Magyarország, 1988. július-december (25. évfolyam, 27-53. szám)
1988-12-09 / 50. szám
Oktatás Gépóra Tanár és számítógép mi energiák pocsékolása. (Ebben sem állunk egyedül. Hans Freibichler írta a hetvenes években: ,Az USA-ban sok pénz felhasználásával, koordinálatlanul folytatták a számítógépek oktatási célra való alkalmazását, s úgy tűnik, közel sem érték el azt az eredményt, amit a technikai bázistól vártak.”) Az OPI nagy reményeket fűz a középiskolák most szerveződő szoftverklubjához, noha a Pest megyei általános iskolák hasonló célú együttműködése a kezdeti lelkesedés után megfeneklett. 25 MAGYARORSZÁG _____________1988/50 A néhány éve nálunk is nagy sikerrel játszott Éretlenek című film talán legmulatságosabb jelenetében a diák szemben ül egy oktatógéppel, és valahányszor flegmán vagy helytelenül válaszol a gép kérdésére, kinyúl egy bokszkesztyűs kéz és menthetetlenül orrba vágja rakoncátlan növendékét, így tanítván őt móresre. Porosz iskolai fegyelemben felnőtt nemzedékeink, akiktől mindmáig alapvetően idegen a francia, angol vagy amerikai iskolákban uralkodó szabados szellem és tanárkeserítő randalírozás, valószínűleg még szurkoltak is a gépnek, átérezvén, hogy másként aligha verhető a csintalan tanulók fejébe az érettségi tananyaga. És csakugyan, a filmben a módszer bevált: a vizsgára az osztály valamennyi diákja fújta a leckét. A valóságban az oktatásban használt gépek természetesen nincsenek felszerelve bokszkesztyűvel, a számítógép mégis hatékony eszköznek bizonyul mind a nyugati iskolákban, mind abban a viszonylag kis számú magyar oktatási intézményben, ahol élnek a korszerű technika nyújtotta előnyökkel. Új dimenzió Ma már nem is annyira az eszköz- és szoftverhiány gátolja a számítógépek beépülését az oktató-nevelő munka folyamatába, hiszen a Minisztertanács által 1985 decemberében jóváhagyott iskolai elektronizációs program keretében a diákok többsége az elmúlt esztendők során számítógépközelbe jutott. A program célul tűzte a számítástechnikai és informatikai kultúra elterjesztését, a megvalósításban pedig szabad kezet adott az iskoláknak. Nem írták elő kötelező innformatikai tantárgy bevezetését, remélve, hogy több hasznot hoz, ha a számítógép beépül az egyes tantárgyak oktatásába, és így kelti fel a tanárok és tanulók érdeklődését a számítástechnika és alkalmazási lehetőségei iránt. Az 5 éves tervbe foglalt akciók végrehajtására központi juttatásként 800—1000 millió forintot szántak, ám a gyakorlatban eddig a tervezettnél kevesebb pénz jutott a beruházásokra, így az időarányos eredményeket tekintve nagy a lemaradás. (Az idén a tavalyinál jóval nagyobb összeget, 188 millió forintot irányoztak elő e célra.) Kétségtelen, hogy iskolánként 2—3, esetleg 6—8 számítógép nem elégséges ahhoz, hogy a komputer minden szaktárgy tanításában rendszeresen alkalmazott eszközzé váljék, sőt, még ahhoz sem, hogy legyőzze — különösen a humán szakos — pedagógusok ellenérzéseit. Az azonban elfogadhatatlan, hogy akadnak iskolák, ahol a megvásárolt vagy ajándékba kapott számítógépek érintetlenül porosodnak. A KNEB gazdasági szakértője szerint e mostoha bánásmódnak elsősorban szemléleti oka van: máig sem csitulnak azok a viták, amelyek az új matematikaoktatás körül lángoltak fel, s amelyekben a konzervatív vezérszólam az volt, hogy „először tanítsuk meg a gyerekeket az egyszeregyre, azután jöhet a számítástechnika”. A kérdésfelvetés azonban így alapjaiban hibás. Hiszen a számítógép nem az egyszeregy-, a betűvetés-, az olvasás- vagy a történelemtanítás elől veszi el az időt, hanem éppen ezeknek a tárgyaknak az eredményesebb elsajátítását mozdíthatná elő. Az idegenkedés persze nem a magyar pedagógusok sajátossága. A hatvanas évek elején folyt első kísérletek nyomán Amerikában ugyanúgy összecsaptak az indulatok. Az egyik tábor kitörő örömmel üdvözölte a kibernetika bevonulását az oktatásba, mondván, hogy ez jelentősen emeli majd a színvonalat, megsokszorozza a tanári munka hatékonyságát, megszabadítja őket a rutinmunka egyhangúságától és így több idejük jut az emberformáló nevelésre. A másik tábor ezzel szemben váltig hangoztatta, hogy a számítógép előbb-utóbb munkanélkülivé teszi a tanárokat, ráadásul elemberteleníti az oktatást. Ma már az amerikai pedagógusok többsége természetes szövetségesének tekinti a számítógépet és valamilyen formában fel is használja a tanítási órákon. Van, aki a számítógépet pusztán egyfajta oktatási segédeszköznek tekinti, s van, aki az oktatás új dimenziójáról beszél, olyan új iskolai rendszerről, amelyben gyökeresen más lett a tanár és a tanuló funkciója. A diák a programok kínálta, testre szabott tanulási utakat bejárván, önmaga gyarapítja ismereteit, fejleszti személyiségét, alakítja gondolkodási stratégiáját és méri a saját tudását. Ebben a felállásban a tanár inkább menedzser,akinek feladata programok tartalmának és a tanulást könnyítő módszereknek a kidolgozása, valamint az egyéni tanulmányi nehézségek leküzdésének