Magyarország és a Nagyvilág, 1866 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1866-08-19 / 33. szám
ь IV. Gothok. 275—374. E népnek első történelmi föllépése, becsapása a római birodalomba, Decius császár korában, 250 körül, jóllehet már az előtt ténykedésének több jeleit adta. Decebált Domitian elleni harczában is segítette, de Trajantól, ajándékok által, részéről elnyeretett. A keresztény időszámítás kezdetén már az Elbe torkolatai körül, Poroszországban találjuk őket.29) Az ostro- és visi — keleti és nyugati — gothokrai feloszlás vándorlásuk közben történhete. Jornandes tudósítása megjárja mondának: azt. i. hogy a gothok Scandináviából három hajón átkelve, keleti és nyugati gothokra, és gepidákra oszoltak.30) Már Poroszországi lakhelyeikből többször becsapásokat intéztek Daczára. Ez általi érintkezéseik következtén a Rómaiakkal barátságos viszony fejte ki köztük. — Innen a Herulok és Burgundokkal egyesülve délkelet felé kezdenek vándorolni, megvervén a Bastarnokat, kik a Kárpátok északi részeit lakták, és más sáv népeket, a fekete tenger, a Boristhenes és Tanais torkolatai közé telepedtek le, útközben Jászok, Alaccok és Roxolanokkal találkozván. Ezen új határokból aztán mind újabb becsapásokat tettek a római ipar által virágzóvá tett, de gyöngén védett Moesia és Daciára, mivel a fölöttük és körültük lakó, többnyire szittya népek közt nem volt mit keresniük.31) Knivagoth király megverte Philippus, meg Decius császárokat s elhamvasztott több várost. Az elsőségi harczban elesett Decius is. Utóda Gallus, pénzen vásárolta meg a békét.32) De azért harczaik ezután sem szűntek meg. Dacia és Thracia ép úgy központja volt támadásaiknak, mint Közép-Görögország és a kis-ázsiai tartományok,.... míg Aurelian lép a trónra, egy Pannónias — Sirmium környéki — paraszt fia, ki kardja által fölemelte magát az imperatorok székébe, melyet meg is érdemlett. Ez szép móddal igyekezett reájuk hatni, minek következtén béke, barátság fejte ki köztük.33) Ezen békénél fogva — mely — 273 — létesülhető, a gothok nyugton maradtak. De Aurelián átlátható, miszerint ezen népet hosszabb ideig békében tartani bármily áldozatokkal sem lesz képes... hogy tehát a becsapásoknak eleje vétessék, kivoná— 274 — Erdélyből — seregeit, a légiókat, legnagyobb — valamire csak való — részét a gyarmatosoknak, kik elődei alatt betelepedve, itt az ellenséges, előbb elnyomott népektől méltán tarthattak. A kiköltözöttek az al-Duna és Erdély közt elterülő földekre telepíttettek, mely róla „Dacia aurelianensis“-nek neveztetett.34) Traján dicső, sok vérbe került — különben czél nélküli — hóditmányáról tehát, a körülmények szükségénél fogva, lemond a Róma. Miután át meg át furta e tartomány hegyeit, élvezé 170 éven át kincseit... sorsára hagyta. Nem tehetjük, hogy e helyen föl ne említsük az Oláhoknak rómaiaktóli eredetét, mit ők maguknak követelnek. Ha fontolóra veszszük azon történelmi tényt, hogy Aurelián innen minden valódi rómait kivitt, — ha elgondoljuk, mennyi nép, hány vész pusztította, dúlta a rómaiak kivonulta után Erdélyt, még ártatlan műveit sem kimérve, — ha tekintetbe veszszük azon nagy elpusztultságot, melyet honfoglaló eleink itt találtak, ha vizsgáljuk nyelvöket, mely csak újabb időben vezetik — és nagy kárára ! — latin kaptára, melyben — szintúgy, mint szokásaik és viseletükben a dák és szláv jellemet el nem tagadhatjuk... eredetük emez igényelt tisztaságán méltán kételkedhetünk. A sorsára hagyott Erdélyben Gothok és Vandalok telepedtek le, kik annyiban hasznára váltak a római birodalomnak, hogy más barbár becsapások ellen védfalul szolgáltak.35) A dák elem ugy látszik Erdélyben ismét fölemel VI. Hunnok. 