Magyar Vasutas, 1966 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1966-01-02 / 1. szám

4 Az igazgatás és ügyvitel néhány kérdése Az igazgatási és ügyviteli kérdésekről beszélni nem egy­szerű és meglehetősen sikam­lós téma. Napjainkban nagyon sokan hajlamosak arra, hogy az ügyvitelt általában elítél­jék, azt szükséges rossznak tartsák. Ha valami baj van, a lét­számmal, a feladatok akadoz­nak, a termelés gazdaságtalan, akkor azt szinte kivétel nél­kül az igazgatási létszám nagyságából, a felesleges ad­minisztrációból bekövetkezett­Az igazgatás és ügyvitel je­lentőségét nem kívánom túl­becsülni, azonban azoknak sincs igazuk, akik jelentékte­lennek tartják. Szükséges mér­tékű igazgatásra, ügyvitelre szükség van. Nem beszélhe­tünk szervezett államigazga­tásról, termelésről, irányítás­ról, vezetésről anélkül, hogy bizonyos adatokat ne gyűjt­­sü­nk s azokat ne dolgozzuk fel, hogy segítségükkel megha­tározhassuk a következő fel­adatokat. Ez önmagában is elegendő, hogy a kérdés jelen­tőségét kellőképpen aláhúzza. Ma már a vezetés nem nélkü­lözheti a megfelelő informá­ciókat. Ezeket az információ­kat tömegével és számtalan helyről adják és bizony nehéz feladat úgy meghatározni ezek felvételét, feldolgozását, hogy az egyszerű, áttekinthető és a döntést valóban elősegítő le­gyen. Az igazgatás és ügyvitel ilyen formán való megszerve­zése valóban bonyolult feladat. A teljesség igénye nélkül és a fontossági sorrendet is mel­lőzve néhány ügyviteli terü­letre szeretném felhívni a fi­gyelmet. Ilyen fontos terület a veze­tés apparátusának és vele pár­huzamosan a végrehajtó ap­parátusnak a megszervezése. .Ez a terület két részből áll. Az egyik a szervezet felállítá­sa, a másik pedig a szervezet ügyrendje. A kettő szorosan összefügg, egymást kiegészíti. Ha az összefüggések nem jók és a szervezetben nincsenek pontosan elhatárolva az ügyek, akkor kapkodás, az ügyek elhúzódása lesz úrrá és ez kitűnő táptalaja a bürokrá­ciának. Nem lebecsülendő je­lentőségű tehát az, hogy mi módon, mennyire áttekinthe­tően van egy igazgatási szer­vezet megállapítva. Milyen a jó adatgyűjtés Az ügyvitel másik fontos területe az adatgyűjtés, vagy ahogy mindenhol ismerik, a statisztikai adatszolgáltatás. Ennek jelentősége abban rej­lik, hogy a mai szervezett tár­sadalom termelési viszonyai­ban megfelelő adatok nélkül lehetetlen eligazodni. A statisztikai adatgyűjtést úgy kell megszervezni, hogy az gyors, pontos és hatékony legyen. A hatékonyság alatt azt kell érteni, amit máskép­pen felhasználhatóságnak is nevezünk. Statisztikákat, ada­tokat gyűjteni öncélúan ugyanis helytelen, csak túlter­heli az ügyviteli apparátust, vagy éppen felesleges szerve­zetek fenntartását eredménye­zi. Az a jó adatgyűjtés, ame­lyet a helyzet megállapításá­ra, abból következtetések le­vonására és a következő kö­zeli és távlati feladatok meg­határozására lehet felhasznál­ni. Ha a statisztika nem ilyen, akkor felesleges, szükségtelen. Az ügyvitelnek rendkívül fontos területe a dolgozók ügyeinek intézése. Ez talán a legszélesebb körű tevékenység, de bizonyára a legnehezebb terület is. Az összes többinél naivobb gondot kell fordítani nek tartják. Ez valóban sok­szor így is van, de mint min­den általánosítás, ez