Magyar Vasutas, 1972 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1972-01-04 / 1. szám
4 „Szót értünk az emberekkel..." Bevált a grafikonos vezénylés Dombóváron Pozitív eredményekkel zárult az őszi csúcsforgalom a dombóvári vontatási főnökség számára. Korszerű gépeik tervszerű kihasználásával az előírt 80 százalékról 87 százalékra növelték a diesel-vontatás arányát. Az első kilenc hónap átlagában 103 százalékra teljesítették a 100 ezem előirányzatukat. Az 1971. évi munka hajrájában azonban megtorpanás látszott a főnökség munkájában, mert Dombóvár térségét sem kerülte el az influenzajárvány. A lehető legrosszabbkor jött, hogy egyszerre 40—50 ember jelentett beteget. hat és mindjárt arról is beszámolt, hogy az őszi forgalom ideje alatt tovább javult a vezénylés tervszerűsége. Kedvező óraszámok — Amíg tavaly ilyenkor 300 órás havi szolgálat is előfordult, az idén jóval kedvezőbb, normálisnak nevezhető színvonalon állandósult utazószemélyzetünk igénybevétele — folytatta Rajna József. — Szeptemberben motorvezetőink átlagosan 210 szolgálati és 228 távolléti órát teljesítettek, míg mozdonyvezetőinknél 227—251, a fűtőknél 228—252 óra volt, a szolgálat és a távollét átlaga. Októberben alig változtak ezek a számok, s a novemberi munkaidők is megfeleltek a tervezettnek. Motorvezetőink 224 szolgálati és 242 távolléti órát, mozdonyvezetőink 228 szolgálati és 255 távolléti órát, fűtőink 233 szolgálati és 258 távolléti órát teljesítettek átlagosan november folyamán. Ekkor sajnos több megbetegedés és vágányzár is „közbeszólt” és az egy hónapra előre kidolgozott vezénylési terveket módosítani kellett. De számunkra már az is igen nagy eredmény, hogy novemberben már csak 2095 forintot kellett kifizetnünk dolgozóinknak pihenőnap megváltása címén. Azelőtt bizony volt olyan hónap, amikor 60— 80 ezer forintot is kifizettünk dolgozóinknak az elmaradt pihenőnapok fejében... A gyakorlati tapasztalatok bizonyították a dombóvári vontatási főnökségnél is a megvalósított grafikonos vezénylés előnyeit. Az utazók nagy többsége egy hónapra előre tudja, mikor lesz szabadnapos, így szabadidejével jobban gazdálkodhat. Az M62-es gépek fordájában nyolc, a 275-ös mozdonyoknál hat, a 424-es mozdonyok fordájában tíz ember végzi a közbeváltást és a rendkívüli vonatok továbbítását, a helyettesítést. Ebben a „fregoli” szerepkörben havonta váltják egymást a dolgozók. A változó vezénylés kényelmetlenségeit mindig csak néhány embernek kell elviselnie, azután számukra is a nyugodt hónapok következnek L. J. . Kisegítik a társfőnökségeket — Alaposan megnövekedtek most a gondjaink — mondotta Teimel Ferenc vezetőmérnök, aki éppen a reszortvezetőkkel tanácskozott, amikor felkerestük irodájában.,— Nehéz most a szervezés, mert kevés az emberünk. A rendkívüli vonatokra tartalékolt személyzetünket hetek óta menetrendszerű vonatok továbbításával kell foglalkoztatnunk. Nagykanizsától október eleje óta két pár tolatós tehervonatot vettünk át. A bátaszéki vontatási főnökségtől is több személy és tehervonat továbbítását vettük át, tíz napja pedig Pécsnek is „besegítünk” néhány személyvonattal. Ráadásul a bátaszéki vonalon és a budapesti vonalon, Szakályhőgyésznél vágányzárak is nehezítik a munkánkat. — Megoldhatók a nehézségek? — Feltétlenül! Ha egy kicsit több fejtörésbe kerül, de eddig mindig megtaláltuk a helyes megoldást. Nálunk a közhangulat sem engedné, hogy most lemaradjunk a versenyben.... Ez érthető mindazok számára akik évek óta ismerik a dombóvári utazószemélyzet és a műhelyi gárda helytállásának nagyszerű