Magyar Zsidók Lapja, 1939 (1. évfolyam, 1-45. szám)

1939-04-13 / 14. szám

­5 ál német mattekültek. istmt­s&te&efa. Amit Anglia tesz üldözött-kivert német­­ hittestvéreinkért, több mint emberbaráti kötelesség. Az maga a megváltás munkája. Dr. Hertz­chief rabbi pészach második napján a Hamstead Synagogueban még fokozottabb segítőmunkára buzdított: "Nem adhatunk annyit a német zsidók­­nak, mint amennyit tőlük kapott a vi­lg zsidósága a múlt században.“ A részvét és együttérzés ritkaszép újabb gondolatát váltotta ki most az ün-­nep. Három külön istentiszteletet rendez­­tek a német „refugeek“ számára, az elsőt­­április 7-én, pénteken este, a Hamstead Synagogueban. A templomot zsúfolásig megtöltötte a hazájukat vesztettek serege. Mindenik arc és minden szempár külön tanulmány tár­­gya lehetett volna: életsorsot és szomorú gondolatokat tükrözött. Egy-egy lehajtó főre rátévedek: egyetemi tanár volt Ber­­linben, dúsgazdag kereskedő Bécsben, hí­­res orvos, ügyvéd, körülöttem néhány nagynevű rabbi. Az arcok körülöttük elmosódnak s he­­lyettük otthonhagyott vagy eltűnt övéi­­ket látják­ :szülőt, testvért, feleséget, gyer­­meket, barátot. És beszélgetnek velük. Lá­­tom, sokaknak az ajka mozog. A chief rabbi néhány meleg bevezető szava simo­­gat­ja őket: „Áldottak legyetek jöttötök­­ben!“ Németül beszél. A telkükben meggyülemlett sok emlék a múltból s a jelen sok keserűsége sze­­retne előtörni, hogy egy kissé megköny­­nyebbedjék Dr. Jospe berlini rabbi esz­­ményien szép szónoklata megnyitja a zsil Upeket. A könnyekét. Azt fejtegeti, hogy válaszúton állni nem jelenti egyszersmind az út végét is. Be­­ssédének gerince filozófia és történelem. Majd személyes élményekbe csap át, hogy ők csak puszta életüket mentették át új hazájukba, de itt nem azok, akik otthon voltak. Idegenek és nincstelenek. Minde­­nük otthon maradt, csak a hitet és zsidó szívüket hozták magukkal. Első péntek­­estejét londoni kis szobájában egyedül ünnepelte. De a kicsiny szobát betöltötte a péntek esti gyertyák fénye, a kioldás és az áldás szavai. Egy darab az otthon me­­legéből s ő nem volt egyedül. Romok min­­­denütt — fejezi be beszédét. De a romok fölébe erős, acélos akaratú fiatalok fognak állni s a romokból még egyszer élet fog fakadni. Az arcokon hangtalanul patakzanak vé­­gig a könnyek. Merthogy mindannyian erős férfiak. Ott fenn a karzaton hango­­san zokognak, ők nem szégyentik érzé­­keiket. A kis Iritz, aki egy héttel ezelőtt mene­­kült szüleivel Pozsonyból, most hirtelen görcsösen átöleli az édesapját. Valami na­­gyon szép jutott eszébe, vagy valami na- H» Jól karbantartásra, javításra, hel­ly «,fda« sserp­lékre és alkatrészre van szük­sége, forduljon Kalmár Krnó céghess. Akár*fa-utca 9. ». Telefon: 14-1099־ 1939 ÁPRILIS­­6, A MAGYAR ZSIDÓK LAPJA 4­60 m dom­ár­jese*tedik. gyon nagy érzés szállta meg. A kórus éneke felrázza az álmodókat. Vége az igézetnek .. . (London) Dr. Scheiber Sándor ál hepuiátéh&H Az elmúlt héten tizenkét csehszlovák zsidó menekült Lengyelországból repülő­­gépen a London mellett lévő repülőtérre érkezett. Az angol kormány eredetileg vonakodott nekik a letelepedésre enge­­délyt adni, miután irataik nem voltak rendben, most azonban, hogy egy angol­­zsidó szervezet jótállást vállalt a meg­­élhetésükért, engedélyt ny­ertek az Ang­­liában való maradásra. A tizenkét menekülőnek regényes útja ott kezdődik, hogy Csehszlovákiából elő­­ször Lengyelországba menekültek, ott 500 fontért kibéreltek egy repülőgépet. Elő­­ször Dániában próbá­lkoztak meg, ott azonban nem sikerült letelepedési enge­­délyt kapniok. Innen Angliába repültek. Minthogy okmányaik nem voltak rend­­ben, a hatóságok éjszakára börtönbe he­­lyezték őket, majd a külügyi hivatal tíz utasnak megtagadta a letelepülést és uta­­sította őket, hogy repülőgéppel Varsóba térjenek vissza. Megrendítő jelenetek játszódtak le, miközben ezeket a visszatérésre ítélteket a repülőtérre kísérték. Dulakodni kezd­­tek a biztonsági szervekkel, mert azt mondották, hogy a repülőgép a halálba viszi őket, sírógörcs és ájulás közben az­­zal fenyegetőztek, hogy amennyiben mé­­gis repülőgépre kell szállniuk, akkor va­­lamennyien kiugranak a gépből. A dán pilóta erre való hivatkozással vonakodott őket a gépbe felvenni. Végül is azzal a tervvel