Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1872-03-03 / 9. szám
108 jött az este, elment az ember az erdőszélbe pontosan a kitűzött időre, de ott se kincs, se szellem, se a czigány asszony, sem annak legkisebb pereputtya nem volt. Ekkor kezdett csak a szerencsétlen ember jajveszékelni, jelentést tett az elöljáróságnál, neki indult a banda elvonulása nyomán keresni Dézs felé, de sem neki, sem a hatóságnak még nem sikerült a csalót kézrekeriteni. (Rablóba szerelmes molnár.) Beleznán következő mulatságos eset történt: Az ottani molnárnak csinos feleségéről letévedt a szeme s egy másik menyecskének szemtüzéel találkozott, a beszédes szemek találkozásán kívül más találkozásért is epedett szívük, hogy aztán elbeszéljék egymásnak búbánatjukat, csalódásukat stb. De a csinos feleség vigyázott férjére s élt a gyanúperrel. Mit tettek a szerelmesek? Nehéz volna kitalálni, ime elmondjuk, amint biztos kútfőből hallottuk. A szerelmes molnár titkos szerelmese felöltözött egy este férfi ruhába, fölfegyverkezvén puska, pisztoly, és egyéb haramiás tárgyakkal s erős hangon beszól egy szép estén az idylli csendéletet élő molnárpárhoz, hogy öten vannak, hozzon a molnár enni valót ide s erre elsüti puskáját; a megrémült molnárné rögtön készit ennivalót s férje által remegve küldi ki az ételt, mit a molnár kivisz s a künnlevő szép rabló erős fenyegetés közt kergeti az állítólag említett társaihoz, s elmén a boldog pár, esznek-isznak, hegyen völgyön lakodalom, a molnárné remeg, majd sir, hogy férjét megölték, kimenni nem mer, mig bizonyos idő múlva megérkezik a férj s elbeszéli viszontagságos történetét a la báró de Manx. S a szegény asszony elhiszi, van öröm ; de nemsokára üröm következett, mert a fegyveres rabló elfogatik s könyezve vallja be az egész históriát, melynek vége még a járásbíróság ítéletkönyvében olvashatlanul áll. Sajtó és könyvészet. („Gyöngyös“) czimen indult meg legújabban egy vidéki (gyöngyösi) hetilap, melyet Szalay Józsa munkatársasága mellett szerkeszt Földváry Kálmán. Bemutató czikke nehézkesen irt nagy locus communis. Tárnájában rímekbe szedett fölszólitás Gyöngyöshöz, hogy járassa e lapot, s darabos irányu beszély eleje ; mindkettő a szerkesztőtől való. A beszély morálja is nyilván oda fog szólni, hogy fizessenek elő. Semmi kifogásunk ellene, ha megmarad programjánál s helyi s vidéki érdeket szolgál. Nagy politikát csinálni s pláne párton kívülit, föladata ily lapocskának nem lehet; de igenis az, hogy közleményeiben legyen tekintettel a helyes szófüzésre s interpunctióra. Maga a rovatolás is hanyag, kezdetleges és térpazarló, ami a legtöbb vidéki lap hibája. A mutatványszám egyetlen becses czikke a „bortermelési iparunk“ czimü. („Vers-szemelvény“) a régiek elmésen mulattató bölcs mondataiból. A latin eredeti nyomán fordította Bálinth Gyula. Gy.-Fehérvárt 1871. Tartalma: ifjaknak tanulóknak, öregeknek, politika, jogászat, gyógyászat, hadászat, háztartás, erkölcsiek, szellemiek, vegyesek s Cato erkölcsi verspárjai. Bálinth Gyulának, ki a classicus irodalom egyik legjobb fordítója, köszönjük a többi között Tasso „Gerusalemme liberata“ világhírű művének jeles magyarítását is. Kár, hogy nem az eredeti versmértékben történt az átültetés. Fordító négy kedvelője a rimes distichon szokatlan formájának, melyet azonban mesterileg kezel. E könyvecske is tanúskodik róla. Ára nincs kitéve. Halálozások. Lászlóffy Antal, országgyűlési képviselő, febr. 22-én. Varjassy János, aradi ügyvéd, 1861-ben volt főkapitány, a közügyekért buzgó férfiú, Aradon február közepén, 58 éves korában. Miljutin híres orosz államférfiú, az oroszországi belreformok főtámasza, február elején. Lukinich Mihály, volt ellenzéki országgyűlési képviselő, F.-Sz.Miklóson, február végén. Daróczy János, Tolna megye volt főszolgabirája és bizottmányi tagja, a szabadelvű, mivelt magyar földesurak mintaképe, febr. 15-én, 64 éves korában. Gr. Deym János altábornagy, ki Keszthelyen megtelepedvén, a vidék gazdasági emeléséért sokat fáradozott, febr. 21-én Keszthelyen, élete 68-ik évében. SAKKFELADVÁNY. Anonymustól, I .illőben. Sötét. Világos. Világos indul s a második lépésre matot mond. Magyarország és a Nagyvilág. 9. Szám. 1872. A 7-ik számban közlött sakkfeladvány megfejtése: Helyesen fejtették meg: Homolka János. — Molnárfy S. — A nagy-szombati casino. — Mérey Lajos. — Szerényi Béla. — Szigethy Kálmán. — Kovács Sándor. — Kutserik S. — Egy névtelen előfizető. — Schick Zsigmond. A 6-ik számban közlött feladvány helyes megfejtését beküldötték még: Mandel Mihály. — Szerényi Béla. —Schick Zsigmond. — Fuchsz Bonifácz. — A szegedi sakk-kör. Világos. Sötét. 1. K. f2 —el..................................................K. d4—e3 2. F. b4—d2 t..............................................K. e3—d4 3. P. a2—a3.............................................K. d4—e5 4. F. d2—e3 f és mat. Tetétlen, P. Zs. Mindekkoráig nem volt rá érkezésünk. A figyelmet addig is köszönjük. — ? N. S. Nem az igazi. — Pest, Sz. S. A 6-ik most is sántikál: a hetedik járja. — Szegedre. Vettük s hova előbb beletekintünk. — Pest, Sz. B. A szegediek igen, de „kaczér“ álczái és életei nem. Reméljük, megértette. — Szombathely, S. J. Sorát kerítjük. — Eger, S. J. Nem üt a szeg fejére. Lóugrás szerint megfejtendő. Megfejtése a 11-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma „Tóth Kálmán“ költeményei. A 7-ik számban közlött, lóugrás szerint megfejtendő szórejtvény megfejtése : Mohács te gyászos vérmező Mely annyi hős halottat, rejt, Hol áll rajtad az emlékkő ? Mely azokra emlékeztet. Vagy nincs, s mért, tán nem érdemel A hely hol annyi hős esett ? Oh nemzetem ne késs tehát Áldozz, s emelj egy sírkövet. Helyesen megfejtették: Groszman D. — Flesch L. — Bachler Vilma. — Mérey L. — Schragner K. — Pólyák Vilma. — Winkler Gy. — Turcsányi-Szabó Fanni. — Freissberger V. — Fónagy Ilonka. — Horváth Camilla. — Kisgergely Karolina. — Dózsa Magdolna. — Konyári Paulina. — Serli A. — Farkas L. — Zelenay J. — Dürr F. — Abonyi polg. olv. egyl. — Nyiregyh. polg. olv. egyl. — Radetzky Károlyné. — Oppel Mari — Gillyén Józsefné. — Lókó B. — Borsos I. — Ürményi B. — Mihálfi J. — Gonsory . — Bokros I. — Kuppics Jukcsa és Vilma. — B. Ilona. — Bach N. — Németh P. — V— János. — Elek K. — Szomor Lajosné. Eperjesi jog. elv. kör. — Hints Emilia. — Dr. Mauer. — Vámossy