Magyarország, 1904. december (11. évfolyam, 288-313. szám)
1904-12-01 / 288. szám
Budapest, 1904. deczember 1. CSÜTÖRTÖK. XI. ÉVFOLYAM 288. SZÁM. Előfizetési ára negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő: Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal ■ Teréz-körut 19. Hirdetései! nonparelle számítássa! díjszabás szerint. A nemzet védelme. Budapest, november 30. Harmincz év óta Tisza Kálmán és az őt követő kormányok folyton engedtek a bécsi befolyásnak, mely elosztrákosította jogunkat, intézményeinket és lebilincselte gazdasági erőinket. Kormányaink kiszolgáltattak bennünket pénzügyileg és katonailag, megvesztegették és megrontották az erkölcsöket, elszoktatták népünket a szabadság gyakorlásától, meghamisították országunk önállóságának erősségeit, a vármegyéket és a parlamentet, míg nemzetünk szervezete annyira elgyöngült és megbomlott, hogy most már meg lehet fosztani Magyarországot államiságától is. Aki visszaemlékezik azokra, ami az 1889-iki véderővita óta történt, megtalálja a fonalat a valutarendezés akadályozásában, a kiegyezési alkudozások nehézségeiben, az iddili klauzus kísérletében, a delegácziók pazar engedékenységében, az ujonézlétszám fölemelésében, Magyarország kitagadásában a diplomáczia terén, a külfölddel kötött szerződésekben, a magyar udvartartás megtagadásában, a bécsi udvar viselkedésében, stb. A bécsi centralisták nem is tagadták szándékukat. Lueger nyíltan hirdette, Beck fenyegetőzött vele, hogy Magyarországot fel fogják osztani s Horvátországgal délszláv királyságot alapítani. Az Ausztriában beállott nemzetiségi háborúság és a zavarok a Reichsrathban csak siettették a kamarillát, hogy a bürokrácziára és a hadseregre támaszkodva a rendeletekkel való kormányzáshoz, az abszolutizmushoz visszatérjen. Sokáig kerestek Magyarországon államférfiút, ki médiát ejtse a hagyományos osztrák politika megvalósításának. Se Wekerle, se Bánffy, se Széll nem voltak erre kaphatók, Tisza István felkínálkozott minden válság alkalmával, de lehetetlennek bizonyult. Khuen-Héderváryt hívták elő, hogy az vigye bele Magyarországot a császári akarat előtt való meghódolásba, de Khuen-Héderváry csak lelkiismeretlen volt, de nem elég erős. Tisza Istvánnak ideje elérkezett akkor, mikor a nemzet fölébredt és az osztrák udvari politikával szembeszállott. Megcsalni és letörni a magyar nemzetet, erre alkalmas eszközül Tisza Istvánt küldötték Bécsből nyakunkra. Minálunk senki sem hívta, senki sem akarta, de az önállóságtól elszoktatok szabadelvűpárti képviselők igába hajtották nyakukat Eleinte csalárdsággal befonta a jóhiszeműeket a kormánypárton és ellenzéken egyaránt. Hazug jelszavakkal nemzeti politikát színlelt, Rákóczi szent hamvaival korteskedett, parlamenti békét hirdetett, választási reformot ígért és amint czélját elérte, hogy az ellenzék leszerelt, szállította Bécsnek a számlálatlan milliókat udvartartásra, ágyukra, hajókra, hadseregre. A kirabolt ország szörnyülködött, Tisza pedig előállott a vámközösségnek törvénytelen meghosszabbításával s a kereskedelmi szerződésekkel tizenkét esztendőre, s mikor már mindenki látta, hogy be vagyunk csapva és el vagyunk árulva, hogy gazdaságilag be leszünk kebelezve, akkor augusztusban titokban az uj véderőtörvényre is megszerződött, lekötvén honvédágyuk fejében minden vérünket az osztrák hadseregnek. Ujabb elviselhetetlen terhek tegyék koldussá a magyart, s minden fia s minden vagyona legyen az osztrák császáré. Ezt nem engedheti a magyar ellenzék, mig van alkotmány, elérkezett tehát ahhoz a ponthoz, hol a kamarilta politikádnak útját állotta az országgyűlés. Meg kellett tehát fosztania az országgyűlést ellenállási képességétől. Hogyan ? A parlamentarizmus megmentésének hazug ürügyével, a házszabágok javításának hazug jelszavával, ezzel még félre lehet vezetni a szabadelvű pártosokat, a materialistákat és a butákat. Csapdát állított az ellenzéknek, hívogatta, csalogatta, hogy