Magyarország, 1861. március (1. évfolyam, 50-76. szám)

1861-03-31 / 76. szám

1861. — 1. évfolyam. Vasárnap, márczius 31. SZERKESZTŐSÉGI IRODA T WUNKATÁSLAHIK HIRDETMÉNYEK DÍJA: T . MEGJELEN­t Ujtér 4 sz I. emelet A’ g hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-Síorufál 7 djkr. ünnep- és vasárnapot követő napok hivé­ J ,­­ * kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő- Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 djkr. telével minden nap. K­I­A­D­Ó - HIVATAL «éghez intézzenek.­A lap kiadása körüli panaszok a magán hirdetmények példányok OSTERLAMM K. é. LAMPEL ROBERT könyvkeresők«.*« ELŐFIZETÉSI ÁR­­ Urtér 4. sz. földszint, a kiadó hivatalhoz intézendők. 19 ajkrajczáron kaphatok. Egészév 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. j Előfizetést nyitunk ,MAGYARORSZÁG‘ apr.­jan. 3 havi folyamára 5 írttal, „ sept. 6 „ „9 „ Hogy lapunkat az évnegyed kezdeté­vel t. előfizetőinknek pontosan és tüstént megindíthassuk, a megrendelés mentül­­előbbi beküldését s a czím olvasható fel­jegyzését kérjük. A „Magyarország“ kiadó­hivatala. PEST, márczius 30. Külföldi szemle. Több jel mutat a háborúra, mint a békére. A párisi börze most másodszor riad fel, mint egy sereg vadkacsa, mely a közeledő vadászt megsejti., Viktor Emánuel egy magán­levélkében írja (ki­nek ? az nem mondatik), hogy naponta várja az osz­trákok támadását. Garibaldiról meg azt rebesgetik, hogy folyó hó 6-án Bresciában lesz. Ezenkívül a dél­olaszországi sereget egyszerre Genuába rendelték, Cialdini tábornok meg Bolognába megy, hogy a ne­gyedik hadtest parancsnokságát átvegye s­ a Fó déli vonalát őrizze. Végre azon körülményből,­­ hogy egy európai bizottság indul Herczegovinába a lapok azon következtetést húzzák ,­ hogy An­ti­vári és a montenegrói határ közt Spizzánál ra 'garibakíisták egyik csapatja csakugyan partra szállott. Mindezek olyan hírek, hogy a legbékavérűbb nyugalmat is felzaklatják közönyéből — hát még a párisi börzét, mely izgékony mint a kéneső ? Az „Independance“ ezúttal átveszi a dajkasze­repet s a megriadt gyermeket csitítgatja. „A helyzet — úgymond — kétségkívül aggasztó, tele veszél­lyel , de ebből nem következik,hogy a mennykő mind­járt leüt.“­­ Az olasz hadmozgalmakat azon sereg-összevo­násnak tulajdonítja a nevezett lap, melyet az osztrá­kok „tüntetésképen“ a Mincio vonalán tettek s mely­­ miatt Thouvenel — mint ezt már említettük — Met­­­­ternich herczegtől magyarázatokat kért. A két ellen­ I­fél — tagadhatatlan —• farkasszemet néz egymás­­­­sal, mindenik óhajtana a nyomasztó helyzetnek véget­­ vetni, de a felelősséget egyik sem akarja magára vál­lalni, mindenik magának kívánja megtartani azt az előnyt, hogy a támadó fél nem ő volt. Párában meg mindent a magyar országgyűlés magatartásától vár­nak : fog-e vagy nem a bécsi kormán­nyal transigálni. Varsóban szintily várakozással vannak: a lengyel moz­galom irányát — úgymondanak­­­ a mi diétánk fog­ja elhatározni. Miből egyébiránt semmi speciális kö­vetkeztetést nem akarunk vonni, meg lévén győződve, hogy a magyar nemzet, legitim jogaiból — a­men­­nyiben azok függetlenségének törvényes alapjait meghatározzák — csak egy hajszálnyit sem enged, akár néz rá a világ szeme akár nem. A mely nemzet szabad akar maradni, az legfőbb bizalmát saját ere­jében fektesse. A „Journal des Debats“ ugyan háromhasábos hosszú czikket szentel Schmerling lovag úr „bécsi központi parlamentjének“ (melynek, ha csupán az osztrák örökös tartományokra szólna — más volna jelentése is), s azt mondja, hogy annak keresztülvitele oly nemes vállalkozás, melytől egy honnett embernek sem kell visszariadni. De részünkről mi is azt mond­hatjuk , hogy