Magyarország, 1974. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-11 / 32. szám
ár Hammurabi törvénykönyve halállal bünteti azt, aki tanúskodását nem képes bizonyítani. Manu indiai törvényei a vallást sértő cselekedetnek minősítik a hazug vallomást, akárcsak a rómaiak, ők azonban ennek megbosszulását az istenekre bízták. (Tacitus, Annales L 73.) Mi az, hogy hamis? A „hamis” szó használata nem egyértelmű. Valójában azt akarná kifejezni, hogy: a valóságnak nem pontosan megfelelő állítás és itt a hangsúly a „nem pontos” jelzőre esik. Ámde hogyan kell megállapítani a határt, ahol a pontosság megszűnik és a pontatlanság kezdődik? A „hamis”-ság alatt azt kell érteni,hogy a tanú tudatosan valótlant állít, vagy valóságot hallgat el, tehát olyasmit tesz, amivel képes a hozandó bírói ítéletet súlyosbító, vagy enyhítő irányba befolyásolni. A kétféle ködösítő szándék egyforma bírói büntetésben részesül. A külvárosi utcasarkon leütnek egy járókelő asszonyt, több mint húsz ember lépésnyi közelségből látta, hogy a suhanc és társai kirántották a kezéből retiküljét, kevéske pénzével. Az ütéstől az asszony a helyszínen hal meg: klasszikus rablógyilkosság. Mire a rendőrség ott terem, mindenki eltűnt a közelből, senki se látott semmit: „kényszertanú” ugyan lehetne a sarki fűszeres, de az se szívesen vállalja Miért menekül a nagyvárosi ember a tanúzás elől? Erre nincs pontos felmérés, csupán feltevések: a tanúnak nincs se ideje, se kedve hatósághoz menni, várakozni — nem szívesen exponálja magát más érdekében —, fél az esetleges bosszútól, hiszen a tettes mögött cinkosok is állhatnak, — passzív, cinikus életszemlélet: mit érdekel a más baja, elég a sajátom! — antiszociális gondolkodás: tőlem ne kérjen senki szívességet! — és végül: azzal a térítéssel, amit a tanú kap, nem térül meg minden kiadása. Persze nem mindenki menekül, de nem biztos, hogy aki el is vállalja a tanúskodást, annak megbízható a működése. Világhírűvé vált az amerikai kísérlet, amikor az egyik egyetemen harminc hallgató előtt egy váratlanul berohanó kis csoportbűntett jellegű eseménysorozatot rögtönzött, majd villámgyorsan eltűnt Ahányan látták, annyiféleképpen mondták el a jelenetet és a „bűnösök” személyleírása széles skálájú változatokat mutatott fel, teljesen ellentétes megfigyelésekkel. Amit cselekedtek, annak leírása minden volt, csak nem valósághű. Felmerült a kérdés: vajon hazudtak-e, akik látták, szándékukban volt valótlanul, tehát „hamisan” tanúskodni?... Erről pedig szó sem lehetett, a kérdésre a feleletet egész másutt kell keresni Amíg a külvilág jelensége a tudomásulvételig eljut, addig az érzékszervek csatornáin kell átfutnia, ezek pedig nem hibátlan műszerek, inkább torzítóak. Maga a tároló, a tudomásulvétel otthona, az emberi agy még úgy sem képes zavarmentesen rögzíteni a belétáplált értesüléshalmazt. A tanúzó lény az ötféle érzék közlőműveiből főleg csak kettőt használ a köztudatban ezért terjedt el a „szemtanú” és „fültanú” alapfogalma. Az ízlés, a tapintás és a szaglás igénybevétele a tanúskodás történelmében szinte soha nem fordul elő, feltehető, hogy még a hallásnál és látásnál is kevésbé megbízhatónak bizonyultak. Az emberi agy képességei sem jeleskednek: minél több idő ékelődik az esemény és annak felidézése közé, annál jobban romlik az emlék „minősége”. Egyes részletek kifakulhatnak, vagy éppen kiesnek, mások érthetetlen módon felerősödve kapnak fölös hangsúlyt. A legnagyobb ritkaság az