Magyarország, 1861. április (1. évfolyam, 77-102. szám)
1861-04-02 / 77. szám
Előfizetési nyitunk ,MAGYARORSZÁG* ápr.-jun. 3 havi folyamára 5 írttal, „ sept. 6 „ „9 „ Hogy lapunkat az évnegyed kezdetével t. előfizetőinknek pontosan és tüstént megindíthassuk, a megrendelés mentülelőbbi beküldését s a czím olvasható feljegyzését kérjük. A „Magyarország“ kiadó-hivatala. 77. sz. PEST, április 1. Külföldi szemle. A helyzet merő ellentétben áll azon nyugalmas beszéddel, melyet Palmerston lord, tivertoni választóihoz tartott. „Márczius haváról úgy beszéltek, — mondá a nemes lord — hogy akkor a kard kivillan hüvelyéből s az ágyuk megszólalnak, mégis minden csendesen folyt le.“ A nemes lord reméli, hogy április, nem kevésbé békésen múlik el: úgy fogja magát bemutatni mint egy oroszlán, és úgy távozik mint egy bárány. A jövendölés első része, mondhatni beteljesedett. Már nemcsak Piemont és Ausztria összeütközéséről, de olyasmit is írnak a külföldi lapok, hogy Anglia és Francziaország közt a diplomatiai viszony megszakad — ha már is meg nem szakadt. Ez utóbbi állításról azt hisszük, hogy azt a szabadság ellenes, vagyis a reactio barátai terjesztik. E diplomatiai szakítást azzal indokolják, hogy az Orleans herczegek a kenti herczegnő temetésén hivatalosan jelen voltak s ezt Flahault, a londoni franczia követ olyan zokon vette, hogy magyarázatokat kért Russell lordtól, kinek válasza a követ urat ki nem elégítette, annyira, hogy útleveleit kérte volna. No ennél már nagyobb baja is volt Francziaországnak Angliával, mégse dobta oda neki a keztyűt. Mi a rögtön felmerült harczi hangulatot illeti: erre Ausztriának azon nyilatkozata szolgáltatott volna okot, hogy részéről ugyan ragaszkodik a zürichi szerződéshez, de mihelyt a francziák oda hagyják Rómát, hogy a piemontiaknak utat nyissanak, a bécsi udvar sem kér azontúl tanácsot mástól, mint szerencséje és saját érdekeitől. Emiatt is békén alhatunk! Mindannyiszor megújultak az eféle fenyegetések, valahányszor Piemont egy lépéssel előrehaladt az annexiók utján. Mikor Toscánát bekeblezte, mikor Garibaldi Siciliába indult, mikor a piemonti sereg az egyházi államokba és Nápolyba bevonult, Ausztria mindannyiszor haddal fenyegetőzött és maradt védelmi helyzetében. Másként áll a dolog Velenczére, másként a keleti ügyre nézve. Ez utóbbiról maga Palmerston sem tagadja, hogy az, az erőszak útjára hurczoltathatik. .És a montenegró-herczegovinai mozgalom után itt meg kell várnunk : vájjon jó látnok-e a nemes lord, hogy április havát, mint a bárányt, véli a megelőző hónapok után távozni ? Magyarország sorsát, már Széchenyi a „kelet népé “-ben az Oriens jövendő sorsához kötötte, így vélekedik rólunk ma egész Európa. Annálfogva az 1861-ki magyar országgyűlés, nemcsak válságos perczben, de a legfontosabb kérdések felett, nemcsak saját lételéről, de nyűgöt és kelet függőügyeire befolyással határoz. Gondolják ezt meg a honatyák! — A „Courrier du Dimanche” tegnapi számában „A magyar országgyűlés“ czim alatt egy czikke jelent meg Horn Ede jeles hazánkfiának, melyet a derék czikkíró szivességéből a megküldött kefelevonat után közlünk- Kivonatos tartalma következő : „Április 2-án megnyílik Budapesten a magyar országgyűlés. Az utolsó ülés július 28-án volt 1849-ben Szegeden. Tehát tizenkét év múlva először élvezi Magyarország a népek azon elvitathatlan jogát, hogy ügyeit önmaga rendezze szabadon választott képviselői által. Tíz évi szenvedőleges ellenállás adta tehát vissza, melyet két évi tevékeny ugyan de mindig törvényes és békés küzdelem követett, Magyarországnak önálló alkotmányát, melyet a bécsi absolutiscnus kötelességének tartott elnyomni, s hitte is, hogy az egyesitett és öszpontositott monarchia alapja alá örökre eltemette. A Bach-Schwarzenbergek e roppant pénz, munka és vérbe került légvára dugába dűlt, a mint dugába dűlnek az ilynemű utópiák. A