Magyarország, 1900. június (7. évfolyam, 149-177. szám)

1900-06-01 / 149. szám

Budapest, 1900. pénteK, junius i. TfflAGYARORSZÁG3 maradni, mert az árt a tekintélyének. Kivált, a­mikor ez a szó olyan terrénumon hangzik el, a­melyen soha sem volna szabad elhangzania: a népképvise­lőkre gyakorolt nyomás terrénumán. Egyébiránt a delegácziós ebédek cercle-jein nem­csak megrovási, hanem megdicsérési kalandok is esnek, így, majdnem közvetetlenül Pacak után a felség Mimnich Aurélt szólította meg, a­ki őrnagyi unifor­misában jelent meg, mellén a Ferencz József-rend középkeresztjével, és nagyon megdicsérte a hadügyi albizottságban végzett munkájáért, és általában azért, hogy a delegácziókban olyan szorgalmasan «dol­gozik.» Nemesség! bizonyságlevelek. A belügyminisz­ter ma a következő rendeletet bocsátotta ki: 14.521-1900. B. M. szám. Nemességi ügyekben tett kijelentésekről kért bi­zonyságlevelek kiállítására nézve az országos főle­­véltárnok javaslatához képest az alábbi szabályzatot léptetem életbe: Szabályzat a magyar Tár.­belügyminisztérium által kiállítandó nemességi bizonyságlevelek tárgyában. 1. §. K kinek nemességét, előnevét, czimerét ő császári és apostoli királyi Felsége vagy a belügy­miniszter, mint legfőbb nemesi hatóság elismeri, erről az elismerésről bizonyságlevelet kérhet, mely kérelméhez — a mennyiben a bizonyságlevélbe czi­­mer is festendő — a czimer színes rajza és leírása is melléklendő két példányban. 2. §. A bizonyságlevél szövege kétféle, a szerint, a mint: I. vagy 0 császári és apostoli királyi Fel­sége legkegyelmesebben határoz valamit, vagy II. közvetlenül a belügyminiszter részéről történik az elismerés. Az I. esetben a szöveg mindig 0 Fel­sége legkegyelmesebb elhatározásával kezdődik, azután következik a belügyminiszter értesítése , a második esetben a belügyminiszter saját személyé­ben. Én N. N. (czim) kezdi a bizonyságlevelet. Czimer-elismerésnél vagy megerősítésnél a czimer festett rajza és leírása bizonyságlevélben felvétetik. 3. §. Külalakját tekintve a bizonyságlevél ívrétben kétféle alakban állítható ki: 1. egyszerű, erős papi­­ron, szép rond írással; 2. díszesebben, pergamenten, initialékkal, megfelelő codexirással. 4. §. Az egyszerű alak dija 20 azaz húsz korona, a díszesebb alaké 80 azaz nyolc­van korona, czi­mer nélkül; a czimerfestés dija 20 azaz húsz ko­rona, melyhez még az Országos Levéltár számára közbenjárási dij fejében 6, azaz hat korona fize­tendő. Ez összegek a beadványhoz, melyben a bi­zonyságlevél kéretik, egyidejűleg csatolandók. 5. §. Ha a belügyminiszter a bizonyságlevél ki­adását elhatározta, a kivitellel a szükséges adatok A rendes ütközethelyeken szép szerrel foly a táncz ; czégéres ellenfél egy üvegből iszik a halálos ellenfelével és ketten kapnak közre egy-egy lányt lassúra. S a lány tudja, hogy ezek még ma csinálnak valamit egymással, meg is halhat egyikük. De a zsandár ne ve­gyen észre semmit: hajlik ide, hajlik oda. . . Dúdolja a nótát, hogy szólnia ne kelljen,­­ mert ki tudja , hogy is lesz, mint is lesz ? De lesz. Mindenki fizet veszekedés nélkül, mindenki elszállingózik békességgel s bosszúsan morog a kirendelt zsandár az idevaló zsandárnak : — Limonádé ! . . . Mákos rétes... közlése mellett az Országos Levéltárt bízza meg, mely a munkát hivatalos, vagy esetleg a fél által kijelölt festő (szépiró) által elvégeztetvén, az elké­szült bizonyságlevelet aláírás végett a belügyminisz­tériumnak bemutatja. 