Magyarország, 1986. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-14 / 37. szám
Ausztria ismét aktívan Bécs utókonferenciára készül Szanálják az állami ipart ! Franz Vranitzky osztrák kancellár az Európai Fórum alpbachi tanácskozásán annak a meggyőződésének adott hangot, hogy országa történelmének „második nagy megújulási szakaszába” érkezett. A kijelentést a kancellár azon adatokkal támasztotta alá, amelyek az osztrák gazdaság teljesítőképességének nemzetközileg is elismert tényeit tartalmazták. Nem sokkal Vranitzky feltűnést keltett mondatai után mind a kül-, mind pedig a belpolitikában olyan lépések következtek, amelyek hitelessé tették a kancellár fejtegetését az osztrák gazdaság és társadalom megújulásáról. Fókuszban Európa A külpolitikai események és megnyilatkozások a gazdaságiakkal szemben azért vonták inkább magukra a külvilág figyelmét, mert ősszel Bécs lesz a gazdája a helsinki együttműködési értekezlet soros utótanácskozásának. Márpedig az értekezlet jelentősége a világpolitikai folyamatok felgyorsulásának időszakában — amikor a két vezető világhatalom viszonyában is a javulás jelei mutatkoznak — egyértelműen megnő. Minden bizonnyal ez magyarázza azt, hogy az osztrák diplomácia a Kreisky-korszak közismert „aktív diplomáciájához” hasonló mozgékonysággal igyekszik pozitív hatást gyakorolni a helsinki folyamat továbbvitelére. (A diplomáciában a nagy tanácskozások rendezőinek házigazda szerepük miatt eleve van bizonyos lehetőségük a kényes kérdések orvoslásának elősegítésére. Ezt a lehetőséget növeli Ausztria esetében az ország semlegességéből adódó „kétoldalú nyitottság”, amely a helsinki folyamat korábbi szakaszaiban — a többi semleges országhoz hasonlóan — kompromisszumos javaslatok közzétételében és kimunkálásában nyilvánult meg.) Az osztrák külügyminiszter, Peter Jankowitsch az erőfeszítések fontosságára hívta fel hazája vezető diplomatáinak figyelmét azon a tanácskozáson, amelyre 58 nagykövetet rendeltek Bécsbe: az osztrák diplomaták előtt Jankowitsch azt mondta, hogy „nehéz, de gyümölcsöző” feladat előtt állnak az osztrákok, s a bécsi utókonferencia sikere érdekében „a külügyi apparátus teljes mozgósítására van szükség”. A bécsi utóértekezlet sikere nyilvánvalóan az osztrák diplomácia és a politikai vezetés egyik legfontosabb feladata. Ezt — az enyhüléshez való visszatérés nyilván politikai felhangú emlegetésével — azonban a Jankowitsch vezette külügyminisztérium az osztrák diplomácia Európa-központúságába építi be. A korábbi több mint másfél évtized külpolitikai prioritásaival szemben tehát egy területen érezhető hangsúlyeltolódásnak vagyunk tanúi. Amíg dr. Bruno Kreisky — éppen saját tekintélyét is latba vetve — Ausztria diplomáciai mozgásterét jóval az európai kontinensen kívülire nyitotta, addig most Vranitzky kancellár és Jankowitsch külügyminiszter egyértelműen az európai ügyekre koncentrál. (Az ellenzéki Néppárt néhány héttel ezelőtt éppen ezt az Európa-centrikusságot emelte ki — dicsérően — az SPÖ „új külpolitikai vonalvezetésében”.) Az Európa-politikán belül Bécs külpolitikájának változatlan vonása az akorábban is legtöbbször hangoztatott alapelv, hogy rendezett kapcsolatokat kell kiépíteni Ausztria szomszédaival. A rendszeres, magas szintű látogatások is ezt a célt szolgálják, s ennek Jankowitsch szerint is felbecsülhetetlen jelentősége van. A fő kérdések Ugyanakkor az utóbbi időszakban ezt a prioritást tovább finomították, s ebben az SPÖ—FPÖ kormányzat reagálása ölt testet az európai kontinens lakóit foglalkoztató fő kérdésekkel kapcsolatban. Ezen új Vonás központi tartalma az, hogy az Ausztriával szomszédos, atomenergiát gyártó és felhasználó országokkal a jövőben az atomenergia minden kérdését taglaló szerződéses megállapodást kell kötni. Két tényező miatt hangsúlyozzák ezt most Bécsben. Az egyik a csernobili atomreaktorban bekövetkezett baleset, amely már csak azért is nagy riadalmat keltett Ausztriában, mert az ország lakosságának érzelmeit évekkel ezelőtt felkorbácsolták a zwentendorfi atomerőmű üzembe helyezésével kapcsolatos népszavazás idején. Mint ismeretes, a lakosság akkor nemmel szavazott, így tehát annak ellenére magas fokú az érzékenység az atomenergiával szemben Ausztriában, hogy nincs erőteljes környezetvédő — és így atomenergia-ellenes — párt. A másik tényező az osztrák— NSZK kapcsolatokban legutóbb bekövetkezett nézeteltérés: mint emlékezetes, a wackersdorfi atomhulladék-feldolgozó építése ellen