374-454. Belső egyenetlenség és túlszaporodás következtében — 374 — a nagy-Szittyaország téréiről egy erős nemzet kel fel s megindul családostól, barmostól uj hazát keresni. E nemzet az annyiak által gyalázott, gáncsolt hunnoki fellépése által megindít egy nagyszerű, félezredéven át tartó mozgalmat, mely újjá alakitá Európát. Vándor-utjában a népek, kik ellentállni megkísértették, tönkre téve menekültek el, seregök romjaival más népeken kisértvén meg kétségbeesett szerencséjüket , — vagy meghódoltak, és fölemelve — nem leverve, elnyomva — gyarapították a nagy nemzet erejét, osztoztak szerzeménye dicsőségében. A hunnok föllépése megadta a gothoknak a halálos döfést; idehagyták Erdélyt, a római birodalomban keresvén menekvést, s ott, a görögök önző politikája által felbőszítve, még véres jeleneteket idéztek elő. A hunnok — mondja a hagyomány 39) — nem minden ellentállás nélkül, de győzedelmeskedve a Tiszáig jutottak. A letelepülő hunnok, mind idegen, mind rokon népek csatlakozásai által folyton szaporodtak. Katonás királyaik alatt eljártak Galliába, Itáliába, Thracia és Moesiába, kalandozni, zsákmányolni. Balambért, ki őket behozta 386-ban, tehát 12 évi Európábani országlás után Karat válta fel, ki alatt majd mint Theodos keleti császár szövetségesei, majd mint ellenségei hadakoztak. 400 körül, 411-ig Old lett utóda. Alatta Alarich, a hatalmas goth király ellen harczoltak. Utóda ill.428-ig Mundruk, vagy Bendegucz, Etele atyja. 428—430-ig Oktár és Rof viselték a főhatalmat, valószínűleg mint a még kiskorú Etele gyámjai. 430-ban meghalt egy galliai hadjáraton Oktár, 434. Rof. A trónra Etele lépett , öcscse Buda vagy Blédával. Fölléptével a hunn birodalom új jellemet ölt; az eddig többnyire zsoldért, segédseregként küzdő nemzet, egész erejével, önállóan lép föl. Etele lángesze, kortársait túlhaladt nagysága okozta ezt. Ő hőse a történészetnek ép úgy, mint az egykorú 40) és nemzeti mondáknak.4 .) Bár némely ellenséges íróknál ő és hunnjai lealacsonyittatnak42), ő korának legnagyobb jelleme, és az újabb idő már több méltánylattal, ismerettel szól felőle. 43). Csak az a sajnos, hogy sem ő, sem Baján, a hatalmas két hunn-szittya fejedelem, nem birt államférfim bölcseséggel: felfogni helyzetét, a körülményeket és birodalmának fönállását biztosítani, mi akkor könnyen létesülhetett volna. Halála után — 454 — felbomlott a hunn birodalom, s vele sírba szállt a hunn nagyság.44 * * Hogy Erdély is a hunn birodalomhoz tartozott, ez kétségtelen. Annak bebizonyítására azonban, hogy váljon lakták-e Erdélyt, csak a hagyományból meríthetünk 514 Kik lakták és bírták Erdélyt a honfoglalásig ? (Folytatás.) Első ismeretes királyuk Zamulx, ki Sithagoras tanítványa volt. Kiképezve Egyptomban a keleti bölcsészet elveiben, beavattatva azok homályos tekervényeiben, itt, mint a Dákok főpapja, királya és törvényadója lépett föl. A vallás, melyet népének adott, nem érdemel — akkori szempontból tekintve — megvetést, — bár — hogy annak hitelt szerezzen, fensőbb küldetését, halhatatlanságát bebizonyítsa három évig a Cogeon barlangba rette magát, s midőn már mindenki holtnak hitte — akkor ismét elő állt. Tanítása szerint a Dákok a halált egy háladatlan átmeneti élet határa, s boldogabb öröklét kezdete gyanánt fogták föl.21) Bár történetük sokszor érdekes jeleneteket is képes fölmutatni ... az körünkön kívül esik. Elég, hogy lakták Erdélyt, mint egy társadalmi renddel, iparral, hatalmas belső szervezettel, és némi műveltséggel bíró nép. Fölemelkednek a legnagyobb, legdicsőbb pontra, melyet ókori nép — akkori fogalmak szerint — csak elérhetett... de virágzásuk , nagyságuk... pünkösdi királyság vala. III. Rómaiak. 105—274. A keresztény időszámítás első századában a dák királyok trónjába Diurpaneus De ce ba lépett, egy vitéz férfi, ki tanúja volt népe nagyságának, de bukásának is. Rómában ekkor Domitián uralkodott, egy, szegénységből rabló, félelemből kegyetlen, gyáva, csak legyek ellen hős, béjencz, zsarnok és nevezetes inyencz.22) A gyáva emberek birnak rendesen azon gyöngeséggel, hogy szeretik, ha hősöknek tartatnak. Dominitiánnak is meg volt e vágya, mely előbb a Cattok, azután — 88 — a Dákok elleni harczra készte. Ő maga, messze a harcztérről kéjelgett, míg serege folyton veszté a csatákat a dák leventék ellen. Domitian kényszerítve látta magát békét kérni és kötni, melynek következtében — 90 — adófizetője lön Decebalnak. Kevés népnek sikerült ekkor adófizetővé tenni Rómát, a félvilág urát! És mégis Domitian, Rómába térve diadalünnepet tartott a Dákok felett, mintha ő lett volna a győző, s nem pirult