Magyarország, 1993. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1993-11-26 / 48. szám
Baranya megyei melléklet Esztendők futása fölött Emlékezés Fülep Lajosra A gondnok kinyitotta a helyiség nyikorgó ajtaját, aztán magamra hagyott. Kis, bástyaszerű toldalék ez, a lelkészlakhoz igazítva, s mondják, Fülep Lajos építette a könyvtára számára. Mellette magasba futó, rozoga grádics visz a tetőre, ahonnan pazar kilátás nyílik a hegyek karéjára, a kertek csűrjeire és a még mindig zöld erdőkre. Bent a hűs homályban felkapcsolom a villanyt, megismerni a szoba emlékét, betűzni és számba venni, ami egy életből itt maradt. A karosszék és az íróasztal, a szemüvegtartó és a szemüveg, a toll és a tintásüveg... Egy üveggel fedett vitrin, benne tanulmányok Gál Istvántól, Lakatos Kálmántól, Németh Lajostól, Fodor András és Weöres Sándor versei, Knerr Imrével való levelezései, fotói — hosszú szakállai, könyve, a Művészet és világnézet, a Magvető kiadásában, meg egy másik — mástól: Ezer este Fülep Lajossal — Fodor Andrástól. Évek, adatok, képek, cikkek és nevek. Ő volt az, aki 1906-ban elsőként méltatta Ady Új versek kötetét, ő az, aki felfedezte Cézanne jelentőségét, aki tanulmányban értékelte Nietzsche fdozófiáját, és ő az, aki a bölcsészkar után a Református Teológiai Akadémiát is elvégzi. Újságíró és filozófus, művészettörténész és lelkész fér meg e szellemben, benne, s mindezekben kiemelkedőt alkot. 1921-től a lelkészi hivatás mellett dönt, de mellékesen megjelenik az egyik fő műveként ismert könyve, a Magyar művészet. Prédikációinak olyan nagy a híre, hogy hívein kívül más településekből is jöttek őt hallgatni. 1927-től 1947-ig éppen itt, Zengővárkonyban hirdeti az igét. 1929. XI. 5-i levelében ezt írja Babitsnak: „Városról azért jöttem ide, e kis faluba, hogy még több nyugalmam és időm legyen nagyobb méretű tudományos munkáim folytatására és befejezésére. Különösen művészetfilozófiámmal reméltem itt mielőbb elkészülni...” Egy fotó a presbiterekkel, a másikon meg egyedül a templom kapujában. Itt van a híres cikksorozat a Pesti Naplóból, 1929-ből, a sok vitát kavaró, a dunántúli magyarság pusztulásának okait kutató írással. Újságcikkcímek, alcímek: „Kihaló gyülekezetek”, „Az egyke gyilkos világrendjének pusztításai”, „Üresek az iskolák, mert nincs kit tanítani”, „Tizenhat év alatt sok községben száz-kétszáz gyerekkel fogyott a lakosság száma”, „Idegen kézre került a dunántúli magyarok földje”, „Ahol nem kell tanítani, mert már nincs gyerek”, „Pusztulás mindenütt, kicsúszik a magyar nép alól a föld”, „Nincsen kéz, amely dolgozna”, „Magyarok ne Kanadába, hanem Baranyába vándoroljatok ki”. 1930-ban Baumgarten-díjat kap, és a lelkészi hivatás mellett a pécsi egyetem magántanára. 1930 és 1934 között gyakran jár nála Illyés Gyula, Kodolányi János, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Talpasi Tibor. Ezek a találkozások s az ezek nyomán születő írások a falukutató mozgalom indulásában is rendkívül fontos szerepet játszanak. 1947-től a pesti Pázmány Péter Tudományegyetem tanára, 1951-től a művészettörténeti tanszék vezetője. 