Magyarország, 1908. május (15. évfolyam, 106-131. szám)

1908-05-01 / 106. szám

­­ rf-fiustapest, 1908. péntek, május 6. MAGYAROR3ZAW9 I­­ -Karácsonyi Sándor, K­e­cszemé­thy Ferencz, Korda Andor, Luby Béla, Mahler György, Markos Gyula, Petrovica István, Rajk Aladár, Simkó József, So­mogyi Aladár, Török Ferencz. Ir összeférhetetlenségi állandó bizott­­t­ág. El­nök : Gál Sándor. Helyettes elnök:­­Batthyány József gróf. Tagok: Batthyány Lajos gróf, Heilebronth Géza, Leszkay Gyula, Mérey Lajos, Okolicsányi Zsadényi Ede, Potoczky Dezső, Szent­­iványi Árpád, Sztojanovits Iván báró, Zboray Miklós.­­ Pénzügyi bizottság: Andrássy Sándor gróf, Babó Mihály, Barabás Béla, Batthyány Lajos gróf, Bizony Ákos, Búza Barna, Buzáth Ferencz,­­ Drohobeczky Gyula, Földes Béla, Gál Sándor, Ham­­­mersberg László, Haviár Dániel, Hoitsy Pál, Holló Lajos, Issekutz Győző, Mérey Lajos, Nagy Ferencz, Nagy Emil, Rátkay László, Rakovszky Béla, Sághy Gyula, Semsey László gróf, Steiner Ferencz, Szabó Kálmán, Szibeny Antal, Széll Kálmán, Teleki Al­­fréd gróf, Thaly Ferencz, Thoroczkay Miklós gróf, frUgron Gábor, Zichy János gróf . Számvizsgáló bizottság: Bene István, Benyovszky v Sándor gróf, Molnár Ákos, Kökényesdy­­ Mihály, Pap Zoltán, Rigó Lajos, Rajc Milán, Suciu János, Telbisz Alajos,­­Wildfeuer Károly, Zichy Béla Rezcő gróf.­­ Véderő bizottság: Adamovics István, Ba­konyi Samu, Bettu­k János, Budiszavlyevics Bude,­­Ferdinandy Béla, Kmety Károly, Lovászy Márton,­­Mailáth Géza gróf, Moskovitz Iván, Okolicsányi László, Szabó István, Szemere Miklós, Szereday­i Aladár, Thaly Kálmán, Thaly László, Várady Károly, Vécsey László báró, Zichy Miklós gróf. íj Vízügy­i bizottság: Dániel Tibor báró, Fa­ragó Antal, Förster Ottó, Gyarmathy Dezső, Hain­­rikffy Fái Hajdú Frigyes Hinléder Ernő, A. Hor­váth Dezső, Horváth József (nagyvázsonyi), Kará­csony Jenő gróf, Kopány Vilmos, Kubik Gyula, .'Mihályi Péter, Novák Dániel, Reök Iván, Szabó­­Károly, Várnay Imre, Vinkovics Tivadar. 1. Zárszámadás - vizsgáló bizottság.­­Bauer Antal, Beniczky­ Elemér, Éber Antal, Fried­­Lajos, Gothardt Sándor, Gyurics Emil, Hencz Ká­roly Hodzsa Milán, Kállay Tamás, Kerese György, Lányi Mór, László László, Lindner Gusztáv, Németh Imre, Pleninger Ferencz, Ráth Endre,­ Rudnyánszky­­György­, Sziklai Ottó.­­* Azután Leszkay Gyula, G­a­á­l Sándor, Szent­­iványi Árpád és Okolicsányi-Z­sédén­y­i Ede, az összeférhetetlenségi állandó bizottság tag­jai letették az esküt. Majd az elnök felszólította a bizottságokat, hogy a legrövidebb idő alatt alakuljanak meg, s­­felolvassa azon képviselőknek névsorát, melyből 33 összeférhetetlenségi zsűrit fogják kisorsolni. Az egyes osztályok kisorsolása után Maniu Gyula indokolta meg a Ház elnökségé­vel szemben a házszabályok elfogult kezelése tár­gyában beadott indítványát. Szerinte az elnökség az elmúlt viták alatt egyoldalúan kezelte a ház­szabályokat a kisebbséggel szemben. Felkiáltások: Nem igaz! Nem igaz! Vanju Gyula: De igaz. Az