Magyarország, 1908. május (15. évfolyam, 106-131. szám)
1908-05-01 / 106. szám
rf-fiustapest, 1908. péntek, május 6. MAGYAROR3ZAW9 I -Karácsonyi Sándor, Kecszeméthy Ferencz, Korda Andor, Luby Béla, Mahler György, Markos Gyula, Petrovica István, Rajk Aladár, Simkó József, Somogyi Aladár, Török Ferencz. Ir összeférhetetlenségi állandó bizotttág. Elnök : Gál Sándor. Helyettes elnök:Batthyány József gróf. Tagok: Batthyány Lajos gróf, Heilebronth Géza, Leszkay Gyula, Mérey Lajos, Okolicsányi Zsadényi Ede, Potoczky Dezső, Szentiványi Árpád, Sztojanovits Iván báró, Zboray Miklós. Pénzügyi bizottság: Andrássy Sándor gróf, Babó Mihály, Barabás Béla, Batthyány Lajos gróf, Bizony Ákos, Búza Barna, Buzáth Ferencz, Drohobeczky Gyula, Földes Béla, Gál Sándor, Hammersberg László, Haviár Dániel, Hoitsy Pál, Holló Lajos, Issekutz Győző, Mérey Lajos, Nagy Ferencz, Nagy Emil, Rátkay László, Rakovszky Béla, Sághy Gyula, Semsey László gróf, Steiner Ferencz, Szabó Kálmán, Szibeny Antal, Széll Kálmán, Teleki Alfréd gróf, Thaly Ferencz, Thoroczkay Miklós gróf, frUgron Gábor, Zichy János gróf . Számvizsgáló bizottság: Bene István, Benyovszky v Sándor gróf, Molnár Ákos, Kökényesdy Mihály, Pap Zoltán, Rigó Lajos, Rajc Milán, Suciu János, Telbisz Alajos,Wildfeuer Károly, Zichy Béla Rezcő gróf. Véderő bizottság: Adamovics István, Bakonyi Samu, Bettuk János, Budiszavlyevics Bude,Ferdinandy Béla, Kmety Károly, Lovászy Márton,Mailáth Géza gróf, Moskovitz Iván, Okolicsányi László, Szabó István, Szemere Miklós, Szeredayi Aladár, Thaly Kálmán, Thaly László, Várady Károly, Vécsey László báró, Zichy Miklós gróf. íj Vízügyi bizottság: Dániel Tibor báró, Faragó Antal, Förster Ottó, Gyarmathy Dezső, Hainrikffy Fái Hajdú Frigyes Hinléder Ernő, A. Horváth Dezső, Horváth József (nagyvázsonyi), Karácsony Jenő gróf, Kopány Vilmos, Kubik Gyula, .'Mihályi Péter, Novák Dániel, Reök Iván, SzabóKároly, Várnay Imre, Vinkovics Tivadar. 1. Zárszámadás - vizsgáló bizottság.Bauer Antal, Beniczky Elemér, Éber Antal, FriedLajos, Gothardt Sándor, Gyurics Emil, Hencz Károly Hodzsa Milán, Kállay Tamás, Kerese György, Lányi Mór, László László, Lindner Gusztáv, Németh Imre, Pleninger Ferencz, Ráth Endre, RudnyánszkyGyörgy, Sziklai Ottó.* Azután Leszkay Gyula, Gaál Sándor, Szentiványi Árpád és Okolicsányi-Zsédényi Ede, az összeférhetetlenségi állandó bizottság tagjai letették az esküt. Majd az elnök felszólította a bizottságokat, hogy a legrövidebb idő alatt alakuljanak meg, sfelolvassa azon képviselőknek névsorát, melyből 33 összeférhetetlenségi zsűrit fogják kisorsolni. Az egyes osztályok kisorsolása után Maniu Gyula indokolta meg a Ház elnökségével szemben a házszabályok elfogult kezelése tárgyában beadott indítványát. Szerinte az elnökség az elmúlt viták alatt egyoldalúan kezelte a házszabályokat a kisebbséggel szemben. Felkiáltások: Nem igaz! Nem igaz! Vanju Gyula: De igaz. Az elnökség visszavetette egy alkalommal Farkasházy, indítványát. (Zaj.) Sümegi Vilmos: Hallod, Zsiga, védelmeznek az oláhok! Farkasházy Zsigmond: Az a kérdés, hogy mi az igazság- Mikor Polónyi a mi indítványunkat beterjesztette, nem tapsoltatok. Felkiáltások: Éljen Polónyi! (Általános, hosszantartó éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Maniu Gyula bizalmatlansági indítványát az egész elnökséggel szemben fentartja, mert szerinte törvénytelenül és elfogultan kezelték a házszabályokat. Felkiáltások: Éljenek az elnökök! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Én azt indítványozom, hogy a Ház ne tűzze ki tárgyalásra az elhangzott indítványt. Azt hiszem, hogy ez az indítványom az egész képviselőház óhaját fejezi ki. (ügy van!) Az elnökség nehéz időiben sok és érdemes szolgálatot tett a hazának és a parlamentnek, s ezért érdemesek a bizalmunkra. Ezt a bizalmat fejezte ki a Ház akkor, mikor az elnököt és két alelnököt ismét megválasztotta. (Általános, élénk éljenzés és taps.) Elnök: Felteszi a kérdést. Az oláhokkal csak Farkasházy Zsigmond szavazott. (Gúnyos kaczaj.) Felkiáltások: Éljen Polónyi! (Ismételt hosszas éljenzésés taps.) Bozóky Árpád indokolta azután az alelnöki tiszteletdíjak beszüntetése tárgyában beadott indítványét. ’ i .1 i ' I 1 IF’_ i , Szappanos István: Én két perczenttel föi■ emelem. Rakovszky István: Köszönöm. (Derültség.