Magyarország, 1979. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-20 / 20. szám
Jó-e a magyar bor? A borivók többsége bizonyára azt feleli a kérdésre: nagyon jó. Ha a magyar bort egy díszesen felöltöztetett generálissal lehetne megszemélyesíteni, akkor mellét az aranyérmek sokasága díszítené; a kitüntetéseket a nemzetközi borversenyek csatáiban nyerte. Ámde most nem az érdekel bennünket, milyen a magyar bor íze, illata, aromája, színe, tartóssága, hanem az, hogy jól szolgálja-e a magyar népgazdaság érdekeit. A népgazdaság érdeke gyakran használt kifejezés, s emiatt kissé elkopott. Arról van ezúttal szó, hogy a hazai borok kivitele nem csupán a magyar borfogyasztót érinti, hanem mindazokat a munkásokat, értelmiségieket, sőt háziaszszonyokat is, akik legföljebb feketét isznak, autón járnak, hűtőgépet, villanyt használnak. A borexport bevételét tudniillik beteszik abba a közös kasszába, amelyből a külföldről behozott kávé, autó, üzemanyag árát kifizetik. 35 liter fejenként Mennyiben haszos a magyar népgazdaságnak a bortermelés és a borexport? Erre a kédésre már korántsem lehet olyan egyértelműen válaszolni, mint az előzőre. Igaz, több mint ötször annyi bort exportálnak manapság, mint a felszabadulás előtt, ám az ebből származó népgazdasági haszon a jelenleginél számottevőbb is lehetne. (1. táblázat.) A magyar ember — a csecsemőket és aggastyánokat is beszámítva — a felszabadulás előtt átlagosan 31,1 liter, 1977-ben 35 liter bort ivott évente. A borfogyasztás tehát 40 év alatt csak kis mértékben emelkedett. Ez tette lehetővé, hogy a termelés többletét exportálhassák, illetve az exportot ötszörösére növelhessék. A magyar ember ivási szokásai megváltoztak. A változásokról a mellékelt kimutatás ad számot. (2. táblázat.) Eszerint sörivó nép lett a magyar. A sörfogyasztás csaknem 27-szeresére nőtt. A tömény italok fogyasztása is két és félszeresére emelkedett. Tudvalevő, hogy a magyar népgazdaságnak megbillent külkereskedelmi egyensúlya helyreállításához főleg az úgynevezett dollárövezetbe kell többet exportálnia. Ezért minden mezőgazdasági exporttermékkel kapcsolatban fontos kérdés: mennyi és milyen devizát adnak érte? Nos, a borexport gazdaságos, exporttámogatást nem igényel; 80 százaléka a szocialista országokba, 20 százaléka a dollárövezetbe irányul. Jelenleg a magyar borokból a legtöbbet a Szovjetunió vásárol, ahová 1978-ban a borexportnak mintegy 40 százaléka jutott, ezt követi az NDK (22 százalékkal), majd Csehszlovákia (11 százalékkal). A magyar borok fő fogyasztói Nyugaton: az NSZK, Svédország, Finnország, Svájc és az óceánon túl Kanada, az USA, sőt Japánba is eljutott bizonyos mennyiség belőle. Ezeken a piacokon azonban koránt sincsenek kihasználva a lehetőségek. Érthető tehát, hogy a kivitel jobb is lehetne, vagyis nagyobb arányban kellene bort dollárért eladni. A világpiacon öldöklő a bortermelők versenye. Franciaország, Olaszország tizenötször, Spanyolország hatszor annyi bort termel, mint Magyarország. Nehéz tehát a magyar bort a nyugati országokba exportálni. Itt csak a minőségi borok — tokaji, Szürkebarát, Egri bikavér, Leányka stb. — hát úgy is növelhető, hogy növelik a külföldön értékesített palackozott borok arányát. A borexport úgynevezett csapatmunka. Ebben részt vesz a szőlőtermelő, a vegyipar, a gépipar, az üvegipar, a borfeldolgozó, a palackozó, a csomagoló és a külkereskedő. Ugyanúgy, mint a futballban, minden csapattagnak a maga helyén jól kell helytállnia ahhoz, hogy minél jobb eredményt érjenek el, azaz az export minél gazdaságosabb legyen. öngól Nem mondható, sajnos, hogy a „borexportcsapat” minden tagja kifogástalanul teljesíti feladatait. Nemrég történt például, hogy egy kanadai vevő nagy mennyiségű magyar bort kívánt rendelni másfél literes palackokban, mert Kanadában másfél literes üvegekben vásárolják a bort. A magyar üvegipar — a borexportőrök szerint — kapacitáshiányra hivatkozva, kerek perec megtagadta a másfél literes palackok gyártását. Ezzel nagy öngólt lőtt a magyar borexportnak. A bevétel, amely emiatt másé lesz, sok millió dollárt tesz ki. Másrészt a piac igényelte palackok nélkül a jövőben sem lehet számítani a kanadai boreladások növelésére, hacsak valamilyen megoldást nem találnak. A „borexportcsapat” legfontosabb tagjai a szőlőtermelők, ők rendelkeznek a legnagyobb kihasználatlan lehetőségekkel. A korábbi szőlőtermeléshez képest ugyan értek el bizonyos eredményeket. A felszabadulás előtt hektáronként átlagosan 24,2 mázsa szőlőt termeltek hazánkban, 1977-ben 49,2 mázsát. A termelésátlag tehát megkétszereződött. Figyelembe véve, hogy az állami gazdaságok szőlőinek átlagtermése 1977-ben 75,5 mázsa volt hektáronként, és egyes gazdaságok (például a balatonboglári) évek óta több mint 100 mázsát szüretelnek minden hektárról, szerény igazságként hangzik, hogy a szőlők átlagtermése lehetne sokkal több is. A népgazdaság szempontjából azért is fontos a nagy átlaghozam, mert nagyobb hozam esetén ugyanannyi bor előállítása kevesebb munkaórát igényel, vagyis a piacon több dollárt fizetnek ugyanannyi munkáért. A bort literre vásárolják, nem a befektetett munka mennyisége szerint. Most egy munkaórával az egyik gazdaságban 1, a másikban 5 rubel értékű bort termelnek. A francia bortermelő átlagosan kétszer annyi dollárt kap egy órai munkájáért, mint a magyar, mert szőlői hozama kétszerese a magyar szőlőének. Ugyancsak fontos, hogy a szőlő hektárjára vetített árbevétel minél több legyen. Az etyeki célgazdaság például most mintegy 5000 dollár értékű pezsgő alapanyagát termeli meg hektáronként (ez a gazdaság a pezsgőkészítéshez termel bort). Egy átlagos alföldi téesz bortermésének értéke hektáronként legfeljebb 1000 dollár. (1 hektárnyi búzatemés, 43 mázsás átlagot számítva, csupán 430 dollárt ér.) A népgazdaság azt igényli a szőlőtermelőktől, hogy olyan szőlőket termesszenek magas átlaghozammal, amelyek végterméke a legnagyobb export-devizabevételt adja. E követelmény teljesítésétől még nagyon messze vannak. Igen sok múlik a szőlő fajtáján, illetve a bor minőségén. A nagyüzemek többségében olyan értékes szőlőfajtákat honosítottak meg, amelyek termékéből kitűnő minőségi borok készíthetők. Exportálni csak minőségi bort lehet. Az ország 176 000 hektárnyi termőszőlőjéből az állami gazdaságok csak 19 500 hektárral, a teljes terület 11 százalékával rendelkeznek, a többi szőlő nagyon vegyes összetételű. Hasznosabb lenne több kék szőlőt termelni a keresett vörös borhoz. Az ipar a szőlőexport csapatmunkájából a reá háruló feladatot ugyancsak jobban teljesíthetné. A szőlőtermelők szerint kevés a magyar szőlőtermelő gép, s ami van, az is csapnivalóan rossz minőségű és drága. Telepítési gondok A szőlőtelepítés meghatározza atermés fajtaösszetételét és végső soron a bor minőségét is. Ezzel is baj van. 1970-ben még 217 000 hektárnyi szőlő volt az országban, 1977-ben már csak 176 000 hektár. Hét év alatt a szőlők területe 19 százalékkal csökkent. A telepítési tervet sem teljesítik. A IV. ötéves terv során 25 000 hektár szőlőt kivágtak, de csak 6000-et telepítettek. Az export nagymérvű növekedése ellenére a távlatok — legalábbis egyelőre — nem túl biztatóak. Főként azért, mert a szőlőtelepítés költséges, és a termelőknek nincs elég pénzük e nagy beruházáshoz. Pedig a befektetés kétségtelenül igen jól jövedelmező lenne. Mind a népgazdaságnak, mind a termelőnek. LOVAS MÁRTON kelendőek. És sokkal több pénzt sírt ,rl urat fizetnek literenként értük, ha pa- LafidSZAl lackozva szállítják őket, mintha hordóban. A Nyugatra kerülő hazai borok nagyobb hányada, sajnos, nem palackozott. Az NSZK — a magyar borok legnagyobb nyugati vásárlója — úgyszólván csak hordós bort vesz hazánktól; a nyugatnémet cégek palackozzák ezeket a borokat és ezután értékesítik őket; a haszon nagyobb része is az övék. A kanadai és USA-beli partnerek viszont hazánkban palackozott borokat vásárolnak. A borexport gazdaságossága te kék szőlőt! Hordóban vagy palackozva ? Csökkenő termőterületek Az alkoholos italok fogyasztása 1934—1938 évek átlaga A százalékarány növekedése Borfogyasztás fejenként Sörfogyasztási fejenként Égetett szeszes ital fejenként 32,1 liter 35 3,1 liter 80 3,3 liter 8,8 108 2667 258 ZALAVÁRI SZÖVETKEZET SZŐLÉSZETE Megtagadta a másfél literes palackok gyártását A magyar bortermelés és borexport 1938—1940 1971—1975 A százalékarány évek átlaga növekedése Bortermelés (millió liter) 302 493 163,2 Borexport (millió liter) 33 173,3 525,1 MAGYARORSZÁG ______________1979 20