Magyar Vasutas, 1966 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1966-01-02 / 1. szám
4 Az igazgatás és ügyvitel néhány kérdése Az igazgatási és ügyviteli kérdésekről beszélni nem egyszerű és meglehetősen sikamlós téma. Napjainkban nagyon sokan hajlamosak arra, hogy az ügyvitelt általában elítéljék, azt szükséges rossznak tartsák. Ha valami baj van, a létszámmal, a feladatok akadoznak, a termelés gazdaságtalan, akkor azt szinte kivétel nélkül az igazgatási létszám nagyságából, a felesleges adminisztrációból bekövetkezettAz igazgatás és ügyvitel jelentőségét nem kívánom túlbecsülni, azonban azoknak sincs igazuk, akik jelentéktelennek tartják. Szükséges mértékű igazgatásra, ügyvitelre szükség van. Nem beszélhetünk szervezett államigazgatásról, termelésről, irányításról, vezetésről anélkül, hogy bizonyos adatokat ne gyűjtsünk s azokat ne dolgozzuk fel, hogy segítségükkel meghatározhassuk a következő feladatokat. Ez önmagában is elegendő, hogy a kérdés jelentőségét kellőképpen aláhúzza. Ma már a vezetés nem nélkülözheti a megfelelő információkat. Ezeket az információkat tömegével és számtalan helyről adják és bizony nehéz feladat úgy meghatározni ezek felvételét, feldolgozását, hogy az egyszerű, áttekinthető és a döntést valóban elősegítő legyen. Az igazgatás és ügyvitel ilyen formán való megszervezése valóban bonyolult feladat. A teljesség igénye nélkül és a fontossági sorrendet is mellőzve néhány ügyviteli területre szeretném felhívni a figyelmet. Ilyen fontos terület a vezetés apparátusának és vele párhuzamosan a végrehajtó apparátusnak a megszervezése. .Ez a terület két részből áll. Az egyik a szervezet felállítása, a másik pedig a szervezet ügyrendje. A kettő szorosan összefügg, egymást kiegészíti. Ha az összefüggések nem jók és a szervezetben nincsenek pontosan elhatárolva az ügyek, akkor kapkodás, az ügyek elhúzódása lesz úrrá és ez kitűnő táptalaja a bürokráciának. Nem lebecsülendő jelentőségű tehát az, hogy mi módon, mennyire áttekinthetően van egy igazgatási szervezet megállapítva. Milyen a jó adatgyűjtés Az ügyvitel másik fontos területe az adatgyűjtés, vagy ahogy mindenhol ismerik, a statisztikai adatszolgáltatás. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy a mai szervezett társadalom termelési viszonyaiban megfelelő adatok nélkül lehetetlen eligazodni. A statisztikai adatgyűjtést úgy kell megszervezni, hogy az gyors, pontos és hatékony legyen. A hatékonyság alatt azt kell érteni, amit másképpen felhasználhatóságnak is nevezünk. Statisztikákat, adatokat gyűjteni öncélúan ugyanis helytelen, csak túlterheli az ügyviteli apparátust, vagy éppen felesleges szervezetek fenntartását eredményezi. Az a jó adatgyűjtés, amelyet a helyzet megállapítására, abból következtetések levonására és a következő közeli és távlati feladatok meghatározására lehet felhasználni. Ha a statisztika nem ilyen, akkor felesleges, szükségtelen. Az ügyvitelnek rendkívül fontos területe a dolgozók ügyeinek intézése. Ez talán a legszélesebb körű tevékenység, de bizonyára a legnehezebb terület is. Az összes többinél naivobb gondot kell fordítani nek tartják. Ez valóban sokszor így is van, de mint minden általánosítás, ez is sántít. Lehet, hogy nem lesz pontos minden olyan megállapítás, ami ebben a cikkben szerepel, azonban előre le kell szögezni, hogy a gazdasági problémák, nehézségek okait csak részben idézik elő az ügyviteli igazgatási problémák, de ennél talán még jobban esik latba a termelési fegyelem hiánya, a laza tervezés is, az ilyen ügyek megszervezésére. Néhányat ezek közül. A személyzeti nyilvántartás szükségessége elvitathatatlan. A munkaidő és az ezzel kapcsolatos járandóságok, a bér és kiegészítő részei, a szociális járandóságok — szülési segély, családi pótlék stb. — csak akkor folyósíthatók pontos időben, ha