Magyarország, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)
1861-02-23 / 45. szám
1§01. — I. évfolyam SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK Hi' 77 " M?GJELEN Vitéz 4. sz. I. emelet. , , , i „ 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 7. 3-szorinál 5 ájkr. ünnep- és vasárnapot követő napok kivétt t ttamat kéretnek, hogy a lap szellem, részét illeto minden közleményt a szerkesztő- Bélyegdíj külön 30 új kr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 26 ájkr. telével minden nap. KIADÓ-HIVATAL séghez intézzenek.—A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények _ . . . címm‘i>i * „ . TT.i A 1--1.1 -1 a kiadó-hivatalhoz intézendők ESy«» példányok OSTERLAMM K. és LAMPEL ROBERT ktnyvkereskedőknel ELŐFIZETÉSI ÁR . ________ Urtér 4. sz. földszint. •* 61“ao hivatalhoz intézendok. ma jkrajczáron kaphatók. Egészév 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. Előfizetési hirdetés. Előfizetést nyitunk a „Magyarország“ marcz.—júniusi 4 havi folyamára 6 ft 50 krral. A „Magyarország“ kiadó hivatala. 45. sz. Szombat, február 33. PEST, februárius 22. Külföldi szemle. A párisi értekezlet a syriai ügyben, f. hó 19-én ült össze a külügyi hivatalban. Ennyi az egész, mit e fontos kérdésről e pillanatban tudunk. Thouvenel sürgönye, melyet e tárgyban az idegen udvarokhoz küldött, csak annyit ad értésünkre, hogy Syria megszállása, nem politikai, de emberiségi okból történt s hogy az illető hatalmak beleegyezésétől függ : ott maradjanak továbbra is a franczia seregek, vagy nem! Az angol lapok, az egy Chronicle kivételével, mely bonapartisticus lap — ellene vannak a franczia megszállásnak. A Post, mely máskor olyan higgadt, egészen kikel magából, ujjain számlálja , hogy áll majd a szavazat az értekezlet zöld asztalánál ? A további megszállás mellett lesz majd Oroszország — mely a török birodalom bármely megcsonkításának örül, — Poroszország, mely a Post szerint az orosz zsebében van, és természetesen Francziaország. Az occupatio ellen lesz Anglia, annálfogva Törökország és Ausztria is — tehát 3 szavazat három ellen. Ez a Post reménysége, mely sok képen meghiúsulhat. A belga lap londoni levelezője más szemüvegen látja a dolgot.Szerinte Anglia már csak azért is beleegyez a további franczia megszállásba, hogy is olálva ne maradjon, hanem egyúttal a londoni kabinet is küld egy kis expeditiót Syriába, hogy a franczia befolyást ellensúlyozza. Mindenesetre kora dolog volna a két nyugati hatalom közt, a syriai ügyben szakadásra számítani, erre semmi előzmény nem jogosít. A „Nord“ ugyan élesen kiemeli azon gondolkozásbeli közösséget, mellyel a franczia és orosz konstantinápolyi követek a portánál felléptek. Az „északi méh“, mely után a „Nord“ beszél, egy permanens konferencziát is emleget, mely a keresztyének ügyeinek védelmére Konstantinápolyban lenne felállítandó, s melyet ugyanott a franczia követ sürgetett volna. De ez egész eljárás épugy lehet előzékenységi rendszabály (egy szavazat biztosítására a párisi értekezleten), mint hasonló politikai sugallatból ered, ha Napoleon Turinban lépést tett az iránt, hogy Mieroslawsky a lengyel légió alakításával felhagyjon. Ha az orosz érzelmű lapok nyilatkozataira valamit adunk, másrészről kötelességünk megemlíteni, hogy az Opinion nationale, Napoleon herczeg közlönye, a keleti kérdés alakulását más irányban és