elősegítése. A leginkább realistának dr. Biszterszky Elemér és Fürjes József 1981-ben írt tanulmányának megfogalmazása tűnik: a multimédia rendszerek, a számítógépek kiválóan alkalmasak a tanítás hatékonyságának növelésére, ha az oktatási folyamat, nem pedig a technikai lehetőség szabja meg az eszközök felhasználását, és ha a technika szervesen és célszerűen kapcsolódik az oktatás menetébe. Lelke: a program A számítógépes tanítás elméleti megalapozására aprogramozott oktatás alapelve szolgált, amely szerint nincs két egyforma tanuló, s a tanulás akkor a legeredményesebb, ha a tananyag beosztása, a tanítás üteme, módszere és stílusa a tanuló egyéni képességeihez és szükségleteihez igazodik. Minden programozott oktatás lényege, hogy a tanítástanulás irányításának eszköze a program, amely kis egységekre bontja a tananyagot, valamennyi egységben gondoskodik a tanuló aktív közreműködéséről és egységről egységre lehetőséget ad az önellenőrzésre. Az első kísérleteket is a programozott oktatás kipróbált stratégiája szerint tervezték, ám hamarosan kiderült, hogy a számítógép ennél jóval többre képes. Előnye legfőképpen abban rejlik, hogy valóban differenciáltan foglalkozik a tanulókkal, amennyiben válaszaikat rendre értékelve, a továbbhaladást a követelmény teljesítésétől teszi függővé, helytelen válasz esetén helyesbít, egyszersmind más nehézségi fokú tanulási utat kínál fel, sőt, a tanuló kérdéseire is válaszol. A számítógép alkalmazása az intézményen kívüli távoktatásban (felnőttek szakoktatása, továbbképzése) is felbecsülhetetlen jelentőségű, mivel az oktatás térés időkorlátjának ledöntése megsokszorozhatja a képzésben részt vevők számát, az egyéni tanulási sebesség és az állandó visszacsatolás pedig a képzés eredményességét. A számítógépes oktatáshoz nélkülözhetetlen ugyan a gép, a lelke azonban a szoftver. Magyarországon ma sok iskolában elérhetetlenül drágák az oktatóprogramok (a 2 C üzlethálózatban kínált kazetták ára 300—800 forint között mozog). Nem egyszerűen azért, mert egy ilyen program szakemberek több évig tartó munkájának eredménye, hanem legfőképpen a kis példányszám miatt. Ha több iskola tartana rájuk igényt, vagyis a szoftverek igazi „tömegáruvá” válnának, akkor az áruk is kedvezőbben alakulna. A gyorsabb terjedést azonban a képzési hiányok is akadályozzák. (Miklós Ildikó, a budapesti Veres PéterGimnázium kémiatanára: „A TTK-n három félévet fordítottunk a számítástechnikára, egyet pedig az oktatástechnikára, igazából azonban csak kevesen profitálunk belőle. (Nem az írásvetítő vagy a számítógép működési elvétkellene a leendő tanároknak oktatni, hanem az alkalmazás módszertanát. Rossz úton jár a pedagógusok posztgraduális képzése is: programozni tanítják az irodalomtanárt, amitől egy életre megutálja a számítógépet.”) Más bajok is vannak a hazai programellátással. Jó néhányan foglalkoznak fejlesztéssel (például az Országos Pedagógiai Intézet, a Novotrade Octasoft stúdiója, felsőoktatási intézmények, tudományos kutatóintézetek, de maguk az iskolák is), nincs azonban olyan menedzselő szervezet, amely a munkát összehangolná. Információ hiányában sok a párhuzamos fejlesztés, ami a szellem Békásmegyeren Az ország iskolái között különleges helyet foglal el a békásmegyeri Veres Péter Gimnázium. Egyrészt azért, mert oktatástechnikai eszközökre fordítható összes pénzükön számítógépeket vásároltak, így ma már 33 Commodore és egy PC 20-as segíti az oktatást, másrészt azért, mert a Tiszavölgyi István igazgató és az OPI részéről dr. Horányi István vezetésével szinte megszállottként dolgozó fiatal tanári gárda tengernyi többletmunkájának köszönhetően a gimnázium valamennyi diákja részese a számítógépes oktatásnak. Az iskolában több, a számítástechnikával kapcsolatos kísérlet folyik, egyebek között az ELTE Tanárképző Főiskolája és a Novotrade által készített oktatóprogramok rendszeres kipróbálása és véleményezése. Gelniczky György magyar—történelem szakos tanár a földrajzi nevek helyesírását tanító és gyakoroltató program hatékonyságát vizsgálta egy kísérlet során. Az egyik osztályban számítógéppel, a kontrollosztályban hagyományos módon. Az első felméréskor azt tapasztalták, hogy a különbség a két osztály között megmaradt, ám az idén megismételt ellenőrzés egyértelműen bizonyította: a felejtés a számítógéppel tanulóknál jóval kisebb, így utolérték a jobb osztályt. Kedvezően alakult tudásuk szerkezete is: az egyszerűbb típusú, mindennap használatos földrajzi nevek írásában alig követtek el hibát, csak a különleges írásmódokat felejtették el. Rácz Mihályné igazgatóhelyettes: „A legfontosabbnak azt tartom, hogy a számítógéppel motiválni tudjuk a gyerekeket. Nem ritka, hogy csengetés után is bentmaradnak a gépteremben és a nyelvtannal foglalkoznak. Azt hiszem, kevés az olyan élvezetes stílusú, kiváló pedagógus, aki ugyanezt elérné a hagyományos tanítási formában.” HORVÁTH ÁGNES tanítási óra a veres Péter gimnáziumban Sok a párhuzamos fejlesztés