példáit. S ezúttal is összefogott ez a kollektíva a nehézségek leküzdéséért, a többletfeladatok sikeres megoldásáért. — Nálunk nemcsak a szervezés új módszerei állandósultak, hanem a termelési agitáció is folyamatos — jegyezte meg Farkas József, az utazók párttitkára. — Szót értünk az emberekkel közös érdekeink dolgában. S nyomós érvünk a tennivalók megbeszélésénél, hogy az elmmúlt hónapokban rendre elnyertük a 26 ezer forintos céljutalmakat. Senkinek sem mindegy, ha a főnökség ennyivel több pénzt fordíthat a kiváló teljesítmények jutalmazására ... Fiatal mozdonyvezetők vállalása Az eddig elért jó eredmények megtartása érdekében vállalnak a fiatal mozdonyvezetők egy-egy hónapra fűtői szolgálatot. A mozdonylakatosok, szerelők bevonásával, a műhelybizottság egyetértésével szabad szombatokra rendkívüli "műszakokat "szerveztek. Az erők fokozott összefogásával — a létszámgondok ellenére is — már december 20-ra teljesítette a főnökség az időszakos mozdonyjavítási tervet. Az operatív csoportok és a TMK brigád szervezett munkája biztosítja a gépek üzemkészségének javítását. A gőzmozdonyoknál például az elmúlt hónapban is 83 százalékos üzemkészséget biztosítottak az előírt 80 százalék helyett. — Nyolc szocialista brigádunk közül egyiket sem tudnám külön kiemelni — mondotta Herke János, a műhely reszortvezetője. — Valamenynyien elismerést érdemelnek szorgalmas, gondos munkájukért! Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a többletfeladatok és a létszámgondok hatására hogyan alakul az utazószemélyzet szolgálati és távolléti ideje. Betartják-e a kollektív szerződés ide vonatkozó előírásait? (Lapunk a közelmúltban joggal bírálta a vezényléssel kapcsolatban Dombóváron tapasztalt lazaságokat.) — Értettünk a bírálatból, ésváltoztattunk az értesítés régi módszerén, amire már tulajdonképpen előbb sem lett volna szükség... Rajna József, a mozdonyfelvigyázók reszortvezetője mondta ezeket a szava MAGYAR VASUTAS Vérnyomok a taxiban Csendes,szerény embernek ismeri mindenki Csizmazia Jenőt, a szombathelyi járműjavító 43 éves esztergályosát. Harminc éve dolgozik az üzemben, itt tanoncoskodott annak idején. Jelenleg, immár tizenöt éve, a tmk-ban dolgozik. Közel húsz esztendeje szakszervezeti bizalmi. Megbecsülik, szeretik, bíznak benne munkatársai. Munkája mellett a motorkerékpározás és a természetjárás a hobbyja. Feleségével már fél Európát bejárta 250-es NSU MAX. motorján. Négy éve vadászattal gazdagodott a szabad idő eltöltése. Ahogy mondta, jólesik a zajos munka után a csendes erdőben vadlesen állni. Az utóbbi kedvtelése nemrégen olyan „kalandba” sodorta, ami — legalábbis átmenetileg — kizökkentette megszokott életritmusából, sőt a hírnév is szárnyra kapta a nevét szűkebb pátriájában. Hol a sérült? Amikor felkerestem a munkahelyén, s megmondtam jövetelem célját, hogy szeretnék írni róla lapunkban, csak mosolygott. Láttam, hogy szerette volna, ha „békén hagyom”. Mi is történt Csizmazia Jenővel? Ő maga így mesélte el: — November 6-án Egressy Tibor vadásztársammal, a Vas megyei Tanácsi Építőipari Vállalat garázsmesterével vadászni indultunk. Mindketten elaludtunk, ezért reggel 6-kor nem a szokott helyünkre, hanem csak a Szombathely határában levő Szünessemajor térségébe mentünk. A vaddisznók lábnyomait kerestük, hogy a délutáni vadászás útirányát ennek alapján határozzuk meg. Találtunk is „biztató” nyomokat. Fél 9 felé indultunk haza. Búcsú község felől jöttünk Szombathely irányába, amikor egy Warszava taxit pillantottunk meg a Szünöse patak partján az árokba dőlve. Pár perccel