6. §. A bizonyságlevelet, — mely a minisztérium ostya-pecsétjével láttatik el, — a belügyminiszter írja, alá. 7. §. A bizonyságlevél kiállítása után a bemuta­tott két czimerrajz és leírás (1. §.) egy példánya a bizonyságlevél hivatalos másolatával az Országos Levéltárnak küldetik meg megőrzés végett, a másik példány a belügyi tárgyalási iratoknál maradván; a fél által befizetett dijak pedig ugyancsak az Orszá­gos Levéltárnak kiutalványoztatnak, mely közben­járási diját megtartván, a többi összeget az illető festőnek (szépirónak) kifizeti s a nyugtát a belügy­minisztériumnak bemutatja. Budapesten, 1900. évi május hó 25-én. Széli, s. k. * VI. V. Ám, mire se a kocsmáros maga, se a zsan­dár nem gondolhatott, — (holott többáru ma­sina fogyott el ott közönségesen, mint petró­leum) , a Bodzabél kocsmájában csakúgy po­tyog a vendég este óta. Elein csupa gyerek, szinte kiküldeni való, majd emberebb legé­nyek, apányi gazdafiak. A Zanócz-Illés gyereket a túlsó asztaltól vál­lon tiszteli valaki: — Hát hé, Károly, tudod-e még, mikor vi­gyázó voltál ? Felel helyette más : — Hát te tudod-e, mikor még szamarabb voltál, mint most ? — Nem kendhez szóltam . . . — Hát ne próbáljon kend máshoz se ... ■ — Jaj . . . Igaz ne . . . Kend a Károlykra kotlóstyukja . . . — Meg is csíphetem még én ma valamelyik tarka csirke tarajját . . . Az ablakon át valaki elkukorikálta magát : egyik ütköző félnek az avangárdája . . . Aztán, a házat megkerülve, ábrázatot váltva beköszönt dicsértessékkel. VI. Addig csak szóba állt az iskolásokkal, leginkább azok nagyjával; attól fogva, hogy az angyaloki veszekedés miatt törvénybe került, hallatlanná tette, ha azok megszólitották. Akárha taníttat­tuk volna s at válik belőle, olyatén kis ur. Mi­kor meg a törvény elitélte nyolcz napra s azt leülte, nem mervén a gyerekek neki köszönni se többé, rájuk kiabált a kocsiderékból: — Hát aztán köszönni se lehet ? Szép gye­rekek vagytok! Jó tanítótok lehet! .. . Gyi te, Bogár, te ! Szépen kitanít az iskola benneteket s úgy tett, mintha nagy úr lett volna. Mert a nagy urak, értem az én újságíró nagy uraimat is , szeretnek az iskolára hárítani min­den felelősséget; feledvén, hogy az iskola csak palántát nevel s az időjárás hordozza, hogy abból a palántából haszonravaló növevény lesz-e — vagy csak­­milyen-amolyan köré. .. A gazdasági munkáspénztár, Budapest, május 31. A képviselőház földmivelési bizottsága ma Bedő Albert elnöklésével tartott ülésében, melyen a kor­mány részéről Darányi miniszter, a földművelési mi­nisztérium részéről Kiss Pál államtitkár és Bartóky tanácsos és mint a minisztérium képviselője a napi­renden levő törvényjavaslattal összefüggő mathema­­tikai kérdésekre nézve König Gyula miniszteri ta­nácsos volt jelen, tárgyalás alá vette a gazdasági munkás- és cselédpénztárról szóló törvényjavaslatot. Szily Pongrácz előadó tüzetesen ismerteti a tör­vényjavaslat czélját és főbb intézkedéseit, nevezete­sen azon szempontokat, melyek a belépés kötele­zővé tétele ellen szólanak. A törvényjavaslatot, mely kitűzött nemes feladatának minden irányban meg­felel, általánosságban elfogadásra ajánlja. Darányi Ignácz miniszter utal arra, hogy a kor­mány a szóban forgó intézmény létesítésére a mun­kásokkal szemben annak idején kötelezettséget vál­lalt, a­melynek beváltására a mostani nyugalmas időpontot tartja a legalkalmasabbnak. Köszönetet mond a bizottságnak azért, hogy még a mostani szünetek alatt összeülvén, lehetővé tette, hogy a ja­vaslat már a jövő hó folyamán letárgyaltassék, a­mire a kormány különös súlyt fektet. Kiemeli az­után, hogy a számítások, a­melyekre a törvényja­­­­vaslat fektetve van, a lehető legreálisabbak. Ha az intézmény akként fog fejlődni, a­mint a szóló re­­­­méli, előreláthatólag maguk a munkások fogják ki-Mígnem tele telt a két hosszú asztal. A zsandárok ide a két kisbirót állították, — azok meg rég a szénatartóban álmodtak már az angyaloki búcsú angyalai felől, úgy, hogy mikor éjféltájt a kocsmárosné elsivalkodta ma­gát az udvaron, miszerint: — Jézus, Mária, József ... — azok még mind arvalók voltak álmukban, hogy naposak a faluházán s a harangot verik félre, holott a miatt lehet még aludni, hiszen lehet az vak­lárma is . . . Pedig akkor már a legények egymást ölték. Hallomás szerint Károly fiam ütötte le a lám­pást, az én papnak szánt Károly