is sántít. Lehet, hogy nem lesz pontos minden olyan megállapítás, ami ebben a cikkben szerepel, azonban előre le kell szögezni, hogy a gazdasági problémák, nehézségek okait csak részben idézik elő az ügyviteli igazga­tási problémák, de ennél ta­lán még jobban esik latba a termelési fegyelem hiánya, a laza tervezés is, az ilyen ügyek megszervezésé­re. Néhányat ezek közül. A személyzeti nyilvántartás szük­ségessége elvitathatatlan. A munkaidő és az ezzel kapcso­latos járandóságok, a bér és kiegészítő részei, a szociális já­randóságok — szülési segély, családi pótlék stb. — csak ak­kor folyósíthatók pontos idő­ben, ha ezek ügyvitele is jól szervezett. A dolgozók munka­moráljára jelentős hatással van, ha ezekben a kérdések­ben rossz ügyvitel és nyilván­tartás miatt őket sérelem éri. A közeli és távlati terveik kidolgozása is lehetetlen meg­felelő ügyvitel nélkül. Nem lehetséges például népmozgal­mi adatok nélkül még olyan kérdések eldöntése sem, mint például a menetrendszerkesz­­tés. Megfelelő utasáramlás­­mérés, ipartelepítési tervek stb. ismerete nélkül nem lehet jól és pontosan meghatározni egy adott vasútvonal fejlesz­tését, a vonatsűrűség megha­tározását és a menetrendek jó elkészítését. A példák százait lehetne sorolni, annak alátá­masztására,­­ hogy a jó terve­zés elengedhetetlen feltétele a pontos és jó ügyvitel. Ezek után joggal feltehető a kérdés: mikor jó egy appará­tus ügyvitele, ügyintézése? A válasz meglehetősen egy­értelmű. Akkor, ha nem ha­ladja túl a szükséges mértéket, ha minden kérdést ott és ak­kor döntenék el, ahol és ami­kor a legszükségesebb, gyor­sabb és gazdaságosabb. Ezt a célt elérni azonban — mint az előbb már említet­tem —, csak az ügyek pontos elhatárolásával, jó ügyrend el­készítésével lehet Olyan szer­vezetet kell létrehozni, ame­lyik biztosítja, hogy az ügye­ket a keletkezésükhöz opti­málisan legk­özelebbi helyen dönthessék el, hogy párhuza­mosság, átfedés (sajnos, ma is intéznek ügyeket több helyen) ne lehessen és biztosítva le­gyen egy-egy ügynek az el­lenőrzése. Gyakori hiányosság Számtalan hiba eredője az ügyek megfelelő elhatárolásá­nak hiánya. Az egyik leggya­koribb és legkirívóbb hiá­nyosság — ami aztán számta­lan másik hibát szül —, a fe­lelőtlenség kialakulása. Ott, ahol a feladatokat nem hatá­rolták el pontosan, ahol nem állították fel az ügyek eldön­tésének rendjét, ott kialakul az aktatologatás, a felelősség elhárítása, egyszóval a bürok­rácia veszélye. Gyakran tapasztalható, hogy viszonylag egyszerű kérdések eldöntése miatt hetekig „fut­tatják” az aktákat, vagy apró ügyeket is felső szervek dön­tésére terjesztenek elő. Elő­fordult már olyan eset is, hogy az ügy fél éve megoldódott, megfelelő öntevékenységgel, de az alapügyben elindított akta kézről kézre járt és hí­zott. Az igazgatás és ügyvitel fej­lesztése, modernizálása, az ideális ügyintézés kialakítása rendkívül fontos feladat Két­ségtelen tény, hogy az igazga­tási létszám ma túlságosan magas. De úgy csökkenteni az adminisztrációs létszámot — egyben gazdaságosabbá tenni az adminisztrációt —, hogy azzal egyidőben a feladatok jó szervezéséről ne gondoskod­junk, lehetetlen. Segít a kibernetika A felesleges ügyvitelt el kell kerülni, de a fentebb