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Kéri az indítvány mellőzését. Ámbár az alelnökökkijelentették, hogy még abban az esetben is készek kötelességüket teljesíteni, ha nem kapnak honoráriumot, mégis szükségesnek tartja a kötelességteljesítésért a kellő honoráriumot. Ő egyel főleg sohasem volt ellene az alelnökök fizetéseinek, mert ha a képviselők és jegyzők kapnak fizetést, akkor kapjanak az alelnökök is. Ő is elég sokáig dolgozott honoráriumért. (Általános helyeslés.) A Ház Bozóky indítványát elveti. Elnök megállapítja a következő ülés idejét és napirendjét s az ülést 2 órakor bezárja. i. 1 A Polónyi—Lengyel per. A bizonyítás kiegészítése. — Saját tudósítónktól. — ■f • ' » *• V Budapest, április 30. | Ma véget ért a Vázsonyiék’ és Heltaiék által nagy hűhóval kezdeményezett vádakra nézve a bizonyítás. Most csak még a kiegészítésekről és Polónyi újabb bizonyítékairól van szó. 5 i I I j,! , i .1'' ! 1 !. 1 | V U j iMeg lehet már az eddigiekből is állapítani, hogy hiába fogott össze ez a néhány gyűlölködő alak: Vázsonyi, Heltai, Sándor Pál, Polónyi ellen semmiféle bizonyítékot nem tudtak összehordani. Pedig Ugyancsak hajszoltak és kutattak mindenféle bizonyíték után. Lengyel, látszik, hogy csak egy balek, strohman egy szervezett klikk kezében. " , Mindössze egy elhalt embertől, Ullmanntól, mondja Heltai és valamelyik czimborájuk, hogy, hallották volna, hogy, az magánbeszélgetés közben mondotta, hogy, Polónyi tőlük pénzt kapott. De kisült, hogy ez is tisztára valótlanság, a kérdéses 10,000 forintot egy hajóügynök kapta.Más dologban is beigazolást nyert, hogy Polónyit honorálták, mint neves ügyvédet, — ezt különben mindenki tudta, — de Polónyira senki semmiféle inkorrekt dolgot nem tudott kideríteni. Hiába szövetkezett a jeles társasággal Zsitvay, a még jelesebb elnök, semmire se tudnak menni. Erre azután kisütötték, hogy Polónyi zsidóüldözést akart rendezni. Ezzel az ostoba mesével a zsidó esküdtekre akarnak hatni, akik többségben vannak, hihetőleg azonban ezzel sem érnek czért. A közönség soraiban mindenesetre nagy a felháborodás az egész eljárás miatt. A mai napról különben tudósítónk a következőket jelenti:* Az esküdtbíróság ma reggel rövid másfélórai tárgyalás után, befejezte a bizonyítási eljárásnak az ügyészi vádirat által felölelt anyagát. A magánpanaszos a bizonyítás kiegészítését kérte. A bíróság délután 3 óráig felfüggesztette a tárgyalást, amikor aztán a bizonyítás kiegészítése fölött indultak meg az előterjesztések. A délelőtti tárgyalás maga is nem egy érdekességet hozott. Gschwindt György dr. gyártulajdonost és Hűvös Józsefet hallgatta ki a bíróság. A vallomások egybehangzóan kedvezők voltak Polónyira nézve. Amiket Gschwindt György elmondott, homlokegyenest ellentétben állott Sándor Pál tegnapi vallomásával. Polónyi meg is ragadta a szembeszökő alkalmat és nagy meglepetést keltve, okmányokat mutatott be, amelyek a Sándor Pál által említett kapacitálásnak — amelyet Polónyi Halmosnál a Gschwindt-gyár érdekében fejtett volna ki, — még a lehetőségét is kizárják. Zsitvay elnök, aki óráról-órára nagyobb idegességgel és ellenszenvvel kíséri az ügy menetét, ennél a momentumnál sem tagadta meg eddigi pártoskodó és gyűlölködő magatartását. Amikor Polónyi felmutatta az okmányokat és megkérdezte Gschwindt Györgyöt, hogy a kezénél levő levél csakugyan az ő levele-e, az elnök epésen rákiáltott a tanúra: — Ne menjen oda! Ne nézze meg! Gschwindt György azonban nem tett eleget a különös elnöki