Magyar-Zsidó Szemle 1. (1884)
1884 / 9. szám - ÉRTESÍTŐ - Országvilág - Seltmann Lajos: Külföldi utamból. Németország - B. H.: Gácsországból
ORSZÁGVILÁG. 588 »Bizonyosan Ön is egyik jövendő kollégánk, hanem kissé korán állított be. Mi még csak most készülünk a témákra. Ön szintén medikus» vagy talán épen theologus?« szólított meg a fiatal emberek egyike, míg a többiek is válaszomat lesték. »Igen, uraim, én theologus vagyok, de fájdalom, már nem többé tanuló ; én már több mint hat év óta, egy magyar község igájában izzadok.« — »Ah, tehát Ön rabbi Magyarországban.« — »Igen.« — »És Ön ezt sajnálkozva mondja?«— »Azt sajnálom, hogy a tanulói évek rám nézve már eltűntek, pedig az emberi élet legszebb korszakát teszik.« — »Magyarországban meglehet, de itt nálunk bizony épen nem. Mondhatom önnek, egy német egyetemen tanulni, valóságos gyötrelem. Némely német professzornak jobb lett volna nem is születnie. Ott ültem épen ma két óra hosszat az »izzasztóban«. Önnek képzelete sincs arról, hogyan gyötörtek ezek az emberek a vizsgálaton. Hanem meg is boszultam magam ; amint az »izzasztó« ajtaját magam után betettem, nagy betűkkel odamázoltam föléje : »Lasciate ogni speranza voi eh’entrate !« (Ide belépve, minden reményről tegyetek le !) Hangos kaczagással jutalmazta az egész társaság a jókedvű medikus előadását. »És hát Önöknél milyenek a viszonyok?« kérdé most tőlem a mellettem ülő jogász, »hány egyetemök van Önöknek ?« »Kettő«, felelém, »hanem a harmadik tervezésével épen most foglalkozunk.« »No az nem valami sok, mi átengedhetnénk Önöknek néhányat, nekünk úgyis van 24.« »Hanem a helyett aztán annál több Önöknél a kávéház és vendéglő, « jegyzé meg egy másik, a többiek helyeslő hahotája között. »Magyarországban csakugyan víg gyöngyélete lehet az egyetemi tanulónak. A múlt évben, a többi között, egy magyar kollégám is volt, aki egész komolyan állította, hogy Budapesten vannak harmadéves jogászok, akik még három előadásban sem vettek részt, hanem évről-évre a korcsmákat bújják. No már, uraim, az csak mégis paradicsomi víg élet !« »Okosan teszik azt a magyar tanulók«, vélekedik ismét jobboldali szomszédom, »nem volna eszek, ha korcsmázás helyett tanulnának. Mi szükség van olyan országban a komoly tanulásra, ahol az igazságügyminiszter dajkamesék után indul, vagy ahol tapasztalatlan jogászkák is országos képviselőkké lehetnek ? Fiúk, mondok én nektek valami okosat : menjünk valamennyien Magyarországba s választassuk meg magunkat honatyákká. Csak az a kár, hogy sémiták vagyunk.«