felsorolt okokból szükséges adminiszt­rációt elkerülni nem lehet, el­lenkezőleg az a modern tár­sadalmakban nélkülözhetet­len. A feladat tehát az, hogy el tudjuk választani a lénye­gest a lényegtelentől, a szük­ségest a szükségtelentől. Ez nem könnyű. Sok fejtörést, munkát, de főleg megértést kíván. Az bizonyos, hogy a kibernetikával, az ügyvitel fokozottabb gépesítésével lé­nyegesen gazdaságosabban le­het megoldani az igazgatás és ügyvitel feladatait. A gondol­kodó, az egyszerűsítésre tö­rekvő emberi agy, a lelkiisme­retesség és a felelősségérzet azonban semmiféle géppel nem helyettesíthető. S. J. A vezetés nem nélkülözheti az információkat Ez is téli felkészülés? November közepén, a korai hófúváskor történt. A 7561-es tehervonat Celldömölkről jött Tapolcára. A 61 956-os kalauz­kocsinak egyik ablaka hiány­zott, a másikat nem lehetett felhúzni, a harmadikat pedig kéregpa­pírral fedték be. A fű­tése, világítása rossz volt. Ha jól emlékszem, 1965-öt és nem 1945-öt írunk. Bognár Károly Tapolca MAGYAR VASUTAS KI A FELELŐS? Öt éve húzódik az Avar utca 2/4. sz. lakóépület felújítása A Budapest 1., Avar utca 2/4. sz. lakóépület felújításá­nak végrehajtásához az építé­si engedélyt az I. kerületi ta­nács építési osztálya 1960 jú­nius 23-án A/25. 123/1960. sz. alatt megadta — 1962 június 23-ig szóló érvényességgel. Azóta 5 év és 5 hónap telt el és ez sem volt elég az épí­tőknek a befejezésre, mert nem érezték a 72 család mint­egy 300 tagjának helyzetét, bosszúságát. Lapunkban már 1962-ben is foglalkoztunk az üggyel — mint a tények iga­zolják —, eredménytelenül. A lakók már belefáradtak A lakók már belefáradtak a kilincselésbe. Azon csodál­koznak, hogy miért nem le­hetett ilyen hosszú idő alatt a teljes felújítást befejezni, holott a szomszédjukban levő Csörsz utcában — 1963-ban és 1964-ben —­ felépítettek egy 4, egy 6 és egy 7 emeletes modern lakóházat. Talán több volt a vita, mint a munka. A vita elkez­dődött még 1962 decemberé­ben, amikor a I. pavilonba visszaköltöztettek 12 családot, a nedves, vizes, fűtetlen, szi­­geteletlen lakásokba. Hozzá­tesszük, hogy a szigetelés még ma sincs mindenütt meg­oldva. Pedig ezt már egy né­hány bizottság megvizsgálgat­­ta. A vizsgálgatásokat levélvál­tások, újabb bizottságok ki­szállásai követték. A szigete­lés szükségességét bizonyítja a Budapesti MÁV Magasépí­tési Főnökség 376/1963. számú, április 30-án kelt levele, amelyben ígéretet tettek a nedves lakások szigetelésére. Ez sajnos csak ígéret maradt. A levélben a többi között ez is olvasható: „Az épület függő folyosói a KPM által jóváha­gyott tervek szerint készültek, ezen főnökségünk saját hatás­körében változtatni nem tud, ez ügyben kérjük a KPM 1/6. C. (Oroszpataki) megkeresé­sét. A betonjárdák javítása a nyár folyamán elkészül."