek oda törekesznek, hogy a honvédügyet compromittálják s a menház vagyonát egyesítsék azon alappal, melyet Andrássy miniszterelnök korában a honvédek segélyezése tárgyában létesített. Akit nem illet, ne vegye magára. A 48-as párt kezdeményezése következtében jött létre a honvédmenház, az adakozásra lapunk szólta föl a hon polgárait s a gyűjtést a legújabb ideig majdnem , egyedül lapunk eszközlé, nekünk tehát erkölcsi kötelességünk nemcsak mint a nyilvános egyik közegének, hanem úgy is, mint kik a filléreket összeszedtük, hogy forintokká szaporodva, valósuljon az eszme, melyet Vidács megpendített s melyet a 48-as párt magáévá téve támogatott, hogy ez ügyben fölszólaljunk. S mit látunk most? Azt, hogy egyesek, kik midőn , mások a honvédmenház fölállításán fáradoztak, ezek utjába akadályokat igyekeztek gördíteni egy vagy más után s most ezek az emberek előtérbe tolatják magukat, hogy a készben gazdálkodjanak. Ez ellen határozottan tiltakozni kell annyival is inkább, mert úgy látszik, hogy azok kizárása czéloztatik, kiknek a honvédmenház létesítése nagy részben köszönhető. Mikor Zsigmond úr ügyéről ezúttal nem szólunk, mert az a becsület bíróság kezében van. Lesz még alkalmunk arról úgyis bővebben szólni. Most csak annyit jegyzünk meg átalában, hogy igen sajnos, hogy nálunk az emberek bizonyos dolgokat nem akarnak észre venni, mert azt hiszik, hogy a szégyenérzetet a dacz helyettesítheti, míg ismét mások a gorombasággal s sértéssel tudnak csak érvelni, amint ez tegnap is történt. Nem nevezünk meg senkit. A honvédtestület érdekében azonban kívánatos, hogy a nyugat-európai szokásokat máskor az illetők tartsák szem előtt s pártfogoltjaik miatt ne compromittáljanak egy egész testületet, melynek tettei történetünk fényes lapjaira vannak fölirva. MAGYAR ÚJSÁG , DECZEMBER 3. Amint tegnapi tudósításunkból kitetszik, az Aradon történt szavazásnál visszaélés követtetett el. Nem tudjuk, miben van a dolog, de az tény, hogy a jegyzőkönyv hiányban lett szerkesztve s ezt bárki követte el, felelősségre vonandó, mert arra személyes okai lehettek. Ezt vizsgálat nélkül nem szabad hagyni. Látjuk továbbá azt, hogy a honvédség ügye csakis néhánynak erőszakoskodása miatt nem vezettethetik oly öszhangzatosan, mint azt az ügy célja követeli. Hogy ez idáig fejlődhetett, mondjuk ki nyíltan, okai nagyrészben azok is, kik tajtékpipájuk kiszívására több gondot fordítanak, mint arra, hogy az ügy iránt érdekeltséget tanúsítsanak , mert ha eddig mindenütt jelen lettek volna, hol a veszélyes tolakodást hatalmukban áll ártalmatlanná tenni, most nem kellene a becsületbíróságot foglalkoztatni. Ezt szükségesnek tartottuk elmondani most. Hiszszük, hogy nemsokára a honvéd egylet ügye oly módon fog vezettetni, hogy becsületbíróságra nem lesz többé szükség , mert nagyon kellemetlen j árt az ügynek, ha egy testület kebelében annyi anyag halmozódik össze, hogy a fölött bíráskodni kell. A honvédegylet élén csak oly férfiak állhatnak, kiknek neveihez a gyanúsításnak még csak árnya sem fér. A „Hon“ szives figyelmébe. Kivonat a kis-kőrösi 48-as olvasókör 1874. november 28-án tartott közgyűlése jegyzőkönyvéből. Mihályfy Lajos tanító úr figyelmeztetvén a közgyűlést a „Hon“ múlt hó 18-ai számában megjelent „Kis-Kőrösről ezt írják lapunknak“ kezdetű czikkre, mely a 48-as kör múlt évi elnökét tisztelendő Kemény János s jelenlegi elnökét tisztelendő Bláry Lajos lelkész urakat azon rágalmakkal árasztja el, mikép hazafiságukért s a magyar nemzetiség szeretetéért is köztiszteletben álló lelkész urak, a protestáns autonómia s több eselék védelmezésének ürügye alatt a levél kóphantáslajában feltűnt tótositásnak az iskolákban és egyházban előmozdítói, pánszláv agitátorok, szintett hazafiak stb.