Magyarország sarkalatos törvényeinek megőrzése szintoly nemes és tán jogosultabb vállal­kozás, hogy annak keresztülvitelétől egy becsületes hazafinak sem szabad visszarettenni. Azt már említettük, hogy Ausztria, szintúgy mint Franczia- és Oroszország, sürgette a portánál a reformokat. Most arról értesülünk, hogy a bécsi udvar e fellépése, ellensúlyozása volna az orosz-franczia politikának, mely két nemzet kizárólag akar kele­ten fellépni, mint a keresztyének protectora. Ausz­tria szintén el lenne határozva azon román és szláv törzsek felszabadítását gyámolítani, melyek északon Magyarország és délen Görögország közt elszórva vannak, s a­mely törzsek által lakott földterület az Adria partjaitól a Feketetengerig terjed. Néme­lyek e politikai sakkhúzás megett Anglia intéző ujját sejtik. A porta egyezkedni kíván Montenegróval az európai nagyhatalmak garanciája mellett. Talán bi­zony a Herczegovinába ment európai bizottság ennek az előjele­n­­­tési képviselőnek, Murgu g. e. lelkész ellenében. A szerbek és németek a választásnál a magyarokhoz csatlakoztak, s Murgura Csak az oláhoknak egy része szavazott. A párdányi kerület ugyanaznap szavazat­­többséggel b. Nikolics Fedort választotta meg Bogdanovics Vilibald ellenében. Az egész választásnál példás rend uralkodott — a­mit, hálistennek, egyes zavargós esetek mellett is a választások legnagyobb részéről mondhatni. A zsombolyai kerület Bakar­o­­vics Szilárdot, a szent-györgyi Bogdanovics Vilibaldot, a bilicsi b. Lipthay Bélát, a basahidi Csernovics Pétert, a nagy-kikindai R­a­c­z­k­o­­v­i­c­s Kozmát választotta meg. — Tem­es m­egye csakovári kerülete Bogdán Vinczét, a riedbergi pedig b. Lopresti Árpádot választotta meg képviselőnek. — Somogy megye csurgói kerülete Bárány Gusztávot választotta meg képviselőnek Inkey I. ellenében. — Nógrád megye németi kerülete 28-dikán Blaskovics Pált választotta meg képviselőnek, Dacsó Pál és Rákóczy János ellenében. — Bácsmegye hodzsági kerületében Szemző Mátyás választatott meg országgyűlési képviselőül. A választók nagy része, mely Hevessy Károlyt óhaj­totta, részt nem vett a választásban és tiltakozott ennek törvényessége ellen. Negyven tanú, mint tudó­sítónk írja, hit alatt a tényleges vásárlást tanúsította a Szemző-párt részéről. — Az apatini választás eredményéről máig tu­dósítottuk olvasóinkat. E választás, mint egy ma ér­kezett levélből értesülünk, elég különösen folyt. A képviselő felkiáltással lett megválasztva s a válasz­tók többsége mégis ellene volt. Hogyan ? úgy, hogy a kiket ellenében — L. M. elejtése után — meg akar­tak választani, az ő részére lemondottak, a­ki pedig még valaki mást ajánlott volna, nem akadt. A meg­választott képviselő meg sem köszönhette (— kény­telen —) választóinak a „bizalmat” s beszédét fél­ben kellett hagynia és sietve félrevonulnia, különben — a választók valami különösen fejezték volna ki bizalmukat a megválasztott iránt. — A Hajdúkerületben képviselőkké válasz­­tattak : Böszörményben Varga Antal, Nánáson Oláh Miklós, Szoboszlón Kiss Dániel. Ugyancsak a Hajdúkerületben a tisztújítás is megtörtént következő eredmén­nyel : alkapitány lett Kovács Miklós, főjegyző Kálmán György, főügyész Gál Mihály. — Pest m­egye dunavecsei kerületében gróf­­ Teleki Gyula közfelkiáltással választatott meg­­ képviselőnek. A választáskor azonban sajnos összeüt­­­­közés történt, melynek, mint halljuk, két emberélet * is áldozatul esett. A megye szigorú vizsgálatot­­ rendelt. — Arad megyében a több tisztviselőnek kép­­­­viselővé történt megválasztása folytán megürült állo­másokat következőleg töltötték be: másod alispánná választatott ifjú Biró Imre; az aradi járás főszolga­­birájává Ormós