Magyar Vasutas, 1976 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1976-01-06 / 1. szám

1976. JANUÁR 6. MAGYAR VASUTAS A vasút 1975-ben eleget tett szállítási kötelezettségeinek A vasút 1975-re — az elő­ző évek csökkenő tendenciá­ját figyelembe véve — keve­sebb utas szállításával szá­molt, mint 1974-ben. Az érté­kelés azt mutatja, hogy még a tervezett utaslétszámot sem szállították el. A MÁV 1975-ben 343 millió utast szállított, ami 97 száza­lékos tervteljesítésnek felel meg. A tervtől való elmaradás abszolút értéke kereken 11 millió. Az utasszám csökke­nése elsősorban a személy­­gépkocsik vásárlásának a ter­vezettnél erőteljesebb növeke­dése és a nemzetközi utas­­forgalom nagyfokú visszaesé­se miatt következett be. A nemzetközi utasforgalom visz­­szaesése szorosan összefügg az általunk is ismert deviza­gazdálkodási intézkedésekkel, amelyeket néhány szocialista ország a ki-, illetve beutazá­soknál foganatosított. A visz­­szaesés­ mértéke a nemzetkö­zi forgalomban a kiutazások­nál kb. 10, a beutazásoknál 9, az átutazásoknál pedig 11 százalékos, az előző évihez viszonyítva. Javultak a feltételek a személyszállításban . Az utaskilométer-teljesít­mény csökkenésének mérté­ke — mind a bázishoz, mind a tervhez viszonyítva — az utasszámnál tapasztalt vissza­esés mértékét is meghaladja. Az átlagos utazási távolság ugyanis valamivel kisebb­ volt a tervezettnél. A személyszállítás minősé­gének javítása közül elsősor­ban az ülőhelyek dinamikus kihasználási mutatójának 49,2 százalékos értékét emeljük ki, amely közel 3 százalékkal jobb az előző évinél. Ez a mu­tató a vonatok zsúfoltságának számottevő mérséklődését szemlélteti, és arra utal, hogy nőtt az ülőhely-ellátottság és lényegesen javultak az uta­zás körülményei. Az utazási körülmények fejlődését tükrözi a személy­szállítási viszonylatok hosszá­nak és a személyszállító vo­natok átlagos utazási sebessé­gének bázishoz viszonyított 3, illetve 0,5 százalékos emelke­dése is. E mutatók közül az előbbi az átszállás nélkül megközelíthető állomások kö­rének bővülését, az utóbbi pedig az utazással vonaton töltött idő csökkenését szem­lélteti. A számszerűen értékelhető minőségi javuláson túl az utazási körülmények változá­sáról tanúskodik a helyjegy­elosztás korszerűsítése és az utastájékoztatási rendszer ja­vítása. A személyszállítás kor­szerűsítését szolgálták azok az intézkedések is, amelyek a takarítás-gépesítés fokozá­sa, valamint a takarítási szol­gálat gyökeres átszervezése révén, a vasúti létesítmények tisztaságának javítása és a jogosan elvárt higiéniai köve­telmények biztosítása terén történtek. .. minőségi feltételek javu­lásának tudható be az is, hogy — az összes utasszám csök­kenése ellenére — mintegy 2 százalékkal nőtt a gyorsvona­ton utazók száma. Ez felhív­ja a figyelmünket arra, hogy az utazóközönség fokozottabb mértékben igényli a kulturál­tabb utazást nyújtó gyorsvo­nat szolgáltatást. A személyszállító vonatok menetrendszerűsége sajnos kedvezőtlenebb az előző évi­nél. A bázishoz képest fél százalékos visszaesés, vala­mint az egy késetten közle­kedett személyszállító vonatra jutó késési idő 11 százalékos növekedése arra figyelmeztet, hogy nagyobb gondot kell for­dítanunk a menetrend