fölvenni a „dacicus“ nevezetet.23) Domitian nemsokára egy összeesküvésnek esett áldozatul, mely megcsonkított holttestét palotája lépcsőire dobta. Utóda Coccejus Nerva, ezé pedig (98) Traján lett. Mennyi magasztalásnak szolgált már e név tárgyul! — Nagy hadvezér volt, és mint ilyen nem áll egyedül; — de nem valódi uralkodó, államfő és ember. A dicséretek, melyekkel — utána élt — irók elhalmozták, azok vak — koruk romlottságának, Traján korának nagyságával szemközti ellentétéből származott — ítéletek. Ő is, mint előbb N.Sándor s mint utána megannyian — a legújabb időkig — csak hódításban, harczi dicsőségben és nem állandó becsű intézményekben keresett nagyságot. Az, mi egykor N.-Sándort vezérlé meghódítani a világot, — az vezette Trajánt is. N.-Sándor sirt, mint egy gyermek, ki játékszerét önmaga összetörte ... és Traján azt hitte, hogy birodalma: világbirodalom. Traján 100. Kr. u. megtámadta a Dákokat, megverte őket és szigorú föltételek alatt — nevezetesen, hogy fegyvereiket, gépeiket, hadifoglyaikat és a szökevényeket átadják, erősségeiket lerontsák, Róma barátjainak barátjai, ellenségeinek ellenségei legyenek, semmi haderőt ne tartsanak — békére kényszerül.21) De Decebalnak nem volt, nem lehete szándékában e béke megtartása. E nép, mely Erdély hegyeit, és ritkás téréit lakta, már a természet által magába szivá a szabadság szeretetét, s talán Róma könnyebben megfoszthatta volna hazájától, mint szabadságától. A harcz tehát — 104 — újra kitört; — a Dákok kétségbeesett önvédelem után meghódittattak, Sarmisegetusa főváros bevétetett. A dák király felett elmondhatta Róma: vae tibi Decebale!25) Ez Déván kardjába ereszkedett. Vele megbukott Dacia is; a szabad nép rabigába görbedt. Róma fölüté sátorait Erdély kárpátaira, mely római provincia jön.26) Rómában, a világnak nagyszerű szobor hirdeté Dacia meghódítását. Az idő— e csapodár — leverte tetejéről Traján szobrát s sz. Péterét állitá helyébe. De látható még rajta a megaláztatott Decebal; igen a fogoly Dákok és Jászok, a nép, mely mérget iszik, hogy fogságra ne jusson s a hős dák nők, kik a fogságba ejtett római katonákat megégették.27) Traján legyőzvén a Dákokat és meghódítván Daciát — írja Eutropius 28), az összes római birodalomból nagy seregeket telepite át, a földek és városok mivelésére. A gyarmatosokkal, légiókkal: római szokások, erkölcsök vándoroltak be, melyek nemsokára elkorcsosították a Dákokat. Róma a legnagyobb gondot fordította Erdély a Dákok által kikutatott kincseire. Az aranymosás, arany- és sóbányászat nagyszerűen űzetett; utak szelték át a tartományt minden irányban, melyek még máig is romolhatatlanok és a nép által „ördög utjának“ neveztetnek; virágzó gyarmatok emelkedtek minden fontosabb helynél; fürdők, vízvezetékek ásattak stb. Róma egyedül az, mely ittlétének biztos nyomait hagyta, és mely azt dörgi füleinkbe: — műveiben él a nemzet!___ V. Vandalok. A Gothokkal egyidőtájt, a Maros és Kőrös folyók közé Vandalok telepedtek le. Ezen helyet a Tiszáig Jászok — Jazyges Metanastae — lakták, kiket valószínűleg meghódítottak. A két szomszéd nép, — a Goth és Vandalok közt — 330 körül véres harczok keletkeznek, olyannyira, hogy a Maros a kiontott vértől pirosan folyt.38) A Hunnok fölléptével mindketten odahagyták Erdélyt, s a római birodalom ellen fordultak. Alarich, Genserich Roma iszonyú elpusztításában megörökíték nevöket És e vad hódítóktól még sem tagadnak meg minden méltánylatot, mint — a nemes tulajdonokkal is biró — Etelétől. A Vandalok halhatatlanok — és ezt nem irigyeljük tőlük — mert egy uj fogalmat adtak a világnak: a Vandalismus tőlök vévé eredetét! — 33. sz. kedett, föl e nép dicsősége, mert a Gothok azok utódainak vallták magukat.36) A Gothok hatalmas birodalmat alapítottak, melynek középpontja Erdély volt. A római birodalommal szövetséges viszony létezett s a két birodalom egymás mellett ifjúnak látszott, de a római egy agghoz hasonlitó, ki halálos betegségből kigyógyulva, hátralevő napjaiban becsületét és szabadságát fen akarja tartani és aggodalommal néz az ifjúra, ki teljes ereje öntudatában sóvár tekintetével keres, kin kitombolja magát.37)