Magyarország, 1972. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)

1972-12-17 / 51. szám

V. H­at és fél évszázadon, át há­borítatlanul nyugodott sír­jában az Árpád-ház egyik legnagyobb alakja, az 1173—1196 között uralkodott III. Béla és fe­lesége, antiochiai — családi nevén Chatillon — Anna. Az Árpád-ház több mint négy évszázad alatt négy fejedelmet és 23 királyt adott az országnak, de III. Béla volt az egyetlen, akinek sírja a vérzivata­ros századokon át megmenekült a feldúlástól. A királyi pár marad­ványait 1848-ban találták meg Székesfehérvárott, útépítés köz­ben. Először a Nemzeti Múzeum raktárába szállították, később át­vitték a Mátyás-templom szentélye alatti kriptába, majd amikor elké­szült végleges nyughelyük, a templom bal oldalán, a Szenthá­romság-kápolnában temették el őket 1898 őszén. Ezt a sírt 1967- ben egy tudós bizottság jelenlété­ben — amelyet dr. Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum fő­igazgatója vezetett — felnyitották. A csontvázak egyik felét konzer­válták, a másikat azonban meg­hagyták eredeti állapotukban, eset­leges későbbi kémiai vizsgálatok céljára. Közben a múzeum restau­rátorai hiteles másolatot készítet­tek a koponyákról, majd a csonto­kat ismét elhelyezték nyugvóhe­lyükön. Azt már 124 évvel ezelőtt meg­állapították, hogy III. Béla hatal­mas termetű, erőteljes, 192 centi­méter magas dalia volt, de arc­vonásairól nem maradt fenn hi­teles ábrázolás. Most, 776 évi enyészet romboló munkája után a koponyára ismét rávarázsolták — igaz, csak műanyagból — a húst, a bőrt, a hajat, s a múlt ködéből kiemelkedett a nagy király erőt sugárzó arca. Ugyanígy elkészült a királyné portréja is. A két fej­szobor nemes anyagból megfor­málva rövidesen látható lesz a Magyar Nemzeti Múzeumban. A koponyára „visszamintázott” arc önmagában véve nem újdon­ság. Ilyen rekonstrukciókat közel száz év óta készítenek a világon. A rekonstrukció tudományos mód­szerét M. Geraszimov, a néhány éve elhunyt szovjet antropológus, régész és művész vitte a legna­gyobb tökélyre, e mérésekkel ál­lapította meg, hogy különböző embertípusokhoz tartozó nők és férfiak koponyájának egyes részeit milyen életkorban általában mi­lyen rétegben borítják lágy részek, és ennek megfelelően építette rá a csontokra mindazt, ami az idők folyamán lepusztult róluk. Alko­tásai közül a legismertebbek: Schiller, Rettenetes Iván cár, Ta­­merlán, a kínai Sinanthropus és a jávai Pithecanthropus fejszobra. Először őt kérte fel a Magyar Nemzeti Múzeum III. Béla fejé­nek rekonstruálására, s e célból a koponya másolatát el is küld­ték neki. Geraszimov azonban ak­kor már betegeskedett, a munkát nem tudta elkezdeni, és halála után leánya a másolatot vissza­küldte a múzeumnak. Végül is a királyi pár fejszob­rát a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának felkérésére a Ma­gyar Tudományos Akadémia Ré­gészeti Intézetének két munkatár­sa — Árpás Károly anatómus és szobrászművész, valamint dr. Ki­­szely István antropológus — ké­szítette el. Munkájukat újszerű, eredeti módszerrel végezték. Fel­ismerték, hogy minél erőteljesebb, vastagabb egy izom, annál erőtel­jesebb, vastagabb, érdesebb az a csontfelület is, amelyen megta­pad, az utóbbi alapján tehát ki lehet számítani az izom méreteit. Figyelembe vették továbbá, hogy az egymás mellett vagy felett fek­vő, helyenként egymás alatt át­­búvó izomkötegek elhelyezkedését szigorú törvényszerűségek szabják meg. A magyar tudós-művész mun­kacsoport a koponyának minden apró részletét a lehető legna­gyobb pontossággal megméri, az adatok alapján s az anatómia tör­vényei szerint kiszámítja minden egyes izom méreteit, és műanyag­ból megformázza az izmokat. Eze­ket azután gondosan ráépítik a koponyára, a csontokhoz igazodva elkészítik az orrot, a fület, az aj­kat stb., felrakják a „bőrt”, majd a kor divatja szerint a hajat, fér­fiaknál esetleg a bajuszt és a sza­kállt is. Végül ennek a műanyag­ból készült fejnek elkészítik a gipsz negatívját. A negatívról az­után elkészülhet a nemes anyagú szobor, a koponya pedig visszake­rülhet a tárlóba vagy esetleg az ereklyetartóba. Ilyen módon szerkesztették meg a király és a királyné fejszobrát is. És nem kis meglepetésre III. Béla fejszobra és I. László her­mája között rendkívül nagy ha­sonlóság mutatkozott. Felvetődött a gyanú, hogy a hermát — az ed­digi feltételezésekkel ellentétben — nem a XV. században, hanem László 1192. évi szentté avatása alkalmából készíthették, mégpedig az éppen uralkodó király vonásait véve mintául. Az egyetlen különb­séggel — hogy tudniillik a her­mán meredekebb a homlok, mint amilyen Béláé volt — a művész valószínűleg a fej királyi