fiam, Zanócz Károly —­s ő kiáltotta: — No most, a ki magyar! Az volt az első bálja, kién ki is ütötték a sötétben a két középső fogát, vánni a belépés kötelezővé tételét, azonban mindjárt kezdetben egygyel jönni, nézete szerint nem lett volna czélszerű. Szólónak az a reménysége, hogy e ja­vaslat intézkedései úgy a munkaadóknak, mint a munkásoknak megelégedésével fognak találkozni. A javaslat bizonyos nemét az autonómiának állapítja meg, a­melynek értelmében először fognak együtt tanácskozni a munkaadók és munkások. Szoc­iális szempontból nem lehet kicsinyelni ennek erkölcsi hatását. Az intézmény fejlődésével előreláthatólag tetemes összegek fognak összegyűlni, a­melyekben a szövetkezeti intézmény eléggé meg nem becsülhető új tőkeforrást kap. Az összegyűlő pénzek ezen az úton is a szegény emberek sorsának javítására fog­nak szolgálni. A bizottság ezek után általánosságban egyhangú­lag elfogadta a törvényjavaslatot. A részletes tárgyalás során, a­melyben a minisz­teren, a minisztérium képviselőjén, az elnökön és az előadón kívül Vass Béla gróf, Gyárfás Endre, Farkas József, Papp Elek, Leidenfrost László és Örley Kálmán bizottsági tagok és a házszabályok által biztosított felszólalási jog alapján Nagy Gyula képviselő vett részt, a­ki nem tagja a bizottságnak. A következő módosításokkal fogadta el a bizottság a törvényjavaslat szakaszait: A 11. §-ból töröltetetett azon rendelkezés, a­mely szerint a pénztár nem köteles a segélyt kiszolgál­tatni, ha a baleset a tag részegsége kövekeztében történt. Ugyanazon szakasz ama rendelkezésében, a­mely szerint a pénztár nem köteles a segélyt ki­szolgáltatni, ha a baleset katonai szolgálat közben történt, a «katonai szolgálat» kifejezés «tényleges katonai szolgálat »-tal cseréltetett fel. A 20. §. azon rendelkezésében, a­mely szerint, ha a tag legalább öt évi tagság után házastárs vagy leszármazók hátrahagyása nélkül hal meg, a pénz­tár az elhalt tag temetési költsége fejében összesen 200 korona temetési segélyt ad, a 200 korona he­lyett 100 korona állapíttatik meg. A 28. §. azon rendelkezése, a­mely szerint a helyi bizottságba négy tagot, a községi adófizetők közül a képviselőtestület választ, megtoldatott avval, hogy «törvényhatósági joggal bíró városokban, Budapesten és Fiuméban a tanács jelöl ki.» A 34. §. azon rendelkezése, mely szerint a pénz-t tárt illető befizetések a magyar postatakarékpénztár cheque- és clearing-forgalma útján fizetendők be, ekként módosíttatott: A pénztárt illető befizetések s a pénztár által történt kifüzetések a magyar királyi postatakarékpénztár cheque- és clearing-forgalma útján és ennek közvetítésével is eszközölhetők. A törvényjavaslat többi szakaszainak érdemleges módosítás nélkül való elfogadásával az ülés vé­get ért. A delegáczió zárülései. — A Magyarország tudósítójától. — Budapest, május 31. Mindkét delegáczió ma befejezte tanácskozá­sait. Miután a két országos bizottság határoza­tainak egybehagzása konstatáltatott, a szokásos kölcsönös köszönő- és elismerő nyilatkozatok után a tisztelt delegátus urak — mint a­kik jól elvégezték a dolgukat — hazamehettek. Most már a polgárságon a sor, hogy — fizessen! Az utolsó ülésekről szóló tudósításaink a kö­vetkezők : A magyar delegáczió ülései. A magyar delegáczió délben 12 órakor Szilágyi Dezső elnöklete alatt rövid ülést tartott, melyben az osztrák delegáczió tegnapi ülésében hozott határoza­tok közöltettek és tudomásul vétettek. Délután négy órakor ismét tartott a magyar dele­gáczió ülést, melyben a határozatok egyöntetűsége konstatáltatott. Erre Kállay Béni közös pénzügyminiszter köszönte meg az uralkodó nevében a delegáczió áldozat­­készségét. Szilágyi Dezső szép szavakban méltatja a dele­gáczió működését, melylyel igazolta a monarchia fontos érdekei iránti fogékonyságát. Szavait ő is a király éltetésével fejezi be, kinek erényeiről mély szavakban emlékezik meg. "

Next