igazságszolgáltatásban, hogy egy tanúvallomás több hónapi vagy évi elmondás után egyformán hangozzék el. Elég egy cseles keresztkérdés, vagy zavarba ejtő, kitérő átfogalmazás, máris torzulhat a szöveg, esetleg éppen a lényegi árnyalatokban. Az ideális modell A tanúvallomás mikéntjét a két legfőbb emberi tulajdonság határozza meg: az egyik az általános műveltség, a másik a tanú belső erkölcsi világrendje. Egyszerűbb ember, szimpla fogalomkörrel, kevés szókinccsel általában gyengén képes tükröztetni egy eseménysort. Ez a típus gyakran keresgél idegen szavakat, körülír és hajlamos szubjektív érzések sűrű belevegyítésére, ezáltal melléktémákkal hígítja a vallomást. Ilyesmi azonban nemcsak tanultság kérdése: vannak érettségizettek, akikből ugyanúgy nehéz épkézláb tanúvallomást kiszedni. Ám a kulturáltabb tanú inkább megérti, hogy miféle fogalmi kódrendszert kell a bíró előtt használnia. Hasonlít a jó bridzs játékosra: a szemben ülő partner agyával is igyekszik gondolkodni, lehetőleg úgy és azt mondja, ahogy azt a másik elvárja, ezáltal megkönnyíti a bonyolult bírói munkát. A másik tényező a tanú erkölcsi világrendje. Például a csőlakó vagy rovottmúltú nemigen vall a másikra, hacsak nem saját irhája mentése érdekében. A bandaszellem közös morális lazasága, a „ma nekem, holnap neked”-szemlélet sokszor szülhet kétes értékű vallomásokat. A cinkosok összefonódása sokszor jelentkezik gazdasági bűnözőknél is, ilyenkor majdnem törvényszerűen hangzanak el a preparált tanúskodási szövegek, de ezek könnyen felismerhetők. Egyik nagy irodalmi felkészültségű, rutinos ügyész úgy kísérelte felvázolni az ideális tanú alakját, hogy a negatívumokat rögzítette: ne higgye, hogy mindenről tudnia kell, ne mozgassa fontoskodás, vagy szereplési viszketegség, ne értékelje önkényesen a részleteket, hiszen úgyse lehet áttekintése, ne fejezze ki magát kacifántosan, ne mondja el az eseményeket pontatlanul és főleg ne működtesse a fantáziáját Legyen inkább átlagos képességű, de becsületes érzületű ember. Az ügyész hozzáfűzte, hogy harmincéves pályafutása során igen kevés alkalma volt az ilyetén ideális tanú modelljével találkozni. Sok országban dívik a tanúnak a bibliára való eskütétele; a filmekről közismert angolszász formula: The truth, only the truth and nothing but the truth... — az igazat, csak az igazat és semmi mást, csak az igazat kellene a tanúnak mondania. A szép aktusnak azonban ma már semmi erkölcsi nyomatéka nincsen, hiszen eredete még az emberi őskorszak mágikus szertartásaiban gyökeredzik. Akkor még úgy vélték, hogy a kézrátételnek javító, nevelő hatása van, akárcsak az áldást osztó vagy keresztet vető jobbnak... Ettől ugyan kevés modern ember változik át hazugból igazmondóvá, a szent könyv puszta érintése , sem a rá való esküvés nem jelent visszatartó vagy jellemalakító erőt. A hazánkban használatos formula már hatásosabb, mert megcsillantja a büntetés lehetőségét: „— Figyelmeztetem a tanút, hogy az igazat kell vallania, semmit sem szabad elhallgatnia, mert a törvény a hamis tanúzást szigorúan bünteti.” — Ez a puritán és misztikától mentes, tüzetes fogalmazás elgondolkodtatja azt, aki hallja; hatása tehát mindenképp fékező erő. A tanú ingatag — akár asszony, akár férfi, de legkivált a gyermek. Világhírhedtségre tett szert Scharf Móric, a tiszaeszlári per serdülő tanúja. A nyomozó hatóság csellel és erőszakkal olyan szélsőséges tanúvallomást csikart ki belőle, amely szerint ő látta, mikor