Magyarország, 1861. március (1. évfolyam, 50-76. szám)
1861-03-31 / 76. szám
1861. — 1. évfolyam. Vasárnap, márczius 31. SZERKESZTŐSÉGI IRODA T WUNKATÁSLAHIK HIRDETMÉNYEK DÍJA: T . MEGJELENt Ujtér 4 sz I. emelet A’ g hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-Síorufál 7 djkr. ünnep- és vasárnapot követő napok hivé J , * kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő- Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 djkr. telével minden nap. KIADÓ - HIVATAL «éghez intézzenek.A lap kiadása körüli panaszok a magán hirdetmények példányok OSTERLAMM K. é. LAMPEL ROBERT könyvkeresők«.*« ELŐFIZETÉSI ÁR Urtér 4. sz. földszint, a kiadó hivatalhoz intézendők. 19 ajkrajczáron kaphatok. Egészév 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. j Előfizetést nyitunk ,MAGYARORSZÁG‘ apr.jan. 3 havi folyamára 5 írttal, „ sept. 6 „ „9 „ Hogy lapunkat az évnegyed kezdetével t. előfizetőinknek pontosan és tüstént megindíthassuk, a megrendelés mentülelőbbi beküldését s a czím olvasható feljegyzését kérjük. A „Magyarország“ kiadóhivatala. PEST, márczius 30. Külföldi szemle. Több jel mutat a háborúra, mint a békére. A párisi börze most másodszor riad fel, mint egy sereg vadkacsa, mely a közeledő vadászt megsejti., Viktor Emánuel egy magánlevélkében írja (kinek ? az nem mondatik), hogy naponta várja az osztrákok támadását. Garibaldiról meg azt rebesgetik, hogy folyó hó 6-án Bresciában lesz. Ezenkívül a délolaszországi sereget egyszerre Genuába rendelték, Cialdini tábornok meg Bolognába megy, hogy a negyedik hadtest parancsnokságát átvegye s a Fó déli vonalát őrizze. Végre azon körülményből, hogy egy európai bizottság indul Herczegovinába a lapok azon következtetést húzzák , hogy Antivári és a montenegrói határ közt Spizzánál ra 'garibakíisták egyik csapatja csakugyan partra szállott. Mindezek olyan hírek, hogy a legbékavérűbb nyugalmat is felzaklatják közönyéből — hát még a párisi börzét, mely izgékony mint a kéneső ? Az „Independance“ ezúttal átveszi a dajkaszerepet s a megriadt gyermeket csitítgatja. „A helyzet — úgymond — kétségkívül aggasztó, tele veszéllyel , de ebből nem következik,hogy a mennykő mindjárt leüt.“ Az olasz hadmozgalmakat azon sereg-összevonásnak tulajdonítja a nevezett lap, melyet az osztrákok „tüntetésképen“ a Mincio vonalán tettek s mely miatt Thouvenel — mint ezt már említettük — Metternich herczegtől magyarázatokat kért. A két ellen Ifél — tagadhatatlan —• farkasszemet néz egymással, mindenik óhajtana a nyomasztó helyzetnek véget vetni, de a felelősséget egyik sem akarja magára vállalni, mindenik magának kívánja megtartani azt az előnyt, hogy a támadó fél nem ő volt. Párában meg mindent a magyar országgyűlés magatartásától várnak : fog-e vagy nem a bécsi kormánnyal transigálni. Varsóban szintily várakozással vannak: a lengyel mozgalom irányát — úgymondanak a mi diétánk fogja elhatározni. Miből egyébiránt semmi speciális következtetést nem akarunk vonni, meg lévén győződve, hogy a magyar nemzet, legitim jogaiból — amennyiben azok függetlenségének törvényes alapjait meghatározzák — csak egy hajszálnyit sem enged, akár néz rá a világ szeme akár nem. A mely nemzet szabad akar maradni, az legfőbb bizalmát saját erejében fektesse. A „Journal des Debats“ ugyan háromhasábos hosszú czikket szentel Schmerling lovag úr „bécsi központi parlamentjének“ (melynek, ha csupán az osztrák örökös tartományokra szólna — más volna jelentése is), s azt mondja, hogy annak keresztülvitele oly nemes vállalkozás, melytől egy honnett embernek sem kell visszariadni. De részünkről mi is azt mondhatjuk , hogy Magyarország