magyar szabadság és alkotmányosság, melyet elnyomva hivének, feltámadt e romok alól, és pedig élénkebben mint valaha. Magyarország eddigi győzelmét több fogja követni, melyeknek végczélját szükségtelen kijelölnünk. Örömmel fogadják Magyarország alkotmányos újjászületését mindazok, kik átlátják, hogy Európa biztos jövője a népies és nép-kormányban fekszik. Az olaszországi események és a kor szelleme is lehetett ugyan némileg emeltyűje a magyar felszabadulási mozgalomnak, de igazi kútfeje, fő rugója a nemzet megtörhetlen szabadság-szeretetében feküdt és erős ragaszkodásában a parlamentarismushoz, mely engesztelhetlen ellensége minden gyámkodó, vagy önkényes kormánynak. A szabadelvű Európa legmelegebb rokonszenvével kisérte a magyarok nemzeti ébredését, mely különösen 1859 óta oly élénken nyilatkozott a Duna és Tisza partjain, s örömzajjal helyeslé a magyarok fellépését , mint ez az osztrák kabinet centrálisaié és germanisakó absolutismusát léptenként mind hátrább szorította, s a nemzetiségi eszme győzelmének tulajdonitá az október 2 iki pátenst is, melyben önmagának Ferencz Józsefnek kelle kimondania Magyarország önálló intézményei visszaállítását, s mint corollariumot még az örökös tartományoknak is alkotmányt kelle ígérnie. Azonban kérdés: jó irányba veti-e Európa rokonszenvét, alaposak-e reményei, melyeket Magyarország alkotmányos újjászületéséhez kötött, nyújtnak-e erre biztos kilátást a tények? A közvélemény, Európának e legnagyobb hatalmassága kétkedik benne, s Magyarországra nézve megmérhetlen szerencsétlenség lenne, ha e kétkedés megszilárdulna. Jól tudják ezt a Duna mellett, s mindennap panaszokat hoz a magyar honfiaktól, hogy Európa rokonszenve, mely a múlt év végéig a magyar ügy iránt oly melegen nyilatkozott, most elhalt. E panasz indokolt, de fájdalom nem a rágalom oka ennek az elhidegülésnek, mint azt Pesten hinni szeretnék.“ *) És itt elmondja derék hazánkfia, mikép igazat ad azon állításnak, hogy a törvényesség terén maradás egyedüli fegyvere az osztrákok ellen a magyarnak, de azt nem találja semmi érvvel igazolva, hogy sok megyében a botozás behozatott, a czéhek felállittattak, a kor szellemével ellenkező kereskedelmi törvények visszaállíttattak, s hogy egy osztálya a lakosoknak a politikai jogok élvezetéből kizáratott, hitvallása miatt sat., **) mikről Horn úr lapunkban megjelent becses levelében is megemlékezik: „Itt van az oka annak, hogy a magyar ügy iránt a külföld rokonszenve halni kezdett. Magyarországnak meg kell gondolnia, hogy állása arra kötelezi, mikép nem elégedvén meg azzal, hogy egy kívül belől roncsolt kormányt megdöntött, oda kell működni, hogy az absolutismus bukta a szabadságnak hasznára legyen, mert itt nem csak a szolgaság és szabadság, hanem a reaktió és haladás küzdelméről van szó. Gondolja meg Magyarország, hogy a felvilágosult közvélemény azért pártolja a nemzetiség eszméjét, mert minden felszabadult nemzetiségben egy-egy új emeltyűt, új istápot remél a haladás eszméje és a szabadelvű intézmények terjesztésére. Az országgyűlés nem fogja feledni, hogy nem 1791-ben, hanem 1861-ben vagyunk. Mindamellett is, hogy az ország jelen állása igen hasonlít ahoz, melyben II. József halála után állott, ki Magyarország szabadságát és kiváltságait 10 éven át ehez hasonló eredménnyel ostromolta ; a különbség azonban az általános helyzet alapját illetőleg nagy és eltérő: az 1791-iki gyűlés tisztán és alaposan visszaállító volt, az 186L-ikinek tisztán és alaposan ujjászülőnek kell lennie. Valamint amaz, minekelőtte a beszervezés irtó hadjáratához kezdett volna, hat hónapot vesztegetett el azzal, hogy a Habsburg házzal megújítandó szerződvények érvényessége felett vitatkozzék, úgy az 1861-iki országgyűlésnek a királyi szentesítés és írott okmányok érvényére kell alapíttatnia, melyeket a bécsi udvar lassan-lassan kifacsart a nemzet kezéből. Az 1861-ki magyar országgyűlésnek tudnia kell, hogy egyedüli védszer újabb szerződésmegtörések és törvénytelenség ellen, az, ha minden népfaj és osztálynak valódi és fő érdekévé teszi az alkotmány épségben tartását,és az ha biztosítja az ország erkölcsi és anyagi kifejlődését egész ereje és értelmisége igénybevételével. A tisztán szabadelvű haladó és demokrata Magyarországnak nincs mit tartania Ausztriától, még akkor sem, ha az örökös tartományoknak adott szabadelvű intézmények nem lennének hosszabb életűek mint az 1848-iki bécsi engedmények.