Magyarország, 1979. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-19 / 33. szám

Híres könyvtárak Pápa I „Megnyúlt arcú, hegyes állú fia­talember volt, feje fent kiszéle­sedett ... A kollégium szomszéd­ságában Pethies Sománál lakott, egy láda volt az ágya. Legjobban szeretett ládáján a kandalló mel­lett ülni és olvasgatni. Könyökét két lábára támasztotta, fejét tenye­rébe hajtó, szótlanul füstölt mak­rapipájából, s csak néha pillan­tott ránk. Mélabús, bánatos volt mindig.” — Ez a szomorú és szün­telenül olvasó pápai diák, Petőfi Sándor, ő volt a pápai kollégiumi könyvtár leghíresebb és talán leg­szorgalmasabb látogatója. „Történeti művek, hazája és a külföld költészete érdekelték őt a leginkább” — írta osztálytársa, Orlay Petries Soma. Kölcsönzési feljegyzések is bizonyítják, hogy a francia forradalom történetét, Horatius, Heine, Lenau és Schiller költeményeit olvasta legtöbbször. Rajongott a fájdalmas hangú Ma­­thissonért, a temetők, sírhalmok és romok angol költőjéért, lelkesedett Youngért, a dicsőséges lovagkort megéneklő poétáért. A magyarok közül válogatás nélkül falta Vörös­marty és Garai műveit. Kézjegyét is otthagyta az egyik könyvben. Gyenge matematikus volt és unta a számtanórákat. A könyvtárból kikölcsönzött algebrakönyvébe előszeretettel rajzolgatott, sőt két versét is beleírta: a „Hazatérés”-t és a „Vándordalok”-at. Hetente kétszer Petőfi diákoskodása idején, az 1841—42-es tanévben az iskolának már 4—5000 kötetes könyvtára volt. A gyűjteményt a kollégium egyik boltíves termében helyezték el és hetente kétszer lehetett köl­csönözni. A jogi, teológiai és böl­csészeti tárgyakban elmélyedő diá­kok, a leendő tanítók, papok és jo­gászok megtalálhatták itt a leg­alapvetőbb szépirodalmi műveket, szótárakat, térképeket és lexiko­nokat. Európa ismertebb és fon­tosabb politikai, gazdasági, irodal­mi folyóiratait is forgathatták. A tudós professzorok is a könyv­tárban kutattak vagy itt készültek előadásaikra. Ez a XIX. századi „tudományos közkönyvtár” csak alig fél évszázados gyűjtés eredmé­nye volt. Az 1531-ben alapított re­formátus kollégium ősi könyvtára sajnos elpusztult. 1752-ben Mária Terézia bezáratta az iskolát, szél­nek eresztette a diákokat és Pápá­ról száműzte a reformátusokat. A gazdátlanul maradt kollégium be­rendezéseit és 5000 kötetes könyv­tárát széthordták. A kollégium ala­csonyabb fokú iskolaként három évtizedig egy Pápától 10 kilomé­terre fekvő faluban, Adásztevelen működött, és csak a türelmi ren­delet után, 1783-ban költözött visz­­sza ismét Pápára. A régi könyv­ PETŐFI PÁPAI VERSE­ tárból azonban csak körülbelül 60 értékes kötetet tudtak megmenteni. A száműzetés után Mándi Már­ton István, a híres magyar kantiá­­nus professzor irányításával meg­kezdődött a könyvgyűjtés. Az 1798-as iskolai törvénykönyv úgy rendelkezett, hogy minden bünte­téspénzt a könyvtár gyarapítására kell fordítani. De például püspöki beiktatások alkalmából rendezett bálok jövedelmét is a könyvtár kapta Újból megvásárolták a sok­oldalú oktatáshoz és kutatáshoz szükséges jogi, teológiai és böl­csészeti könyveket, lexikonokat. Közben folyt a régi magyar köny­vek és a külföldi nyomtatványok gyűjtése is. (A múlt század köze­pétől évente megjelenő értesítők közük a könyvek számának gyors növekedését, különválasztva vétel, adomány és csere szerint. Az 1898—1899. évi gyarapodást össze­sen 23 nyomtatott oldalon.) 1912-ben költözött a könyvtár a Március 15. térre, a Főiskola leg­újabb épületébe. A gyűjtemény négy teremben a keleti szárny földszintjén kapott helyet. Itt van változatlanul ma is. A Dunántúli Református Egyházkerület Tudo­mányos Gyűjteményeként nyitva áll a kutatók és az olvasók előtt. A főiskola két csonkabástyás, ha­talmas, neoklasszikus épülettömb­jében az 1952-es államosítás óta gimnáziumi és szakközépiskolai oktatás folyik. Az érdemkönyv „Az iskola az egyház vetemé­nyeskertje” — ezt vallották a re­formátus kollégium vezetői és so­ha nem sajnálták a pénzt „tudós” könyvekre. Napjainkban a 130 000 kötetes könyvtár legrégebbi és leg­értékesebb kincsei túlnyomórészt tankönyvek. Közöttük a legöregebb egy áramtudományi mű kézzel festett díszes iniciálékkal, végig rubrikázva piros, kék, zöld és sár­ga színekkel. 