Magyarország, 1861. május (1. évfolyam, 103-126. szám)
1861-05-16 / 115. szám
SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. az. I. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint, T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek.—A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó hivatalhoz intézendők. HIRDETMÉNYEK DÍJaT~ 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-szorinál 7 ájkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 ájkr. Egyes példányok OSTERLAMME és LAMPEL ROBERT könyvkereskedőkné 10 njkrajcsáron kaphatók. MEGJELEK ünnep- és vasárnapot, követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egészév 18 Ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. PEST, május 1ß. Külföldi szemle. Az angol és franczia udvarok közt — e pillanatban legalább— több mint teljes egyetértés uralkodik. Francziaország rövid időn követni fogja Angliát az olasz királyság elismerésében. Mi Velenczét illeti, erre nézve mind a londoni, mind a párisi kabinetnek szándéka, e kérdést ismét szőnyegre hozni, mégpedig minden politikai rázkódás nélkül. Óvakodva vesszük ugyan e hírt, de kötelességünk registrálni, hogy Ausztria átengedné Velenczét Piemontnak 200 millió frt kárpótlási összegért, helyette Bosznia, Herczegovina és Török-Horvátországot nyervén, melyekért szintén 200 millió frt. kárpótlási összeget Piemont fizetne a portának. Egyszerűen csak azt jegyezzük meg a combinatióra, hogy Piemont maga is kölcsönt akar felvenni s alkalmasint nem azért, hogy ellenfelének földet szerezzen, még ezenkívül azon területért is fizetvén, hol a lakosság teljes rokonszenvét birja. Különben nincs benne semmi természetelleni, hogy miután az invasióval mostanában hallgatnak, azon földrészeket, melyek a szerb fejedelemségnek valának ígérve , egyszerre Ausztria számára alkudják — de aztán mi lesz a porta integritásából, ha apránkint így darabolják ? Jó lesz az egész hirt nemcsak tartózkodással, de azon expediensÜl venni, mellyel a politikai szüneteket betöltik. Feltűnő voltánál fogva megemlítünk egy magyarázatot, mely a syriai ügyben a két nyugati hatalom közt, a kívánt egyetértést hozta létre: Oroszország t. i. követelte, hogy ő is beavatkozhassék a törökországi görög szertartású keresztyének mellett, mint Francziaország a latin szertartásunk mellett beavatkozott. Valószínűleg e magyarázat alatt azt kell érteni, hogy Napóleon császár, vagy nem akarja többé a keleti kérdést in Solidum Oroszországgal megoldani, vagy pedig annak elnapolását szükségesnek tartván, jónak látja: egy időre az angol felfogás felé hajlani. Arról is beszélnek, hogy Anglia és Francziaország mint közbenjárók lépnének fel az amerikai unió- és déli separatisták közt. A királyné őfelsége kormánya még eddig kevés kedvet mutat ugyan e közbenjáráshoz, de elég, hogy az eszme meg van pendítve, a többit meghozza a gyapot, mely Anglia előtt nyomós argumentum. Vannak sokan, kik úgy vélekednek, hogy ez európai közbenjárás, különben is elhalasztaná, de meg nem fogná szüntetni a polgárháborút, mely az unió végképi felbomlásával fenyeget. A piemonti seregeket, a Mincioparti tartományokból, Nápoly és Siciliába rendelték, mint írják, azon okból, hogy a bourbonpárt által ott szított lázadást, impozáns hatalommal elnyomják. Bajos ugyan elgondolni, hogy a lázadás már ily roppant arányokat vett volna, melyet oly tetemes erőkifejtéssel kelljen elnyomni, azonban megfogható hogy a Minciovonalat a piemontiak csaknem üresen hagyták, miután Francziaország biztosította őket, hogy az osztrákok támadni nem fognak, s ha mégis támadnának, Piemont bizton számolhat Napóleon gyámolítására. E helyzet minden esetre csalogató lehet az ellenfélre nézve, ha nem is akarjuk feltenni, hogy a piemontiak valami