előbb hallottunk egy lövést, s arra gondoltunk, hogy biztos vadásztársaink ügyködnek, s őket hozta a jármű. — Amikor közelről szemügyre vettük az autót, megállapítottuk, hogy itt valami baj történt. Az összetört taxi először a jobb oldali árokba ment, keresztülszabott egy kis hidat és ezután állt meg. Az első kérdés, ami felmerült bennünk: hogy lehet egy taxis ilyen gyakorlatlan? A nyomok ugyanis világosan járatlan vezetésre utaltak. Végképp gyanússá vált a dolog, amikor térképet találtunk az ülésen. Teljes káosz volt a kocsiban: a forgalmi engedély szétszórva, az ülésen vérnyomok. De hol a sérült? A határ felé indultak — Ekkor egy asszony jött a major felől, s azt kérdezte: „Ezeket keresik, akik a kocsival jöttek?” — Igen, hol vannak? — kérdeztük szinte egyszerre. — A patakparton elfutottak. — mondta, s a nyugati országhatár irányába mutatott. Rögtön tisztázódott, hogy disszidens-jelöltekkel állunk szemben. Utánuk eredtünk Egressy kocsijával. Rövid idő múlva egy kukoricásból kiléptek az útra. Fiatal srácok voltak, az egyik fekete, a másik lányosarcú szőke. A fekete arcán vérfoltok. Kiszálltunk, s rájuk fogtuk vadászfegyverünket. — Maguk vannak ezzel a kocsival? Nem szóltak. — Honnét jöttek? — kérdezte Egressy. — Messziről. — Nem azt kérdeztem, hogy közelről, vagy messziről. Feleljenek tisztességesen. — Kecskemétről — hangzott a válasz. — Hová mennek? — kérdeztem őket. — Lejöttünk a Balatonra — mondta a fekete. Megérdemelt kitüntetés Mire jómagam: — No, legények, akkor csak beülni az árokba, de gyorsan, mert itt nincs játék. S újból nekik szögeztük fegyverünket. Amíg Egressy őrizte őket, beszaladtam a 300 méterre levő majorba, s telefonáltam a határőrségnek. Tíz perc múlva már a hatóság kezén volt a két jómadár. — Délután tudtuk meg, hogy nem „sima" disszidensjelölt kalandvágyókat, hanem igen súlyos bűncselekmény elkövetőit fogták el. Ők ölték meg a kecskeméti taxisofőrt, hogy kocsijával disszidálhassanak. Nem sikerült nekik. — Ez nem veszélytelen „vadászat” volt. Fegyverük is lehetett volna — vágok közbe. — Mi erre nem gondoltunk. Csak az forgott a fejünkben, hogy azt a két fiatalt megakadályozzuk hazájuk elhagyásában. Mindenesetre, ha tudtuk volna, hogy gyilkosok, másként bántunk volna velük. A két bátor vadászt a közbiztonsági érem arany fokozatával tüntette ki a belügyminiszter, a Vas megyei Rendőrfőkapitányság pedig pénzjutalomban részesítette őket. Csizmazia Jenő a járműjavítótól is kapott pénzjutalmat. Éberségükkel, hazafias cselekedetükkel rászolgáltak az elismerésre. Sz. T. » Csizmazia Jenő 1972. JANUÁR 4. A SZEMLÉLET ÉS GYAKORLAT EGYSÉGE a vasút üzemeltetésében és gazdálkodásában A VASÚT ÜZEMELTETÉSE és gazdálkodása pártunk és kormányunk gazdaságpolitikai céljainak megvalósításán, szűkebb értelemben a közlekedéspolitikai koncepció keretében a vasútra háruló feladatok elvi és gyakorlati végrehajtásán alapul. Ahhoz azonban, hogy a különféle távlatú gazdaságpolitikai célkitűzéseket a közlekedésben megvalósíthassuk, elsősorban az szükséges, hogy a végrehajtást biztosító terveinkben az egységes gondolkodásmódot és azonos irányú cselekvést minden esetben közös nevezőre hozzuk. Ebben a törekvésünkben hatékony segítséget nyújt a vasút gazdasági vezetése, a párt és a szakszervezet ilyen irányú támogatása. A vasút üzemének és gazdálkodásának jövőbeni fejlődési előfeltétele, hogy az eddiginél sokkal jobban segítsük a vasútra ható kedvezőbb folyamatok kibontakoztatását, s ezzel egyidőben — közös akarattal— az egyes területeken jelentkező, feszültségeket okozó körülmények