sarkalatos törvényeinek megőrzése szintoly nemes és tán jogosultabb vállalkozás, hogy annak keresztülvitelétől egy becsületes hazafinak sem szabad visszarettenni. Azt már említettük, hogy Ausztria, szintúgy mint Franczia- és Oroszország, sürgette a portánál a reformokat. Most arról értesülünk, hogy a bécsi udvar e fellépése, ellensúlyozása volna az orosz-franczia politikának, mely két nemzet kizárólag akar keleten fellépni, mint a keresztyének protectora. Ausztria szintén el lenne határozva azon román és szláv törzsek felszabadítását gyámolítani, melyek északon Magyarország és délen Görögország közt elszórva vannak, s amely törzsek által lakott földterület az Adria partjaitól a Feketetengerig terjed. Némelyek e politikai sakkhúzás megett Anglia intéző ujját sejtik. A porta egyezkedni kíván Montenegróval az európai nagyhatalmak garanciája mellett. Talán bizony a Herczegovinába ment európai bizottság ennek az előjelentési képviselőnek, Murgu g. e. lelkész ellenében. A szerbek és németek a választásnál a magyarokhoz csatlakoztak, s Murgura Csak az oláhoknak egy része szavazott. A párdányi kerület ugyanaznap szavazattöbbséggel b. Nikolics Fedort választotta meg Bogdanovics Vilibald ellenében. Az egész választásnál példás rend uralkodott — amit, hálistennek, egyes zavargós esetek mellett is a választások legnagyobb részéről mondhatni. A zsombolyai kerület Bakarovics Szilárdot, a szent-györgyi Bogdanovics Vilibaldot, a bilicsi b. Lipthay Bélát, a basahidi Csernovics Pétert, a nagy-kikindai Raczkovics Kozmát választotta meg. — Temes megye csakovári kerülete Bogdán Vinczét, a riedbergi pedig b. Lopresti Árpádot választotta meg képviselőnek. — Somogy megye csurgói kerülete Bárány Gusztávot választotta meg képviselőnek Inkey I. ellenében. — Nógrád megye németi kerülete 28-dikán Blaskovics Pált választotta meg képviselőnek, Dacsó Pál és Rákóczy János ellenében. — Bácsmegye hodzsági kerületében Szemző Mátyás választatott meg országgyűlési képviselőül. A választók nagy része, mely Hevessy Károlyt óhajtotta, részt nem vett a választásban és tiltakozott ennek törvényessége ellen. Negyven tanú, mint tudósítónk írja, hit alatt a tényleges vásárlást tanúsította a Szemző-párt részéről. — Az apatini választás eredményéről máig tudósítottuk olvasóinkat. E választás, mint egy ma érkezett levélből értesülünk, elég különösen folyt. A képviselő felkiáltással lett megválasztva s a választók többsége mégis ellene volt. Hogyan ? úgy, hogy a kiket ellenében — L. M. elejtése után — meg akartak választani, az ő részére lemondottak, aki pedig még valaki mást ajánlott volna, nem akadt. A megválasztott képviselő meg sem köszönhette (— kénytelen —) választóinak a „bizalmat” s beszédét félben kellett hagynia és sietve félrevonulnia, különben — a választók valami különösen fejezték volna ki bizalmukat a megválasztott iránt. — A Hajdúkerületben képviselőkké választattak : Böszörményben Varga Antal, Nánáson Oláh Miklós, Szoboszlón Kiss Dániel. Ugyancsak a Hajdúkerületben a tisztújítás is megtörtént következő eredménnyel : alkapitány lett Kovács Miklós, főjegyző Kálmán György, főügyész Gál Mihály. — Pest megye dunavecsei kerületében gróf Teleki Gyula közfelkiáltással választatott meg képviselőnek. A választáskor azonban sajnos összeütközés történt, melynek, mint halljuk, két emberélet * is áldozatul esett. A megye szigorú vizsgálatot rendelt. — Arad megyében a több tisztviselőnek képviselővé történt megválasztása folytán megürült állomásokat következőleg töltötték be: másod alispánná választatott ifjú Biró Imre; az aradi járás főszolgabirájává Ormós Sándor pécskai