más tényezők által fejtegeti. A krimiai háborúnak — úgymond — épen a volt a czélja, hogy Oroszország keletről elszoktassék! Nem Syriában, de az európai török tartományokban fog megoldása felé indulni a keleti kérdés, felszabadulván azon különböző fajok, melyeknek a szlávok csak kisebb részét teszik. A román, a bolgár, a görög zászlók, a szerb és montenegrói lobogókkal, együtt fogják itt, nyugat civilisatióját terjeszteni, melynek világító tornya keletre Magyarország. Victor Emanuel trónbeszédét most egész terjedelmében ismerjük. Az angol lapok el vannak általa ragadtatva Mi elmondtuk felőle véleményünket. Most csak azt a kiigazítást adjuk hozzá, hogy Garibaldi neve nincs ugyan benne szó szerint említve, de oly világos czélzás történik reá, hogy vak a ki rá nem ismer : „Vitéz ifjak, egy hadvezér által vezetve, kinek neve a legtávolabb világrészeket betölti, megmutatták, hogy sem a szolgaság, sem a balsors az olasz népet el nem satnyitotta. Tetteik nagy bizalmat öntöttek a nemzetben stb. Belföldi szemle. — Kolozsmegye számos tagjai e hó 17-dikén Kolozsvárt Ujfalvy Sándor urnái tanácskozmányba gyűlvén, elhatározták, hogy a tanácskozmány nézeteit s kérelmét egy küldöttség tolmácsolja b. Kemény Ferencz urnak. E küldöttség vezetője, id. gr. Teleky Domokos megbízatásához képest, a köztiszteletü főhivatalnok üdvözlése után, legelőbb is — mint a „Korunkban“ olvassuk — legsajnálatosabb eseménynek nyilvánította, hogy a m. év oct. 20-án kiadott diploma alkalmával Erdély sorsa a testvérhazáétól elválasztatott, s miután átalában az egyetemes haza alkotmányos és törvényes igényeinek távol se tétetett elég, az említett elszakasztás által a sérelem még tetézve jön. Mind e mellett reményteljes türelemmel várták hazánk alkotmányos fiai, mi fog a m. év oct. 20-án tett kegyelmes ígéret következtében ez országra nézve történni? de jólehet, az óhajtva várt legközelebbi intézkedés napok, sőt 2 hónap után jött létre, ez idő óta ismét, ügyeink haladásában alig megfogható késedelem állott be. Majd 2 hava ugyanis, hogy az ország, két főhivatalnoka kineveztetett, anélkül, hogy közigazgatásunk törvényes rendezésére bármi czélra vezető lépés tétetett volna. E helyzetnek napról napra súlyosodó következményei több oldalról aggodalommal töltik el e haza hű polgárait. Azok, kiket az alkotmány és törvény szelleme lelkesít, s kik készek volnának ez irányban az alkotmányos rendszer helyreállítására segédkezeket nyújtani, majdnem kétségbe jönek az iránt, jobbra fordul-e ez oly sok szenvedésekkel látogatott hazának sorsa , s a legfelsőbb ígéret , legsürgetőbb szükség , legjogosabb igények következtében az almány és törvény helyreállítása teljesedésbe megy-e ? Más részről a múlt rendszer legnagyobb részben idegen származású, a birodalom különböző részeiből ide összesereglett híveinél a hosszas késedelem azon reményre szolgál okul, hogy törvénytelen állásuk még hosszasabb ideig fentartható, s az ország különböző részeiben nem ritkán oly tényekre bátorítja őket, melyek a kedélyeknek, jelen körülmények között oly annyira kívánatos nyugalmak megzavarására vezetnek.Nem kevesebb aggodalomra szolgáltat végül okot azon körülmény,miszerint méltán tarthatni attól,hogy ha közigazgatásunknak rendezése még hosszasabban késik,a bekövetkezendő magyarországi hongyülés oly állapotban találja az országot, mely szerint világos töltényeken