Magyarország, 1979. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-19 / 33. szám
Híres könyvtárak Pápa I „Megnyúlt arcú, hegyes állú fiatalember volt, feje fent kiszélesedett ... A kollégium szomszédságában Pethies Sománál lakott, egy láda volt az ágya. Legjobban szeretett ládáján a kandalló mellett ülni és olvasgatni. Könyökét két lábára támasztotta, fejét tenyerébe hajtó, szótlanul füstölt makrapipájából, s csak néha pillantott ránk. Mélabús, bánatos volt mindig.” — Ez a szomorú és szüntelenül olvasó pápai diák, Petőfi Sándor, ő volt a pápai kollégiumi könyvtár leghíresebb és talán legszorgalmasabb látogatója. „Történeti művek, hazája és a külföld költészete érdekelték őt a leginkább” — írta osztálytársa, Orlay Petries Soma. Kölcsönzési feljegyzések is bizonyítják, hogy a francia forradalom történetét, Horatius, Heine, Lenau és Schiller költeményeit olvasta legtöbbször. Rajongott a fájdalmas hangú Mathissonért, a temetők, sírhalmok és romok angol költőjéért, lelkesedett Youngért, a dicsőséges lovagkort megéneklő poétáért. A magyarok közül válogatás nélkül falta Vörösmarty és Garai műveit. Kézjegyét is otthagyta az egyik könyvben. Gyenge matematikus volt és unta a számtanórákat. A könyvtárból kikölcsönzött algebrakönyvébe előszeretettel rajzolgatott, sőt két versét is beleírta: a „Hazatérés”-t és a „Vándordalok”-at. Hetente kétszer Petőfi diákoskodása idején, az 1841—42-es tanévben az iskolának már 4—5000 kötetes könyvtára volt. A gyűjteményt a kollégium egyik boltíves termében helyezték el és hetente kétszer lehetett kölcsönözni. A jogi, teológiai és bölcsészeti tárgyakban elmélyedő diákok, a leendő tanítók, papok és jogászok megtalálhatták itt a legalapvetőbb szépirodalmi műveket, szótárakat, térképeket és lexikonokat. Európa ismertebb és fontosabb politikai, gazdasági, irodalmi folyóiratait is forgathatták. A tudós professzorok is a könyvtárban kutattak vagy itt készültek előadásaikra. Ez a XIX. századi „tudományos közkönyvtár” csak alig fél évszázados gyűjtés eredménye volt. Az 1531-ben alapított református kollégium ősi könyvtára sajnos elpusztult. 1752-ben Mária Terézia bezáratta az iskolát, szélnek eresztette a diákokat és Pápáról száműzte a reformátusokat. A gazdátlanul maradt kollégium berendezéseit és 5000 kötetes könyvtárát széthordták. A kollégium alacsonyabb fokú iskolaként három évtizedig egy Pápától 10 kilométerre fekvő faluban, Adásztevelen működött, és csak a türelmi rendelet után, 1783-ban költözött viszsza ismét Pápára. A régi könyv PETŐFI PÁPAI VERSE tárból azonban csak körülbelül 60 értékes kötetet tudtak megmenteni. A száműzetés után Mándi Márton István, a híres magyar kantiánus professzor irányításával megkezdődött a könyvgyűjtés. Az 1798-as iskolai törvénykönyv úgy rendelkezett, hogy minden büntetéspénzt a könyvtár gyarapítására kell fordítani. De például püspöki beiktatások alkalmából rendezett bálok jövedelmét is a könyvtár kapta Újból megvásárolták a sokoldalú oktatáshoz és kutatáshoz szükséges jogi, teológiai és bölcsészeti könyveket, lexikonokat. Közben folyt a régi magyar könyvek és a külföldi nyomtatványok gyűjtése is. (A múlt század közepétől évente megjelenő értesítők közük a könyvek számának gyors növekedését, különválasztva vétel, adomány és csere szerint. Az 1898—1899. évi gyarapodást összesen 23 nyomtatott oldalon.) 1912-ben költözött a könyvtár a Március 15. térre, a Főiskola legújabb épületébe. A gyűjtemény négy teremben a keleti szárny földszintjén kapott helyet. Itt van változatlanul ma is. A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeként nyitva áll a kutatók és az olvasók előtt. A főiskola két csonkabástyás, hatalmas, neoklasszikus épülettömbjében az 1952-es államosítás óta gimnáziumi és szakközépiskolai oktatás folyik. Az érdemkönyv „Az iskola az egyház veteményeskertje” — ezt vallották a református kollégium vezetői és soha nem sajnálták a pénzt „tudós” könyvekre. Napjainkban a 130 000 kötetes könyvtár legrégebbi és legértékesebb kincsei túlnyomórészt tankönyvek. Közöttük a legöregebb egy áramtudományi mű kézzel festett díszes iniciálékkal, végig rubrikázva piros, kék, zöld és sárga színekkel. 