Magyarország, 1995. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-09 / 23. szám
Hírek a világból ROMANIA MARE Öt kérdés Igen Tisztelt Vadim Tudor úr, a Nagy Románia Párt elnöke! Önt egyesek a szélsőjobboldal legveszélyesebb, soviniszta exponensének tekintik, mások a kommunista baloldal leglángolóbb harcosának. (Az ő dolguk.) Mint egyszerű román állampolgár, én önt a román nép érvényesülésének és fennmaradásának legbátrabb harcosaként tekintem. Ezért kérem, szíveskedjék választ adni az alábbi kérdésekre: 1. Strasbourgban újabb bécsi diktátumot készítenek elő? 2. A román népet ismét arra kényszerítik, hogy elviseljen egy ilyen igazságtalanságot és szégyent? 3. Mi a különbség az effajta megoldásokat kikényszerítő Európa Tanács és a náci Németország között? 4. Mit kell tennie a román népnek, választott képviselőiknek, hogy népünk ne legyen ismét ilyen politikai döntések áldozata? 5. Milyen bizalmat érdemelnek és milyen garanciákat nyújthatnak az Európa Parlament elnökéhez hasonló politikusok, akik másként nyilatkoznak itt, és me■ mint másként amott? Nem kérem, hogy névre szólóan válaszoljon, a válaszokat megadhatja a szenátusban, a sajtóban, fő, hogy ezek ne legyenek kétértelműek. Önt egyébként olyan embernek ismerem, aki nem szokott kétértelmű válaszokat adni. 1995. május 12. CORNEL POPESCU Amerikai vétó — arab reagálások Miközben az arab országok és vezető palesztin tisztségviselők élesen elítélik Washingtont, amiért a Biztonsági Tanács szerdai ülésén megvétózta a kelet-jeruzsálemi földkisajátításokat elítélő határozati javaslatot, Izrael igyekszik csökkenteni az ügy jelentőségét. Fiszal Husszeini, a palesztin tárgyalóküldöttség vezetője a svájci Montreux-ben szerencsétlennek nevezte a BT-szavazás révén képviselt amerikai álláspontot, és úgy ítélte meg, hogy súlyos károkat okoz az egész közel-keleti békefolyamatban — jelentette az AP amerikai hírügynökség. Husszeini azt is közölte, hogy az arab országok szorgalmazzák a Jeruzsálemmel foglalkozó újabb tárgyalási fórum szervezését. A svájci városban három napon át tanácskoztak a közel-keleti küldöttségek, valamint az európai és amerikai közvetítők az arab-izraeli párbeszéd előmozdításáról. Ammanban a jordániai külügyminiszter bekérette az Egyesült Államok nagykövetét, és „igen kemény hangot megütve” ítélte el az amerikai lépést. Karim Kabariti erkölcstelennek és álszentnek nevezte az amerikai vétót. Az Arab Liga Marokkóban tartózkodó főtitkára, Eszmat Abdel Megid rendkívül veszélyes döntésnek minősítette a vétót. A Reuter brit hírügynökség által idézett kairói arab források szerint csaknem bizonyos, hogy több arab államfő „különcsúcsot” tart a jeruzsálemi kérdésről. A hírügynökség úgy értesült, hogy a vendéglátó Marokkó mellett Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek, Jordánia és a palesztinok támogatják a csúcs megtartását. Szíria és Szaúd-Arábia még nem nyilvánított véleményt. A vétóval kapcsolatos általános arab tiltakozási hullámot az izraeli külügyminiszter úgy minősítette, hogy „túl nagy zajt csaptak egy jelentéktelen ügy miatt” — idézte őt a Reuter. A magánlátogatáson Párizsban tartózkodó Simon Peresz nyilatkozatából az UPI azt emelte ki, hogy a miniszter ellenzi a tárgyalások előrehozását Jeruzsálem státusáról. Kairó, Montreux, 1995. május 18. (MTI) 16 • 1995. június 9. MAGYARORSZÁG A soknemzetiségű Burgenland Hivatalos állami látogatáson évek óta nem járt magyar államfő Ausztriában, ami nem mond ellent annak, hogy Göncz Árpád és Thomas Klestil évente többször is találkozik. E személyes kapcsolatfelvételek némelyikének helyszíne Ausztria , mint legutóbb tavaly nyáron az alpbachi fórum, vagy előtte a salzburgi fesztivál volt. A mostani látogatás a szokottnál hosszabb — háromnapos — időtartamon kívül egyik programpontjával is nagy figyelmet kelt Ausztriában: a magyar államfő és osztrák vendéglátója egy teljes napot töltött Dél-Burgenlandban, a háromnemzetiségű Felsőőrön. Burgenland hetvenéves fennállása alatt magyar államfő még nem kereste fel az itt élő magyarságot, de osztrák politikai vezetők sem túl gyakori vendégek ezen a vidéken. A hivatalos látogatások általában a tartományi fővárosra, az észak-burgenlandi Kismartonra korlátozódnak, s