és Mihályfy Lajos tanító úr figyelmeztetvén a közgyűlést arra, mikép a kérdéses hírlapi czikkben a névtelen író különösen a 48-as kör jelenlegi elnökét tisztelendő Bláry Lajos urat még azzal is érinti, hogy czímzett lelkész úr a múlt választáskor Szederkényi Nándor országgyűlési képviselő urnak főkortese volt, felhívta többször czimzett tanító ur a közgyűlést arra, ha a kép az általa hivatkozott hírlapi czikket olvastassa fel, az abban foglaltakat vegye bírálat alá s czimzett lelkész uraknak mint a kör elnökeinek is adjon a közgyűlés erkölcsi elégtételt. Ezen indítvány folytán a kérdéses hírlapi czikk felolvastatott s miután abban a névtelen ízó önmaga bevallja azt, hogy a kiskőrösi tót lakosság „nagyban magyarosodik,“ miután továbbá ezen magyarosodás terjesztése körül legnagyobb érdemük kétség kívül a czimzett lelkész uraknak lehet, amit hangosan bizonyít azon ténykörülmény is, mikép czimzett tisztelendő urak felváltva viselik az elnöki tisztséget a 48-as körnél is, mely csakis magyar lapokat járat, melyben csakis magyar nyelven folynak a tanácskozások, ily nyelven vezettetik a jegyzőkönyv stb. Ezek folytán a közgyűlés elhatározta kimondani azt, mikép a „Hon“ f. hó 18-iki számában megjelent „Kis-Kőrösről ezt írják lapunknak“ kezdetű czikk tisztelendő Kemény János és Bláry Lajos lelkész urak irányában oly aljas rágalmakat foglal magában, hogy ezen rágalmakat aljasságban csak a névtelen czikkíró lelkületének aljassága múlhatja felül, kinek neve a közgyűlésen felemlittetvén, csak azért nem vétetik fel a jegyzőkönyvbe, mert még herostratusi hírre sem érdemes. A rágalmaktól csepegő kérdéses hirlapiczikk azon passussát érdeklőleg pedig, mikép a 48-as kör jelenlegi elnöke tisztelendő Bláry Lajos lelkész ur a múlt választáskor Szederkényi Nándor képviselő úrnak főkortese volt, kimondotta a közgyűlés, mikép czímzett lelkész úr a követválasztási mozgalmak alatt sem többet, sem kevesebbet nem tett, mint amit a 48-as kör elnökének a 48-as érzelmű követjelölt megválasztása érdekében múlhatatlanul tennie kellett, és nem mellőzhette a közgyűlés jegyzőkönyvileg kifejezést adni azon meggyőződésének, mikép névtelen czikkiról A. S.-t. a kérdéses hírlapi czikke, melyben a tanítói állás elnyeréséért arczátlanul korteskedő, nagyon szerencsétlen kortesnek tünteti fel. Végre a közgyűlés kimondotta azt, mikép jelen határozat lemásoltatván a „Magyar Újság“ t. szerkesztőségét ennek becses lapja hasábjain leendő felvételéért keressék fel k. m. f. idősb. Pék Mihály alelnök, — Berky József titkár, — ifjabb Pék Mihály jegyző, Kuszka Dániel pénztárnok.* * * Felkérem a „Hon“ t. szerkesztőjét szíveskedjék erről tudomást venni. Kemény János és Blázy Lajos evangélikus lelkész urak Kis-Kőrösön a magyar szív, jellem, s érzelem prototypjei.Midőn a„Hon“hasábjain mint pánszlávok mutattatnak be, nem történik egyéb, mint a „Hon“ szerkesztőségének, ki nem ismerheti az egyéneket egyenként a lelkiismeretlen tévútra vezetése. A kinevezett lelkész urakat, s hazafias működésüket ismeri — a „Hon“ tudakozódhatik felőlük Kemény Mihály képviselő úrtól is, ki Kemény Jánosnak testvére, csak mosolyoghatott a felőlük irt jellemzésen, de okvetlen megbotránykozott azon, hogy miképen zsákmányolják ki egyes hitványságok , a szerkesztők jóhiszeműségét. A „Hon“ bízvást átadhatja tudósítóját, ki Kis- Kőrösről a kérdéses közleményt írta a közmegvetésnek, hogy óvakodjék máskor effélékkel a lap olvasóit gonoszul félrevezetni. Szederkényi Nándor.