Sándor pécskai szolgabiró (pécskai szolgabiróvá Dániel Béla központi esküdt; központi esküdtté Fischer Miklós); a bor­osjenői járás főszolga­­birájává Kövér József borossebesi szolgabiró (boros­­sebesi szolgabiróvá Kövy Endre csermői esküdt, cser­­mői esküdtté Kövér Antal). — Győrből értesülünk, hogy a megye­ helyet­tes főjegyzőjévé, miután az egyhangúlag megválasz­tott Kiss Sándor magát csak első aljegyzőségre aján­lotta s e minőségben meg is maradt, szintén egyhan­gúlag Mertics Ignácz választatott meg. — Esztergom­ városa 21-dikén tartott köz­gyűlésében Nógrád megyének a febr. 26-dikai császári nyiltparancsra vonatkozó (már ismertettük) határo­zata fölolvastatván, végeztetett , hogy minden, az alkotmányos törvényeken nem épülő intézkedést törvényesen kötelezőnek nem tekintenek; hogy az országgyűlést csak a kapcsolt részek és Erdély képviseltetése mellett tartják kiegészítettnek, mi­ért is azok, ha még nem volnának meghiva, rög­tön meghívandók; hogy az 1848-diki törvények egész terjedelmükben a koronázási hitlevélbe igta­­tandók; a­mely magyar polgárok a birodalmi tanács­ba belépnének, azokat előleg is hazaárulóknak nyilat­koztatják. — Kolozsvárról írják nekünk,hogy az Erdély számára valahára megtörtént kinevezések fölötti né­mi örömet is tökéletesen megsemmisítette az erdélyi országgyűlés egybehivása, melyre a magyar megyék és városok — úgymond levelezőnk — bizonyosan nem fognak követeket küldeni, a magyar regalisták sem fognak megjelenni. — A katonai határőrvidéken, melylyel 715 □ mild s egy milliónál több lakos van az országgyű­lésből kirekesztve, e kirekesztés hire igen rosz hatást tett. Kérvény van készülőben, melyben a határőrvi­dék szomorú helyzetét rajzolják s reformokat kí­vánnak. — Pozsega megye a lapunk szerdai számában említett határozaton kívül (a birodalmi tanácsba kül­dés ellen) még következő fontosabb végzésekben álla­podott meg. Meghagyja követeinek, tiltakozzanak­­ azon mágnásoknak az országgyűlésen megjelenése ellen, kik törvényeink szerint elismerve nincsenek; kérjék fel­s­égét, hogy a bánt ezentúl, ősi szokás sze­rint, három — még­pedig nem katonai, de polgári rendű — jelölt közül az országgyűlés által válasz­tassa ; sürgessék, hogy a bán esküjét az országgyűlés előbb vizsgálja és állapítsa meg; Muraköz lakosai jövendősök iránt maguk, minden más beavatkozás nélkül, határozzanak; törekedjenek a pénzügyőrök eltávolítására ; törekedjenek a Magyarországgal egyesülésére oly feltételek mellett, melyek a politikai és nemzetiségi egyenjogúságot, biztosítják. — Jászberényből a Pethes József úr ellen ki­bocsátott „Nyílt szó” aláírói azt jelentik, hogy az abban foglaltak tények, melyeknek bebizonyításáról felelnek. Nem áll, hogy a „Nyilt szó“-ért már a kere­set megindult ellenök, de igenis várják a pörbe idé­zést. Az az egy való, hogy a „Nyilt szó” aláirói kö­zül ketten aláírásukat visszavonták. Szathmármegye politikai hitvallása Szat­hm­ármegye bizottmányi gyűlése az 1848. sarkalatos törvényeket fogadván el alapul, uta­sítást képviselőinek nem adhat, mindazonáltal jónak látja, a teendőket körvonalazni s ezzel mintegy poli­tikai hitét nyiltan fejezni ki, hogy ez által a megyei közvélemény és képviselők között erkölcsi kötelem létesülhessen. Azért Szathmár megye az alább következő pon­tokban rakja le s fejezi ki politikai hitvallását : 1) Alkotmányos létünk hazánk állami létével egykorú lévén, az 1848. szentesített sarkalatos törvé­nyeink egész épségükben helyreállittassanak, ezek alapján a független felelős magyar miniszté­rium visszahelyeztessék ; a törvénytelen kormány­székek, mint a kanczellária s magyar királyi helytar­tótanács megszüntetendők; szóval: az 1848. törvé­nyek szentesittessenek meg. 2) A magyar királyság teljes épsége, szóval: a magyar korona integritásának helyreállítása. 