Magyarország, 1989. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 1. szám
Jugoszlávia Belgrádi buktatók Szociáldemokrata törekvések Kacsintás a Közös Piacra ! Példa nélkül álló esemény történt a háború utáni Jugoszlávia történetében: lemondott a szövetségi kormány. Branko Mikuljics, a kabinet feje, a lépést azzal indokolta, hogy a parlament elvetette az 1989-es költségvetést, amelynek elfogadása egyébként feltétele lenne a Nemzetközi Valutaalaptól kapott támogatásnak is. Mikulics parlamenti beszédében — az óév utolsó előtti napján — visszautasította a közelmúltban ellene felhozott vádakat. Kijelentette: a mostani súlyos gondok többségét az előző kormánytól örökölték. A kormány távozása nem volt váratlan. 1988 tavaszától érlelődött Mikulics lemondása, s e lépést már sejtették a jugoszláv belpolitika decemberi eseményei, az élfedő viták. Milyen problémák okoztak fejtörést a kabinet lemondása előtti napokban Belgrádban? Csatlakozhat-e Jugoszlávia az Európai Gazdasági Közösséghez? — merült fel a JKSZ Központi Bizottságának minapi ülésén. Stefan Korosec, a párt elnökségének titkára mindenesetre úgy vélekedett, hogy hosszú távon szükséges lenne a csatlakozás, amit a közeledés óvatos lépései előznének meg. Ugyancsak ebben a szellemben nyilatkozott, bár körültekintőbben, Stipe Suvar, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének az elnöke. „El kell gondolkodnunk azon, hogyan kapcsolódhatunk be az európai gazdasági integrációba, de politikai engedmények, s az el nem kötelezettek mozgalmában betöltött szerepünkről való lemondás nélkül.” „ Gát-e az egypártrendszer ? Természetesen nem az EGK-hoz való közeledés volt az egyetlen témája a december közepi KB- ülésnek. Kijutott a bírálatokból a Mikulics-kormánynak — sikertelen antiinflációs politikája miatt —, s az ülés első napján — nem kis meglepetést keltve — lemondott tisztségéről Kovács Oszkár tárcanélküli miniszter, aki a nemzetközi gazdasági kapcsolatok felelőse volt a kabinetben. Mindezekre részletesen kitérünk, de menjünk sorban, kezdve az EGK- hoz csatlakozás problémakörével. A nyugati elemzők — a hírügynökségi jelentések szerint — kétkedve fogadták a bejelentést, s Jugoszláviában is elhangzottak szkeptikus hangok ezzel kapcsolatban. (Maga a KB-ülésen elhangzott kijelentés is elméleti jellegűnek tűnik, annál is inkább, mert Stefan Korosec ezzel egyidejűleg sürgette a KGST-hez való további közeledést is.) Egy azonban biztos: a januártól életbe lépő, a piacgazdaság bevezetését célzó reformokkal Jugoszlávia közeledni fog Európa nyugati feléhez. A gazdasági reformokra hajlanak Belgrádban, s nem csupán szóban hangoztatják e szándékukat. A nyugati elemzések inkább a politikai változásokra való hajlandóságot kérdőjelezik meg. „A kommunista pártnak a politikai életben fenntartott monopolhelyzete nagy gátat jelent az EGK- hoz csatlakozásban, hiszen a közösség nem csak a gazdasági piacot, hanem a közös értékek elfogadását is jelenti” — vélekedett az AFP hírmagyarázója. S itt az ellentmondás. Vagyis a Közös Piacba a belépés politikai engedményekkel jár együtt. Viszont mint az Stipe Suvar már ismertetett szavaiból kiderült, ezt Belgrádban egyelőre még nem tervezik. Ezért a kommentárok egyetértenek abban, hogy a csatlakozás így távoli lehetőség marad. Bár a jugoszláv vezetés is eképpen gondolja, Korosec szerint a közeledésnek a gazdasági reformok megvalósításának az üteme alapján kell haladnia. Még mielőtt a politikai elképzelésekre térnénk, szólni kell arról, hogy Korosec a reformok bevezetésének lassú üteme miatt élesen bírálta Branko Mikulics kormányát. Felrótta a kabinetnek, hogy késlekedett a gazdasági változások kidolgozásával. (Emlékezetes, hogy 1988 elején már a bírálatok özöne érte a minisztereket. Sokan követelték Mikulics kormányfő lemondását. A honatyák mégis bizalmat szavaztak az akkor éppen két esztendeje hivatalban levő Mikulicsnak.) "Főleg az inflációellenes intézkedések gyenge hatékonyságát emlegette most a KB ülésén Korosec. „A kabinet inflációellenes lépései teljes csődöt mondtak, hiszen 1988-ban a pénzromlás mértéke az 1987-esnek csaknem a kétszerese” — mondta a titkár, és sürgette a kormány által elkövetett hibák feltárását. Egy másik felszólaló, Miomir Grbovics ehhez még hozzátette: „Nem számíthatunk arra, hogy ugyanazok a személyek, akik az elmúlt időszak politikáját alakították, a jövőben képesek lesznek kivezetni bennünket a válságból.” Az idézett mondatok — az AP amerikai hírügynökség szerint — csak megerősítették azokat a pletykákat, hogy Mikulicsnak és kormányának hamarosan távoznia kell. Az AP ezt a kabinettel szembeni mind kiterjedtebb ellenérzésekkel indokolta. És — mint az óév utolsó napjaiban kiderült, a pletykák nem voltak alaptalanok. Mikulics