Magyar Vasutas, 1960 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1960-01-03 / 1. szám
ree: január 3. MAC YAK VA SÍITA 5 PÉNTEK ESTE A NYUGATI PÁLYAUDVARON Péntek este van. Szabad szombat előtti péntek este. Az Alföld Budapesten és a Dunántúl iparvidékein dolgozó munkásai kétheti fizetéssel a zsebükben most utaznak haza családjukhoz. Ilyenkor megduplázódik a Nyugati pályaudvar személyforgalma. Vonatok mennek, vonatok jönnek. Az utasáradat szüntelenül hömpölyög a pályaudvar folyosóin, peronjain. Vajon, hogyan állnak helyt ebben az óriási forgalomban a Nyugati dolgozói? ★ Alig múlt el 16 óra, de már Sötétedik. Tejfehér neon világítja meg a Marx teret és a Körutat. Megindul a népvándorlás a Nyugati pályaudvarra. Úgy tűnik, mintha a fél város vidékre utazna. A Csemegebolt, az Utasellátó étterme, a kultúrváróterem zsúfolt. Az indulási oldal folyosóján a cukorkás, a gyümölcsös, az újságos, a trafikos pavilonok előtt éppen olyan hosszú sorok, mint az információ és a pénztárak előtt. Háromezer felvilágosítás Járjuk a pályaudvart. Figyeljük, hogy a tarka forgatagban miként, végzik nehéz, fárasztó munkájukat a vasutasok. Indulási oldal. Az információ előtt tömött sorok. Mi azért benyitunk. Az utas kérdez, s Pozsonyi Katalin és Gál Ferenc válaszol, felvilágosít, tanácsot ad. S ami a legszembetűnőbb a kérdésekre segédlet nélkül, fejből válaszolnak. Pedig nem könnyű 178 jegyféleséggel dolgozni és a menetrendet kívülről fújni. Néhány percet várunk, s amikor lélegzetnyi időhöz jutnak megkérdezzük: hány utasnak adnak felvilágosítást egy ilyen forgalmas péntek estén? — Még sohasem számoltuk meg — hangzik a válasz. — Háromezernek biztos — mondja Pozsonyi Katalin. — De telefonon is sokan hívnak bennünket. Alig fejezi be szavait, kis asztalkáján egyszerre két telefon is megszólal. — Csépára utazik? Kecskeméten kell átszállni... A 15. pénztár előtt hosszú sorok kígyóznak. A pénztárfülkében szünet nélkül csattog a bélyegző. — Hány jegyet adnak ki a maihoz hasonló forgalmú estén? — A kérdést dr. Malatinszki Jánosné pénztárfőnökhöz intéztük. — Fogas kérdés. Az eddigi tapasztalatok szerint 10—12 ezer jegy is gazdára talál. Persze, ennél sokkal többen utaznak, hiszen sokan előre megváltják a jegyüket. Nagyon sok a munkásjeggyel utazó is. A pénztárfőnök irodájából a csarnokba vitt az utunk. A hangszóró megszakítás nélkül beszél. A megürült vágányra pár perc múlva új szerelvényt tolnak. A hatodik vágányra éppen Berlin—Varsó —Prága felől jár be a gyere. Kétszáz vonat körülnézünk és továbbmegyünk a vezérállásba, az I-es toronyhoz. Veress László intéző, forgalmi szolgálattevőt és két segítőjét, Gere Gusztávot és Kiss Gyulát találjuk a vártán. Gere az érkező vonatokat, Kiss Gyula — a kapusból segédtisztté vált térfelvigyázó — pedig az induló vonatokat „rendezgeti”, Veress négy nyelvet is beszél. Arra a kérdésünkre azonban, hogy 24 óra alatt hány vonat fordul meg a Nyugatiban magyarul is csak a bejárati jegyzék áttekintése után tud válaszolni. — Mintegy 200 érkező és induló vonatunk van. — mondja és dolgozik tovább. Egy pillanatra megszakad a beszélgetés... Mi addig sem tétlenkedünk. Figyeljük a munkát. Az ablakos térfelvigyázók „diktálnak”, a váltókezelők gyors mozdulatokkal csapkodják a „hébliket”. Veress hol a harangműhöz, hol az elektrodinamikus berendezéshez ugrik, miközben szemei a vágánytáblázatra merednek, amelyen apró fények villannak és ő ezekből a fényekből mindent tud, mindent lát. — Rengeteg vonatunk van — hallatszik Kiss Gyula érces hangja. — Nemigen jut idő a beszélgetésre vagy a spekulálásra. Ha azt akarjuk, hogy a vonatok ne árcssrrogjárták, össze kell fognunk, egymást segítve kell dolgoznunk. Veress és Gere helyeslően bólintanak. Nem zavarunk tovább, elköszönünk. A földszinten a menesztő forgalmi szolgálattevő és az indulási ügyeletes ténykedik. Ebben az időben ketten indítják a vonatokat. A