Magyarország, 1910. április (17. évfolyam, 77-102. szám)
1910-04-14 / 88. szám
12 fóliában tartózkodó nagybátyja, a provencei gróf, aki később XVill. Lajos néven szerepelt, Francziaország királyává proklamálta és ezt az európai hatalmakkal is elismertette. Még ugyanazon év jutna havában a fogoly királyt a konvent határozott rendelkezésére és azzal az ürügygyel, hogy «MVI. I Lajos neveltetéséről a franczia nemzet kíván gondoskodni», kiszakította anyja tarjaiból és egy durva jakobinus, Simon czipész,felügyeletére bízták, aki azután őt szellemileg és testileg tönkretette. A szerencsétlen ifjú 1795. évi jan. 8-án halt meg teljes elhagyatottságban. Már a halálát megelőző hónapban a betegségéről elterjedt hírek alapján Desault orvos megvizsgálta a fogoly ifjú egészségi állapotát és azt teljesen reménytelennek találta, halála után pedig egy kiküldött bizottság megállapította, hogy a halál természetes okokból következett be. A holttestet június 10-én a Szent Margit-egyház közös sírhelyén temették el és oltatlan mészszel öntötték le, úgy hogy XVIII. Lajos 1815-ben elrendelt kutatásai már teljesen sikertelenek maradtak a holttest maradványainak megtalálását illetőleg, úgy ez a körülmény, valamint az, hogy 1796. évi június hó 9-én, tehát egy nappal a szerencsétlen XVII. Lajos halála után, a Párisi és Fontainebleau felé vezető útón feltartóztattak egy Quardin nevű egyént, egy körülbelül 10 esztendős fiúval, akiről viszont azt hitték, hogy XVI. Lajossal azonos, bár másnap mindkettőjüket szabadon bocsátották, nyújtottak utóbb tápot ama hitnek, hogy a fogoly ifjút annak idején fogságából megszöktették és ugyanezek a körülmények kölcsönöztek valószínűséget a később tömegesen fellépett ál-dauphinek fantasztikus meséinek. A XVIL Lajos álcrájában tetszelgő kalandorok közül Naundorf Károly Vilmos potsdami órás tzudta legvalószínűbbé tenni XVII. Lajossal való személyazonosságát, részben azért is, mert arczvonásai feltűnő hasonlósággal bírtak a Bourbonok arczjellegéhez. Naundorf 1810-től kezdve Berlinben, majd Spandauban és Brandenburgban élt és állandóan Bourbon gyanánt adta ki magát, amiért közben Krossenben 3 évi börtönbüntetést is szenvedett. 1833-ban a nagyratörő órásmester Francziaországba ment, ahol igényeivel a kamarához és a törvényszékekhez fordult, amelyek azonban 1836-ban elutasították keresetét. Naundorf ezután Angliába vonult és ott Delftben, 1845. évi augusztus hó 10-én meghalt. Gyermekei szintén felvették a de Bourbon nevet és 1851-ben, valamint 1874-ben ismételten sikertelen keresetet indíttak a párisi törvényszék előtt Chambord gróf ellen. Naundorf Károly Vilmos gyermekei atyjuk halála után keresztülvitték, hogy az angol hatóságok engedélyével az alábbi feliratot alkalmazhatták atyjuk síremlékére: «Itt nyugszik Bourbon Károly, Burgundia herczege, Dauphin, jog szerint XVII. Lajos néven Francziaország királya, akit Naundorf Károly néven ismertek. Kieszközölték ezenkívül azt is, hogy a németalföldi anyakönyvekben családi nevük gyanánt a «de Bourbon» név jegyeztetett be. Naundorf fia egész életén keresztül Hollandiában maradt, ahol kereskedéssel tartotta fönn életét. Ennek két fia maradt, akik közül az egyik borügynök, a másiknak foglalkozása ismeretlen.Ez a két fiú, Naundorf Károly Vilmos unokái, nemrég újabb beadványt intéztek a franczia szenátushoz, amelytől csupán a Bourbon név és franczia állampolgárságuk elismertetését kérik és egyúttall kijelentik, hogy a franczia trónra való minden jogukról már eleve lemondanak és a köztársasági szervezetet minden fentartás nélkül elismerik. A szenátus azonban előreláthatólagsem fog az ügygyel foglalkozni, hanem azt átteszi az igazságügyminisztériumhoz, amelynek álláspontja ma még teljesen ismeretlen. A kérelmezők azt állítják, hogy származásuk titka a potfisg állami