J. — Ptry J. — Steinberger L. — Hoffmann Ilka és Irma. — Friedman D. — Bene L. — Kalmár E. — Simkovics J. — Nagy F. — Freyberger L. — Szelényi Katalin. — Schick Zs. — Kókai cv. kör. — Stikl Gy. — Bolla Janka. — Székely Gy. — Egy előfizető. — Schmidt J. — Vályi J. — Jánosházi casino. — Bencsik F. - Miháldy I. — Fialka J. — Váczi B. — Bezerédy Gy. — Szigethy Berta. — Turcsányi-Liber Irma. — Koby J. — Mild J. — Kmett G. — Pozsonyi jogász-kör. — Futták Gy. — Pamminger K. — Decsy K. — Gály Camilla. — Szt.tamási elv. kör. — Nagy Mimi. — Bolemann. — Bachler Vilma. — Viszolajszky I. — Rétvölgyi G. — Székely Anna. — Jánossy, D. — Vákár Kr. A 6-ik számban közlött szórejtvény helyes megfejtését beküldte utólag: Wákár Katinka. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván В о к г о s István, Biharban ref. tanító, számára „Az anya utolsó órája“ czimü mailap megküldetik. Nem ké, sohva van revész pen, lék tongy röksem ropmint S ha Siben, em lünk mébé; De el, lé emmár Legalább lünk ,a SZÍV-ríg tölmég töbnyünk Meg az az kező nincsa él re vekimely Óh az manyel, emmazünk, érsérA lék rád rád meny- Pest-bécsi irodalmi és művészeti intézet Deutsch testvérek. ” A 7-ik számban közlött képtalány megfejtése : „Apafi Mihály.“ Helyesen megfejtették : Nagy I. — Fáith A. — Zilahi deák önképző-kör. — Paál J. — Lőke B. — Kis Pálné. — Grósz I. — Turcsányi-Szabó Fanni. — Freissberger V. — Dunay Ferenczné. — Vaszary J. — Zelenay J. — Gr. Zay M. — Révfalvi M. — Emődy M. — V—s János. — Lázár J. — Eperjesi jog. olv. kör. — Mártonffy I. — Lipták I. — Tusán M. — Fárnek Jusztina. — Mezey I. — Nagy F. — Füredy A. - Egy előfizető. — Kaczvinszky-Plank Mária! — Adamecz Erzsi. — Vlasics,A. — Bezerédy Gy. — Vasváry L. — Pozsonyi jogász kör. — Decsy K. — Nagy Mimi. — Góla B. — Dobó A. — Berrár Mártzné. — Desewffy F. — Virág N. A 6-ik számban közlött képtalány helyes megfejtését beküldte utólag : Stieber F. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Dunay Ferenczné szül. Hofmann-Wellendorf Márta Fiume, számára „Koronázási album“ megküldetik. A 6-ik számban közlött szótalány helyes megfejtését beküldték utólag: Brusch A. — Flesch L. — B. Wasner Klára. — Turcsányi-Szabó Fanni. — Mandl, M. Szerkesztői üzenetek. ... . ... d. Az eleje ígér. De később megzavarodik a nép. Oly zene, melyet csak „tünde szellem“ ért meg, nem szólhat húsból vérből álló olvasóknak. — „Kedvesemnek.“ Csak az első hadd jelenjen meg előbb. A másodikat nem találja ön kissé czifrának ? — Alsó Pere. P. K. Valóban kedves elégtételünkre szolgál, hogy még a lóugrásos talány révén is, szikra esik olvasóink nemes szivébe. Már több előfizetőnktől érkeztek hozzánk adakozások egy a mohácsi gyásztéren fölállítandó emlékoszlopra. A példa gyújtani fog s közelebbi számaink egyikében közlendjük az első kimutatást. Hazafias ajánlatát tehát a legnagyobb örömmel fogadjuk. A mohácsi téren azonban van már több év óta emlősszobor, melyet Baáron lakó Turcsányi Soma öreg honvéd állított fel a Csele-patak partján saját költségén. De, mint az onnan beküldött sorokból értesülünk, a szerény emlékoszlopot nem engedték a térnek a Duna jobb, történelmileg nevezetes partján fölállítani, hanem, mint a levelező bánatosan említi „a Csele-patak balpartján szomorkodik az, bánkódva azon, hogy a vidék, nem hogy fölkarolta volna az eszmét, de még azon helyet sem engedé át, hol az oszlopon siró oroszlány már fölállítva volt, t. i. a budai oldalon.