“ Ezután elmondja jeles hazánkfia, hogy véleménye szerint a magyar országgyűlésnek minekelőtte a nemzetközi, t. i. az Ausztria és Magyarország közti ügyek elkerülhetlenül hosszas vitatkozásaihoz kezdenének, a belügynek legalább általános vonalakbani átalakításával kell foglalkoznia. „A területi és dynastikus kérdések nehezíthetnék ugyan a határozottan kimondott törvények kihirdetését, de az országgyűlésnek arra kell térnie, hogy Európa színe elé beterjessze azon alapeszméket, melyek nyomán fogja törvényeit hozni, ha arra teljes hatalma lesz. El kell fogadnia az uralkodó nagy eszméket, ki kell mondania minden faj, minden osztály és minden vallás teljes szabadságát és jogegyenlőségét, az ipar és kereskedelmi tevékenység egész szabadságát, a polgári . Nem csupán a rágalom, tudjuk, de nagy részben azok igaztalan panasza, kiktől védelmünket vártuk. Erről alább még szólunk. Szerk. **) Magyarország az eddig már elviselt sok méltatlanság és igaztalan vád mellett a franczia journalistika ez újabb vádját is elviseli. De emlékeztetjük tisztelt hazánkfiát , s általa a franczia journalistikát , hogy szegedi országgyűlés utolsó tette nem tanúsított szük akeblűséget, hogy a magyar törvényhatóságok nem bírnak törvényhozói hatalommal, hogy 1849. júl. 28. óta nem volt országgyűlésünk , hogy a magyar journalistika nem tanúsított oly irányt, mely az emberiség jogainak megtagadása volna, hogy a megyei tisztviselők a testi büntetést azon ausztriai bűnt. törvénykönyv értelmében foganatositák, mely még kihágások esetében is alkalmazza a botot, hogy a magyar bűnt. törv. javaslat eltörli a büntetés elemét s hogy mi e büntetést nem restauráltuk. Aztán miért csak minket ér a vád, midőn Berlinben a megőrülésig korbácsolják a fogolynőt ? Szerk. hatóság függetlenségét s annak az egyháztól teljes elkülönzését, a megyék és városok közigazgatási önállóságát, s meg kell adnia minden nemzetiség, minden vallás községnek, hogy saját ügyeit kénye szerint rendezze. Nem tudjuk, folytatja tovább, mi sorsa lesz a közeljövőben Magyarországnak. Újra kibékül-e vagy teljesen szakít Ausztriával ? Hihetőleg nagyobb befolyása lesz az európai eseményeknek ez ügy megoldására, mint az érdekeltek akaratának. Azonban bárminő legyen is azon megoldás, melyet Magyarország önkényt elfogad, vagy mire erőszakoltatik, biztos lehet Európa rokonszenvéről, hatalmáról és biztos győzelméről, ha kimutatja, hogy jelszava tisztán a szabadság és haladás, melynek egyik mozdonyát képezi, ezen általános és a népek felszbadításán alapuló európai újjászületés hajnalán. Magyarországot különben minden ereje és törvényessége nehezen mentené meg, ha megszilárdulást nyer azon hit, melyet a magyar mozgalom ellenei terjesztenek, hogy a magyar ügy csupán a nemzeti függetlenség és nem egyszersmind az általános szabadság ügye. Nemcsak Magyarország jövője függ azon magatartástól , melyet veend, hanem e magatartásnak egyszersmind befolyása lesz azon már igen nagy fontosságú kérdésekre is, melyek ma izgalomban tartják Keletet és Nyugatot. Nem szónoki üres szólásforma tehát, ha azt mondjuk, hogy Európa szemei az ápril 2-án Budapesten megnyitandó országgyűlésre függesztvék. Szeretjük hinni, hogy Magyarország képviselői meg fognak felelni azon reményeknek, melyeket bennök a nemzetiség igaz barátai vetnek.