Magyarország és a Nagyvilág, 1880 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1880-04-11 / 15. szám
244 /Magyarország és a Nagyvilág találjon ? A szt. korona rajthelyének fölfedezése végett Francia Kázmér akkori orsovai térparancsnokot az osztrák kormány sokat sanyargatta, így transportírozza és fedezi Fodor századosnak, mint egy újkori Charonnak székely csapata a többi menekülőket is által Csernán, ezen szomorú magyar Styx folyón ! Hamaridén a Temesvár alatti régtusából visszaérkezik Kabos is, századaival fedezve a menekülőket, kiknek száma Orsován mintegy 5000 előkelő honfira szaporodik ; tekintettel e szép erőre, a tisztek hadi tanácsot tartottak s elhatározták, hogy az ország ezen szögletjét védjék meg; ehez képest Kabos Orsován, Fodor újból az általa jól ismert Széchenyi-uton, Fehér Oraviczán és Jovics őrnagy Mehádián, védelmi állapotba teszik magukat; mintegy hat nap múlva futár viszi meg Fodornak, hogy Jovics az előnyomuló hadak előtt a fegyvert letette,Fejért szétverték, s ő is meneküljön, a merre jónak látja. Végre aug. 24-én Orsován az elvérzett hazának »Isten hozzád«-ot mondva, zászlóaljunk átlépe Romániába, s ott tévé le török csapat előtt a még ép, eleven székely zászlóalj vitézséggel és becsülettel forgatott fegyverét. A teremtés története. Ugor-magyar hitrege, irta Földes János. (Arad, Réthey és fia.) E költői munka tizenöt énekben figyelemre méltó kísérletet tesz az ősmagyar mythologia reconstruálására. Szerző a finn s osztják mythologia, különösen pedig a Kalevala mintájára állítja helyre a teremtés magyar hitregéjét. Meséje lényegileg a következő : Az öreg isten (Ukko, Jóm, Tarom) létrehozza a levegőt s vizet. E kettő egyesüléséből származik, Almos születéséhez hasonló körülmények közt. Emil, a hősköltemény hőse, aki a nap leányába — Sugárba — szeret, érte nemcsak diadalmasan küzd meg az üstökössel, hanem nagyatyja varrázseszközeivel fölhozza a tenger mélyéből a földet s rajta sajátkezüleg megformálja az összes teremtett lényeket s utasítást ad az embernek is a czivilisatio első műveiben. A részletekben a magyar hitrege specziális alakjai (manó, fene, sellő, táltos ló stb.) nagy szerepet játszanak s szerző mindezekről a terjedelmes jegyzetekben bőven s érdekesen emlékezik meg. Keresztény mythologiai elemeket is bevon hitregéjébe, különösen Ördög (sátán) elpártolását s a halál megjelenését az emberek közt, mint büntetést, csaknem theologiai modorban adja elő. Alakjaiban, itt-ott hangjában is a Kalevalát utánozza, sok népdalt, példabeszédet bevon a szövegbe s itt-ott régi zamata kifejezéseket is. Költői magaslatra igen kevés helyen emelkedik. Szép az a jelenete, midőn az Emil születési ünnepélyéről visszatérő Ukko megküzd az ördöggel, ki már leverte híveit, de egyetlen szavára , seregével együtt megsemmisül. Szép azon rész is, midőn a forrongó földi életet leírja. Egészben véve azonban a nyolcz szótagú sorokba öntött verselés száraz s inkább oktató modorú. Mint ősi hitregénk népszerűsítésének komoly tudományos kutatásokon alapuló kísérlete azonban megérdemli elismerésünket. Mutatványul itt adjuk belőle Emil születésének lákását: Még alkotva a nap nem volt, Nem járt égen éjenkint hold, Nem úszkáltak fodros felhők, Nem szállongtak szárnyas szellők. Hire hamva sem volt völgynek, S felhők fészke, büszke béreznek A tenger nem habzott, rengett S a levegő még nem lengett: — S már Ukkó élt s neje Ukkó : Mint Isten az, és ez mint idő ; És az időben teremtett Az Isten két kis gyermeket • Egy szép leányt levegőül S egy erős fiút tengerül; S csinált nekik csinos bölcsőt, Rögtönöze szép rengetőt. S hogy a bölcsőt jól ringassák, Gyermekeit mulattassák A Szellőt lehelte létre S a Vihart futta melléje. A Szellő szerette őket S velők gyakran elenyelgett, A bölcsőt szépen ringatta, Nem is volt panasz miatta. De a Vihar gyakran dúlt fúlt S a bölcsőn oly nagyokat fújt, Hogy a bölcső majd fölborult S a két gyermek majd kifordult. Kezdtek tehát könyörögni, Az istenhez imádkozni: Bocsássa ki a bölcsőből, Vegye ki Vihar kezéből. Meghalló szavukat Ukkó, Betölté a mindenható , Csendet parancsolt