elnökség vissza­vetette egy alkalommal Farkasházy, indítványát. (Zaj.) Sümegi Vilmos: Hallod, Zsiga, védelmeznek az oláhok! Farkasházy Zsigmond: Az a kérdés, hogy mi az igazság- Mikor Polónyi a mi indítványunkat be­terjesztette, nem tapsoltatok. Felkiáltások: Éljen Polónyi! (Általá­nos, hosszantartó éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Maniu Gyula bizalmatlansági indítványát az egész elnökséggel szemben fentartja, mert sze­rinte törvénytelenül és elfogultan kezelték a ház­szabályokat. Felkiáltások: Éljenek az elnökök! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Én azt indítványozom, hogy a Ház ne tűzze ki tárgyalásra az elhangzott indítványt. Azt hiszem, hogy ez az indítványom az egész képviselőház óha­ját fejezi ki. (ügy van!) Az elnökség nehéz idő­iben sok és érdemes szolgálatot tett a hazának és a parlamentnek, s ezért érdemesek a bizalmunkra. Ezt a bizalmat fejezte ki a Ház akkor, mikor az elnököt és két alelnököt ismét megválasztotta. (Általános, élénk éljenzés és taps.) Elnök: Felteszi a kérdést. Az oláhokkal csak Farkasházy Zsigmond szavazott. (Gúnyos kaczaj.) Felkiáltások: Éljen Polónyi! (Ismételt hosszas éljenzés­­és taps.) Bozóky Árpád indokolta azután az alelnöki tiszteletdíjak beszüntetése tárgyában beadott in­­­dítványét. ’ i .1 i ' I 1 IF’_ i , Szappanos István: Én két perczenttel föi­■ emelem.­­ Rakovszky István: Köszönöm. (Derültség.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Kéri az indítvány mellőzését. Ámbár az alelnökök­­kijelentették, hogy még abban az esetben is ké­szek kötelességüket teljesíteni, ha nem kapnak ho­­­noráriumot, mégis szükségesnek tartja a köteles­­­­ségteljesítésért a kellő honoráriumot. Ő egye­­l főleg sohasem volt ellene az alelnökök fizetései­nek, m­ert ha a képviselők­ és jegyzők kapnak fize­tést, akkor kapjanak az alelnökök is. Ő is elég so­káig dolgozott honoráriumért. (Általános helyes­lés.) A Ház Bozóky indítványát elveti. Elnök megállapítja a következő ülés idejét és napirendjét s az ülést 2 órakor bezárja. i. 1 A Polónyi—Lengyel per. A bizonyítás kiegészítése. — Saját tudósítónktól. — ■f • ' » *• V Budapest, április 30. | Ma véget ért a Vázsonyiék’ és Heltaiék ál­tal nagy hűhóval kezdeményezett vádakra nézve a bizonyítás. Most csak még a kiegészí­­t­­ésekről és Polónyi újabb bizonyítékairól­ ­ van szó. 5 i I I j,! , i .1'' ! 1 !. 1 | V U j iMeg lehet már az eddigiekből is állapítani, hogy hiába fogott össze ez a néhány gyűlöl­ködő alak: Vázsonyi, Heltai, Sándor Pál, Po­lónyi ellen semmiféle bizonyítékot nem tudtak összehordani. Pedig Ugyancsak hajszoltak és kutattak mindenféle bizonyíték után. Lengyel, látszik, hogy csak egy­ balek, strohman egy szervezett klikk kezében. "­­ ,­­ Mindössze egy elhalt embertől, Ullmann­­tól, mondja Heltai és valamelyik czimborájuk, hogy, hallották volna, hogy, az magánbeszél­getés közben mondotta, hogy, Polónyi tőlük pénzt kapott. De kisült, hogy ez is tisztára valótlanság, a kérdéses 10,000 forintot egy hajóügynök kapta.