Magyarország, 1989. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-18 / 33. szám
Csehszlovákia vm. 21. Néhány mondat Huszonegy éve annak, hogy öt VSZ-tagállam tankjai véget vetettek az Alexander Dubcek nevével fémjelzett Prágai tavasznak. A Brezsnyev-doktrína e szomorú gyakorlati megvalósulása hosszú időre lefékezte a reformtörekvéseket Közép-Kelet-Európában. A hatalomból kiszorított, és sokáig hallgatásra ítélt, Alexander Dubcek az évforduló előtt néhány héttel drámai hangú levélben figyelmeztette az ország irányítóit, az őt megtagadó egykori kollégákat, változtassanak eddigi politiykájukon, kezdjenek tárgyalásokat az ellenzékkel és rehabilitálják azt a félmillió párttagot, akiket a Prágai tavasz erőszakos elfojtását követően zártak ki a pártból, különben előbb vagy utóbb távozni kényszerülnek. „A társadalom a reménytelenség karmaiban reszket” — írta kilencoldalas levelében Dubcek, pontról-pontra kimutatva az 1968-as csehszlovákiai és a mostani szovjet reformprogram hasonlóságait és összefüggéseit. Az egykori csehszlovák első titkár, akinek a prágai hatóságok nem adtak kiutazási engedélyt, hogy részt vehessen a szovjet peresztrojkával foglalkozó spanyolországi nemzetközi tanácskozáson, a madridi megbeszélés résztvevőihez intézett másik levelében azt is hangoztatta, a húsz évvel ezelőtti csehszlovák reformnemzedék politikáját még most is reális, életképes alternatívának tekinti az új, erőszakmentes szocialista mozgalom útján. Dubcek arra figyelmeztetett, nem szabad türelmetlennek és elhamarkodottnak lenni a szovjetunióbeli mélyreható átalakulások megítélésében, s a nyugati országokra nagy felelősség hárul, mennyiben lesz sikeres „a szovjetunióbeli bonyolult és fájdalmas folyamat”. Tízezer aláíró A lengyel ellenzékiek prágai látogatásakor vele készített interjúban Dubcek hangoztatta: a csehszlovák kormány és a párt ugyan határozatokat fogadott el a reformról, de ez csak a felszín, mert a szavak és a tettek között nincs igazi összhang. A politikus sokak véleményét fogalmazta meg, amikor kijelentette: Csehszlovákiában addig nem kezdődik meg az átalakulás, amíg hivatalosan el nem ismerik, hogy az öt VSZ-tagország 1968-ban erőszakkal változtatta meg Csehszlovákia politikai kurzusát, a társadalmi élet minden területéről eltávolítva a reformereket. A Prágai tavasz egykori vezetőjével azonos véleményt hirdet a csehszlovákiai ellenzék is. Június végén Néhány mondat címmel felhívást intéztek a csehszlovák vezetőkhöz, azt írva: 1989 első hónapjai ismét megmutatták, hogy a jelenlegi politikusok, mégha nagyon gyakran használják is az „átalakítás” és „demokratizálás” fogalmakat, valójában szembenállnak mindazzal, ami hozzájárul a demokrácia megteremtéséhez, vagy annak elveire hivatkozik. Az immár egy éve ismétlődő tömegdemonstrációkra utalva a petíció szerzői arra figyelmeztettek: mind többen vannak azok, akik nyilvánosan hangot adnak a változás iránti óhajuknak. A társadalom dinamikája így ütközik a hatalom bénultságával, a feszültség növekszik, felidézve a nyílt válság veszélyét — olvasható a felhívásban. Az aláírók szerint a hatalom birtokosainak meg kellene érteniük, hogy eljött az idő a rendszer igazi, és mélyreható, megváltoztatására és ez csak a szabad, demokratikus vita légkörében valósítható meg. Az