menesztő a szobi személyhez siet, az ügyeletes a bukaresti gyorsot indítja. Utánuk megyünk. A torony előtt Markó László állomásfőnökkel találkozunk. Ő is a pályaudvart járja. Ellenőrzi a szolgálati helyeket, tanácsaival segít a dolgozóknak, akiknek ma alaposan kijut a munkából. A csarnok elsőről alig járt ki a gyors, máris hallatszik a figyelmeztetés: — A csarnok első vágány mellett kérjük vigyázni. A vágányra szerelvényt tolunk! — Most tolják a nyíregyházi személy szerelvényét, menjünk talán nézzük meg a beszállást — javasolja az állomásfőnök. A fékevesztett emberáradat A csarnok végén faládákkal, bőröndökkel és hátizsákokkal felszerelve óriási tömeg várja mind türelmetlenebbül a szerelvényt. Öt rendőr von kordont a tömeg előtt, hogy a gyorsan mozgó szerelvényre megakadályozzák a felugrálást. A kordon azonban csak addig kordon, míg a szerelvény utolsó kocsija el nem éri a tömeget. Attól a pillanattól kezdve, úgy megrohanják a vonatot, mint Zrínyi rohanta meg hajdanában a törököt. Hiába int óvatosságra a hangszóró, hiába figyelmeztet az állomásfőnök, az ügyeletes tiszt, a szép szó süket fülekre talál. Az erősebbek csomagostul elsodorják a gyengébbeket. Ordítanak, veszekednek, mindent csinálnak, csak arra nem ügyelnek, hogy elkerüljék a balesetet. A vonatok utasai azonban nemcsak vigyázatlanságukkal nehezítik meg a Nyugati pályaudvar dolgozóinak felelősségteljes munkáját, hanem azzal is, hogy nem ügyelnek a rendre, a tisztaságra. Szemetelnek a várótermekben, a folyosókon, a csarnokban és külső vágányok peronjain. 22 óra után csökken a forgalom. A hangszóró is ritkábban beszél. A hajrát csendesebb órák, a megszokott éjszakai kép váltja fel. A fények azonban tovább villognak, a vártán is éberen őrködnek a „strázsák”, a szolgálatos vasutasok. Visit Gergely A Szegedi Felépítményi Vasanyagjavító legjobb ifjúsági brigádja öntvényminta formázás közben. (Kovács Géza felv.) Újabb felajánlások a zalaegerszegi fűtőházban A zalagerszegi fűtőház dolgozói elhatározták, hogy a VII. pártkongresszus tiszteletére kibontakozott munkaversenyt tovább szélesítik és hazánk felszabadulásának 15. évfordulóját újabb munkasikerekkel köszöntik. A fűtőház dolgozói az 1960. első negyedévi tervek ismeretében az alábbi vállalásokat tették: százelegy tonnakilométer és haszonkilométer tervüket 102 százalékra, szén- és hajtóolaj-takarékossági tervüket pedig 108 százalékra teljesítik. A fajlagos önköltséget a tervekhez viszonyítva 2 százalékkal csökkentik. A mozdonyjavítási állagot 8,5 százalékban hajtják végre és első negyedévi időszakos javítási tervüket 1960. március 18-ra befejezik. Március 15-re terven felül átépítik a motorszín villamosvilágítását. -O-O Ésüzemszinten dolgoztak a Szolnoki Rakodási Főnökség dolgozói A Szolnoki Rakodási Főnökség dolgozói jó eredményeket értek el az éves terv teljesítésében. A dolgozók ismerték a terv teljesítésével kapcsolatos feladatokat, számontartották vállalásaikat. Közös erőfeszítéseik eredményeként a főnökség mindkét félévben túlteljesítette az élüzem-feltételeket. A kongresszusi versenyvállalásukat 110,4 százalékra teljesítették. November 30-ig a főnökség dolgozói 7190 kocsit raktak ki, 790 kocsival többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. Zsigmond János Az őszi forgalmi verseny végeredménye forgalom. Ha az igazgatóságok néhány hónap alatt elért teljesítményét vizsgáljuk, örömmel állapíthatjuk meg, hogy valamennyi példásan kivette a részét a munkából a vasút történetében csúcsot jelentő őszi forgalom idején. Ha a maximális teljesítményt 106 százaléknak veszszük, akkor az őszi forgalom összesített eredménye alapján az igazgatóságok helyezési sorrendje a következő: 6. Debrecen 78,29% A szombathelyi és a debreceni igazgatóság viszonylag kedvezőtlenebb eredménye elsősorban a baleseteknek tulajdonítható. Hogy a kongresszusi verseny milyen nagyszerű