Magyarország, 1974. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-03 / 9. szám
Lótenyésztés Százéves a csodaló Kincsem diadalútja Európában 54 verseny, 54 győzelem Kenterben nyert, vagyis hosszakkal előzve meg ellenfeleit elsőnek ért a célba 1876. június 16-án Berlinben, a Criterium-díjban egy magyar telivér nyergében Michael Madden. A zsokén fehér zubbony és kék sapka volt, az ettől kezdve mind híresebbé váló Blaskovichdressz. A fehér és a kék éveken át mindig elöl villant fel a pályák zöld gyepén, Kincsem jóvoltából. Azon az első berlini versenyen 2775 márkát hozott gazdájának, Blaskovichi Ernő földbirtokosnak. Most száz éve, 1874. március 17-én Tápiószentmártonban, egy kis faluban, fával, deszkával körülvett egyszerű istállóban látta meg a nap világát, az immár fogalommá vált csodálatos képességű magyar telivér. Kincsem apja Cambuscan, anyja Watemymph volt. Mindenütt — nemcsak a lótenyésztéssel és versenyzéssel foglalkozók — úgy emlegetik, mint az elmúlt száz esztendő egyik legkiválóbb képességű versenylovát, ötvennégyszer futott versenyeken és fantasztikus pályafutása során egyszer sem szenvedett vereséget Ellenfeleinek, mintha kigúnyolta volna őket, mindig csak a hátsó patáit mutogatta.Akkoriban felvirradt a magyar lótenyésztésnek. Az előző esztendőben, 1873-ban „elletett” — ahogy akkor mondták — Kisbér. Igaz, egyéves koraiban eladták és a Baltazzó-színekben került Angliába, ott is idomították. Kisbér lett az egyetlen, magyar földön világra jött 16, amely megszerezte a legnagyobb turidicsőséget, az angol derbyn aratott győzelmével. Aztán Franciaország legtekintélyesebb versenydíjáért, a Grand Prix de Paris-ért is futott, abból a versenyből is győztesen került ki.) Tápiószentmárton rétjein Amikor a tápiószentmártoni réteken a fiatal csikó, Kincsem, összevissza vágtatott, ki hitte volna, hogy a sötétsárga színű kancacsikó világhírű szupersztár lesz. Gazdája, Blaskovich Ernő, igaz, féltő gonddal vigyázott rá. (Blaskovich Ernő több ezer holdas földbirtokos volt. Birtoka a Duna—Tisza közén terült el ő alapította a később világhírnévre méltán szert tett tápiószentmártoni ménest. A ló iránti rajongása nála családi hagyomány. Tenyésztési eredményei világszenzációt jelentenek az akkori időkben. A Blaskovich család egyik utolsó sarja. Blaskovich János, aki a tápiószelei kis múzeum gondozója volt — itt láthatók ma is a Kincsem életére vonatkozó emlékek —, néhány éve halt meg.) Kincsem 1876-ban, már 2 éves korában megmutatja, mit tud. Ekkori győzelmi sorozata azonban még csak a kezdete a későbbi vég nélküli diadalútnak. Pest, Bécs, Prága, Frankfurt, Berlin, Hannover, Hamburg és Baden-Baden egymás után a csodás út egyes állomásai. Kincsem győzelmeinek értékét növelik a száz év előtti, nem éppen ideális utazási viszonyok. Ma már bérelt autóban és repülőgépen szállítják a kiváló versenylovakat, akkoriban a szállítás vasúti kocsin történt Kísérője a vagonban egy lovász volt, akit jellegtelen neve miatt mindenki csak „Kincsem Franciának hívott. Természetesen elkísérte minden útjára a telivért trénere, az angol Hesp Róbert is. (Valóság vagy legenda? Egy kis fekete macskának is ott kellett heverésznie Kincsem patái előtt, mert e nélkül nem szívesen kelt útra...) Ritka népszerűség 1877-ben Kincsem 17-szer fut és ugyanannyiszor győz. Mintha motor hajtaná tüdejét, szívei és mintha lábai mai gumiból lennének. Minden ellenfele csak statisztaszerepet játszik mellette. A német városok pályáin lónak, gazdának véget nem érő ünneplésben van része. Az egyik német újságíró Kincsem népszerűségét a Bismarckéhoz, Gambettáéhoz és egy merész fordulattal a tündöklő hangú Pattiéhoz hasonlítja__ Kincsemet Blaskovich Ernő utazásai alkalmával „nomen est omen”, százezer forintra biztosítja. Neve hallatára felfigyel fél Európa. Állandó, megszokott zsokéja Michael Madden, egy ír származású lovas dinasztia egyik tagja. 1876-ban 35 éves volt. Testsúlya 50—52 kilogramm között váltakozott akkoriban. Már 30 győzelem van mögötte és négyéves a „csodáló”, amikor megnyílik az út az előkelően elszigetelt angolok felé. Goodwoodban, talán a világ legszebb pályáján fut először. Csodálatos park nyújt keretet itt a versenyeknek. Kincsem természetesen itt is győz, pár nap múlva aztán a franciákat (Deauville) is meghódítja 1877, 1878. Kincsem egyes versenyei mágnesként vonzzák az embereket. A páholyokban királyi hercegek, főurak tapsolnak a mindig győztes, fáradhatatlan lócsodának. Lenn az „istenadta nép” ünnepli önfeledten Kincsemet... (Maria Pavlovna, orosz nagyhercegnőt a cár küldötte el nagy kísérettel a ló megtekintésére Baden- Badenbe. 