Magyar Vasutas, 1979 (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-13 / 1. szám
1979. JANUÁR 13. MIT KELL TUDNI az alacsony összegű nyugellátások emeléséről? Mint ismeretes, a kormány intézkedésére 1979. január 1-i hatállyal, a rendszeres évenkénti nyugdíjkiegészítésen túl fel kell emelni az 1971 előtti alacsony összegű nyugdíjakat, valamint a később megállapított minimum nyugdíjakat és járadékokat. Ez közel 60 ezer vasutas nyugdíjast érint, melynek évi költségkihatása 1,8 milliárd forint. Saját jogú nyugellátások A rendelkezések értelmében az 1971. január 1. előtt megállapított nyugdíjakat meghatározott összeggel és differenciáltan kell emelni. Azért meghatározott összeggel, mert — a százalékos emeléssel ellentétben — ily módon nem nőnek az azonos időszakban megállapított nyugellátások közötti különbségek, tehát nem keletkeznek újabb feszültségek. A differenciált emelés azt jelenti, hogy a régebben megállapított nyugdíjakat nagyobb összeggel kell emelni, mint az újakat. Az egymást követő nyugdíjrendszerek fejlődése és a bérek rendszeres növekedése miatt, nőtt a lemaradás az újonnan megállapítottakhoz képest. A kortól függő differenciálásra azért van szükség, mert a legidősebb nyugdíjasok már kiegészítő keresethez nem juthatnak. Az emelések — az összeghatárra tekintet nélkül — az 1959. január 1. előtt megállapított nyugdíjakra vonatkoznak. Az 1959. január 1. és 1970. december 31. között megállapított nyugdíjak közül azokat emelik, amelyek összege nem éri el a havi 1800 forintot. A megállapítás időpontjára való tekintet nélkül felemelésre kerülnek a nyugellátások legkisebb összegei (minimum nyugdíjak, a háztartási pótlék) és az az összeghatár, ameddig a nyugdíj házastársi pótlékkal kiegészíthető, s végül az az összeg, ameddig a saját jogú és az özvegyi nyugdíj együttesen folyósítható. A vasutas nyugdíjasokat érintő emelési rendelkezések a saját jogú és a hozzátartozói nyugellátásokra, a házastársi pótlékra és a házastársi pótlékra jogosító összeghatáraira, valamint a saját jogon és az özvegyi jogon járó együttes összegeire terjednek ki. Hozzátartozói nyugellátások összegükre való tekintet nélkül havi 400 forinttal (az évenkénti rendszeres emeléssel együtt legalább havi 470 forinttal) emelkednek az 1954. október 1. előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjak. Havi 300 forinttal (az évenkénti rendszeres emeléssel együtt legalább havi 370 forinttal) emelkednek az 1954. október 1. és 1958. december 31. között érvényben volt jogszabályok alapján megállapított öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjak. Havi 100 forinttal (legfeljebb azonban havi 1800 forinra) emelkednek az 1959. január 1-től érvényben volt jogszabályok alapján az 1971 előtti időponttól megállapított — a havi 1800 forintot el nem érő — öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjak. ,Az így felemelt nyugdíjhoz jár még a havi 70 forint rendszeres emelési összeg. Az a nyugdíjas tehát, akinek a nyugdíja a havi 1700 forintot nem haladja meg, összesen havi 170 forint emelést kap. A megállapítás időpontjára való tekintet nélkül havi 100 forinttal (a havi 70 forint évenkénti rendszeres emeléssel együtt 170 forinttal) emelkednek a nyugdíjak legkisebb összegei. Ennek megfelelően az öregségi nyugdíj legkisebb összege havi 1310 forint. Saját és özvegyi jogon járó nyugdíj összegükre