Magyarország, 1862. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1862-05-04 / 103. szám
1863.— II. évfolyam. 103. SZ. <?ZFRKESZrÖ9ÍGI IRODA ' V T. MUNKATÁRSAINK ' |f' ' ' HIRDETMÉNYEK DIJA: _ = MEGJELEN , TJllér 4 sz 2 emelet ' kéretnek, hogy a lap szellemi részét illeti; minden közleményt a szerkesztő 6 hasábos petitsor l-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 ujkr. ünnep-és vasárnapot követő napok ki * e-WT A Ti/»' TTT-WA «TAT séghez intézzenek.— A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. j! teievel minden nap. KIAEO-U1V i-i ji a kiadó-hivatalhoz intézendök. Egyes példányok Kilian György, Osterlamm K., Lampél Róbert és ha ELŐFIZETÉSI ARtíjtér 4. sz. földszint. jj Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. || Egészévre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft Előfizetést nyitunk a MAGYARORSZÁG 3 havi folyamára 5 ft. kr. ^ 9 ,, „ 9 *> „ 13 „ 50 „ 1 » )? 1 » $0 ,, Előfizetések minden hó elején fogadtatnak el. PEST, május 3. Külföldi szemle. Egy pár politico-literáriai újdonság, mellyel az olvasó untig zaklatott figyelmét fárasztjuk :the publication importante“ — egy fontos mű megjelenését várják a párisiak, Debrauz lovagtól (Vajh! ki és merre van hazája?), mely a magyar kérdés megoldását tárgyalja. Ez irat, bocsánat, ez „importante“ irat, azon végleges programmot foglalná magában, melynek folytán az osztrák kormány, tartós egyetértést gondol Magyarországgal megállapíthatni. E mű, mely az osztrák pénzügyeket tüzetesen fogja tárgyalni: „la situation financiére de l’ Autriche et le plan financier de M. de Pléner“ czim alatt, Amyot-nál jelen meg. Debrauz ur— mint mondják — tetemes engedményekkel kínálja meg a magyarokat. Valjon a „Constitutionelle“ minap említettük czikke nem kóstoló ebből a munkából ? Tsihatsoff orosz tudós, több jeles politikai és tudományos művek szerzője, olaszországi élményeit írja le. Az érdemes férfiú nyolcz hónapig tartózkodott Itáliában s észlelete és tapasztalásai, melyeket egy 169 lapnyi könyvben közzétesz, némi világot vetnek az olasz ügyek mostani állása és jövőjére. A „Times" azt hiszi, hogy e munka nagy hatással lesz Oroszországra. Tsihatsoff úr az olasz egységet, nemcsak tökéletesen legitim óhajtásnak tekinti, de egyszersmind olyan ténynek, mely teljesen elérhető, és halad is valósulása felé. Egy harmadik röpirat: „le roi Othon et la Gréce,“ valójában még nem mondhatjuk kiről. Hogy milyen lehet tartalma, e kevésből megítélhető : „Görögország : a biblia Rachele, egy elszakított anya gyermekeitől, ki látja azokat nyomorgattatni zsarnokai által, és hallja kétségbeesett kiáltásukat!“ és más helyen: „ezer, szabadságért harczoló görög, hajdan egy millió perzsa felett diadalt ült, százezer, igazságért harczoló görög ma, letörendi rabszolgatestvéreinek lánczait s visszaszerzi hazájuk „természetes“ határait. Görögországnak szabadnak kell lenni, mint Piemontnak, hogy alakulhasson önkénytes annexiók által a hellen egység, mint Itália egysége alakult. Mi Ottó királyt illeti, vajha a görögök soha el nem felejtenék Armand Carrel jósszavait: „mindent várhatni tőle, kivéve a szabadságot!