Magyarország, 1990. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-12 / 2. szám

Ceausescu bukása Elszabadult a pokol Az elnök lába és a retusőr Részletek a riportkönyvből I II. Amikor e sorok az olvasó kezébe kerülnek, már beindultak a debreceni Alföldi Nyomda gépei, hogy rekordgyorsasággal megjelenhessen Oltványi Ottónak, a Magyar Távirati Iroda bukaresti tudósítójának és fiának, Oltványi Tamásnak, a Magyarország külpolitikai rovatvezetőjének közös munkája a romániai forradalom drámai óráiról, a Ceausescu-rezsim hatalmi rendszerének működéséről. A Magyarország-könyvek sorozat legújabb kötete az események hátterét számos olyan adat, történet, titkosként kezelt elemzés segítségével világítja meg, melyek eddig sem a magyar, sem a világsajtóban nem jelentek meg. A vég címmel megjelenő kötet országos bemutatása és dedikálása január 18-án, csütörtökön délután lesz a debreceni Ady Könyvesboltban. A propagandagépezet A Tőkés László ellen indított sátáni rágalomhadjárat megszervezettségére meglehetős drámaisággal utal az, hogy a Ceausescu-rezsim bukásának napján, 1989. december 22-én a magyar nyelven megjelenő Előre — a lap szánalmas történetében természetesen utoljára — a legilletékesebbel igyekezte bizonygatni a Tőkés elleni lépések jogosságát. Papp László, a Nagyváradi Református Egyházkerület püspöke az újság utolsó oldalán cikket írt, amelyben többek között így fogalmazott: .......Ilyen értelemben (Tőkés) felvette a kapcsolatot külföldi politikai körökkel, rádió- és televízióállomásokkal, rágalmazva és tendenciózusan beállítva országunk realitásait és, ugyanakkor, az ő közvetítésével juttattak külföldre különböző, Romániával szemben ellenséges anyagokat. E cselekmények miatt, amelyek összeegyeztethetetlenek lelkészi státusával, sőt, a lelkésszé avatás alkalmával letett esküjével, miszerint lojális lesz az országhoz és egyházához, az Oradeai Református Püspökség, hogy mint lelkészt megmentse, úgy döntött, Tőkés Lászlót Timisoaráról áthelyezi a mineui (Salaj megye) parókiára . Ugyanakkor Tőkés László magyar forrásból beszerzett és igyekezett terjeszteni számos napilapot, folyóiratot, és más anyagokat ellenséges, románellenes és irredenta tartalommal . .. * A falra festett mondatok: „Ceausescu — analfabéta”; „Köszönjük, Tőkés László”. Tőkés László a külföldi, különösképpen magyarországi ellenséges, románellenes körök által sugalmazott és bátorított akcióinak az áldozata . ..” Ennél a szánalmas magyarázkodásnál érdemes megállni egy pillanatra. Újból bebizonyosodott ugyanis, hogy a Securitate különleges ügyosztályai a tökéletességig kifejlesztették a Ceausescu által képviselt gondolatok terjesztését. Nemcsak a napisajtót, a rádiót és a televíziót, valamint a többi nyomtatott kiadványt vonták ellenőrzésük alá, hanem az összes társadalmi szervet, s természetesen az egyházat is. Mint erről könyvünk más fejezetében utalunk, különösen megdöbbentő volt az a mód, ahogyan az egyházba beépülő Securitate fontos információkhoz jutott a szerveződő ellenzékkel kapcsolatban. A propagandagépezet első számú szócsövei természetesben a napilapok voltak. Ezek minden egyes oldalát a nyomás megkezdése előtt speciális „politikai főnöknek” kellett ellátnia kézjegyével. (Hogy mennyire az újságírók és a nyomdászok zsigereibe ivódott ez az eljárás, azt mutatja, hogy a forradalom utáni első napokban a szabad román sajtót készítők saját bevallásuk szerint eleinte „valahogyan hiányolták”, hogy a nyomdagépeket aláírás nélkül is el lehetett indítani. A megszokás nagy úr ... Képhamisítások A Securitate által irányított sajtón állandóan végighömpölygő direkt propaganda csak a Goebbels által szinte a tökéletességig kifejlesztett náci propagandagépezet munkájához volt hasonlítható. Bármennyire döbbenetes ez a párhuzam , mindenképpen igaz. Egyébként nem ez az egyetlen terület, ahol azonosságokat lehetett találni a hitleri és a ceausescui vezetés módszerei között ... A legkisebb hibákat elkövető sajtóembereket kíméletlenül eltávolították állásukból. Politikai cikkekben sajtóhibát — amely pedig az újságírás velejárója — nem tűrtek el. S mégis, milyen véletlenek, s milyen súlyoshibák is becsúszhatnak a teljes ellenőrzés alatt álló sajtógépezetbe?! Erre a Ceausescu-korszak egyik legdrámaibb bizonyítéka a Román Kommunista Párt Kovászna megyei lapjának a Megyei Tükörnek 1989. november 14-i száma, amelyben a conducator 25 évig tartó orszullásának legnagyobb Sajtóhibája (alig egy hónappal a bukás előtt) megjelent. Az RKP XIV. kongresszusára készülve a lap idézte a főtitkárt „A szocializmus — a népek szabad és független fejlődésének útja” című cikkében. A terjedelmes bevezető után