Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1872-03-03 / 9. szám

108 jött az este, elment az ember az erdőszélbe pontosan a ki­tűzött időre, de ott se­ kincs, se szellem, se a czigány asszony, sem annak legkisebb pereputtya nem volt. Ekkor kezdett csak a szerencsétlen ember jajveszékelni, jelentést tett az elöljáróságnál, neki indult a banda elvonulása nyomán ke­resni Dézs felé, de sem neki, sem a hatóságnak még nem sikerült a csalót kézrekeriteni. (Rablóba szerelmes molnár.) Beleznán következő mulatságos eset történt: Az ottani molnárnak csinos felesé­géről letévedt a szeme s egy másik menyecskének szemtü­­zé­el találkozott, a beszédes szemek találkozásán kívül más találkozásért is epedett szívük, hogy aztán elbeszéljék egy­másnak búbánatjukat, csalódásukat stb. De a csinos feleség vigyázott férjére s élt a gyanúperrel. Mit tettek a szerel­mesek? Nehéz volna kitalálni, ime elmondjuk, a­mint biztos kútfőből hallottuk. A szerelmes molnár­ titkos szerelmese felöltözött egy este férfi ruhába, fölfegyverkezvén puska, pisztoly, és egyéb haramiás tárgyakkal s erős hangon beszól egy szép estén az idylli csendéletet élő molnárpárhoz, hogy öten vannak, hozzon a molnár enni valót ide s erre elsüti puskáját; a megrémült molnárné rögtön készit ennivalót s férje által remegve küldi ki az ételt, mit a molnár kivisz s a künnlevő szép rabló erős fenyegetés közt kergeti az állítólag említett társaihoz, s elmén a boldog pár, esznek-isznak, he­gyen völgyön lakodalom, a molnárné remeg, majd sir, hogy férjét megölték, kimenni nem mer, mig bizonyos idő múlva megérkezik a férj s elbeszéli viszontagságos történetét a la báró de Manx. S a szegény asszony elhiszi, van öröm ; de nemsokára üröm következett, mert a fegyveres rabló elfoga­­tik s könyezve vallja be az egész históriát, melynek vége még a járásbíróság ítéletkönyvében olvashatlanul áll. Sajtó és könyvészet. („Gyöngyös“) czimen indult meg legújabban egy vi­déki (gyöngyösi) hetilap, melyet Szalay Józsa munkatársa­sága mellett szerkeszt Földváry Kálmán. Bemutató czikke nehézkesen irt nagy locus communis. Tárnájában rímekbe szedett fölszólitás Gyöngyöshöz, hogy járassa e lapot, s da­rabos irányu beszély eleje ; mindkettő a szerkesztőtől való. A beszély morálja is nyilván oda fog szólni, hogy fizessenek elő. Semmi kifogásunk ellene, ha megmarad programjánál s helyi s vidéki érdeket szolgál. Nagy politikát csinálni s pláne párton kívülit, föladata ily lapocskának nem lehet; de igenis az, hogy közleményeiben legyen tekintettel a he­lyes szófüzésre s interpunctióra. Maga a rovatolás is ha­nyag, kezdetleges és térpazarló, ami a legtöbb vidéki lap hibája. A mutatványszám egyetlen becses czikke a „borter­melési iparunk“ czimü. („Vers-szemelvény“) a régiek elmésen mulattató bölcs mondataiból. A latin eredeti nyomán fordította B­ál­i­nt­h Gyula. Gy.-Fehérvárt 1871. Tartalma: ifjaknak tanulóknak, öregeknek, politika, jogászat, gyógyászat, hadászat, háztartás, erkölcsiek, szellemiek, vegyesek s Cato erkölcsi verspárjai. Bálinth Gyulának, ki a classicus irodalom egyik legjobb fordítója, köszönjük a többi között Tasso „Gerusalemme li­berata“ világhírű művének jeles magyarítását is. Kár, hogy nem az eredeti versmértékben történt az átültetés. Fordító négy kedvelője a rimes distichon szokatlan formájának, me­lyet azonban mesterileg kezel. E könyvecske is tanúskodik róla. Ára nincs kitéve. Halálozások. Lászlóffy Antal, országgyűlési képviselő, febr. 22-én. Varjassy János, aradi ügyvéd, 1861-ben volt főkapi­tány, a közügyekért buzgó férfiú, Aradon február közepén, 58 éves korában. Miljutin híres orosz államférfiú, az oroszországi bel­­reformok főtámasza, február elején. Lukinich Mihály, volt ellenzéki országgyűlési képvi­selő, F.-Sz.­Miklóson, február végén. Daróczy János, Tolna megye volt főszolgabirája és bizottmányi tagja, a szabadelvű, mivelt magyar földesurak mintaképe, febr. 15-én, 64 éves korában. Gr. Deym János altábornagy, ki Keszthelyen meg­telepedvén, a vidék gazdasági emeléséért sokat fáradozott, febr. 21-én Keszthelyen, élete 68-ik évében. SAKKFELADVÁNY. Anonymustól, I .illőben. Sötét. Világos. Világos indul s a második lépésre matot mond. Magyarország és a Nagyvilág. 9. Szám. 1872. A 7-ik számban közlött sakkfeladvány megfejtése: Helyesen fejtették meg: Homolka János. — Mol­­nárfy S. — A nagy-szombati casino. — Mérey Lajos. — Szerényi Béla. — Szigethy Kálmán. — Kovács Sándor. — Kutserik S. — Egy névtelen előfizető. — Schick Zsigmond. A 6-ik számban közlött feladvány helyes megfejtését beküldötték még: Mandel Mihály. — Szerényi Béla. —­­Schick Zsigmond. — Fuchsz Bonifácz. — A szegedi sakk-kör. Világos. Sötét. 1. K. f2 —el..................................................K. d4—e3 2. F. b4—d2 t..............................................K. e3—d4 3. P. a2—a3.............................................K. d4—e5 4. F. d2—e3 f és mat. Tetétlen, P. Zs. Mindekkoráig nem volt rá érkezésünk. A figyelmet addig is köszönjük. — ? N. S. Nem az igazi. — Pest, Sz. S. A 6-ik most is sántikál: a hetedik járja. — Szegedre. Vettük s hova előbb beletekintünk. — Pest, Sz. B. A szegediek igen, de „kaczér“ álczái és életei nem. Remél­jük, megértette. — Szombathely, S. J. Sorát kerítjük. — Eger, S. J. Nem üt a szeg fejére. Lóugrás szerint megfejtendő. Megfejtése a 11-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma „Tóth Kálmán“ költeményei. A 7-ik számban közlött, lóugrás szerint megfejtendő szórejtvény megfejtése : Mohács te gyászos vérmező Mely annyi hős halottat, rejt, Hol áll rajtad az emlékkő ? Mely azokra emlékeztet. Vagy nincs, s mért, tán nem érdemel A hely hol annyi hős esett ? Oh nemzetem ne késs tehát Áldozz, s emelj egy sírkövet. Helyesen megfejtették: Groszman D. — Flesch L. — Bachler Vilma. — Mérey L. — Schragner K. — Pólyák Vilma. — Winkler Gy. — Turcsányi-Szabó Fanni. — Freiss­­berger V. — Fónagy Ilonka. — Horváth Camilla. — Kis­­gergely Karolina. — Dózsa Magdolna. — Konyári Paulina. — Serli A. — Farkas L. — Zelenay J. — Dürr F. — Abonyi polg. olv. egyl. — Nyiregyh. polg. olv. egyl. — Radetzky Károlyné. — Oppel Mari — Gillyén Józsefné. — Lókó B. — Borsos I. — Ürményi B. — Mihálfi J. — Gonsory . — Bokros I. — Kuppics Jukcsa és Vilma. — B. Ilona. — Bach N. — Németh P. — V—­ János. — Elek K. — Szomor Lajosné. Eperjesi jog. elv. kör. — Hints Emilia. — Dr. Mauer. — Vámossy