Magyarország, 1984. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-22 / 4. szám
Posta Tudatlan tudakozó Közületi könyv magánosoknak Szolgáltatások — várakozással Aligha nyugtatja meg Budapesten a telefonellátással küszködőket, ha megtudják, hogy a Magyar Posta szolgáltatásai hivatalos öszszehasonlításban állják a nemzetközi versenyt. „Papíron!” mondja magában az olvasó, és a telefon rossz működése miatt a boszszankodó előfizető, őket érthetően tényekkel, adatokkal sem lehet meggyőzni arról, hogy a magyar fővárosban rózsás a telefonhelyzet. Az sem csökkenti a bosszankodást, ha valakinek az adott pillanatban eszébe jut, hogy más országokban esetleg még rosszabb a helyzet. A Budapesti Távbeszélőközpont tudakozójához havonta sok tízezer hívó fordul felvilágosításért, de őket sem nyugtatja meg, hogy van, aki el sem jut odáig, hogy telefonon tudakozódhatna, mert... És itt következhetnek a tények, mert nincs telefonállomása, ha van is, nem jut vonalhoz, aztán nem cseng ki a készülék, aztán nem veszik fel a kagylót. És csak elvétve azért, mert nem kapott megfelelő választ a tudakozótól. Ebben az esetben azonban már nem ritka, hogy a tudakozódó telefonáló sem teljesen vétlen, mert kérdezni is tudni kell. Az alábbiakban nem magyarázkodást kértünk a posta illetékeseitől, hanem arra vonatkozó tájékoztatást, tanácsot: hogyan lehetne jobban gazdálkodni a jelenlegi műszaki körülmények között "az adott lehetőségekkel. Szám szerint, név szerint A jelenleg érvényben levő távbeszélőkezelési - utasítás a helyi tudakozódás következő eseteit sorolja fel: valamennyi előfizető és nyilvános állomásról tudakozódni lehet aziránt, hogy a névvel és címmel megjelent személy vagy szerv előfizető-e és állomásának mi a kapcsolási száma. (Ez a név szerinti tudakozódás.) Ezenkívül kapcsolási számot megjelölve: ki annak az előfizetője és mi a címe? (Ez a szám szerinti tudakozódás.) Budapesten tudakozódni lehet az iránt is, hogy valamely megjelölt házban van-e telefonállomás, ki annak az előfizetője és mi a kapcsolási száma. Ezenkívül tudakozódhatunk a pontos idő és közérdekű, illetve különleges kérdések után is. Európát járt szakemberek szerint tőlünk nyugatra, a jóval fejlettebb telefonhálózattal rendelkező országokban sem lehet ennél több adat iránt tudakozódni. Az országok többségében a megadott név és cím alapján csak a telefonszámot illetően adnak felvilágosítást a tudakozásban. Nálunk ez a több oldalú érdeklődés olyan hagyomány, amelyen az illetékesek nem kívánnak változtatni. Ugyanakkor az igényeket közel sem tudják kielégíteni. Sőt, azzal, hogy ennyiféle érdeklődési megközelítést tüntetnek fel, nemcsak a bőség zavarát teremtik meg, de — a tapasztalatok szerint — a tudakozódok bizonytalanságát is növelik. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a tudakozódók fele azt sem tudja, mit akar. Gyakori, hogy olyan bizonytalan támpontot nevez meg, amivel a postai dolgozó nem tud mit kezdeni. Példa: „Kérem a Népköztársaság útján levő autóápolási szaküzlet telefonszámát!” Az sem ritka, hogy amikor a postai tudakozó visszakérdez, és a házszámot szeretné tudni, a hívó azt mondja: „Valahol az Operától jobbra van az üzlet.” A nagyobb baj, hogy aboltnak nem is az a neve, amit a hívó mondott, természetesen nem is úgy szerepel a telefonnévsorban. Ha aztán a hívó ilyenkor nem kapja meg a kért telefonszámot, ne csak a postát vagy a postai dolgozót hibáztassa. Nemzetközi tudakozódás Mindez azért tartozik mindanynyiunkra, mert az ilyen — gyakran teljesíthetetlen — tudakozódás hosszan és haszontalanul foglalja le az amúgy is zsúfolt telefonvonalakat. Talán valóban szűkíteni kellene a tudakozó szolgáltatását, elsősorban a telefonszám utáni tudakozódásra, de akkor aztán elfogadható színvonalon kell ellátni ezt a feladatot. Az igazsághoz tartozik az is, hogy bizonyára csökkenteni lehetne a tudakozó forgalmát, ha több magánelőfizetőnek lenne közületi telefonkönyve ... (A gyakori telefontudakozódás díjából többszörösen kitelne egy közületi kötet ára.) Ami pedig az úgynevezett „különleges tudakozót” illeti, feltehető hogykevesebben hívnák, ha köztudomású lenne néhány olyan telefonszám, amelyik egyes területekkel kapcsolatosan teljes körű tájékoztatással szolgál. Első helyen említsük meg a már népszerű, de még nem elég közismert TOURINFORM-ot, amelyik — szintén a posta szolgáltatásaként — valóban széles körű tájékoztatást nyújt a legkülönfélébb programokatilletően, méghozzá négy nyelven. (Telefonszáma: 179-800.) A nemzetközi távbeszélő