különösebb czélból változtatták hadállásukat. Londonból írják, hogy a brit cabinet sürgönyöket vett Bécsből, melyekben az osztrák kormány abbeli hiedelmét fejezi ki, hogy alkalmasint győzni fog a nehézségeken, melyekkel Pesten találkozik, különben is el levén határozva azon esetre, ha az országgyűlés valami forradalmi javaslatot szavazna meg, a kamarák feloszlatását kihirdetni, számítva a többségre az új választásoknál. Annyi igaz, hogy Bécsben, Magyarországot isolálni akarják — ide mutat azon törekvés, hogy a horvátokat, a katonai végvidékek képviseltetése által a zágrábi országgyűlésen, a birodalmi tanácsba remélik bevihetni. „De ha megengedjük is, hogy a bécsi kabinet olyan biztosításokat küldött Londonba — jegyzi meg az Independance — be kell várnunk , mennyit érnek azok. Amennyire mi a helyzetet meg tudjuk ítélni, Teleki gr. halála által Ausztria helyzete nem javult. A Deák által készített fölírás bizonyítja, hogy Bécsben nem képzelhetik azt, mintha az önkényesen úgynevezett mérsékelt párttal (melyet helyesebben nevezhetnének a törvényhez ragaszkodók pártjának) könnyebben kijöhetnek. Ettől se várjanak a legkisebb engedményt se.A vényszékek működésének megszüntetéséről, az iratok átvételére küldöttséget nevezett. Az adóhátraléknak császári pénzügyőrök és katonaság általi behajtását tudató helytartótanácsi intézmény folytán, a bizottmány a császári adó behajtása ellen jegyzőkönyvileg óvást tesz s mindazokat, kik behajtása körül segédkezet nyújtanak, hazaárulóknak nyilvánítja. Épen ezen gyűlöletes ügy tárgyalása folyamában a közel Fény község sváb lakosainak elöljárósága a teremben megjelenvén, panaszoló, hogy nálunk két nap óta ott vannak az adóbehajtók katonai kisérettel, de ők azoknak kijelentették, hogy csak az országgyűlés, vagy vármegye által kivetett adót fogják fizetni; azon hazafias nyilatkozat, melyet a megyéhez írásban is beterjesztettek, annál örvendetesebb volt, mert a cs. pénzügyigazgatóság azon biztos reményben kezdte meg épen a sváb községekben az adóbehajtást, hogy e mindig pontosan fizetett, nyugalomszerető vagyonos nép bizonyosan fizetni fog — de keserűen csalódott ! A bizottmány a lelkes községnek e részben tett nyilatkozatát kinyomatni s megyeszerte köröztetni rendelé a végre, hogy a derék sváb atyafiak eljárása úgy a magyaroknak, mint a román testvéreknek példányképül szolgáljon. — Veszprém megye bizottmányának e hó 6-án tartott kisgyűléséből még jelentenünk kell, hogy a császári adó erőszakos behajtásával egyeseknek okozandó kárért a felelőséget a megye vállalta el. A szabadságos katonák beállításáért a katonahatóság a helységek biráihoz fordulván, ezeknek tudtul adatik, hogy csak a törvényes hatóság rendeleteit teljesítsék. A telekkönyvekre nézve, a könnyen támadható zavar kikerülése s hitel megóvása tekintetéből, a kellő törvényes intézkedésig, az eddigi eljárás marad fen. — Fehérmegye bizottmányi közgyűlése máj. 6 dikán nyilt meg s következő nevezetesb határozatokat hozott. Az országgyűlési követek dijait a megye előlegezi. — A császári adó erőszakot s behajtását a megye törvénytelennek, s a kik rá segédkezet nyújtanak, hazaárulóknak nyilatkoztatja.A községekkel tudatja, hogy adókönyveiket nyjajSÜ^mellett a megyei levéltárba tehetik le. Ha valahol a megyében komolyabb összeütközés történnék, rendkívüli közgyűlés fog összehivatni. — Azon hivatalos jelentés folytán, hogy rom. kath. lelkészek egy helytartósági és püspöki rendelet értelmében a patensileg katonáskodásra kötelezett ifjaktól a házasságot megtagadják, határoztatott, hogy miután a politikai hatóság engedélye a megye előbbi határozata által a házasuló ifjaknak már előleg megadatott, a lelkészek újabb engedélyekre ne várjanak, ha csak épen az említett katonáskodási kérdés forog