ellenzék egyebek között azt követeli: Csehszlovákiában végre kezdődjön szabad vita az 1950-es évekről (ami ott mindmáig tabu, sőt a sajtó nemegyszer védelmébe veszi a sztálini korszakot és magát a sztálinizmust), a Prágai tavaszról, a VSZ- tagállamok beavatkozásáról és az azt követő úgynevezett normalizálásról. „Felszólítjuk a kormányt, hogy a dokumentumot ne tekintse, szokásához híven, felforgató nézeteknek. Ez végzetes csapást mérne reményünkre, hogy létrejöhet az igazi párbeszéd, amely az egyetlen lehetséges kiút Csehszlovákia mai zsákutcájából” — ezekkel a mondatokkal zárul a felhívás, amelyet június végi közzététele óta több mint tízezren írtak alá Csehszlovákiában, köztük olyan világhírű személyiségek, mint Jiri Menzel Oscar-díjas filmrendező, Vaclav Havel drámaíró, a Charta 77 ellenzéki csoport neves vezéregyénisége, Hana Zagorova popénekesnő, Boleslav Polivka színész, Jaroslav Skala pszichiáter, Cesimir Cisar, a cseh parlament egykori elnöke, Dubcek volt munkatársa, értelmiségiek, papok, tudósok és munkások. Árulónak nevezik A csehszlovák hivatalos vezetés elzárkózott az ellenzék által felajánlott dialógustól. A Rudé Právo, a pozsonyi Pravda és az Új Szó pedig már az első kommentárokban a szocialista állammal és társadalmi rendszerrel szembeni konfrontációra irányuló felhívásnak minősítette a dokumentumot, azt állítva, a petíció nem kevesebbet követel, minthogy ismerjék el a Charta 77-et és híveit, tegyék lehetővé „szabad felforgató tevékenységét, az egységes szakszervezetek és a többi társadalmi szervezet szétverését, a korlátozatlan magánvállalkozásokhoz való visszatérést”. A felhívás „a szocializmus kiárusítására” irányul és mögötte a Szabad Európa, az Amerika Hangja rádióadók és más amerikai intézmények állnak — volt olvasható a három lap közös kommentárjában. Külön ülésen foglalkozott az üggyel a CSKP KB elnöksége és megbélyegezte a dokumentumot. A Rudé Právo folyamatosan publikálja olvasók, pártszervezetek, dolgozói kollektívák, intézmények elítélő leveleit. Ezek visszatérő eleme, hogy az ellenzék a csehszlovákiai átalakítás és demokratizálás folyamatát akarja megzavarni, alá akarja ásni a szocialista állam stabilitását, éket igyekszik verni a nemzetek és a nemzetiségek közé, nyugtalanságot, káoszt és felfordulást, anarchiát szándékozik teremteni, végső célja a szocializmus felszámolása. A szlovákiai őrsújfalusi pártszervezet tagjai például egyenesen „erkölcstelen árulóknak” nevezték a petíció aláíróit. A csehszlovák pártvezetés csúcsán Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára személyesen adta meg a követendő hangot, azt bizonygatva, nincs szükség holmi nyomásgyakorló csoportok szervezésére, elég demokrácia van Csehszlovákiában ahhoz, hogy mindenkit meghallgassanak. (A prágai kormányzatot különösen érzékenyen érintette a lengyel Szolidaritás képviselőinek demonstratív csehszlovákiai látogatása, tárgyalásaik az ellenzéki csoportok képviselőivel, a nekik megígért támogatás, a nyilatkozat, amelyben elítélték a VSZ-tagállamok 1968-as katonai beavatkozását. A Rudé Právo éles hangon bírálta a Szolidaritást és egyfajta szövetségre lépve a Trybuna Luduval, együtt ítélte el a lengyel parlament Szolidaritásképviselőinek a magatartását. A legfelsőbb pártvezetés tagjainak az ellenzékét