szolgálatiban is élhetünk a tudakozódás lehetőségével.Erről röviden annyit, ha a kért felvilágosítás a nemzetközi távbeszélő áramkör igénybevétele nélkül megadható, akkor azt a hazai módszerek szerint kezelik. Ha szükség van a nemzetközi áramkör igénybevételére, a nemzetközi központ kezelője a rendeltetési ország tudakozó szolgálatához fordul. A hívott számának megjelölése nélkül is kérhető beszélgetés, amennyiben a hívott előfizető számát a hazai nemzetközi központban meg lehet találni. Sor kerülhet azonban ilyenkor arra, hogy azt a rendeltetési országban keresik ki. Nemegyszer összeütközésre ad okot, hogy a postai távbeszélőközponttól kért belföldi vagy nemzetközi beszélgetés után a hívó nem akarja elhinni, hogy olyan hosszú időn keresztül beszélt, mint ahogy azt vele vagy közvetlenül a beszélgetés után a kezelő közli, vagy ahogy atelefonszámlán szerepel. Lélektanilag érthető, hogy a beszélgetőnek nem pontosan működik az időérzéke, éppen azért mert fontos mondanivalója van, vagy csak aközöltekre figyel. Érdemes megemlítem, hogy a telefonkezelőnek semmilyen érdeke sem fűződik ahhoz, hogy hosszabb időt számlázzon a valóságosnál. A díjak alkalmazására vonatkozóan általánosságban a következők szerepelnek a szabályzatban: „A beszélgetés díjazása egyperces időtartamok alapján történik, a beszedendő díjminimum egy háromperces beszélgetés díjával egyenlő. Minden perctöredék teljes percnek díjazandó. Semmilyen díjazásra nem kerül sor akkor, amikor a kért összeköttetés a távbeszélő szolgálat hibájából nem létesült, vagy létesült ugyan, de a beszélgetésre a hallási viszonyok miatt nem kerülhetett sor.” A szabályzat még azt is kimondja, hogy ha a hívó közvetlenül beszélgetésének befejezése után panaszt jelent be, ezt kivizsgálják és esetleg csökkenthetik a fizetendő díjat. Az egyetlen postai szolgáltatás, amire — úgy tűnik — nem sajnálják a budapestiek a pénzt: az ébresztőszolgálat. Érdekes volna magyarázatot találni arra: miért listavezetők a budapestiek az igényelt telefonébresztések számát illetően? Egyesek szerint azért, mert rálunk viszonylag olcsó az ébresztés. (Szerencsére a szabályok szerint ébresztést csak arról az állomásról lehet kérni, amelyre a felcsengetést kérik.) Ébresztési csúcsidőben van 120 olyan perc, amikor egy ügyeletes kezelőnek 274 előfizetőt kell ébresztenie. Nem nehéz kiszámítani, hogy ez milyen iramot követel. Ráadásul ez a szolgáltatás sem tartozik éppen a hálás feladatok közé. Ritka az álmosan ébredők között, aki akár a legkedvesebb ébresztést is barátságos tettnek minősíti, és megköszöni a kezelőnek, hogy jó reggelt kívánt. Annál gyakoribb, hogy a néhány perces időeltolódásért (hiszen százakat pontosan ugyanabban az időben egyvalaki nem ébreszthet fel) már „rumliznak” a hívottak. (A fejlett nyugati országok többségében automata ébresztő működik.) Nincs jelentkezés A fentiek alapján talán érthető hogy a tudakozóban és az ébresztőszolgálatnál 30—40 százalékos a munkaerő-cserélődés, és ezen alig segít, hogy a munkahelyi vezetői igyekeznek javítani a körülményeken, hogy figyelembe veszik a dolgozók személyes kívánságait is (Például családi körülményeket és a műszakbeosztást.) Jellemző hogy több száz általános iskolában és több tucat fővárosi gimnáziumban is végeztek munkaerőtoborzást, az eredmény: nyolc jelentkező. Ennek ellenére szigorúan vesznek minden fegyelm vétséget és inkább elköszönnek azoktól, akik nem képesek vállani az ilyen szolgáltatásnál jogosan elvárható hangnemet. Mostanában gyakran emlegetik a hazai telefonszolgáltatásokka kapcsolatos milliárdos gondokat Anélkül, hogy ezeket az anyagi műszaki feltételeket lebecsülnénk — mivel megoldásukra belátható időnbelül kellő pénzügyi fedeze amúgy sincs — érdemes volna több gondot fordítani az ember tényezők érvényesülésére. Ehhe persze bizonyos mértékig a vona másik végén a telefonálónak, a előfizetőnek is hozzá kell járulnia PÁLOS MIKLÓS POSTAI TUDAKOZÓ MUNKAHELYE Lélektanilag érthető MAGYARORSZÁG politikai és társadalmi hetilap Szerkesztőség: Budapest Vili., Gyulai P. u. 14. 1085 Telefon: 137-660. Telex: 22 6351 redmo. Postacím: Budapest, Pf. 634. 1396 Szerkeszti: DR. PÁLFY JÓZSEF főszerkesztő, GÁRDOS MIKLÓS h. főszerkesztő. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat, Budapest Vili., Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 343-100, 336-130. Felelős kiadó: TILL IMRE igazgató 84.2310/2004-Zrínyi Nyomda, Budapest F. u.: VÁGÓ SÁNDORNÉ vezérigazgató Index: 25 606 HU ISSN 0464-4956 1984. JANUÁR 22. ,