1953—61 között szerkeszti az Acta Historiae-t és tovább dolgozik főművén, a töredékeiben is monumentális művészetfilozófiáján. Gesztenyevirágzáskor még utolsó éveiben is mindig hazautazik Zengővárkonyba. Annak idején a falu fehér templomában, a kis orgona hangjával ölelve, sokszor énekelte híveivel együtt: „Ha Jézusom kezébe teszem kezem le én. Ő életem vezére, s vezet hazám felé...” És Fülep Lajos, a sok földi küzdelem után, a tudományos, írói, művészettörténészi, tanári és lelkészi pályán át, 1970. október 7-én érkezett oda, haza, végérvényesen. — TÚRISTVÁNDY — A zengővárkonyi templom és paplak A mecseknádasdi jel A Pécs felé vezető 6-os főút oldalán falu húzódik meg a Mecsek ölében. Feljebb, az emelkedő közepén, kis templom vigyázza az enyhe kanyart. Mögötte temető, régi kőkeresztekkel, körötte alacsony kőfal, sötét sziklából rakva. „Minden állat elpusztult. Kilenc telkes meggyilkolva, 84 pestisben megfogyatkozva. Ezek között öt telkes jobbágy” — hirdeti egy sírfelirat 1712-ből az Apokalipszis lovasainak pusztítását. A templom persze még többet — rosszabbat és jobbat is — láthatott errefelé, a Budáról Belgrádba tartó, nagy forgalmú út mellett. Alapjait — az új hit megváltójának jeleként — még az Árpád-korban rakták le, és az oklevelek 1235-től említik, nem sokkal később tornyot és sekrestyét is építettek hozzá, sőt a következő század szorgos mesterei déli és keleti irányba nagyobbították meg szentélyét és hajóját. A török ellen tornyot emeltek mellé és kőfalai köré, de ez sem segít. 1543-tól 1686-ig idegeneket kellett látnia. Akkoriban Nádasdnak hívták, és huszonhárom család lakta, de jött a dögvész, a pestis, meg a rablók és martalócok hada. Ennek elmúltával III. Károly, Mária Terézia apja, telepített az elpusztultak helyére német iparos és földművelő népet. Majd következett a XIX. század 48-cal, aztán a XX., 1914—18-cal, ’19-cel és ’45-tel, és ’56-tal... De a jel, a kis templom még mindig áll, és talán szebb, mint valaha. T. T. J. IV • 1993. november 26. HETI MAGYARORSZÁG A Baranya Megyei Kárrendezési Hivatalhoz az I-es Kpt. alapján 28 306 igény érkezett be. A benyújtott kérelmeket a hivatal 1992 januárjában kezdte el feldolgozni, és 1992. február 24-én jelenthette, hogy az igényeket elbírálta. Az első kárpótlási törvény alapján benyújtott igények elbírálásában a hivatal a II. helyet szerezte meg. Ez a munka nagy fizikai és szellemi megterhelést jelentett a hivatal dolgozóinak. A második kárpótlási törvény alapján a megyei hivatalhoz 12 943 kérelem érkezett, melynek elbírálása most van folyamatban, és ezek 97 százalékát a hivatal már elbírálta. Mindezzel egy időben folyt a földalapok kijelölése és ezek elbírálása. Baranya megyében 72 gazdálkodó szervezettel közölték az aranykorona-értéket, összesen: 1 350 790,40. Ez képezte a kárpótlási földalapot. Az árveréseket 1992. augusztus 24-én kezdték meg, és az 1993. szeptember 30-ig megtartott 1073 árverésen 698 489,72 aranykorona-érték kelt el. Ez 42 296 ha-nak felel meg, 9953 személy jutott tulajdonhoz. A hivatal munkáját tevőlegesen segítik a kormánypártok, ezen belül is az MDF és a Kisgazdapárt megyei szervezete, hathatós segítséget adva a törvény ismertetésében és a falugyűlések megszervezésében. A második kárpótlási törvény végrehajtása során Baranya megyében nyújtották be a legtöbb igényt, mivel itt él a német ajkú nemzetiség túlnyomó többsége. Sajnos mind ez ideig az általuk benyújtott igények fedezete még nincs biztosítva, s most folynak megyei és országos szinten a tárgyalások, hogy megfelelő földalap biztosítva legyen. A hivatal a jogerős határozattal elbírált szövetkezeti földeket 1993. december 31-ig elárverezi, a későbbi időpontban jogerőssé vált földalapokat várhatóan 1994. december 31-ig el tudja árverezni. A megyei kárrendezési hivatal munkáját a társszervek, különösen a Földhivatal és a Földművelésügyi Minisztérium Baranya megyei hivatala is segíti.