ezek ügyvitele is jól szervezett. A dolgozók munkamoráljára jelentős hatással van, ha ezekben a kérdésekben rossz ügyvitel és nyilvántartás miatt őket sérelem éri. A közeli és távlati terveik kidolgozása is lehetetlen megfelelő ügyvitel nélkül. Nem lehetséges például népmozgalmi adatok nélkül még olyan kérdések eldöntése sem, mint például a menetrendszerkesztés. Megfelelő utasáramlásmérés, ipartelepítési tervek stb. ismerete nélkül nem lehet jól és pontosan meghatározni egy adott vasútvonal fejlesztését, a vonatsűrűség meghatározását és a menetrendek jó elkészítését. A példák százait lehetne sorolni, annak alátámasztására, hogy a jó tervezés elengedhetetlen feltétele a pontos és jó ügyvitel. Ezek után joggal feltehető a kérdés: mikor jó egy apparátus ügyvitele, ügyintézése? A válasz meglehetősen egyértelmű. Akkor, ha nem haladja túl a szükséges mértéket, ha minden kérdést ott és akkor döntenék el, ahol és amikor a legszükségesebb, gyorsabb és gazdaságosabb. Ezt a célt elérni azonban — mint az előbb már említettem —, csak az ügyek pontos elhatárolásával, jó ügyrend elkészítésével lehet Olyan szervezetet kell létrehozni, amelyik biztosítja, hogy az ügyeket a keletkezésükhöz optimálisan legközelebbi helyen dönthessék el, hogy párhuzamosság, átfedés (sajnos, ma is intéznek ügyeket több helyen) ne lehessen és biztosítva legyen egy-egy ügynek az ellenőrzése. Gyakori hiányosság Számtalan hiba eredője az ügyek megfelelő elhatárolásának hiánya. Az egyik leggyakoribb és legkirívóbb hiányosság — ami aztán számtalan másik hibát szül —, a felelőtlenség kialakulása. Ott, ahol a feladatokat nem határolták el pontosan, ahol nem állították fel az ügyek eldöntésének rendjét, ott kialakul az aktatologatás, a felelősség elhárítása, egyszóval a bürokrácia veszélye. Gyakran tapasztalható, hogy viszonylag egyszerű kérdések eldöntése miatt hetekig „futtatják” az aktákat, vagy apró ügyeket is felső szervek döntésére terjesztenek elő. Előfordult már olyan eset is, hogy az ügy fél éve megoldódott, megfelelő öntevékenységgel, de az alapügyben elindított akta kézről kézre járt és hízott. Az igazgatás és ügyvitel fejlesztése, modernizálása, az ideális ügyintézés kialakítása rendkívül fontos feladat Kétségtelen tény, hogy az igazgatási létszám ma túlságosan magas. De úgy csökkenteni az adminisztrációs létszámot — egyben gazdaságosabbá tenni az adminisztrációt —, hogy azzal egyidőben a feladatok jó szervezéséről ne gondoskodjunk, lehetetlen. Segít a kibernetika A felesleges ügyvitelt el kell kerülni, de a fentebb felsorolt okokból szükséges adminisztrációt elkerülni nem lehet, ellenkezőleg az a modern társadalmakban nélkülözhetetlen. A feladat tehát az, hogy el tudjuk választani a lényegest a lényegtelentől, a szükségest a szükségtelentől. Ez nem könnyű. Sok fejtörést, munkát, de főleg megértést kíván. Az bizonyos, hogy a kibernetikával, az ügyvitel fokozottabb gépesítésével lényegesen gazdaságosabban lehet megoldani az igazgatás és ügyvitel feladatait. A gondolkodó, az egyszerűsítésre törekvő emberi agy, a lelkiismeretesség és a felelősségérzet azonban semmiféle géppel nem helyettesíthető. S. J. A vezetés nem nélkülözheti az információkat Ez is téli felkészülés? November közepén, a korai hófúváskor történt. A 7561-es tehervonat Celldömölkről jött Tapolcára. A 61 956-os kalauzkocsinak egyik ablaka hiányzott, a másikat nem lehetett felhúzni, a harmadikat pedig kéregpapírral fedték be. A fűtése, világítása rossz volt. Ha jól emlékszem, 1965-öt és nem 1945-öt írunk. Bognár Károly Tapolca MAGYAR VASUTAS KI A FELELŐS? Öt éve húzódik az Avar utca 2/4. sz. lakóépület felújítása A Budapest 1., Avar utca 2/4. sz. lakóépület felújításának végrehajtásához az építési engedélyt az I. kerületi tanács építési osztálya 1960 június 23-án A/25. 