fen. — Ugyancsak Fehérmegye bizottmánya kihirdetvén abbeli határozatát, melylyel a császári adó erőszakos behajtása ellen tiltakozik, emlékeztet azon törvényeinkre, melyek az ily adók behajtásához járulókat hazaárulóknak tekintik, erőszak ellenében azonban a tettleges ellentállást megtiltja. — Borsod megye bizottmánya májodikai közgyűlésében elhatározta, hogy aki a császári adók erőszakos behajtása alkalmával lefoglalt vagyont megveszi vagy eladására tettleg befoly, hazaáruló, s a felelősséget és visszatérítés kötelezettségét magára vállalta, nem vétetvén ki magok a finánczok sem ; továbbá, hogy a katonai végrehajtás által károsuló polgártársak a megyei közpénztárból mentesíttetni fognak. — Vas megye a császári adó erőszakos behajtása miatt fölir. Benedek tsznagy ismeretes napi parancsa ellen pedig jegyzőkönyvileg óvást tesz. — Esztergommegye bizottmánya f. hó 6-kán megnyílt közgyűlésében magáévá tette Fiume városának a magyar koronához azonnal leendő visszacsatolása iránti föliratát, úgy szintén Zemplén megyéét, hogy az ország főtábláihoz és váltó törvényszékeihez kinevezett nemzetellenesek távolittassanak el; valamint a jászkun kerületét is, hogy a hon szabadságáért 1848—49-ben elesetteknek emlékszobor állíttassák, a vértanuk nevei pedig törvénybe igtattassanak. Benedek tbsznagy napi parancsára csak azt nyilvánitja a megye, hogy azt épen oly lenézéssel veszi, mint a mily dölyffel volt az a nemzet ellen intézve. Teleki Lászlóért máj. 21-kén Pilis-Maróton fog gyász-istenitisztelet tartatni, melyre az egész megye közönsége hivatalos. — Zomborról panaszolva írják, hogy a városi tanács még nincs szervezve, mert a szerbek arra vártak,hogy Zombor is a „szerb területiben fogván kebleztetni, a város vezetését kizárólag ők vehetik át. Most kétféle városi képviselők szerepelnek : 1848 ben választottak és 1857 ben kinevezettek, összesen csak 71-en, holott 1848-ban 106-ra rúgott a nép által megválasztottak száma. A tisztújítás május 14-re van kitűzve, s mint tudósítónk írja, az előkészületek a magyarok lehetőleges mellőzésével történtek meg. A cyrill betűt akarják behozni. — A császári adóra nézve a fenálló tanács azt válaszolta, hogy augusztus végéig behajtandó lesz. — Az iskolák még a német rendszer módjára működnek, mind a real, mind a főelemi tanodában a német nyelv uralkodik. — Udvarhelyszék fölszólította az erdélyi törvényhatóságokat, hogy kövessék törvényes példáját s megválasztván országgyűlési követeiket, küldjék Pestre. — Felső-Fehérmegye, követve Udvarhelyszék példáját, e hó 15-dikén készült követeket választani a magyar országgyűlésre. — Brassó városában a városi tanácsot mostani újjászervezésekor a „Korunk“ szerint egy mysteriosus „Regulatio Puncte“ szerint egy csaknem merőben szászokból álló legitim centampiratus saját kebeléből választotta meg. A tanács már 10 napja hogy megalakult, mondama lap szemlélője, de egy alkotmányos törvényhatóságnak sem a vidéken, sem a városon még annyi nyoma sincs, mint 1850-ben. A magát az 1848-diki törvények alapján szervezett Csikszék alkotmányos tisztikara ; alkir. bírák Mikó Mihály, Mihály Gergely ; főjegyző Puskás Ferencz ; aljegyzők Antalfi Károly, Madár Imre ; főügyész Kedves Tamás ; alügyész Bocskor Mihály ; székbirák Gerő János, Győrfi Pető, Veress Ádám, Mészáros Károly, Tompos János, Lázár Dénes ; árvabirák Puskás József, Hazai Ferencz, Baric István; főpénztárnok Bialis László; alpik. Győrfi József; hullók (szolgabirák) Balási Sándor, Madár Antal, Tankó Fér., Cikó Fér., Bocskos Fér., Kabos Kár., Kálnoki Sánd., Lukács Istv., Csány Istv., Végh Andr., Gál Elek, Deák Ant., Buttyán László; esküdtek Barabás Józs, Bors István, Kovács Fér., Madár József, Molnár Ign., Zöld László, Zakariai Antal, Fancsali György, Csergő Fér., Egyed Mihály, Baló János, Puskás Lajos, Lázár Lázár; levéltárnok Bece József; igtató Pál Józs.; csendőrhadnagy Salamon Károly; főorvos Müller József. A derék- és árvaszék a központon állandó. A tisztviselőknek az 1836, 1840 és 1844 pozs. illető törvények szerinti eljárás és az országbírói értekezlet határzatainak szemmeltartása van meghagyva. A tisztviselők fizetéseinek s a szék egyéb költségeinek fedezése végett a nagyon elsanyargatott nép rögtöni megrovatolása helytelennek találtatván, Gyergyó községei és a Gy.