“ A turini kőnyomatú lap, idézve egy előkelő idegen szavait, melyeket Durando tbnoknak mondott : „legyen ön meggyőződve, hogy az olasz kérdés egyszerre jön az olvasztóba a porosz választásokkal,s azt állítja, hogy a porosz követválasztások hatását különösen Rómában fogják megérezni. Az Index párisi levelezője pedig Pietri senatornak a római ügyre vonatkozó röpiratát ismételve, nyomós eseményének állítja, mert Pietri nem az az ember, ki csupán azért beszéljen, hogy a politikai világot mulattassa személyes véleményének feltálalásával. Midőn múlt év ápril 14-kén az amerikai polgárháború kiütött, észak azzal biztatta magát, hogy három hó alatt a felkelésnek véget vet. Azóta egy év múlt el s a vérontásnak még sincs vége. Úgy látszik, hogy Anglia és Francziaország a háború e prolongatióját csakugyan megsokalták s mint tegnap is említők, a két nyugati hatalom közbenjáróig akar fellépni, mi annyit tesz, hogy a déli államok bizonyos fokú függetlenségét az uniótól, elismerik; természetesen a rabszolgaság eltörlésének feltétele alatt. Hogy III. Napóleon, legalább ez utóbbi eszmével komolyan foglalkozik s a rabszolgaság eltörlését átalánossá kívánja tenni, mutatja, hogy Spanyolországgal is szerződésre lépett, melynek folytán, a rabszolgatartás természetelleni intézménye, bizonyos határidő leforgása alatt, Cubában is eltöröltetik. Belföldi szemle. — Kolozsmegye felső kerülete ideglenes alispánjává Horváth Sándor neveztetett ki. — Felső-Fehérmegye törvényszéke — mint a „Kolozsvári Közlönyének írják valahára Megalakult. Az elnökséget ideiglen Csongrádi István főbíró vállalta el. Ülnökökké 8 és 7 száz frt évi fizetéssel kineveztettek: Szikszai, Szekucz, Tamási, Ivánovics __ és Popovics, rendelkezés alatti hivatalnokok. Államügyész Marosán, segédje Szoboszlai Károly v. aljegyző, törvényszéki aljegyző Eperjesi Albert, igtató Yapler Károly v 1. sz. ülnökök, írnokok Opris János, Gilyén Lajos, Kincs József stb. Az ujonczállitás a megye külkerületében márcz. 29-én, belkerületében pedig ápr. 15-én fejeztetett be. A megyére kirótt illeték összege 176 számból álló, melyből a külkerület népességére 106 jutó; öt nap tartó vizsgálat után, az előrendelt 560 ujjoncz-kötelezett seregből 81 találtatott alkalmasnak. Az illeték hátramaradt részét, a sorozó-bizottmány a belkerületből remélte megkaphatni, és jön nagyszerű csalódás, midőn a belkerület 600-at túlhaladó fiatal táborából, csak 31 találtatott, a többiek nagy része illegál eltávozottnak, és más része örökre szolgálatképtelennek íratott; a hátralék, 64 legény, hihetőleg törvény útján elő fog állíttatni. A sorozást legérdekesebbé tévé egy valdorfi ujoncz, ki kiskorától fogva női képének és hajlamának engedve, női munkákkal foglalkozott, és sorshúzásra nagy bajjal, női öltünyben jelent meg; de a vizsgálat alkalmával közmeglepetésre ép férfinak találtatott, kit mindamellett a bizottmány némely női ösztönök jelei miatt siránkozására felmentett. — Szebenből írják, hogy a szebeni erők pusztítása tárgyában az erdélyi kormányszék a szebeni törvényszéket, mint maga ügyében bírót, illetéktelennek nyilatkoztatván, az ügy vizsgálatát s benne hozandó ítéletet az erzsébetvárosi törvényszékre bízta. A „Hermanstädter Zeitung“ kívánja, hogy e tárgyban a nemzeti szász egyetem is szólaljon föl. — Gyulán takarékpénztár van alakulóban. — Buda városa hatósága az elhanyagolt városmajort ismét díszes mulatóhellyé szándékszik átalakittatni. Igazítás. Legutóbbi szemlénkben Győrmegye kinevezett főjegyzőjéül hibásan Kautz Gyula jelent meg Kautz Gusztáv helyett. (Fk.) Mindazon hírek, melyek Törökországnak lázadó tartományaiból érkeznek — természetesen a hivatalos távirati sürgönyök kivételével — Omer és Dervis bajának helyzetét valóban kétségbeejtőnek rajzolják. Daczára annak, hogy a porta az Angliában felvett kölcsön nagy részét a harcztéren álló katonák fizetésére fordította, a derék basibozukok most épen nem akarnak megmozdulni, azt mondják, hogy a most kapott zsoldért eleget verekedtek ők már anticipative, és nem látják át, miért kelljen életüket újra koczkáztatni a hitelbe! Ezenkívül Albániának keresztény lakói majd itt, majd amott tűzik fel a lázadás zászlaját és lassan-lassan maguk a muzulmánok is azt kezdik hinni, miszerint a félhold uralma Európában vége felé jár. Ily körülmények közt már első pillanatban is gyanús volt azon hír, hogy Omer pasa alkudozásba bocsátkozott a montenegrói fejedelemmel és a kibékülés érdekében Herczegovina „autonómiáját“ ajánlotta fel. Mi volna ez az autonómia? Nyilván nem egyéb, mint olyneml helyzet, amilyen példa Szerbiáé és a Duna fejedelemségeké. Herczegovina „közvetlen“ tartományból „közvetetté“ lenne, mely felett a porta már nem szuveránitást, hanem csak suzeránitást gyakorolna.Már most azt kérdjük: valószinü-e, hogy a porta ilyesmire ráállhatna azon tapasztalások után, miket néhány év óta úgynevezett közvetett országai körül tenni alkama volt. Nem valának-e épen ezen országok folytonos zavarok, nehézségek, bonyodalmak kiapadhatlan forrásai? Nem növekedett-e mindinkább a luzerán hatalom és a vazallfejedelmek közti feszültség, mert im ezek mindinkább függetlenekké törekedtek lenni, míg a porta végső kétségbeeséssel iparkodott a szakadással fenyegető köteléket szorosabbra vonni ? És nem mondhatni-e ma, hogy mind Szerbia, mind Románia máris független államok, miután azt teszik, ami kedvükben áll; a porta intéseit, dorgálásait, tiltakozásait pedig „tiszteletteljesen,“ sőt hellyel-közzel tisztelet nélkül is félre teszik ? És ha ma a Herczegovina ugyan ily viszonyra jutna a porta irányában, nem fogná-e a montenegrói fejedelem holnap ugyanazon szerepet játszani, miként Mihály vagy Couza fejedelem és ki fogja őt ebben gátolni, miután per argumenta ad homines háromnegyed év óta számtalanszor be lön bizonyítva, hogy a portának nincs elegendő ereje, akár Miklóst, akár a herczegovinaiakat s engedelmességre kényszeríteni ? Herczegovina „autonómiája“ oly vereség tudna Törökországra nézve, amilyennél sujtóbbat a legszerencsétlenebb ütközet sem eredményezhetne számára;—miért siettetne ő oly kimenetelt, mely mindenesetre a lehető legroszabb és mely ennélfogva még mindig elég korán jövend? Azonkívül szemmel kell tartani az ily eljárásnak nem csak valószínű, hanem bizonyossággal előremondható következményeit. Amint az „autonom“ Montenegró hatalmas támasza vala a herczegovinai lázadásnak, úgy az autonom Herczegovina hasonló kedveskedésben részesítené Bosniát, mig egy pár hó múlva „autonom“ Bosniája nem volna a fényes portának és ez tovább menne aztán, nem ugyan végtelenbe, hanem mindenesetre a török birodalom végéig. Ezen következmény előrelátása lehetetlenné tenné Ausztriára és Angolországra nézve egy autonóm Herczegovina helyreállítását fúrni, habár az írott szerződések szerint ennek gátolására nincs joga e két hatalomnak. De mihelyt ezen felbomlási folyamat kezdetét veszi, úgyis véget ért a portát illető szerződések érvénye és a keleti katastrófa elején állnánk. Orosz- és Francziaország természetesen épen ellenkező