Magyarország, 1973. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)

1973-02-25 / 8. szám

. Jókai Mór huszonkét éves korában, mint fiatal, kezdő hírlapíró a „Jelenkor” cí­mű politikai hírlapnál dolgozott. 1847. január 2-án új rovatot nyi­tottak számára Budapesti Napló címmel, s ebben — mint a rovat neve is jelzi — Jókai olyan új­donságokról, napi irodalmi és színházi eseményekről, jelenségek­ről tájékoztatott, amelyekből a város szellemi életének hétköz­napjai, gondjai és örömei rajzo­lódtak ki. Tőle tudjuk például, milyen légkörben jelent meg Pe­tőfi összes műveinek első ki­adása. „Kezdenek könyvárusaink is figyelmet fordítani a magyar mű­vekre — írta Jókai; legközelebb Petőfi összes művei fognak meg­jelenni Emich Gusztáv költségein oly díszkiadásban, minőt még magyar könyv nem ért. A legna­gyobb odtav, latinírozott kettős velinen, elöl a költő acélból met­szett arcképével, mintegy száz új költeménnyel bővítve. Ára 3 pft. Nem hisszük, hogy legyen ma­gyar, ki Petőfit, a lélekszabadság szent eszméinek apostolát ne is­merje, de hisszük, hogy kinek szemei e nagy eszmék ragyogvá­­nyitól nem kápráznak; a­ki ed­dig kimondani nem mert igazsá­gokat meghallani nem fél s ma­gyar szívvel magyarul tud érez­ni , annak Petőfit szeretnie kell. Ajánlatunk rá nézve, ama né­hány szűkkeblű botorkász ellené­ben, kik személyes irigységből tá­madtak ellene, elkésett szó len­ne. A közvélemény ítéletet hozott s Petőfi tisztán, mocsoktalanul áll előtte jellemében és szellemé­ben egyaránt megtámadhatatlanul. Férfihomlokát illeti a borostyán, bár ha több lenne is a tövis raj­ta, mint a levél, a gyermekek és charlatánoké a papiros korona, mit a szolgadicséret fejek lágyá­ra nyom.” A március 21-i Budapesti Naplóban olvashatjuk — ugyan­csak Jókaitól —: „Megjelentek Petőfi összes költeményei pompás díszkiadásban; — a mű kiállítása olyan, minőt még magyar könyv nem ért, valóban bármely hölgy­asztalnak külsejére nézve is dí­szére válandó...­­Ára a könyvnek ápril 15ig Emich H.nál ,az előfize­tés 3 pft. azontúl 4 pft.” Jókai április 15-én ismét vissza­tért a Petőfi-kötetre. Igaz, pél­dányszámot nem említ, de tu­dósítása így is roppant érdekes: „Alig volt még könyvnek oly gyors ketete — írja —, mint Pe­tőfi nemrég kijött összes versei­nek. Alig egy hónap alatt a má­sodik kiadásnak több mint a fele kelt el A kiadó könyvárus Emich Gusztáv még ez év folytán újabb kiadását szándékozik e műnek kö­zönség elé­ juttatni.” Százhuszonhat évvel a Jókai­­féle ajánló sorok után, a magyar könyvkiadás új, minden eddigi­nél átfogóbb vállalkozásra ké­szül. Az idei ünnepi könyvhéten — amely a hazai könyvnyomta­tás és könyvkiadás ötszáz éves jubileumának ünnepe is lesz! — megindítják a Magyar Remekírók sorozat új folyamát. (Új folyamról kell beszélni, hiszen a magyar klasszikusok gyűjteményes kiadá­sa­ nem új jelenség könyvkiadá­sunk történetében. 