megszüntetését. Jelenlegi gazdálkodásunk és feladataink megvalósítása érdekében tovább kell fejlesztenünk az egységes cselekvéshez szükséges szemléletet. Amikor a gazdaságirányítás új rendszerét bevezették, akkor az adminisztratív utasítások nagy tömege lecsökkent, s helyettük a gazdasági szabályozók kerültek előtérbe. Ezek feladata főleg a gazdasági mozgások szabályozása, a rugalmasabb eszközökkel való irányítás segítése, s egyben a vasút üzemeltetésének és gazdálkodásának egyensúlyban tartása lett. CSAKNEM NÉGYÉVI gyakorlat után azt a tapasztalatot szűrhetjük le, hogy a gazdasági szabályozók önmagukban nem elegendők, azokkal nem lehet mindent jól és egységes akarattal megoldani. Tudomásul kell vennünk, hogy a gazdasági élet bonyolult, s ezért nem lehet az esetenként, felmerülő szakértelem hiányát, az emberi gyarlóságot a szabályozók terhére írni. Felmerül a kérdés, hogy az időközönként jelentkező szubjektív elhatározásokon, illetve azok nyomán létrejövő intézkedéseken hogyan lehet segíteni. Erre különféle vélemények hangzottak el. Sokan úgy gondolják, hogy elsősorban a nyugodt munkavégzéshez szükséges légkört kell biztosítani, hogy a lelkiismeretes, gondos munkát megkövetelhessük és minden területen — makro és mikrogazdálkodási egységeknél egyaránt — meg kell teremteni a célratörő, de egyben rugalmas vezetést. " Mindezekhez hatékony segítséget nyújthat a szakszervezet, mely intézkedéseit a dolgozók erejére, összefogására és véleményére építheti. Érvényesítheti, illetve továbbfejlesztheti az üzemi demokráciát,és egyben erősítheti a kollektív bölcsességen nyugvó egyszemélyi vezetést. A lelkiismeretes munka a vasutas dolgozók nagy többségének egyetértésével találkozik, ezért ezt feltétlenül támogatnunk kell. Számolni kell — sajnos, emellett — a hellyelközzel jelentkező szükségszerű megoldásokkal is, amelyek nem a hivatástudatból, hanem a szűken behatárolt felfogásból származnak. Ilyenek a különféle kedvezmények és juttatások miatti feladatvállalások, melyek végrehajtását nem a vasút iránti ügy szeretete, hanem a juttatások mennyisége és milyensége szabja meg. NAGYON SOK ESeTBEN a hivatásérzeti háttérbe szorul, az ügybuzgalom mellett más mozgatóerők érvényesülnek. Ez különösképpen akkor derül ki, amikor valamilyen feladat végrehajtása — felelősségvállalása tekintetében — nincsegyértelműen meghatározva. Ugyanis vannak olyan feladatok, melyek több, s vannak olyanok, amelyek egy-egy felelőst igényelnek. Főleg az első formánál kell ügyelni arra, ■hogy a felelősség megoszlása olyan legyen, amely a kollektív feladat végzését egységes akarattal teljesíti, s egyben felelősséget vállal a végzett munkáért. Az egységes szemléletnek és cselekvésnek az üzemeltetésben és a gazdálkodásban mindenütt érvényesülnie kell. Kétségtelen, elsődleges az üzemeltetés, de ezt nem szabad különválasztani a gazdálkodástól. Ha nem sikerül valamilyen oknál fogva egy irányba hatóan biztosítani, akkor e két rendkívül fontos tényező öszszeütközik, negatív eredményt vált ki, ami nem válik hasznára sem az üzemeltetésnek, sem a gazdálkodásnak. A szemléletnek mindenkor egységes elveken kell nyugodnia, a gyakorlat azonban — bizonyos variációs lehetőségek mellett — kisebb mértékben különbözhet attól függően, hogy a fejlődés és azzal járó változás mit kíván. A gyakorlatot úgy kell alkalmazni, hogy a perspektivikus szemléletet ne sértse, sőt annak érvényre jutását előmozdítsa. Ha ezt egy közmondással illusztrálnánk, akkor azt mondhatnánk: „Addig nyújtózkodjunk, amíg a takaró ér”. Ez a közmondás minden