fensé­gét kívánta fokozni. Nem a királyi pár két fejszobra volt az első rekonstrukció, amelyet e módszerrel készítettek el a Ré­gészeti Intézet munkatársai. Már számos régi koponya — többek között longobárd és római fér­fiak, nők és gyermekek marad­ványai — alapján rekonstruáltak Régészet Két arc­ú Királyi pár portréja hajdani arcvonásokat. Jelenleg két különleges feladaton dolgoznak. Tíz évvel ezelőtt a Somogy me­gyei Hács-Béndekpusztán egy V. századi sírból keleti gót nő csont­jai kerültek elő, köztük mestersé­gesen torzított koponyája. Most a magyar szakemberek megkezdték a fej rekonstruálását, másfél év­ezred homályából emelve ki azo­kat a vonásokat, amelyek felidé­zik talán az egykori keleti gót női szépségideáit. Ma ez a fiatalon el­hunyt, előkelő nő aligha lehetne szépségkirálynő. Fejét ugyanis szinte toronyszerűre megnyújtot­ták, és emiatt az összes izmok el­tolódtak eredeti helyükről, telje­sen megmásítva az arcvonásokat. Ennek az új módszerű rekonst­rukciónak elméletileg az eredeti vonásokat kell visszaadnia. És hogy az elmélet miképpen valósul meg a gyakorlatban, azt éppen a következő portré fogja eldönteni. 1963-ban ugyanis Dunaújváros­ban egy IV—V. századi szarkofág felnyitásakor romlatlan állapot­ban találták meg egy szír keres­kedő tetemét. Még ruhája, sap­kája, saruja is ép volt. Persze, a holttest és a ruházat a szabad le­vegőn rövidesen elporladt, úgy, hogy csak a csontok maradtak meg. Szerencsére azonban a még ép leletről fényképfelvételeket ké­szítettek. Árpás Károly és dr. Ki­­szely István e képek ismerete nél­kül, a koponya anatómiai jelleg­zetességeire támaszkodva szer­keszti meg és építi fel a szobrot. A kész mű és a fényképek össze­vetése remélhetőleg igazolja majd, hogy a magyar kutatók rekonst­rukciói valóban az eredeti voná­sokat visszaadó, tudományos és művészi alkotások. TÖRÖK ZOLTÁN III. BÉLA ÉS FELESÉGE KOPONYÁJA ÉS A REKONSTRUKCIÓ Rendkívül nagy hasonlóság 1970 tavaszán jött létre az MRT és a Közgaz­dasági és Jogi Könyvkiadó között a megállapo­dás, amelynek értelmében a rádióban és televí­zióban sugárzott értékes műveket, ismeretter­jesztő és szórakoztató műsorokat könyv alakban kiadják. A közös kiadás megindulása óta az idei termés a leggazdagabb. Megjelent, illetve rövi­desen megjelenő kötetek: Budapesti látomás (rádiójátékok), A rádió és televízió olimpiai mű­sora, Sprechen sie deutsch? (a tévé nyelvtan­­folyama), Varga Bálint András: Zenészekkel a zenéről, Szabó László: Kék fény, A Biblia világa, Rádió és Televízió Évkönyv 1972. Az immár nyolcadik évkönyve ismét érdekes, sokoldalú, kitűnő szerkesztői erényekre valló összeállításban látott napvilágot. Színes, olvas­mányos, tanulságos anyagokat közöl például a közönség „visszajelzéseiről”, a külföldnek szóló adásokról, a közönségkedvencekről, s arról, hogy mik a népszerűség objektív okai. A kötet iro­dalmi része Maróti Lajos „Az utolsó utáni éj­szaka” című rádiójátékát és Vészi Endre „Kora esti látogató” című tévé­játékát tartalmazza. Egy nagyobb terjedelmű cikk azt vizsgálja, hogyan látják költőink a tévé szerepét. Végül a műsor­* Rádió és Televízió Évkönyv 1972, szerkesztet­te : Lévai Béla, MRT—Minerva, 1972. Ára: 35,— Ft ** A Biblia világa, szerkesztette: Rapcsányi László, MRT—Minerva, 1972. Ára: 50,— Ft BÖNGÉSZŐ tükör néhány mondatban bemutatja, milyen ál­landó műsorai, műsortípusai vannak az MRT- nek. Bőséges képanyag egészíti ki a szép kötetet. Csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni A Biblia világa** címmel 1971-ben elhang­zott rádiósorozatról és az abból készült remek kötetről. A sorozat a Rádiónak egyik legértéke­sebb ismeretterjesztő vállalkozása volt, méltán kísérte visszhangos siker. A témakör legjobb szakértői (Czeglédy Károly, Félegyházy József, Hahn István, Komoróczy Géza, Pákozdy László Márton, Rónay György, Scheiber Sándor, Szabol­csi Bence) vizsgáltak például ilyen problémákat: a Biblia földrajza, természetismerete és világ­képe; törvény és igazságszolgáltatás, osztályok és osztályharcok a Bibliában, Biblia és folklór stb. Mindebből e roppant hatókörű irodalmi és szellemi alkotás — emberi alkotás — maradandó értékei bontakoznak ki. „Hiszen nyilvánvaló — írta a sorozat egy bírálója —, hogy a Biblia nemcsak »szent könyv« a zsidók és kereszté­nyek számára, nemcsak vallások szentírása, ha­nem az európai kultúra egyik forrása, mindmáig eleven táplálója.” Szívesen dicsérjük most a kö­tet megjelenése alkalmából a szerkesztői ötletet, bátorságot is, de kivált a riporter okos, felké­szült kérdésfeltevéseit és mindig a lényegre tö­rő műsorvezetését. Olyan munka ez, amelyet érdemes a könyvespolcról gyakran leemelni.

Next