hozzájárulás volt a vasút őszi forgalmának maradéktalan teljesítéséhez, annak különösen a november havi eredmények ékes bizonyítékai. Novemberben az igazgatóságok teljesítménye a következőképpen alakult: 1. Szombathely 98,96% Az első és a hatodik helyezett között a különbség mindössze 4,14%, ami nagyszerűen bizonyítja, hogy valamennyi igazgatóság dolgozói derekasan helytálltak a kongresszusi versenyben, s ennek legnehezebb szakaszában, az őszi forgalomban. December hónappal lezárult a vasutasok eddigi legnagyobb erőpróbája, az 1959. évi őszi 1. Budapest 93,76% 2. Pécs 93,19% 3. Szeged 92,61% 4. Miskolc 92,15% 5. Szombathely 86,95% 2. Szeged 96,89% 3. Pécs 96,55% 4. Budapest 95,86% 5. Miskolc 95,17% 6. Debrecen 94,82% Emberségesebb munkakörülményt kérnek a sztálinvárosi Sztálinváros állomáson két kiselejtezett vagon áll a harmadik „A”-vágány végében, szemben az üzemi konyhával és az áruraktárral. Annak idején ezekben helyezték el a kocsijavító műhelyt. Egyik vagonban az asztalosrészleg, az öltöző és a melegedő, a másikban a lakatosműhely kapott helyet. A kocsijavító műhely — ha szabad ezzel a jelzővel illetni — egyáltalán nem méltó első szocialista városunk új állomásához. A két rozoga vagon úgy fest az új épületek mellett, mint egy kunyhó a palota szomszédságában. Ennél is nagyobb baj, hogy az esős ősz beálltától tavaszig embertelen körülmények között dolgoznak a sztálinvárosi kocsijavítók. A két műhelyt ugyanis nem szabad fűteni, mert a vagonok tűzveszélyesek. Bundakabátban nem lehet sem az asztalos-, sem a lakatosműhelyben kényelmesen dolgozni. Ha viszont nem öltözködnek az időjárásnak megfelelően, a műhelyekben kibírhatatlan a hideg. — Hiába toldozzuk, foltozzuk a kocsik oldalait és tetőzetét, a szél bevágja az esőt és a havat — mondja az egyik lakatos. — Sajnos, a patkányok is befészkelték magukat a padlózat alá — toldja meg Léner Viktor asztalos. — Így nemcsak a hideg, hanem a férgek ellen is harcolnunk kell, mert megrágják az élelmet és ruházatunkat. Ezután elpanaszolják a kocsijavító műhely dolgozói, hogy Sztálinvárosban ők dolgoznak a legmostohább körülmények között. Hogy igazat beszéltek, azt az alábbi példák is igazolják: 1959 februárjában tolatás közben egy vagon kilökte a bakot és beszakította a műhely melegedő felőli homlokfalát. A melegedőben éppen öten tartózkodtak. Szerencsére sérülés nem történt. A tátongó rést hosszas kilincselés után, csak november közepén falazták be. A patkányok miatt is időben szóltak a pályafenntartásnak. Kövér István művezető október 13-án írásban is kérte a patkányirtást. A pályafenntartási főnökségtől november 9-én ugyancsak írásosban érkezett meg a válasz: „A mérget megigényeltük, amint megkapjuk, féregtelenítjük a kocsijavító műhelyt.” S a patkányméreg még máig sem érkezett meg. A kocsijavítók tisztálkodási lehetősége sincs megoldva. A közelmúltban az ócskavastelepen szereztek egy rossz mosdótálat, azt kalapálták ki, javították meg, hogy délben kezet tudjanak mosni.. Hasonló körülmények között élnek a kocsivizsgálók is. A különbség csupán annyi, hogy ők egy kiselejtezett személykocsiban kaptak otthont. A deszkafalak itt is vakolatlanok. Télen, bárhogy fűtenek, csak a kályha körül érezni meleget. Nagy problémát okoz az anyaghiány is. Sérült kocsi mindig van bőven, megfelelő szerszámmal és anyaggal azonban nincsenek ellátva. A műhely tűzveszélyes volta miatt a hegesztőapparátot sem használhatják. Lehetne tovább sorolni a példákat, de nem szükséges, mert a fentiekből is kitűnik, hogy milyen mostoha, embertelen körülmények között dolgoznak a téli hónapokban a sztálinvárosi kocsijavítók. A szerkesztőség üzeni Kollár Jenő Bősárkány, Nagy Sándor Budapest, Bojtor Lajos Dombóvár, Krasznai Iászló Berente, Jászai Nagy József Kisterenye. Leveleiket illetékes helyre továbbították. Németh Pál Szerencs, Bognár Károly Tapolca, Szentgáli István Gyöngyös, Tótka