-Sz.-miklósi örmény kereskedő testület 9800 ujft előleget ajánlottak. A román testvérek úgy a bizottmány alakításánál, mint a tisztviselők megválasztásánál kellő figyelemben részesítettek. Az 1848 : 16. t. sz. értelmében megválasztott képviselő bizottmány 360 tagból áll. Föliratok határoztattak. A nemzetgyűléshez küldöttség is megy. A császári hivatalok ügyleteinek átvételére bizottmányok küldettek ki. Május 7-én Gyergyó-Sz.-Miklóson a gör. katholikusok kicsiny egyházában díszes gyászmise tartatott a jeles Leményi János püspökért; itt a római kath. esperes és az őrm. szert, lelkész is részt vettek, a nagyszámú és minden rendű és szinü közönséghez pedig Boér Áron gk. esperes lelkes magyar beszédet tartott. Belföldi sic ni le. — Fiume hatósága a zágrábi helytartótanács kibocsátványa folytán elhatározta, hogy e hó 20- és 21-kén a zágrábi országgyűlésre kívánt követek választása végett új szavazást rendel, a meghagyás módja ellen azonban tiltakozik. A Szatmár megyenek f. hó 6-kán folytatott bizottmányi gyűlése örömmel értesülvén a császári törmenthessünk hazafiui pályánk folytatására,, azon tapasztalásból, mikép csak a test halt meg, a szellem él és működik Tibennetek, és újjá született alkotmányunkban, jóllétünkben. Kik egyébiránt hazafiui fájdalmunk, mély megilletődésében maradunk Méltóságtoknak (önöknek) Jegyzetté Ocsvai Ferencz főjegyző. _ tisztelő honfitársai Dobokamegye közönsége. Dobokamegye felirata az országgyűléshez. Méltóságos Főrendek! Tisztelt képviselőház ! Még nem száradtak fel a könnyek, melyeket az alig egy év előtt kimúlt legnagyobb magyar gyászravatala felett hazánk millióival közösen hullatánk , csak alig kisérő hazafi bánatunk örök nyughelyére törvényhozóink annyi érdemmel gazdag Nestorának földi részeit s ime villámcsapásként sújtja le kebleinket a rettenetes hir, hogy gróf Teleki László nincs többé! Gróf Teleki László az emberi jogok magasszellemű bajnoka, hazánk szabadságküzdelmének sokat szenvedett vértanúja, a nagy képzettségű államférfi, a hazáját oly imádva szerető honfi, s megyénk legtiszteltebb bizottmányi tagjai egyikének elhunyta mindig pótolhatatlan veszteségünk leendett; mennyivel óriásabb az igy és most ily lélekrázó módon, 3 e válságos pillanatokban, midőn olyepedve várok, azon magas hivatásu testülettől, melynek ő egyik dísze volt, a döntő nyomatéku lépést, alkotmányos újjászületésünk nagy kérdésében. Gróf Teleki László nem csak a magyar hazáé volt, őt Európa, őt az összes emberiség büszkén mondhatá magáénak , de elvesztenünk őt ránk nézve a legnehezebben kiépülhető sorscsapás. A történelemben bizonnyal egy fényes lap van fentartva számára, melynek illetékes feladata leenni fürkészni és bírálni az okokat, mik e nagy szellemet porhüvelyéből kierőszakolák. Nekünk csak az elvesztéséri fájdalom szavakban kifejezhetetlen érzése jutott osztály részül, melyre csak azon vallásos hitünk nyújt némileg enyhítő balzsamot, hogy nemzetünk istene, ki szeretve ostoroz és ostorozva szeret, fog az elhullott bajnokok megritkult soraiba újabb jeleseket állitani. Vajha úgy légyen szeretve tisztelt honatyák! Támadjon köztetek, igen kegyetek mindnyájan elhunyt nagyjainknak méltó követői, hogy majd ha fájdalmunk első rohama elsajgott, erőt