Magyarország, 1973. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)
1973-02-25 / 8. szám
. Jókai Mór huszonkét éves korában, mint fiatal, kezdő hírlapíró a „Jelenkor” című politikai hírlapnál dolgozott. 1847. január 2-án új rovatot nyitottak számára Budapesti Napló címmel, s ebben — mint a rovat neve is jelzi — Jókai olyan újdonságokról, napi irodalmi és színházi eseményekről, jelenségekről tájékoztatott, amelyekből a város szellemi életének hétköznapjai, gondjai és örömei rajzolódtak ki. Tőle tudjuk például, milyen légkörben jelent meg Petőfi összes műveinek első kiadása. „Kezdenek könyvárusaink is figyelmet fordítani a magyar művekre — írta Jókai; legközelebb Petőfi összes művei fognak megjelenni Emich Gusztáv költségein oly díszkiadásban, minőt még magyar könyv nem ért. A legnagyobb odtav, latinírozott kettős velinen, elöl a költő acélból metszett arcképével, mintegy száz új költeménnyel bővítve. Ára 3 pft. Nem hisszük, hogy legyen magyar, ki Petőfit, a lélekszabadság szent eszméinek apostolát ne ismerje, de hisszük, hogy kinek szemei e nagy eszmék ragyogványitól nem kápráznak; aki eddig kimondani nem mert igazságokat meghallani nem fél s magyar szívvel magyarul tud érezni , annak Petőfit szeretnie kell. Ajánlatunk rá nézve, ama néhány szűkkeblű botorkász ellenében, kik személyes irigységből támadtak ellene, elkésett szó lenne. A közvélemény ítéletet hozott s Petőfi tisztán, mocsoktalanul áll előtte jellemében és szellemében egyaránt megtámadhatatlanul. Férfihomlokát illeti a borostyán, bár ha több lenne is a tövis rajta, mint a levél, a gyermekek és charlatánoké a papiros korona, mit a szolgadicséret fejek lágyára nyom.” A március 21-i Budapesti Naplóban olvashatjuk — ugyancsak Jókaitól —: „Megjelentek Petőfi összes költeményei pompás díszkiadásban; — a mű kiállítása olyan, minőt még magyar könyv nem ért, valóban bármely hölgyasztalnak külsejére nézve is díszére válandó...Ára a könyvnek ápril 15ig Emich H.nál ,az előfizetés 3 pft. azontúl 4 pft.” Jókai április 15-én ismét visszatért a Petőfi-kötetre. Igaz, példányszámot nem említ, de tudósítása így is roppant érdekes: „Alig volt még könyvnek oly gyors ketete — írja —, mint Petőfi nemrég kijött összes verseinek. Alig egy hónap alatt a második kiadásnak több mint a fele kelt el A kiadó könyvárus Emich Gusztáv még ez év folytán újabb kiadását szándékozik e műnek közönség elé juttatni.” Százhuszonhat évvel a Jókaiféle ajánló sorok után, a magyar könyvkiadás új, minden eddiginél átfogóbb vállalkozásra készül. Az idei ünnepi könyvhéten — amely a hazai könyvnyomtatás és könyvkiadás ötszáz éves jubileumának ünnepe is lesz! — megindítják a Magyar Remekírók sorozat új folyamát. (Új folyamról kell beszélni, hiszen a magyar klasszikusok gyűjteményes kiadása nem új jelenség könyvkiadásunk történetében. 1841-től, amikor Toldy Ferenc megindította Nemzeti Könyvtárát; 1902 és 1907 között, amikor Alexander Bernát, Angyal Dávid és mások szerkesztésében, a Franklin Társulatnál megjelent a Magyar Remekírók ötvenöt kötetes sorozata; 1962-ig, amikor a Szépirodalmi Kiadó befejezte a Magyar Klasszikusok tizenkét évet átölelő sorozatát: számos jelentős és sikeres vállalkozás célja volt a magyar irodalom maradandó értékeinek, főbb műveinek bemutatása.) Ezeket a vállalkozásokat, a különböző sorozatokat mindig nagy körültekintés, sokéves előkészítő munka után indítják meg. A Szépirodalmi Kiadó most induló vállalkozását pedig ugyancsak széles körű vita előzte meg. Illés Endre már évekkel ezelőtt felvázolta a Sorozat célját, jelentőségét és nagyjából meghatározta azokat a műveket is, amelyek semmiképpen sem maradhatnak ki egy ilyen válogatásból. Mindez, persze egy szűkebb körre tartozó eszmecsere volt, amely az irodalmi műhely belső gondjait érzékeltette. Ami ebből — és természetesen a meginduló sorozatból is — a szélesebb olvasóközönséget érdekli: milyen rejtett vagy új olvasókra számít a kiadó, amikor a magyar könyvkiadás elmúlt negyedszázadának óriási eredményeivel, milliós példányszámaival sem megelégedve, ismét közreadja az ismert, alapvető műveket? Minden ország könyvkiadásának legigazibb feladata a saját irodalom népszerűsítése. A Szépirodalmi Könyvkiadó ebben a tekintetben is példásan jó munkát végzett az utóbbi két évtizedben. Némi zökkenőktől eltekintve, követni tudták a magyar líra és széppróza iránt megnyilvánuló egyre nagyobb érdeklődést. Csupán néhány szám, amely munkájukat jelzi: Ady Endre költeményei, írásai és cikkei két évtized alatt csupán a kiadónál 489 620 példányban jelentek meg. (Ady műveinek kritikai kiadása ugyanezen idő alatt az Akadémiai Kiadó gondozásában látott napvilágot !) Arany János költeményei 1 467 500 példányban, Gárdonyi Géza regényei 1 476 880 példányban jelentek meg, illetve fogytak el. Jókai