Károly Szeged, Pintér Lajos Vácrátót, Bodnár József Miskolc, Pataki József Orosháza, Uglyai Sándor Miskolc, Zsigmond János Szolnok, Molnár Ferenc Zalaegerszeg, Jászai Nagy József Kisterenye, Molnár Árpád Budapest, Dancs József Tapolca, dr. Bácskai István Budapest, Boldizsár Gyula Békéscsaba. Leveleiket lapunk szerkesztésénél felhasználtuk. Jól dolgoznak a szocialista brigád címért versengők A miskolci csomóponton a szocialista brigád címért versenyző brigádok vezetői ankétet tartottak. Élenjáró dolgozóink beszámolója alapján megállapították, hogy eredményes munkát végeznek brigádjaink. A verseny beindulása óta csökkentek a balesetek és megszilárdult a munkafegyelem. Brigádvezetőink legfőbb kötelességüknek tartják tapasztalataik átadását a fiataloknak. A jó apa gondosságával nevelik, oktatják, tanítják őket. Héjj Károly egyik legjobb vonatvezetőnk novemberben Nyékládháza állomáson éber szolgálatával megakadályozott egy balesetet. Bátor tettéért igazgatói dicséretben és 800 forint pénzjutalomban részesült. Igazgatóságunk területén 2925 fővel 331 brigád verseng a szocialista brigád címért. Egy részük tevékenységének értékelésére már decemberben sor került. Nagyszerű eredményt ért el például Dorcsák László mozdonylakatos brigádja. A kongresszusi műszak során egy 411—044. sz. mozdony javítását két nap alatt végezték el terven felül. U. S. Ahol a szív nem hiányzott... A ferencvárosi pályafenntartási főnökség dolgozói a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásaikat határidő előtt teljesítették. A novemberi kongresszusi hónap során már pótfelajánlásuk teljesítésén dolgoztak. Főnökségünk VI. pályamesteri szakaszának dolgozóit különösen próbára tette a Soroksári úti rendezőpályaudvar négy kitérőjének cseréje. Hitel hiányában az előkészítő munkákat csak november 26-án kezdhettük meg. Az időjárás is hátráltatott. Mármár úgy nézett ki, hogy december 9-én — ekkorra kértük a vágányzárt — nem tudunk végezni. A kongresszusi verseny hajtóereje és a tenniakarás azonban győzött. 9-én megtörtént a kitérők cseréje. A vágányzárt két órával megrövidítettük. A jó munkáért Márton Imre, Lecza József, Antal János, valamint Patkó T. Illés brigádja érdemel külön dicséretet. Molnár Árpád, Ferencvárosi Pft. Főnökség 3 A félszázalékos Önkéntes Támogatási Alap A félszázalékos Önkéntes Támogatási Alap újbóli működésére, a megajánlás feltételeire és lehetőségeire az 1957. február 5-én és 1958. június 24-én megjelent MÁV Egészségügyi és Társadalombiztosítási Ügyviteli Értesítőben történt intézkedés. Az utólagos megajánlás elfogadása feletti döntés és a szakszervezet elnökségének határozata alapján a 3 százalékos ügyeket intéző bizottság hatáskörébe került. A felhívások alapján mindazok a tényleges dolgozók és nyugdíjasok, akik az alap utólagos megajánlásának lezárása tagjai kívántak lenni, a megajánlást megtehették. Minthogy az utólagos megajánlások elfogadása esetén három évre visszamenőleg kell a járulékot levonni, ami nem kis anyagi megterhelést jelent, az intézőbizottság a szakszervezet elnökségének jóváhagyásával az utólagos megajánlást az alábbiak szerint lezárja: Nem fogadja el a tényleges dolgozók és a nyugdíjasok utólagos megajánlását abban az esetben, ha a VSZT-tagságuk egy évnél hosszabb vagy rövidebb ugyan, de a félszázalékos megajánlással kapcsolatban korábban „nem‘’-mel nyilatkoztak. Akinek a VSZT-tagsága fél évnél rövidebb, annak a félszázalékos megajánlását a szolgálati (nyilvántartó) főnökség fogadja el, de ezt köteles jelenteni a szakszervezet társadalombiztosítási osztályának. Az a dolgozó, akiknek a VSZT-tagsága fél évnél hoszszabb, de az egy évet nem haladja meg, utólagos megajánlásának elfogadását a félszázalékos ügyeket intéző bizottságtól kérheti. Oszkó Ferenc 32 éve áll a vasút szolgálatában. 20 éve, hogy Veszprémben lelkiismeretes gondozója a pályának. (Kovács Géza ferv.)