kormánya lemondott. A kormány bírálataként fogható fel, hogy dr. Kovács Oszkár tárcanélküli miniszter, aki kiváló közgazdász hírében áll, s a külgazdasági kapcsolatokat tartotta kézben (legalábbis a nagy gazdasági szervezetekkel valókat) lemondott tisztségéről. Kovács azzal indokolta döntését, hogy a Mikulicskabinet helytelen kamatpolitikát folytat a Nyugattal a hitelügyletekben. Nem tudni, véletlen volt-e, hogy a közgazdász-miniszter éppen a KB ülésével egyidőben jelentente be távozását, megfigyelők mindenesetre jelzésnek tartották. (Kovács Oszkár lemondásának okát boncolgatva az újvidéki Magyar Szó elemezte a miniszter eddigi tevékenységét. Eszerint 1986-ban 39 évesen került be Mikulics kormányába, mint a Szerb SZK képviselője, tárcanélküli miniszterként. Addig a belgrádi Közgazdasági Kar dékánja volt. Gazdag szaktudása révén kiemelkedő szerepet játszott a gazdasági reform előkészítésében, ő vezette a jugoszláv küldöttséget a Nemzetközi Valutaalappal való tárgyalásokon.) Kovács még idejekorán utalt arra, milyen akadályok gördülhetnek a meghirdetett reformfolyamat útjába. Az egyik legnagyobb, az eltérő fejlettségű országrészekben eltérő a változásokhoz való hozzáállás, s „könnyen megtörténhet, hogy Jugoszlávia még Kínát is megelőzi az egy ország két rendszer jelszó életrekeltésében.” Szocializmusmodell A Közös Piacban szintén próbálkoztak néhány esztendővel ezelőtt a fejlett és a kevésbé fejlett tagállamok egyforma ütemű integrálódásával, és nem ment a dolog addig, amíg a regionális, ágazati és szociális különbségeket nem enyhítették — hangzik Kovács Oszkár fejtegetése. A közgazdász kiválását a kormányból a Reuter brit hírügynökség az országban uralkodó gazdasági és politikai „zűrzavar” újabb megnyilvánulásának minősítette. A reformok megvalósítására való felszólítás, amely többször is elhangzott a Központi Bizottság minapi ülésén, az eddigieknél sürgetőbben hangzott. A tervek szerint az új évben nagyobb sebességre kapcsolnak majd. Stefan Korosec előadói beszédében kijelentette, a reformok késleltetése esetén „az országot további társadalmi nyugtalanság fenyegeti, s ez veszélybe sodorhatja a szocialista társadalmi rend alapjait”. Korosec arra is rámutatott, hogy a párt elvesztheti „amúgy is megingott népi támogatását, ha nem tér át a szocializmus új modelljére, s ha nem lesz képes megtalálni a válságból kivezető utat! Az AP eképpen idézte Korosec erre vonatkozó szavait: „Jugoszláviában és más országokban a szocializmusmodellek túl merevvé, rugalmatlanná váltak ahhoz, hogy életképes és vonzó alternatívát kínáljanak a kapitalizmussal szemben.” A hírügynökségszerint a titkár egy olyan jugoszláv „kommunizmusmodellt” emlegetett, amely megteremtené a szabadpiaci gazdaságot. Ez azonban — Korosec szerint — nem jelentené azt, hogy az ország kapitalistává válik. Megfigyelők , e szavakban burkolt utalást látnak arra, hogy esetleg több párt engedélyezéséről is szó lehet, ha a körülmények úgy alakulnak. (Nyugati jelentések szerint egyébként Belgrádban dolgozó diplomaták rámutattak, hogy a jelenlegi jugoszláviai egypártrendszer összeférhetetlen a már említett csatlakozási szándékkal az Európai Gazdasági Közösséghez.) Persze a többpártrendszerről déli szomszédunkban is már régóta folyik a vita — főleg értelmiségi körökben — de csak kevesen tartják valószínűnek, hogy a közeljövőben ez valóra válik. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége ugyanis úgy véli, — s nem minden alap nélkül —, hogy az esetleges új pártok nemzetiségi alapokon szerveződnének. Ez pedig csak növelné a már amúgy is nagy feszültségeket a hat köztársaság és a két autonóm tartomány között, s nem lenne kizárt a testvérgyilkos összetűzések lehetősége sem. Politikai pluralizmus A legutóbbi hírek szerint szlovének egy csoportja olyan szociáldemokrata pártot szeretne alakítani, amely a parlamenti demokrácia követelésével lépne fel. (Szlovéniában a közelmúltban engedélyezték különböző alternatív politikai, környezetvédő, kulturális csoportok alakulását.) A csoport azt állítja, hogy a szociáldemokrácia több mint száz éve részét képezi a legtöbb haladó és fejlett európai ország életének. Egyébként a JESZ-en belül és a népfrontban is egyre inkább hallhatók a többpártrendszer bevezetésére (Visszaállítására) felszólító hangok. A Borba című belgrádi napilap a minap idézte Stipe Suvar pártvezetőt, aki szerint a párt komolyan fontolóra veszi a politikai pluralizmus bevezetésének a lehetőségét. A JKSZ vezetője ezt a népfrontmozgalom keretein belül képzeli el. „A Szocialista Szövetséget (népfrontot) úgy kell átszervezni, hogy az alternatív mozgalmak fórumává váljék” — hangoztatta Suvar. RITECZ MIKLÓS A JUGOSZLÁV PARLAMENT ÜLÉSE Példa nélkül álló esemény történt □ MAGYARORSZÁG 1989/1