Magyarország, 1966. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-11 / 50. szám
18 ar ö^^láu«*a MAGYARORSZÁG 1966/50 Fosta Telex, távkép, távirat Theseus-i műhiba Zsebben maradt táviratok Privát-telex A nagybácsi érkezését jelző távirattal akkor csengetett be a kézbesítő, amikor éppen búcsúzni készült, hogy visszautazzék. Ritka az ilyen elkésett távirat, de az általánosításhoz elég. Pedig a posta rendszeresen méri és ellenőrzi a táviratok útját s ahol lehet, rövidíti is. Az elmúlt évben majdnem kilencmilliónyi táviratot kézbesítettek Magyarországon és a kézbesítési idő átlaga — a feladótól a címzettig — 139,3 perc volt. Idén már sikerült 11 percet lefaragni és átlagosan 128 perc alatt eljuttatni a táviratokat a címzetteknek. Két éve kezdték meg a bonyolult munkafolyamatokat egyszerűsítő és a táviratok továbbítását gyorsító automata rendszer, a tgx-hálózat kiépítését. A Budapesten, Pécsett, Debrecenben, Miskolcon és Szegeden épült automata távgépíró-központok közvetlen tárcsázással léphetnek öszszeköttetésbe mintegy 150 nagyobb postahivatallal. (Ez évben még Hatvan, Szolnok, Veszprém kap automata központot, Győr pedig jövőre ) Az automatizálással elkerülhető, hogy a táviratok postahivataltól postahivatalig különböző központok érintésével jussanak el s így a továbbítás idejét 50 percről előbb 40,5, majd 37,9 percre sikerült csökkenteni — a tá'viratkihordás átlagideje azonban még így is másfél óra marad. Sándor, József, Anna... Miért? Nincs postás utánpótlás. A kézbesítők száma korlátozott.A fiatal — 14—18 éves táviratkihordók pedig nem tekintik állandó hivatásuknak a postás pályát. Van olyan postahivatal, ahol egy év alatt a táviratkihordók több mint fele kicserélődött. Talán az majd javít a helyzeten, hogy a jövőben bicikli helyett mopédokat kapnak s így fizetésük is nő.) A táviratok érkezését nem lehet „ütemezni”, csak — mert névnapokat ünneplő ország vagyunk — az előző évek tapasztalatai alapján Sándor, József, Anna, Ilona, Mária és Erzsébet napokra „erősíthet” a posta. 1955-ben 8,9 millió táviratot adtak fel az országban és ennek majdnem fele dísztávirat volt. Húsz év alatt a távíróforgalom több mint négyszeresére, a születés- és névnapot, esküvőt, kitüntetést ünneplő dísztáviratok száma az 1947. évi 50 ezerről 3,7 millióra emelkedett. Ilyen forgalom mellett elképzelhető, hogy egy-egy távirat néha a kezelőknél megakad, vagy éppen a távirat érkezésekor a kézbesítők úton vannak és máris „ugrik” a kézbesítés ideje. Kísérleteznek a táviratok telefonon való beolvasásával is , de kevés sikerrel. Ez jóval megrövidíti a táviratok útját, de a vállalatok, intézmények szívesebben veszik a távbe'-"'Tőn beolvasott üzenet helyett az írásos, dokumentumként kezelhető táviratot, a magánfelek nagy részének pedig nincs telefonja. Vagy ha van, a lakásban nem tartózkodik senki, vagy az otthont őrző nagymama „félrehall”, amiből még nagyobb bajok is támadhatnak, mint egy késedelmes kézbesítésből. (A mondabeli Aegeus halálát is „táviratfélreértés” okozta. Fia, Theseus, fekete vitorlákkal indult Minotaurus legyőzésére és hazafelé fehér vitorlákkal kellett volna jelt adnia aggódó atyjának. Theseus azonban a győzelem mámorában megfelejtkezett a megbeszélt jeladásról és Aegeus — megpillantva a visszatérő hajó fekete vitorláját — keserűségében a tengerbe ölte magát.) Condé bevétele 1792. március 22-én mutatta be Claude Chappe a francia nemzetgyűlésnek az általa feltalált optikai távíró-rendszerét és mert Párizs és a hadsereg között gyorsan és biztosan működő távközlésre volt szükség, megbízták őt a Párizs—Lille vonal megépítésével. A 22 állomásra osztott távíró-vonalon nemsokára Condé várának bevételét közölhették a nemzetgyűléssel. A távirat a 40 mérföldnyi utat fél óra alatt tette meg. Később a vonalat Dunquerque-ig, majd Brüsszelig meghosszabbították, tíz évvel később a francia főváros már Calais-val, Rotterdammal, Milánóval és Velencével volt távirati összeköttetésben. (Egyébként a francia feltalálót egy magyar zeneszerző Chudy József optikai és akusztikai távjelző rendszerével már 1787-ben megelőzte. Chappe 1805-ben öngyilkos lett, mert egyesek más feltalálóknak tulajdonították az elsőséget.) A táviratozás történetében a fejlődést az elektromosság, főleg az elektromágnesesség hozta meg. Pavel Silling orosz fizikus használta elsőként 1832-ben a mágnestűt a táviratozáshoz és az ő elmélete alapján készítette el az angol Bain delejtűs készülékét. Ezt alkalmazták Magyarországon is az 1847-ben megnyitott Pozsony—Bécs közötti első távíróvonalon. Amikor azonban egy amerikai festőművész, Samuel Morse távíró-készüléke és ábécéje a gyakorlatban is elterjedt, Budapest és Pozsony között 1849-ben morserendszerű összeköttetés létesült. Az első pesti távíróállomást a nyilvánosság