szerin­ti közlekedésre, a késések megszüntetésére. Kétmillió tonnával több a tavalyinál Az elmúlt évben elszállított mintegy 131 millió árutonna csúcsteljesítmény a MÁV tör­ténetében és közel 2 millióval több az előző évinél. Az áru­­szállítási teljesítményben a belföldi szállítás körülbelül 2, az import szállítás 4 százalék­kal magasabb az 1974. évinél, a tranzitszállítás viszont már alig haladja meg a bázis idő­szak szintjét, az export szál­lítás pedig 13 százalékkal ke­vesebb annál. A fontosabb árucikkekből a bázishoz ké­pest bauxitot, követ, kavicsot, ásványolajat, hengerelt acélt, műtrágyát többet szállítot­tunk, viszont csökkenés kö­vetkezett be a szén, tégla, ■mész, tengeri, burgonya, szer­fa küldemények szállításánál. Az árutonna-kilométer telje­sítmény — az átlagos szállí­tási távolság tervezettnél jobb alakulása miatt — 3,2 száza­lékkal nagyobb az 1974. évi­nél. Kedvezően alakultak 1975- ben az áruszállítás minőségét jellemző legfontosabb muta­tók. A tehervonatok átlagos utazási sebessége például 19,4 km/óra eredménnyel 1,6 százalékos, a tehervonatok át­lagos terhelése pedig — 1102 ■tonnás értékkel — 1,8 száza­lékos fejlődést mutat. Számot­tevő a javulás a szállítási igények kielégítésénél is, amit szz. időre ki nem állított te­herkocsik darabszámának több mint 40 százalékos csök­kenése jelez. Több figyelmet a kocsiforduló időre A vonatközlekedés és a ren­dezőpályaudvari munka javu­lását tükrözi a vonatfeloszla­tások számszerű csökkenése. A csökkenés, amely megha­ladja az 50 százalékot, arra utal, hogy ezen a területen szervezettebbé és hatéko­­nyabbá vált ármunka. Javult a teherkocsik stati­kus kihasználása. A teherko­csik statikus terhelése a moz­dított kocsik vonatkozásában 2,6, a berakott kocsik esetében pedig 1,7 százalékkal haladja meg a bázis­szintet. A teher­kocsi-gazdálkodással azonban már nem lehetünk teljesen elégedettek. Igaz, hogy a te­herkocsik átlagos napi terme­lékenysége az elmúlt évhez viszonyítva 1,2 százalékos emelkedést mutat, de a teher­kocsi-forduló idő 3,45 napos értéke több mint egy száza­lékkal magasabb az 1974. évi­nél. Ez arra utal, hogy a te­herkocsik időbeli kihasználá­sát illetően - visszaesés követ­kezett be. A teherkocsik térbeli ki­használása sem volt kielégítő, mert az üres futások 0,5 szá­zalékkal nőttek. Ez a kapaci­tásveszteségen túl, gazdaság­talan árufuvarozásra is utal. Vannak még tennivalóink a tehervonati mozdonygazdál­kodásban is, jóllehet a gépre­­várások száma némileg csök­kent. A villamosmozdonyok­nál azonban 2,2, a Diesel­mozdonyoknál pedig 1,4 szá­zalékkal alacsonyabb az egy mozdonyra jutó napi haszon­­kilométer-teljesítmény, ami a korszerű mozdonyok kapaci­táskihasználásának csökkené­sét tükrözi. Nem szabad önelégültnek lenni A tehervonatok menetrend­szerűsége is romlott. A bázis­hoz viszonyított visszaesés ugyan az egy százalékot sem éri el, mégsem lehetünk elé­gedettek a menetrendszerűség alakulásával. A vasút 1975. évi fő tevé­kenységét összefoglalva el­mondhatjuk, hogy a szállítá­si feladatokat az utasok és fuvaroztatók igényeinek meg­felelően, időben és mennyi­ségileg szinte teljes egészé­ben kielégítette. Különösen örvendetes, hogy a fejlődés a minőségi mutatóknál is le­mérhető. Dr. Holló