alapuló jogai és kötelességének a legjobb akarat mellett is maga idejében megfelelni képes nem lesz. Ily nyomasztó helyzetben felhivatva érezték magukat Kolozs megye számos tagjai és birtokosai, visszavonultságukból kilépve, azon tiszteletteljes kérelemmel járulni ő méltóságához, miszerint szivére vévén a fenebb mondottakat, s általában a haza súlyos viszonyait, méltóztassék magas befolyása egész hatásával azon munkálni, hogy a főispánok és általában a törvényhatósági főhivatalnokok e haza és az illető törvényhatóságok bizalmait biró férfiakból kineveztetvén, a közigazgatás törvényes rendezése a legczélszerűbb módon mielőbb foganatba vétessék és végrehajtassék. Miután pedig ez a kormányszéknek helyreállítása nélkül nem történhetik, méltóztassék kieszközölni, hogy hazánk említett főhivatalának a 48-ki törvények értelmében való ideiglenes szervezése is létesittessék. Mennyivel fontosabbak pedig e cselekvények, annyival szükségesebbnek látják a fennemlített hazafiak tiszteletteljes kérelmöket oda is kiterjeszteni, miszerint méltóztassék önméltósága visszatérését Bécsbe, lehetőleg siettetni, hol egyfelől a fellebbi irányban intézendő működését legtöbb eredménnyel gyakorolhatja, másfelől pedig legtöbb sikerrel munkálhat azon idegen befolyások meghiúsítására, melyeknek hogy ügyeink, fájdalom, most is ki vannak téve, különböző jelenségek elég világosan bizonyítják. Ő nagyméltósága az üdvözletét szives méltánylattal fogadván, legelsőkben is arra figyelmeztette a küldöttséget, miszerint az ő kineveztetése a diploma kiadatása után 2 hóval történt, midőn mindjárt kezdetben a közigazgatás szervezését szükségkép megelőző bokros kérdések adták elő magukat és a felett, mi módon lehetne a szervezést a legczélszerűbben eszközölni, — mely nehézségeknek megélhetésére némi felvilágosításul szolgálhat az is, miszerint a közelebbi időben a körülmények változtával e haza egész területei, név szerint: az oláh határőrvidékek régibb hatóságai szűntek végképen meg. Ilyenhez hasonló, a közigazgatás szervezését szükségkép megelőző kérdések kidolgozása, legfelsőbb helyre való terjesztése, s az illető magas értekezletekben való megvitatása és keresztülvitele nem kevés nehézségekkel és idővel járt. Ezek végeztével csakhamar a fehérvári értekezlet ügye vette e vizsga figyelmét igénybe, s most még csak addig kénytelen itt mulatni, mig azt halaszthatlan magánügyei okvetlenü megkívánják , mert miután első eltávozása távirati fölszólítás következtében rögtön történt, magáni, ügyei rendezését tetemes kára nélkül hosszasabb ideig nem halaszthatja. Ügyeit azonban végezve, felr utazását siettetni fogja. Hivatali helyére visszatérve, reméli önmaga, hogy a törvényhatósági főhivatalnokok kinevezése késni nem fog, s teljes bizalmát fejezte ki az iránt, hogy a közigazgatás törvényes rendezése a magyarországi hongyűlésig, sőt e hongyülés előtt is meg fog történni. Szolgáljon továbbá a küldöttség és küldőinek megnyugtatására, miszerint a haza dolgában az ő megkérdeztetésén kívül semmi sem történik. Nézete szerint a két testvérhaza egyetsülése a két ország törvényes és ildomos eljárása következtében fog legczélszerűbben megtörténhetni. A „Korunk“ egyik híre szerint egyébiránt a kolozsvári politikai és törvényszéki császári hivatalokat Szebenből arról értesítették, hogy ápril közepéig még állani fognak. — A „Kolozsvári Közlöny“ írja, hogy