cselekedetünkre vonatkoztatható, a vasút üzemeltetésére és gazdálkodására, illetve azok egyensúlyban való tartására. A VASÚT MINDEN DOLGOZÓJÁNAK szívügye legyen az üzembiztos — balesetmentes — és rendeltetésének meg- felelő közlekedés, azt azonban a tervgazdálkodás, keretei között kell megvalósítani. Mindnyájunknak ügyelni kell arra, hogy a meglevő eszközöket a tervtörvényben meghatározott feltételek szerint használjuk fel, ami azt is jelenti, hogy azokkal okosan és józanul gazdálkodjunk. Szigorúan és következetesen kell alkalmazkodnunk a tervgazdálkodás alapvető szabályaihoz, ezért a tervfegyelem ne csak a fegyelmi eljárás bekövetkezhető szankciója, hanem a gazdálkodásban érvényesülő, valóban helyes szemlélet és azzal egy irányba ható, cselekvő gyakorlat szabályozója legyen. Ha a vasutas dolgozók tízezrei e követelményeket saját ügyüknek tekintik, akkor mind a vasút üzemeltetése és gazdálkodása, mind a vasutas dolgozók összessége biztos és nyugodt jövő elé tekinthet. Dr. Csejtei István ÚJ TELEPÁLLOMÁS A vámosgyörki vonatkísérőkre továbbra is számítani lehet Gyöngyös helyett Vámosgyörk lett a vonatkísérők telepállomása, s az azóta eltelt hónapok igazolták az intézkedés helyességét. A változást mindenekelőtt az tette szükségessé, hogy Gyöngyösön nem voltak biztosítva a szociális létesítmények. Hiányzott a laktanya, a melegedőhelyiség, a konyha stb. Azok a vonatkísérők, akik nem helyben laktak, a várakozási időket kénytelenek voltak a szerelvények kocsijaiban vagy az állomás különböző helyiségeiben eltölteni. . Vámosgyörkön viszont minden szükséges létesítmény rendelkezésre állt az állomás közelében. Hasonló, korszerű épületeket létesíteni Gyöngyösön még akkor sem lett volna célszerű, ha az anyagi fedezetet néhány éven belül elő lehetett volna teremteni, mivel a vasút munkaerő-utánpótlása szempontjából erre a városra kevésbé lehet számítani. Amikor a miskolci vasútigazgatóság illetékesei úgy döntöttek, hogy Gyöngyös helyett Vámosgyörk legyen a telepállomás, figyelembe vették ez utóbbi szolgálati helynek a budapesti miskolci fővonalon betöltött szerepét, illetve adottságait is. Vince Jenő felügyelő, Vámosgyörk állomásfőnöke minderről a legfrissebb tapasztalatok ismeretében a következőket mondja: — Az új telepállomás sokkal intenzívebben ki tudja használni az utazószemélyzet munkaidejét. Kevesebb az improduktív óra, ennek következtében kedvezőbben alakul a dolgozók keresete. A nagy sebességű próbavonatokhoz, valamint az anyagóló tehervonatokhoz korábban Miskolc —Tiszai pályaudvar biztosított vonatvezetőket, akik többnyire önköltségben utaztak ide, illetve vissza, honállomásukra. Most viszont helyben van a személyzet. A jelek szerint a vámosgyörk-újszászi vonalon fekvő Jászapáti telepállomáson is „elfogynak” lassan a vonatkísérők az évről évre ismétlődő nyugdíjazások folytán, s fel kell készülnünk arra, hogy egyszer majd azt a vonalat is vámosgyörki vonatszemélyzettel kell kiszolgálnunk... Vámosgyörk állomás vezetősége egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy segítse a dolgozók kezdeményezését, amely a szocialista brigádmozgalom újjászervezésére, illetve erősítésére irányul. Az átszervezés időszakában értehető módon volt némi visszaesés, megtorpanás a mozgalmi tevékenységben, de az utazószemélyzet legrégibb szocialista brigádjai már rendezgetik soraikat, mert tapasztaljait, hogy az állomás vezetősége itt is számít rájuk. A megbecsülés jelének tekinthető például, hogy a november 7-i ünnepségen kitüntetett kiváló dolgozók között vonatkísérő is akadt Szűcs Ferenc