való tekintet nélkül havi 100 forinttal (a havi 70 forint évenkénti rendszeres emeléssel együtt havi 170 forinttal) emelkednek az 1959. január 1. előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított özvegyi, szülői nyugdíjak és árvaellátások, továbbá az e jogszabályok alapján megállapított öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült (a nyugdíjas 1958. december 31-ét követő elhalálozása esetén járó) özvegyi, szülői nyugdíjak és árvaellátások. Havi 80 forinttal (legfeljebb azonban havi 1800 forintra emelkednek az 1959. január 1- től érvényben levő jogszabályok alapján, az 1971 előtti időponttól megállapított árvaellátások, továbbá e jogszabályok szerint 1971 előtt megállapított öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült nyugdíjas 1970. december 31-ét követő elhalálozása esetén járó (havi 1800 forintot el nem érő) özvegyi, szülői nyugdíjak és árvaellátások. Az így felemelt nyugdíjhoz jár még a havi 70 forint rendszeres emelési öszszeg. A megállapítás időpontjára való tekintet nélkül havi 100 forinttal (a havi 70 forint évenkénti rendszeres emelési összeggel együtt havi 170 forinttal) emelkednek a hozzátartozói nyugellátások legkisebb összegei. Ennek megfelelően a legkisebb összegek a következők: Az özvegyi, a szülői nyugdíj és a szülötten árvát megillető árvaellátás havi 1110 Ft. Az árvaellátás havi 910 Ft. Házastársi pótlék A házastársi pótlék összege 1979. január 1-től havi ,500 forint, a korábbi 360 forinttal szemben. Az az összeghatár, ameddig a nyugellátáshoz házastársi pótlék állapítható meg (a havi 70 forint évenkénti rendszeres emeléssel együtt) havi 2000 forint, a korábbi 1700 forinttal szemben. Ha a nyugellátás összege az 1500 forintot meghaladja, házastársi pótlék címén az az összeg jár, amennyi a nyugdíjat havi 2000 forintra egészíti ki. Annál, aki 1978. decemberében házastársi pótlékban részesült, a házastársi pótlék nem lehet kevesebb annál az összegnél, amely az emelésig megilleti. Havi 100 forinttal (a havi 70 forint évenkénti rendszeres emelési összeggel együtt havi 170 forinttal) emelkedik az az összeg, ameddig a saját jogú nyugdíj és az özvegyi nyugdíj együttesen folyósítható. Ennek megfelelően 1979. január 1-től a saját jogú és az özvegyi nyugdíj együttesen havi 1600 forintig folyósítható. 1979. január 1. előtt ez az összeg havi 1430 forint volt. Az emelések végrehajtása A nyugellátások emelését úgy hajtják végre, hogy a jogosultak januárban — a szokásos időpontban — nyugdíjukat már emelt összegben kapják meg az évenkénti rendszeres kétszázalékos, de legalább havi 70 forint emeléssel együtt. A nyugdíjemelést írásban tehát nem kell kérni. A MÁV Nyugdíjhivatalhoz csak a következő esetekben kell kérvényt írni: Házastársi pótlékra jogosító összeg 1978-ban 1790 forint volt. Akinek a nyugdíja ezt az összeget elérte, házastársi pótlékot nem kaphatott. Tekintettel arra, hogy a házastársi pótlékra jogosító összeghatár 1979-től havi 2000 Ft, akinek a nyugdíja ezt az összeget nem éri el, házastársi pótlékot kérhet. Akkor is, ha korábban nem kért, vagy nem kapott. (Természetesen csak abban az esetben, ha az ehhez szükséges egyéb feltételek megvannak.) A házastársi pótlék megállapítását a jogosultság feltételeinek az igazolásával lehet igényelni a MÁV Nyugdíjhivataltól. (A férfi nyugdíjast házastársi pótlék 1979-ben az után a rokkant, vagy