1482-ben nyomtatták Rómában, s a római jog alapjait ismerteti. 1505-ben Lipcsében jelent meg Horatius és Vergilius költeményei­nek gyűjteménye. A versek mellett a diákok latin nyelvű bejegyzései is olvashatók: verstani elemzések, a mitológiai kifejezések és szavak magyarázatai. A lapszélekre és a kötéstáblára írt olasz mondattöre­dékek azt bizonyítják, hogy elő­ször a bolognai egyetem hallgatói használták ezt a kapcsos könyvet. Az ékesszólás művészetének a könyvtárban fellelhető legrégibb kézikönyvei Erasmus 1534-ben Freiburgban megjelent retorikája és a Leidenben 1578-ban nyomta­tott cicerói retorika. A barátságról, öregségről és a kötelességekről szó­ló retorikapéldák (beszédminták) egyben etikai maximák voltak. Évszázadokon keresztül a pro­testáns kollégiumok diákjai Teren­­tius antik komédiáit adták elő az iskolai ünnepeken. Terentius da­rabjainak agyonolvasott 1545-ös rotterdami kiadása is jelzi, hogy ez a kötet milyen népszerű lehe­tett. A kollégiumokban fontosnak tartották a színjátszást, s a haza­fiúi nevelés, a szép kiejtés meg a színpadi mozgás elsajátítása ér­dekében még a római szerző si­kamlós jeleneteit is elnézték. Levelezni is tudjon a diák! Az 1597-ben Hanauban kiadott leve­lezési mintakönyv példákként Kál­vin János és Béza Tódor leveleit közli. Görög és latin költők legszebb versrészleteit és a biblia poetikus kifejezéseit tartalmazza az egyik 1579-ben megjelent költészettan. Ebből a latin nyelvű antológiából tanulták meg, hogyan és milyen szavakkal, kifejezésekkel lehet le­írni a természet jelenségeit, han­gulatait és az emberi fájdalmakat. Latin szövegeket és beszédeket Comenius „Janua linguae Latinae” című művéből tanultak a kollégiu­mokban. A fordításhoz Szenczi Molnár Albert 1621-ben Heidel­­bergben nyomtatott latin—magyar szótárát is használták. Mindkét tankönyv tartalmaz pedagógiai út­mutatásokat is, és sorra veszi a legfontosabb beszédtémákat, pél­dául a mesterségeket, a társadalmi élet eseményeit, az időjárást stb. Akad olyan zsebkönyv is, amely­ben a kor minden jelentős tudo­mányos kérdésére feleletet kapha­tott a tanuló. Apáczai Csere János 1653-ban Utrechtben megjelent el­ső kiadású „Magyar encyclopae­­diá”-ja 10 részben rövid összefog­lalását adta a korabeli tudomá­nyoknak, felsorolja az eredménye­ket is. A könyvtár legrégibb könyvei között találjuk az első pápai nyom­tatványt, a Heidelbergi Kátét. „Kis Bibliá”-nak nevezték, mert a szent­írás tanításait röviden, kérdés—fe­lelet formájában foglalta össze. Német szerzői a pfalzi választófe­jedelem kérésére készítették. A hí­res nyomdász-prédikátor, Huszár Gál fia, Huszár Dávid pápai lel­kész nyomtatta ki valószínűleg édesapja fordításának felhaszná­lásával. A káté 1577-ben látott napvilágot Pápán. (Másik magyar­­országi példányát a keszthelyi Fes­­tetics-kastélyban őrzik.) A nyílt szavú, rendíthetetlen buzgalmú reformátor, Bornemisza Péter híveit ostorozta egyik prédi­­kációs gyűjteményében („Ördögi kísértetekről avagy rettenetes utá­latosságáról e megfertőzett világ­nak”, Sempte 1578). Felháborodott — többek között azért —, mert az emberek „fajtalan hegedős beszé­deket”, „álnok” meséket mondo­gatnak egymásnak, és nem röstell­­nek „tapogatós táncot” járni. A kollégiumi „képzőtársaság” verselgető, írogató diákjai legjobb műveiket év végén egy könyvbe másolhatták. Jutalom és dicsőség volt az „érdemkönyvbe” kerülni. A 600 kötetes kéziratgyűjtemény