ugyancsak febr. 17-dikén Kolozsvárt gr. Bethlen János urnái is többen összegyűltek s abban állapodtak meg, hogy az önkormányzatú városok s a székely birtokosok sürgessék Erdély szervezését, egyszersmind a törvényesen létező unió érdekében a magyarországi megyékhez és városokhoz megkérő iratokat küldjenek. — Szeged városa e hó 15-dikén folytatott közgyűlésében többek közt következő határozatokat hzott : az iparrend megállapítása végett az országgyűlés határzatáig a Klauzál-féle intézkedés fogadtatik el; Fiume ostromállapotba helyezése ellen óvás tétetik; a helytartótanács rendelete, melyben némely, szerinte felségsértőnek képviselővé választását semmisnek nyilvánítja, óvás mellett tudomásul vétetik ; azon indítvány, hogy a dohánytermesztés szabadsága a város területére nézve mondassék ki, elejtetik; a szegedi császári adóhivatal az adókivetéshez szükséges főkönyveket a várostól kölcsön kérvén, e kívánat megtagadtatik, s végzéssé lesz egyszersmind, hogy a császári hivataloktól érkező iratok, ha csak magánjogi viszonyra nem vonatkoznak, egyszerűen félreteendők. Széchenyi szobrára 200 ftot ad a város. — Buda városa képviselő testülete e hó 20- dikán tartott közgyűlésében több nevezetes határozatot hozott. Először is azon kérdés merült fel, bírnak-e az idegen tanárok és hivatalnokok választói joggal? s kimondatván azon elv, hogy a törvény bizonyos megtelepedési időt kívánván, e megtelepedési időbe nem lehet betudni a nem magyar törvény uralma alatt töltött időt, mivel pedig a törvényes állapotot csak m. é. oct. 20-dika óta lehet számítani, ezóta pedig még nem folyt le a törvény kívánta idő, végzéssé jön, hogy az idegenek nem ruháztatnak fel választói képességgel, annyival kevésbbé,hogy a legközelebbi országgyűlésen netán az ország alaptörvényeinek módosítása is szóba jöhetne. — Az adó behajtását sürgető leirat félretétetett. — Elhatároztatott továbbá, hogy a városi pénztár a bélyegzetlen nyugtákat fogadja el, ha különben a szükséges kellékekkel fel vannak ruházva. Vasárnap lesz az egyes városrészekben a birák s I2g«2 ülnök választása. ^^Elsztergomegye bizottmányának e hó 19- dikén folytatott közgyűlésében, Értl Károly főjegyző indítványára határozatba ment, kéressék meg a dyprimás ő eminentiája, hogy a velünk oly sok kapocs által összefűzött s hozzánk jelenleg is oly hiven ragaszkodó Fiuméban az ostromállapot megszüntetését kieszközölni méltóztassék. — Kimondatott egyszersmind újólag az országgyűlésnek Pesten tartása, valamint az, hogy az országbírói tanácskozmány álta hozandó határozmányokat törvényelleneseknek tartja. A követválasztást szorosan az 1848. V. t. sz. szerint intézi. — Varasdmegye levele örömmel fogadtatván, határzattá jön, hogy Értl Károlynak e levélre mondott s történeti adatokkal támogatott lelkes beszéde feleletül küldessék meg Varasdmegyének. yek Magyarországra nézve érvényesek — ha ottan politikai átalakításra szükség volt, azt törvényszerűen más hatalom, mint Felséged, megkoronáztatása után és magyar országgyűlése munkába nem vehette — bár kitett hát ottan s bármi irányban átalakítási dsérleteket, azok, mint illetéktelen hatály kifolyása, jogerővel nem bírhatván, a fiumei lakosság részéről méltán elleneztettek, és habár az ellenzés közben elkövetett személyes kihágásokat egyátaljában védelmünk alá nem vesszük is, de annyit bátran kimondhatunk, mikép az ostromállapot