irányt követ. E két hatalmasságnak érdekében áll a divide et impera elvet a török birodalomra alkalmazni és azt apró darabokra felbontani, mikre aztán vagy az egyik vagy a másik túlnyomó befolyást gyakorolhatna . Nem támadhatván meg egyenesen és kivülről a porta birtokát, belülről törekszenek a szétmállást, előmozdítani és az egyes részek közti köteléket lazítani. E szándék kézzelfogható és eléggé magyarázza azon buzgalmat, melylyel franczia és orosz ügynökök a herczegovinai lázadást szították és még most is szítják. Különös figyelmet látszik érdemelni még azon körülmény is, hogy, míg Ragusából csak azt jelentik, miszerint Omer pasa ultimátumot adatott át Cettinjében , Páris felől telegrafirozták a Herczegovina autonómiájáról sápogó kacsát. Ez talán ujjmutatás arra, miszerint mahónap Francziaország a maga közbenjárását ajánlandja fel a porta és lázadó alattvalói közt és hogy aztán hivatalosan hozandja szőnyegre az autonómiára vonatkozó indítványt, melyet egyelőre a fentebbi távirati sürgönyben csak ballon d’essai gyanánt röpített fel. A figyelmes olvasó innen azt fogja látni, hogy a keleti válság elég nesztelenül ugyan, de folytonosan közeledik és hogy jóformán lehetetlen lesz e válság kitörését a diplomatia szokott palliatív szereivel még egyszer feltartóztatni a koronaországok országgyűlései által intéztetnek el. Ha már most a miniszteri felelősség elve a gyakorlati alkalmazás szándékával fogadtatik el, első kérdés az: kinek legyenek felelősek a miniszterek? Mindazon képviseleti testületeknek, miket a februári pátens reállif vagy egyiknek igen, a másiknak nem ? Az utóbbi nem képzelhető, mert micsoda logika volna abban, hogy a miniszter oly intézkedésre nézve, mely az egész birodalmat illeti, felelős, olyanra nézve azonban, mely a birodalomnak csak egy részét érdekli — nem?! Tehát föl kell tenni, hogy mindegyik miniszter, mindegyik képviselő testület, a birodalmi tanács, a magyar országgyűlés, és a nem magyar országgyűlések mindegyike irányában felelős. Ezt mi gyakorlatilag, sőt azt mondhatnék, anyagilag lehetetlennek találjuk, mert, anyagi lehetetlenség, hogy a miniszter mindegyik országgyűlésen jelen legyen, vagy akár csak mindegyikre oly meghatalmazottat küldhetne, kivel már előre is tökéletesen azonosítja magát. Centralizált kormány és egyes országyűlések irányábani felelősség, ez véleményünk szerint egymással megférhetlen dolog; — oly minisztérium pedig , mely ügykezelésének egyik részére nézve (a birod. tanács előtt) felelős, a másikra nézve pedig (az országgyűlések előtt) nem, ez, miként mondtuk, képtelenség. A puszta felelősségi elv elfogadása tehát, úgy hisszük, semmi súllyal nem bírhat, midőn előre látni, hogy annak alkalmazása a fenforgó körülmények közt lehetetlen. Még különösebb szint ölt a dolog, ha a felelősség egyedül az összes birodalmi tanácsra alkalmaztatik, mert hol létezik e testület? És van-e kilátás arra , hogy egyhamar létre fog jönni? Erre azon tény felel, hogy a mostani Reichsrath maga azon álláspontot foglalja el, miszerint törvénnyé emelt határozatait csak a Lajtha egyik partján lehet alkotmányos úton foganatosítani, a magyar korona területén pedig a kormány teljes hatalmából léptetnek azok életbe. De midőn a kormány legalább egyelőre nem alkotmányos módon kezeli hatalmát a birodalom egyik felében, miként lehet őt az alkotmányos rendszer értelmében felelőssé tenni ? Ha már valami biztosíték kellett azon idő megérkeztéig, midőn a miniszteri felelősség gyakorlatilag lehetségessé válandik (erre pedig igen hatalmas nézet- és rendszerváltozás volna szükséges!), arról gondoskodhattak volna a liberális követek, hogy a sajtó szabadsága a büntető törvény korszerű revisiója által biztosittassék. Pest, máj. 3. T. olvasóink elismerik az államminiszter úr által előterjesztett legm. közleményt a miniszteri felelősség tárgyában. Röviden ismertettük a bécsi lapok véleményét is, jellemeztük elmélkedéseiket, melyekkel a közleményt fogadják. Tudjuk : gyakorlati értéket a miniszteri felelősségnek, miniszter-felelősségi törvény nélkül nem tulajdonítanak. Alig két hete, hogy e lapokban magunk is védtük a miniszteri felelősség, vagy — szabatosabban szólva—a Parlamentarismus rendszerét és különben sem hisszük, hogy bennünket a reactió híveinek fogna valaki tartani. Azért egész őszinteséggel és minden félreértéstőli aggály nélkül kimondjuk, hogy az a bécsi szabadelvűek küzdelmének eredménye, melynek az adott körülmények közt gyakorlati érvényt szerezni lehetetlen, bennünket sem elégít ki. Állítsuk csak a kérdést az októberi és februári kibocsátványok alapjára és tekintsük onnan a dolgot! E két okmány a közügyeket ekként osztályozza : vannak összbirodalmi ügyek, melyek az összes birodalmi tanács elé tartoznak ; vannak aztán részint Lajthán inneni részint Lajthán túli közös ügyek, melyek a magyar országgyűlés és a szűkebb birodalmi tanács előtt tárgyaltatnak; vannak azonkivül a birodalom nyugati részeinek országos ügyei, melyek az egyes Vasárnap, május 4. Az első magyar általános biztositó társaság ma, május 3-án de 10 órakor tartá rendes (ezúttal 4-ik) évi közgyűlésit. A társaság és a közgyűlés érdemes elnöke Lónyay Menyhért, a szép számmal egybegyűlt részvényeseket üdvözölve, örömmel tekintett vissza a társaság üzletének fejlődési szakaira, s az önbizalom és elégtétel emelő érzésével constatálta azon tényt, hogy társaságunk rövid 4 év alatt az európai continens első rangú intézetei közzé küzdte fel magát. Ugyanis már keletkezési szakán az első évben, minden ármány és nemcsak a rendes nehézségek ellenére a társaság emeltetve a közönség részvéte által, mint biztos alapon nyugvó és biztosított léphetett a versenytérre; a második évben pedig növekedő tartaléktőkéi mellett egy nevezetes realitás megszerzésére lön képes, ez évben is már szép hasznot szerezvén a részvényeseknek. A harmadik év példátlanul fényes eredményt mutatott fel mind az üzlet terjedése, mind az osztalék tekintetében. És a múlt év is, mely a biztosítási évkönyvekben alig találja párját a vészek gyakori voltára, a káresetek nagy számára nézve, a legsikerdúsabbak közzé számítható, mert a társaság működése körébe mind több érdeket ölelt, üzlete nagy arányokban terjedt, bevételei, mint az igazgatóság jelentéséből látható; mind tetemesebbek lettek, tartaléktőkéi gyarapodtak, és míg más társaságok zárszámláikat a múlt évben veszteséggel kénytelenek berekeszteni, a társaság részvényeseinek ez évben is aránylag szép osztalékot adhat. Ez eredményben és a közönség s a külföld egyre növekedő bizalmában , az igazgatóság helyes eljárásában találja fel az elnök, találhatja fel a közgyűlés a jövő évek sikereinek is biztosítékát. Ezután a gyűlést megnyitottnak jelentvén ki, felolvastatá a múlt Üzletévről szóló jelentést, melyekként szól: