Magyarország és a Nagyvilág, 1879 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1879-01-05 / 1. szám
Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület. Ш . ÉVFOLYAM. 1879. 1. SZÁM. BUDAFEST, JAGUÁR 5. Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt 50. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. 7. irodalmat ötven éven át szakadatlanul munkálni szóval, tollal és tettel; hirdetni a nemzeti nyelv mivelésének töltetlen szükségét ; buzgólkodni a nemzeti érzület fölkeltésén és terjesztésén, egy hosszú félszázadon át lobogtatni a szabadelvűség zászlaját; hathatósan közreműködni a társadalmi élet megteremtésén és megszilárdításán: ez a sorsnak ritka szép ajándéka. De félszázadon át küzdeni szóval, tollal és tettel jutalom nélkül, az elismerés bizonytalan reményével; küzdeni önzetlen hazafi érzület sugallatából a nemzet fölvirágzásába vetett rendíthetetlen bizalommal minden haszon, kilátás nélkül, számtalan veszélytől környezetten, ezer tövisre hágni és nem szakíthatni az élet egy rózsáját sem, valóban keserű végzése a mostoha sorsnak. Frankenburg mindkettőben busásan részesült. Dolgozott és küzdött. E két szóba van foglalva minden, amit ő életének nevezhet. A munka megteremtő számára a küzdések hosszú sorát, de ereje új munkára edződött e küzdelemben. Minél többet küzdött, annál többet dolgozott. Soha el nem csüggedt, bátran nézett szemébe minden veszélynek, vésznek s mindenkor hű maradt önmagához, hazájához, nemzetéhez. Amit a tartozó hála, a tisztelet nyújthat, jutalombére gyanánt ily hosszas és kiváló munkálkodásnak, azt nyújtjuk e sorokban. Az ólom — mely gyors halált oszt a véres csatán — az életben nemesen küzdőt aranynál fényesebb éremmel diszesíti, az érdemesnek éreznél is maradandóbb emlékszobrott emel, örök életet ad. Az ólom betű, a sajtó szárnyaira emelkedve, országgá hirdeti magyar ügyünk e hű bajnokának viselt dolgait. Ahol megkésett tapsaival a nemzet, diszjeleivel a hatalom, ott a sajtó, mely emlékeztet és buzdít. Ha Frankenbürer Adolf életét a szokottnál bővebben ismertetjük, ennek oka — a mellett, hogy működésében Magyarhon irodalmának történetéből is mutatunk be egy ötven évre kiterjedő rajzot — ennek oka, mondjuk, az