okául felhozott utczai zavargások elkövetésére a fiumei nép az illetéktelen átalakítási eljárás által egyenesen kihivatott, s hogy ránk nézve is felette nyomasztó s jogérzületünket sértő helyzetnek tartjuk, midőn a magyar korona jogait nyilvánságosan félreismerő egy hivatalnok, nem tudjuk mi alapon — hatalomkövetelésében annyira vetemedik, hogy ugyanazon korona alattvalóit épen hűségükért és ragaszkodásukért, mintha ez vétség volna, egyetemlegesen rendkívüli büntetéssel illeti. Császári királyi Felség ! A polgári hatóságok és törvények megszüntetése s ezek helyett hadi törvények s bíróságok hatálybaléptetése, mint tisztán hadi segélyző intézkedés sikerrel bírhat ostromlott várakban és városokban, vagy valódi harcz folyama alatt katonailag megszállott vidékeken ; de mint polgár-kormányzási rendszabály, mint ez újabb időkben némi látszólagos siker után behozatott, különösen pedig mint eszköz a tetszéssel nem bíró politikai érzelmek elfojtására , a hatalom várakozásának meg nem felelhet. E rendkívüli s méltán gyűlölt rendszert alkalmazó kormány irányában a zaklatott nép bizalma végkép elhal, az érzület pedig, mely ellen használtatott, uralma alatt megerősödik. Fiuméban az ostromtörvények épen ily viszonyok közt alkalmaztatnak, mire nézve hatásuk sem fog eltérő lenni a tapasztalástól. Mi, kik az ostromállapotot nem csak hazánk, de Felséged egész birodalma nagy kárával sok éveken át viseltük, kik iránt az, mint kormányrendszer gyakoroltatott, kik vas törvényei rettegtetéseit már szinte közönynyel szemléltük, tiszteletteljesen kérjük császári királyi Felségedet azon bizalom érdekében, melyre Felségednek is, az országnak is egyszersmind szüksége van, s mely legfelsőbb kormánya iránt tán már csirába fakadni készül; méltóztassék Fiume városa s kerülete ellen kimondott ostromállapotot, mely fenforgó körülmények között a magyar korona méltóságát s az ország alkotmányát egyenlőn sérti, mely az összes magyar nép irányában jogaihoz ragaszkodása miatt szinte fenyegetést fejez ki s mely fiumei polgártársainkra épen csak a magyar koronáhozi hűségükért, tehát igazságtalanul alkalmaztatott, legkegyelmesebben megszüntetni s méltóztassék horvát-tótországi bány excellentiáját Fiume városa s kerülete kormányzói tisztétől fölmenteni s helyébe oda egy magyar hívét akár kormányzói, akár ideiglenesen királyi biztosi minőségben küldeni, s ugyanottan a magyar alkotmány szabta rend hatályba léptetését szinte legkegyelmesebben megrendelni. Mely órában mindez Fiuméban megtörténik, ugyanakkor nyugodtan visszavonhatja Felséged onnan seregeit; az utczai zavargások, a pártviszályok s a nyers erő kifakadozásai megszünendnek, s helyette a kereskedődés, a város jóléte, leginkább pedig a Felséged iránti bizalom fognak felvirágozni — mi ezekért kezeskedünk. Kelt Pesten 1861. évi febr. hó 18-kán tartott közgyűlésünkből. Pest város közönsége. Pest város felirata Fiume iránt. Császári királyi Felség! Sajtó utján értesültünk azon súlyos csapásról, mely Fiumét, a magyar tenger kikötővárosát és kerületét érte, midőn folyó hó 12-én Zágrábban kelt rendeletnél fogva, Sokcsevich horvát- és tótországi bán és fiumei kormányzó által ostromállapotba helyeztetett. Mi nem ismerjük a zavargások és tüntetések, úgy a nyers erőszak körét és hatását, mellyel a szándékba vett törvényszerű átalakítás a városi lakosság részéről megakadályoztatni