Magyarország, 1976. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-23 / 21. szám

Öt világrész száz lapjából • Öt világrész Az esküdtek megpróbáltatásai Mielőtt megkezdték vol­na Patricia Hearst terro­rista perének tárgyalását San Franciscóban, Oliver Carter bíró ugyanebben az ügyben 14 ártatlan em­bert is bezáratott: 6 fér­fit és 8 nőt, akik közül tizenkettőnek mint esküdt­nek döntenie kellett, ár­tatlan vagy bűnös-e a 24 éves milliomoslány. Ket­ten pótesküdtek voltak. Az angolszász jogi felfogás szerint az esküdtektől csak akkor várható befolyásolá­soktól mentes ítélet, ha döntésük meghozataláig maguk sem szabadok. Kétségtelen, hogy a bíró aranyozott ketrecbe zárta az esküdteket a tárgyalás 10 hetére, de a rendőrbíró napi 24 órás állandó el­lenőrzése alá helyezte őket: „börtönük” a Holiday Inn luxusszálloda egyik emelete volt. A bezártak azonban mindenképpen börtönnek érezték, amely alól az eredetileg javasolt esküdtek nagy része ügye­sen kivonta magát. Kezdetben 36 név sze­repelt a listán. Ezeket a neveket véletlenszerűen — a lottóhúzásokhoz hason­lóan — választották ki a város lakói közül. A kivá­lasztottakat azután kihall­gatta a bíróság: kiderítette családi körülményeiket, anyagi helyzetüket, s ki­kérdezte őket arról is, hogy milyen a beállított­ságuk az államhoz és a pártokhoz. Ezután a Hearst lány védője, Lee Bailey ügy­védsztár és James Brow­ning államügyész kereszt­kérdéseknek vetette alá az esküdteket annak tisztá­zására, hogy mit olvastak valaha is az ügyről, s szí­vük mélyén hogyan ítélik meg a vádlottat, akit egy terrorista csoport elrabolt, majd maga is géppisztoly­hoz nyúlt és elrablóival közösen megtámadott egy bankot. Egy banktisztviselő nyíl­tan elismerte: „Nem tudok többé pártatlan lenni eb­ben az ügyben, amióta ol­vastam az újságban, hogy Patty Hearst bandája rablótámadást akart intéz­ni a mi bankunk ellen is.” Lee Bailey védő azon­nal tiltakozott ennek az esküdtnek a beállítása el­len. Carter bíró ki is húz­ta az esküdtek listájáról, és a szerencsés férfi ha­zatérhetett. Ugyanígy járt egy má­sik jelölt is, aki látta a fegyveres Patty Hearstről MAGYARORSZÁG 1976/21 a bankrablás idején rej­tett kamerával készült fil­met. Ez a férfi a követ­kezőket mondotta: „Apám arra tanított, hogy általá­ban akkor szegeznek va­lakire fegyvert, ha meg akarják ölni az illetőt.” Másrészről voltak jelöl­tek, akiket Browning ál­lamügyész utasított el, mert túl nagy megértésről tettek tanúságot a terror­­cselekményekbe bonyoló­dott Hearst lány iránt. Egy anya, akinek Patricia korú lányai vannak, ezt a mentséget találta a bank­rablásra: „Ha Pattyt nem rabolták volna el, mind­ezt sohasem követi el.” A kijelölt személyek kö­zött alig volt egy is, aki sejtette, hogy mi vár rá. Az esküdtek élete csak minimális mértékben tért el a vizsgálati fogságban levő Patty Hearstétól. Egyáltalán nem beszél­hettek az ügyről, nagyon szigorú volt az ellenőrzés. A tv-szobában állandóan jelen volt egy ellenőr, aki azonnal kikapcsolta a ké­szüléket, mihelyt a hírek­ben elhangzott Patty Hearst neve. Az újságo­kat cenzúrázták, a perről szóló tudósításokat kivág­ták a lapokból, mielőtt az esküdtek kézbe vehették azokat. Este tíz órakor bezár­ták az esküdteket szobáik­ba, s eloltották a villanyt. Családtagjaik