Magyarország, 1898. március (5. évfolyam, 60-89. szám)
1898-03-01 / 60. szám
. De arra nem volt még eset, hogy egy nemzet, megtagadva múltját, emlékeit, történelmét, őseit, ünnepre gyűljön össze, hogy azzal is a hatalomnak csapjon hízelgési bacchanáliát. Arra nem volt még eset, hogy egy nemzeti ünnepből a csúszómászók saját emelkedésükre csináljanak lojalitási versenyfuttatást. Azt mondják, csak egy dátumról van szó. Hogy nem nagy dolog az egész, és a nemzetre teljesen közömbös, hogy márczius lenkén ünnepeljen-e, vagy április 11-ikén? Sőt sokkal szebb az összhangzó ünnepély. Dátumról van-e csak szó ? A legmegdöbbentőbb a javaslatban éppen az, hogy a kormány a nemzet háláját, kegyeletét és megemlékezését kizárólag a 48-iki törvények alkotására, és azok szentesítésére foglalja le. Tehát gőgösen és hitványul megfeledkezik az egész szabadságharczról, annak küzdelmeiről, czéljairól és hőseiről. Neki nem létezik semmi más, ami méltó volna a nemzet kegyeletére és hálájára, csak a törvények meghozatala és szentesítése. Pedig az egész szabadságharc éppen abban áll, hogy a törvényeket és a nemzet alkotmányát megsemmisítették és a nemzet azokat hősi küzdelemmel megvédelmezte. A szabadságharcz a jogokért folytatott nemzeti küzdelemnek írtani kora. Megfeledkezni tehát erről a küzdelemről és annak héroszi szerepvivőiről: a legnagyobb becstelenség, amire egy nemzet csak képes lehet. Nem ünnepelni, százszor és ezerszer inkább nem ünnepelni, mint gyáván letagadni, hogy mik voltunk, és hogy nemzeti hőseink a történelembe a dicsőségnek mily fényes eseményeit írták be! Összhangot keresni nemzeti érzelmeink megtagadása árán, csak egy teljesen érszerelemnek» czímet a szerző együgyüsége adatja a darabnak, melynek befejezése után, daczára a pár sikerült szituácziónak s egyes epizódalakoknak, a nézőtér hihetetlen gyorsasággal ürül ki. Az ember sajnálja az elvesztegetett 3 órát. Nos, erre a sikertelenségre a Vígszínház művészei legjobb tudásukat pazarolták el. Valóságos mintaelőadást mutattak. Lánczi Ilka asszony elemében volt. Ő bizonynyal egyike a legjobb konverzáczionális színésznőinknek. Játéka vidám, eleven, telve apró mnacce-okkal, mindig finom keretekben mozog. Lánczi asszony hozzá kiválóan elegánsul öltözködik. Az egyetlen női szerep mellett a hat férfi — Fenyvesi, Góth, Ráthonyi, Gál, Tapolczai és Szerémi — összesen és egyenként remek alakok voltak. ..... Sziklai Kornél írt egy egyfölvonásos darabot: a Bölcsődalt. Pénteken adták a Magyar Színházban. Elvemhez híven, a második vagy harmadik előadást akartam megnézni, de felsültem, mert a dramalektet nem játszták többet. Úgy jártam, mint az egyszeri párisi asszony, Victor Hugo Le Rois’vrrtse-jével, melyet első előadása után, a 40-es években, Lajos Fülöp kormánya betiltott. A harmadik köztársaság idejében, a 70-es években, épp 50 évvel a betiltás után, a Francais újból előadatta Victor Hugo drámáját. A szinczédután az állt : 50 év múlva, második előadás. Egy idős nő jegyet kért a második előadásra. A pénztárnok azt válaszolja neki, hogy erre már nincs, de van a harmadikra: váltson erre. — Köszönöm alásan, nem élek én már 50 évig, — válaszolta az asszony — aki azt hitte, hogy a darabot csak