a szélnek, S vége lett a vihedernek. A viz hátán lakhely termett, Tündér vár a tenger felett, Fényes ezüst falazata, Színes szivárvány kapuja, Tirnyes tornyos a teteje, Festett rajzolt a belseje, Az udvara tágas, téres , Ez neki épen elég lesz. Ebben élték éveiket, Tölték ifjú idejöket, S a lány úrnő lett a légben, Az ifjú úr a tengeren. A tavasz langy fugalmára Fölébred a föld virága, A serdült kor érkeztére, Föllángol a szívnek vére. Követve a szív vonzalmát, A szerelem bűvös lángját, Ők is, hogy felnövekedtek Boldog párrá egybe keltek. Hatszáz évre, hétszáz évre, Kilenczedik közepére Fürdött a nő a tengerbe’. S langy vizében elszenderge. Almában szárny csapást hallott, És amint oda pillantott, Egy szép kis sas szállt mellére, S édes érzet gyűlt szivébe’; Turulmadár volt e madár, Ily alakban csak Isten jár, — A hölgy keblén keres helyet, Nem is találhatott szebbet. • Ott magának fészket rakott S a fészekbe repült legott. Abba egy arany tojást tojt S majd még egyet, az már vas volt. Nagy gonddal kotlott felette, Hő hegyével hevitette : Forró izzó jön a fészek, a hullámok fölhevültek. A nő keblét tűz égette, Fölforrt a viz körülötte , Nem állhatta a nagy hevet Többé nem bírta a tüzet. Nagy kínjában a nő mozdult, A sas fészke vízbe fordult, A tojások kigördültek, Széthasadtak, széjjel törtek. Erre szép Em is fölébredt S csodálkozva körülnézett, s azt hitte , más újabb álom : Oly sok történt a világon. A széttört arany tojásnak Héjjából épült az égbolt, Székéből származott a nap, Fehérjéből a halvány hold , Arany héjporból alakult A csillogó csillagcsoport, S fönlengő felleg, mielőbb Fehéres, híg foszlányka volt. A tört vastojás héjjából Kerekedett a föld kérge, De sulyja miatt elsülledt A mély tenger fenekére. A Turul már tovább repült: Isten megint a mennyben ült, S mosolyogva nézte művét, Mit véghez vitt ép az imént. És a szép hölgy ? — az is tüstént, A fürdőből lakába tért, S jutalmául fájdalmának: Anyja jön egy kis babának. S ha nagy volt a nő fájdalma, Szigorúak szenvedési : —Most öröme mérhetlen nagy Hogy újszülöttét szemléli. Mély honából Hab ur is jön, Megtér medvéböl a Tenger S örömében végig ömleng Habja holdat, csillagot ver. Matejkotól, kinek egyik legszebb festményét jelen számunkban mutatjuk be, néhány nap óta ismét nagy kép látható Varsóban. Tárgya: »A Jagellók találkozása Miksa császárral.« A varsói lapok bírálói igen dicsérik a kép sok előnyét. A képen I. Zsigmond lengyel király és fivére Ulászló magyar és cseh király s Miksa német császár vannak föltüntetve, amint azon módozatokról tanácskoznak, mint lehetne az uralkodó házakat házasság által rokonságba hozni. A képen ábrázolt tanácskozás nyílt mezőn történik, szabad ég alatt, egy óriási tölgy árnyában, Bécs közelében. A német császár ragyogó környezete jobbkéz felől látszik, a két királyé balról. A német császár bíbormennyezet alatt ül, oldalánál a választófejedelmek, birodalmi főurak, püspökök állanak. A császár barátságosan terjeszti ki karjait a Jagellók felé, s a kecses Burgundi Mária nyájasan mosolyog a vendégekre. Matejko szinpompája e képen sem hiányzik, valamennyi történelmi jelmez a legnagyobb gonddal van kidolgozva s az egész eszme oly hatással megtestesítve, hogy a kép szerencsés öszhangba folyik össze, egységesen és sikerülten. 15. Szám. Az alcsuthi oltárképeket, József főherczeg megbízásából, Vastagh György kitűnő képírónk festi. A főoltár vázlata már kész: Szent István királyt ábrázolja királyi palástban, előtte a szent koronával és karddal, feje körül glóriával, égre néző szemekkel, az ájtatos és magyaros jelleg kitűnően eltalált kifejezésével, fölötte fellegeken eszményiesen kombinált angyalcsoportok közt Mária lebeg karján a kis Jézussal. A két mellékoltár képei Szent Józsefet és a »Szent anyá«-t fogják ábrázolni. E képeknek nagyban is el kell készülniök augusztusra, mert az alcsuthi új kápolnát akkor szentelik föl . Irodalmi hírek. Kossuth arczképe, mely május elsején megjelenő »Iratai« első kötetét fogja díszíteni, elkészült már s nyomatása most van munkában. Aczélkarcz, Ungertól s nyomása is igen