az özvegyi nyugdíjra jogosító életkort betöltött felesége, legalább egy éve együtt élő élettársa után illeti meg, akinek a keresete, jövedelme, nyugellátása, baleseti nyugellátása nem haladja meg a havi 1110 forintot. A nyugdíjas nő a háztartásában legalább egy év óta eltartott teljesen munkaképtelen férje után kaphat házastársi pótlékot. Előfordul olyan eset is, hogy a nyugdíjas valamilyen korábbi nyugdíjrendszerben megállapított nyugdíját újabb rendszerű nyugdíjra cserélte át — a nyugdíjazás után végzett munkája alapján — és az emelések következtében magasabb lenne a régi nyugdíja. Az ilyen nyugdíjas kérheti korábbi nyugdíjának emelt öszszegben történő visszaadását. Amennyiben a saját jogú és özvegyi nyugdíjra jogosult özvegy által választottagdíj helyett az emelés következtében a másik, vagyis a szünetelő nyugdíj a kedvezőbb, az özvegy kérheti a korábban választott nyugdíja helyett a kedvezőbb nyugellátás folyósítását. Arany békeplakettes eszperantisták A MÁV Landler Jenő Járműjavító Eszperantó Csoportjának lelkes kollektívája sokat tett az eszperantó nyelv népszerűsítéséért. Rendszeres nyelvtanfolyamok működnek, s kiterjedt levelező kapcsolataik vannak a szomszédos szocialista országok munkás kollektíváival , vasútállomásokkal, járműjavítókkal és mozdonytelepekkel. Szinte naponta érkeznek a járműjavító címére eszperantó nyelven írt levelek, amelyekben tájékoztatják a magyar vasutasokat életükről. Az Országos Béketanács is elismeréssel adózott a Landler járműjavító eszperantistáinak eme tevékenységéért, s az Arany békeplakett kitüntetésben részesítette őket MAGYAR VASUTAS A mikor havazni kezdett ** Vaskó Gyula — nyugdíjas váltókezelő — olyan izgalomba jött, mint hajdanánt az öreg csataló, ha trombitaszót hallott. Az utcában elsőként takarította el kertes háza elől a ha- ■ vat s még a téli álmukat alvó almafáihoz is utat csinált, hogy a medáretetőkig se kelljen a havat taposni. Jól esett a kora reggeli mozgás, de kevés az igényeihez képest. Legszívesebben az egész utcát végigseperte volna, de még szívesebben az állomásra sietne, ha hívnák. De nem szól, nem üzen senki érte, pedig ilyenkor bajban vannak. Amúgy is kevés a csomóponton az állomási ember, ő meg... no meg azért a kis pénzért, mert nincs neki gondja már. A gyerekek felnőttek, a maguk kenyerét eszik, hanem hát jobban telnének a napok. Aztán... — Nincs aztán — torkolta le a felesége, amikor neki is megpendítette, hogy szívesen tisztítaná a váltókat, ha hívnák. — Még csak az hiányzik — porolt tovább az asszony —, hogy ott tartózkodj nekem a havas sínek között. Nem eleget izgultam érted 35 évig? — Jól izgultál — évődött párjával Vaskó —, de ha hívnának azért... — Ülj csak a fenekeden — vágott férje szavába az aszszony —, aztán olvassa, vagy farigcsálj a jó melegben. Vaskó Gyula azonban nem tudott megülni. Különösen, hogy újra elkezdett esni a hó. Felvette a jó meleg vasutas bundáját s elindult az állomásra. A feleségének persze azt füllentette, hogy egyik nyugdíjas társához megy egy kis diskurálásra. Az állomásfőnök majdnem felrikkantott örömében, amikor Gyula bácsi a régi formaságokkal „tisztelettel jelentkezett szolgálattételre”. — Magát az angyalok küldték — lelkendezett tovább az állomásfőnök, majd hirtelen ráncok gyűrődtek a homlokán, de van egy bökkenő Gyula bácsi. — Ugyan mi bökkenő lehet, ha már egyszer itt vagyok? — Az — hümmögött az állomásfőnök —, hogy egy rendelkezés szerint a nyugdíjasokat csak akkor szabad kisegítő szolgálatba állítani, ha újra vizsgáznak annak a munkaterületnek az ismeretanyagából, amit csináltak. A nyugdíjas váltókezelő magabiztosan mosolygott, egyrészt, mert megszokta 35 éven keresztül, hogy a vasutas állandóan tanul, s így mindig vizsgázik, másrészt meg az egyik fiatérmester a csomópontom, akit gyakran meglátogat a toronyban s van lehetősége a rendelkezésekbe is belekukkantani, hát megkérdezte. — Hol találom az oktatótiszt kartársat? — Hát... most mindjárt vállalná Gyula bácsi, hogy ... — ragyogott a szeme az állomásfőnökinek és az öreg vasutas magabiztosan bólintott, aztán ment az intézőhöz, ahol briliánsan megválaszolt mind a tíz feltett kérdésre.. Ebédre haza szaladt, s így szólt a feleségéhez: — Az idő szorongatja őket. odakint... — Kiket? — Hát, az állomásiakat. — Aztán miért fáj az neked? — fogott gyanút az aszszony, s Gyula bácsi így folytatta: — Ejnye már no. Hogy kérdezhetsz ilyet, hiszen emiatt a hó miatt nem állhat meg az élet. A vonatoknak menni kell. — Négy év óta is mennek, amióta nyugdíjba mentél — porolt az asszony. — Csakhogy azóta nem volt ilyen havazás. Tudod mi van most a váltóknál? És nincs elég emberük... — Hát csak odamásztál levén bolond — csapta öszsze kezét a feleség, de már látta, hogy úgy sem bír emberével, hát morcosán megkérdezte: — vacsorát vigyek, vagy pakoljak a táskába valamit? — Abból a kövesztett szalonnából — ragyogott az arca Gyula bácsinak —, aztán forró teát a termoszba. Bár teát adnak majd ott kint is. — Aztán vigyázz magadra — kísérte a kapuig emberét Vaskóné, s ahogy az eltelt években megszokta, hosszan nézett a fiatalosan lépegető férje után, majd hangosan maga elé mormogta: igaza van annak a könyvnek, „akit egyszer a mozdony füstje megcsapott..nem bír az tétlenkedni még nyugdíjas korában sem, ha valami miatt nem szabad a pálya. Dávid József Jó az öreg a háznál VEZÉRIGAZGATÓI DICSÉRETBEN részesítette: Balázs István vezénylőtisztet, Komárom áll.; Balog Mihály vonatvez., Miskolc Tiszai pll.; Bán Károly utazó mozd. felvigy., Mezőhegyes Vont. Főn.; dr. Bánki Jenő műsz. gazd. tanácsadót, KPM Vasúti Főoszt.; Beitlbech József bétán, munkást, Cegléd Vont. Főn.; Bereczki József ügyint., MÁV Hídépítő Főn.; Berekhelyi Gyula lakatost, Landler Jenő Jr. I.; Czétényi Jenő szóig, vez., Jászkisér áll.; Faruglás Ferenc szóig, főn., Bakonyszentlászló áll.; Harsányi Lajos jegyvizsg. Nyíregyháza áll.; Herth Károly anyagterv-készítőt, Északi Jj. II.; Holicza Miklós mozd. vez., Debrecen Vont. Főn.; Illés Endre ügyint., Szombathely Vasútig.; Karajz János felép. munkavez., Sátoraljaújhely Pft. Főn.; Kiss Ernő vonalkez., Mátészalka Pft. Főn.; Kiss Ilona ügyint., Szeged áll.; Kismihók Sándorné rakt. munkást, MÁV Landler Jenő Osztószertárfőn. ; Kovács Sándor rakt. munkást, Bp. Józsefváros áll.; B. Könczöl János kocsirend., Bp. Az utasokért... Pécs állomáshoz 170 személykocsi tartozik. Ezek nagyobb műszaki ellenőrzését a lakatos- és elektromos-brigádok négyhetenként végzik. Ellenőrzik a villamossági berendezéseket, a fűtést és a nyílászáró szerkezeteket. Képünkön az egyik brigád megbeszéli a legfontosabb teendőket Az elektromos berendezések ellenőrzése (Zelman Ferenc felvételei) 3 Nyugállományba vonulásuk alkalmából — több évtizeden keresztül végzett