* Legsajnosabb a dologban az, hogy még most sem tűrik ott a magán lelkesedés állította emlékszobrot. A derék öreg honvédnek csak egy oldalról jutott elismerés s az a bajai dalárdának számos aláírással diszlő felirata, mely egyik kirándulása alkalmával, a „hős vértől pirosult gyásztéren“ fölállított szerény emléktelen föllelkesülve , annak áldozatkész, nemes keblű alapitóját feliratilag megtisztelni elhatározá. A m. évi (aug. 29-iki) emléknapon indítványba hozták, hogy Mohácsnak országos emléket állítanak. Kik? — nem tudjuk, úgy látszik azonban, a hazafias szusz kifogyott belőlük, mert azóta ismét mély csönd honol a hajdani csatatér fölött, melynek gyászát nem jelezné semmi, ha az a sokat csúfolt „kőmive” által épített emlék” ott nem állana. Tisztelet tehát és hála Turcsányi Somának. — Vágh-Sáp, Roby J. A megelőző sorokból megérti ön, hogy igenis van emlékköve a mohácsi térnek, melyet egy szegény útbiztos (régi honvéd) saját költségén emelt ott. Hazafias adakozását azokéval egyetemben, kiket ez eszme lelkesit, szívesen átveszszük, nyilvánosan megnyugtázzuk s gyümölcsözés végett, az első hazai takarékpénztárba leteszszük. Adja isten, hogy hova előbb tetemesen megszaporodjék. — „Remény kertje.“ Kérnök forrása megnevezését a különben nem érdektelen czikknek. A vers rész. Legkisebb hibája a helyesirási gyarlóság. — Pest, Káva Jos. Örvendünk rajta, hogy ön „jó akarónk,“ de az ily nagy leereszkedést tartalmazó levelet máskor bérmentesíteni kérjük. — „Az irtványok közt.“ Reméljük, ápril derekán vagy május elején. — „Fergeteg vagy.“ Mintha gyantával villámlanék. Egyebet kérünk. — Zádor, B. S. Az esetben, ha már megjelent, nem foglakozhatunk többé a tárgygyal. Az egyik furcsaságot fölhasználjuk. — Uj-Bárd, B. J. A mi lapunk magyar lap. — N.Kőrös, M. K. W. életrajzát nem vettük. - Zsáka, A. J. A nagyobbak számára nincs terünk. — „Két halott“ és „Álmomban“ egy sírban s egy nyoszolyában nyugosznak. — „A végzetes kapukulcsnak,a mihelyt lehet, sorát kerítjük. Az ajánlatot köszönettel fogadjuk. — Gusztáv műve, V. A. Örülünk az örömnek. — Hajnik, G. I. Anna nevet áthatlan papírhalmaz födi. — „Piros hajnalcsillag.“ Már a czime is mily biztató. Vagy tubuson nézi ön az éjeli eget ? — mert ezen át csakugyan piros színben játszik a Venus. — De amily elismeréssel tartozunk önnek tudományossága iránt, oly csekély véleménynyel vagyunk költői tehetsége felől. A tudósok ritkán poéták is. Ön a piros hajnalcsillagos éjen a gyepre dől s miután a reggeli harangszó megkondul, igy folytatja: Felemelkedem most, de mit veszek észre? Elittva arczom s megdagadt egy része. Megsebezte arczom kis arany-darázska. Elrutita mérges haragos falánkja. Igazán „geschwollene“ költészet, mondaná a bécsi. — Gy. Fhv. B. Gy. Jól esett a megemlékezés, de nem az inscriptio nyelve. Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF kétsas-utcza 24-ik szám.