ostorozó fellépései közül az egyik legfigyelemreméltóbb és legkeményebb Miroslav Stepane, a prágai pártbizottság vezető titkáráé volt. Augusztus elsején a prágai kultúrpalota kongresszusi termében tartott nagygyűlésen, amelyen, a népi milícia és a nemzetbiztonsági testület tagjai, valamint pártaktivisták vettek részt, Stepan kijelentette: politikai, adminisztratív, ha kell, hatalmi eszközökkel is fellépnek az ellenzékkel szemben, hogy meghiúsítsák augusztus 21-ei akciójukat. A prágai vezető titkár az átalakítás ellen irányuló ellenforradalmi programnak nevezte a Néhány mondat-ot, amely, mint megfogalmazta, „a szocialista társadalom, a párt, a nehezen kiharcolt vívmányok ellen irányul, diszkreditálni akarja az 1948 februárja utáni fejlődést Csehszlovákiában”. Stepan szavaiból kitetszett, hogy az ellenzék nézetei bizonyos visszhangra találnak a párttagok soraiban is. Ugyanis arra figyelmeztetett, az ellenzék nem kívánatos irányba akarja terelni az évzáró pártgyűlések, konferenciák és a jövő májusban tartandó kongresszus előkészítését. „Erről már most is bizonyítékaink vannak” — jegyezte meg. A prágai nagygyűlés résztvevői, a CSKP Központi Bizottságához címzett levelet fogadtak el, amelyben ígéretet tettek arra, hogy „megteszik a szükséges intézkedéseket a város normális életének szavatolására az augusztusi napokban is, amelyeket a szocialistaellenes csoportok provokációkra akarnak felhasználni”. Jan Fojtik, a CSKP ideológiai kérdésekben illetékes KB-titkára, a dél-csehországi Ceske Budejovicében tartott nagygyűlésen szintén élesen támadta az ellenzéket és petíciójukat, azzal vádolva a Charta 77-et és a többi ellenzéki csoportot, hogy „politikai hitelt” akarnak szerezni a társadalomban, önmagukat kinevezve szeretnének élére állni. A KB-titkár megpróbálta kisebbíteni a felhívás jelentőségét, azt bizonygatta, annak szerzői nem érték el céljukat. Izgatás címén Figyelemre méltó, hogy a TASZSZ szovjet hírügynökség is állást foglalt a petíció ügyében, gyakorlatilag azonosulva a csehszlovák hivatalos állásponttal. Azt írta, a nyugati rádióállomások fokozzák a Csehszlovákia-ellenes kampányt, amely június végén kezdődött, amikor a Charta 77 közzétette a Néhány mondat-ot, s ezt az akciósorozatot elsősorban a Szabad Európa és az Amerika Hangja rádióállomások folytatják. A TASZSZ idézte a csehszlovák sajtót, miszerint ezeknek az egyértelmű célja, hogy augusztus 21-e, az 1968-as események évfordulója előtt feszült helyzetet idézzenek elő. A szovjet hírügynökség beszámolt a tiltakozó levelekről, kiemelve, hogy ezekből tizenötezer érkezett a Rudé Právo szerkesztőségébe. A TASZSZ kitért a Szolidaritás képviselőinek csehszlovákiai látogatására is, s arra, hogy a lengyel ellenzék teljes mértékben támogatja a „chartások” augusztus 21-e tervezett akcióit. A Néhány mondat szerzői és terjesztői ellen egyébként a hatóságok izgatás címén bűnvádi eljárást indítottak. A csehszlovák rendőrség a csehszlovák ellenzék vezéregyéniségét, Vaclav Havelt pedig két ízben is kihallgatta a petíció ügyében, s nyomatékosan azt ajánlotta a drámaírónak, hogy az augusztusi évforduló idején lehetőleg ne tartózkodjon a csehszlovák fővárosban... LANG JUDIT Fotó: Archiv PRAGA, 1968 AUGUSZTUSA „Ne tekintse felforgató nézeteknek” MAGYARORSZAG 1989/33 6