3) A még életben levő koronás magyar király V. Ferdinánd lemondása előtt, utódjának a pragma­tici sanctio értelmébeni megkoronázásába az ország­gyűlés nem ereszkedhetik. 4) A megkoronázandó fejedelem, a III. Károly, I. Lipót, II. Mária, II. Lipót, I. Ferencz és V. Fer­dinánd királyi hitleveleit egybefoglalva saját oklevél­kép adja ki, mely koronázási hitlevélbe az 1848. tör­vényeknek megtartása iktatandó. 5) A haza boldogságát csak a honfiak szabad­sága és nyugalma biztosíthatván, a jogtalanul gya­korolt kényuralom, minden következményeivel meg­­szüntettessék, e szerint a politikai menekülteknek és számüzötteknek hazájokba visszatérhetése és sért­­hetlensége minden kivétel nélkül biztosittassék, min­den politikai foglyok szabadon bocsáttassanak, el­kobzott javaik pedig a jogtalanul lefoglalt haszonvé­telekkel visszaadassanak. 6. Nemcsak az alkotmányos, de az egyéni sza­badságot is lenyügző idegen hadsereg az országból távolittassék el, a magyar ezredek pedig berendel­­tessenek és az 1848. alkotmányra feleskettessenek. 7) A 11 évig uralkodó kényuralom erőszakos fentartására eszközül szolgáló buraeucratia és hadse­reg mesés nagyságra emelvén az állam adósságát, ez által a birodalom a bukás örvényéig sodortatott; ezen viszály elhárításául, de a­miatt is, hogy a más nemze­tek egymás elnyomására eszközül ne fordíthassanak, óhajtandó, hogy az úgynevezett örökös tartományok is a népfenség alapján, szabadelvű intézményekkel láttassanak el. 8) A trónróli lelépés a nemzet hite, tudta és aka­rata nélkül ne történhessék. 9) A felelős magyar minisztérium a megye au­tonómiájával s municipiumokkal összeegyeztessék, és pedig úgy, hogy a minisztérium mellett ez utóbbi csonkítatlan maradjon. 10) Az idegen elemű törvényszékek, pénzügyi hatóságok mielőbb megszüntessenek. 11) A nemzet szellemével össze nem férő idegen adónemek, különösen az örökösödési, adás-vevési százalékok, bélyegek, dohány-egyedárusság örökösen sem megszüntetendők. 12) A szabadságnak legbiztosabb őre és táma­sza lévén a szabad sajtó, az mindenesetre törvény által biztosittassék. 13) Minden vallásfelekezet politikai egyenjogú­sága törvény által biztosítandó. 14) Szabad kereskedés és szabad ipar párto­lása. 15) Ha a birodalmi tanácsbani részvételre a nemzet erőszakoltatnék, mi lenne a magyar ország­­gyűlés valósággal ? semmi egyéb, mint választó­ tes­tület a birodalmi parlament számára, s a birodalmi tanács elfogadása nem volna egyéb, mint megtaga­dása mind annak, miért apáink s magunk küzdöt­tünk, a magyar állam megsemmisülése és kénysze­rítve nem sikerült beolvadás acceptatiója. Lehet-e magyar, ki ily állapotot elfogadhasson? Nem. De ha akadna, ki elfogadná ? az azon bűnt követné el, melynél nagyobb nem létezik, — a hazaárulást, s azt azon büntetés érné, melynél irtóztatóbb nincs, — a nemzet megvetése. Jegyzette : L­u­b­y Zsigmond, főjegyző. PEST, már­cz. 30. Minden állam jövőjére nézve nagy fontos­ságú kérdés tengerparttal bírni és saját tenger­partjával összeköttetésbe hozni az ország kü­lönböző részeit, mert ez által nyílik meg a világkereskedés az állam terményei­ és készít­ményeire nézve. Végtelen fontosságú kérdés különösen reánk nézve a magyar koronához törvénynél fogva tartozó magyar tengerpart utólagos vis­­­szacsatolása s az állami kapcsolat megújítása Dalmatiával, a magyar koronának századokon át kiegészítő részével, melynek eszközlése után fő feladatunk lenne az országot a tengerparttal biztos és lehetőleg olcsó szállítást megengedő tökéletesített közlekedési vonalak által össze­kötni. Most, midőn