ötven évi időközökben adják. — Talán Sziklai úr intézkedni fog, hogy ne várjak, egészen 50 évig a „Bölcsődalára ízéketlen és depravált nemzedék képes. Inkább ne legyen összhang soha, mint hogy ezt annak a révén kelljen megszereznünk, hogy megsértsük a nemzet legszentebb érzelmein, hőseink emlékezetét és múltunknak szeplőtelen tisztaságát. Ám az összhangkeresés csak a tehtehetetlen emberek ürügye és kibúvója, akik még azt az alkalmat is föl akarják használni, arra, hogy emelkedésüknek és pozíciójuknak szilárd alapokat rakjanak le. Nem gondolnak azzal, hogy ezáltal csak ellentéteket támasztanak a nemzeti érzelem és a hatalom fölfogása között. És vájjon az a dátum is oly lényegtelen-e ? Nem jelent-e itt a kormány dátuma csak egy kisszerű, mellékes eseményt, amelyet a történelem és a nemzet még feljegyzésre is alig tartott méltónak. Nem jelent-e ez a dátum egy tendenciózusan kiválasztott részletet, amelyhez a nemzetnek még az a keserű érzése is hozzá van fűzve, hogy azt a szentesítést éppen a bécsi hatalom semmisítette meg és a szabadságharc éppen azon oknál fogva keletkezett, mert a nemzetnek szentesített törvényeit és alkotmányát kellett fegyverrel megvédelmeznie. Ezzel szemben a másik dátumot a nemzet választotta magának, ahhoz fűzte már a szabadság megszületésének fogalmát, amely napon vér nélkül, harcz nélkül és erőszak nélkül vívta ki a nemzet az ő legszebb jogait. Éppen ezt az általános s összhangzó és zavartalan ünneplést jelenti a nemzet ünnepnapja, a márczius 15-ike, amelyhez nincs se gyász, se a dinasztia elleni küzdelem, se az egyenetlenség, se az árulás, se semmi elszomorító és keserű érzelem és emlék fűződve, amelyet tehát a nemzet jó érzéke választott ki már a szabadság ünnepének, és ezt a kiválasztást a szokás és a gyakorlat szentesítette. Midőn tehát a kormány ezzel szembeszáll, tulajdonképp a nemzet érzelmeivel akar szembeszállni és azt akarja, hogy a szabadság ünnepe a nemzet kegyeletéből kiirttassék és azt pótolja egy hivatalos ünnep, amely V. Ferdinánd császár és király legkegyelmesebb tényét örök időkre megünnepeli, azt a tényt, hogy a császár és király kegyes volt ennek a nemzetnek alkotmányt adni. Hát ebből állt a szabadságharcz ? Ez annak a legfőbb és legkiemelkedőbb ténye? Ez az, amit Bánffy a nemzettel 7á ötven éves évfordulón, és később is, örök időkre megünnepeltetni akar. Igazán nem tudjuk, éri-e még nagyobb megaláztatás ezt a szegény, szerencsétlen nemzetet. Budapest, febr. 28. 1 A fővárosi polgárság ünnepe. A fővárosi polgárok köreiben mind nagyobb hullámokat ver a szabadságharc félszázados évfordulójának márczius 15-én minél nagyobb fénynyel való megünneplése. Tegnap a Sasklubi-ház földszinti termeiben megtartott népes értekezlet megállapította a programm főbb pontjait. Az ünnepély kiemelkedő része kétségtelenül a Lovardában márczius fözikén délelőtt megtartandó nagygyűlés lesz, melyen az összes egyesületek, társaságok, körök stb. testületileg fognak részt venni. A gyűlésen körülbelül 10 ezer ember vehet részt. Ma a polgárság és az országgyűlési képviselők egy küldöttsége tisztelgett az értekezlet megbízásából gróf Károlyi Istvánnál, hogy őt a gyűlés elnökségére fölkérje. A küldöttség