123/1960. sz. alatt megadta — 1962 június 23-ig szóló érvényességgel. Azóta 5 év és 5 hónap telt el és ez sem volt elég az építőknek a befejezésre, mert nem érezték a 72 család mintegy 300 tagjának helyzetét, bosszúságát. Lapunkban már 1962-ben is foglalkoztunk az üggyel — mint a tények igazolják —, eredménytelenül. A lakók már belefáradtak A lakók már belefáradtak a kilincselésbe. Azon csodálkoznak, hogy miért nem lehetett ilyen hosszú idő alatt a teljes felújítást befejezni, holott a szomszédjukban levő Csörsz utcában — 1963-ban és 1964-ben — felépítettek egy 4, egy 6 és egy 7 emeletes modern lakóházat. Talán több volt a vita, mint a munka. A vita elkezdődött még 1962 decemberében, amikor a I. pavilonba visszaköltöztettek 12 családot, a nedves, vizes, fűtetlen, szigeteletlen lakásokba. Hozzátesszük, hogy a szigetelés még ma sincs mindenütt megoldva. Pedig ezt már egy néhány bizottság megvizsgálgatta. A vizsgálgatásokat levélváltások, újabb bizottságok kiszállásai követték. A szigetelés szükségességét bizonyítja a Budapesti MÁV Magasépítési Főnökség 376/1963. számú, április 30-án kelt levele, amelyben ígéretet tettek a nedves lakások szigetelésére. Ez sajnos csak ígéret maradt. A levélben a többi között ez is olvasható: „Az épület függő folyosói a KPM által jóváhagyott tervek szerint készültek, ezen főnökségünk saját hatáskörében változtatni nem tud, ez ügyben kérjük a KPM 1/6. C. (Oroszpataki) megkeresését. A betonjárdák javítása a nyár folyamán elkészül." Oroszpatakit megkeresték, de napjainkig maradt minden a régiben. Minden marad a régiben A felújítással kapcsolatos nehézményekről az erre illetékes gazdasági vezetőt szóban és írásban több esetben is tájékoztatták. Például az I. sz. pavilon I. emeleti függőfolyosója 30—40 cm-rel keskenyebb, mint az alsó, a por, a piszok, a szemét, az eső, a hó stb. a földszinti lakók nyakába, illetve folyosójára hull. A KPM 1/6. C. osztály vezetője 45/81/T. sz. alatt 1963 október 17-én a következő levelet küldte a budapesti igazgatóság II. osztályának: „A panaszt helyszínen megvizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a falak egy részét valóban nem szigetelték. A tervező a naplóban ezt ugyan helyesnek tartotta, de a tény az, hogy egyes lakásokba a víz felszivárgott, és a lakást megrongálta. Kérjük a II. osztályt, hogy vizsgálja meg a szigetelés elmaradásának körülményeit, a károkozó ellen járjon el, illetve amennyiben tervezői mulasztásról van szó, éljen minőségi kötbérrel és haladéktalanul kérje a helyreállítást.” Sajnos az ilyen szemlék, levelezések közben elbürokratizálták a konkrét tartalmi munkát is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy több mint 5 év alatt nem fejezték be a felújítást. A budapesti igazgatóság 1963 november 19-én kelt 35 463/1963. I. sz. válaszlevelében ezt írta: „A szigetelés elmaradásának káros következményeit a tervezővel felülvizsgáltatjuk és a hiányosságokat felszámoltatjuk.” Azóta két év telt el, de a levelezgetésnél tovább nem jutottak, minden maradt a régiben. Túllépték a hitelkeretet Erre a felújításra egyébként 8,1 millió forintot terveztek. Az 1965. VIII. 1-i állapotnak megfelelően 7,9 millió forintot használtak fel. Ezt azért említjük meg, mert a MÁV Magasépítési Főnökség 1963. szeptember 25-én 22 40—21/1963. sz. alatt kelt levelében a következőket olvashatjuk: „A lakótömb felújítására előirányzott hitelkeretet már túlléptük.” Lehetséges, hogy a felújítási keretet időközben megemelték? Ezen nem vitatkozunk, de tény az, hogy még a mai napig sem készült el a felújítás. Továbbra is megmaradt a lakók jogos bosszúsága. A hibák közül csak néhányat említünk meg. Az udvar két végén levő bejárat éjjel nem világítható, mert nem szerelték be a villanyt, az I. sz. pavilon függőfolyosójának szélesítését nem oldották meg. (Poliészter tetővel