számára 1850. október 1-én nyitották meg a Károly-kaszárnya, a későbbi Városháza két szobájában , három morse-géppel. Az időközben bevezetett egyéb távírórendszerek mellett a morse-gép több mint 100 évig állta a sarat, az utolsó postai morse-összeköttetést Zalaegerszeg és Zalaszentgrót között 1902- ben szüntették meg. (A Wheatstonféle gyorsmorse és a Siemens—Halske gyorstávírónál — amelyekkel 10—15 ezer szót lehetett továbbítani óránként —, szellemesebb és korát jóval megelőző készüléket talált fel két magyar mérnök: Pollák Antal és Virág József. Mérsegipük adósebessége óránként 80—150 ezer szó, folyóírást továbbító berendezésük sebessége pedig 40 ezer szó volt óránként.) Magyarországon az első betűírótávírógépet, amelyet 1855-ben David Edward Hughes szabadalmaztatott — Budapest és Bécs között helyezték üzembe. A Hughes-gépek használta 1947-ben szűnt meg, helyettük a start-stop rendszerű távgépíró készülékeket rendszeresítettek. Amíg a morse-készülék pont-vonásokból álló jeleket írt a szalagra, amit a postásnak kellett felelősségteljes bajlódó munkával a táviratlapra áttenni, a távgéníró bellivel ír szalagra és ezt ragasztál a táviratlapra. A telex-előfizetői szolgálatban lapraíró gépeket használnak. (Juhász Gyula szép verse 1921-ből: „Apámra gondolok, ki távírász volt — És Morse és Hughes gépen zenélt, — Figyelte búcan a zengő világot — S felfogta száz, ezer üzenetét. — Finom és keskeny után, mint a szikrák, — Szállt sóhaj, üdv, vágy, álom és panasz ...”) Telex — tárcsázva Ma már telexgépek kattognak a szerkesztőségekben, a gyárak és külkereskedelmi vállalatok irodáiban. 1942-ben még csak 26 előfizetője volt a telexszolgálatnak, 1965-ben 1033, az idén 1100-on felül. A hálózatot 1954-ben automatizálták, addig az előfizetőket postai kezelő kapcsolta össze. Két éve már 15 európai ország telexelőfizetői közvetlen tárcsázással hívhatják egymást. Bárkinek lehet telexállomása, csakhogy ma még egy kicsit költséges ez a passzió. A havi alapdíj 500, a készülék bérlete 200, a karbantartás havi 300 forint. Helyi telextáviratnál 3 percenként 60 fillért, távolsági viszonylatban 30 másodpercenként 60 fillért számláz a posta. A telexezés általában olcsóbb a távolsági telefonnál, különösen, ha a szöveget előbb lyukasztógéppel előkészítik és a gépi leütés percenként 400 a 250 leüléssel szemben. Előnye még, hogy a beszélgetést írásban rögzíti, amit peres eljárásnál bizonyítéknak elfogadnak. Egy ezer szóból álló üzenet Moszkvába telefonon beolvasva 9 percig tart és 103 forintba kerül, ugyanazt a telex gépi leütéssel 18 perc alatt továbbítja 144 forint költséggel. Kilencperces bécsi távbeszélő díj 67,50 forint, a szöveg gépi leütéssel telexen csak 64,80 forint. Normál táviratban ugyanez Moszkvába 2560, Bécsbe 1280 forintba kerülne. A budapesti főpostán, a Petőfi Sándor utcai hivatalban néhány hét óta nyilvános telexállomás nyílt, ahonnan a világ bármely részébe — akár Grönlandba vagy Új-Zélandba is — bárki küldhet telextáviratot A telextarifa Ausztriába percenként 3,80, Hollandiába, NDK-ba és Bulgáriába 6, az NSZK-ba 4,80, Belgiumba 8,40, Angliába 10,80, Finnes Olaszországba 12 forint. A Szovjetunió európai részébe a 40-ik keleti hosszúsági fokig 7,20 forint, az USA-ba az első három perc 27,55 aranyfrankba, a további percek 9,19 aranyfrankba kerülnek. A telexkészülék írógéprendszerű billentyűzetén mindenki saját maga gépelheti a szöveget, de kívánságra a posta gépírónőt is ad, akinek munkabérét a 8 forintos géphasználati díjon kívül felszámítja. Nászajándék a képtávíról A nyilvános telexállomást magánfelek most még ritkán használhatják, annál nagyobb forgalmat csináltak a külföldi újságírók az atlétikai Európa-bajnokságon. A Népstadionban 26 interurbán telefonállomás, 23 telexgép és 9 képtávíró berendezés szolgálta a külföldi lapok sportriportereit. A tudósítók egy hét alatt 1300 telefonhívással 50 ezer percet beszéltek, a telexgépek 24 500 perc alatt 1453 tudósítást röpítettek szét a világsajtónak .Egy svéd újságíró saját képtávíró készülékét szereltette fel szállodai szobájába. Honfitársai a pontversenyben csak a 19-ik helyen végeztek, ő viszont a szobájából küldött fotoriportjaival kétségtelenül első lehetett a tudósítók között.) Nem olcsó mulatság a képtáviratozás. Bárki küldhet 150 négyzetcentiméteres képet New Yorkba 768 forintért, vagy Ausztriába mintegy 250 forintért. Mesélik, hogy egy fiatal pár gazdag nászajándék reményében esküvői képét megtáviratozta az amerikai neo-bácsinak, aki viszonzásul néhány gratuláló szóból álló dísztáviratot és saját arcképét táviratozta vissza. A kép olyan tiszta és éles volt, hogy a szájában fityegő szivar másfélcentis hamuját is jól lehetett látni. Számírora JÁNOS ! AZ MTI TELEX BERENDEZÉSEI Bárkinek lehet telex állomása