Magyarország, 1972. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1972-12-17 / 51. szám
V. Hat és fél évszázadon, át háborítatlanul nyugodott sírjában az Árpád-ház egyik legnagyobb alakja, az 1173—1196 között uralkodott III. Béla és felesége, antiochiai — családi nevén Chatillon — Anna. Az Árpád-ház több mint négy évszázad alatt négy fejedelmet és 23 királyt adott az országnak, de III. Béla volt az egyetlen, akinek sírja a vérzivataros századokon át megmenekült a feldúlástól. A királyi pár maradványait 1848-ban találták meg Székesfehérvárott, útépítés közben. Először a Nemzeti Múzeum raktárába szállították, később átvitték a Mátyás-templom szentélye alatti kriptába, majd amikor elkészült végleges nyughelyük, a templom bal oldalán, a Szentháromság-kápolnában temették el őket 1898 őszén. Ezt a sírt 1967- ben egy tudós bizottság jelenlétében — amelyet dr. Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója vezetett — felnyitották. A csontvázak egyik felét konzerválták, a másikat azonban meghagyták eredeti állapotukban, esetleges későbbi kémiai vizsgálatok céljára. Közben a múzeum restaurátorai hiteles másolatot készítettek a koponyákról, majd a csontokat ismét elhelyezték nyugvóhelyükön. Azt már 124 évvel ezelőtt megállapították, hogy III. Béla hatalmas termetű, erőteljes, 192 centiméter magas dalia volt, de arcvonásairól nem maradt fenn hiteles ábrázolás. Most, 776 évi enyészet romboló munkája után a koponyára ismét rávarázsolták — igaz, csak műanyagból — a húst, a bőrt, a hajat, s a múlt ködéből kiemelkedett a nagy király erőt sugárzó arca. Ugyanígy elkészült a királyné portréja is. A két fejszobor nemes anyagból megformálva rövidesen látható lesz a Magyar Nemzeti Múzeumban. A koponyára „visszamintázott” arc önmagában véve nem újdonság. Ilyen rekonstrukciókat közel száz év óta készítenek a világon. A rekonstrukció tudományos módszerét M. Geraszimov, a néhány éve elhunyt szovjet antropológus, régész és művész vitte a legnagyobb tökélyre, e mérésekkel állapította meg, hogy különböző embertípusokhoz tartozó nők és férfiak koponyájának egyes részeit milyen életkorban általában milyen rétegben borítják lágy részek, és ennek megfelelően építette rá a csontokra mindazt, ami az idők folyamán lepusztult róluk. Alkotásai közül a legismertebbek: Schiller, Rettenetes Iván cár, Tamerlán, a kínai Sinanthropus és a jávai Pithecanthropus fejszobra. Először őt kérte fel a Magyar Nemzeti Múzeum III. Béla fejének rekonstruálására, s e célból a koponya másolatát el is küldték neki. Geraszimov azonban akkor már betegeskedett, a munkát nem tudta elkezdeni, és halála után leánya a másolatot visszaküldte a múzeumnak. Végül is a királyi pár fejszobrát a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának felkérésére a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének két munkatársa — Árpás Károly anatómus és szobrászművész, valamint dr. Kiszely István antropológus — készítette el. Munkájukat újszerű, eredeti módszerrel végezték. Felismerték, hogy minél erőteljesebb, vastagabb egy izom, annál erőteljesebb, vastagabb, érdesebb az a csontfelület is, amelyen megtapad, az utóbbi alapján tehát ki lehet számítani az izom méreteit. Figyelembe vették továbbá, hogy az egymás mellett vagy felett fekvő, helyenként egymás alatt átbúvó izomkötegek elhelyezkedését szigorú törvényszerűségek szabják meg. A magyar tudós-művész munkacsoport a koponyának minden apró részletét a lehető legnagyobb pontossággal megméri, az adatok alapján s az anatómia törvényei szerint kiszámítja minden egyes izom méreteit, és műanyagból megformázza az izmokat. Ezeket azután gondosan ráépítik a koponyára, a csontokhoz igazodva elkészítik az orrot, a fület, az ajkat stb., felrakják a „bőrt”, majd a kor divatja szerint a hajat, férfiaknál esetleg a bajuszt és a szakállt is. Végül ennek a műanyagból készült fejnek elkészítik a gipsz negatívját. A negatívról azután elkészülhet a nemes anyagú szobor, a koponya pedig visszakerülhet a tárlóba vagy esetleg az ereklyetartóba. Ilyen módon szerkesztették meg a király és a királyné fejszobrát is. És nem kis meglepetésre III. Béla fejszobra és I. László hermája között rendkívül nagy hasonlóság mutatkozott. Felvetődött a gyanú, hogy a hermát — az eddigi feltételezésekkel ellentétben — nem a XV. században, hanem László 1192. évi szentté avatása alkalmából készíthették, mégpedig az éppen uralkodó király vonásait véve mintául. Az egyetlen különbséggel — hogy tudniillik a hermán meredekebb a homlok, mint amilyen Béláé volt — a művész valószínűleg a fej királyi fenségét kívánta