helyrehozható.) Az I. és II. sz. pavilonban a falakat nem szigetelték, a betonjárdákat, pincéket, pinceablakokat még nem hozták rendbe, a felvonulási épület lebontását félbehagyták, lassan már egy éve szemetes, piszkos, romos az udvar. Ha a tervező és a kivitelező vállalatok nem tekintették szívügyüknek az Avar utca 2/4. sz. lakóinak sorsát, akkor tekintsék annak az illetékes felügyeleti szervek. Vagy senki sem felelős ezért a maratoni munkáért? (szj) A tél „főpróbájának” tanulságai Az idei tél november végén megtartotta „főpróbáját”, de ez a korai bemutatkozás szerencsére tiszavirágéletű volt. A néhány napos fagyot és havazást ismét enyhébb idő, őszies eső váltotta fel. Ezért különösen hasznos lehet, ha összegezzük a pécsi igazgatóság idei téli felkészülésének néhány tanulságát. Széleskörű ellenőrzés A vasutasszakszervezet Baranya megyei bizottsága a társ megyei bizottságok részvételével széles körű ellenőrzést végzett. A tapasztalt hiányosságok nagy részét azóta nyilván megszüntették, mégsem árt szólni róluk, mert mindez tanulságul szolgál a jövőre nézve. Az üzemi tüzelőellátás biztosított a pécsi igazgatóság területén, jobban, mint más években. Tehát nem a szén, hanem a gondosság hiánya okozhatta, hogy volt olyan szolgálati hely, amelyik tüzelőanyag nélkül várta a telet. Nem kapott tüzelőt például Nagykanizsán a II. számú sorompókezelői őrhely, s ezért az őr a közelben esetenként megálló mozdonyoktól szerezte be a szenet. Másutt a kályhák megjavítása késett, mert több szolgálati hely csak akkor küldte javításra kályháját, amikor már fűteni kellett volna. Megállapította az ellenőrzés, hogy a szertárak idejében készültek a télre, a jég és a hó eltakarításához szükséges eszközökkel ellátták a szolgálati helyeket. A ruhaellátás folyamatosan történik. Hiány csak szőrmesapkából mutatkozik, 1454 darabra volna szükség. Akad még javítanivaló Lényeges követelmény, hogy a szociális létesítményeket, az öltözőket, fürdőket és a melegedő helyiségeket jól előkészítsük a télre, mire megjönnek a nagy hidegek. Ilyen szempontból van még javítani való Pécsbányarendezőn és Dombóváron a fűtőháznál. Évente visszatérő jelenség, hogy hiányos a melegítő ital kiszolgáltatásának előkészítése. A pályafenntartásnál tapasztalt ilyen hiányosságokat az ellenőrzés Pécsett, Kaposvárott, Szekszárdon és Nagykanizsán. A dombóvári szertárnál például nem gondoskodtak a melegítő ital szétosztásához szükséges mérőedényről, a több mint félszáz ember részére csak pár darab ivópohár állt rendelkezésre. Általános tapasztalat A nagy havazások és hófúvások esetére megtörtént az előkészület. A hóekék üzemképes állapotban várják a „bevetést”, a pályafenntartási szakszolgálat is mindenütt elkészítette hóriasztási terveit. A közmunkaerő esetleges igénybevételével kapcsolatban megkeresték az illetékes tanácsokat, és hólapátoláshoz szükséges kézi szerszám megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll. A hófúvás veszélyének kitett helyeken megtörtént a hósövényből készült hóvédművek felállítása. A tél korai bemutatkozása arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyobb gondot kell fordítani a gőzfűtési tömlők javítására, valamint a gőzvezetékek időben való víztelenítésére, hogy megelőzzük a lefagyásokat. Újabb havazás esetén nagyobb gonddal tisztítsuk a váltókat, hogy a fennakadás, a vonatok késése ezáltal elkerülhető legyen. Tanuljunk abból, hogy november első „télies” napján Pécsett már induláskor félórás késése volt az 1907-es számú gyorsvonatnak. Nagymértékben kihat a téli, zord időjárás a dolgozók egészségi állapotára. Ezért jelentős eredmény, hogy a pécsi igazgatóság területén működő üzemi és kerületi orvosok idejében megkezdték a tél ártalmaival kapcsolatos felvilágosító munkájukat. Általános tapasztalat,hogy a dolgozók szívesen veszik és igénylik