kívánságnak, hanem odament, megnézte a levelet és meg is állapította, hogy az csakugyan az övé. A levélből pedig az világlott ki, hogy Polónyi nemcsak, hogy nem erőltette Halmost a Gschwindt-gyár kérésének teljesítésére, hanem ellenkezőleg, ő maga tanácsolta a gyár tulajdonosának, hogy a nemzeti küzdelemre való tekintettel, mondjanak le a kitelepítésre vonatkozó egész akciójukról. És a gyár le is mondott róla, s Polónyi többé kezébe sem vette a dolgot. A tegnap délutáni tárgyalás. A délutáni tárgyalást délután öt órakor nyitotta meg Zsitvay elnök. Jelenti az elnök, hogy Sándor Pál tanú hazaérkezett és vallani kíván. Sándor Pál vallomása. Az elnök jelzi, hogy a tanú vallomását már tegnap fölolvastatta, de a felek kívánságára ki is hallgatja. Kérdi a tanút, mire emlékszik ez ügyben ? A tanú részletesen elmondja a Duna-gőzhajózás Társulat pártbérletének ügyét. A dohányzóban egész nyíltan beszélték a közgyűlés után, hogy Polónyi meg van fizetve. Attól fogva tartózkodtam Polónyitól és semmi olyan gyűlésre, amelyen Polónyi elnökölt, többé nem mentem el. „ 1. — Hallotta Halmosnak az ismeretes nyilatkozatát Polónyiról ? — Igen, hallottam. Halmos elmondta nekem azt is, hogy egy ízben Polónyi így szólt hozzá: (Kedves János, megmentenélek én, csak csináld meg nea Gschwindt - ügyet.» Halmos mondta, hogy könnyű lett volna hazafinak lennie és polgármesternek maradnia, csak meg kellett volna csinálnia Polónyinak a Gschwindt ügyet. Erről mindenki beszélt ; ha Polónyi fölszólalt a közgyűlésen, már kiabáltak rá: «Nur Gschwind ! Nur Gschwind !» — Szokás a városnál a bizottsági tagságnak vagyonszerzésre való fölhasználása ? — Igen, ez a vagyonszerzés egyik szokásos módja; nagy vagyonoknak a forrása ez. Most is nagy összegeket kínálnak, hogy a gázgyár megváltása ellen megnyerjék a bizottsági tagokat. — önnél is jártak? _ ■ — Azt hiszem, hozzám nem mernek jönni. (Derültség a karzaton.) 1 - 1 — Tehát ez szokás a városnál? — Úgy van. — Látta máskor is, hogy Polónyi előbb tartózkodott valamely ügyben, amelynek később pártját fogta? — Én csak a dunai partbérlet és a Gschwindtgyár ügyét ismerem. — Tehát. Polónyinak a többi ügye nem volt föltűnő? — Nem. A CSrschwindt-ügy. Az elnök: Miről volt szó a Gschwindt-ügyben? " Ismertesse az ügyet. Tanú: A Gschwindt-gyár ügye a polgármesteri szobiban játszódott le. A Gschwindt-gyárnak kártérítés jár, ha kényszer útján kitelepítik, vagy pedig meg kell részére szerezni a szeszkontingens megtartását. A polgármesternek magának is joga van a kitelepítést elrendelni. A városnak ez esetben meg kell váltani a gyárat és a drága szeszkontingenst. Arról volt szó, hogy Halmos rendelje el a kényszer-kihelyezést. — Tehát Polónyi ezt kívánta Halmostól? —Minden valamirevaló bizottsági tag tudta, hogy Polónyi ezt forszirozta. — Nem. Az ügyész visszatér a dunai pártbérlet ügyére. Kérdi, hogy tudja-e tanú, hogy Polónyi előbb meg akarta adni a bérletet már az első közgyűlésen is, de leszavazták? — Nem vagyok köteles 1895-iki eseményekre visszaemlékezni. Kiírattam a jegyzőkönyveket, tessék megnézni. Polónyi Géza: Mikor ön hallotta, hogy en- gem megfizettek, nem akart erről meggyőződni, hogy igaz-e? — Minek? Az ember sokat hall, ami igaz, még többet, ami nem igaz. Én csak konstatálom, hogy hallottam a dolgot. — Halmosnak azt a nyilatkozatát önön kívül ki hallotta? Sándor Pál (csodálkozva kitárja karjait, jeléül, hogy a kérdést nem érti.) 1 . — Nem hallhatta más is Halmos szavait? — Aki hallotta, jelentkezzék. — Olvasta ön azt a nyilatkozatát Halmosnak, amelyben vádjait visszavonta? — Eljöttek hozzám éjjel és megmutatták. Az elnök. Miért? — Mert ismerve Polónyi nagy ászét és igen nagy, majdnem emberfölötti furfangját, azt tanácsoltuk Halmosnak, ennek a gyenge embernek, hogy nélkülünk ez ügyben egy lépést se tegyen. — Van-e a gázgyár igazgatói között bizottsági tag ? 1. Alelnök: Ezt a kérdést nem engedem meg.