menjen a huszonegyes bizottságba, s mivel az ellenzék a múlt decemberi és márcziusi jogfosztó kísérletek után Tiszának fel nemült, bekövetkezett a november 18-iki merénylet, vagy mint Eötvös mondotta «gaztett». A magyar alkotmány meg van sebezve, de még él. A rabló kezében a gyilkos fegyver, melylvel újabb csapást mérni készül nemzetünk szabadságára. Ezt a hasonlatot Nagyváradon Apponyi mondotta. Csak néhány nap választ el a második merénylettől és néhány hét a harmadiktól, a törvénytelen házszabályoknak erőszakos alkalmazása lesz a második, a legkegyetlenebb, jogtipró választások, a harmadik merénylet , az összbirodalmi politika és a császári abszolutizmus érdekében. Abszolutizmus ? Hiszen Tisza mindig parlamentarizmusról beszél. A pribék is igazságszolgáltatásról okoskodik, miután a hóhérnak az akasztásban segédkezett. Levelet ír Tisza, hogy a törvénytelen utat-módot kénytelenek voltak választani, hogy állandó veszedelemmel fenyegetett gépezetünket megmentsék. Neki az alkotmány csak gép! Puszta eszköz az abszolutizmus gyakorlására. Segédje, a, házelnök, azt meri mondani Bonyhádon, hogy midőn elnöki fogadalma és adott férfiszava ellenére a magyar alkotmány törvényes garancziáját megtörte és az osztrák abszolutizmusnak kaput nyitott, «egyedül hazaszeretete és alkotmánytisztelete» vezette, így csak farizeusok mondhatják becsületnek az árulást. Igenis, megmentik a parlamentarizmust, megmentik az alkotmányt, de hogyan és kinek ? Császári parlamentarizmust csinálnak, császári alkotmányt többségi, házelnöki és miniszteri abszolutiizmussal, a kamarilla rendelkezésére és a birodalmi egység szolgálatára. Minek eltörölni a magyar alkotmányt, hogyha "SzT eszközül lehet felhasználni az összbirodalmi politika keresztülvitelére és a császári abszolutizmus törvényesítésére. Ha Bach ezt tudta volna, ha neki rendelkezésére Tisza Istvánja lett volna, ha félszázados uralkodási tapasztalás és harminczéves liberális gazdálkodás eredményeit tudta volna. Bach Sándor sem tanácsolta volna, Ferencz József császárnak a magyar alkotmány eltörlését, Magyarország bekebelezését és a nyers abszolutizmust. Ugyanazt a czélt könnyebben elérheti, ha a császári helytartónak miniszterelnöki czímet ad, vesztegetésre pénzt bocsát rendelkezésére, választat huncztutsággal és fegyveres erőszakkal, s a házszabályok módosításával két embertől, a kormány- és házelnöktől teszi függővé, hogy bármely törvényjavaslat az ellenzék kirekesztésével királyi szentesítés alá terjesztessék. Ezt a politikát eszelték ki Bécsben s évekig tűnődtek rajta, mig kiviteléhez hozzáfogták. «Utját-módját az alkotmányos gépezet» kezelésének Tisza István gondolta ki, tanácsolta és vállalta magára, hogy taktikailag keresztülviszi. Hát igenis, megteszi, ha az ellenzék és a nép útját nem állja. Negyven, tolvajokat és betyárokat fogdosó, zsandárt felöltöztetett teremőrnek és rendelt számukra tízes számú keztyűt, hogy keztyüs kézzel fogják meg és vezessék ki a népképviselőket. Árulja a báróságokat és a magyar nemességet, kinevez főrendeket és főméltóságokat. Nemtelen korteskedéssel, ez is osztrák hagyomány, szerencsétlen hazánk ütőkártyája a választások lesznek, melyekre úgy készül, hogyha Schmerling így tett volna. Magyarországot a Reichsrathba vihette volna, de Schmerling tisztességes és Lustkandl naiv volt. Tisza jobban érti. Itt csak egy mentség van, ha maga a nemzet, a magyar nép védi meg hazáját, miként megvédte 1848-ban mikor az osztrák kamarilla Magyarországot alkotmányos szabadságától szintén megfosztani akarta. Lapunk mai szava 28 oldal A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Budapest, november 30. Jól informált helyről a következő élesítést vettük: A képviselőházat Tisza a december 9—12 közötti napok valamelyikére hívja össze és pedig meglepetésszerűen, anélkül hogy a szokásos hirdetési idő előtt nyilvánosságra hozná a határnapot. Valószínű, hogy kikét választja.