czéloztatott s mely a hadi törvények életbeléptetésére állítólag okul szolgált, de a báni rendeletben érintett politikai átalakítást sem ismerjük egész természete szerint, minél fogva törvényességére nézve csak kételyünket fejezzük ki; tudjuk azonban, hogy Fiume városa és kerülete nem csak ősidők óta Magyarországhoz tartozik, de újabb korban is dicső emlékű Mária Terézia királynénk által ünnepélyes okmányban oda tartozónak ismertetett s ennek alapján, mint önálló test és a szent korona tagja országgyűlésileg beczikkelyeztetett; — tudjuk, hogy Fiume városa s kerülete, valamint ezelőtt mindig, úgy a mai nap is az anyaországhoz hő szeretettel és meg nem rendíthető hűséggel ragaszkodik és a létező jogi viszonyokat kegyeletes tiszteletben tartja. Innen van, hogy az igazságtalanul szorongatott várostól mi sem tagadhatjuk meg őszinte rokonszenvünket, részvétünket és testvéri segélyünket; — innen van, hogy Felségedhez, mint megkoronázandó magyar királyhoz, alkotmányos kötelességünkhöz képest is fordulunk, hogy az ostromállapot által minden polgári jogaitól, még a felszólalástól is megfosztott Fiume helyett elpanaszoljuk a roppant sérelmet, mi ottan Horváth-Tótország bánja által a törvény és alkotmány, de szinte kétségtelenül a magyar szent korona ellen is elkövettetett. Császári királyi Felség! Fiume és kerülete ugyanazon törvények oltalma s uralma alatt áll, me- Gróf Teleki László válasza Bihar megye levelére. Mélyen tisztelt megyei közönség ! Lelkem bensejéből mondok önöknek hálát f. é. febr. 4-től kelt szives üdvözletekért, irántami oly jótékony részvétekért. Mi lehetne rám nézve ily megemlékezésnél kedvesebb ! ? A közvélemény hangjai, mik a szász kormány által rajtam elkövetett méltatlanságra nézve hazánkban s hazánkon kívül is oly egyértelmileg nyilatkoznak, egy nagy tanúságot foglalnak magukban s annak következtében egy vigaszt nyújtanak: azt hogy vannak elvek, mikre nézve teljes egyhangzás uralkodik már Európa minden nemzetei közt, s hogy az emberiség erkölcsi érzelmeit senki sem sértheti meg büntetlenül. Ha ily egyhangú kárhoztatás s megbélyegzés, minő az én kiadatásomat követte, súlyos büntetés, a mint valóban az, — ha e büntetés azokra nézve is igen fájdalmas, kik a nemzetek közjogával szakítottak, és senki sincs annyira hatalmas, hogy oly bírónak — minő a közvélemény — ítéletén felül tehesse magát, a mint bizonyosnak vélem, hogy senki sincs, — úgy reményle nem lehet, hogy ami rajtam történt, nem egy könnyen történhetend ezentúl másokon, s hogy tehát nem szenvedtem hasztalanul. Mi csekély személyemet illeti, oly hosszú száműzetésem alatt semmit sem éreztem mélyebben, fájdalmasabban mint azt, hogy boldogságot csak e hazában találhatok, s nem volt forróbb óhajtása lelkemnek, mint osztozhatni a haza bujában — örömében. Annyival fájdalmasabb volt rám nézve, úgy kerülni vissza e honba, a mint nem óhajtottam: hurczoltatni e szent föld közelébe, mint rab — erőszakosan kiragadtatni azon bajtársaim köréből, kikhez közös fájdalmak, közös irány és elvrokonság kötnek; — így lépni át a magyar határt, — akaratlanul, — tőlük elszakadtan, — magamra. Hála s köszönet önöknek, tisztelt honfitársaim! azért mit nekem szenvedéseim közepette nyújtanak ! Mit óhajthatnék magamnak valaha jobbat, becsesebbet, mint honfitársaim részvétét s rokonszenvét, — honfitársaim méltánylatát s bizalmát ? ! Nem so-