Lajos szakosztályvezető Önkormányzati nap az üzemben A FIATALOK EGY NAPRA ÁTVETTÉK A VEZETÉST A MISKOLCI JÁRMŰJAVÍTÓBAN A MÁV Miskolci Járműja­vító Üzemében december 3- án, reggel a szokásosnál iz­gatottabban érkeztek az ifjú szakmunkások. Egy napra át­vették az üzem gazdasági irá­nyítását és ellenőrzését. Az igazgatói szobában Apró Lajos „igazgató” mosolyogva fogad. A KISZ-bizottság tit­kárának meleg napja van ma. Sorra érkeznek a telefonok, s minden kérdésre válaszolni kell. — Reggel párt-vb-ülést tar­tottunk. Többek között az if­júság helyzetéről, a KISZ- munkáról tárgyaltunk. A gaz­dasági és társadalmi vezetés elégedett a munkánkkal, bár tennivaló most is akad bőven. A KISZ-bizottság két „tanu­lóéve” sikeresen zárult. Ta­valy első ízben, kísérleti jel­leggel, önkormányzati napot tartottunk. A fiatalok bele­kóstolhattak a vezetésbe, ki­próbálhatták, mit is kell ten­nie egy vezetőnek. A felelős­ségteljes megbízatást most is önkéntesen és nagy lelkese­déssel fogadták. (Hogy milyen komolyan veszik ezt az üzem­ben, azt jól illusztrálja, hogy a tavaly beállított alkalmi művezetők közül ma már hat fiatal került­ át állandó mű­vezetői beosztásba.) — December 2-án, 12 óra 30 perctől gyakoroljuk a ve­zetést. Sem az igazgató, sem a főmérnök nem szól bele az irányításba — mondja Jámbor József „osztályvezető helyet­tes”, aki tavaly még megbí­zott művezető volt, később ál­landósították ezen a poszton. Az „osztályvezető-helyettes” a KISZ-klubból érkezett, aho­vá az „új” párttitkár össze­hívta a KISZ-alapszervezetek titkárait. — Már az első feladat is meglehetősen rázós volt, 21 ezer forint célprémium szét­osztásában kellett részt ven­nem. Bizony, nem egyszerű a döntés. Én előnyös helyzet­ben vagyok, ismerem az em­bereket és munkájukat, hi­szen két és fél éve, a techni­kum elvégzése óta a csarnok minden munkaterületén dol­goztam. Örömmel veszünk részt az önkormányzati nap minden munkájában. Nem állhat meg a termelés, 23 vas­úti kocsinak kell elhagynia ma az üzemet. A nagy kovácsműhelyben az izzó vasak között állandó a robajszerű dörrenés, a lég­kalapács hangja. Tucsa János kovács nem éppen csendes munkahelyet választott ma­gának. — Hárman vagyunk fiata­lok a brigádban. Ma Veres Károly a művezetőm. Egyéb­­ként ő is segéd, mint jóma­gam. Fél 6-kor, amikor fel­vettük a munkát, bejött a műhelybe, kezet fogott mind­annyiunkkal. Aztán kiadta a munkát. Ma szorítókapcsoló­kat kovácsolunk. Nincs bajom az idősebb kollégákkal, de a fiatalokkal mégiscsak jobban megértjük egymást. Tizenegy forint hatvan fillér az órabé­rem, állandóan délelőttre já­rok, elégedett vagyok a mun­kámmal. A fiatalok között akadnak­­ néhányan, akik „megszöknek” innen, de leg­többjük három-négy nap múl­va már visszatérne. Hiába, ez nem „csokoládégyár”, meg kell fogni a munkát. Ez a mai nap csak egy a sok közül. Ugyanúgy kell dolgoz­ni, mint máskor, de valaho­gyan mégis más, mert most minden rajtuk, fiatalokon múlik. V. R. Határidő előtt teljesítették múlt évi szállítási tervüket Ajka állomás dolgozói az elmúlt évi áruszállítási tervü­ket (1 530 000 tonna) decem­ber 10-re teljesítették. A jó eredményért a nagyobb szál­líttatók is sokat tettek. A hétközbeni kocsihiányt a mun­kaszüneti napokon való rako­dással igyekeztek csökkente­ni. Élenjárt ebben a bakonyi bauxitbánya, a mangánércbá­nya, a timföldgyár és az alu­míniumkohó. Az állomás kollektívája de­cember 20-ra a negyedik öt­éves tervre előírt feladatait is sikerrel teljesítette. 