Magyar Zsidók Lapja, 1939 (1. évfolyam, 1-45. szám)
1939-04-13 / 14. szám
5 ál német mattekültek. istmts&te&efa. Amit Anglia tesz üldözött-kivert német hittestvéreinkért, több mint emberbaráti kötelesség. Az maga a megváltás munkája. Dr. Hertzchief rabbi pészach második napján a Hamstead Synagogueban még fokozottabb segítőmunkára buzdított: "Nem adhatunk annyit a német zsidóknak, mint amennyit tőlük kapott a vilg zsidósága a múlt században.“ A részvét és együttérzés ritkaszép újabb gondolatát váltotta ki most az ün-nep. Három külön istentiszteletet rendeztek a német „refugeek“ számára, az elsőtáprilis 7-én, pénteken este, a Hamstead Synagogueban. A templomot zsúfolásig megtöltötte a hazájukat vesztettek serege. Mindenik arc és minden szempár külön tanulmány tárgya lehetett volna: életsorsot és szomorú gondolatokat tükrözött. Egy-egy lehajtó főre rátévedek: egyetemi tanár volt Berlinben, dúsgazdag kereskedő Bécsben, híres orvos, ügyvéd, körülöttem néhány nagynevű rabbi. Az arcok körülöttük elmosódnak s helyettük otthonhagyott vagy eltűnt övéiket látják :szülőt, testvért, feleséget, gyermeket, barátot. És beszélgetnek velük. Látom, sokaknak az ajka mozog. A chief rabbi néhány meleg bevezető szava simogatja őket: „Áldottak legyetek jöttötökben!“ Németül beszél. A telkükben meggyülemlett sok emlék a múltból s a jelen sok keserűsége szeretne előtörni, hogy egy kissé megkönynyebbedjék Dr. Jospe berlini rabbi eszményien szép szónoklata megnyitja a zsil Upeket. A könnyekét. Azt fejtegeti, hogy válaszúton állni nem jelenti egyszersmind az út végét is. Bessédének gerince filozófia és történelem. Majd személyes élményekbe csap át, hogy ők csak puszta életüket mentették át új hazájukba, de itt nem azok, akik otthon voltak. Idegenek és nincstelenek. Mindenük otthon maradt, csak a hitet és zsidó szívüket hozták magukkal. Első péntekestejét londoni kis szobájában egyedül ünnepelte. De a kicsiny szobát betöltötte a péntek esti gyertyák fénye, a kioldás és az áldás szavai. Egy darab az otthon melegéből s ő nem volt egyedül. Romok mindenütt — fejezi be beszédét. De a romok fölébe erős, acélos akaratú fiatalok fognak állni s a romokból még egyszer élet fog fakadni. Az arcokon hangtalanul patakzanak végig a könnyek. Merthogy mindannyian erős férfiak. Ott fenn a karzaton hangosan zokognak, ők nem szégyentik érzékeiket. A kis Iritz, aki egy héttel ezelőtt menekült szüleivel Pozsonyból, most hirtelen görcsösen átöleli az édesapját. Valami nagyon szép jutott eszébe, vagy valami na- H» Jól karbantartásra, javításra, helly «,fda« sserplékre és alkatrészre van szüksége, forduljon Kalmár Krnó céghess. Akár*fa-utca 9. ». Telefon: 14-1099־ 1939 ÁPRILIS6, A MAGYAR ZSIDÓK LAPJA 460 m domárjese*tedik. gyon nagy érzés szállta meg. A kórus éneke felrázza az álmodókat. Vége az igézetnek .. . (London) Dr. Scheiber Sándor ál hepuiátéh&H Az elmúlt héten tizenkét csehszlovák zsidó menekült Lengyelországból repülőgépen a London mellett lévő repülőtérre érkezett. Az angol kormány eredetileg vonakodott nekik a letelepedésre engedélyt adni, miután irataik nem voltak rendben, most azonban, hogy egy angolzsidó szervezet jótállást vállalt a megélhetésükért, engedélyt nyertek az Angliában való maradásra. A tizenkét menekülőnek regényes útja ott kezdődik, hogy Csehszlovákiából először Lengyelországba menekültek, ott 500 fontért kibéreltek egy repülőgépet. Először Dániában próbálkoztak meg, ott azonban nem sikerült letelepedési engedélyt kapniok. Innen Angliába repültek. Minthogy okmányaik nem voltak rendben, a hatóságok éjszakára börtönbe helyezték őket, majd a külügyi hivatal tíz utasnak megtagadta a letelepülést és utasította őket, hogy repülőgéppel Varsóba térjenek vissza. Megrendítő jelenetek játszódtak le, miközben ezeket a visszatérésre ítélteket a repülőtérre kísérték. Dulakodni kezdtek a biztonsági szervekkel, mert azt mondották, hogy a repülőgép a halálba viszi őket, sírógörcs és ájulás közben azzal fenyegetőztek, hogy amennyiben mégis repülőgépre kell szállniuk, akkor valamennyien kiugranak a gépből. A dán pilóta erre való hivatkozással vonakodott őket a gépbe felvenni. Végül is azzal a tervvel