levéltárban ifiók találhat át , amelynek adataihoz azonban a porosz hatóságok ellenkezése miatt mindeddig nem juthattak, holott azok felkutatását a franczia kormány hivatalos kérelmére előreláthatólag megengednék. A Naundorf-probléma újabb felmerülése alkalmából a párisi «Temps» most leközli Naundorf Károly Vilmos önéletrajzát, amely bármilyen valószínűtlen is egyébként, mégis történelmi okmány marad és a jelen esetben a szenátus végérvényes döntésének alapját fogja képezni. Az érdekes önéletrajzból közöljük az alábbiakat: "A fiatal «herczeget» 1795 június havában, álomba merülten, elszállítják a börtönből és egy meleg, tiszta ágyban ébred ismét öntudatra: melyik házban, melyik városban? azt nem tudja. Egy idősebb asszony virraszt mellette, aki egy ideig egyedüli ápolója marad és őt a német nyelvre oktatja. Gyakrabban meglátogatja őt egy «csinos, barátságos férfi», akiről azonban szintén nem tud semmi közelebbi adatot. A férfi a gyermek előtt ismeretlen nyelven beszél az asszonynyal, akinek pénzt szokott adni. Ez a helyzet eltart a gyermek 12 esztendős koráig, tehát az 1797. év tavaszáig. Egy napon azután, «mintha a földből termettek volna», férfiak jelennek meg előtte, akik őt megragadják és egy kocsiba teszik. A gyermek elájul: amikor magához tér, gyorsan robogó kocsiban találja magát, amelyben egy teljes napot és éjjelt tölt. Börtönajtó nyílik ezután, a gyermeket bezárják. Néhány órai pihenés után a férfiak ruhát hoznak részére, mert eddig csupán egyetlen ing volt rajta. Újra elalszik, ébredésekor ismét kocsiban találja magát, amely most két nap és két éjszaka halad egyfolytában, míg végül egy,égbemeredő, régi kastély bejárója előtt megáll. A gyermek kezeit megbilincselik, szemeit bekötik és igy vezetik hosszú, földalatti folyosókon végig, míg végre egy borzalmas földalatti helyiségbe érnek, ahol egy ijesztő vénasszony fogadja a fogoly herczeget. Hosszú időt tölt itt a fogoly, akinek naponkint egyszer hoz ételt a vénasszony. Egy napon azután ez is elmarad helyette hosszú köpenybe burkolt férfi lép be az ajtón és a földalatti folyosókon keresztül magával hurczolja a fiút. A gyermek a sötét folyosó egyik fordulójánál megbotlik. Rémülten felkiált: ott fekszik előtte eddigi őrzője holtan. — Csönd, c susogja a férfi, — vagy elvesztünk! Egy nap és egy éjjel tartó őrült menekülés következik, most, végül leszállnak a kocsiról és gyalog folytatják útjukat, míg egy puszta helyre érnek, ahol előbb az említett «csinos, barátságos férfival» találkoznak, aki egy vadászruhába öltözött férfival várja őket. A gyermek lázba esik, betegsége alatt egy szép, ábrándos, fiatal leány ápolja. Marinak hívják és úgy látszik, hogy a «csinos, barátságos férfi» leánya. Ezután Amerikában töltenek négy esztendőt; a «csinos» férfi itt egy kazettát mutat, amelyben a herczeg «magas származásának okmányai vannak megőrizve.» A kazetta időközben elvész. • Nemsokára újabb menekülés következik a vadon erdőségbe; az ifjú még látja, hogy eddigi lakóhelyüket egy rettenetes robbanás a levegőbe repíti. Útközben elhagyott kunyhókban lelnek pihenésre. Az ifjú és a «vadászruhás férfi» végül elvesztik a «csinos» férfit és Marit, akiket utóbb borzasztóan megcsonkítva, holtan találnak fel újra. őket is elfogják nemsokára: a herczeget három álarczos férfi egy székhez kötözi, haját lenyitják, arczát összehasogatják és tetoválják, ezek megtörténte után végül szabadon bocsátják. A festék lassanként lekopott ugyan az arczról, amely maga azonban teljesen elváltozott, most már senki sem ismerhette őt fel. Az önéletrajz ebben a sejtelmes alakban folyik tovább, lassankint azonban a tartózkodási helyekkel tisztábban megismerkedünk. Az örökös menekülés közben a herczeg végre Németországba jut, ahol egy ismeretlen férfi 1600 aranyfrankot és egy Naundorf névre szóló