szónoka Fényffy Kálmán volt, a ki lelkes szavakban hivatkozott a Károlyiak hazafiságára és történelmi tradicziójára. Károlyi István gróf válaszában kijelentette, hogy a nagygyűlés elnökségét elfogadja. A tegnapi értekezlet örvendetes tudomásul vette, hogy a nagygyűlés szónokaiul az előkészítő bizottság Beöthy Ákost, Győry Eleket és Bartha Miklóst nyerte meg. Az ifjúság részéről valószínűleg Komáromy Zoltán rendezőbizottsági elnök fog beszédet mondani. Ma egy küldöttség tisztelgett Ielassics miniszternél és Halmos polgármesternél is. Az ünnepély minden pártszinezet nélkül fog megtartatni. Fázmándy Dénes: MAGYAR ORSZÁG Budapest, 1898. kedd, márczius 1. A képviselőház holnap, kedden délelőtt 10 órakor ülést tart, amelyen folytatják az igazságügyminisztérium költségvetésének tárgyalását. Az ülés végén még Percsel Dezső belügyminiszter fog válaszolni Molnár Jánosnak a csaczai kalb. kör tánczmulatsága tárgyában hozzá intézett interpelláczióra. A belügyminiszter a királynál, Perczel Dezső belügyminisztert, mint értesülünk, ma délután 2 órakor kihallgatáson fogadta a király. Parlamenti körökben elterjedt hírek szerint a belügyminiszter a királyfiak a szoczializtikus mozgalomról, más hírek szerint azonban a Szalavszky-ügyről referált. Közös miniszterek Budapesten. Golubovszki gróf külügyminiszter tegnap délután hosszabb látogatást tett Bánffy báró miniszterelnöknél. Golucovszki gróf ma délben utazik el a magyar fővárosból. Kállay Béni közös pénzügyminiszter már tegnap este elhagyta a fővárost. A katholikus autonómia. A katholikus autonómia tervezetének előkészítésére kiküldött 27-es bizottság kilencfős albizottsága ma délelőtt tanácskozást tartott a főrendiház földszinti bizottsági termében. A tanácskozás, melyen Szapáry Gyula gróf elnökölt, két órán keresztül tartott és arról szólt, hogy a közoktatásügyi minisztérium középiskolai előadója megadta a bizottságnak a kért felvilágosításokat, melyeket az köszönettel vett tudomásul. A legközelebbi ülés csütörtökön délelőtt 10 órakor lesz. A képviselőház mai ülése: Budapest, február 20. Az igazságügyi költségvetés feletti általános vitában ma két szónoklat keltett nagyobb figyelmet. Az egyik Győry Eleké volt, a függetlenségi párt e kimagasló tagjáé, kinek finom jogászi elméje és kitűnő szónoki képessége ma a képviselőház hallgatóságát minden tekintetben nagy szónoklattal örvendeztette meg. Nyomban utána Emmer Kornél szólalt föl, kinek magatartása a hírhedt 16. §. tárgyalásánál és legutóbb történt kibuktatása az igazságügyi bizottságból méltán nagy érdeklődést ébresztett mai fölszólalása iránt. Győrfi Elek a beszédében nagy szónoki lendülettel, nagy törvénytudással és a logika kérlelhetetlen igazságával mutatta ki, hogy az igazságügyminiszternek a sajtószabadság megszorítására czélzó rendelete mennyire ellenkezik az 1848-iki törvények szellemével. Hiába akarja a miniszter érveléseivel azt magyarázni, hogy ő a sajtószabadság híve — azt nem hiszi el neki senki, az ő sajtószabadságbarátsága csak annyiból áll, mint annak az indus maharadzsának vendégszeretete, ki egy hozzá beköszöntött bölcsnek fölajánlotta egy gyönyörű kertben álló pavillonját, azzal, hogy e pavillonban alhat tetszése sze