fokozni. Nem a királyi pár két fejszobra volt az első rekonstrukció, amelyet e módszerrel készítettek el a Régészeti Intézet munkatársai. Már számos régi koponya — többek között longobárd és római férfiak, nők és gyermekek maradványai — alapján rekonstruáltak Régészet Két arcú Királyi pár portréja hajdani arcvonásokat. Jelenleg két különleges feladaton dolgoznak. Tíz évvel ezelőtt a Somogy megyei Hács-Béndekpusztán egy V. századi sírból keleti gót nő csontjai kerültek elő, köztük mesterségesen torzított koponyája. Most a magyar szakemberek megkezdték a fej rekonstruálását, másfél évezred homályából emelve ki azokat a vonásokat, amelyek felidézik talán az egykori keleti gót női szépségideáit. Ma ez a fiatalon elhunyt, előkelő nő aligha lehetne szépségkirálynő. Fejét ugyanis szinte toronyszerűre megnyújtották, és emiatt az összes izmok eltolódtak eredeti helyükről, teljesen megmásítva az arcvonásokat. Ennek az új módszerű rekonstrukciónak elméletileg az eredeti vonásokat kell visszaadnia. És hogy az elmélet miképpen valósul meg a gyakorlatban, azt éppen a következő portré fogja eldönteni. 1963-ban ugyanis Dunaújvárosban egy IV—V. századi szarkofág felnyitásakor romlatlan állapotban találták meg egy szír kereskedő tetemét. Még ruhája, sapkája, saruja is ép volt. Persze, a holttest és a ruházat a szabad levegőn rövidesen elporladt, úgy, hogy csak a csontok maradtak meg. Szerencsére azonban a még ép leletről fényképfelvételeket készítettek. Árpás Károly és dr. Kiszely István e képek ismerete nélkül, a koponya anatómiai jellegzetességeire támaszkodva szerkeszti meg és építi fel a szobrot. A kész mű és a fényképek összevetése remélhetőleg igazolja majd, hogy a magyar kutatók rekonstrukciói valóban az eredeti vonásokat visszaadó, tudományos és művészi alkotások. TÖRÖK ZOLTÁN III. BÉLA ÉS FELESÉGE KOPONYÁJA ÉS A REKONSTRUKCIÓ Rendkívül nagy hasonlóság 1970 tavaszán jött létre az MRT és a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó között a megállapodás, amelynek értelmében a rádióban és televízióban sugárzott értékes műveket, ismeretterjesztő és szórakoztató műsorokat könyv alakban kiadják. A közös kiadás megindulása óta az idei termés a leggazdagabb. Megjelent, illetve rövidesen megjelenő kötetek: Budapesti látomás (rádiójátékok), A rádió és televízió olimpiai műsora, Sprechen sie deutsch? (a tévé nyelvtanfolyama), Varga Bálint András: Zenészekkel a zenéről, Szabó László: Kék fény, A Biblia világa, Rádió és Televízió Évkönyv 1972. Az immár nyolcadik évkönyve ismét érdekes, sokoldalú, kitűnő szerkesztői erényekre valló összeállításban látott napvilágot. Színes, olvasmányos, tanulságos anyagokat közöl például a közönség „visszajelzéseiről”, a külföldnek szóló adásokról, a közönségkedvencekről, s arról, hogy mik a népszerűség objektív okai. A kötet irodalmi része Maróti Lajos „Az utolsó utáni éjszaka” című rádiójátékát és Vészi Endre „Kora esti látogató” című tévéjátékát tartalmazza. Egy nagyobb terjedelmű cikk azt vizsgálja, hogyan látják költőink a tévé szerepét. Végül a műsor* Rádió és Televízió Évkönyv 1972, szerkesztette : Lévai Béla, MRT—Minerva, 1972. Ára: 35,— Ft ** A Biblia világa, szerkesztette: Rapcsányi László, MRT—Minerva, 1972. Ára: 50,— Ft BÖNGÉSZŐ tükör néhány mondatban bemutatja, milyen állandó műsorai, műsortípusai vannak az MRT- nek. Bőséges képanyag egészíti ki a szép kötetet. Csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni A Biblia világa** címmel 1971-ben elhangzott rádiósorozatról és az abból készült remek kötetről. A sorozat a Rádiónak egyik legértékesebb ismeretterjesztő vállalkozása volt, méltán kísérte visszhangos siker. A témakör legjobb szakértői (Czeglédy Károly, Félegyházy József, Hahn István, Komoróczy Géza, Pákozdy László Márton, Rónay György, Scheiber Sándor, Szabolcsi Bence) vizsgáltak például ilyen problémákat: a Biblia földrajza, természetismerete és világképe; törvény és igazságszolgáltatás, osztályok és osztályharcok a Bibliában, Biblia és folklór stb. Mindebből e roppant hatókörű irodalmi és szellemi alkotás — emberi alkotás — maradandó értékei bontakoznak ki. „Hiszen nyilvánvaló — írta a sorozat egy bírálója —, hogy a Biblia nemcsak »szent könyv« a zsidók és keresztények számára, nemcsak vallások szentírása, hanem az európai kultúra egyik forrása, mindmáig eleven táplálója.” Szívesen dicsérjük most a kötet megjelenése alkalmából a szerkesztői ötletet, bátorságot is, de kivált a riporter okos, felkészült kérdésfeltevéseit és mindig a lényegre törő műsorvezetését. Olyan munka ez, amelyet érdemes a könyvespolcról gyakran leemelni.