Magyarország, 1992. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1992-10-09 / 41. szám

BELPOLITIKA Indul a magyar műholdas adás A mindenkori magyar kormányzat alkotmányos kötelessége a határain­kon kívül élő magyar nemzetiségek kulturális identitása megőrzésének tá­mogatása. A mai kormány pedig most végre meghozta régen várt döntését: létrehozta a Hungária Televízió Alapít­ványt. A gazdaságilag független, politi­kailag semleges alapítvány célja egy közszolgálati feladatokat is ellátó ke­reskedelmi adás sugárzása Közép- és Kelet-Európába, különösen a határain­kon kívül élő magyarok számára az anyanyelvi tájékoztatás iránti régi, jo­gos és természetes igényüket elégítve ki ezáltal. Az alapító okirat szerint az adás a magyar és az egyetemes szelle­mi értékek, valamint a tárgyilagos ma­gyarságkép közvetítésére jött létre, és a népek közti kapcsolatok ápolását, a magyar nemzeti közösségek identitásá­nak erősítését, anyanyelvének, kultúrá­jának megőrzését kívánja szolgálni. Az új tévécsatorna gazdaságilag füg­getlen, politikailag semleges, az alapí­tó, a kormány csupán az induláshoz szükséges tőkét biztosítja, amelynek semmi köze az MTV zárolt egymilli­­árdjához. A távközlési műholdsugárzáshoz magyar részről nincs szükség enge­délyre, a moratórium ezért nem vonat­kozik a távközlési műholdsugárzásra. A távközlési műholdak sajátossága, hogy frekvenciasávjukban nincs nem­zeti frekvencia, és a területi besugár­zás is igen rugalmasan kezelhető. Frek­venciáit bárki igénybe veheti, bérelhe­ti és azon műsort továbbíthat, amennyi­ben műsorpolitikája összhangban van az Európa Tanács Európai Határontúli Televíziózási Egyezményében foglal­takkal, köztük az ízlésre, a kulturális színvonalra és a nemzeti filmgyártás támogatására vonatkozó követelmé­nyekkel. Ez a megoldás nem ellentétes a kor­mány által benyújtott médiatörvény-ja­vaslattal, nem sérül meg a nemzeti kon­szenzus elve, mivel ez a tévécsatorna nem „kormánytelevízió” lesz, hanem az európai magyarság tájékoztatását szol­gáló műsor. A tájékoztatás semlegessé­gét az Alapítvány felügyeletét ellátó ku­ratórium biztosítja, amely széles társa­dalmi támogatásra kíván építeni. Ha eszembe jut, hogy korábban mennyien és mennyit kínlódtunk Ko­lozsváron azért, hogy — ha szemcsé­sen, a román adás szüneteiben is —va­lamennyire nézhessük a magyar tévét; ha arra gondolok, hogy némelyik szé­kely falu olykor testületileg kivonult valamelyik közeli hegytetőre magyar tévét nézni; ha visszaemlékszem arra, hogy már a kísérleti adás is nemrég mekkora örömet és antennavásárlási lá­zat váltott ki Erdélyben; ha fölrémlik bennem a házilag kikalapált vagy kül­földről méregdrágán hazahozott tányér­antennák látványa; és persze, ha eszembe jutnak azok a határ menti ro­mán családok, amelyek a magyar tévé kedvéért magyarul tanulgatnak, akkor bizonyos vagyok abban, hogy leg­alább ebben az egyben konszenzus van ebben az országban, mielőbb meg kell kezdeni a magyar műsor sugárzá­sát a Kárpát-medencében. Semmiféle politikai indok nem késleltetheti to­vább a sugárzás megkezdését. Nem elég évtizedekig csupán emlegetni a magyar nemzet szellemi-kulturális egy­ségét, tenni is kell érte: a magyar tévéa­dás végre lebonthatja a lelkünkben fö­lépült trianoni határfalakat, és a nem­zettudat skanzenjeiből végre informáli­san, szervesen is bekapcsolhatja a ma­gyar szellemi vérkeringésbe a határain­kon kívül élő magyarságot. Hiszen bár­mit is nyilatkozzanak egyes értetlenek, érzéketlenek a magyar televízióban, nem a határainkon kívül élő magyarok nemzeti öntudatának ébrentartása pro­vokálja ki a szomszéd népek nemzeti öntudatának hisztériáit. A nemzeti köz­tudat „karbantartásával” viszont talán végre megvalósul az, hogy Budapes­ten, Komáromban és Sepsiszentgyör­­gyön egyformán tudjunk arról, hogy mi történik Budapesten, Komáromban és Sepsiszentgyörgyön. A kihívás igen nagy. A tét is. Hason­lóan nagyok lesznek a gondok is. Tech­nikaiak, politikaiak meg másfélék. Szá­míthatunk bukaresti tiltakozásokra, az ellenzék egyes körei meg nyilván két­ségbe vonják majd az új tévécsatorna tárgyilagosságát, ha ott a régi mediok­­rácia netán mégsem lesz monopólium­­helyzetben. Szakmai vonatkozásban az új tévének új terepen, a nemzetközi műholdas tévéadások mezőnyében kell majd kivívnia és megőriznie a he­lyét. Az erdélyi magyarok körében pe­dig kisebbfajta kulturális sokkra szá­míthatunk, amikor a rádiónál sokkal közvetlenebb televízióban szembesül­nek majd az általuk sokszor idealizált mindennapi magyarországi közállapo­tokkal. De éppen ezáltal valósulhat meg a nemzet sokat emlegetett szelle­mi egysége — a köztudat skanzenjei nélkül. No és persze ettől várható az, hogy talán a magyarországi nagykö­zönség is megtalálja majd a térképen a fent említett Sepsiszentgyörgyöt. -beke- Czakó Gábor — Banga Ferenc Magyar Dekameron Azé a nép, aki megműveli Barna adjunktus egyszer fölöltötte tudományos orcáját, vagy álorcá­ját inkább, mert szíve helyett az új idők szavára hallgatva egy közvéle­mény-kutató kft.-ben kamatoztatta tudását, mellékesen, de egyetemi fi­zetése kétszereséért. — Ezt adják össze ceruza nélkül! Megkérdeztünk ezer embert, akik közül húsz százalék kormánypártinak vallotta magát, negyven kormány­­ellenesnek, negyven közömbösnek, hogy helyeslik-e a Zétényi—Ta­kács törvényt. Húsz százalék helyeselte, negyven elutasította. Helyes­lik-e, hogy a kormánypártok a parlamentben szorgalmazták e törvényt s vele a szocialista rendszer legsúlyosabb bűnöseinek megdorgálását? Húsz igen, negyven nem. Helyeslik-e, hogy a köztársasági elnök előter­jesztésére az Alkotmánybíróság elejét vette a bűnösök dádázásának? Negyven helyeselte húsz ellenében. Nos, ez volt várható a kérdezett mintacsoport összetétele alapján, ami, más közvélemény-kutatók egybe­hangzó vizsgálatai szerint is, megfelel a pillanatnyi országos hangulat­nak. Ekkor térültünk-fordultunk... — Egy kis mandulalikőrt? — kottyantotta Rezesorrú Drámaíró. — ...föltettük a keresztkérdést: helyeselnék-e a múlt rendszer főbű­nöseinek megbüntetését. Mit gondolnak, mi jött ki? — Húsz helyeselné, negyven nem — tippelt Szeléné művésznő. — Éppen fordítva! Negyven igen, húsz nem! — Vagyis a nép kormánypárti, a kormány pedig néppárti — düny­­nyögte mandulalikőrjének Rezesorrú Drámaíró —, csak éppen egyik sem tud róla. HETI MAGYARORSZÁG 1992. október 9. • 7

Next