­­ Oroszpatakit megkeresték, de napjainkig maradt min­den a régiben. Minden marad a régiben A felújítással kapcsolatos nehézményekről az erre illeté­kes gazdasági vezetőt szóban és írásban több esetben is tá­jékoztatták. Például az I. sz. pavilon I. emeleti függőfo­lyosója 30—40 cm-rel keske­nyebb, mint az alsó, a por, a piszok, a szemét, az eső, a hó stb. a földszinti lakók nyaká­ba, illetve folyosójára hull. A KPM 1/6. C. osztály ve­zetője 45/81/T. sz. alatt 1963 október 17-én a következő le­velet küldte a budapesti igaz­gatóság II. osztályának: „A panaszt helyszínen megvizs­gáltuk és megállapítottuk, hogy a­ falak egy részét való­ban nem szigetelték. A terve­ző a naplóban ezt ugyan he­lyesnek tartotta, de a tény az, hogy egyes lakásokba a víz felszivárgott, és a lakást meg­rongálta. Kérjük a II. osztályt, hogy vizsgálja meg a szigete­lés elmaradásának körülmé­­nyeit, a károkozó ellen járjon el, illetve amennyiben terve­zői mulasztásról van szó, él­jen minőségi kötbérrel és ha­ladéktalanul kérje a helyre­­állítást.” Sajnos az ilyen szemlék, le­velezések közben elbürokra­tizálták a konkrét tartalmi munkát is. Mi sem bizonyít­ja ezt jobban, mint az, hogy több mint 5 év alatt nem fe­jezték be a felújítást. A budapesti igazgatóság 1963 november 19-én kelt 35 463/1963. I. sz. válaszlevelé­ben ezt írta: „A szigetelés el­maradásának káros következ­ményeit a tervezővel felül­vizsgáltatjuk és a hiányossá­gokat felszámoltatjuk.” Azóta két év telt el, de a levelezgetésnél tovább nem jutottak, minden maradt a régiben. Túllépték a hitelkeretet Erre a felújításra egyéb­ként 8,1 millió forintot tervez­tek. Az 1965. VIII. 1-i állapot­nak megfelelően 7,9 millió forintot használtak fel. Ezt azért említjük meg, mert a MÁV Magasépítési Főnökség 1963. szeptember 25-én 22­ 40—21/1963. sz. alatt kelt le­velében a következőket olvas­hatjuk: „A lakótömb felújítá­sára előirányzott hitelkeretet már túlléptük.” Lehetséges, hogy a felújítási keretet időközben megemel­ték? Ezen nem vitatkozunk, de tény az, hogy még a mai napig sem készült el a felújí­tás. Továbbra is megmaradt a lakók jogos bosszúsága. A hi­bák közül csak néhányat em­lítünk meg. Az udvar két végén levő bejárat éjjel nem világítható, mert nem szerelték be a vil­lanyt, az I. sz. pavilon függő­­folyosójának szélesítését nem oldották meg. (Poliészter tető­vel helyrehozható.) Az I. és II. sz. pavilonban a falakat nem szigetelték, a betonjár­dákat, pincéket, pinceablako­kat még nem hozták rendbe, a felvonulási épület lebontá­sát félbehagyták, lassan már egy éve szemetes, piszkos, ro­mos az udvar. Ha a tervező és a kivitele­ző vállalatok nem tekintették szívügyüknek az Avar utca 2/4. sz. lakóinak sorsát, akkor tekintsék annak az illetékes felügyeleti szervek. Vagy sen­ki sem felelős ezért a marat­­oni munkáért? (szj) A tél „főpróbájának” tanulságai Az idei tél november végén megtartotta „főpróbáját”, de ez a korai bemutatkozás sze­rencsére tiszavirágéletű volt. A néhány napos fagyot és ha­vazást ismét enyhébb idő, őszies eső váltotta fel. Ezért különöse­n hasznos lehet, ha összegezzük a pécsi igazgató­ság idei téli felkészülésének néhány tanulságát. Széleskörű ellenőrzés A vasutasszakszervezet Ba­ranya megyei bizottsága a társ megyei bizottságok részvételé­vel széles körű ellenőrzést vég­zett. A tapasztalt hiányosságok nagy részét azóta nyilván meg­szüntették, mégsem árt szólni róluk, mert mindez tanulságul szolgál a jövőre nézve. Az­ üzemi tüzelőellátás biz­tosított a pécsi igazgatóság te­rületén, jobban, mint más években. Tehát nem a szén, hanem a gondosság hiánya okozhatta, hogy volt olyan szolgálati hely, amelyik tüze­lőanyag nélkül várta a