és ösztönt Pest, máj. 15. A bécsi lapok nyilatkoznak Deák beszéde felett. Olvasóinkat inkább a magyar-ellenes lapok nyilatkozatai érdeklik. Tudni óhajtják, várjon, mint mondani szokás, fogott-e rajtuk az okos szó, eloszlatta-e elfogultságukat, vak ellenkezésüket jogaink, mondhatni, mathematikai bebizonyítása; e bebizonyítás után tagadják-e még hogy köztünk s a birodalom többi része közt csak a personalunio kapcsa állhat fen ? Az olvasó e kíváncsisága, mely a bécsi ellenséges lapok részéről a belátás lehetőségét is feltételezi, inkább Deák érvei hevességének elismeréséből, mint azon meggyőződésből támadhat,hogy elleneink fogékonysággal bírnak az iránt, mi jog, hogy ők elfogulatlanul az ügy tárgyilagos szemléletére is bírnak emelkedni. Tudhattuk azt, hogy Deák beszédének is az leend sorsa e lapoknál, mi volt Galilei állításáé. A lélek homályán még az igazság sugára sem birt sokáig áttörni. De azért Galileinek igaza volt, de azért Deáknak igaza van. Hogy mily érvekkel küzd az ellenséges bécsi journalistika Deák ellen, ennek ismertetésére elégnek tartjuk csak az „Oest. Ztg.“ ép oly vakmerő mint tudatlan állítását megemliteni, hogy t. i. a magyar közjog értelme szerint nem igaz, miként csak az a magyar király ki meg van koronázva, és hogy Deák a magyar közjogot nem ismeri. Ily ellenek irányában nem szükség az ész fegyvereivel küzdenünk. Ezek számára hiában bizonyít Galilei és Deák. Bár tudjuk, hogy e lapok nagyobb részét az oktalan gyűlölet inspirálja s hogy azok nem fensőbb sugalat kifejezői, de meg vagyunk győződve a felül,hogy azok a jelen időben elhatárzó befolyással bíró államférfiak véleményét, a legmagasb helyen létező felfogást és szándékot is tükrözik vissza. És ezért valamint az ellenséges bécsi lapok részéről nem vártunk egyebet mint az ellenséges indulat folytatását,az igazság következetes tagadását,úgy Deák beszéde után sem reméljük,hogy a hangulat irányunkban a birodalmi kormány kebelében megváltozzék, hogy a jog és törvény legyőzhesse az önkényre hajló, a rögeszmékhez ragaszkodó és a pillanat sikeréért mindent koczkáztató államférfiakat. Oly kormány, melynek a saját tévedései által előidézett zavarok és bajokkal kell küzdenie szüntelen, feladatát nem az e zavarok és bajokat gyökeresen kiirtó eljárásban s így az addig követett kormány elveit elhagyásában keresi, hanem a pillanatnyi siker előidézésében, mi aztán a kormányzati elveket igazolja, mi az elfoglalt állást megtarthatóvá teszi. Ily kormány nem a jövő alapjára épít, nem keresi a biztosítékokat; eljárása hasonlít a tatarozáshoz ott, hol az alapból építés szüksége forog fen. Az ily kormány aztán politikáját napról napra toldja, foldja s mig más birodalmak kormányai a jövőt készitik elő, neki a jelennek gyökeresen soha sem orvosolt s igy mindig megújuló bajaival kell küzdenie és küzdenie mindaddig, míg a baj okának belátása után nem vesz erőt. rajta azon tisztességes elhatározás, hogy a kísérletekkel, az erőszakolt sikerkereséssel fel kell hagyni s a bajt gyökerébe gyógyítani. De mi erre, ez időben, nem számíthatunk. A birodalmi kormány természetellenes kísérletek sikeresítésén, ki nem vihető eszmék valósításán munkálkodik. És bár a birodalmi tanács kebelében nyilatkozó és mind hatalmasbbá válandó nemzetiségi irány ez eszme valósítását, a természetellenes kísérlet sikerét fenakasztja is, és bár Magyarország egy szív s egylelkű elhatározásán megtörik is a kormány szándéka, a pillanatnyi sikerkeresés munkája még következetesen folytattatik. Az oly kormány, melyet eljárásában nem a jövőnek egésséges magvát magában rejtő politika vezérel, a pillanat esélyeiben, a külesemények kedvezőbb találkozásában mindig kész elfogadni művének igazolását. Mi tehát meg vagyunk győződve erősen, hogy a biro-