szolgabiró (pécskai szolgabiróvá Dániel Béla központi esküdt; központi esküdtté Fischer Miklós); a borosjenői járás főszolgabirájává Kövér József borossebesi szolgabiró (borossebesi szolgabiróvá Kövy Endre csermői esküdt, csermői esküdtté Kövér Antal). — Győrből értesülünk, hogy a megye helyettes főjegyzőjévé, miután az egyhangúlag megválasztott Kiss Sándor magát csak első aljegyzőségre ajánlotta s e minőségben meg is maradt, szintén egyhangúlag Mertics Ignácz választatott meg. — Esztergom városa 21-dikén tartott közgyűlésében Nógrád megyének a febr. 26-dikai császári nyiltparancsra vonatkozó (már ismertettük) határozata fölolvastatván, végeztetett , hogy minden, az alkotmányos törvényeken nem épülő intézkedést törvényesen kötelezőnek nem tekintenek; hogy az országgyűlést csak a kapcsolt részek és Erdély képviseltetése mellett tartják kiegészítettnek, miért is azok, ha még nem volnának meghiva, rögtön meghívandók; hogy az 1848-diki törvények egész terjedelmükben a koronázási hitlevélbe igtatandók; amely magyar polgárok a birodalmi tanácsba belépnének, azokat előleg is hazaárulóknak nyilatkoztatják. — Kolozsvárról írják nekünk,hogy az Erdély számára valahára megtörtént kinevezések fölötti némi örömet is tökéletesen megsemmisítette az erdélyi országgyűlés egybehivása, melyre a magyar megyék és városok — úgymond levelezőnk — bizonyosan nem fognak követeket küldeni, a magyar regalisták sem fognak megjelenni. — A katonai határőrvidéken, melylyel 715 □ mild s egy milliónál több lakos van az országgyűlésből kirekesztve, e kirekesztés hire igen rosz hatást tett. Kérvény van készülőben, melyben a határőrvidék szomorú helyzetét rajzolják s reformokat kívánnak. — Pozsega megye a lapunk szerdai számában említett határozaton kívül (a birodalmi tanácsba küldés ellen) még következő fontosabb végzésekben állapodott meg. Meghagyja követeinek, tiltakozzanak azon mágnásoknak az országgyűlésen megjelenése ellen, kik törvényeink szerint elismerve nincsenek; kérjék felségét, hogy a bánt ezentúl, ősi szokás szerint, három — mégpedig nem katonai, de polgári rendű — jelölt közül az országgyűlés által választassa ; sürgessék, hogy a bán esküjét az országgyűlés előbb vizsgálja és állapítsa meg; Muraköz lakosai jövendősök iránt maguk, minden más beavatkozás nélkül, határozzanak; törekedjenek a pénzügyőrök eltávolítására ; törekedjenek a Magyarországgal egyesülésére oly feltételek mellett, melyek a politikai és nemzetiségi egyenjogúságot, biztosítják. — Jászberényből a Pethes József úr ellen kibocsátott „Nyílt szó” aláírói azt jelentik, hogy az abban foglaltak tények, melyeknek bebizonyításáról felelnek. Nem áll, hogy a „Nyilt szó“-ért már a kereset megindult ellenök, de igenis várják a pörbe idézést. Az az egy való, hogy a „Nyilt szó” aláirói közül ketten aláírásukat visszavonták. Szathmármegye politikai hitvallása Szathmármegye bizottmányi gyűlése az 1848. sarkalatos törvényeket fogadván el alapul, utasítást képviselőinek nem adhat, mindazonáltal jónak látja, a teendőket körvonalazni s ezzel mintegy politikai hitét nyiltan fejezni ki, hogy ez által a megyei közvélemény és képviselők között erkölcsi kötelem létesülhessen. Azért Szathmár megye az alább következő pontokban rakja le s fejezi ki politikai hitvallását : 1) Alkotmányos létünk hazánk állami létével egykorú lévén, az 1848. szentesített sarkalatos törvényeink egész épségükben helyreállittassanak, ezek alapján a független felelős magyar minisztérium visszahelyeztessék ; a törvénytelen kormányszékek, mint a kanczellária s magyar királyi helytartótanács megszüntetendők; szóval: az 1848. törvények szentesittessenek meg. 2) A magyar királyság teljes épsége, szóval: a magyar korona integritásának helyreállítása. 