telet. Nem kapott tüzelőt például Nagykanizsán a II. számú so­­rompókezelői őrhely, s ezért az őr a közelben esetenként meg­álló mozdonyoktól szerezte be a szenet. Másutt a kályhák megjavítása késett, mert több szolgálati hely csak akkor küldte javításra kályháját, amikor már fűteni kellett vol­na. Megállapította az ellenőrzés, hogy a szertárak idejében ké­szültek a télre, a jég és a hó eltakarításához szükséges esz­közökkel ellátták a szolgálati helyeket. A ruhaellátás folya­matosan történik. Hiány csak szőrmesapkából mutatkozik, 1454 darabra volna szükség. Akad még javítanivaló Lényeges követelmény, hogy a szociális létesítményeket, az öltözőket, fürdőket és a mele­gedő helyiségeket jól előké­szítsük a télre, mire megjön­nek a nagy hidegek. Ilyen szempontból van még javítani való Pécsbányarendezőn és Dombóváron a fűtőháznál. Évente visszatérő jelenség, hogy hiányos a melegítő ital kiszolgáltatásának előkészíté­se. A pályafenntartásnál ta­pasztalt ilyen hiányosságokat az ellenőrzés Pécsett, Kapos­várott, Szek­szárdon és Nagy­kanizsán. A dombóvári szer­tárnál például nem gondos­kodtak a melegítő ital szétosz­tásához szükséges mérőedény­­ről, a több mint félszáz em­ber részére csak pár darab ivó­pohár állt rendelkezésre. Általános tapasztalat A nagy havazások és hófú­vások esetére megtörtént az előkészület. A hóekék üzemké­pes állapotban várják a „be­vetést”, a pályafenntartási szakszolgálat is mindenütt el­készítette hóriasztási terveit. A közmunkaerő esetleges igénybevételével kapcsolatban megkeresték az illetékes taná­csokat, és hólapátoláshoz szük­séges kézi szerszám megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll. A hófúvás veszélyének ki­tett helyeken megtörtént a hó­sövényből készült hóvédmű­­vek felállítása. A tél korai bemutatkozása arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyobb gondot kell for­dítani a gőzfűtési tömlők ja­vítására, valamint a gőzvezeté­kek időben való víztelenítésé­re, hogy megelőzzük a lefagyá­sokat. Újabb havazás esetén nagyobb gonddal tisztítsuk a váltókat, hogy a fennakadás, a vonatok késése ezáltal elkerül­hető legyen. Tanuljunk abból, hogy november első „télies” napján Pécsett már induláskor félórás késése volt az 1907-es számú gyorsvonatnak. Nagymértékben kihat a téli, zord időjárás a dolgozók egészségi állapotára. Ezért je­lentős eredmény, hogy a pécsi igazgatóság területén működő üzemi és kerületi orvosok ide­jében megkezdték a tél ártal­maival kapcsolatos felvilágo­sító munkájukat. Általános ta­pasztalat,­­hogy a dolgozók szí­vesen veszik és igénylik is az ilyen felvilágosító munkát. Or­vosaink ezért ellenőrzéseik al­kalmával állandóan figyelem­mel kísérik a betegszázalék alakulását, műhelyrészenként, szolgálati áganként elbeszél­getnek a dolgozókkal, felhív­ják a figyelmüket a helyes öl­tözködésre. Nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb üzemi baleset télen fordul elő. Az alapszer­vezetek a megyei bizottságok felhívása alapján most a bal­esetek megelőzésére mozgósít­ják szakszervezetünk vala­mennyi aktivistáját Lőrincz János 1966. JANUÁR 3. A vörös fény legyen parancs! A vasútnál minden évben sejt a forgalmi baleset. ■ A vonat jelentő térközőrök éber szolgálatukkal azonban