J. — P­­try J. — Steinberger L. — Hoffmann Ilka és Irma. — Friedman D. — Bene L. — Kal­már E. — Simkovics J. — Nagy F. — Freyberger L. — Szelényi Katalin. — Schick Zs. — Kókai c­v. kör. — Stikl Gy. — Bolla Janka. — Székely Gy. — Egy előfizető. — Schmidt J. — Vályi J. — Jánosházi casino. — Bencsik F. - Miháldy I. — Fialka J. —­ Váczi B. — Bezerédy Gy. — Szigethy Berta. — Turcsányi-Liber Irma. — Koby J. — Mild J. — Kmett G. — Pozsonyi jogász-kör. — Futták­­ Gy. — Pamminger K. — Decsy K. — Gály Camilla. — Szt.­­tamási elv. kör. — Nagy Mimi. — Bolemann. — Bachler Vilma. — Viszolajszky I. — Rétvölgyi G. — Székely Anna. — Jánossy, D. — Vákár Kr. A 6-ik számban közlött szórejtvény helyes megfejté­sét beküldte utólag: Wákár Katinka. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván В о к г о s István, Biharban ref. tanító, számára „Az anya utolsó órája“ czimü mailap megküldetik. Nem ké, soh­va van re­vész pen, lék to­ngy rök­sem rop­mint S ha Si­ben, em lünk mé­bé; De el, lé em­már Leg­a­lább lünk ,a SZÍV-ríg töl­még töb­nyünk Meg az az ke­ző nincsa él re ve­ki­mely Óh az ma­nyel, em­ma­zünk, ér­sérA lék rád rád meny- Pest-bécsi irodalmi és művészeti intézet Deutsch testvérek. ” A 7-ik számban közlött képtalány megfejtése : „Apafi Mihály.“ Helyesen megfejtették : Nagy I. — Fáith A. — Zilahi deák önképző-kör. — Paál J. — Lőke B. — Kis Pálné. — Grósz I. — Turcsányi-Szabó Fanni. — Freissberger V. — Dunay Ferenczné. — Vaszary J. — Zelenay J. — Gr. Zay M. — Révfalvi M. — Emődy M. — V—s János. — Lázár J. — Eperjesi jog. olv. kör. — Mártonffy I. — Lipták I. — Tusán M. — Fárnek Jusztina. — Mezey I. — Nagy F. — Füredy A. - Egy előfizető. — Kaczvinszky-Plank Mária! — Adamecz Erzsi. — Vlasics,A. — Bezerédy Gy. — Vasváry L. — Pozsonyi jogász kör. — Decsy K. — Nagy Mimi. — Góla B. — Dobó­­ A. — Berrár Mártzné. — Desewffy F. — Virág N. A 6-ik számban közlött képtalány helyes megfejtését beküldte utólag : Stieber F. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Dunay Fe­renczné szül. Hofmann-Wellendorf Márta Fiume, számára „Koronázási album“ megküldetik. A 6-ik számban közlött szótalány helyes megfejtését beküldték utólag: Brusch A. — Flesch L. — B. Wasner Klára. — Turcsányi-Szabó Fanni.­ — Mandl, M. Szerkesztői üzenetek. ... . ... d. Az eleje ígér. De később megzavarodik a nép. Oly zene, melyet csak „tünde szellem“ ért meg, nem szólhat húsból vérből álló olvasóknak. — „Kedvesemnek.“ Csak az első hadd jelenjen meg előbb. A másodikat nem ta­lálja ön kissé czifrának ? — Alsó Pere. P. K. Valóban kedves elégtételünkre szolgál, hogy még a lóugrásos talány révén is, szikra esik olvasóink nemes szivébe. Már több előfize­tőnktől érkeztek hozzánk adakozások egy a mohácsi gyász­­téren fölállítandó emlékoszlopra. A példa gyújtani fog s közelebbi számaink egyikében közlendjük az első kimutatást. Hazafias ajánlatát tehát a legnagyobb örömmel fogadjuk. A mohácsi téren azonban van már több év óta emlősszobor, melyet Baáron lakó Turcsányi Soma öreg honvéd állított fel a Csele-patak partján saját költségén. De, mint az onnan be­küldött sorokból értesülünk, a szerény emlékoszlopot nem engedték a térnek a Duna jobb, történelmileg nevezetes part­ján fölállítani, hanem, mint a levelező bánatosan említi „a Csele-patak balpartján szomorkodik az, bánkódva azon, hogy a vidék, nem hogy fölkarolta volna az eszmét, de még azon helyet sem engedé át, hol az oszlopon siró oroszlány már fölállítva volt, t. i. a budai oldalon.