Magyarország, 1979. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-20 / 20. szám

J­ó-e a magyar bor? A borivók többsége bizonyára azt fe­leli a kérdésre: nagyon jó. Ha a magyar bort egy díszesen fel­öltöztetett generálissal lehetne megszemélyesíteni, akkor mellét az aranyérmek sokasága díszítené; a kitüntetéseket a nemzetközi bor­versenyek csatáiban nyerte. Ámde most nem az érdekel ben­nünket, milyen a magyar bor íze, illata, aromája, színe, tartóssága, hanem az, hogy jól szolgálja-e a magyar népgazdaság érdekeit. A népgazdaság érdeke gyakran hasz­nált kifejezés, s emiatt kissé el­kopott. Arról van ezúttal szó, hogy a hazai borok kivitele nem csu­pán a magyar borfogyasztót érin­ti, hanem mindazokat a munkáso­kat, értelmiségieket, sőt háziasz­­szonyokat is, akik legföljebb fe­ketét isznak, autón járnak, hűtő­gépet, villanyt használnak. A bor­export bevételét tudniillik bete­szik abba a közös kasszába, amelyből a külföldről behozott ká­vé, autó, üzemanyag árát kifize­tik. 35 liter fejenként Mennyiben haszos a magyar népgazdaságnak a bortermelés és a borexport? Erre a kédésre már korántsem lehet olyan egyértel­műen válaszolni, mint az előzőre. Igaz, több mint ötször annyi bort exportálnak manapság, mint a fel­­szabadulás előtt, ám az ebből származó népgazdasági haszon a jelenleginél számottevőbb is lehet­ne. (1. táblázat.) A magyar ember — a csecsemő­ket és aggastyánokat is beszámítva — a felszabadulás előtt átlagosan 31,1 liter, 1977-ben 35 liter bort ivott évente. A borfogyasztás tehát 40 év alatt csak kis mértékben emelkedett. Ez tette lehetővé, hogy a termelés többletét exportálhas­sák, illetve az exportot ötszörösére növelhessék. A magyar ember ivási szokásai megváltoztak. A változásokról a mellékelt kimutatás ad számot. (2. táblázat.) Eszerint sörivó nép lett a ma­gyar. A sörfogyasztás csaknem 27-szeresére nőtt. A tömény italok fogyasztása is két és félszeresére emelkedett. Tudvalevő, hogy a magyar nép­gazdaságnak megbillent külkeres­kedelmi egyensúlya helyreállításá­hoz főleg az úgynevezett dollár­­övezetbe kell többet exportálnia. Ezért minden mezőgazdasági ex­porttermékkel kapcsolatban fontos kérdés: mennyi és milyen devizát adnak érte? Nos, a borexport gazdaságos, exporttámogatást nem igényel; 80 százaléka a szocialista országok­ba, 20 százaléka a dollárövezetbe irányul. Jelenleg a magyar borok­ból a legtöbbet a Szovjetunió vá­sárol, ahová 1978-ban a borex­portnak mintegy 40 százaléka ju­tott, ezt követi az NDK (22 száza­lékkal), majd Csehszlovákia (11 százalékkal). A magyar borok fő fogyasztói Nyugaton: az NSZK, Svédország, Finnország, Svájc és az óceánon túl Kanada, az USA, sőt Japánba is eljutott bizonyos mennyiség be­lőle. Ezeken a piacokon azonban koránt sincsenek kihasználva a le­hetőségek. Érthető tehát, hogy a kivitel jobb is lehetne, vagyis na­gyobb arányban kellene bort dol­lárért eladni. A világpiacon öldöklő a borter­melők versenye. Franciaország, Olaszország tizenötször, Spanyolor­szág hatszor annyi bort termel, mint Magyarország. Nehéz tehát a magyar bort a nyugati orszá­gokba exportálni. Itt csak a mi­nőségi borok — tokaji, Szürkeba­rát, Egri bikavér, Leányka stb. — hát úgy is növelhető, hogy növe­lik a külföldön értékesített palac­kozott borok arányát. A borexport úgynevezett csapat­munka. Ebben részt vesz a szőlő­­termelő, a vegyipar, a gépipar, az üvegipar, a borfeldolgozó, a pa­lackozó, a csomagoló és a külke­reskedő. Ugyanúgy, mint a futball­ban, minden csapattagnak a maga helyén jól kell helytállnia ahhoz, hogy minél jobb eredményt érje­nek el, azaz az export minél gaz­daságosabb legyen. öngól Nem mondható, sajnos, hogy a „borexportcsapat” minden tagja kifogástalanul teljesíti feladatait. Nemrég történt például, hogy egy kanadai vevő nagy mennyiségű magyar bort kívánt rendelni másfél literes palackokban, mert Kanadá­ban másfél literes üvegekben vásá­rolják a bort. A magyar üvegipar — a borex­portőrök szerint — kapacitáshiány­ra hivatkozva, kerek perec meg­tagadta a másfél literes palackok gyártását. Ezzel nagy öngólt lőtt a magyar borexportnak. A bevétel, amely emiatt másé lesz, sok mil­lió dollárt tesz ki. Másrészt a piac igényelte palackok nélkül a jövő­ben sem lehet számítani a kana­dai boreladások növelésére, ha­csak valamilyen megoldást nem találnak. A „borexportcsapat” legfonto­sabb tagjai a szőlőtermelők, ők rendelkeznek a legnagyobb kihasz­nálatlan lehetőségekkel. A koráb­bi szőlőtermeléshez képest ugyan értek el bizonyos eredményeket. A felszabadulás előtt hektáron­ként átlagosan 24,2 mázsa szőlőt termeltek hazánkban, 1977-ben 49,2 mázsát. A termelésátlag tehát megkétszereződött. Figyelembe véve, hogy az állami gazdaságok szőlőinek átlagtermése 1977-ben 75,5 mázsa volt hektá­ronként, és egyes gazdaságok (pél­dául a balatonboglári) évek óta több mint 100 mázsát szüretelnek minden hektárról, szerény igazság­ként hangzik, hogy a szőlők át­lagtermése lehetne sokkal több is. A népgazdaság szempontjából azért is fontos a nagy átlaghozam, mert nagyobb hozam esetén ugyan­annyi bor előállítása kevesebb munkaórát igényel, vagyis a pia­con több dollárt fizetnek ugyan­annyi munkáért. A bort literre vásárolják, nem a befektetett mun­ka mennyisége szerint. Most egy munkaórával az egyik gazdaság­ban 1, a másikban 5 rubel értékű bort termelnek. A francia borter­melő átlagosan kétszer annyi dol­lárt kap egy órai munkájáért, mint a magyar, mert szőlői hoza­ma kétszerese a magyar szőlőé­nek. Ugyancsak fontos, hogy a szőlő hektárjára vetített árbevétel minél több legyen. Az etyeki célgazdaság például most mintegy 5000 dollár értékű pezsgő alapanyagát terme­li meg hektáronként (ez a gazda­ság a pezsgőkészítéshez termel bort). Egy átlagos alföldi téesz bor­termésének értéke hektáronként legfeljebb 1000 dollár. (1 hektár­nyi búzatemés, 43 mázsás átlagot számítva, csupán 430 dollárt ér.) A népgazdaság azt igényli a szőlőtermelőktől, hogy­ olyan sző­lőket termesszenek magas átlag­hozammal, amelyek végterméke a legnagyobb export-devizabevételt adja. E követelmény teljesítésétől még nagyon messze vannak. Igen sok múlik a szőlő fajtáján, illetve a bor minőségén. A nagy­üzemek többségében olyan értékes szőlőfajtákat honosítottak meg, amelyek termékéből kitűnő minő­ségi borok készíthetők. Exportálni csak minőségi bort lehet. Az or­szág 176 000 hektárnyi termőszőlő­jéből az állami gazdaságok csak 19 500 hektárral, a teljes terület 11 százalékával rendelkeznek, a többi szőlő nagyon­­ vegyes összetételű. Hasznosabb lenne több kék szőlőt termelni a keresett vörös borhoz. Az ipar a szőlőexport csapat­munkájából a reá háruló felada­tot ugyancsak jobban teljesíthetné. A szőlőtermelők szerint kevés a magyar szőlőtermelő gép, s ami van, az is csapnivalóan rossz mi­nőségű és drága. Telepítési gondok A szőlőtelepítés meghatározza a­­termés fajtaösszetételét és végső soron a bor minőségét is. Ezzel is baj van. 1970-ben még 217 000 hektárnyi szőlő volt az országban, 1977-ben már csak 176 000 hektár. Hét év alatt a szőlők területe 19 százalékkal csökkent. A telepítési tervet sem teljesítik. A IV. ötéves terv során 25 000 hektár szőlőt ki­vágtak, de csak 6000-et telepítet­tek. Az export nagymérvű növekedé­se ellenére a távlatok — legalább­is egyelőre — nem túl biztatóak. Főként azért, mert a szőlőtelepítés költséges, és a termelőknek nincs elég pénzük e nagy beruházáshoz. Pedig a befektetés kétségtelenül igen jól jövedelmező lenne. Mind a népgazdaságnak, mind a terme­lőnek. LOVAS MÁRTON kelendőek. És sokkal több pénzt sírt ,­rl urat fizetnek literenként értük, ha pa- Lafid­SZAl lackozva szállítják őket, mintha hordóban. A Nyugatra kerülő ha­zai borok nagyobb hányada, saj­nos, nem palackozott. Az NSZK — a magyar borok legnagyobb nyugati vásárlója — úgyszólván csak hordós bort vesz hazánktól; a nyugatnémet cégek palackozzák ezeket a borokat és ezután érté­kesítik őket; a haszon nagyobb része is az övék. A kanadai és USA-beli partnerek viszont ha­zánkban palackozott borokat vásá­rolnak. A borexport gazdaságossága te­ kék szőlőt! Hordóban vagy palackozva ? Csökkenő termőterületek Az alkoholos italok fogyasztása 1934—1938 évek átlaga A százalék­­arány növekedése Borfogyasztás fejenként Sörfogyasztási fejenként Égetett szeszes ital fejenként 32,1 liter 35 3,1 liter 80 3,3 liter 8,8 108 2667 258 ZALAVÁRI SZÖVETKEZET SZŐLÉSZETE Megtagadta a másfél literes palackok gyártását A magyar bortermelés és borexport 1938—1940 1971—1975 A százalékarány évek átlaga növekedése Bortermelés (millió liter) 302 493 163,2 Borexport (millió liter) 33 173,3 525,1 MAGYARORSZÁG ______________1979 20

Next