3) A még életben levő koronás magyar király V. Ferdinánd lemondása előtt, utódjának a pragmatici sanctio értelmébeni megkoronázásába az országgyűlés nem ereszkedhetik. 4) A megkoronázandó fejedelem, a III. Károly, I. Lipót, II. Mária, II. Lipót, I. Ferencz és V. Ferdinánd királyi hitleveleit egybefoglalva saját oklevélkép adja ki, mely koronázási hitlevélbe az 1848. törvényeknek megtartása iktatandó. 5) A haza boldogságát csak a honfiak szabadsága és nyugalma biztosíthatván, a jogtalanul gyakorolt kényuralom, minden következményeivel megszüntettessék, e szerint a politikai menekülteknek és számüzötteknek hazájokba visszatérhetése és sérthetlensége minden kivétel nélkül biztosittassék, minden politikai foglyok szabadon bocsáttassanak, elkobzott javaik pedig a jogtalanul lefoglalt haszonvételekkel visszaadassanak. 6. Nemcsak az alkotmányos, de az egyéni szabadságot is lenyügző idegen hadsereg az országból távolittassék el, a magyar ezredek pedig berendeltessenek és az 1848. alkotmányra feleskettessenek. 7) A 11 évig uralkodó kényuralom erőszakos fentartására eszközül szolgáló buraeucratia és hadsereg mesés nagyságra emelvén az állam adósságát, ez által a birodalom a bukás örvényéig sodortatott; ezen viszály elhárításául, de amiatt is, hogy a más nemzetek egymás elnyomására eszközül ne fordíthassanak, óhajtandó, hogy az úgynevezett örökös tartományok is a népfenség alapján, szabadelvű intézményekkel láttassanak el. 8) A trónróli lelépés a nemzet hite, tudta és akarata nélkül ne történhessék. 9) A felelős magyar minisztérium a megye autonómiájával s municipiumokkal összeegyeztessék, és pedig úgy, hogy a minisztérium mellett ez utóbbi csonkítatlan maradjon. 10) Az idegen elemű törvényszékek, pénzügyi hatóságok mielőbb megszüntessenek. 11) A nemzet szellemével össze nem férő idegen adónemek, különösen az örökösödési, adás-vevési százalékok, bélyegek, dohány-egyedárusság örökösen sem megszüntetendők. 12) A szabadságnak legbiztosabb őre és támasza lévén a szabad sajtó, az mindenesetre törvény által biztosittassék. 13) Minden vallásfelekezet politikai egyenjogúsága törvény által biztosítandó. 14) Szabad kereskedés és szabad ipar pártolása. 15) Ha a birodalmi tanácsbani részvételre a nemzet erőszakoltatnék, mi lenne a magyar országgyűlés valósággal ? semmi egyéb, mint választó testület a birodalmi parlament számára, s a birodalmi tanács elfogadása nem volna egyéb, mint megtagadása mind annak, miért apáink s magunk küzdöttünk, a magyar állam megsemmisülése és kényszerítve nem sikerült beolvadás acceptatiója. Lehet-e magyar, ki ily állapotot elfogadhasson? Nem. De ha akadna, ki elfogadná ? az azon bűnt követné el, melynél nagyobb nem létezik, — a hazaárulást, s azt azon büntetés érné, melynél irtóztatóbb nincs, — a nemzet megvetése. Jegyzette : Luby Zsigmond, főjegyző. PEST, márcz. 30. Minden állam jövőjére nézve nagy fontosságú kérdés tengerparttal bírni és saját tengerpartjával összeköttetésbe hozni az ország különböző részeit, mert ez által nyílik meg a világkereskedés az állam terményei és készítményeire nézve. Végtelen fontosságú kérdés különösen reánk nézve a magyar koronához törvénynél fogva tartozó magyar tengerpart utólagos visszacsatolása s az állami kapcsolat megújítása Dalmatiával, a magyar koronának századokon át kiegészítő részével, melynek eszközlése után fő feladatunk lenne az országot a tengerparttal biztos és lehetőleg olcsó szállítást megengedő tökéletesített közlekedési vonalak által összekötni. Most, midőn