3 1976—1980 KÖZÖTT A MÁV 42 milliárdot fordít fejlesztésre (Folytatás az 1. oldalról) célkitűzések mögött reális fel­tételek és elvárások legyenek. Nagyobb gondot kell fordí­tani a csomópontokon és fő­nökségeken a „kiváló” cím el­nyerésére tett kötelezettség­vállalások feltételeinek bizto­sítására. Az évek óta álta­lunk is szorgalmazott helye­sebb vezénylés, a menetren­dek betartásában gyökeres előrelépés segítheti csak meg­oldani az utazószemélyzet munkaidejének célszerű ki­használását, a nagy értékű eszközök, mozdonyok gazdasá­gos és hatékony üzemeltetését. Tudjuk, hogy esetenként erőfeszítésre, fokozott mun­kaintenzitásra van szükség. De ez nem jelentheti annak a helytelen szemléletnek az el­terjedését, hogy „a szocialista brigádokra mindig számítha­tunk” jelszó ürügyén számot­tevő túlmunkával próbálják helyre hozni a szervezetlen­ségből, rossz felkészültségből adódó lemaradásokat. Nem támogathatjuk, sőt ká­rosnak tartjuk, ha a dolgozók társadalmi akciókra vállalko­zó önzetlenségével visszaélnek és rendszeresen szerveznek kommunista műszakokat a tervlemaradások pótlására. A feladatok kialakításának, végrehajtásának fontos eszkö­ze az üzemi demokrácia. Kö­zös tennivalónk a gazdasági vezetőkkel együtt megértetni: az üzemi demokrácia együtte­sen jelent jogokat és kötele­zettségeket. A közösen kiala­kított döntések után csak a fegyelmezett végrehajtás kö­vetkezhet. A szakszervezeti szervek tel­jesítsék az üzemi­ és munka­helyi demokrácia kibontakoz­tatásában rájuk háruló fel­adatokat. Követeljék meg a gazdasági vezetőktől az üzemi demokrácia fórumainak ren­deltetésszerű működtetését. A gazdasági vezetők a döntések előtt vegyék figyelembe a dol­gozók javaslatait, véleményét. Érjék el, hogy a dolgozók az üzemi demokrácia fórumain keresztül folyamatosan meg­ismerjék az üzemek, a szolgá­lati helyek előtt álló feladato­kat, érdemben vehessenek részt az irányításban, ellenőr­zésben, tulajdonosi jogaik gyakorlásában. Biztosítsák, hogy az üzemi demokrácia, az egyszemélyi felelős vezetés el­ve, a jogok és kötelességek ér­vényesülése egységet alkosson. A gazdasági vezetőkkel együttműködve­­ honosítsuk meg a jó munkahelyi légkört, az emberséges, a mindenkit munkája alapján megítélő és elismerő vezetési stílust. Beszédét így fejezte be: Sem 1976-ra, sem az ötéves tervciklusra nem ígérhetünk kevesebb feladatot. Nehéz­ségeink lesznek a jövőben is. De összefogással, egyet aka­rással nagyobb nehézségeken is úrrá lettünk már. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak a lelkesedésre kell apellálnunk. Ha szerényebb méretekben is, de tovább folytatódik a vasút modernizálása,­­műszaki fej­lesztése, a nehéz fizikai mun­kák gépekkel kiváltása. A technikai színvonal ma már nem lebecsülendő fokon álló. Ezek korszerű működte­tése, a dolgozók áldozatos hoz­záállása minden bizonnyal újabb nagyszerű eredmények eredője lesz. A központi vezetőség elfo­gadta a negyedik ötéves terv­ről adott értékelést, az ötödik ötéves