Nór műveinek sokmilliós példányszámából csupán egyetlen regénye, A kőszívű ember fiai a Szépirodalmi Kiadónál 774 950 példányban jelent meg. S mindez kevés! A magyar irodalom klasszikusai, de a huszadik század íróinak művei iránt is olyan érdeklődés mutatkozik, amelyet a könyvesboltok az utóbbi években már nem tudtak folyamatosan kielégíteni. Illés Endre viszont azt vallja: ezek a művek nem lehetnek hiánycikkek, állandó helyük ott kell, hogy legyen a könyvesboltok polcain. Olyan sorozatot készítenek elő, amelyet „irodalmunk egészéhez vezető kalauznak nevezhetnénk. Olvasói megismerhetik klasszikusainkat, a félmúlt s a jelen jellemző és jelentős íróit, a magyar irodalom folytonosságát.” A francia Pléiad-sorozathoz hasonlóan egy-egy író életművét, vagy az életműből készült válogatást adják közre, ezer-kétezer oldalon, bibliapapírra nyomva, évszázadonként más-más színű egészvászon-kötésben. Évente hatnyolc kötet megjelentetését tervezik, a teljes sorozat nyolcvan kötetes lesz. Janus Pannoniustól Lengyel Józsefig terjed a sorozatban megjelenő írók listája. A vállalkozást kilenctagú szerkesztőbizottság készíti elő, tagjai: Illyés Gyula, Illés Endre, Juhász Ferenc, Király István, Klaníczay Tibor, Pándi Pál, Sőtér István. Az ő dolguk a munka folyamatosságának szemmel tartása, a szükséges módosítások elfogadása és minden más, a sorozattal összefüggő probléma megoldása. Az 1973-as ünnepi könyvhét három évszázad képviseletében három író — Csokonai Vitéz Mihály, Jókai Mór és Nagy Lajos — művei nyitják meg a Magyar Remekírók új sorozatát. A háromféle kötet jól érzékelteti a sorozat szerkesztési elvét: nem időrendben, hanem párhuzamosan jelentetik meg a különböző korokban keletkezett műveket. A Csokonai minden munkáját felölelő két kötetben például — a költő születésének kétszázadik évfordulójára —, a teljes életmű megtalálható; ezzel szemben Jókainak csupán három regényét (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, A kőszívű ember fiai) adják közre. Nagy Lajos munkásságának pedig a keresztmetszetét kapja kézhez az olvasó: önéletrajzi művét, A lázadó embert, java novelláit és karcolatait, valamint szociográfiai tanulmányai közül a Kiskunhalom címűt. A Magyar Remekírók — a kiadó szavaival — „állandó csábítás lesz olyan művek olvasására, melyekkel tulajdonosuk máskülönben soha nem ismerkednek meg”. Ez talán kissé túlzó figyelembe ajánlása ennek a májusban induló új sorozatnak, annyi azonban bizonyos, hogy az a nyolcvan kötet, amely 1983-ig a polcokra kerül, a legújabb kutatások és szöveghűségük szerint ■ is, de külső formáiknál fogva is alkalmas lesz arra, hogy a következő években a legszélesebb olvasóközönséghez, köztük a szakadatlanul jelentkező új, meg új olvasó rétegekhez is eljuttassák a magyar irodalom legjelentősebb, legjellegzetesebb műveit. Könyv Nyolcvan kötet Nem lehet hiánycikk ! Egy sorozat hiánya A PROSPEKTUS 1983-ig BÖNGÉSZŐ „Ellentétben az európai nagy gyűjtemények zömével, a budapesti múzeum nem uralkodói vagy fejedelmi gyűjtésnek köszönheti létrejöttét” — írja Garas Klára a Szépművészeti Múzeum képeit bemutató kötetében, az 1906-ban megnyílt gyűjtemény történetét áttekintve. „A magyar királyok egykori műkincseiből az idők viszontagságai során nem sok maradt fenn. A reneszánsz nagy magyar uralkodójának, a művészetszeretetéről és mecénási tevékenységéről nevezetes Corvin Mátyás királynak a budai királyi várban őrzött gyűjteménye, a Corvin könyvtár gazdagon illuminált nagyszerű kézirataival, az olasz fejedelmektől ajándékba kapott reneszánsz szoboralkotásokkal, értékes festményekkel az uralkodó halála után hamarosan szétszóródtak, megsemmisültek.” A Szépművészeti Múzeum gyűjteményének gerincét az a képkollekció képezi, amely a * Garas Klára: A Szépművészeti Múzeum képei. Corvina, 1973. Ára: 120.— Fz múlt század második felében Bécsből került Pestre és a legvagyonosabb magyar főúri család, az Esterházy hercegek tulajdonában volt. Ez a gyűjtemény vásárlások útján gyarapodott, így kerültek ide például híres spanyol festők alkotásai (egyebek között Goya Leány a korsóval és A köszörűs című festményei). 1870-ben az Esterházy család anyagi gondokkal küzdött, és gyűjteményeit felajánlotta a magyar államnak, amely 1 millió 100 ezer arany forintért meg is vásárolta a 636 darabból álló képtárat és a gazdag metszet- és rajzgyűjteményt. Garas Klára bemutatja a múzeumot, röviden ismerteti az itt folyó tudományos és ismeretterjesztő munkát, majd bemutatja a képeket. A színes, illetve fekete-fehér illusztrációk mellett pontos magyarázatot kapunk a képek keletkezéséről, jelentőségéről, a múzeum tulajdonába kerüléséről. Értékes és szép könyvvel gyarapodott a képzőművészeteket bemutató kiadványsorozat, méltó ahhoz a színvonalhoz, amelyet a Szépművészeti Múzeum is képvisel.