“ Kedd, április 2, 1861. — 1. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. ez. I. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek.—A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó hivatalhoz intézendők. HIRDETMÉNYEK DÍJA: 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-szorinál 7 íjkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 26 újkr. Eayes példányok OHTERKATIM K. és LACHPEL ROBERT könyvkereskedőknél 19 uj krajezáron kaphatók. MEGJELEN ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egészév 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. Belföldi szemle. — Vasmegye németujvári kerülete gr. Batthyányi Ferenczet választotta meg országgyűlési képviselőnek. — A németszögi választás ellen (Baranyában) hol Siskovics József választatott meg, mint írják, óvás tétetett. — A németi választás ellen Nógrádban mivel a másodszori szavazás, az egyik párt kérelme ellenére, nagy csütörtök s nagypéntek napjaira tétetett, óvás tétetett. A Marmaros megye bizottmánya a képviselőkké választott tisztviselők helyeit e hó 20-dikán megkezdett gyűlésében így töltötte be ideiglen : első alispánnak Jurka Jánost, másod alispánnak Szöllősi Balázst, főszolgabirákká Szaplonczai Sándort és Tomka Pált választotta. Képviselői mellé a megye hat ifjat küld Pestre 2 frt napdij mellett, mely a házi pénztárból lesz fedezendő. A megye közigazgatási költségeire 100,000 frt. kivetése rendeltetett el. — Zólyom megye két alispánja képviselőül választatván , helyükbe márcz 16-dikán Plathy György és Radvánszky Ferencz választattak. A korponai polgármesterré választott Libertinyi Rezső helyébe szolgabirául Radvánszky Károly, esküdtül Kuhinka Lajos választatott meg. — Békésmegye bizottmánya márcz. 18 dikától 24-dikeig tartott közgyűlésén az országgyűlésre hivó levél törvénytelensége ellen — számbavéve az eddigi föliratok sikertelenségét — csak jegyzőkönyvi óvást határozott. Számos helytartótanácsi intézményt, melyek bélyegilletékek beküldését, zsoldos katonák nyilvántartását, angol alattvalók összeírását sat. sürgetik és rendelik, félretette. A hg. prímásnak megírják, hogy a megye nem engedhet, nem is fog semmit engedni azon biztosítékokból, melyek alkotmányos jogainak épségét biztosítják. Fiume és Asboth iránt az országgyűléstől várnak fölszólalást. A megyei programm kibocsátása iránt tett indítvány mellőztetett. — Stroszmayer püspök úr tiltakozik azon tudósítás ellen, mely szerint ő egy nála tisztelgő küldöttségnek azt mondta volna, hogy a Feketetenger és Adria közti terület a Balkánig a déli szlávoké, kik is azt az olasz kérdés bevégződése után III. Napoleon segítségével visszaszerzik. PEST, april. 1. Alig jutott még erősb fegyver nemzet kezébe, melyet a balsors üldöz, hogy jogaiért folytonosan küzdenie kelljen, mint a magyarnak, kinek az utóbbi háromszáz év alatt nemcsak a honát megtámadó ellenség, hanem a nemzet jogai ellen zörd kormány ellen is kellett küzdenie. Ez erős fegyvere a magyarnak a törvény. Valahányszor a magyar e sanyarú századok alatt fegyvert ragadott, mindannyiszor a megsértett törvény, a kényszerített lélekismeret szabadságának védelmében tette azt. Az oly nemzet, mely ily hűséggel viseltetik a fenálló törvény iránt, mely a jogosságnak ily erős érzetével bir, erős védje lehet, mint a múlt története vallja a törvényes trónnak, de sohasem szokhatja meg a törvényen elkövetett erőszakot, sohasem nyugszik meg az oly állapoton,melynek alapja törvénytelenség, nyújtson részére az ily állapot bármi hasznot, előnyt. Az ily nemzet ragaszkodásának, tiszteletének feltétele tehát mindig csak az lehet, hogy ne sértessenek meg törvényei, s bizodalmának kútfeje csak azon meggyőződése lehet, hogy a törvény ereje mindenkit kötelez. Hogy a törvényszegés pillanatnyi hasznai ily nemzet irányában, nem kárpótolja a kormányt a nemzet bizalmának eltűnéséért, a legerősb