annyi fontos kérdés foglalkoztatja a hazát, midőn, valószínűleg a közeljövőben fog eldőlni hazánk minden közjogi kérdése , tán feleslegesnek fogják sokan tartani anyagi érdekünk kérdésének vitatását. Azonban mi azt tartjuk, hogy ép a jelen fontos időszakban szükséges minden körülményt felismernünk, mely a jövő mikénti alakulására befolyással lehet. Erdélynek az 1848-ai törvények szerinti egyesülése bizonyára a legfontosabb kérdés. Ennek mindenekfeletti eszközlése fő feladatunk, mert Erdély nélkül léteznünk alig lehet, nélküle nincsen természetes határunk. De e mellett több százezerre menő fajrokonunkat tőlünk elszakíttatni semmi áron sem engedhetjük. Elismerve tehát Erdély egyesítésének kérdését első fontosságú kérdésnek , mindjárt ezután következő fontosságú kérdésnek tartjuk a magyar tengerpartnak visszacsatolását, Morvát, Tótországnak, és Dalmatiának Magyarországgal egyesülését. Amint a hármas országra az egyesülés jövőjük, alkotmányuk, szabadságuk érdekében kívánatos, úgy kívánatos ez egyesülés reánk nézve is, mert ez által lesz a magyar állam átalakulásának kérdése európai kérdéssé. Magyarországnak, mint egészen szárazföldi államnak mikénti alakulása, az Ausztriával kapcsolat mikénti meghatározása fontos kérdés, mely az európai súlyegyenre befolyással lehet. De egy oly állam mikénti alakulása, mely egy tetemes tengerparttal birand, egyszersmind a külkereskedés s így minden kereskedő államra nézve anyagi, azaz legfontosabb érdekekbe vágó kérdéssé válik. A magyar kérdés ezen oldalát már nem egy nagyobb tekintélyű angol lap helyesen felismerte. Az angol, noha szabad és alkotmányos nemzet, külpolitikájában különösen mindig a kérdések anyagi oldalát szokta tekinteni. Hogy beláthassuk a tengerpart fontosságát, lássuk, minő utak vezethetik hazánkat a világ piaczához legbiztosabban, legközelebb? Az egyik út a már jelenleg létező vasúti összeköttetés. A tapasztalás azonban eddig is már tanusíta, hogy a hosszú, a drága, idegen államokon át vezető vasúti vonal csak igen kedvező kereskedési viszonyok esetében adhat kereskedésünknek némi lendületet. A másik itt a Duna. Jövőben ez bizonyára igen fontos tényező lehet külkereskedésünkben, de mindaddig, mig a vaskapu és a dunatorkolat hajózási akadályai elhárítva nem lesznek, mindaddig, mig a keleti kérdés meg nem oldatik és az aldunai tartományok államviszonyai a megállapodásig ki nem fejlődtek , ezen az uton külkereskedésünk nagy lendületet nem nyerhet. De végre a Fekete-tenger messzebb is fekszik a nyugati államok kereskedési érdekeire nézve mint az Adria. A harmadik legtermészetesb ut a magyar, horvát és dalmát tengerpart, ha az biztos, olcsó és tökéletesített közlekedési összeköttetésbe jövend az anyaország minden termékeny vidékével. Ezen összeköttetés pedig csak akkor remélhető, ha ezen országok ismét közös törvényhozással és közös főbb kormányzattal bírván, a közös nagy fontosságú érdek előmozdítására az állam minden szükséges áldozatot meghozhat. Ha majd egyszer hazánk fővárosa és egész vasúthálózata Zágrábon át a tengerparttal összeköttetésben leend, ha az állam hatalmában állandó lehető legolcsóbb szállítási árszabályokat kieszközölni, ha a diós Tisza és Duna vidékeinek rakodott hajói a javított vizi után akadály nélkül Sziszekig és valószínüleg Károlyvárig eljuthatnak, hogy onnét néhány óra alatt a tengerpartra vasúton szállíttathassanak a termények, ha az ország fog határozni vámszabályzata és kereskedési szerződései felett, akkor egy nagy. Belföldi szemle. — Torontál megye nagy szentmiklósi kerülete 26-dikán Rónay Jánost választotta meg országgyü 76. sz. .ei >