Magyar Zene, 1960 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1960 / 2. szám - Aczél György: Aczél György, a Művelődésügyi Miniszter első helyettesének megnyitó beszéde az Erkel-konferencián
ACZÉL GYÖRGY, A MŰVELŐDÉSÜGYI MINISZTER ELSŐ HELYETTESÉNEK MEGNYITÓ BESZÉDE AZ ERKEL-KONFERENCIÁN Kedves Elvtársak! Tisztelt Barátaink! Engedjék meg, hogy üdvözöljem Önöket a Magyar Népköztársaság Művelődésügyi Minisztériuma nevében. S hogy egy ennél jóval szélesebb kör: a zeneszerető laikusok, a zenét élvező emberek nevében is külön szeretettel, tisztelettel üdvözöljem Önöket, akik nem kisebb feladatot választottak élethivatásul, mint a legmélyebb, leginkább érzelmekhez szóló művészet tudományos törvényeinek kutatását. Ne vegyék önzésnek, hogy amikor e rövid megnyitóban a közönség, a muzsikaélvező emberek nevében beszélek, először is önmagunkról szeretnék néhány szót szólni. A mi nemzeti operánk része volt a mi nagy harcunknak, amelyet a múlt században vívtunk nemzeti és népi elnyomásunk ellen. Elbukott forradalmunk talaján virágzott ki 1848 után. A magyar nép történelmében a művészetnek sajátos szerepe volt abban az időben, amikor hallgatott a politika, és elhallgattak, vagy még csak harcra készültek a fegyverek. A művészet élen járt abban a küzdelemben, ami a nemzetre, a népre várt. Talán jelképesnek vehetjük a magyar irodalomnak a bukott forradalom után megszülető egyik legnagyobb versét, „A vén cigány”-t, amelyik a történelem apokaliptikus vízióját fölrajzolva azzal végződik: „Lesz még egyszer ünnep a világon!” Ez adott biztatást, reményt. És mint az irodalom testvéröccse, nemzetünk ügyének későn született kisebb gyermeke született meg Magyarországon s virágzott ki az elsősorban Erkel nevéhez — de nem egyedül az övéhez — fűződő nemzeti opera. A mi operánkban, ha Önök itt elemezni fogják, azt hisszük: meg fogják találni az azonosságot, a többi keleteurópai néppel. Sokkal több lesz e testvéri, közös sorsú népek között az azonosság, mint a különbség. Mi úgy érezzük: nálunk és a keleteurópai országok történetében közös, hogy a művészek számára a hit a nép s a haza fölszabadításában együtt jelentkezett a művészetben való hittel, a nép ügyéért való lelkesedés a művészi lelkesedéssel, élő és eleven volt akkor ez a szolgálat a szó legjobb értelmében: a művészetet a nép ügyének a szolgálatába kell állítani!