útlevelet hagyományoz részére. Ezekkel Berlinben letelepszik és ott órásüzletet nyit... Ezzel végződik ez a csodálatos okmány, amely inkább, kalandos legénynek, mint történetimeixáa- htagyarország Budapest, 1910. csütörtök, április 1- nak látszik. Mindenesetre szinte hihetetlen, hogy a konzulátus és a császárság korában, amikor , a minden tekintetben kitűnő rendőrség minden gyanús jelenséget figyelemmel kisért, a fentebbi, események észrevétlenek maradhattak volna. FŐVÁROSI ÜGYEK. Harminczhárom millió építkezésre. — Az építési programm folytatása. — Budapest, április II. ) A főváros folytatni akarja a bérház- és iskolaépítést a polgármester programmja alapján. A lakásínség miatt hangoztatott panaszok hatása alatt kezdte meg a polgármester a főváros nagyszabású építkezéseit. A térv eleintén általános tetszést keltett s meglehetős örömet a lakás nélkül szűkölködik körében. A kivitel módja és a lakáskiadás ellen már merültek fel kifogások. A kivitelt nagyon rohamosnak mondták, s ezt bizonyították az építőanyagok nagy áremelkedésével s az építőiparosok kartelljeivel, amik az építést alaposan megdrágították. A lakáskiadásnál kifogásolták, hogy a megbízottak nagyon is válogattak a lakókban, ami a kifogások szerint nem volt igazságos, mert a főváros minden polgárának egyenlő joga van a köz által nyújtott bármely előny élvezéséhez válogatás kizárásával." ^ Mindezek a kifogások nem riasztották el a polgármestert, aki az építkezés tovább folytatására már kidolgoztatta a terveket, még pedig három évre, 1910—11—12-re előre és ma délben terjesztette az éritőbizottság elé. A fent Programm három csoportra oszlik: bérház, iskola és közczélú építkezésre s a három évre összesen harminczhárom millió koronát igényel. A terv részletei a következők: Az 1910—11. évben: , 1. Bérlakások építése: 1. 3 emeletes bérházak, az idén épültekhez hasonló kivitelben, kivétel nélkül fővárosi telkeken. A III., Miklós-tér Sorompontera 1—2 szobás, 60 lakás, 300.000 kor.; a VI. Frangepán—Lombu. sarok 1—2 szobás 150 lakás, 600.000 k.; a IX., Mester-utcza 5. sz. 2—3 szobás, 40 lakás, 400.000 kor.; a XX., Simor-u. (tisztviselőtelep) 1—2—3 szobás, 100 lakás 600.000 kor.; a X. Jászberényi-ut—Harmat-u. sarok 1—2 szobás, 150 lakás 600.000 kor. Műhelybérház utóbb kijelölendő helyen 600.000 kor. Összesen 6 épület 500 lakással 3 millió korona építési költséggel. 2. Földszintes kislakások, egészen egyszerű kiképzéssel, kivétel nélkül fővárosi telkeken. A III., Aunntendrei uton 1 szobás, 100 lakással, 300.000 korona; a VII., Százados—Juranics— HSs-u. sarok 1 szobás, 200 lakással 600.000 korona; a VIII., Kerepesi-út (Tattersall telke) 1 szobás, 30 lakással 100.000 korona; a X. Kőbányai-út (Népliget mellett) 1 szobás, 300 lakással 900.000 korona; a káposztásmegyeri vizmatelepen 1—2 szobás, 120 lakással, 500.000 korona; végül , szükséglakások a mai szükségbarakkok helyett, egészen egyszerű kivitelben a különböző..kerületekben elosztva, kijelölendő, helyeken 1 szabás, 250 lakással, 600.000 korona. Összesen: 6 csoport, 1000 lakás 3 millió korona építési költséggel. E terv szerint tehát épülne 1500 lakás, 6 millió, korona költséggel. V. ’ II. Iskolaépítkezések. Minden egyes iskolában van: a tantermeken kívül tornaterem (minden 15 tanteremre 1—1), rajzterem, ifjúsági, olvasóterem, váróterem (a korán jövő gyermekek számára külön fiuk, külön leányoknak), napközi otthon (1—1 tartózkodó terem fiuknak és leányoknak, 1 közös ebédlő, konyhával), tantestületi terem, igazgatói iroda, igazgatói lakás és 1 szolgalakás. Az óvoda áll: 3 teremből, óvónői és dajkalakásból. Az elhelyezések: :At. I. ker., Fehérvári-út—Verpeléti-út sarkán polgári és elemi iskola és évé 600.000 korona; I. ker., Márvány—Mozdony-utcza sarkán elemi iskola ás éxe 400.000 korona; I. kér., Városmajor—Jemen