legértékesebb kincse egy kék vá­szonkötésű érdemkönyv, amelybe az 1841 /42-es tanév legtehetsége­sebbjei írták műveiket. Köztük volt Petőfi Sándor és Jókai Mór is. Petőfi első versfordításait ebbe az érdemkönyvbe írta a következő címekkel: „Hazatérés — németből Heine után”, „Ifjú a pataknál — Schiller után”, „Pórnak esti dala — németből Claudius után, „Elégia egy várrom fölött — németből Mathiasson után”. Első balladája is itt szerepelt, Lehel mondáját dol­gozta fel. Románcot is írt egy szív­rabló huszárról „Tolvaj huszár” címmel. A pápai Griff-szálló nagytermé­ben a győri színtársulat 1842 ta­vaszán lépett fel. Ott látta meg Petőfi Szathmáryné Farkas Lujza színésznőt. Rajongott érte. Az ér­demkönyvbe került „Szín és való” című költeményét a színésznőről írta. „Meglátni asszonyok, Leg­szebbje tégedet” — így vall róla a vers. A képzőtársaságban felkérték Petőfit bíráló bizottsági tagnak. „Beiktatásakor” szellemes székfog­laló beszédet tartott, ebben eszté­tikai elveiről vallott. Jellegzetesen szép, könnyen olvasható betűivel ezt a művét is az érdemkönyvbe másolta. Rövid beszédében az al­kalmi, meggondolatlan hozzászólá­sokat és műbírálatokat figurázza ki. Néhány lappal Petőfi írásai után „Istenítélet” címmel Jókai vadro­mantikus novellakísérlete („be­­szélye”), és a „Mi ez?” című ke­serű dala olvasható, de a kézira­tok között két rajza is akad. Diák­társait örökítette meg. Érintetlen anyagok A kéziratgyűjtemény főleg XVIII. század végi és XIX. század eleji anyag: diák jegyzetekből és a vidé­ki lelkészek feljegyzéseiből áll. Jelentős része a mai napig még feldolgozatlan. A tudományos ku­tatást is végző híres tanárok mun­kái szintén tüzetesebb tanulmá­nyozásra és feltárásra várnak. (Például Mándi Márton István, Tóth Ferenc, a hegelánus Bocsor István, a képzőtársaság első elnö­ke, Tarczy Lajos feljegyzései.) Vidéki könyvtárban páratlan a hatalmas első világháborús és 1919-es nyomtatványgyűjtemény. Nagy része szintén feldolgozatlan még. Hadifogolylevelek, tábori lapok, plakátok, röplapok, különbö­ző háborús kiadványok, harctéri naplók, haditudósítások stb. Köz­tük olyan ritkaságok, mint a prze­­mysli Tábori Újság egy példánya vagy háborús kenyérjegyek az el­ső világháború utáni évekből. A gyűjtemény legöregebb hír­lapját 1685-be­­ Brüsszelben adták ki. A török hadszíntérről keltezett francia nyelvű tudósítás beszámol Érsekújvár visszafoglalásáról, az északi hídverésről, a török ma­gyarországi kiűzéséről. Teremkönyvtár híján négy he­lyiségben mennyezetig érő fa- és vaspolcokon meg a folyosón tárol­ják a gyűjteményt. Több ezer könyv és folyóirat sorakozik a föl­dön. De 23 szakot a polcokon már nem lehet tovább gyarapítani. A feldolgozó­ helyiségben van a leg­több hely, itt jutott néhány négy­zetméter a könyvtárosoknak, ide ültetik a kutatókat és az olvasó­kat is. Csak szerzői betűrendes ka­talógus van, szakkatalógus nincs. A gyűjtemény több mint 20 szá­zaléka még feldolgozatlan. A könyvtárosok nemrég kezdtek hoz­zá az ömlesztett állapotban tárolt folyóiratok és újságok „feltérké­pezéséhez”. Évekig tart majd ez a munka. A képzőtársaság múlt szá­zadi, körülbelül ezerkötetes külön­álló könyvtára ugyancsak érintet­len. Nemrég különválasztották és jegyzékbe vették a gyűjtemény értékesebb könyveit. A kiváloga­tott könyveket a Kulturális Mi­nisztérium 1974-ben védetté nyil­vánította. Köztük van a Heidel­bergi Káté és több XVI. századi tankönyv is. Kevesen tudnak erről a gazdag könyvtárról. Évről évre csupán 400—500 kutató,­­ egyetemista és középiskolás keresi fel. (Sajnos pá­pai diák csak elvétve.) Ritkán, in­dokolt esetben kölcsönöznek, éven­te körülbelül 400 kötetet. ILLÉS GYÖRGY Petőfi zsengéi /f' ■f«Ss*S • f C.st.i.M, /„ A./ •v TffL í'a 4' *nr' rí/T 't- s, //,',, ( /**••* />?■ í Egy láda volt az ágya MAGYARORSZÁG 1979/33

Next