1482-ben nyomtatták Rómában, s a római jog alapjait ismerteti. 1505-ben Lipcsében jelent meg Horatius és Vergilius költeményeinek gyűjteménye. A versek mellett a diákok latin nyelvű bejegyzései is olvashatók: verstani elemzések, a mitológiai kifejezések és szavak magyarázatai. A lapszélekre és a kötéstáblára írt olasz mondattöredékek azt bizonyítják, hogy először a bolognai egyetem hallgatói használták ezt a kapcsos könyvet. Az ékesszólás művészetének a könyvtárban fellelhető legrégibb kézikönyvei Erasmus 1534-ben Freiburgban megjelent retorikája és a Leidenben 1578-ban nyomtatott cicerói retorika. A barátságról, öregségről és a kötelességekről szóló retorikapéldák (beszédminták) egyben etikai maximák voltak. Évszázadokon keresztül a protestáns kollégiumok diákjai Terentius antik komédiáit adták elő az iskolai ünnepeken. Terentius darabjainak agyonolvasott 1545-ös rotterdami kiadása is jelzi, hogy ez a kötet milyen népszerű lehetett. A kollégiumokban fontosnak tartották a színjátszást, s a hazafiúi nevelés, a szép kiejtés meg a színpadi mozgás elsajátítása érdekében még a római szerző sikamlós jeleneteit is elnézték. Levelezni is tudjon a diák! Az 1597-ben Hanauban kiadott levelezési mintakönyv példákként Kálvin János és Béza Tódor leveleit közli. Görög és latin költők legszebb versrészleteit és a biblia poetikus kifejezéseit tartalmazza az egyik 1579-ben megjelent költészettan. Ebből a latin nyelvű antológiából tanulták meg, hogyan és milyen szavakkal, kifejezésekkel lehet leírni a természet jelenségeit, hangulatait és az emberi fájdalmakat. Latin szövegeket és beszédeket Comenius „Janua linguae Latinae” című művéből tanultak a kollégiumokban. A fordításhoz Szenczi Molnár Albert 1621-ben Heidelbergben nyomtatott latin—magyar szótárát is használták. Mindkét tankönyv tartalmaz pedagógiai útmutatásokat is, és sorra veszi a legfontosabb beszédtémákat, például a mesterségeket, a társadalmi élet eseményeit, az időjárást stb. Akad olyan zsebkönyv is, amelyben a kor minden jelentős tudományos kérdésére feleletet kaphatott a tanuló. Apáczai Csere János 1653-ban Utrechtben megjelent első kiadású „Magyar encyclopaediá”-ja 10 részben rövid összefoglalását adta a korabeli tudományoknak, felsorolja az eredményeket is. A könyvtár legrégibb könyvei között találjuk az első pápai nyomtatványt, a Heidelbergi Kátét. „Kis Bibliá”-nak nevezték, mert a szentírás tanításait röviden, kérdés—felelet formájában foglalta össze. Német szerzői a pfalzi választófejedelem kérésére készítették. A híres nyomdász-prédikátor, Huszár Gál fia, Huszár Dávid pápai lelkész nyomtatta ki valószínűleg édesapja fordításának felhasználásával. A káté 1577-ben látott napvilágot Pápán. (Másik magyarországi példányát a keszthelyi Festetics-kastélyban őrzik.) A nyílt szavú, rendíthetetlen buzgalmú reformátor, Bornemisza Péter híveit ostorozta egyik prédikációs gyűjteményében („Ördögi kísértetekről avagy rettenetes utálatosságáról e megfertőzett világnak”, Sempte 1578). Felháborodott — többek között azért —, mert az emberek „fajtalan hegedős beszédeket”, „álnok” meséket mondogatnak egymásnak, és nem röstellnek „tapogatós táncot” járni. A kollégiumi „képzőtársaság” verselgető, írogató diákjai legjobb műveiket év végén egy könyvbe másolhatták. Jutalom és dicsőség volt az „érdemkönyvbe” kerülni. A 600 kötetes kéziratgyűjtemény