* Legsajnosabb a dolog­ban az, hogy még most sem tűrik ott a magán lelkesedés állította emlékszobrot. A derék öreg honvédnek csak egy oldalról jutott elismerés s az a bajai dalárdának számos alá­írással diszlő felirata, mely egyik kirándulása alkalmával, a „hős vértől pirosult gyásztéren“ fölállított szerény emlékte­len föllelkesülve , annak áldozatkész, nemes keblű alapitóját feliratilag megtisztelni elhatározá. A m. évi (aug. 29-iki) emléknapon indítványba hozták, hogy Mohácsnak országos emléket állítanak. Kik­­? — nem tudjuk, úgy látszik azon­ban, a hazafias szusz kifogyott belőlük, mert azóta ismét mély csönd honol a hajdani csatatér fölött, melynek gyá­szát nem jelezné semmi, ha az a sokat csúfolt „kőmive” által épített emlék” ott nem állana. Tisztelet tehát és hála Turcsányi Somának. — Vágh-Sáp, Roby J. A megelőző so­rokból megérti ön, hogy igenis van emlékköve a mohácsi térnek, melyet egy szegény útbiztos (régi honvéd) saját költ­ségén emelt ott. Hazafias adakozását azokéval egyetemben, kiket ez eszme lelkesit, szívesen átveszszük, nyilvánosan megnyugtázzuk s gyümölcsözés végett, az első hazai taka­rékpénztárba leteszszük. Adja isten, hogy hova előbb tete­mesen megszaporodjék. — „Remény kertje.“ Kérnök forrása megnevezését a különben nem érdektelen czikknek. A vers rész. Legkisebb hibája a helyesirási gyarlóság. — Pest, Káva Jos. Örvendünk rajta, hogy ön „jó akarónk,“ de az ily nagy leereszkedést tartalmazó levelet máskor bérmente­síteni kérjük. — „Az irtványok közt.“ Reméljük, ápril derekán vagy május elején. — „Fergeteg vagy.“ Mintha gyantával villámlanék. Egyebet kérünk. — Zádor, B. S. Az esetben, ha már megjelent, nem foglakozhatunk többé a tárgygyal. Az egyik furcsaságot fölhasználjuk. — Uj-Bárd, B. J. A mi la­punk magyar lap. — N.­Kőrös, M. K. W. életrajzát nem vettük. - Zsáka, A. J. A nagyobbak számára nincs terünk. — „Két halott“ és „Álmomban“ egy sírban s egy nyoszolyában nyugosznak. — „A végzetes kapukulcsnak,a mihelyt lehet, so­rát kerítjük. Az ajánlatot köszönettel fogadjuk. — Gusztáv műve, V. A. Örülünk az örömnek. — Hajnik, G. I. Anna nevet áthatlan papírhalmaz födi. — „Piros hajnalcsillag.“ Már a czime is mily biztató. Vagy tubuson nézi ön az éjeli eget ? — mert ezen át csakugyan piros színben játszik a Venus. — De a­mily elismeréssel tartozunk önnek tudományossága iránt, oly csekély véleménynyel vagyunk költői tehetsége felől. A tudósok ritkán poéták is. Ön a piros hajnalcsillagos éjen a gyepre dől s miután a reggeli harangszó megkondul, igy folytatja: Felemelkedem most, de mit veszek észre? Eli­t­tva arczom s megdagadt egy része. Megsebezte arczom kis arany-darázska. Elrutita mérges haragos falánkja. Igazán „geschwollene“ költészet, mondaná a bécsi. — Gy. Fhv. B. Gy. Jól esett a megemlékezés, de nem az inscriptio nyelve. Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF kétsas-utcza 24-ik szám.

Next