Magyarország, 1992. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-09 / 41. szám
BELPOLITIKA Indul a magyar műholdas adás A mindenkori magyar kormányzat alkotmányos kötelessége a határainkon kívül élő magyar nemzetiségek kulturális identitása megőrzésének támogatása. A mai kormány pedig most végre meghozta régen várt döntését: létrehozta a Hungária Televízió Alapítványt. A gazdaságilag független, politikailag semleges alapítvány célja egy közszolgálati feladatokat is ellátó kereskedelmi adás sugárzása Közép- és Kelet-Európába, különösen a határainkon kívül élő magyarok számára az anyanyelvi tájékoztatás iránti régi, jogos és természetes igényüket elégítve ki ezáltal. Az alapító okirat szerint az adás a magyar és az egyetemes szellemi értékek, valamint a tárgyilagos magyarságkép közvetítésére jött létre, és a népek közti kapcsolatok ápolását, a magyar nemzeti közösségek identitásának erősítését, anyanyelvének, kultúrájának megőrzését kívánja szolgálni. Az új tévécsatorna gazdaságilag független, politikailag semleges, az alapító, a kormány csupán az induláshoz szükséges tőkét biztosítja, amelynek semmi köze az MTV zárolt egymilliárdjához. A távközlési műholdsugárzáshoz magyar részről nincs szükség engedélyre, a moratórium ezért nem vonatkozik a távközlési műholdsugárzásra. A távközlési műholdak sajátossága, hogy frekvenciasávjukban nincs nemzeti frekvencia, és a területi besugárzás is igen rugalmasan kezelhető. Frekvenciáit bárki igénybe veheti, bérelheti és azon műsort továbbíthat, amennyiben műsorpolitikája összhangban van az Európa Tanács Európai Határontúli Televíziózási Egyezményében foglaltakkal, köztük az ízlésre, a kulturális színvonalra és a nemzeti filmgyártás támogatására vonatkozó követelményekkel. Ez a megoldás nem ellentétes a kormány által benyújtott médiatörvény-javaslattal, nem sérül meg a nemzeti konszenzus elve, mivel ez a tévécsatorna nem „kormánytelevízió” lesz, hanem az európai magyarság tájékoztatását szolgáló műsor. A tájékoztatás semlegességét az Alapítvány felügyeletét ellátó kuratórium biztosítja, amely széles társadalmi támogatásra kíván építeni. Ha eszembe jut, hogy korábban mennyien és mennyit kínlódtunk Kolozsváron azért, hogy — ha szemcsésen, a román adás szüneteiben is —valamennyire nézhessük a magyar tévét; ha arra gondolok, hogy némelyik székely falu olykor testületileg kivonult valamelyik közeli hegytetőre magyar tévét nézni; ha visszaemlékszem arra, hogy már a kísérleti adás is nemrég mekkora örömet és antennavásárlási lázat váltott ki Erdélyben; ha fölrémlik bennem a házilag kikalapált vagy külföldről méregdrágán hazahozott tányérantennák látványa; és persze, ha eszembe jutnak azok a határ menti román családok, amelyek a magyar tévé kedvéért magyarul tanulgatnak, akkor bizonyos vagyok abban, hogy legalább ebben az egyben konszenzus van ebben az országban, mielőbb meg kell kezdeni a magyar műsor sugárzását a Kárpát-medencében. Semmiféle politikai indok nem késleltetheti tovább a sugárzás megkezdését. Nem elég évtizedekig csupán emlegetni a magyar nemzet szellemi-kulturális egységét, tenni is kell érte: a magyar tévéadás végre lebonthatja a lelkünkben fölépült trianoni határfalakat, és a nemzettudat skanzenjeiből végre informálisan, szervesen is bekapcsolhatja a magyar szellemi vérkeringésbe a határainkon kívül élő magyarságot. Hiszen bármit is nyilatkozzanak egyes értetlenek, érzéketlenek a magyar televízióban, nem a határainkon kívül élő magyarok nemzeti öntudatának ébrentartása provokálja ki a szomszéd népek nemzeti öntudatának hisztériáit. A nemzeti köztudat „karbantartásával” viszont talán végre megvalósul az, hogy Budapesten, Komáromban és Sepsiszentgyörgyön egyformán tudjunk arról, hogy mi történik Budapesten, Komáromban és Sepsiszentgyörgyön. A kihívás igen nagy. A tét is. Hasonlóan nagyok lesznek a gondok is. Technikaiak, politikaiak meg másfélék. Számíthatunk bukaresti tiltakozásokra, az ellenzék egyes körei meg nyilván kétségbe vonják majd az új tévécsatorna tárgyilagosságát, ha ott a régi mediokrácia netán mégsem lesz monopóliumhelyzetben. Szakmai vonatkozásban az új tévének új terepen, a nemzetközi műholdas tévéadások mezőnyében kell majd kivívnia és megőriznie a helyét. Az erdélyi magyarok körében pedig kisebbfajta kulturális sokkra számíthatunk, amikor a rádiónál sokkal közvetlenebb televízióban szembesülnek majd az általuk sokszor idealizált mindennapi magyarországi közállapotokkal. De éppen ezáltal valósulhat meg a nemzet sokat emlegetett szellemi egysége — a köztudat skanzenjei nélkül. No és persze ettől várható az, hogy talán a magyarországi nagyközönség is megtalálja majd a térképen a fent említett Sepsiszentgyörgyöt. -beke- Czakó Gábor — Banga Ferenc Magyar Dekameron Azé a nép, aki megműveli Barna adjunktus egyszer fölöltötte tudományos orcáját, vagy álorcáját inkább, mert szíve helyett az új idők szavára hallgatva egy közvélemény-kutató kft.-ben kamatoztatta tudását, mellékesen, de egyetemi fizetése kétszereséért. — Ezt adják össze ceruza nélkül! Megkérdeztünk ezer embert, akik közül húsz százalék kormánypártinak vallotta magát, negyven kormányellenesnek, negyven közömbösnek, hogy helyeslik-e a Zétényi—Takács törvényt. Húsz százalék helyeselte, negyven elutasította. Helyeslik-e, hogy a kormánypártok a parlamentben szorgalmazták e törvényt s vele a szocialista rendszer legsúlyosabb bűnöseinek megdorgálását? Húsz igen, negyven nem. Helyeslik-e, hogy a köztársasági elnök előterjesztésére az Alkotmánybíróság elejét vette a bűnösök dádázásának? Negyven helyeselte húsz ellenében. Nos, ez volt várható a kérdezett mintacsoport összetétele alapján, ami, más közvélemény-kutatók egybehangzó vizsgálatai szerint is, megfelel a pillanatnyi országos hangulatnak. Ekkor térültünk-fordultunk... — Egy kis mandulalikőrt? — kottyantotta Rezesorrú Drámaíró. — ...föltettük a keresztkérdést: helyeselnék-e a múlt rendszer főbűnöseinek megbüntetését. Mit gondolnak, mi jött ki? — Húsz helyeselné, negyven nem — tippelt Szeléné művésznő. — Éppen fordítva! Negyven igen, húsz nem! — Vagyis a nép kormánypárti, a kormány pedig néppárti — dünynyögte mandulalikőrjének Rezesorrú Drámaíró —, csak éppen egyik sem tud róla. HETI MAGYARORSZÁG 1992. október 9. • 7