legértékesebb kincse egy kék vászonkötésű érdemkönyv, amelybe az 1841 /42-es tanév legtehetségesebbjei írták műveiket. Köztük volt Petőfi Sándor és Jókai Mór is. Petőfi első versfordításait ebbe az érdemkönyvbe írta a következő címekkel: „Hazatérés — németből Heine után”, „Ifjú a pataknál — Schiller után”, „Pórnak esti dala — németből Claudius után, „Elégia egy várrom fölött — németből Mathiasson után”. Első balladája is itt szerepelt, Lehel mondáját dolgozta fel. Románcot is írt egy szívrabló huszárról „Tolvaj huszár” címmel. A pápai Griff-szálló nagytermében a győri színtársulat 1842 tavaszán lépett fel. Ott látta meg Petőfi Szathmáryné Farkas Lujza színésznőt. Rajongott érte. Az érdemkönyvbe került „Szín és való” című költeményét a színésznőről írta. „Meglátni asszonyok, Legszebbje tégedet” — így vall róla a vers. A képzőtársaságban felkérték Petőfit bíráló bizottsági tagnak. „Beiktatásakor” szellemes székfoglaló beszédet tartott, ebben esztétikai elveiről vallott. Jellegzetesen szép, könnyen olvasható betűivel ezt a művét is az érdemkönyvbe másolta. Rövid beszédében az alkalmi, meggondolatlan hozzászólásokat és műbírálatokat figurázza ki. Néhány lappal Petőfi írásai után „Istenítélet” címmel Jókai vadromantikus novellakísérlete („beszélye”), és a „Mi ez?” című keserű dala olvasható, de a kéziratok között két rajza is akad. Diáktársait örökítette meg. Érintetlen anyagok A kéziratgyűjtemény főleg XVIII. század végi és XIX. század eleji anyag: diák jegyzetekből és a vidéki lelkészek feljegyzéseiből áll. Jelentős része a mai napig még feldolgozatlan. A tudományos kutatást is végző híres tanárok munkái szintén tüzetesebb tanulmányozásra és feltárásra várnak. (Például Mándi Márton István, Tóth Ferenc, a hegelánus Bocsor István, a képzőtársaság első elnöke, Tarczy Lajos feljegyzései.) Vidéki könyvtárban páratlan a hatalmas első világháborús és 1919-es nyomtatványgyűjtemény. Nagy része szintén feldolgozatlan még. Hadifogolylevelek, tábori lapok, plakátok, röplapok, különböző háborús kiadványok, harctéri naplók, haditudósítások stb. Köztük olyan ritkaságok, mint a przemysli Tábori Újság egy példánya vagy háborús kenyérjegyek az első világháború utáni évekből. A gyűjtemény legöregebb hírlapját 1685-be Brüsszelben adták ki. A török hadszíntérről keltezett francia nyelvű tudósítás beszámol Érsekújvár visszafoglalásáról, az északi hídverésről, a török magyarországi kiűzéséről. Teremkönyvtár híján négy helyiségben mennyezetig érő fa- és vaspolcokon meg a folyosón tárolják a gyűjteményt. Több ezer könyv és folyóirat sorakozik a földön. De 23 szakot a polcokon már nem lehet tovább gyarapítani. A feldolgozó helyiségben van a legtöbb hely, itt jutott néhány négyzetméter a könyvtárosoknak, ide ültetik a kutatókat és az olvasókat is. Csak szerzői betűrendes katalógus van, szakkatalógus nincs. A gyűjtemény több mint 20 százaléka még feldolgozatlan. A könyvtárosok nemrég kezdtek hozzá az ömlesztett állapotban tárolt folyóiratok és újságok „feltérképezéséhez”. Évekig tart majd ez a munka. A képzőtársaság múlt századi, körülbelül ezerkötetes különálló könyvtára ugyancsak érintetlen. Nemrég különválasztották és jegyzékbe vették a gyűjtemény értékesebb könyveit. A kiválogatott könyveket a Kulturális Minisztérium 1974-ben védetté nyilvánította. Köztük van a Heidelbergi Káté és több XVI. századi tankönyv is. Kevesen tudnak erről a gazdag könyvtárról. Évről évre csupán 400—500 kutató, egyetemista és középiskolás keresi fel. (Sajnos pápai diák csak elvétve.) Ritkán, indokolt esetben kölcsönöznek, évente körülbelül 400 kötetet. ILLÉS GYÖRGY Petőfi zsengéi /f' ■f«Ss*S • f C.st.i.M, /„ A./ •v TffL í'a 4' *nr' rí/T 't- s, //,',, ( /**••* />?■ í Egy láda volt az ágya MAGYARORSZÁG 1979/33