1841-től, ami­kor Toldy Ferenc megindította Nemzeti Könyvtárát; 1902 és 1907 között, amikor Alexander Bernát, Angyal Dávid és mások szerkesz­tésében, a Franklin Társulatnál megjelent a Magyar Remekírók ötvenöt kötetes sorozata; 1962-ig, amikor a Szépirodalmi Kiadó be­fejezte a Magyar Klasszikusok ti­zenkét évet átölelő sorozatát: szá­mos jelentős és sikeres vállalko­zás célja volt a magyar irodalom maradandó értékeinek, főbb mű­veinek bemutatása.) Ezeket a vállalkozásokat, a kü­lönböző sorozatokat mindig nagy körültekintés, sokéves előkészítő munka után­ indítják meg. A Szép­­irodalmi Kiadó most induló vál­lalkozását pedig ugyancsak széles körű vita előzte meg. Illés Endre már évekkel ezelőtt felvázolta a Sorozat célját, jelentőségét és nagyjából meghatározta azokat a műveket is, amelyek semmikép­pen sem maradhatnak ki egy ilyen válogatásból. Mindez, per­sze egy szűkebb körre tartozó eszmecsere volt, amely az irodal­mi műhely belső gondjait érzé­keltette. Ami ebből — és termé­szetesen a meginduló sorozatból is — a szélesebb olvasóközönséget érdekli: milyen rejtett vagy új olvasókra számít­­ a kiadó, ami­kor a magyar könyvkiadás elmúlt negyedszázadának óriási eredmé­nyeivel, milliós példányszámaival sem megelégedve, ismét közread­ja az ismert, alapvető műveket? Minden ország könyvkiadásá­nak legigazibb feladata a saját irodalom népszerűsítése. A Szép­­irodalmi Könyvkiadó ebben a te­kintetben is példásan jó munkát végzett az utóbbi két évtizedben. Némi zökkenőktől eltekintve, kö­vetni tudták a magyar líra és széppróza iránt megnyilvánuló egyre nagyobb érdeklődést. Csu­pán néhány szám, amely mun­kájukat jelzi: Ady Endre költe­ményei, írásai és cikkei két évti­zed alatt csupán a kiadónál 489 620 példányban jelentek meg. (Ady műveinek kritikai kiadása ugyanezen idő alatt az Akadémiai Kiadó gondozásában látott napvi­lágot !) Arany János költeményei 1 467 500 példányban, Gárdonyi Géza regényei 1 476 880 példány­ban jelentek meg, illetve fogytak el. Jókai N­ór műveinek sokmilliós példányszámából csupán egyet­len regénye, A kőszívű ember fiai a Szépirodalmi Kiadónál 774 950 példányban jelent meg. S mindez kevés! A magyar iro­dalom klasszikusai, de a huszadik század íróinak művei iránt is olyan érdeklődés mutatkozik, amelyet a könyvesboltok az utób­bi években már nem tudtak fo­lyamatosan kielégíteni. Illés End­re viszont azt vallja: ezek a mű­vek nem lehetnek hiánycikkek, állandó helyük ott kell, hogy le­gyen a könyvesboltok polcain. Olyan sorozatot készítenek elő, amelyet „irodalmunk egészéhez vezető kalauznak­­ nevezhetnénk. Olvasói megismerhetik klassziku­sainkat, a félmúlt s a jelen jel­lemző és jelentős íróit, a magyar irodalom folytonosságát.” A francia Pléiad-sorozathoz ha­sonlóan egy-egy író életművét, vagy az életműből készült válo­gatást adják közre, ezer-kétezer oldalon, bibliapapírra nyomva, év­századonként más-más színű egészvászon-kötésben. Évente hat­nyolc kötet megjelentetését ter­vezik, a teljes sorozat nyolcvan kötetes lesz. Janus Pannoniustól Lengyel Józsefig terjed a sorozat­ban megjelenő írók listája. A vál­lalkozást kilenctagú szerkesztő­­bizottság készíti elő, tagjai: Illyés Gyula, Illés Endre, Juhász Ferenc, Király István, Klaníczay Tibor, Pándi Pál, Sőtér István. Az ő dolguk a munka folyamatosságá­nak szemmel tartása, a szükséges módosítások elfogadása és minden más, a sorozattal összefüggő prob­léma megoldása. Az 1973-as ünnepi könyvhét három évszázad képviseletében három író — Csokonai Vitéz Mi­hály, Jókai Mór és Nagy Lajos — művei nyitják meg a Magyar Remekírók új sorozatát. A há­romféle kötet jól érzékelteti