szá­mos balesetet megelőzhetnek. A közelmúltban Mezőkövesd és Füzesabony között, amikor a 401/a szá­mú Borsod-expressz a 19. számú szolgálati helyhez közeledett, a térközjelző meg­állt állásban volt, mert Füzes­abony szolgálattevője még nem jelentette az előző vonat beérkezését. Bocsi Imre térközőt, amikor látta, hogy a gyorsvonat el­halad a jelző mellett, daran­­tyúval állította meg. Nem tör­tént baleset, de történhetett volna, ha az 57 éves térközőr nem látja el éberen a szol­gálatát. Antal József Miskolc BALESETI KRÓNIKA December 6-án Diósgyőr Ládi rakodón a 376 649 sz. mozdony tolatás közben öt rakott kocsival a kijelölt sza­bad I. vágány helyett a foglalt III. sz. vágányra járt és kí­méletlenül összeütközött az ottt levő álló kocsisorral. Az ütkö­zés következtében a mozdony és 1 kocsi kisiklott. A moz­dony szolgálatképtelenné vált. ☆ December 11-én Budapest— Nyugati pályaudvaron a 44016 sz. Bobó elütötte Baranyai Gyula kocsirendezőt. Nevezett az elütés következtében élet­­veszélyes belső sérüléseket szenvedett és kórházba szállí­tás után meghalt. A baleset kivizsgálása még nem fejező­dött be. ☆ December 11-én a Budapest- Keleti pályaudvar új kezelő IX. sz. vágányról betoló 26. sz. vonat gépkezelője Palotai István az új kezelő Vll.-ről betoló 916 sz. vonat elé lépett. Nevezett bal karján csonku­lásos balesetet szenvedett. ☆ December 13-án Záhony ál­lomáson a 6230 sz. vonat a ki­jelölt szabad III. vágány he­lyett a szabad II. vágányra járt. A váltóellenőrzést Tóth Csaba vonatmenesztő térfel­vigyázó mulasztotta el. A ve­szélyeztetésnek következmé­nye nem volt. ☆ December 12-én Pápa állo­máson a 8 kocsival kihúzó 376 584 sz. fordított állású mozdony horzsolódott a sűtő­­házi fordítókorong felől előre húzó 364686 sz. mozdonnyal. Mindkét mozdony és két vas­úti kocsi erősen megrongáló­dott. A vizsgálat folyamatban van. December 15-én Nagykani­zsa állomáson a 2274 sz. te­hervonat előzetes értesítés nélkül a foglalt III. sz. vá­gányra járt és erősen ütkö­zött az ott álló élővel rakott kocsisorral. A kocsikban és az állatokon jelentős anyagi kár keletkezett. A balesetet az okozta, hogy a 2274 sz. vonat előtt — ugyanezen a vágá­nyon — az 1286. sz. vonatról a 8 kocsit leakasztották és a 2274 sz. vonat bejáratása előtt a vágányellenőrzést elmulasz­tották. ☆ December 18-án Martonvá­­sár és Kápolnásnyék állomá­sok között a 290. sz. szelvény­ben levő távolról kezelt so­­rompós útátjáróban az 1107 sz. vonat elütött egy vontatót, melynek pótkocsija az 1222 sz. vonat elé került. A bal­eset következté­ben az 1107 sz. vonat motorkocsija kisiklott és az első elütésnél tevékeny­kedő 1222 sz. vonatvezetője Schrenk Gyula életét vesztet­te. A vizsgálat még tart. ☆ December 20-án Veszprém­­külső és Eplény állomások kö­zött a 722 723 sz. szelvények közötti sorompónélküli útátjá­rón a 7127 sz. vonatot, követő pályamesteri motoros kiskocsi összeütközött egy közúti sze­mélygépkocsival. Az ütközés következtében Enzsöl János pályamunkás a kiskocsiból kiesett s kezén súlyos sérülé­seket szenvedett.­­fr December 21-én az Inota Gyártelepre betoló kocsisor elütötte Kovács István kocsi­­rendezőt. Nevezett az elütés következtében lábcsonkulásos sérülést szenvedett. H. K.

Next