­­Más dologban is beigazo­­lást nyert, hogy Polónyit honorálták, mint ne­ves ügyvédet, — ezt különben mindenki tudta, — de Polónyira senki semmiféle inkorrekt dol­got nem tudott kideríteni.­­ Hiába szövetkezett a jeles társasággal Zsitvay, a még jelesebb elnök, semmire se tud­nak menni. Erre azután kisütötték, hogy Po­lónyi zsidóüldözést akart rendezni. Ezzel az ostoba mesével a zsidó esküdtekre akarnak hatni, akik többségben vannak, hihetőleg azonban ezzel sem érnek czért. A közönség soraiban mindenesetre nagy a felháborodás az egész eljárás miatt. A mai napról különben tudósítónk a következőket je­lenti:* Az esküdtbíróság ma reggel rövid másfél­­órai tárgyalás után, befejezte a bizonyí­tási eljárásnak az ügyészi vádirat által felölelt anyagát. A magánpanaszos a bizonyí­tás kiegészítését kérte. A bíróság délután 3 óráig felfüggesztette a tárgyalást, amikor az­tán a bizonyítás kiegészítése fölött indultak meg az előterjesztések. A délelőtti tárgyalás maga is nem egy ér­dekességet hozott. Gschwindt György dr. gyártulajdonost és Hűvös Józsefet hallgatta ki a bíróság. A vallomások egybehang­zóan kedvezők voltak Polónyira nézve. Amiket Gschwindt György elmon­dott, homlokegyenest ellentétben állott Sán­dor Pál tegnapi vallomásával. Polónyi meg is ragadta a szembeszökő alkal­mat és nagy meglepetést keltve, okmányokat mutatott be, amelyek a Sándor Pál által említett kapac­itálásnak — amelyet Polónyi Halmosnál a Gschwindt-gyár érdekében fejtett volna ki, — még a lehetőségét is kizárják. Zsitvay elnök, aki óráról-órára nagyobb ide­gességgel és ellenszenvvel kíséri az ügy me­netét, ennél a momentumnál sem tagadta meg eddigi pártoskodó és gyűlölködő magatartását. Amikor Polónyi felmutatta az okmányokat és megkérdezte Gschwindt Györgyöt, hogy a ke­zénél levő levél csakugyan az ő levele-e, az elnök epésen rákiáltott a tanúra: — Ne menjen oda! Ne nézze meg! Gschwindt György azonban nem tett eleget a különös elnöki kívánságnak, hanem oda­me­n­t, megnézte a levelet és meg is állapí­totta, hogy az csakugyan az övé. A levélből pedig az világlott ki, hogy Polónyi nemcsak, hogy nem erőltette Halmost a Gschwindt-gyár kérésének teljesítésére, hanem ellenkezőleg, ő maga tanácsolta a gyár tulaj­donosának, hogy a nemzeti küzdelemre való tekintettel, mondjanak le a kite­lepítésre vonatkozó egész akc­iójukról. És a gyár­ le is mondott róla, s Polónyi többé ke­zébe sem vette a dolgot. A tegnap délutáni tárgyalás. A délutáni tárgyalást délután öt órakor nyitotta meg Zsitvay elnök. Jelenti az elnök, hogy Sándor Pál tanú hazaérkezett és vallani kíván. Sándor Pál vallomása. Az elnök jelzi, hogy a tanú vallomását már teg­nap fölolvastatta, de a felek kívánságára ki is hall­gatja. Kérdi a tanút, mire emlékszik ez ügyben ? A tanú részletesen elmondja a Duna-gőzhajózás Társulat pártbérletének ügyét. A dohányzóban egész nyíltan beszélték a közgyűlés után, hogy Polónyi meg van fizetve. Attól