látogatását csak vasárnap 13 és 15 óra között fogadhatták, de az ellenőr akkor is állan­dóan velük volt, s min­den szót hallott, amit a házaspárok, a szülők és a gyermekek mondtak egy­másnak. Valamelyik láto­gató ugyanis átadhatta volna hozzátartozójának előítéleteit. Mit is ért ilyen körül­mények között az, hogy jó volt a koszt, mozielőadá­sokkal szórakoztatták az esküdteket, s napi 25 dol­lár juttatásban is része­sültek? Két és fél hónap hosszú idő, s sokan aggód­tak családjukért, sőt meg­élhetésükért. Bruce Braunstein es­küdt például attól tartott, hogy távolléte alatt tönk­remegy az üzlete. S ami­kor a per még tovább hú­zódott, mint eredetileg várták volna, levélben sürgette Carter bírót: „Ké­rem, fejezze be minél előbb az eljárást, mert különben tönkremegyek.” Mary Nieman pótesküdt rettegett, hogy távollété­ben mi történik nyolc gyermekével. Egy másik­nak egész egyszerűen rossz volt a lelkiismerete, hogy a felesége otthon agyon­dolgozza magát, miközben „itt lustálkodik”. Persze az esküdteknek nemcsak egyéni problé­máik voltak: sokkal job­ban aggasztotta őket az „ügy”. Napi 6—8 órát töl­töttek a szövetségi bíróság tárgyalótermében, s össze­sen 66 tanút hallgattak meg, megtekintettek to­vábbá 1000 bizonyítékot (fotókat és filmeket is), s hangszalagokat hallgat­tak. Harminchat tárgyalá­si napon át figyelemmel kísérték Browning állam­ügyész és Bailey védőügy­véd fejtegetéseit. Véle­ményt formáltak, majd a következő tanú kihallga­tásakor ezek megint kér­désessé váltak, sőt gyak­ran éppenséggel ellenkező végletekbe csaptak át. A tanácskozás megkez­dése előtti próbaszavazás­kor 10:2 arányban bűnös­nek mondták ki a lányt. Tizenkét órával később, az utolsó és végleges szava­záskor egyetlen esküdt sem szavazott Patricia ár­tatlanságára. Carter bíró tizenkétszer ugyanazt a választ kapta: bűnös. Keresetének tíz százalékát (xam­ofUL HetaU) (Tribune Az amerikai bér- és ár­­stabilitási tanács szerint az egészségügyi ellátás növek­vő költségei „országos gaz­dasági problémát” képez­nek; tavaly az átlag ame­rikai keresetének majd­nem 10 százalékát egész­ségügyi kiadásokra fordí­totta. Az 1975 júniusában vég­ződő 12 hónap alatt az or­szágban egészségügyi ki­adásokra 547 dollárt köl­töttek fejenként. (Ugyanak­kor az egy főre jutó átlag­­kereset 5633 dollár volt.) Egy négy főből álló háztar­tásnál ez évi 2188 dollár kiadást jelent. A tanács megállapította: „Az egészségügyi ellátás növekvő kiadásai jelentős hatással vannak az egyes háztartásokra. A betegsé­gekre költött pénzösszegek emelkedésének aránya egy év alatt elérte a 13 száza­lékot.” A tanács 30 oldalas je­lentést tett közzé, amely­ből kitűnik, hogy 1964 és 1971 között egy egyszerű vakbélműtét átlagköltségei 80 százalékkal emelkedtek, a szívinfarktussal kapcso­latos kezelési kiadások 126 százalékos átlagnövekedést mutattak, s a szülésnél fel­merülő költségeknél 53 százalékos volt az emelke­dés. „Ezek a szokatlanul nagyarányú és állandósult növekedések egyre jelen­tősebb hatással vannak az egyes amerikaiakra mint dolgozókra és mint adófi­zetőkre is” — állapította meg a tanács. USA ELŐVÁLASZTÁSI HARC KÉT KÉPBEN Q QUICK - így jó! Legalább nincs állandóan a nyomunkban! (International Herald Tribune) TEXAS UTÁN (International Herald Tribune)

Next