is az ilyen felvilágosító munkát. Orvosaink ezért ellenőrzéseik alkalmával állandóan figyelemmel kísérik a betegszázalék alakulását, műhelyrészenként, szolgálati áganként elbeszélgetnek a dolgozókkal, felhívják a figyelmüket a helyes öltözködésre. Nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb üzemi baleset télen fordul elő. Az alapszervezetek a megyei bizottságok felhívása alapján most a balesetek megelőzésére mozgósítják szakszervezetünk valamennyi aktivistáját Lőrincz János 1966. JANUÁR 3. A vörös fény legyen parancs! A vasútnál minden évben sejt a forgalmi baleset. ■ A vonat jelentő térközőrök éber szolgálatukkal azonban számos balesetet megelőzhetnek. A közelmúltban Mezőkövesd és Füzesabony között, amikor a 401/a számú Borsod-expressz a 19. számú szolgálati helyhez közeledett, a térközjelző megállt állásban volt, mert Füzesabony szolgálattevője még nem jelentette az előző vonat beérkezését. Bocsi Imre térközőt, amikor látta, hogy a gyorsvonat elhalad a jelző mellett, darantyúval állította meg. Nem történt baleset, de történhetett volna, ha az 57 éves térközőr nem látja el éberen a szolgálatát. Antal József Miskolc BALESETI KRÓNIKA December 6-án Diósgyőr Ládi rakodón a 376 649 sz. mozdony tolatás közben öt rakott kocsival a kijelölt szabad I. vágány helyett a foglalt III. sz. vágányra járt és kíméletlenül összeütközött az ottt levő álló kocsisorral. Az ütközés következtében a mozdony és 1 kocsi kisiklott. A mozdony szolgálatképtelenné vált. ☆ December 11-én Budapest— Nyugati pályaudvaron a 44016 sz. Bobó elütötte Baranyai Gyula kocsirendezőt. Nevezett az elütés következtében életveszélyes belső sérüléseket szenvedett és kórházba szállítás után meghalt. A baleset kivizsgálása még nem fejeződött be. ☆ December 11-én a Budapest- Keleti pályaudvar új kezelő IX. sz. vágányról betoló 26. sz. vonat gépkezelője Palotai István az új kezelő Vll.-ről betoló 916 sz. vonat elé lépett. Nevezett bal karján csonkulásos balesetet szenvedett. ☆ December 13-án Záhony állomáson a 6230 sz. vonat a kijelölt szabad III. vágány helyett a szabad II. vágányra járt. A váltóellenőrzést Tóth Csaba vonatmenesztő térfelvigyázó mulasztotta el. A veszélyeztetésnek következménye nem volt. ☆ December 12-én Pápa állomáson a 8 kocsival kihúzó 376 584 sz. fordított állású mozdony horzsolódott a sűtőházi fordítókorong felől előre húzó 364686 sz. mozdonnyal. Mindkét mozdony és két vasúti kocsi erősen megrongálódott. A vizsgálat folyamatban van. December 15-én Nagykanizsa állomáson a 2274 sz. tehervonat előzetes értesítés nélkül a foglalt III. sz. vágányra járt és erősen ütközött az ott álló élővel rakott kocsisorral. A kocsikban és az állatokon jelentős anyagi kár keletkezett. A balesetet az okozta, hogy a 2274 sz. vonat előtt — ugyanezen a vágányon — az 1286. sz. vonatról a 8 kocsit leakasztották és a 2274 sz. vonat bejáratása előtt a vágányellenőrzést elmulasztották. ☆ December 18-án Martonvásár és Kápolnásnyék állomások között a 290. sz. szelvényben levő távolról kezelt sorompós útátjáróban az 1107 sz. vonat elütött egy vontatót, melynek pótkocsija az 1222 sz. vonat elé került. A baleset következtében az 1107 sz. vonat motorkocsija kisiklott és az első elütésnél tevékenykedő 1222 sz. vonatvezetője Schrenk Gyula életét vesztette. A vizsgálat még tart. ☆ December 20-án Veszprémkülső és Eplény állomások között a 722 723 sz. szelvények közötti sorompónélküli útátjárón a 7127 sz. vonatot, követő pályamesteri motoros kiskocsi összeütközött egy közúti személygépkocsival. Az ütközés következtében Enzsöl János pályamunkás a kiskocsiból kiesett s kezén súlyos sérüléseket szenvedett.fr December 21-én az Inota Gyártelepre betoló kocsisor elütötte Kovács István kocsirendezőt. Nevezett az elütés következtében lábcsonkulásos sérülést szenvedett. H. K.