annyi fontos kérdés foglal­koztatja a hazát, midőn, valószínűleg a közel­jö­vőben fog eldőlni hazánk minden közjogi kér­dése , tán feleslegesnek fogják sokan tartani anyagi érdekünk kérdésének vitatását. Azon­ban mi azt tartjuk, hogy ép a jelen fontos idő­szakban szükséges minden körülményt felis­mernünk, mely a jövő mikénti alakulására befolyással lehet. Erdélynek az 1848-ai törvények szerinti egyesülése bizonyára a legfontosabb kérdés. Ennek mindenekfeletti eszközlése fő feladatunk, mert Erdély nélkül léteznünk alig lehet, nél­küle nincsen természetes határunk. De e mel­lett több százezerre menő fajrokonunkat tőlünk elszakíttatni semmi áron sem engedhetjük. Elismerve tehát Erdély egyesítésének kér­dését első fontosságú kérdésnek , mindjárt ez­után következő fontosságú kérdésnek tartjuk a magyar tengerpartnak visszacsatolását, Mor­vát­, Tótországnak, és Dalmatiának Magyar­­országgal egyesülését. A­mint a hármas országra az egyesülés jövőjük, alkotmányuk, szabadságuk érdekében kívánatos, úgy kívánatos ez egyesülés reánk nézve is, mert ez által lesz a magyar állam át­alakulásának kérdése európai kérdéssé. Magyarországnak, mint egészen száraz­földi államnak mikénti alakulása, az Ausztriá­val­ kapcsolat mikénti meghatározása fontos kérdés, mely az európai súlyegyenre befo­lyással lehet. De egy oly állam mikénti ala­kulása, mely egy tetemes tengerparttal birand, egyszersmind a külkereskedés s így minden kereskedő államra nézve anyagi, az­az legfon­tosabb érdekekbe vágó kérdéssé válik. A magyar kérdés ezen oldalát már nem egy nagyobb tekintélyű angol lap helyesen felismerte. Az angol, noha szabad és alkotmá­nyos nemzet, külpolitikájában különösen min­dig a kérdések anyagi oldalát szokta tekin­teni. Hogy beláthassuk a tengerpart fontossá­gát, lássuk, minő utak vezethetik hazánkat a világ piaczáh­oz legbiztosabban, legközelebb? Az egyik út a már jelenleg létező v­a­s­­úti összeköttetés. A tapasztalás azonban eddig is már tanusíta, hogy a hosszú, a drága, idegen államokon át vezető vasúti vonal csak igen kedvező kereskedési viszonyok esetében adhat kereskedésünknek némi lendületet. A másik itt a Duna. Jövőben ez bizo­nyára igen fontos tényező lehet külkereskedé­­sünkben, de mindaddig, mig a vaskapu és a dunatorkolat hajózási akadályai elhárítva nem lesznek, mindaddig, mig a keleti kérdés meg nem oldatik és az aldunai tartományok állam­viszonyai a megállapodásig ki nem fejlődtek , ezen az uton külkereskedésünk nagy lendüle­tet nem nyerhet. De végre a Fekete-tenger messzebb is fekszik a nyugati államok keres­kedési érdekeire nézve mint az Adria. A harmadik legtermészetesb ut a ma­gyar, h­orv­át és dal­mát tengerpart, ha az biztos, olcsó és tökéletesített közlekedési összeköttetésbe jövend az anyaország minden termékeny vidékével. Ezen összeköttetés pedig csak akkor re­mélhető, h­a ezen országok ismét közös törvény­hozással és közös főbb kormányzattal bírván, a közös nagy fontosságú érdek előmozdítására az állam minden szükséges áldozatot meg­hozhat. Ha majd egyszer hazánk fővárosa és egész vasúthálózata Zágrábon át a tengerparttal összeköttetésben leend, ha az állam hatalmában álland­ó lehető legolcsóbb szállítási árszabályo­kat kieszközölni, ha a diós Tisza és Duna vidékei­nek rakodott hajói a javított vizi után akadály nélkül Sziszekig és valószínüleg Károly­várig el­juthatnak, hogy onnét néhány óra alatt a tenger­partra vasúton szállíttathassanak a termények, ha az ország fog határozni vámszabályzata és kereskedési szerződései felett, akkor egy nagy. Belföldi szemle. — Tor­ontál m­egye nagy­ szentmiklósi kerülete 26-dikán Rónay Jánost választotta meg országgyü­ 76. sz. .ei >

Next