amikor legutóbb Vranitzky kancellár, majd később a kormány több tagja e szokástól eltérően mégis felkereste Felsőőrt, annak szomorú oka volt: február elején e település határában négy itt élő roma lett gyilkos merénylet áldozata. Felsőőrt magyarok alapították a XI. században, határerődként. Magyarország nyugati határszéléről 1921-ben Ausztriához került, s bár a magyar középréteg nagy része tiltakozásul elköltözött, Felsőőr a burgenlandi magyarság központja maradt. Nem volt mindig könnyű dolguk: 1945 után a vasfüggöny elválasztotta magyarországi kapcsolataiktól, és beolvadásuk érdekében Ausztriában nagy nyomás nehezedett rájuk, amellyel igyekeztek szembeszegülni. Felsőőrön jelentős horvát és roma közösség is él. Az előbbiek ősei egykoron a török hódítás elől érkeztek, később a nyugat-magyarországi földbirtokosok „hozták” őket horvátországi uradalmaikból. A romák legrégebbi nyomai Burgenlandban a XV. századból találhatóak, ők is a török hódítások elől jöttek, s sorsuk mindig az elnyomás volt. Mária Terézia faluszéleken próbálta őket letelepedésre kényszeríteni. Az osztrákoknak, akik nem sokat foglalkoztak eddig velük, valóságos sokk volt, amikor a felsőőri merényletkor kiderült: a romák ma is elkülönülve élnek. A többi ausztriai nemzeti kisebbség nemigen honos Burgenlandban — szlovének Karintiában és Stájerországban, csehek és szlovákok Bécsben és környékén élnek. Több törvény is garantálja az ausztriai nemzeti kisebbségek, népcsoportok jogait. Még mindig érvényesnek tekintik az 1867-es alaptörvényt, amely a Monarchia minden nemzetiségének egyenlő jogait rögzíti. Korszerűbb változat az 1919-es kisebbségvédelmi törvény. Az 1955-ös államszerződés külön kitér a szlovén és horvát kisebbség jogaira. A legújabb, az 1976-os törvény ausztriai népcsoportként ismeri el a magyar, a horvát, a szlovén, a cseh, a szlovák és 1993 óta a roma és szinti kisebbséget. Ők a kancellári hivatal mellé rendelt népcsoport tanácsot működtetnek érdekeik képviseletére. 1992 óta a magyar tanács a korábbi 8 helyett 16 tagú — igaz, ez a döntés viszályt okozott a burgenlandi és a bécsi magyarok között: előbbiek nem tartják a népcsoporthoz tartozónak a különböző időszakokban Ausztriába menekült magyarokat. A törvényes jogok ellenére az ausztriai népcsoportok élete nem mentes a visszásságoktól. Ez is oka, hogy jelentős az eltérés a népszámláláskor rögzített és a tényleges létszám között: a valóságosnál sokkal kevesebben vallották magukat egyik-másik népcsoporthoz tartozónak. A horvátok becsült száma Burgenlandban legalább 50 ezer, a magyaroké 25 ezer, a romáké 10 ezer. 1991-ben Burgenlandban mintegy 7 ezren vallották magukat magyarnak — egész Ausztriában 33 459-en, míg ez a szám becslések szerint eléri a 70 ezret. Egész Burgenlandban nem találni többnyelvű helységnévtáblát. A horvátok legutóbb 1993 végén kérték a lehetőséget a kormányól. A magyarok helyeslik ugyan a kérést, de maguk nem csatlakoztak. Rácz Mihály, Felsőőr polgármestere elvben nem ellenzi a kisebbségek nyelvén tájékoztató feliratokat, de nem ő dönt, hanem Bécs, ott pedig egyelőre nem foglalkoznak az üggyel. Ennél is különösebb, hogy ma még mindig érvényesnek tekintik a soproni népszavazás utáni időkben hozott rendeletet, amely irredentizmusnak bélyegezve betiltotta a magyar himnuszt és a magyar zászlókat. Az itteni magyarok rendezvényeiken ma is nélkülözik ezeket: a törvényről a második köztársaság megfeledkezett, így senki sem tudja, az érvényesek mindenesetre betartják. Nagy lépés volt a háromnyelvű felsőőri gimnázium 1992-es megnyitása. A két államfő most ellátogat ebbe az iskolába, ahol immár két éve az osztrák tanmenetbe illeszkedve magyar és horvát nyelvű oktatás is folyik. Az iskolát rendkívüli rendelet kibocsátása tette lehetővé: az osztrák iskolatörvény nem ismeri az ilyen intézményt, s ezért a felsőőrinek nincs is párja. Az itteni magyarság körében felejtődik a nyelv, a magyar családok gyermekei inkább németül beszélnek, az iskola éppen az utolsó percben létesült — vélik a Burgenlandi Magyar Kultúregyesületben. És ehhez hozzáteszik: az államfői látogatás ismét fellendíti majd az itt élő magyarok hagyomány- és kultúraőrző törekvését. Bécs, 1995. május 14. SZÁSZI JÚLIA (MTI—Panoráma)