Magyarország, 1971. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1971-10-10 / 41. szám
Társadalom Falusi lakodalom Régi és új mezsgyéjén állva Tánc: nyolcvanezer forint Nagy evésnek nagy a böjtje Ilyenkor őszidén, ha belehallgat az ember a falusi estébe — különösen szombati napokon — hallhatja: a távolban brummög a bőgő, zeneszó úszik szét az éjszakában. Lakodalmat tartanak valahol... Azt mondják, a legnagyobb változáson a falu ment át az utóbbi húsz esztendőben. A falusi élet szinte minden mozzanata átalakult, idomult a korhoz, levetette öröknek hitt szokásait, de egyvalami szinte érintetlenül fönnmaradt a hagyományból: ez a lakodalom. Nemcsak hogy fönnmaradt, ha lehet, evés ivásban, mulatozásban, az alkalommal járó minden megnyilvánulásban talán szélsőségesebb, mint „hőskorában” volt. Miért éppen ősszel házasodnak? De vajon valóban az ősz a falusi lakodalmaik igazi évadja? A falu, amelynek élete még ma is oly szorosan függ össze az évszakok változásaival, a lakodalmak gyakoriságában is eltér a várostól. A statisztikákra pillantva hamar kitűnik: a „természet rendje” viszszatükröződik az ember életritmusában is. A városon élők legkedveltebb házasságkötési hónapjai: augusztus, május és december, de nincs olyan nagy eltérés az e hónapokban és a más időszakban kötött házasságok száma között. A városi anyakönyvvezetők egyenletes ütemben dolgoznak egész esztendőben. A falun élő menyasszonyok, vőlegények azonban két évszakra időzítik rendszerint a házasságkötést: a tavaszra és az őszre. Télen a rossz utak, a hideg miatt tartózkodnak a lakodalmaktól, nyáron pedig még ma sem igen akad idő lagzit tartani, sütni, főzni, vendégeket hívni, sátort építeni. Annál nagyobb a „forgalom” az említett két évszakban. A falun kötött évi 50 500 házasságból az őszi két hónapra, októberre és novemberre több mint 12 000 esküvő jut, a két tavaszi hónapra — áprilisra, májusra — 10 500.. A legkevesebb dolguk a községi anyakönyvvezetőknek januárban van. Ekkor mindössze 2100 alkalommal szólal meg a nászinduló a házasságkötő termekben, vagy búg az orgona a templomokban. Ugyancsak kevés pár esküszik egymásnak örök hűséget februárban, márciusban. A két hónapban mindössze 5400—5500. A házasságok, lakodalmak évszakok szerint is követik tehát a falun a hagyományt. Hát még a vendéglátásban, evés-ivásban!? Nem az írott krónika, csupán az emlékezet jegyezte föl: az elmúlt esztendőkben a Fejér megyei Dég községben olyan lakodalmat tartottak, hogy amikor a menyasszony házánál összeült a vendégsereg, a falu egyszeriben kihalttá lett. Szinte egyetlen udvaron, egy hatalmas sátor alatt ült a község csaknem minden lakója, ötszáz ember. S azt is csak a szóbeszéd őrzi, mi mindent ettek-ittak meg az alatt a sátor alatt a vendégek. öt mázsa sertés- és marhahúst sütöttek, főztek, dolgoztak föl a szakácsok. 260 baromfit kopasztottak meg, főztek aranyló levesbe. Továbbá 2200 tojást használtak föl a sült és főtt tésztákhoz. De nincs lista, amelyiken föl lehetne sorolni mind az étkekhez fölhasznált nyersanyagot, a kiadásokat. A lakodalom étellel-itallal 25 000 forintjába került az örömapának, amiben még nincs benne a 6000 forintos menyasszonyi ruha ára. A lakodalmi menü a következő volt: tyúkhúsleves, főtt hús tormával, töltöttkáposzta, rántott szelet, vagdalt hús marhából, sertésből és kevés baromfiból, fehérpecsenye, hurka, kolbász, éjfélkor ennek a maradékai, valamint üstszámra egészben sült csirke, a házi és cukrászipari sütemények egész légiója, több mint 130 tortával koronázva. 1500 üveg sör, tíz hektoliter bor, hatvan liter pálinka, szódavíz, egy hektoliter feketekávé. Ez volna a dégi „szuperlakodalom” nem egészen pontos statisztikája. (Persze a nagy lakomáknak néha szomorú folytatása van, mint nemrég Dudaron, ahol a lakodalom végeztével 65 ember megbetegedését jelentették, közülük néhányat ápolás-kezelés céljából kórházba is szállítottak. Legutóbb Üllőről jelentettek hasonló esetet. Szerencsére komolyabb megbetegedés nem történt, de 40 ember lett rosszul, s közülük is néhányan kórházban végezték a lakodalmi dínomdánomot.) Pest megye statisztikája a legkedvezőbb A házasságkötések statisztikája egyébként