művészi. Ez leend Kossuth legsikerültebb, művészi értékű arczképe. — Az illusztrált Petőfiből uj kiadás készül. Az uj kiadás számos uj képet fog tartalmazni, ezek sorában Zichy Mihály szenzácziós képét a 48-diki napokból. A nagy kép Kossuthot s a 48-diki napok legfőbb férfiait tünteti elő megragadó csoportban, mely elől menekül a reakczio és az osztrák katonai uralom pártja. — Zichy Géza gróf nagy költői beszélye, a »Leányvári Boszorkány«, Zichy Mihály illusztráczióival, az Athenaeum kiadásában, díszes albumként, őszkor kerül a könyvpiaczra. A nemzeti színházban Fe u i 11 etnek egy régibb egyfelvonásos darabját, az »egy kényes ügy«-et adták e héten először. Nagyon határozatlan, kezdet és vég nélkül való apróság, mintha egy novellából vaktában kivágott fejezet volna. De Moliere Raoul zajos, könynyelmű fiatalságában szerencsétlenné teszi egy »haszontalan« gróf nejét. A született leánygyermeket kolostorban nevelteti az apa, s mikor a leány fölserdül, elmegy az apa De Brion Sauvigny grófnéhoz, leánya unokatestvéréhez s kéri, fogadja házához a szegény gyermeket. A gróf csak álnév alatt meri szigorú nejének bemutatni De Morieret, Brion grófné azonban megismeri őt s visszautasítja kérésével, mivel »a leány jelenléte kompromittálná az ő házát«. Ezután Moriere is, a grófné is definiálják, kiki a maga nézőpontjából, hogy mi az erkölcs. Majd Moliere valami exotikus virágot rajzol a grófné himzorámájába és előadást tart a papagályok kalitkáiról. Végre pedig könnyek közt kijelenti, hogy ő soha sem fogja meglátogatni lányát, csak fogadja magához a grófné. És a grófné a rajzolás, a papagály-kalitka és a könnyek hatása alatt magához fogadja a leányt, ki különben csak szinfalmögi személy. Ezzel vége a darabnak. Legszebb az a részlete, ahol a nő magán győződik meg arról, hogy az úgynevezett hódító férfiak nincsenek értelem és sokoldalú ismeret, főkép pedig finom tapintat díjával, mely által a szellemes, művelt nők rokonszenvét is megnyerhetik. A népszínházban »Pipacs« czím alatt egy otromba sikamlósságokkal teljes franczia operettet adtak e héten először elő. Szövegét el sem lehet mondani. Ez már nem is a »Szép Helena« trikós érzékisége, hanem a legbanálisabb trágárság, minő még nem fordult meg magyar színpadon. Kétszer adták, másodszor már az ürességtől kongó ház előtt. Harmadik előadása állítólag az egyik szereplő kisasszony betegsége miatt maradt el, s nem is volna csoda, ha a szereplő kisasszonyok mind belebetegednének, mert mély sajnálkozás nélkül nézni sem lehet őket szemérmet sértő szereplésökben. Valószínű, hogy végleg leveszik e darabot a repertoiieról s nem lesz több alkalma pirulnia mellette a közönségnek. Bem apó szobra, melyet a marosvásárhelyi szoborbizottság megrendelésére Huszár Adolf készített, teljesen elkészült s a bécsi műöntöde azt már el is küldte Budapestre. A művész ezen sikerült munkája, mielőtt Marosvásárhelyet felállittatnék, a fővárosban közszemlére lesz kitéve, valószínűleg a Múzeumban. ..Román népköltészet“ czím alatt adja ki Moldo Ván Gergely az általa eddig lefordított népdalokat és balladákat, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátva. A kötet mintegy 18—20 ívre fog terjedni és száznál több dalt s negyven balladát közöl. Előfizethetni rá (Tordára czimezve) 1 írt 50 krjával. A mű maga aug. 1-én jelenik meg. A múzeumi lépcsőház ablakai számára Kratzmann Gusztáv üvegfestészt 8 díszes festett üvegablak készítésével bízták meg. A Múzeum lépcsőháza már a honfoglalás mozzanataiból vett képekkel van díszítve. A tervben levő ablakok díszítményei közt a magyar uralkodók különböző családi czimerei: árpádházi, anjoui, brandenburgi, jagellói, habsburgi, és habsburgi-lothringeniek stb, és a valaha a magyar korona uralma alá tartozott országok czimerei lesznek láthatók. Új zeneművek. Táborszky és Barsch kiadásában ifj. Fahrbach Fülöptől keringő jelent meg »Bárisi operabáltánczok« czim alatt. — »Besti élet« czim alatt lengyelked a á Ferencztől, a Rózsavölgyi és társa czég kiadásában. — A Fellegi Viktor szerkesztette »Apolló« zeneműfolyóirat ápril havi füzete változatos tartalommal.