foglalkoztak, hogy odabilincselik őket a repülőgéphez, amikor végre megérkezett a felszabadító engedély. Baker a brit kormány figyelmébe ajánlotta a skandináv államokban már életbe léptetett intézkedést, mely szerint a postai értékjegyek vásárlásánál a közönségtől a kivándorolt céljaira pótlékot szednek, amit egy pennys pótlék szedésével Angliában is meg kellene honosítani. Ezenkívül a mintegy tízmillió fontra értékelendő telepítési alapra nyilvános kölcsön kiírását javasolta s iparoskodott igazolni, hogy az ilyen kölcsön kibocsátása kitűnő beruházásnak fog kint nyúlni. Baker után Wedgwood ezredes szólalt fel, aki tiltakozott az ellen, hogy a zsidó menekülteket Hondurasba vagy Brit-Guionnába, általában pedig tropikus országokba akarják letelepíteni, ami egyértelmű volna a deportálással. Az üldözött zsidókat, akik mindenütt hű polgárai voltak hazájuknak lehetőleg Palesztinában kell letelepíteni , Angliának egyetlen szava elég volna, hog a zsidók szenvedéseinek véget vessen. A felszólalásokra a kormány nevében Winkrlon lord, az eviani bizottság elnöke felelt. — Senki sem ismeri jobban annak a tragt* diának szomorú részleteit, amely a zsidói* ságra szakadt, mint én, aki nap-nap méllett foglalkozom e kérdéssel — kezdte Wirtterton. Azokat az országokat, amelyek segíteni tudnak, az Evian-bizottság három kategóriába osztja. Az egyikbe az átmeneti menekülést nyújtó országok tartoznak, a másikba azok, amelyek az egyenkénti bevándorlást megengedik, a harmadikba pedig azok a gyér népességű országok, amelyek állandó letelepülésre nyújtanak lehettőséget. A brit kormány azzal járult hozzá a probléma megoldásához, hogy 1933 márciusától 1938 márciusáig 7635 német menekültet fogadott be. 1939 februárjában 14.5431 német, osztrák és csehszlovák menekült volt Angliában, amihez még 4400 gyermek járult. Ami az egyes bevándorlókat illeti, ezeknek száma jóval nagyobb, mint ahogy általában gondolják. A pesszimisztikus felfogások ellenére az a véleményem, hogy ha időt hagynak rá, a problémát meg fogjuk oldani. Idő kérdése az egész és remélem, hogy a német birodalmi kormánnyal sikerül megegyezni, hogy a kivándorlók vágyó* nuknak legalább egy részét — huszonöt szá* zalékról van szó — kivihessék és öt ért alatt valamennyit elbocsátják. Ilyen meg*egyezés nélkül a német zsidók problémájA* nak megoldása teljesen lehetetlen, csak ha a kérdésnek ez a része megoldást nyer, áll elő az a másik, hogy hova lehet telepíteni őket. Türelmetlnül várom azokat a telepí tési terveket, amelyeknek kidolgozása folyai*matban van. A gyarmatügyi hivatal minden tekintetben támogat törekvéseimben Különös köszönet illeti hoosevelt elnök ura, akinek befolyására és buzgalmára vizsgáld* bizottság dolgozik Brit-Guianában s remé* lem, hogy jelentését mihamarabb mer?é kapom. Egy másik bizottság Észak-Jrhode* siába ment, ahol, amint remélem, lehetsé ges lesz a telepítés. Ugyanez a bizottság fogja megvizsgálni a Nyassa telepítési lehetőségeit is, végül pedig Dominica és BriA* Honduras tett ajánlatokat, amelyeket rtt gyarmatügyi hivatal éppen most vizsgál fe lül. Ami Tanganyicát illeti, különböző körökben azt a véleményt nyilvánították, hogy a zsidók kivándorlása erre a területre ném ajánlatos. Meg kell még említenem a dormi rigói köztársaság ajánlatát, amely százezer kivándorló befogadására vonatkozik , hogy a Philippi-szigeteken való telepítés is tanulmány tárgyát képezi. ál zozidó kivándorlás phnsionája vá anpo£ adóáház előtt Az angol alsóház április hatodiki ülése beható vitát folytatott a menekültügyi problémáról, különös tekintettel a zsidó kivándorlás kérdésére. A nagyérdekű vitát Baker Noel munkáspárti képviselő felszólalása vezette be, aki a következőket fejtette ki: — A zsidó kivándorlás ügye túljutott azon a ponton, hogy pusztán humanitárius kérdést lássanak benne. Egész Európára kiható, nagyfontosságú politikai és gazdasági kérdéssé vált. A gyér lakosságú tengerentúli államoknak a zsidók befogadása előnyükre válna, mert a zsidó nép békés és szorgalmas, kiválóan szakképzett és nagy intelligenciájú emberanyaggal gazdagítaná népességüket s okvetlen emelné az általános életszínvonalat. A kérdés pénzügyi részének megoldására