1878. szeptember 3-án haladt végig a közönség sorai között a részére fenntartott udvari páholyba Kincsem megcsodálására) 1879-ben, utolsó versenyévadjában Kincsem folytatja diadalútját. Megszokott zsokéja helyett ugyanekkor már más ül a nyergében. Wainwright a boldog kiválasztott, vele folytatja a „száguldó csoda” a győzelmi sorozatát. Ugyanez év május 6-án ritka vendég látogatja meg a pesti pályát Az Államdíj lefutását végignézi Erzsébet királyné. Az akkori krónika feljegyzi: a királyné fekete ruhában, csipkekalappal ül a díszpáholyban. Mellette Ferenc József és távolabb az arisztokrácia, valamint a miniszterek. Néhány nap múlva Kincsem Berlinben az Ezüstpajzs-díjért küzd. Megjelenik a díj alapítója, az akkori világ egyik leghatalmasabb uralkodója, Vilmos császár. Blaskovich Ernő — örök bánatára — nincs ott lovának győzelménél, s így helyette a magyar színeket képviselő Sztáray Jánosnak gratulál Németország császára. Az uralkodó nagy érdeklődéssel hallgatja végig a híres magyar ló történetét. Jubileum Frankfurtban Kincsem 50. győzelmét Frankfurtban ünnepelte az oda kirándult kis magyar kolónia. Nyár volt, 1879. augusztus 25. A krónikás megírja: a csodálatos napsütés sugarai elárasztották a fölényesen nyerő gyönyörű ló selymes szőrét és a zsoké fehér-kék mezét... Néhány hét és október 21-én még megnyeri utolsó, 54. versenyét. Versenykarrierje ezzel befejeződött. Gazdája, valamint hű trénere, Hesp Róbert Kincsemet körüljáratja a pályán, hogy búcsút vegyen a zöld gyeptől és rajongó nézőitől. Számtalan tiszteletdíj és 200 000 forint szerepel a nyereménylistáján. Száz év előtt ezért tucatnyi remekbérházat lehetett kapni. De hol van mindez az egyedülálló eszmei értéktől? Kincsem tenyészértéke szinte felbecsülhetetlen. Vérének átöröklése, lótenyésztésünk fellendüléséhez vezetett Számtalan utóda szintén hatalmas sikereik részese volt. Kincsem-korszak kezdődött, amely nevét a maga versenyeredményein túl másit már ménesekben tette felejthetetlenné. Leszármazottainak tudása máig is kihat hazánk tenyésztésére, még száz év után is találni Kincsem-utódokat. Az ülanya leszármazottjai szerte Európában jelentős sikereket arattak. Emlékművet érdemelne 1887. március 17-én, pontosan a születésnapján a csodaló, Kincsem kimúlt. Csak néhány napig gyengélkedett, kólikát kapott, az orvosok tehetetlenül nézték pusztulását. A csodálatos külső mögött belül temérdek baj, betegség emésztette. Amikor tetemét felboncolták, a pesti főiskola boncolási jegyzőkönyve a halál okául bélhártyagyulladást, trombózist, embóliát, a vénák és artériák megbetegedését állapította meg. Az 1900-as párizsi világkiállításra a franciák Magyarországtól kölcsönkérték Kincsem csontvázát. Életében ritka nimbusz övezte A budapesti Reáltanoda utcában a 12. szám alatt Blaskovich Ernő díszes „Kincsem palotát” építtetett, az első magyar pezsgő „Kincsem márka” név alatt került forgalomba, állami sorsjátékot neveztek el a lóról és ezüst emlékérmet is verettek az utókor számára. Ma, száz év múltán Budapesten már csak a Mezőgazdasági Múzeum egyik fülkéje őrzi Kincsem emlékét. Kiállított csontvázát és az összegyűjtött relikviákat (nyereg, zsokésapka, zubbony, csizma, eredménytablók stb.) sokan megnézik. Száz év nagy idő, de több emberöltő sem tudta Kincsem nevét és emlékét elhomályosítani. Vajdahunyad vára mellett, a Mezőgazdasági Múzeum környékén, milyen példamutató volna — sok külföldi látogató előtt is — a csillogó zöld gyepen a magyar ló megtestesült eszményképét emlékművel megörökíteni. RADÓ OSZKÁR VASTAGH GYÖRGY KINCSEM-SZOBRA Az első magyar pezsgő az ő nevével került forgalomba MAGYARORSZÁG politikai és társadalmi hetilap Szerkesztőség: 1085 Budapest Vill., Gyulai Pi u. 14. 137-460. Telex: 6351 redmo. Posta: 1396 Budapest, Pf. 634. Szerkeszti: Dr. Pálfy József főszerkesztő, Gárdos Miklós h. főszerkesztő. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató. Kiadóhivatal: 1959 Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100, 142-220. 74.2310/2 09 Zrínyi Nyomda, Budapest. F. v.: Bolgár Imre vezérigazgató. Index: 25606 1974. MÁRCIUS 3.