Magyarország, 1972. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1972-09-03 / 36. szám
Királyok ritkán szoktak sajtókonferenciát tartani I. Hasszán, a marokkói uralkodó a nemzetközi sajtónak mintegy 200 képviselője előtt próbálta meg — saját szavait idézzük! — „tisztára mosni a maga szennyesét .. A király láthatóan a „sportszerűen minden kérdést vállaló államférfi” szerepkörében kívánt tetszelegni. Ezért bevezetőben megnyugtatta hallgatóságát, hogy a felteendő kérdésekre nem összevontan fog válaszolni, ami mindig lehetőséget ad a legkényesebb kérdéseknek megválaszolatlanul hagyására. Kevésbé volt azonban sportszerű az a néhány bevezető mondata, amellyel igyekezett „lerohanni” újságíró-hallgatóságának legalábbis egyik részét. „Azok, akik a marokkói ügyek szakértőinek tartják magukat, akik előre tudnak mindent és akik mindent jobban tudnak, nehogy bosszantsanak most kérdéseikkel engem, igen, még egyszer mondom, ne bosszantsanak a kérdéseikkel!” S akkor, amikor az egyiptomi rádió és televízió tudósítója tett fel egy kérdést, II. Hasszán ingerülten visszakérdezett: „Hogy van az, hogy az ön elnöke, Szadat, nem küldött hozzám jókívánságokat tartalmazó üzenetet a megmenekülésem alkalmából? Ha maga válaszol erre a kérdésemre, akkor én is válaszolok a magáéra. Üljön le!”. A király szerint az algériai elnök, Bumedien, volt az első külföldi vezető, akol a merénylet után őt felhívta. Bumedien elnök hangját „meghatódnak” érezte a telefonban a marokkói uralkodó. „Igen kedves volt, mint ez szokás EO ”” „Marokkói belügy” Szó esett a királyi sajtókonferencián arról, hogy vajon lehetett-e külföldiek keze a merényletben? II. Hasszán sietett kijelenteni, hogy nem ... Megerősítette, hogy az „marokkói belügy”. Ezzel megcáfolta — mint előtte a belügyminisztere is — az olyan híreszteléseket, mintha líbiai részről támogatást élveztek volna a merénylők. S az idegen beavatkozás cáfolata — az Egyesült Államokra is vonatkozott, hiszen sokan mondogatták, hogy a kenitrai támaszpontról nem szálhattak fel a merénylő pilóták az ott-tartózkodó „tanácsadók” tudta és beleegyezése nélkül. II. Hasszán odáig ment a líbiaiak közvetet felmentésében, hogy azt állította, egy szép napon Ufkir tábornok még Kadhafi líbiai elnök megölését is tervezte, de ő, a király, ezt megakadályozta. Szó szerint ezt mondta Haszszán a sajtókonferencián: „Ufkir jelenti nekem: »Kadhafi elnök Nouakchottba, Mauritánia fővárosába megy. Ha megtudnám a repülőgépének az útvonalát, mit szólna Felséged ahhoz, hogy egy F—5-ös vadászt küldenék rá a sivatag fölött?« Azt mondtam neki erre: örült vagy, ez elképzelhetetlen. Vizsgálatot indítanának, megtalálnák a lövedékek, a rakéták nyomait. Képzeld, micsoda nemzetközi botrány lenne belőle ...” Nemzetközi botrányban volt már része Ufkir miatt II. Hasszánnak: a haladó marokkói politikus, Ben Barka láb alól eltétele gyászos fényt vetett a rabati módszerekre. A király mostani sajtókonferenciáján mindenesetre kitért a Ben Barka-ügyre vonatkozó kérdések megválaszolása elől. Kisebb fajta nemzetközi botrány abból led, hogy a londoni kormány gyorsan kiszolgáltatta a Gibraltárba menekült marokkói repülőtiszteket, a merénylet elkövetőit. II. Hasszán így védte meg a Heath-kormányt: „A brit kormány elleni vádak alaptalanok. Itt kalózakció történt, megtámadtak egy polgári, védtelen repülőgépet a levegőben! Képzeljük csak el, hogy Erzsébet királynő őfelségével — akit Isten óvjon! — a fedélzetén a Britannia hajót egy romboló megtámadja, majd egy idegen kikötőben keres menedéket. Vajon nem az angol ellenzék lenne-e az, amely elsőnek vetné a jelenlegi kormány szemére, hogy nem üzen hadat annak az országnak, amely kikötőjébe befogadta azt a rombolót?” A marokkói külpolitikai helyzet alakulása szempontjából nagy várakozás előzte meg a király megnyilatkozásait. II. Hasszán csalódást keltett: szavai nem tartalmaztak semmilyen „nyitást”. Érezhető megvetéssel szólt „a politikai pártok urairól”, akikkel ugyan késznek nyilatkozott a tárgyalások újrakezdésére, de hozzátete, csak azzal a feltétellel, ha az idei márciusban,áprilisban megfogalmazott követeléseikből engednek. „Check-up” II. Hasszán kilátásba helyezte, hogy a hadsereg soraiban alapos tisztogatást rendez. „Még nem végeztem el a királyi fegyveres erők teljes check-up-jét, ellenőrzését” — mondta az uralkodó.Hol franciául, hol angolul válaszolt az újságírók kérdéseire. Ami a stílusát illeti, egyszer a klaszszikusok nyelvén beszélt, másszor argóval.) A cinizmusa is meghökkentete a hallgatóságát. Amokrane alezredesnek például, a merénylet egyik részvevőjének, akit Gibraltárból hoztak vissza, a király — saját bevallása szerint — ezt mondta: „Ide figyelj, öregem, még ha nem is halsz meg a kivégzőosztag előtt, tudod, ugye, hogy a napjaid meg vannak számlálva, s vagy egy év múlva, vagy másfél év múlva beadod a kulcsot. Talán az lesz a kisebbik baj, ha most fejezed be...” (Amokrane-ról mindenki tudja a királyi udvarban, hogy gyógyíthatatlan vesebajban szenved.) A merényletnek és Uskir halálának krimibe illő részei voltak azok, amelyek a királyi sajtókonferencián a legnagyobb részletességgel kerültek a kérdés-felelet játék középpontjába. A király — ellentmondva a korábbi hivatalos közléseknek — azt mondta, hogy csak mintegy tizenöt személy vet részt az összeesküvésben. A következőként öszszegezte Ufkir tábornok, a hadügyminiszter összeesküvési céljait: „Nem szabad elfelejteni, hogy Ufkir a francia rezidensek uralma idején nőtt fel. Duval tábornoknak volt a segédtisztje. Utána Royer de Latour tábornokkal dolgozott. Akkoriban meg kellett tanulnia, hogy a marokkóiak egyvalamit sohasem nyelnének le, s ez pedig a trón törvénytelen betöltése. Nekem el kellett volna tűnnöm most ahhoz, hogy ő megkaparintsa a hatalmat, miközben a trónörököst Ifrance-ból idehozta volna és látszatból a trónra ültette volna. A francia protektorátus idejéből tudja — amely éppen a törvényesség kérdésébe ütközött —, hogy ha ő most azt mondta volna: »Én vagyok a király!“, akkor mások megkérdezték volna: »•Miért te, miért nem én?“ Neki tehát titokban kelled a hatalmat megszereznie, gyakorolnia.” ■ A király így folytatta: „Uskir tábornok, véleményem szerint, egy ponton követett el hibát. Azt hitte, hogy tökéletes a bűncselekmény, nyomok nélküli, csak sikerülhet. Az ő helyében én gondoltam volna azért arra is, mi lesz, ha nem sikerül? Annyira meg volt győződve a sikerről, hogy nem gondoskodott kiútról. Meg kell mondanom, Ufkimak én a telefonbeszélgetéseink közben nem adtam okot arra, hogy azt higgye, gyanút táplálok ellene! El kell ismernem, hogy a belügyminiszter volt az, aki akaratlanul is, de két mondatával tudomására hozta Ufkirnak, hogy a kör bezárult.” „Kuera, a kenitrai bázis parancsnoka vallott. Amokrane Gibraltárba szökött, de aztán odaköpött.” II. Hasszán szerint Ufkir a merénylet estéjén, 11 óra tájban ment a skirati palotába. A belügyminiszter kétszer is felszólította, lépjen be az uralkodó lakosztályába, Uskir kétszer is azt felelte, várjanak, ne zavarják a királyt. „Először azt mondta: »tudom, hogy Amokrane az angolok kezében van, s hogy beszélni fog. Tudom, hogy Kuerát elfogták a csendőrök. Nem vezették hozzám, őfelsége beszélt vele?“ Azt válaszolták neki, hogy nem tudják. Meg-megismételte kérdéseit és az őt körülvevő személyek hallgatása után egyszer csak azt mondta: »Rendben van, értem, tudom, mi a teendőm!“ S azzal elővette revolverét. A jelenvoltak megpróbálták megakadályozni, összevissza lövöldözöd, olyannyira, hogy azoknak, akik Edgar Poe mintájára rémregényeket szeretnek írni, meg tudnám mutatni a golyók nyomait a szoba mennyezetén.” Egy kérdés arra vonatkozott, mikor ért Ufkir a skirati palotába? „1 órára hívattam Ufkirt. Háromnegyed 12-kor még nem volt ott. Kétszer telefonáltam a vezérkarhoz. Nem volt ott sem. Amikor aztán végre megérkezett oda, testvéremmel, Mulaj Hafid tábornokkal és Dlimi ezredessel vonult vissza beszélgetni. A nagykapun keresztül jön be később a palotába. Az egész családommal találkozhatott. Még anyám is megállította. Azt mondta neki: »Hallja, elegem van ebből a hadseregből, amely már kétszer rám ijesztett!“ A gyermekeim lakosztályában várakozott ezután. Valahányszor Mulaj Hafid azt mondta: »Megyek, szólok őfelségének!“, ő mindig azt felelte: »Nem, nem, maradjon itt, hagyjuk őfelségét pihenni.“ Nagyon fáradt leheted Uskir, ezenkívül egyik cigarettáról a másikra gyújtott A végén Mulaj Hafid nem bírta, azt mondta náci: »Megyek, szólok őfelségének!“ Ekkor tette fel azokat a kérdéseket, amelyekről már beszéltem.” „Nincs priuszom” Az újságírók igen-igen faggatták a királyt, aki egyszer meg is jegyezte, gúnyosan, de idegesen is: „Első ízben kell elszenvednem valamilyen kihallgatást, keresztkérdéseket. Pedig nincs priuszom!” Még azt is megkérdezték: Uskk holttestét felboncolták-e? „Ilyesmivel igazán nem törődöm” — válaszolta az uralkodó. A világsajtó véleménye a marokkói király magyarázkodásáról: mennél több részletet említett, annál több lett az ellentmondás. Ufkir halála épp oly titokzatos, mint volt Ben Barka meggyilkolása. Ennyi sötét ügy csak újabbat vonzhat. S legfeljebb azután derülhet fény a történtekre. MAGYARORSZÁG 1972/36 Marokkó A király „kihallgatása” Sajtóértekezlet keresztkérdésekkel Beszámoló Ufkk utolsó óráiról MAROKKÓI BÍRÓK kézcsókja „Még nem végeztem teljes check-up-ot”