azt is elárulja, hogy a legvállalkozóbb kedvű leányok, legények Pest megyében találhatók, itt évente 8500 családalapítás tényét jegyzik anyakönyvekbe. Ezt követi Bács megye 5500 esküvővel. A legnagyobb házasodási buzgalom tehát az ország közepén, az ország szívében van. És a keleti, északi végeken: Szabolcsban 5300, Borsodon 5100 lakodalmat tartanak egy-egy esztendőben. A lakodalom persze nemcsak a vőlegény, menyasszony szüleinek jelent anyagi áldozatot, hanem a meghívott vendégeknek is. És még a virtus: az éjféltájon tartott menyasszonytáncba ki érkezett legvastagabb erszénnyel? A nem túl gazdag Akasztó községben mesélik, hogy nemrég egy egyszerű, nem is nagyon népes lakodalomban a menyasszonytánc végén 80 000 forintot számolt össze az ifjú pár, ennyit adtak a keresztapák, rokonok, ismerősök, csak azért, mert megforgatták a menyasszonyt. (Egy órányi táncért 80 000 forint! Nem sok prímabalerina van a világon, akinek egy táncáért ilyen tiszteletdíjat adnak.) Győz a józan célszerűség Ús abban ismét hallunk híreket ál-lakodalmakról, játékesküvőkről is. Valamikor nagy divatja volt ennek, idegenforgalmi attrakcióként, vagy a magyar népélet iránt őszintén érdeklődő külföldiek előtt bemutatni egy népszokást, egy népi játékot, nevezetesen eljátszani egy falusi lakodalmat. Matyóföldön volt ez leginkább szokás, ahol most ismét fölelevenítették. (Egy ilyen játék lakodalmon történt Mezőhegyesen az a különös eset, hogy az európai hírű ménes megtekintésére érkezett magasrangú török vendégeknek „eljátszottak” egy mezőhegyesi lakodalmat. Szép párt választottak hozzá, de egymást alig ismerő fiatalokat. A török méltóságok igen belejöttek a játékba, mert amikor elkezdődött a menyasszonytánc, s kitették a nagyrostát, a pénznek, a török urak igencsak állták a virtust. Szinte egy kisebb vagyonra való pénz jött össze. S amikor vége lett a játéknak, egymásra néztek a játék rendezői. Mi legyen a pénzzel? Igazság szerint a menyasszonyt illetné, dehát nincs igazi menyasszony ... A történet folytatását most már kitalálhatja az olvasó: a fiatalok a valóságban is összeházasodtak, rendkívüli gyorsasággal, a játékházasságból igazi családalapítás lett.) Persze nem mindig s mindenütt tartanak olyan „hetedhét országra” szóló pazarló lakodalmakat, mint amilyeneket említettünk, a ceremóniákba nagyon sokszor beleszól már a fiatalokra olyannyira jellemző praktikum. A fiatalok a legszívesebben alighanem mindenütt elkerülnék a látványosságot, a nagy költekezést. De a lakodalom mai életünkben egy kicsit másféle szerepet is betölt, mint régebben. Egy házasságkötés még városon is, de kivált falun, ama ritka alkalmak egyike, amikor összejön, összesereglik a szétszórt rokonság, találkozhatnak az egymástól messze lakó rokonok, testvérek, apák, anyák, gyermekek. Találkoznak is. A szomszédos megyékből, a fővárosból, sőt a baráti országokból is eljönnek mindazok, akik a lakodalmat találják a legjobb alkalomnak arra, hogy hosszú évek után egymásra leljenek. Örömünnepen szívesen vesz részt mindenki, még az is, aki nehezen mozdul ki a lakóhelyéről és egyébként takarékoskodnék az útiköltséggel. A hajnalba, sőt a másnapba is belenyúlnak a vidám lakodalmi összejövetelek; a rokonság még akkor is hűségesen kitart a terített asztal mellett, amikor a fiatalok diszkréten, észrevétlenül már rég visszavonultak... Nem minden menyasszony ölt magára 6000 forintos tüli, fátyol, nylon, selyem ruhjakölteményeiket. A jelmezkölcsönző számadása szerint az évi 90—95 000 esküvőből 70 000 az olyan, ahol a házasulandók esküvői „jelmezben” járulnak az anyakönyvvezető elé. Számukra tehát ez a 70 000 alkalom az „érdekes”, s ezek közül 20 000 esküvőt szolgálnak ki vőlegényi, menyaszszonyi ruhával. Figyelemreméltó, hogy ebből 10 000 a vidéken élő, házasságot kötő ifjú pár, így 600— 700 forintos kiadással megússzák a szertartáshoz olyannyira fontos fehér menyasszonyi, fekete vőlegényi ruha-ügyet. Ez is a célszerűségre, egyszerűségre törekvő fiatalokra vall. Sok helyen pedig egészen csöndben tartják meg a lakodalmat. IBRÁNYI TÓTH BÉLA AZ IFJÚ PÁR A BOLDOGI BÉKE TSZ-BEN Nincs benne a 6000 forintos menyasszonyi ruha MAGYARORSZÁG 1971. OKTÓBER 10.