tiltakozó osztrákokat nem engedték be Bajorországba, sőt ugyanez történt Steger osztrák alkancellárral is. Világos megfogalmazás A nagy feltűnést keltett esemény után nem sokkal találkozott a két kancellár, hogy tisztázza a nézeteltéréseket. A legkényesebb kérdésben, Wackersdorf ügyében nem született megállapodás. Erre nem is lehetett számítani akkor, amikor mindkét kancellárnak fontos választása lesz 1987- ben. Kohl januárban „vizsgázik”, s az ellenzéki nyugatnémet SPD- vel és a Zöldekkel szemben hajthatatlan az atomenergia igenlésében. Vranitzky SPD-je és Steger FPÖ-je viszont Zwentendorf üzembe helyezése ellen van — legalábbis a ma befolyásos személyiségek —, következésképpen a bajorországi atomhulladék-feldolgozó építését is elutasítják, mert azt túlságosan közelinek találják az osztrák határhoz. (Az említett nézeteltérések jövőbeni megismétlődését azzal akarják megakadályozni, hogy az atomenergia felhasználásáról szerződést kötnek a környező országokkal. Először minden bizonnyal az osztrák—nyugatnémet megállapodás készül el, Kohl szerint még az idén. A többi szerződést a külügyminisztérium újonnan megszervezett különleges ügyosztálya fogja előkészíteni — ez is mutatja az ügy fontosságát az osztrák kormány szempontjából.) Az atomenergia hasznosíthatóságának kérdése felmerült Jankowitsch és Genscher augusztus végi bécsi találkozóján is. A legfontosabb mégsem ez volt: Genscher éppen az osztrák fővárosban erősítette meg az NSZK érdekeltségét abban, hogy az európai együttműködési folyamatban a bécsi utókonferencia legyen a „dinamikus újrakezdés”... (A helsinki utóértekezlettel kapcsolatos diplomáciai fáradozások egyik bizonyítéka az is, hogy Bécs igyekszik kiiktatni a kényes politikai kérdések sorából az osztrák nemzetvédelem hatásosságát megkérdőjelező, befolyásos személyiségek aggodalmait. Ezek között Ronald S. Lauder újonnan kinevezett amerikai nagykövet első helyen említendő. Lauder szerint ugyanis az osztrák védelem „nem hatásos”. (E felvetésben az a már korábban is hangoztatott amerikai kétely fedezhető fel, hogy Ausztria az államszerződés cikkelyeinek maradéktalan betartásával egyáltalán képes lehet-e hatásos légvédelemmel rendelkezni a nyolcvanas évek végén? Vranitzky kancellár a vitákat elkerülendő világosan fogalmazott az Arbeiter Zeitungnak adott nyilatkozatában: „Az államszerződésből adódó, valamint védelmi képességeink megítélésébőlkövetkező okok miatt sem tudom elképzelni, hogy egy új fegyverkezési politika terén drasztikus lépésre szánnánk el magunkat.”) Tömeges elbocsátás Az aktivizálódó osztrák külpolitika a fegyverkezés helyett láthatóan más utakat keres: olyanokat, amelyek egyrészt nemzetközi mozgásterét bővítik, másrészt hozzájárulnak nagyszabású, s Vranitzky által „második megújulási szakasznak” nevezett gazdasági céljai megvalósításához. Ez pedig az Európai Közösséghez való szorosabb felzárkózás, ennek minden kereskedelmi és technológiai előnyével együtt.Ausztria már korábban különszerződésre törekedett az EGK-val technológiaügyben. A megállapodást azonban csak nemrégiben írták alá Brüszszelben. A BOKkutatási programjaiba való osztrák bekapcsolódás komolyan javítja az osztrák cégek esélyeit arra, hogy továbbra is világszínvonalú termékeket állítsanak elő.Az osztrák diplomaták már dolgoznak az EGK 1992-től tervezett, szabad belső piacára való könnyebb osztrák bejutás feltételeinek megteremtésén is.) A gazdasági célokat szolgáló diplomáciai aktivitás természetesen nem eredményezhet önmagában „technológiai forradalmat”, ahhoz abelső osztrák erőforrások átszervezésére is szükség van. Éppen ennek érdekében Vranitzky kancellár a múlt héten áldását adta az osztrák állami ipar már régóta szorgalmazott, de főleg foglalkoztatási kihatásai miatt eddig elnapolt szanálására. A legnagyobb állami vállalat, a Vöest vezérigazgatója, Lewinsky bejelentette: 1990-ig közel 10 000 embert bocsátanak el, ugyanakkor 21,5 milliárd schillinges segélyt kapnak a kormánytól a szükséges termékszerkezet-váltáshoz. A tömeges elbocsátások ténye elsősorban az érintett tartományokban — főleg Stájerországban — mind a lakosság, mind a helyi politikusok ellenérzését, sőt tiltakozását váltotta ki. Vranitzky azonban még a közelgő választások ellenére is felvállalta a konfrontációt a gazdasági megújulás, a hosszú távú nemzetgazdasági célok érdekében... OLTVÁNYI TAMÁS VRANITZKY (BALRÓL) ÉS KOHL KÉZFOGÁSA Szerződést kötnek az atomenergia felhasználásáról MAGYARORSZÁG 1986/37