fogva tartózkodtam Polónyitól és semmi olyan gyűlésre, amelyen Polónyi elnökölt, többé nem mentem el. „ 1. — Hallotta Halmosnak az ismeretes nyilatko­zatát Polónyiról ? — Igen, hallottam. Halmos elmondta nekem azt is, hogy egy ízben Polónyi így szólt hozzá: (Ked­ves János, megmentenélek én, csak csináld meg ne­­a Gschwindt - ügyet.» Halmos mondta, hogy könnyű lett volna hazafinak lennie és polgármester­nek maradnia, csak meg kellett volna csinálnia Polónyinak a Gschwindt ügyet. Erről mindenki be­szélt ; ha Polónyi fölszólalt a közgyűlésen, már kiabáltak rá: «Nur Gschwind ! Nur Gschwind !» — Szokás a városnál a bizottsági tagságnak va­­gyonszerzésre való fölhasználása ? — Igen, ez a vagyonszerzés egyik szokásos módja; nagy vagyonoknak a forrása ez. Most is nagy összegeket kínálnak, hogy a gázgyár megvál­tása ellen megnyerjék a bizottsági tagokat. — önnél is jártak? _ ■ — Azt hiszem, hozzám nem mernek jönni. (De­rültség a karzaton.) 1 - 1 — Tehát ez szokás a városnál? — Úgy van. — Látta máskor is, hogy Polónyi előbb tartóz­kodott valamely ügyben, amelynek később pártját fogta?­­ — Én csak a dunai partbérlet és a Gschwindt­gyár ügyét ismerem. — Tehát. Polónyinak a többi ügye nem volt föltűnő? — Nem. A CSrschwindt-ügy. Az elnök: Miről volt szó a Gschwindt-ügyben? " Ismertesse az ügyet. Tanú: A Gschwindt-gyár ügye a polgármesteri­ szobiban játszódott le. A Gschwindt-gyárnak kártérí­tés jár, ha kényszer útján kitelepítik, vagy pedig meg kell részére szerezni a szeszkontingens meg­tartását. A polgármesternek magának is joga van a kitelepítést elrendelni. A városnak ez esetben meg kell váltani a gyárat és a drága szeszkontin­genst. Arról volt szó, hogy Halmos rendelje el a kényszer-kihelyezést. — Tehát Polónyi ezt kívánta Halmostól? —­­Minden valamirevaló bizottsági tag tudta, hogy Polónyi ezt forszirozta. — Nem. Az ügyész visszatér a dunai pártbérlet ügyére. Kérdi, hogy tudja-e tanú, hogy Polónyi előbb meg akarta adni a bérletet már az első közgyűlésen is, de leszavazták? — Nem vagyok köteles 1895-iki eseményekre visszaemlékezni. Kiírattam a jegyzőkönyveket, tes­sék megnézni. Polónyi Géza: Mikor ön hallotta, hogy en-­ gem megfizettek, nem akart erről meggyőződni, hogy igaz-e? — Minek? Az ember sokat hall, ami igaz, még többet, ami nem igaz. Én csak konstatálom, hogy hallottam a dolgot. — Halmosnak azt a nyilatkozatát önön kívül ki hallotta? Sándor Pál (csodálkozva kitárja karjait, je­léül, hogy a kérdést nem érti.) 1 .­ — Nem hallhatta más is Halmos szavait? — Aki hallotta, jelentkezzék. — Olvasta ön azt a nyilatkozatát Halmosnak, a­melyben vádjait visszavonta? — Eljöttek hozzám éjjel és megmutatták. Az elnök. Miért?­­ — Mert ismerve Polónyi nagy ászét és igen nagy, majdnem emberfölötti furfangját, azt taná­csoltuk Halmosnak, ennek a gyenge embernek, hogy­ nélkülünk ez ügyben egy lépést se tegyen. — Van-e a gázgy­ár igazgatói között bizott­sági tag ? 1. Al­elnök: Ezt a kérdést nem engedem meg.

Next