támasz, ragaszkodásának megtöréséért, a közelmúltban váltig tapasztalhattuk. A reactio diadalérzetét 1849-ben, a rész tanácsadók kárörömét az idegen segélylyel leküzdött magyar nemzet balsorsa felett, vajmi hamar válta fel a dynastia, a birodalom barátainak aggálya, szomorúsága, és legyőzött, de meg nem alázott, vérig sebzett, de meg nem tört hazánk elégtétele, melynek az erkölcsi harczban is az volt főereje, miért nem rég vérét ontá a törvény. Újabban sértetik meg e törvény, újabban sértetik meg a nemzet jogérzete a márczius 28-kán kelt és az ország Királyhágóntidi részének szervezését illető rendelettel. A nemzet a Királyhágón innen és túl, a szentesített törvényhez ragaszkodva, az uniónak elismerését sürgeti. És a szentesített törvény megsértésével az ország egységét támadja meg a kormány. A nemzet nem kér új jogokat, csak azt követeli, hogy a törvény, mit két országgyűlés alkotmányos uton hozott, mit a koronás király szentesített, törvény maradjon, s e kívánsága sem teljesíttetik. Ne csudáljuk aztán, ha a nemzet, a törvény érvényének őreit csak önmagában találva fel, megrendül bizalma, ha az írott törvényben sem lát többé biztosítékot, ő benne erős a tisztelet a törvény iránt, de tapasztalása arra tanitá őt, hogy hol a pátensek, a kormányrendeletek iránt is vak engedelmességet követelnek, ott a szentesitett törvényt meg nem tartják. Erdély országunk elidegenitletlen része s Erdély külön kormányzást nyer. Erdélynek csak a pesti országgyűlés hozhat törvényt s Erdély részére külön országgyűlést szándékozik egybehívni a kormány. De erős a nemzetben a törvény tisztelete mint a kormány akarata, s mint tudjuk a királyhágántúli megyék és városok nagy része máris úgy nyilatkozott, hogy a mindenesetre törvénytelen kolozsvári országgyűlésre képviselőket nem küldendnek. Majd erővel kényszeritendik Király hágón tuli testvéreinket a választásra, mint a przemyslei kerület egyik községének választóit? A magyar nemzet, mint a bérez, megingatlanul áll erős alapján, a törvényen, s a még alkalmazható önkény szerezzen bár a birodalmi kormányférfiaknak néhány percznyi elégtételt és szerezzen bár nekik valóban nem irigyelhető örömet az, hogy a magyar nemzet jogos kívánsága nem teljesült, de a magyar a jogot és igazságot nem fogja egy pillanatra sem megtagadni, s a törvényből egy betűt sem enged lealkudni. Tapasztalandja ezt a kormány a közel napokban, midőn a törvényhozásra felhívott nemzet első szavát emeli fel. Ez első szó is tiltakozás lesz a törvénysértés ellen, elégtétel követelése a megtapodott jognak. A nemzet, mely leggyászosb napjaiban sem alkudott meg az önkénynyel, felemeli büszkén homlokát, mely körül nem csak a szenvedés martyr-koszoruja, de a dicsőség, a becsület, az igazság glóriája is fénylik, s azon bátorsággal, melyet a jó ügy védelme ad, azon meg nem rendíthető elhatárzással, mely csak az igazság védőinek kebelében támad, a trónra hívó nemzet souverain jogával visszaállítja a törvényt. Előbb jog és törvény aztán jön a többi. Pompéry, BÉCS, márcz. 31. (X.) Olvasta ön az „O. D. P.“ czikkecskéjét ? A miniszterek egy része lemond, mert »egy intriga“ által sikerült a magyar kérdés egyik fő pontját a német miniszterek távollétében eldöntetni. Az eldöntés csak a Felség tudtával történhetett , nem tudjuk tehát kit illet az „intriga“ miatti vád. De kell-e ahhoz intriga, hogy a magyar kérdés a német miniszterek távollétében döntessék el ? Mi nekünk Hekuba? Azt nem kérdjük, hogy mi vagyunk mi Hekubának? mert tudjuk, hogy e birodalom-boldogítók benünket martalékul tekintenek. Nem elégii a centralista „O. D. P.“, hogy a magyar kérdések felett az országgyűlés előestéjén is még Bécsben határoznak ? s azt kívánja, hogy ezentúl is engedelmet kérjünk a német miniszterektől ahhoz, hogy éljünk ? De tán mégsem ez „intriga“ sikerülése az ok, ha a trón e „barátai“ kilépnek. A casinóban múltkor