terv vázlatos koncep­cióját, valamint a munkaver­seny további fejlesztésére vo­natkozó irányelveket, amelyet lapunk következő számában közlünk. A második és harmadik té­ma előadója Molnár György titkár volt. Az előterjesztése­ket a központi vezetőség jó­váhagyta. A MÁ­V az utazás szerves részének tekinti az utasellátást Megkötötték a vasút és az Utasellátó új ötéves együttműködési szerződését A IV. ötéves terv befejezté­vel lejárt a MÁV-nak az Utasellátó Vállalattal erre az időszakra érvényes együttmű­ködési szerződése. Ezért az 1976-tól kezdődő V. ötéves terv időtartamára új együtt­működési szerződést kötöttek, figyelembe véve a két meg­állapodás között bekövetkezett változásokat A szerződést de­cember 23-án Urbán Lajos, a MÁV vezérigazgatója és Tóth László, az Utasellátó főigaz­gatója írta alá. A vezérigazgató a szerződés­hez fűzött megjegyzéseiben kijelentette: a MÁV az utazás szerves részének tekinti az utasok ellátását étellel, itallal a vasút területén, az utazás egész tartama alatt. Ezért a MÁV az új szerződés értelmé­ben a saját fejlesztési kerete terhére az eddiginél is foko­zottabb mértékben segíti az Utasellátó Vállalatot abban a törekvésében, hogy az ellátás minél korszerűbb, gyorsabb és kulturáltabb legyen. Tóth László főigazgató el­mondta, hogy az új szerződés értelmében a hagyományos vendéglátóipari egységek he­lyett a gyorskiszolgáló éttermi és bisztróhálózatot fejlesztik. A nagy állomásokon és mindazo­kon a helyeken, ahol a ha­gyományos éttermekre megvan a jogos igény és szükséglet, ezek a vendéglátó egységek megmaradnak, ahol azonban ezt semmi sem indokolja, fo­kozatosan áttérnek a gyorski­szolgáló rendszerre. Az új vendéglátóegységeket kivétel nélkül ennek megfelelően te­lepítik. Ilyen a Déli pályaud­var most megnyitott bisztrója is. Ez a hálózatfejlesztés szo­ros összefüggésben áll azzal, hogy növelik az üdítő­italok választékát és megszüntetik a szeszesital-árusítást. A gyors­­kiszolgáló üzletek kizárólag szeszmentesek lesznek, miként több más pályaudvar és most már a Déli pályaudvar biszt­rója is. Ezzel szemben min­denütt olyan ételválasztékot kell biztosítani, ami megfelel az utasok igényeinek. A ha­gyományos éttermekben, az étkezőkocsikban, továbbra is felszolgálnak szeszt, de ide is vonatkozik a szerződésnek az az általános elve, hogy mel­lőzni kell a szeszes italok ke­resletét felkeltő minden mó­dot és eszközt. Nagy gondot fordítanak a szerződés szerint a mozgó szolgálat fejlesztésére a vasút támogatásával. A vonatokon a kosarasok a jövőben sem áru­sítanak rövid italt, növelik el­lenben itt is az ételválasztékot éppen úgy, mint a bisztró­kocsikban. Benne van a szerződésben az is, hogy a pályaudvarokon, az in­duló vonatok mellett, a pe­ronokon ott legyenek a mozgó­szolgálat kocsijai. Fejlesztik az automatahálózatot is. Új a szerződésnek az a szakasza, amely intézkedik, hogy az egészségre ártalmas munkát végző vasutas dolgozók védő­étellel, itallal, a szabadban dolgozók melegítő itallal, a melegártalomnak kitett dol­gozók hűsítő itallal való ellá­tásáról az Utasellátó gondos­kodik, a MÁV megrendelése szerint. (Szász) Urbán Lajos, a MÁV vezérigazgatója és Tóth lászló, az Utas­ellátó főigazgatója aláírja a szerződést

Next