édesapja meggyilkolt egy fiatal lányt és rituális célokra a vérét vette... A tanút tehát „megdolgozták”, ez nagyon is beilleszkedett az akkori politikai áramlatokba. Ha nincsen akkor Eötvös Károly, aki megírja a maga „J’accuse ’"-ét, és megharcolja védői harcát a tanúkkal, akkor könnyen születhettek volna barbár ítéletek, éppen e vallomás alapján. Arany János „A hamis tanú” című versében közismertek e sorok: — Állj elő, vén Márkus! Vedd le a süveged... — A furfangos tanúskodás hálás irodalmi téma koroktól és korosztályoktól függetlenül. Az elhallgatás is beszédes lehet az avatott fülek számára. Egyik ilyen híres eset volt a késbeszaladás jogi modellje, ahol a túlzott egybehangoltság volt feltűnő, és ez a jó szimatú gyanú vezetett aztán el az igazság teljes felszínre hozatalához. A valóság versenyre kel a költészettel. Egy bonyolult eset: Gyilkosság történt az egyik kocsmai verekedés során. Három ivócimbora egybehangzóan azt állította, hogy a közismerten szelíd természetű A. B. legény megtámadta késével negyedik társukat, a hírhedten garázda falurosszát, X. Y.-t Mivel mind a három iszákos pénzbeli adósa volt A. B.nek, ezért érdekük volt a hitelező eltüntetése. A vizsgálat legelején tehát egységesen vallottak, hanem egy szólásuk nyomán kiindulva, a precíz felderítő munka tisztázta, hogy mindhárman hamisan vádaskodtak A. B. ellen. A garázda X Y. volt, aki késsel támadt rá. A megtámadott ugyan szintén előrántotta kését és védekezve tartotta maga elé, de nem döfött, hanem várt. A garázda berúgva dülöngélt és belebotlott egy felfordult székbe — szabályosan belezuhant a pengébe és pillanat alatt halott volt... Jogos védelem okán A. B. felmentést nyert, de a három cinkos kemény, szigorú ítéletet kapott. Ha ugyanis az ő tanúskodásuk alapján dönt a bíróság A. B. élete hátralevő részét börtönben tölthette volna. Logikai hajszálrepedés De nemcsak a némaság, hanem a bőbeszédűség vagy a görcsösen másról beszélés is cinkosságot leplezhet. Veszélyesek még a tanúcsoportok, amelyek (rendszerint vállalati ügyekben) igyekeznek egybehangzóan vallani: a kihallgatónak ösztönt és rutint egybeötvözve kell megtalálnia azt a logikai hajszálrepedést, melyet tovább tágítva eljuthat az igazsághoz. Szinte hagyományosnak számít a bosszúálló tanú típusa — néha elképesztő, hogy házassági bontóperekben a kényesebb témákról milyen form edvények hangzanak el. De akad ennek ellenkezője is, a gavallértípus, aki egy olcsó póztól indíttatva, magára vállal olyat is, amiből kára származik — tetejébe ha kiderül a tanúskodás valótlansága, súlyosan meg is büntetik. Érdekes megfigyelés, hogy magánvádas ügyekben (könnyű testi sértés, rágalmazás) szinte egyáltalán nem félnek hazugul vallani, — elbagatellizálják, mert nem is tudnak a szigorú büntetésről! Sokan meglepődnek, hogy még enyhe esetben is kijárhat három év, de a legsúlyosabb bűncselekményeknél, mint például az emberölésnél 5—12 évig terjedő szabadságvesztés várhat a hamis tanúra. Tíz évvel ezelőtt 365 ítélet született hamis tanúzási ügyekben, de a múlt esztendőben kevesebb mint a fele: 148. A részrehajlástól mentes tanúskodást egyre többen érzik szinte kötelezőnek, mintegy engedelmeskedve a belső parancs aranyjánosi szép megfogalmazásának: „...s ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel”. BEDŐ ISTVÁN Igazságszolgáltatás Hamis tanú Eötvös harca a tanúkkal Nem döfött, hanem várt. TANGPULPITUS, ANGLIÁBAN The truth, only the truth MAGYARORSZÁG 1974/32