a sorozat szerkesztési elvét: nem időrendben, hanem párhuzamosan jelentetik meg a különböző ko­rokban keletkezett műveket. A Csokonai minden munkáját fel­ölelő két kötetben például — a költő születésének kétszázadik év­fordulójára —, a teljes életmű megtalálható; ezzel szemben Jó­kainak csupán három regényét (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, A kőszívű ember fiai) ad­ják közre. Nagy Lajos munkássá­gának pedig a keresztmetszetét kapja kézhez az olvasó: önélet­rajzi­ művét, A lázadó embert, java novelláit és karcolatait, va­lamint szociográfiai tanulmányai közül a Kiskunhalom címűt. A Magyar Remekírók — a kiadó szavaival — „állandó csábítás lesz olyan művek olvasására, melyek­kel tulajdonosuk máskülönben so­ha­­ nem ismerkednek meg”. Ez talán kissé túlzó figyelembe aján­lása ennek a májusban induló új­ sorozatnak, annyi azonban bizo­nyos, hogy az a nyolcvan kötet, amely 1983-ig a polcokra kerül, a­ legújabb kutatások és szöveghű­­ségük szerint ■ is, de külső for­máiknál fogva is alkalmas lesz arra, hogy a következő években a legszélesebb olvasóközönséghez, köztük a szakadatlanul jelentke­ző új, meg új olvasó rétegekhez is eljuttassák a magyar irodalom legjelentősebb, legjellegzetesebb műveit. Könyv Nyolcvan kötet Nem lehet hiánycikk ! Egy sorozat hiánya A PROSPEKTUS 1983-ig BÖNGÉSZŐ „Ellentétben az európai nagy gyűjtemények zömével, a budapesti­ múzeum nem uralkodói vagy fejedelmi gyűjtésnek köszönheti létrejöt­tét” — írja Garas Klára a Szépművészeti Mú­zeum képeit bemutató kötetében,­ az 1906-ban megnyílt gyűjtemény történetét áttekintve. „A magyar királyok egykori műkincseiből az idők viszontagságai során nem sok maradt fenn. A reneszánsz nagy magyar uralkodójának, a mű­­vészetszeretetéről és mecénási tevékenységéről nevezetes Corvin Mátyás királynak a budai ki­rályi várban őrzött gyűjteménye, a Corvin könyvtár gazdagon illuminált nagyszerű kéz­irataival, az olasz fejedelmektől ajándékba ka­pott reneszánsz szoboralkotásokkal, értékes fest­ményekkel az uralkodó halála után hamarosan szétszóródtak, megsemmisültek.” A Szépművészeti Múzeum gyűjteményének gerincét az a képkollekció képezi, amely a * Garas Klára: A Szépművészeti Múzeum ké­pei. Corvina, 1973. Ára: 120.— Fz múlt század második felében Bécsből került Pestre és a legvagyonosabb magyar főúri csa­lád, az Esterházy hercegek tulajdonában volt. Ez a gyűjtemény vásárlások útján gyarapodott, így kerültek ide például híres spanyol festők alkotásai (egyebek között Goya Leány a kor­sóval és A köszörűs című festményei). 1870-ben az Esterházy család anyagi gondokkal küz­dött, és gyűjteményeit felajánlotta a magyar államnak, amely 1 millió 100 ezer arany forin­tért meg is vásárolta a 636 darabból álló kép­tárat és a gazdag metszet- és rajzgyűjteményt. Garas Klára bemutatja a múzeumot, röviden ismerteti az itt folyó tudományos és ismeret­­terjesztő munkát, majd bemutatja a képeket. A színes, illetve fekete-fehér illusztrációk mel­lett pontos magyarázatot kapunk a képek kelet­kezéséről, jelentőségéről, a múzeum tulajdonába kerüléséről. Értékes és szép könyvvel gyarapo­dott a képzőművészeteket bemutató kiadvány­­sorozat, méltó ahhoz a színvonalhoz, amelyet a Szépművészeti Múzeum is képvisel.

Next