az újság első oldalán levő cikk a következő mondattal folytatódott: „Már hosszabb ideje, mutat rá pártunk főtitkára, tart, sőt éleződik a szocializmus és a kommunizmus közötti alapvető ellentmondás.” (A szerkesztő vagy a nyomdász természetesen kapitalizmust akart írni akommunizmus helyett...) S az igazi csattanó: ez a valóban értelemzavaró, s igazán politikai bárki semmiféle megtorlást nem vont maga után. Helyén maradt a lapszerkesztő, az újságíró, a korrektor és a nyomdász is. Még csak „el sem beszélgettek” velük. A sajtóhibát a Securitate egyszerűen nem vette észre ... A jelek szerint a specialisták inkább a direktívák kiadására, illetve a lapok külső megjelenésére, a fényképekre koncentráltak. A magyar újságolvasóknak is feltűnhetett, hogy a román televízióból átvett képeken csak ifjúkori Ceausescut és Elenát lehetett látni. Ez alapkritérium volt. Fiatalosságuk hangsúlyozásával tetterejüket kívánták bizonygatni, pedig mindenki tudta, a felvételek retusálták, hamisak . • A napilapok szerkesztőségeiben a leghálátlanabb szerep — mint ahogyan ezt ma már elmondják — a retusőröknek jutott. A felvételekről ugyanis az összes, a Securitate szerint oda nem illő részt el kellett tüntetni. Ha például Ceausescu a szónoki emelvényen beszélt, s a fényképezőgép látómezejébe a háttérben más személy is bekerült, azt ki kellett retusálni. Mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy Ceausescu külföldi látogatásainak fontosságát hagsúlyozzák. Bárhová is utazott, a készült felvételeken zsúfolt sportcsarnokokban, üléstermekben látható, így volt ez az egyik legnagyobb képhamisításkor, 1970. október 20-án is. Nicolae Ceausescu ugyanis előző nap beszédet mondott az ENSZ ülésszakán, New Yorkban. Köztudomású, hogy a világszervezet diplomatáinak csak kis része figyeli e protokoll felszólalásokat, következésképpen a terem üres. Csakhogy ilyen „foghíjas” tálalást a román propagandagépezet egyszerűen nem viselt el. A képet tehát hamisítani kellett. Ceausescu arcképét rárestaurálták egy olyan felvételre, amely egy másik ENSZ-ülés alkalmával , valószínűleg egy közgyűlés megnyitásakor készült, amikor a terem tele volt. Így bizonygatták, milyen hatalmas figyelem kíséri a román elnök megjelenését az ENSZ fórumán. Ma már ismert a hamisítás ténye — mint könyvünk mellékletében látható —: a „képszerkesztők” ugyanis arra már nem ügyeltek, hogy a fotóról töröljék a hallgatóság között helyet foglaló román elnök képét! A nagyításon kiválóan látszik, hogy 1970. október 19-én New Yorkban egyszerre két Nicolae Ceausescu volt a teremben: az egyik a szónoki emelvényen beszélt — a másik pedig békésen hallgatta őt a diplomaták, államférfiak között. . . Ehhez képest igazán kicsiny „turpisságnak” tűnik az, hogy a hivatalos fényképeken — a lapok csak ezeket adhatták közre — állandóan „megnyújtották” az elnököt. Közismert volt ugyanis Nicolae Ceausescu kis termete, ami a hiú embert módfelett idegesítette. Éppen ezért általában magas talpú cipőkben járt, s előszeretettel viselt kalapot, sapkát még 30 fokos hőségben is, hogy magasabbnak látszódjon. A retusőrök is megtették a magukét. A teljes alakos felvételeken általában Ceausescu lábát „vágták el”, ügyesen belehelyeztek egy „pótlábdarabot”, s így minden felvételen jól megtermettnek látszott a főtitkár. A legfeltűnőbb természetesen akkor volt ez a hamisítás, amikor közismerten magas politikusokkal hozta össze őt a sors. De hát úgy látszik, a román propagandagépezet irányítóit igazán nem zavarta, hogy a hivatalos fotókon Nicolae Ceausescu látszott termetesebbnek, a nála egyébként legalább 20 centiméterrel magasabb Fidel Castrónál vagy Helmut Kohlnál... A hamisítóknak minden részletre ügyelniük kellett, így például a hivatalos felvételeken a diktátor vagy a felesége arcára soha nem vetődhetett árnyék. Külön csoport vigyázott a hivatalos hírügynökségnél arra, hogy csak olyan felvételeket adjanak ki az elnökpártfőtitkárról, amelyen mindkét füle látszik. A román nyelvben ugyanis van egy szólás, amely szerint az „egyifülű” elmebeteget, dilist jelent...) Külön gondot fordítottak a Ceausescu-klán nevének mindenkori pontos helyesírására. A korrektoroknak minden esetben külön kellett ellenőrizniök, vajon jól írták-e a nevet. Kiadták azt is, hogy ezt a nevet soha nem lehet elválasztani. A sorokat valóban úgy szedték, hogy sem a kereszt-, sem pedig a vezetéknevet nem választották el! Kerülte a cipőgyárat Egyértelmű, hogy a diktátor rendkívül hiú ember volt. Nemcsak a fényképek és a szövegek manipulálásában nyilvánult meg Fotó: Archív A BUKARESTI UTCAI FELIRATAIBÓL* A román nyelvben az „egyfülű" elmebeteget, dilist jelent magyarország 1990 2 .