foglalkoztak, hogy odabilincselik őket a repülőgéphez, amikor végre meg­­érkezett a felszabadító engedély. Baker a brit kormány figyelmébe ajánlotta a skandináv államokban már életbe lé­ptetett intézkedést, mely szerint a postai érték­­jegyek vásárlásánál a közönségtől a kiván­dorolt céljaira pótlékot szednek, amit egy­ pennys pótlék szedésével Angliában is meg kellene honosítani. Ezenkívül a mintegy tízmillió fontra értékelendő telepítési alapra­ nyilvános kölcsön kiírását javasolta s iparos­kodott igazolni, hogy az ilyen kölcsön ki­­bocsátása kitűnő beruházásnak fog kint nyúlni. Baker után Wedgwood ezredes szólalt fel, aki tiltakozott az ellen, hogy a zsidó­ menekülteket Hondurasba vagy Brit-Guion­nába, általában pedig tropikus országokba akarják letelepíteni, ami egyértelmű volna a deportálással. Az üldözött zsidókat, akik­ mindenütt hű polgárai voltak hazájuknak lehetőleg Palesztinában kell letelepíteni , Angliának egyetlen szava elég volna, hog­­ a zsidók szenvedéseinek véget vessen. A felszólalásokra a kormány­­ nevében Wink­rlon lord, az eviani bizottság elnöke felelt. — Senki sem ismeri jobban annak a tragt* diának szomorú részleteit, amely a zsidói* ságra szakadt, mint én, aki nap-nap mél­lett foglalkozom e kérdéssel — kezdte Wirt­­terton. Azokat az országokat, amelyek segí­­teni tudnak, az Evian-bizottság három kat­­egóriába osztja. Az egyikbe az átmeneti menekülést nyújtó országok tartoznak, a­ másikba azok, amelyek az egyenkénti be­­vándorlást megengedik, a harmadikba pe­­­dig azok a gyér népességű országok, am­e­lyek állandó letelepülésre nyújtanak lehet­­tőséget. A brit kormány azzal járult h­ozzá­ a probléma megoldásához, hogy 1933 már­­ciusától 1938 márciusáig 7635 német mene­­kültet fogadott be. 1939 februárjában 14.5431 német, osztrák és csehszlovák menekült volt Angliában, amihez még 4400 gyermek­ járult. Ami az egyes bevándorlókat illeti, ezeknek száma jóval nagyobb, mint ahogy­ általában gondolják. A pesszimisztikus fel­­fogások ellenére az a véleményem, hogy ha időt hagynak rá, a problémát meg fogjuk oldani. Idő kérdése az egész és remélem, hogy a német birodalmi kormánnyal sike­­rül megegyezni, hogy a kivándorlók vágyó* nuknak legalább egy részét — huszonöt szá* zalékról van szó — kivihessék és öt ért alatt valamennyit elbocsátják. Ilyen meg*­egyezés nélkül a német zsidók problémájA* nak megoldása teljesen lehetetlen, csak ha­ a kérdésnek ez a része megoldást nyer, áll elő az a másik, hogy hova lehet telepíteni őket. Türelmetlnül várom azokat a telepí­ tési terveket, amelyeknek kidolgozása folyai*­matban van. A gyarmatügyi hivatal minden tekintetben támogat törekvéseimben Kü­lö­­nös köszönet illeti h­oosevelt elnök ura, akinek befolyására és buzgalmára vizsgáld* bizottság dolgozik Brit-Guianában s remé* lem, hogy jelentését mihamarabb mer?é kapom. Egy másik bizottság Észak-Jrhode* siába ment, ahol, amint remélem, lehetsé­ ges lesz a telepítés. Ugyanez a bizottság fogja megvizsgálni a Nyassa telepítési lehe­­tőségeit is, végül pedig Dominica és BriA* Honduras tett ajánlatokat, amelyeket rtt gyarmatügyi hivatal éppen most vizsgál fe­ lül. Ami Tanganyicát illeti, különböző kö­­rökben azt a véleményt nyilvánították, hogy a zsidók kivándorlása erre a területre ném­ ajánlatos. Meg kell még említenem a dor­mi rigói köztársaság ajánlatát, amely száz­­ezer kivándorló befogadására vonatkozik ,­ hogy a Philippi-szigeteken való telepítés is tanulmány tárgyát képezi. ál zozidó kivándorlás phnsionája vá anpo£ adóáház­ előtt Az angol alsóház április hatodiki ülése beható vitát folytatott a menekültügyi problémáról, különös tekintettel a zsidó kivándorlás kérdésére. A nagyérdekű­ vitát Baker Noel munkáspárti képviselő felszóla­­lása vezette be, aki a következőket fej­­tette ki: — A zsidó kivándorlás ügye túljutott azon a ponton, hogy pusztán humanitárius kér­­dést lássanak benne. Egész Európára ki­­ható, nagyfontosságú politikai és gazdasági kérdéssé vált. A gyér lakosságú tengeren­­túli államoknak a zsidók befogadása elő­­nyükre válna, mert a zsidó nép békés és szorgalmas, kiválóan szakképzett és nagy intelligenciájú emberanyaggal gazdagítaná népességüket s okvetlen emelné az általá­­nos életszínvonalat. A kérdés pénzügyi részének megoldására

Next