példamutató munkájuk elismeréséül — a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesítette: Erős József asztalost, MÁV Szak- és Szerelőip. Főn.: Mohácsi László vonali tartalékost, Berente Széneit. MUNKA ÉRDEMREND ezüst fokozata kitüntetésben részesítette: Forczek Ferenc villamosmozdonyvez. Bp. Keleti Vont. Főn.: Gyöngyösi Pál állomásfőnököt, Tokaj áll.; Tóth Józsefné keresk. üzemfőnökhelyettest, Tapolca Körzeti Üzemfőnökség. MUNKA ÉRDEMREND bronz fokozata kitüntetésben részesítette: Benda Ferenc mozd. , felvigy., Celldömölk Vont. Főn.; Czömpöly Elemér állomásfőnököt, Boly áll.; Gergely József főép. vezetőt, Debrecen Ép. Főn.; Gáspár Imre csiszolót, Északi Jj. U.; Szamosközi János állomásvezetőt, Gyoma áll.; Tóth Endre szertárfőnököt, Pusztaszabolcs Szertárfőn. A közlekedés- és postaügyi miniszter KIVÁLÓ MUNKÁÉRT kitüntetésben részesítette: Bukovszky Ferenc műsz. főcsop. vezetőt, Dombóvár Bp. Főn.; Dénes Mihály tolatásvez., Dorog áll.; Herceg Lajos lakatost, Debrecen Jj. U.; Herendi István oszt. vez. BVKH; Kiss Dániel ügyint., Miskolc-Gömöri pll.; Kocsis András lakatos csop. vez., Szolnok Jj. U.; Kónya Károly oszt. vez., Szeged Vasútig.; Pulai József kocsimestert, Szombathely áll.; Som János műszerészt, Balparti BBFF; Sós Ferenc művezetőt, Vác Pft. Főn.; dr. Varga László szakoszt. vez. helyettest, KPM Vasúti Főoszt. MINISZTERI DICSÉRETBEN részesültek: Antal József lakatos csop. vez., Miskolc Js. U.; Borlai Jenő áll. főn. helyettes, Bp. Déli pll.; Hamza Lajos áll. főnök, Nagykőrös áll.; Kiss István gőzmozd. vezető, Hatvan Vont. Főn.; Nagy Sándor oktatótiszt, Fényeslitke áll.; Péterfy Sándor mozd vezető, Dunaújváros Vont. Főn.; Tassi József revizor, Bp. Vasútigazgatóság. A MÁV vezérigazgatója Kőbánya-teher áll.; Kőrössy S. János áll. főn. helyettest, Hatvan áll.; Magyar István vonatvez., Vill. Felsővez. Bp. Főn.; Magyar Józsefné galvanizáló szakmunkást, Dunakeszi Jj. U.; Nagy Béla oszt. vez., Miskolc Jj. U.; Nagy Sándor belső ell., Bp. Józsefváros áll.; Palotás Györgyné ügyint., Jobbparti BBFF; Saly Kálmán anyaggazdálkodót, Szombathely TBEF; Siroki Gyuláné ügyint., Debrecen áll.; Solti Tivadar ügyint., KPM Vasúti Főoszt.; Sólyomvári János csop. vez., Pécs Vasútig.; Szabadosi Vendel szertári munkást, Sátoraljaújhely Szertárfőn.; Szekeres Mátyás felépítm. vonalkezelőt, Bp. Angyalföld Pft. Főn.; Szerző Péter munkavez., Szentes Bp. Főn.; Szmolicza József asztalost, Bp. Keleti pu. Műsz. Kocsiszolg. Főn.; Szőke Lajos kocsiint., Pécs Vasútig.; Tislér István szem. vezetőt, Jobbparti Épületfenntartó Főn.; Tóth József művez., Bp. Keleti pu. MÁV Vill. Fenntart Főn.; Tóth Sándorné hőközpontkezelőt, Landler Jenő Jj. I.; Újvárosi István vonatfékezőt, Püspökladány áll.; Vadász Béla fegyelmi vizsgálót, Pécs Vasútig.; Veres Sándor vasútőrt, Miskolc Jj. I.; Zajacz András anyaggazdálkodót, Szajol áll.; Zentai Lajosné ádóeszköznyilvántartót, TBEF. Hosszú időn keresztül végzett kiemelkedő munkájuk elismeréséül — a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesítette: Kiss Károly mozdonyfelvigyázót, Miskolci Vont. Főn.: Rontó Károly mozdonyvezetőt, Szolnok Vont. Főn. MUNKA ÉRDEMREND ezüst fokozata kitüntetésben részesítette; Szathmári Tibor művezetőt, Debrecen áll. A kitüntetéseket Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója adta át. Nyugállományba vonult vasutasok kitüntetése